A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály akotmányellenességének
megállapítására vonatkozó indítványok tárgyában, meghozta
a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv.
3. § (2) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítására irányuló indítványát elutasítja, az
azonos tárgyú másik indítvány alapján megindult eljárást
pedig megszünteti.
Indokolás
I.
Dr. T. Gy. indítványában annak a megállapítását kérte,
hogy a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. 3. § (2)
bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint "Nincs helye
sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél",
alkotmányellenes. Hivatkozott arra, hogy a sztrájknak az
igazságszolgáltatási szervek tekintetében történő
kizárása összeütközést keletkeztet a Gazdasági, Szociális
és Kultúrális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával,
amelyet Magyarország az 1976. évi 9. tvr-rel hirdetett
ki. Az indítványozó nézete szerint az Egyezségokmány nem
engedi meg a sztrájkjog törvényes korlátozását az
igazságszolgáltatási szerveknél, mivel nem sorolja fel
azok között a szervezetek között, amelyeknél a
korlátozásnak helyt ad. A sztrájktörvény 3. § (2)
bekezdésében foglalt korlátozás megsértette a nemzetközi
kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítását
előíró és az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglalt
rendelkezést. Hivatkozott az indítványozó az Alkotmány
70/A. § (3) bekezdésére is, mely szerint "A Magyar
Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó
intézkedésekkel is segíti."
A belügyminiszter írásbeli észrevételében kifejtette,
hogy a sztrájkjogról szóló 70/C. § akként rendelkezik,
hogy a sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei
között lehet gyakorolni. Maga az alaptörvény is jelzi,
hogy ez a jog nem abszolút, hanem nyilvánvalóan az adott
politikai, gazdasági, társadalmi viszonyok között mintegy
"relatíve" gyakorolható alapvető állampolgári jog.
A munkaügyi miniszter az Alkotmánybíróság megkeresésére
adott írásbeli válaszában kifejtette, hogy az Alkotmány
70/C. § (2) bekezdése a sztrájkjogot, mint alapvető
jogot biztosítja, ez a rendelkezés azonban lehetőséget ad
arra, hogy a jogalkotó a sztrájkjog gyakorlásához
biozonyos feltételeket állapítson meg. A sztrájkjog, mint
alapvető jog korlátozása csak közérdekből engedhető meg.
A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti
szervek, továbbá az igazságszolgáltatási szervek dolgozói
tekintetében előírt sztrájktilalom közérdeket szolgál,
mert e szervek tevékenységének zavartalanságához
rendkívül fontos érdekek fűződnek. A jogalkotó ezekre az
érdekekre tekintettel zárta ki, illetve korlátozta a
sztrájk lehetőségét bizonyos körülményekre /az élet, az
egészség, a környezet veszélyeztetettsége/, illetve
bizonyos tevékenységek /tömegközlekedés, hírközlés,
energiaszolgáltatás/ tekintetében.
A legfőbb ügyész válaszában nem látott ellentmondást az
1989. évi VII. tv. 3. § (2) bekezdése és a Gazdasági,
Szociális és Kultúrális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
8. § (2) bekezdése között. Az Egyezségokmányban részes
államok eltérően szabályozzák a sztrájkjogot, s közöttük
több kifejezetten megtagadja a sztrájkjogot a
közalkalmazottaktól, míg más országok törvényhozása azt
elismeri. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a
sztrájktörvény az indítvány által érintett részében nem
ellentétes az Egyezségokmánnyal, és nem sérti az
Alkotmány 7. § (1) bekezdését, valamint a 70/A. § (1)
és (3) bekezdéseit sem.
Az igazságügyminiszter szerint az ENSZ hivatkozott
Egyezségokmányának rendelkezése nemcsak az államigazgatás
tagjaira korlátozódik, hanem a közfunkciókat gyakorlók
teljes körét magában foglalja, így a bírákat is. Ezért,
az Egyezségokmány idézett rendelkezése és a
sztrájktörvény sérelmezett szabálya egymásnak nem mond
ellent. Az Egyezségokmányban foglalt korlátozásokat éppen
mások alapvető jogainak védelme indokolja. Az Alkotmány
55. § (2) bekezdésében deklarált ilyen alapvető jog az,
hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és
őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül
vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell
állítani. Ezt a jogot sértené, ha a törvény biztosítaná
az igazságszolgáltatási szervek dolgozóinak sztrájkjogát.
II.
Az Alkotmánybíróság határozata meghozatalánál abból
indult ki, hogy a sztrájkjogot Alkotmányunk az
alapjogokról szóló fejezet rendelkezései között
biztosítja, de ugyanakkor e jog korlátaira is utal. A
70/C. § (2) bekezdése szerint " A sztrájkjogot az ezt
szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni." A
sztrájkjog a munkaviszonyban állók részére jelent
biztosítékot azokban az esetekben, amikor a munka és a
foglalkozás szabad megválasztásához való jog, továbbá az
egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog, valamint a
pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett
szabadsághoz való jog valamelyikével nem élhetnek,
illetve azokat nem érvényesíthetik. Mint ilyen, éppen
fontossága miatt nyert alkotmányos kiemelést.
