A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak
országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés
aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetve az azon szereplő
kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen
benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság
239/2007. (VII. 31.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB)
239/2007. (VII. 31.) OVB határozatával megtagadta egy országos
népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának
hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés
szerepelt:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson az
azonos neműek házasságának lehetővé tétele érdekében?”.
Az OVB határozatát arra alapította, hogy az Alkotmány 15. §-a
értelmében a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család
intézményét. A 14/1995. (III. 13.) AB határozatban (ABH 1995,
82.) megfogalmazott értelmezésre, valamint az 58/1998. (X. 2.)
OGY határozattal egységes szerkezetben közzétett, az emberi
jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) 12. cikkében és az 1976. évi 8.
törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek
Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a
továbbiakban: Egyezségokmány) 23. cikkében foglaltakra
hivatkozással az OVB úgy ítélte meg, hogy a kezdeményezésben
megtartott eredményes népszavazás burkolt alkotmánymódosítást
eredményezne. A házasság alanyainak kibővítésével
megváltoztatná az Alkotmány 15. §-ának tartalmát, az Alkotmány
ugyanis a férfi és nő közötti házasságot tartja védendő
értéknek.
A 239/2007. (VII. 31.) OVB határozat a Magyar Közlöny 2007. évi
104. számában, 2007. augusztus 3-án jelent meg. A választási
eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.)
130. § (1) bekezdése szerint az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív,
illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése
elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon
belül lehet benyújtani. A határozat ellen a kezdeményező
nyújtott be kifogást, amely 2007. augusztus 7-én, határidőn
belül érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a
Ve. 130. § (3) bekezdésére tekintettel a kifogást soron kívül
bírálta el.
2. A kifogás szerint „téves és a tényleges jelentéséhez képest
eltérő értelmezést jelent az Alkotmány 15. §-ában szereplő — a
házasság intézményének védelmét megfogalmazó — az OVB (…)
indokolásában szereplő felfogása. (…) Az Alkotmány 15. §-ában
szereplő kitétel a házasságnak, mint intézménynek a védelméről
szól, (…) nem jelentheti azonban a jogintézmény más — esetleg
alacsonyabb szintű — jogszabályokban meghatározott tartalma
megváltoztatásának tilalmát”. A kifogás benyújtója megjegyezte
továbbá, hogy az „Egyezmény 12. Cikke nemzeti jogalkotási
hatáskörbe utalja a házasságkötésre vonatkozó szabályok
megállapítását azzal a kitétellel, hogy a nagykorú férfiak,
illetve nők számára biztosítani kell a házasságkötéshez való
jogot. Arra még közvetett módon sem tartalmaz utalást, hogy ez
a jog csak különneműek között gyakorolható. Ugyanez vonatkozik”
az Egyezségokmány 23. Cikkében foglaltakra is. Álláspontja
szerint a „két egyezményben szereplő »férfi« és »nő« kitétel
ilyetén módon történő említésének oka nem a külön neműség
hangsúlyozásában keresendő”.
II.
A kifogás elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család
intézményét.
(…)
28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy
véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás
elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000
választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes
népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező”.
2. A Ve. érintett rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet — az Alkotmánybírósághoz
címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az
Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
3. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
1998. évi III. törvény érintett rendelkezése:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
(…)
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,”.
4. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) szerint:
„27. § (1) Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek
nincs helye.
(2) Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.”
III.
A kifogás megalapozatlan.
1. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság hatáskörét az
Abtv. 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az
Alkotmánybíróság eljárása jogorvoslati eljárás, ezért az
Alkotmánybíróság a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja,
hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása
során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően
járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342,
344.]. Az Alkotmánybíróság e hatáskörében eljárva is
alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja
el feladatát [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251,
256.].
2. Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését
azon indokolással tagadta meg, hogy a kérdésben tartott
eredményes népszavazás megváltoztatná az Alkotmány 15. §-a
„mögötti tartalmat, és így burkolt alkotmánymódosítást
eredményezne”.
Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja,
hogy a „népszuverenitásból fakadó jogoknak mind az
Országgyűlés, mind népszavazás útján történő gyakorlása csak az
Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően történhet. A
népszavazásra bocsátott kérdés nem foglalhat magában burkolt
alkotmánymódosítást” [2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993,
33.]. Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította,
hogy az Alkotmány megalkotása és megváltoztatása kizárólag az
Országgyűlés jogkörébe tartozik, ezért választópolgári
kezdeményezésre nem írható ki olyan népszavazás, amely az
Országgyűlésre kötelező volta miatt elvonná az Országgyűlés
alkotmányozó hatáskörét [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH
1999, 251, 262.; 28/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999,
290, 292.; 50/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 359,
364.; 48/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 552, 554.;
33/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABK 2007. június, 482, 486.].
Az Alkotmánybíróság „eddigi gyakorlatában akkor ítélte az
alkotmánymódosítás tilalmába ütközőnek a népszavazásra
bocsátandó kérdést, ha a kérdés tartalmából valamely új
szabálynak az Alkotmányba való beépítésére keletkezett volna
kötelezettsége az Országgyűlésnek (…), vagy a kérdés az
Alkotmány valamely tételes rendelkezésével ellentétes szabály
megalkotására irányult” [43/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABK
2007. június, 565, 568.).
3. Az Alkotmánybíróság korábban — utólagos normakontroll
keretében — döntött az azonos neműek házasságkötésének lehetővé
tételét kezdeményező indítvány ügyében [14/1995. (III. 13.) AB
határozat, ABH 1995, 82.]. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság
emlékeztetett a korábban kifejtett álláspontjára, miszerint „a
házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan
férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös
gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza,
amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és
támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és
szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a
házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből
folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság
intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos
védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös
gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata
annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két
tárgyát: »A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család
intézményét«.
A legfontosabb emberi jogi nemzetközi egyezmények
szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi és nő
életközösségeként fogják fel: a házasságkötés szabadságát a
férfi és a nő jogaként határozzák meg, míg más jogok
vonatkozásában ilyen különbségtétel nélkül a »személyek« a
jogalanyok. (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk; A
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikk;
Európai Emberi Jogi Egyezmény 12. cikk. Az Európai Emberi Jogi
Bíróság megerősítette ezt az értelmezést, Rees Judgement of 17
October 1986, Series A(1987) p.19.)” [14/1995. (III. 13.) AB
határozat, ABH 1995, 82, 83.].
Az Alkotmánybíróság ezen határozatában kifejtett értelmezése
szerint a házasság intézményét a férfi és nő életközösségeként
védi az Alkotmány 15. §-a, ezért az Alkotmánybíróság a jelen
ügyben megállapította: az Alkotmány tartalmi módosítását
eredményezné az azonos neműek házasságkötésének lehetővé tétele
kérdésében tartandó népszavazás. Mindezek alapján az
Alkotmánybíróság az OVB hitelesítést megtagadó
239/2007. (VII. 31.) OVB határozatát helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel
rendelte el.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr.Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter Trócsányi László
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |