Hungarian

Ügyszám: .	30/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 13/2004. (IV. 20.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/230 .

A döntés kelte: Budapest, 04/20/2004 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot:    Az   Alkotmánybíróság   az   Európai   Parlament   tagjainak választásáról  szóló  2003.  évi  CXIII.  törvény  2.   §   (1) bekezdése,  5.  §  (1) bekezdése, illetőleg  a  törvény  egésze alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.      Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az Európai Parlament  tagjainak  választásáról  szóló  2003.  évi   CXIII. törvény  (a továbbiakban: EPvt.) egyes rendelkezései, illetőleg egésze    alkotmányellenességének    a    megállapítását     és megsemmisítését    kezdeményezve.    Tartalmuk     azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság egyesítette az indítványokat és azokat egy eljárásban bírálta el.      Az  egyik  indítványozó az EPvt. 5. § (1)  bekezdésének  a megsemmisítését  arra  hivatkozással  kezdeményezi,   hogy   az Alkotmány  szerint  a  választójog  általános  és  egyenlő,   a szavazás    közvetlen   és   titkos.   Hangsúlyozza:    „minden választópolgárnak joga van arra, hogy a jogszabályi  feltételek teljesülése  esetén választó és választható legyen, figyelemmel arra,  hogy  a  választás  során érvényesülnie  kell  annak  az alapelvnek  is,  hogy  az esélyegyenlőség  a  jelöltek  –  mint természetes   személyek  –  és  a  jelölő  szervezetek   között fennálljon.”  Az  indítványozó álláspontja szerint  mindezeknek ellentmond  az EPvt. 5. § (1) bekezdése – és az ahhoz  szorosan kapcsolódó  6.  §-a  -,  amely  a  parlamenti  választásokon  a választhatóság   jogát  két  feltételhez   köti:   csak   olyan választópolgár   választható  meg,  aki  az  adott   pártlistán szerepel,  továbbá az, hogy az adott párt listát állítson.  Úgy véli:   „a   passzív   választójog   gyakorlásának   pártlistán szerepléshez    kötése,    amely    kimondva-kimondatlanul    a párttagságot   feltételezi,  diszkriminálja  a  pártokhoz   nem tartozó  személyeket, megakadályozza és korlátozza őket passzív választójoguk  gyakorlásában, ellentmond a jelöltek  és  jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőségi elvnek.”         Másik   indítványozó  ugyanezen  indokokat  kiterjeszti   a törvény 2. § (1) bekezdésére is. Álláspontja szerint e támadott rendelkezések az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének a sérelmét  is eredményezik, ugyanis alapvető állampolgári jogok –  választás, közügyek  vitele  – tartalmának lényeges korlátozását  jelentik azáltal, hogy csak politikai pártoknak adnak lehetőséget jelölt állítására, azzal sem állampolgárok, sem civil szervezetek  nem élhetnek.  Úgy  véli  továbbá, hogy  a  támadott  rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70. § (4) bekezdésében biztosított, a közügyek  viteléhez,  közhivatal viseléséhez  való  joggal  is, valamint  a  70/A.  §  (3)  bekezdésében  biztosított  jog-  és esélyegyenlőség elvével.      Az  egyik  indítványozó utal az 1976. évi 8.  törvényerejű rendelettel   kihirdetett,  a  Polgári   és   Politikai   Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) 25. cikk   b)   pontjára,  amely  szerint  „minden   állampolgárnak megkülönböztetések és ésszerűtlen korlátozások nélkül joga  van arra,  hogy  szavazzon  és  megválaszthassák  az  általános  és egyenlő  választójog alapján, titkos szavazással tartott  olyan valódi  és  rendszeres  választásokon,  amelyek  biztosítják  a választók akaratának szabad kifejezését.”      Az indítványozó külön említi, hogy az uniós csatlakozással lép  hatályba  az  Alkotmány  új 70.  §  (4)  bekezdése,  amely kimondja:   „A   Magyar   Köztársaság   területén   lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt és  az  Európai Unió   más   tagállamának   a  Magyar   Köztársaság   területén lakóhellyel  rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti  az  a jog,  hogy  az  európai parlamenti választáson  választható  és választó   legyen.”  Az  indítványozó  álláspontja  szerint   a pártlista  EPvt.  szabálya ellentétes a  később  hatályba  lépő alkotmányi  rendelkezéssel. A kifogásolt törvényi rendelkezések és a törvény egészének visszamenő hatályú megsemmisítését kéri.        Egy    indítvány    az    EPvt.-t    általában    tartja alkotmányellenesnek,  számos  alkotmányi  rendelkezésre  utalt, anélkül,    hogy    megjelölte   volna,    melyik    alkotmányi rendelkezéssel ellentétes.                               II.      Az  Alkotmánybíróság  a döntését a  következő  jogszabályi rendelkezésekre alapozta.     1.  Az Alkotmány rendelkezései:     „2.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság független,  demokratikus     jogállam.”     „2/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  az  Európai  Unióban     tagállamként    való   részvétele   érdekében    nemzetközi     szerződés alapján – az Európai Uniót, illetőleg az  Európai     Közösségeket   (a  továbbiakban:  Európai   Unió)   alapító     szerződésekből     fakadó    jogok     gyakorlásához     és     kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig –  egyes,     Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal  közösen     gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat  önállóan,     az Európai Unió intézményei útján is.  (2)    Az   (1)   bekezdés   szerinti   nemzetközi   szerződés megerősítéséhez  és kihirdetéséhez az országgyűlési  képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”  „3.  §  (2)  A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.”  „8.  §  (2)  A  Magyar Köztársaságban az alapvető  jogokra  és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”     „70.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság területén  élő  minden     nagykorú  magyar  állampolgárnak joga van  ahhoz,  hogy  az     országgyűlési   és   a  helyi  önkormányzati,   továbbá   a     kisebbségi önkormányzati választásokon választható és –  ha     a   választás,  illetőleg  népszavazás  napján  az   ország     területén tartózkodik – választó legyen, valamint  országos     vagy  helyi  népszavazásban és népi kezdeményezésben  részt     vegyen.  (2)   A   helyi   önkormányzati  képviselő-  és  polgármester- választásnál  a választás joga, valamint a helyi népszavazásban és helyi népi kezdeményezésben a részvétel joga – külön törvény szerint    –   megilleti   a   Magyar   Köztársaság   területén bevándoroltként élő nem magyar állampolgárt is, ha a választás, illetőleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik.  (3)   Nincs   választójoga  annak,  aki  a  cselekvőképességet korlátozó  vagy  kizáró  gondnokság  alatt,  illetőleg  aki   a közügyek  gyakorlásától eltiltó jogerős  ítélet  hatálya  alatt áll, továbbá aki jogerős szabadságvesztés büntetését, vagy  aki büntetőeljárásban       jogerősen      elrendelt       intézeti kényszergyógykezelését tölti.  (4)  Minden  magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy  részt vegyen  a  közügyek  vitelében, továbbá hogy  rátermettségének, képzettségének  és  szakmai tudásának  megfelelően  közhivatalt viseljen.”  „70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.  (2)   Az   embereknek  az  (1)  bekezdés  szerinti   bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.  (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is segíti.”  „71.  §  (1) Az országgyűlési képviselőket, valamint  a  helyi önkormányzati    képviselő-testület    tagjait,    továbbá    a polgármestert  és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános  és egyenlő választójog alapján, közvetlen és  titkos szavazással választják.  (2)  A  megyei  közgyűlés  elnökét a megyei  közgyűlés  tagjai titkos  szavazással  választják. A  megyei  közgyűlés  elnökévé magyar állampolgár választható.     (3)  Az  országgyűlési  képviselők,  az  Európai  Parlament     képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők  és  a     polgármesterek választásáról külön törvények  rendelkeznek,     amelyek  elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők     kétharmadának szavazata szükséges.”     2.  Az EPvt. rendelkezései:  „1.  §  Ezt a törvényt kell alkalmazni az Európai Parlamentben a  Magyar  Köztársaság  részére fenntartott  képviselői  helyek betöltésére.”  „2.  §  (1) A választás arányos választási rendszerben, listás szavazással történik.  (2)   A   választáson  a  Magyar  Köztársaság   területe   egy választókerületet alkot.”     „5.  §  (1)  Listát a pártok működéséről és gazdálkodásáról     szóló  törvény  szerint bejegyzett pártok állíthatnak.  Két     vagy  több  párt közös listát is állíthat. Ugyanaz  a  párt     csak egy – önálló vagy közös – listát állíthat. A listán  a     jelöltek  a  párt  (pártok)  által  bejelentett  sorrendben     szerepelnek.  (2)  A  listaállításhoz legalább 20 000  választópolgárnak  az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges.  (3) A választópolgár csak egy listát ajánlhat.”  „6.   §   A   választópolgár  csak  egy   listán   szerepelhet jelöltként.”  „46.   §   A   2004.   évi   európai  parlamenti   választások előkészítése   során  úgy  kell  eljárni,   mintha   a   Magyar Köztársaság az Európai Unió tagja lenne.”  „51.  § E törvény, a választási eljárásról szóló 1997. évi  C. törvénnyel   együtt,  a  Magyar  Köztársaság  és   az   Európai Közösségek  és  azok  tagállamai között társulás  létesítéséről szóló,   Brüsszelben,  1991.  december  16-án  aláírt   Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető  1994.  évi I.   törvény   3.  §-ával  összhangban  az  Európai  Közösségek következő    jogszabályaival   összeegyeztethető   szabályozást tartalmaz:  a)   a  Tanács  1993.  december  6-i  93/109/EK  irányelve  az állampolgárságuktól  eltérő tagállamban lakóhellyel  rendelkező uniós  polgárok  aktív  és passzív választójogának  az  európai parlamenti  választások  során történő  gyakorlására  vonatkozó részletes szabályok megállapításáról;  b)   a   Tanács   76/787/ESZAK,  EGK,  Euratom   határozatához mellékelt,  a  Tanács  2002. június  25-i  és  szeptember  23-i 2002/772/EK,  Euratom  határozatával  módosított,  az   Európai Parlament  képviselőinek  közvetlen  és  általános  választójog alapján történő választásáról szóló okmány.”                                III.                                     Az indítvány nem megalapozott.        1.  A  Magyar Köztársaság csatlakozása az Európai  Unióhoz szükségessé tette, hogy az Országgyűlés megalkossa  az  Európai Parlamentben   a   Magyar   Köztársaság   képviselői    részére fenntartott parlamenti helyek betöltésének a szabályait.  Ennek érdekében alkotta meg az Országgyűlés az EPvt.-t.      Az  indítványok alapján az Alkotmánybíróság  elsőként  azt vizsgálta,  hogy  hatásköre  mennyiben  terjed  ki   az   EPvt. alkotmányosságának  vizsgálatára,  az  éppen  a   csatlakozásra figyelemmel   módosított   Alkotmány   milyen   rendelkezéseket tartalmaz az Európai Parlament tagjai megválasztására.      Az  Alkotmány 71. § (3) bekezdése szerint az országgyűlési képviselők,  az Európai Parlament képviselői, továbbá  a  helyi önkormányzati  képviselők  és  a  polgármesterek  választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.      