Alkotmányunk 8. § (2) bekezdése szerint alapvető jog
lényeges tartalma törvényi korlátozásnak nem vethető alá.
A sztrájkjog vonatkozásában az adott esetben nem a jog
tartalmának, hanem a sztrájkra jogosultak személyi
körének korlátozásáról van szó, és pedig az
igazságszolgáltatási szerveknél. Nemcsak a Magyar
Köztársaság Alkotmánya, hanem a vonatkozó külföldi
jogszabályok, valamint a nemzetközi egyezmények is a
sztrájkjog korlátozott voltából indulnak ki, amelynek
lényege éppen más jog, illetve más jogok érvényesülésének
előmozdítása, garanciája.
Alapvető jogelv, miszerint mindenki úgy és olyan
mértékben gyakorolhatja saját jogait, hogy ennek során
mások jogait ne sértse. Minden egyes alapvető jog
gyakorlásának korlátját mások alapvető jogai képezik. Ami
az igazságszolgáltatás tagjainak a sztrájkjogát illeti,
Alkotmányunk 70/K. §-a szerint, "Az alapvető jogok
megsértése esetén keletkezett igények, továbbá a
kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami
döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint "A Magyar
Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és
mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat
vagy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény
által felállított független és pártatlan bíróság
igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." Az
igazságszolgáltatás tagjainak a sztrájkja mások alapvető
jogainak érvényesítését veszélyeztetné, súlyosabb esetben
ténylegesen megakadályozná.
Az állampolgári jogok védelme, e védelem hatékonysága,
illetve annak a biztosítása szükségessé teszi az
igazságszolgáltatás tagjai sztrájkjogának messzemenő
korlátozását - gyakorlatilag annak eltörlését - mivel
enélkül mások alapvető jogainak védelme nem biztosítható.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vitatott
törvényhely ezért nincs ellentétben az Alkotmány 70/C. §
(2) bekezdésében foglalt alapvető szabállyal.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs ellentét az
indítványozó által kifogásolt sztrájktörvény 3. § (2)
bekezdése és a Gazdasági, Szociális és Kultúrális Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya 8. cikkének 2. bekezdése
között, amelynek ez a hivatalos magyar fordítása: "E cikk
nem akadályozza, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a
rendőrség, valamint az államigazgatás tagjai által
történő gyakorlását törvényes korlátozásnak vessék alá".
Az 1976. évi 9. tvr. szövege azonban az Egyezségokmány
angol illetve francia szövegének eredeti tartalmát nem
híven tükrözi. Az ott használt "Members of the
administration of State", illetve "Les membres de la
fonction publique" kifejezések tágabb kört jelölnek
annál, mint amilyet a magyar nyelvben használt
"államigazgatás tagjai" kifejezés, mivel az
államigazgatás tagjainak fogalmi körébe általában nem
vonják be az igazságszolgáltatás tagjait, az
"administration of the State", illetve a "fonction
publique" - azaz közszolgálat - körébe viszont a
közfeladatokat ellátó személyek teljes körét igen. A
hivatkozott Egyezségokmány 31. cikkének 2. bekezdése
szerint annak angol, francia, kínai, orosz és spanyol
szövege hiteles, tehát ebben az esetben mindenképpen a
hiteles szövegek valamelyikét kell az Egyezségokmány
értelmezésénél irányadónak tekinteni. Ezért az 1989. évi
VII. tv. 3. § (2) bekezdésében foglalt korlátozás nem
ellentétes a Magyarország által vállalt nemzetközi
kötelezettség tartalmával, és nem sérti az Alkotmány 7. §
(2) bekezdését sem.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt, mint
nem megalapozottat, az 1989. évi XXXII. tv. 1. §-ának b/
pontja szerinti hatáskörében, e törvény 25. § (1) és
(3) bekezdésének megfelelően eljárva, elutasította.
III.
R. I. - az Alkotmány 70/C. § (2) bekezdésére hivatkozva
- az Alkotmánybíróság eljárását indítványozta annak
megállapítására, hogy a sztrájkról szóló 1989. évi VII.
tv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések,
amelyek szerint "Nincs helye a sztrájknak az
igazságszolgáltatási szerveknél, ... a fegyveres
testületeknél és a rendészeti szerveknél. Az
államigazgatási szerveknél a Minisztertanács és az
érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített
sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga",
alkotmányellenesek, és ezért kérte a rendelkezések
megsemmisítését.
Az indítványozó időközben az Alkotmánybírósághoz intézett
beadványában az eljárás megszüntetését kérte. Az
Alkotmánybíróság az indítványozó kérelmének megfelelően -
az 1989. évi XXXII. tv. 20. §-a és 21. § (7) bekezdése
alapján - az eljárást megszüntette.
Az Alkotmánybíróság határozatát megküldi az
indítványozóknak, a belügyminiszternek, az
igazságügyminiszternek, a munkaügyi miniszternek és a
Legfőbb Ügyésznek.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter Dr. Szabó András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |