Hungarian

Ügyszám: .	673/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Herczegh Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 673/B/1990. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/446 .

A döntés kelte: Budapest, 04/02/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság   jogszabály  akotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványok tárgyában, meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. 3.   §     (2)      bekezdése     alkotmányellenességének megállapítására  irányuló   indítványát  elutasítja,   az azonos tárgyú  másik indítvány alapján megindult eljárást pedig megszünteti.                         Indokolás                            I. Dr. T.  Gy. indítványában  annak a  megállapítását kérte, hogy   a  sztrájkról szóló  1989. évi  VII. tv.  3. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint "Nincs helye sztrájknak    az     igazságszolgáltatási    szerveknél", alkotmányellenes. Hivatkozott  arra, hogy a sztrájknak az igazságszolgáltatási   szervek    tekintetében    történő kizárása összeütközést keletkeztet a Gazdasági, Szociális és  Kultúrális   Jogok   Nemzetközi   Egyezségokmányával, amelyet Magyarország  az 1976.  évi 9.  tvr-rel hirdetett ki. Az  indítványozó nézete szerint az Egyezségokmány nem engedi  meg   a  sztrájkjog   törvényes  korlátozását  az igazságszolgáltatási szerveknél,  mivel nem  sorolja  fel azok  között   a   szervezetek   között,   amelyeknél   a korlátozásnak   helyt  ad.  A  sztrájktörvény  3.  §  (2) bekezdésében foglalt  korlátozás megsértette a nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítását előíró és  az Alkotmány  7. § (1)   bekezdésében  foglalt rendelkezést. Hivatkozott  az indítványozó  az  Alkotmány 70/A.  §  (3)  bekezdésére is,  mely  szerint  "A  Magyar Köztársaság    a    jogegyenlőség    megvalósulását    az esélyegyenlőtlenségek        kiküszöbölését         célzó intézkedésekkel is segíti." A  belügyminiszter  írásbeli  észrevételében  kifejtette, hogy a  sztrájkjogról szóló  70/C. § akként  rendelkezik, hogy a  sztrájkjogot az  ezt szabályozó törvények keretei között lehet  gyakorolni. Maga  az alaptörvény  is jelzi, hogy ez  a jog nem abszolút, hanem nyilvánvalóan az adott politikai, gazdasági, társadalmi viszonyok között mintegy "relatíve" gyakorolható alapvető állampolgári jog. A munkaügyi  miniszter az  Alkotmánybíróság megkeresésére adott írásbeli  válaszában kifejtette,  hogy az Alkotmány 70/C.  §  (2)  bekezdése  a sztrájkjogot,  mint  alapvető jogot biztosítja, ez a rendelkezés azonban lehetőséget ad arra,  hogy   a  jogalkotó   a  sztrájkjog  gyakorlásához biozonyos feltételeket állapítson meg. A sztrájkjog, mint alapvető jog  korlátozása csak közérdekből engedhető meg. A fegyveres  erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek, továbbá az igazságszolgáltatási szervek dolgozói tekintetében előírt  sztrájktilalom  közérdeket  szolgál, mert   e    szervek   tevékenységének   zavartalanságához rendkívül fontos  érdekek fűződnek. A jogalkotó ezekre az érdekekre tekintettel  zárta  ki,  illetve  korlátozta  a sztrájk lehetőségét  bizonyos körülményekre  /az élet, az egészség,  a   környezet  veszélyeztetettsége/,   illetve bizonyos   tevékenységek   /tömegközlekedés,   hírközlés, energiaszolgáltatás/ tekintetében. A legfőbb  ügyész válaszában  nem látott ellentmondást az 1989. évi  VII.  tv.  3. §  (2) bekezdése és a Gazdasági, Szociális és  Kultúrális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 8. § (2)  bekezdése között. Az  Egyezségokmányban  részes államok eltérően  szabályozzák a sztrájkjogot, s közöttük több   kifejezetten    megtagadja   a    sztrájkjogot   a közalkalmazottaktól, míg  más országok  törvényhozása azt elismeri. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a sztrájktörvény az  indítvány által  érintett részében nem ellentétes  az   Egyezségokmánnyal,  és   nem  sérti   az Alkotmány   7. § (1)  bekezdését, valamint  a 70/A. § (1) és (3) bekezdéseit sem. Az  igazságügyminiszter   szerint  az   ENSZ  hivatkozott Egyezségokmányának rendelkezése nemcsak az államigazgatás tagjaira korlátozódik,  hanem a  közfunkciókat  gyakorlók teljes körét  magában foglalja,  így a bírákat is. Ezért, az   Egyezségokmány    idézett    rendelkezése    és    a sztrájktörvény sérelmezett  szabálya egymásnak  nem  mond ellent. Az Egyezségokmányban foglalt korlátozásokat éppen mások alapvető  jogainak védelme  indokolja. Az Alkotmány 55. § (2)  bekezdésében deklarált ilyen  alapvető jog az, hogy  a   bűncselekmény  elkövetésével   gyanúsított   és őrizetbe vett  személyt a  lehető legrövidebb  időn belül vagy  szabadon   kell  bocsátani,   vagy  bíró  elé  kell állítani. Ezt  a jogot  sértené, ha a törvény biztosítaná az igazságszolgáltatási szervek dolgozóinak sztrájkjogát.                            II. Az  Alkotmánybíróság   határozata  meghozatalánál   abból indult  ki,   hogy   a   sztrájkjogot   Alkotmányunk   az alapjogokról   szóló    fejezet   rendelkezései    között biztosítja, de  ugyanakkor e  jog korlátaira  is utal.  A 70/C. § (2)  bekezdése  szerint  " A sztrájkjogot  az ezt szabályozó törvények  keretei között lehet gyakorolni." A sztrájkjog  a   munkaviszonyban  állók   részére   jelent biztosítékot azokban  az esetekben,  amikor a  munka és a foglalkozás szabad  megválasztásához való jog, továbbá az egyenlő munkáért  egyenlő bérhez  való  jog,  valamint  a pihenéshez,  a  szabadidőhöz  és  a  rendszeres  fizetett szabadsághoz  való   jog  valamelyikével   nem  élhetnek, illetve azokat  nem érvényesíthetik.  Mint  ilyen,  éppen fontossága    miatt    nyert    alkotmányos    kiemelést. Alkotmányunk  8. §  (2)  bekezdése  szerint alapvető  jog lényeges tartalma törvényi korlátozásnak nem vethető alá. A sztrájkjog  vonatkozásában az  adott esetben  nem a jog tartalmának,  hanem   a  sztrájkra   jogosultak  személyi körének   korlátozásáról    van   szó,    és   pedig   az igazságszolgáltatási   szerveknél.   Nemcsak   a   Magyar Köztársaság  Alkotmánya,   hanem  a   vonatkozó  külföldi jogszabályok, valamint  a  nemzetközi  egyezmények  is  a sztrájkjog korlátozott  voltából  indulnak  ki,  amelynek lényege éppen más jog, illetve más jogok érvényesülésének előmozdítása, garanciája. Alapvető  jogelv,   miszerint  mindenki   úgy  és   olyan mértékben gyakorolhatja  saját jogait,  hogy ennek  során mások  jogait   ne  sértse.  Minden  egyes  alapvető  jog gyakorlásának korlátját mások alapvető jogai képezik. Ami az igazságszolgáltatás  tagjainak a  sztrájkjogát illeti, Alkotmányunk  70/K. §-a   szerint,  "Az   alapvető  jogok megsértése  esetén   keletkezett   igények,   továbbá   a kötelességek teljesítésével  kapcsolatban  hozott  állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők." Az  Alkotmány  57. § (1)  bekezdése  szerint  "A   Magyar Köztársaságban  a   bíróság  előtt  mindenki  egyenlő  és mindenkinek joga  van ahhoz,  hogy az  ellene emelt vádat vagy valamely  perben jogait  és kötelességeit  a törvény által  felállított   független   és   pártatlan   bíróság igazságos  és   nyilvános  tárgyaláson  bírálja  el."  Az igazságszolgáltatás tagjainak  a sztrájkja mások alapvető jogainak érvényesítését veszélyeztetné, súlyosabb esetben ténylegesen megakadályozná. Az állampolgári  jogok védelme,  e védelem  hatékonysága, illetve  annak   a  biztosítása   szükségessé  teszi   az igazságszolgáltatás  tagjai   sztrájkjogának   messzemenő korlátozását -  gyakorlatilag annak  eltörlését  -  mivel enélkül mások alapvető jogainak védelme nem biztosítható. Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   a  vitatott törvényhely ezért  nincs ellentétben az Alkotmány 70/C. § (2) bekezdésében foglalt alapvető szabállyal. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs ellentét az indítványozó  által  kifogásolt  sztrájktörvény  3. § (2) bekezdése és  a Gazdasági,  Szociális és Kultúrális Jogok Nemzetközi  Egyezségokmánya   8.  cikkének  2.  bekezdése között, amelynek ez a hivatalos magyar fordítása: "E cikk nem akadályozza,  hogy e  jogoknak a  fegyveres  erők,  a rendőrség,  valamint   az  államigazgatás   tagjai  által történő gyakorlását  törvényes korlátozásnak vessék alá". Az 1976.  évi 9.  tvr. szövege  azonban az Egyezségokmány angol illetve  francia szövegének  eredeti tartalmát  nem híven  tükrözi.   Az  ott   használt  "Members   of   the administration of  State", illetve  "Les  membres  de  la fonction  publique"   kifejezések  tágabb  kört  jelölnek annál,  mint   amilyet   a   magyar   nyelvben   használt "államigazgatás    tagjai"     kifejezés,    mivel     az államigazgatás tagjainak  fogalmi  körébe  általában  nem vonják   be    az   igazságszolgáltatás    tagjait,    az "administration  of   the  State",  illetve  a  "fonction publique"  -   azaz  közszolgálat   -  körébe  viszont  a közfeladatokat ellátó  személyek  teljes  körét  igen.  A hivatkozott  Egyezségokmány  31.  cikkének  2.  bekezdése szerint annak  angol, francia,  kínai, orosz  és  spanyol szövege hiteles,  tehát ebben  az esetben  mindenképpen a hiteles  szövegek  valamelyikét  kell  az  Egyezségokmány értelmezésénél irányadónak  tekinteni. Ezért az 1989. évi VII. tv.  3. § (2)  bekezdésében  foglalt  korlátozás nem ellentétes  a   Magyarország  által   vállalt  nemzetközi kötelezettség tartalmával, és nem sérti az Alkotmány 7. § (2) bekezdését sem. Erre tekintettel  az Alkotmánybíróság az indítványt, mint nem megalapozottat,  az 1989. évi XXXII. tv. 1. §-ának b/ pontja  szerinti  hatáskörében, e  törvény  25. §  (1) és (3) bekezdésének megfelelően eljárva, elutasította.                           III. R. I. - az Alkotmány 70/C. § (2)  bekezdésére  hivatkozva -  az   Alkotmánybíróság  eljárását  indítványozta  annak megállapítására, hogy  a sztrájkról  szóló 1989. évi VII. tv.  3. §   (2)   bekezdésében    foglalt  rendelkezések, amelyek   szerint    "Nincs   helye   a   sztrájknak   az igazságszolgáltatási   szerveknél,    ...   a   fegyveres testületeknél   és    a   rendészeti    szerveknél.    Az államigazgatási  szerveknél   a  Minisztertanács   és  az érintett   szakszervezetek   megállapodásában   rögzített sajátos szabályok  mellett gyakorolható  a sztrájk joga", alkotmányellenesek,  és   ezért  kérte   a  rendelkezések megsemmisítését. Az indítványozó időközben az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában  az   eljárás   megszüntetését   kérte.   Az Alkotmánybíróság az indítványozó kérelmének megfelelően - az 1989.  évi XXXII. tv. 20. §-a és 21. § (7) bekezdése alapján - az eljárást megszüntette. Az    Alkotmánybíróság     határozatát    megküldi     az indítványozóknak,      a      belügyminiszternek,      az igazságügyminiszternek, a  munkaügyi  miniszternek  és  a Legfőbb Ügyésznek.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke                      Dr. Ádám Antal                       alkotmánybíró                     Dr. Herczegh Géza                   előadó alkotmánybíró       Dr. Kilényi Géza            Dr. Lábady Tamás       alkotmánybíró                  alkotmánybíró     Dr. Schmidt Péter                Dr. Szabó András      alkotmánybíró                     alkotmánybíró     Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Zlinszky János       alkotmánybíró                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	673/B/1990
Date of the decision: .	04/02/1992
.
.