Az Alkotmány az Európai Parlament képviselőinek választási rendszeréről   nem   rendelkezik,  annak  szabályozását   külön törvényre utalja. Következésképpen az Európai Parlament  tagjai választási   rendszerének,   közöttük   a   jelölés    módjának szabályozásában   az   Alkotmány   alapján    széles    döntési szabadsággal  rendelkezik az Országgyűlés. Ezt  a  szabályozást végezte   el   az  Országgyűlés  az  EPvt.  megalkotásával.   A szabályozásnak  az  a  sajátossága, hogy az  Európai  Parlament tagjai  választásának várható időpontja  miatt  –  a  választás törvényes előkészítése érdekében – az Országgyűlésnek az EPvt.- t  az  Európai  Unióhoz  való csatlakozást  megelőzően  kellett megalkotnia.  Ezért  a  törvény 46. §-a  alapján  a  2004.  évi európai  parlamenti  választások előkészítése  során  úgy  kell eljárni, mintha már a Magyar Köztársaság az Európai Unió  tagja lenne. A közösségi joggal való összhang érdekében az EPvt.  51. §-a kinyilvánítja, hogy a törvény vonatkozó, pontosan megjelölt közösségi     szabályokkal    összeegyeztethető    szabályozást tartalmaz.  Ezek  közül a Tanács 1993. december  6-i  93/109/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező  uniós polgárok aktív és passzív választójogának  az európai   parlamenti  választások  során  történő  gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szól. A másik, a Tanács  76/787/ESZAK, EGK, EURATOM határozatához  mellékelt,  a Tanács  2002,  június  25-i  és  szeptember  23-i  2002/772/EK, Euratom   határozatával  módosított,   az   Európai   Parlament képviselőinek   közvetlen  és  általános  választójog   alapján történő választásáról szóló okmány (a továbbiakban: Okmány).       Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog  alapján  történő  választásáról  szóló  okmány   a következő rendelkezéseket tartalmazza: „1. cikk  (1)  Az  Európai  Parlament tagjait valamennyi tagállamban  az    arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen átvihető    szavazatos rendszer szerint választják. (2) A tagállamok az elfogadott eljárás szerinti preferenciális listás szavazást is lehetővé tehetik. (3) A választásnak általánosnak, közvetlennek, szabadnak és titkosnak kell lennie.” „7. cikk     Ezen  okmány  rendelkezéseire is figyelemmel  a  választási eljárásra  az  egyes tagállamok saját nemzeti rendelkezései  az irányadók.     Ezek   a   nemzeti  rendelkezések,  amelyek  adott  esetben figyelembe   vehetik   a  tagállam  sajátos   körülményeit,   a választási    rendszer   alapvetően    arányos    voltát    nem változtathatják meg.”      Az  Okmány a benne foglalt kötelező szabályokon és elveken túl   önállóságot  ad  a  tagállamoknak  az  uniós   parlamenti képviselők  választási  eljárásának nemzeti  szabályozására.  A tagállamok  döntésére  bízza azt, hogy  „listás  vagy  egyetlen átvihető  szavazatos  rendszer” szerint választják  az  Európai Parlament  képviselőit,  vegyes  (egyéni  választókerületi   és listás) választást nem tartalmaz, a listára vonatkozóan további szabályt nem határoz meg. Az Országgyűlés az EPvt.-ben a listás választás mellett döntött.      2.  A  listaállítás  módjáról az Okmány  nem  rendelkezik, ennek   szabályozása  a  tagállamok  hatásköre.   Az   Okmányon túlmenően  az Országgyűlésnek széles önállósága van az  európai parlamenti képviselők választási rendszerének szabályozásában.     Az   Alkotmány  nem  tartalmaz  rendelkezést   az   európai parlamenti   képviselők   választási  rendszerére,   a   listás választásra.  Fel  sem merülhet ezért, hogy az  EPvt.  támadott rendelkezései ellentétesek az Alkotmány rendelkezésével.         3.    Két    indítványozó   alkotmányos   alapelvekre    is hivatkozással  az  EPvt.  támadott  rendelkezéseit  a   passzív választójog  alkotmányellenes korlátozásának tekinti,  állítva, hogy   azok   a   passzív   választójog  lényeges   tartalmának korlátozását jelentik. Emiatt ellentétesek – véleményük szerint – az Alkotmány 8. §-ával, amely szerint a Magyar Köztársaságban az  alapvető  jogokra  és kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény  állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Álláspontjuk erősítésére hivatkoznak még  az Egyezségokmány   25.   