| A döntés szövege:                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
 Az   Alkotmánybíróság   az  Országos  Választási   Bizottságnak
 országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés
 aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányának, illetve az  azon  szereplő
 kérdés  hitelesítésével  kapcsolatban hozott  határozata  ellen
 benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő
 
 határozatot:
 
 Az    Alkotmánybíróság   az   Országos   Választási   Bizottság
 239/2007. (VII. 31.) OVB határozatát helybenhagyja.
 
 Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
 közzéteszi.
                            Indokolás
 I.
 
 1.  Az  Országos  Választási Bizottság  (a  továbbiakban:  OVB)
 239/2007. (VII. 31.) OVB határozatával megtagadta egy  országos
 népszavazási  kezdeményezés aláírásgyűjtő íve  mintapéldányának
 hitelesítését.   Az  aláírásgyűjtő  íven  a  következő   kérdés
 szerepelt:
 „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson az
 azonos neműek házasságának lehetővé tétele érdekében?”.
 Az  OVB határozatát arra alapította, hogy az Alkotmány 15.  §-a
 értelmében  a Magyar Köztársaság védi a házasság  és  a  család
 intézményét. A 14/1995. (III. 13.) AB határozatban  (ABH  1995,
 82.) megfogalmazott értelmezésre, valamint az 58/1998. (X.  2.)
 OGY  határozattal  egységes szerkezetben közzétett,  az  emberi
 jogok  és  alapvető szabadságok védelméről szóló  Egyezmény  (a
 továbbiakban:  Egyezmény)  12. cikkében  és  az  1976.  évi  8.
 törvényerejű  rendelettel  kihirdetett,  az  Egyesült  Nemzetek
 Közgyűlése  XXI.  ülésszakán, 1966. december  16-án  elfogadott
 Polgári  és  Politikai  Jogok  Nemzetközi  Egyezségokmánya   (a
 továbbiakban:   Egyezségokmány)   23.   cikkében    foglaltakra
 hivatkozással  az  OVB úgy ítélte meg, hogy a  kezdeményezésben
 megtartott  eredményes népszavazás burkolt  alkotmánymódosítást
 eredményezne.     A    házasság    alanyainak     kibővítésével
 megváltoztatná az Alkotmány 15. §-ának tartalmát, az  Alkotmány
 ugyanis  a  férfi  és  nő  közötti  házasságot  tartja  védendő
 értéknek.
 A 239/2007. (VII. 31.) OVB határozat a Magyar Közlöny 2007. évi
 104.  számában, 2007. augusztus 3-án jelent meg.  A  választási
 eljárásról  szóló  1997. évi C. törvény (a  továbbiakban:  Ve.)
 130.  §  (1) bekezdése szerint az OVB-nek az aláírásgyűjtő  ív,
 illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos  döntése
 elleni  kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt  napon
 belül  lehet  benyújtani.  A  határozat  ellen  a  kezdeményező
 nyújtott  be  kifogást, amely 2007. augusztus  7-én,  határidőn
 belül  érkezett  az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság  a
 Ve.  130. § (3) bekezdésére tekintettel a kifogást soron  kívül
 bírálta el.
 
 2.  A kifogás szerint „téves és a tényleges jelentéséhez képest
 eltérő értelmezést jelent az Alkotmány 15. §-ában szereplő —  a
 házasság  intézményének  védelmét megfogalmazó  —  az  OVB  (…)
 indokolásában szereplő felfogása. (…) Az Alkotmány  15.  §-ában
 szereplő  kitétel a házasságnak, mint intézménynek a védelméről
 szól,  (…) nem jelentheti azonban a jogintézmény más —  esetleg
 alacsonyabb  szintű  —  jogszabályokban meghatározott  tartalma
 megváltoztatásának tilalmát”. A kifogás benyújtója  megjegyezte
 továbbá,  hogy  az  „Egyezmény 12.  Cikke  nemzeti  jogalkotási
 hatáskörbe   utalja   a  házasságkötésre  vonatkozó   szabályok
 megállapítását  azzal a kitétellel, hogy  a  nagykorú  férfiak,
 illetve  nők  számára biztosítani kell a házasságkötéshez  való
 jogot. Arra még közvetett módon sem tartalmaz utalást, hogy  ez
 a jog csak különneműek között gyakorolható. Ugyanez vonatkozik”
 az  Egyezségokmány  23.  Cikkében foglaltakra  is.  Álláspontja
 szerint  a  „két egyezményben szereplő »férfi« és »nő«  kitétel
 ilyetén  módon  történő említésének oka  nem  a  külön  neműség
 hangsúlyozásában keresendő”.
 II.
 
 A kifogás elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:
 
 1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
 „15.  §  A  Magyar  Köztársaság védi a  házasság  és  a  család
 intézményét.
 (…)
 28/C.   §   (1)   Országos  népszavazást   döntéshozatal   vagy
 véleménynyilvánítás  céljából  lehet  tartani,  a   népszavazás
 elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
 (2)   Országos  népszavazást  kell  tartani  legalább  200  000
 választópolgár kezdeményezésére.
 (3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes
 népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező”.
 
 2. A Ve. érintett rendelkezései:
 „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az
 aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével
 kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét
 követő  tizenöt  napon  belül lehet  —  az  Alkotmánybírósághoz
 címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
 (...)
 (3)  Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az
 Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
 Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
 és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az
 Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
 
 3.  Az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
 1998. évi III. törvény érintett rendelkezése:
 „10.   §   Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az
 aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
 (…)
 b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,”.
 
 4.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  (a
 továbbiakban: Abtv.) szerint:
 „27.  § (1) Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek
 nincs helye.
 (2) Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.”
 
 III.
 
 A kifogás megalapozatlan.
 
 1.   A   jelen   ügyben  az  Alkotmánybíróság   hatáskörét   az
 Abtv.  1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg.  Az
 Alkotmánybíróság  eljárása  jogorvoslati  eljárás,   ezért   az
 Alkotmánybíróság a kifogásban foglaltak alapján azt  vizsgálja,
 hogy  az  OVB  az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének  megtagadása
 során  az  Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően
 járt-e  el  [63/2002. (XII. 3.) AB határozat,  ABH  2002,  342,
 344.].   Az   Alkotmánybíróság  e   hatáskörében   eljárva   is
 alkotmányos  jogállásával és rendeltetésével összhangban  látja
 el  feladatát [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999,  251,
 256.].
 
 2.  Az  OVB  az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését
 azon   indokolással  tagadta  meg,  hogy  a  kérdésben  tartott
 eredményes  népszavazás megváltoztatná  az  Alkotmány  15.  §-a
 „mögötti   tartalmat,   és   így  burkolt   alkotmánymódosítást
 eredményezne”.
 Az  Alkotmánybíróság következetesen érvényesített  álláspontja,
 hogy   a   „népszuverenitásból   fakadó   jogoknak   mind    az
 Országgyűlés, mind népszavazás útján történő gyakorlása csak az
 Alkotmány    rendelkezéseinek    megfelelően    történhet.    A
 népszavazásra  bocsátott kérdés nem foglalhat  magában  burkolt
 alkotmánymódosítást” [2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH  1993,
 33.].  Az  Alkotmánybíróság több határozatában  megállapította,
 hogy  az Alkotmány megalkotása és megváltoztatása kizárólag  az
 Országgyűlés    jogkörébe   tartozik,   ezért   választópolgári
 kezdeményezésre  nem  írható  ki olyan  népszavazás,  amely  az
 Országgyűlésre  kötelező  volta miatt elvonná  az  Országgyűlés
 alkotmányozó  hatáskörét [25/1999. (VII. 7.) AB határozat,  ABH
 1999,  251,  262.; 28/1999. (VII. 7.) AB határozat,  ABH  1999,
 290,  292.;  50/2001. (XI. 29.) AB határozat,  ABH  2001,  359,
 364.;  48/2003.  (X. 27.) AB határozat, ABH  2003,  552,  554.;
 33/2007.  (VI. 6.) AB határozat, ABK 2007. június, 482,  486.].
 Az  Alkotmánybíróság  „eddigi  gyakorlatában  akkor  ítélte  az
 alkotmánymódosítás   tilalmába   ütközőnek   a    népszavazásra
 bocsátandó  kérdést,  ha  a  kérdés  tartalmából  valamely   új
 szabálynak  az  Alkotmányba való beépítésére keletkezett  volna
 kötelezettsége  az  Országgyűlésnek  (…),  vagy  a  kérdés   az
 Alkotmány  valamely tételes rendelkezésével ellentétes  szabály
 megalkotására  irányult” [43/2007. (VI. 27.) AB határozat,  ABK
 2007. június, 565, 568.).
 
 3.   Az  Alkotmánybíróság  korábban  —  utólagos  normakontroll
 keretében — döntött az azonos neműek házasságkötésének lehetővé
 tételét kezdeményező indítvány ügyében [14/1995. (III. 13.)  AB
 határozat,  ABH  1995, 82.]. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság
 emlékeztetett a korábban kifejtett álláspontjára, miszerint  „a
 házasság  intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan
 férfi  és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan  közös
 gyermekek születését és a családban való felnevelését  célozza,
 amellett,  hogy  a  házastársak  kölcsönös  gondoskodásban   és
 támogatásban  élésének  is  kerete. A  gyermekek  nemzésére  és
 szülésére  való képesség nem fogalmi eleme és nem  feltétele  a
 házasságnak,  de  a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből
 folyóan   a   házastársak  különneműsége   igen.   A   házasság
 intézményét  az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos
 védelemben,  hogy  elősegítse  a házastársak  számára  a  közös
 gyermekkel  is  rendelkező család alapítását. Ez a  magyarázata
 annak,  hogy  az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem  két
 tárgyát:  »A  Magyar Köztársaság védi a házasság  és  a  család
 intézményét«.
 A    legfontosabb    emberi    jogi   nemzetközi    egyezmények
 szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi és  nő
 életközösségeként  fogják  fel: a házasságkötés  szabadságát  a
 férfi   és  a  nő  jogaként  határozzák  meg,  míg  más   jogok
 vonatkozásában  ilyen  különbségtétel nélkül  a  »személyek«  a
 jogalanyok. (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk; A
 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikk;
 Európai Emberi Jogi Egyezmény 12. cikk. Az Európai Emberi  Jogi
 Bíróság megerősítette ezt az értelmezést, Rees Judgement of  17
 October  1986, Series A(1987) p.19.)” [14/1995. (III.  13.)  AB
 határozat, ABH 1995, 82, 83.].
 Az  Alkotmánybíróság  ezen határozatában kifejtett  értelmezése
 szerint  a házasság intézményét a férfi és nő életközösségeként
 védi  az  Alkotmány 15. §-a, ezért az Alkotmánybíróság a  jelen
 ügyben   megállapította:  az  Alkotmány  tartalmi   módosítását
 eredményezné az azonos neműek házasságkötésének lehetővé tétele
 kérdésében   tartandó   népszavazás.   Mindezek   alapján    az
 Alkotmánybíróság     az     OVB     hitelesítést      megtagadó
 239/2007. (VII. 31.) OVB határozatát helybenhagyta.
 
 Az   Alkotmánybíróság   a   határozat   közzétételét   az   OVB
 határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel
 rendelte el.
                        Dr. Bihari Mihály.az Alkotmánybíróság elnöke
 
 Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
 alkotmánybíró                alkotmánybíró
 
 Dr. Holló András           Dr. Kiss László
 alkotmánybíró                alkotmánybíró
 
 Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István
 előadó alkotmánybíró         alkotmánybíró
 
 Dr. Lenkovics Barnabás     Dr.Lévay Miklós
 alkotmánybíró                alkotmánybíró
 
 Dr. Paczolay Péter        Trócsányi László
 alkotmánybíró                 alkotmánybíró
 |