cikk   b)   pontjára,   amely    szerint megkülönböztetések  és  ésszerűtlen  korlátozások  nélkül   van passzív  választójoga az állampolgárnak. Utalnak  továbbá  arra is,  hogy  az  Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjával lép  hatályba a 2002. évi LXI. törvény 7. §-nak megfelelően  az Alkotmány   új  70.  §--a,  annak  (4)  bekezdése:  „A   Magyar Köztársaság  területén lakóhellyel rendelkező  minden  nagykorú magyar  állampolgárt  és  az Európai Unió  más  tagállamának  a Magyar  Köztársaság  területén lakóhellyel rendelkező  nagykorú állampolgárát  megilleti az a jog, hogy az  európai  parlamenti választáson választható és választó legyen.”     Az  Alkotmánybíróság a passzív választójog tartalmáról több határozatában állást foglalt. Már a 63/B/1995. AB határozatában kifejtette:   „Az   Alkotmány  –  a  71.  §-ban   meghatározott választási alapelveken kívül – nem tartalmaz rendelkezéseket  a választójog  gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően  az Országgyűlés   széles   döntési  szabadsággal   rendelkezik   a választási   rendszer  megválasztása,  a   választási   eljárás szabályainak   megállapítása  során.  A  törvényhozó   szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a  szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a választójogi szabályok megalkotása  során is, csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket   a   szabályokat  meghozni,  hogy  azok  az   Alkotmány rendelkezéseivel   ne  ütközzenek,  Alkotmányban   szabályozott alapvető jogot alkotmányellenes módon ne korlátozzanak (...) Az Alkotmány  70. § (1) bekezdése (...) nem biztosít alanyi  jogot arra, hogy mindenki, aki passzív választójoggal rendelkezik  és képviselő kíván lenni, pusztán a saját akarat elhatározásából a választásokon  jelöltként elinduljon.”  (ABH  1996,  509,  513, 514.)  Hangsúlyozta azt is az Alkotmánybíróság, hogy a jelöltté válás önmagában nem alkotmányos alapjog. [5/2002. (II. 12.)  AB határozat ABH 2002, 78, 82.] Következésképpen az EPvt. 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése – az indítványokkal ellentétben – nem  jelenti  a passzív választójog tartalmának a korlátozását, ebben  az  összefüggésben a pártlista alkalmazása  nem  ütközik alkotmányos alapelvekbe.       3.1.   Az   Európai  Parlament  tagjai  választásánál   a törvényalkotó   a  Magyar  Köztársaság  egész   területét   egy választókerületnek  nyilvánította, az arányos  képviselet  elve alapján a listás választási rendszert választotta az Okmány  1. cikk  (1)  bekezdésére figyelemmel. Ez nem sérti  az  Alkotmány rendelkezését, nem ütközik alkotmányos alapelvekbe sem.      3.2.  Az  indítványozó úgy véli, hogy  az  EPvt.  támadott rendelkezései   sértik  a  jogegyenlőség,  az   esélyegyenlőség alkotmányos elveit, ezért diszkriminatívak.      Az Alkotmány 71. § (1) bekezdése tartalmazza a választójog egyenlőségének az elvét. Ezen alkotmányos rendelkezés  tartalma az,   hogy  a  választójognak  a  választópolgár  szempontjából egyenértékűnek és a szavazatoknak közel azonos súlyúaknak  kell lenniük.  A  választójog egyenlőségének  alkotmányos  elve  két követelményt   támaszt  a  választási  törvény   megalkotójával szemben:    egyrészt    a   választójog   a    választópolgárok szempontjából  azonos  értékű  legyen,  másrészt  a  szavazatok lehetőleg    azonos   súlyúak   legyenek   egy-egy    képviselő megválasztásánál.  [33/2000. (X. 20.) AB  határozat  ABH  2000, 221, 226.]     A  jogegyenlőség megvalósulását célzó esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére  irányuló intézkedések a választójog  területén sajátosan  érvényesülnek.  A  3/1991.  (II.  7.)  AB  határozat rámutatott:    „Az    esélyegyenlőtlenségek    kiküszöbölésének kötelezettsége...a  választójogi  törvény   szempontjából   azt jelenti,  hogy az állam azonos feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon.” (ABH  1991, 15,   18.)   Az   EPvt.  az  európai  képviselői  választásokon indulóknak azonos törvényi feltételeket biztosít, ezért az  nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakkal és az  azonos törvényi feltételek következtében megfelel az Alkotmány  70.  § (1) bekezdésében foglaltaknak is.     Az    indítvány    állítása   szerint   a    pártlista    a választópolgárok között tesz alkotmányellenes megkülönböztetést a passzív választójog tekintetében, csak az választható ugyanis képviselővé,  aki  pártlistán  szerepel  jelöltként.  Az  egyik indítványozó  értelmezése szerint csak párttag  szerepelhet  az adott  párt listáján. Az EPvt. azonban ilyen törvényi feltételt nem  állít.  A  diszkrimináció tekintetében az Alkotmánybíróság kimondta,  hogy  "a  diszkrimináció Alkotmányban  meghatározott tilalma  elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében  tett megkülönböztetésekre  terjed  ki.  Ha  a  megkülönböztetés  nem emberi  jog vagy alapvető jog tekintetében történt,  az  eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg,  ha  az az  emberi  méltósághoz való jogot sérti.  Az  Alkotmánybíróság kifejtette  azt  is,  hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak    akkor   lehet   szó,   ha   a   jogszabály    egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy  annak alkotmányos  indoka  lenne.  Alkotmányellenes  megkülönböztetés csak  akkor  állapítható  meg, ha összehasonlítható  helyzetben lévő  személyek  között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti –  jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül   megengedhetetlen  megkülönböztetésnek,  ha   a   jogi szabályozás  eltérő  jogalanyi körre  vonatkozóan  állapít  meg eltérő  rendelkezéseket." [408/H/1998. AB határozat, ABH  2000, 760,  763.; 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46,  48.; 21/1990.  (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.;  61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB  határozat,  ABH  1994, 197, 203.;  30/1997.  (IV.  29.)  AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].       Az  Európai  Parlament  tagjainak  a  választása  arányos választási rendszerben, listás szavazással történik. [EPvt.  2. §  (1) bekezdés] Listát a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény szerint bejegyzett pártok állíthatnak. [EPvt.  5. § (1) bekezdés] Az indítványozói álláspontok szerint az európai parlamenti  képviselők kizárólag pártlistán történő  választása azért diszkriminatív, mert kizárja, hogy egyéni választópolgár, társadalmi szervezet, civil szervezet állítson listát.         Listát  értelemszerűen  csak  szervezet  állíthat,  ezért fogalmilag   kizárt,  hogy  választópolgár   egyénileg   listát állítson.       A   pártok,   illetőleg  társadalmi  (civil)  szervezetek választási  rendszer szempontjából történő megkülönböztetésének ésszerű  oka,  alkotmányos alapja van. Az Alkotmány  3.  §  (2) bekezdése   rögzíti:  "A  pártok  közreműködnek   a   népakarat kialakításában  és  kinyilvánításában." Az Alkotmánybíróság  az 53/1996. (XI. 22.) AB határozatában már megállapította:  "(...) a  pártokat  a  hatályos  alkotmányi  és  törvényi  szabályozás szerint   –   az   egyesülési  jog  alapján   létrejövő   egyéb szervezetekhez viszonyítva – többletjogosítványok illetik  meg, és   sajátos   kötelességek  terhelik.  A  Ptv.  preambulumában megjelölt  és a pártok által is érvényesítendő politikai  jogok körében  kiemelkedő  helyet  foglal  el  az  aktív  és  passzív választójog. E megállapítás megalapozottságát támasztják alá  a hatályos  választójogi törvények. A kapcsolódó jogosultságokat, feladatokat  és az eljárási rendet az országgyűlési  képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (...)  tartalmazza (...)" (ABH 1996, 165, 168.).          A  pártok  működésének – más társadalmi szervezetekhez     képest   –  olyan  többletfeltételei  vannak,  amelyek   az     Alkotmány  3.  §  (2) bekezdéséből következnek:  "A  pártok     közreműködnek     a     népakarat     kialakításában     és     kinyilvánításában".  A  nem pártként bejegyzett  társadalmi     szervezetekre  nem vonatkozik az Alkotmány e  rendelkezése.     A  nem  pártként  bejegyzett társadalmi szervezeteknek  van     ilyen  lehetőségük,  de  ilyen alkotmányos  kötelezettségük     nincs.     Az   1/2002.   (I.   11.)   AB   határozat   kiemelte:   „A jelöltállítási jog – sem az országgyűlési, sem az önkormányzati választáson  –  nem alkotmányos alapjog. Ezért a jelöltállítási jog   tekintetében  a  pártok,  illetve  az  egyéb   társadalmi szervezetek   közötti   különbségtétel   csak   akkor   minősül alkotmányellenesnek,  ha  a megkülönböztetés  azonos  csoportba tartozó   jogalanyokra  vonatkozik,  továbbá,  ha   az   eltérő szabályozás   ésszerű   indok  nélküli,   azaz   önkényes.   Az Alkotmánybíróság  ugyanakkor az Alkotmány 3. §  (2)  bekezdése, illetve  a  Ptv. rendelkezései alapján megállapította,  hogy  a pártok  és  az  egyéb  társadalmi szervezetek  a  jelöltállítás tekintetében  nem  képeznek azonos jogalanyi  kört.  Az  eltérő jogalanyi  körre  vonatkozó eltérő rendelkezések  megállapítása pedig  nem minősül alkotmányellenes megkülönböztetésnek.”  (ABH 2002, 33, 38.)         Az   indítványok   szerint   a   pártlista   korlátozza   a választópolgár   passzív  választójogának  a   gyakorlását.   A pártlista állítása azonban, az indítvánnyal ellentétben, – azon túl,   hogy  a  listán  jelöltként  szereplésnek  nem  törvényi feltétele  a párttagság – nem jelent alkotmányellenes  korlátot azon  választópolgár előtt, aki jelöltetni kívánja magát. Ebben az  összefüggésben az 1/2002. (I. 11.) AB határozat kifejtette: „Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése és az Etv. 1. §-a rendelkezik az   egyesülési  jog  gyakorlásáról,  valamint   a   társadalmi szervezetek  létrehozásáról, illetve működéséről. Ezek  szerint mindenkinek   joga  van  arra,  hogy  másokkal   szervezeteket, illetőleg  közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt   vegyen.  Az  érintett  személytől  függ,  hogy   milyen szervezet,  közösség megalakításában, illetőleg tevékenységében vesz  részt:  olyanban, amely az országgyűlési  választáson  is jelöltet  állíthat, vagy olyanban, amely erre nem jogosult.  Az egyesülési   jog,  mint  alapvető  szabadságjog  a  természetes személyek  joga.  Az érintett személy egyidejűleg  tagja  lehet társadalmi szervezetnek és pártnak is.” (ABH 2002, 33, 38-39.)         4.  Az  egyik  indítványozó a pártlistát azzal az  indokkal tartja alkotmányellenesnek, hogy az sérti a közügyek viteléhez, a közhivatal viseléséhez való alkotmányos jogot.     Az  Alkotmány  70. § (4) bekezdése alapján: „Minden  magyar állampolgárnak  joga van ahhoz, hogy részt  vegyen  a  közügyek vitelében,  továbbá  hogy rátermettségének,  képzettségének  és szakmai  tudásának  megfelelően  közhivatalt  viseljen.”  Ezzel összefüggésben   az   Alkotmánybíróság   a   1243/B/1993.    AB határozatában hangsúlyozta: „Bár nem tagadható a választójog és a   választás  közügyi  vonatkozása,  az  Alkotmány  azonban  a választójogról,    mint    önálló,    nevesített     alapjogról rendelkezik.” (ABH 1994, 663, 669.)        A közügyek vitelében való részvétel, a közhivatal viselése tehát  külön  törvényekben szabályozott  feltételek  között,  a feltételek  teljesítésével gyakorolható jog.  A  választójog  a széles   értelemben  vett  közügyek  körébe  tartozik,   de   a választójog  önálló,  nevesített alapjog,  melynek  gyakorlását külön   törvények  szabályozzák.  A  közügyek  vitelében   való részvétel, a közhivatal viselése sem olyan alanyi jog, amelyből az  európai parlamenti választáson a jelöltté válás közvetlenül következne, így az EPvt. 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése nem  áll alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben az  Alkotmány  70.  §  (4)  bekezdésében  megállapított  és  az indítványban hivatkozott rendelkezéssel.        Egy    indítvány    az    EPvt.-t    általában    tartja alkotmányellenesnek,  az Alkotmány kilenc paragrafusára  utalt, de  érdemben nem volt elbírálható, mivel nem jelölte meg,  hogy az   EPvt.   az  Alkotmány  melyik  rendelkezésével  és   miért ellentétes.   Az   indítványozó  által   megjelölt   alkotmányi rendelkezések többsége [1. §, 2. § (2) bekezdés, 5. §, 8. § (1) bekezdés, 55. § (1) bekezdés, 56. §, 57. § (5) bekezdés, 77. §] tartalmi összefüggésben sem áll az EPvt.-vel.      Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az EPvt. 2. § (1) bekezdése,  5. § (1) bekezdése pártlistára vonatkozó  szabályai nem    ellentétesek   az   Alkotmány   rendelkezéseivel,    nem ellentétesek  az Alkotmány elveivel, s emiatt a törvény  egésze sem az.        5.  A továbbiakban azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az   EPvt.   támadott   rendelkezései  nem  ellentétesek-e   az Alkotmánynak  az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról  szóló nemzetközi   szerződést  kihirdető  törvény   hatálybalépésének napján  hatályba lépő új rendelkezésével. A Magyar  Köztársaság Alkotmányáról  szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról  szóló 2002. évi LXI. törvény 7. §-a alapján az Alkotmány új 70. § (4) bekezdése  szerint: „A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgár  és  az  Európai Unió   más   tagállamának   a  Magyar   Köztársaság   területén lakóhellyel  rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti  az  a jog,  hogy  az  európai parlamenti választáson  választható  és választó legyen.” Ez az alkotmányi rendelkezés már érvényes, de az  indítvány  elbírálásakor még nem  hatályos.  Megállapította azonban az Alkotmánybíróság, hogy az új alkotmányi szabály  sem rendelkezik  az  európai parlamenti képviselők választásának  a rendjéről,   azt   az  Országgyűlés  önállóan  határozta   meg, következésképpen   az   EPvt.   támadott   rendelkezései    nem ellentétesek az Alkotmány később hatályba lépő rendelkezésével, azok  – figyelemmel az előzőekben kifejtett indokokra is –  nem jelentik a választójog korlátozását sem.      A  fentiek  alapján  az Alkotmánybíróság  elutasította  az indítványokat.      Az  Alkotmánybíróság e határozatának a  Magyar  Közlönyben való közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bihari Mihály                       Dr. Czúcz Ottó     alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                                                           Dr. Holló András                                 az Alkotmánybíróság elnöke                                 az aláírásban akadályozott     Dr. Erdei Árpád                    Dr. Harmathy Attila     alkotmánybíró                    alkotmánybíró helyett                                     Dr. Kiss László                   Dr. Kukorelli István     előadó alkotmánybíró                     alkotmánybíró                                     Dr. Holló András     az Alkotmánybíróság elnöke     az aláírásban akadályozott     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva     alkotmánybíró helyett                     alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	13/2004. (IV. 20.)
Date of the decision: .	04/20/2004
.
.