Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03419/2012
Első irat érkezett: 09/21/2012
.
Az ügy tárgya: a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.738/2011/5. számú ítéletével, illetve a Nyíregyházi Törvényszék 4.P.21.133/2011/4. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/13/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó – az Abtv. 27. §-a alapján – a Debreceni Ítélőtábla közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése tárgyában hozott Pf.II.20.738/2011/5. számú ítélete, valamint a Nyíregyházi Törvényszék kapcsolódó 4.P.21.133/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadja, hogy a Debreceni Törvényszék, illetve a Debreceni Városi Bíróság előtt büntetőeljárás volt folyamatban ellene. Az indítványozó szerint a bíróságok súlyos jogsértéseket követtek el, ezért pert indított közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt. A Nyíregyházi Törvényszék, illetve a Debreceni Ítélőtábla keresetét elutasította.
Álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való és a VI. cikk (1) bekezdésében biztosított jó hírnévhez való jogát, mert egyfelől figyelmen kívül hagyták jogsérelmeit, illetve hogy alaptalanul folytattak le ellene a büntetőeljárást, továbbá mert a jogszabályellenes hozott ítéletek megbélyegezték. Az indítványozó kifejti, hogy az ítélet az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (2) bekezdésében biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát is, mert a bíróságok nem vették figyelembe, hogy a korábbi büntetőeljárásokat törvényes vád hiányában folytatták le, továbbá nem értékelték bizonyítékait, illetve téves ténymegállapításokat tettek. Az indítványozó hozzáteszi, hogy a Debreceni Ítélőtábla támadott ítéletét négy hónap késéssel kézbesítették számára..
.
Támadott jogi aktus:
    a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.738/2011/5. számú ítélete
    a Nyíregyházi Törvényszék 4.P.21.133/2011/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
VI. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés

.
A határozat száma: 3003/2013. (I. 15.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1164
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); bírósági jogkörben okozott kár; emberi méltósághoz való jog; jó hírnév védelme; tisztességes eljáráshoz való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 01/04/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.01.04 11:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.21.133/2011/6. számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.738/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.21.133/2011/6. számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.738/2011/5. számú – bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti ügyekben hozott – ítéleteinek alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.

[3] 2. E két támadott polgári bírósági ítéletet megelőzte egy rágalmazás tárgyában folytatott büntetőeljárás, melynek keretében az indítványozót az első fokú és a másodfokú bíróság egyaránt bűnösnek találta 4 rendbeli rágalmazás vétségében, és vele szemben pénzbüntetést szabott ki. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság azonban a vádlott bűnösségét megállapító ítéleteket hatályon kívül helyezte, és a büntetőeljárást megszüntette. Az ítélet indokolását arra alapította, hogy az ügyben a sértettek által előterjesztett kérelem nem felelt meg a joghatályos magánindítvány kritériumainak, mely büntethetőséget kizáró oknak minősül.
[4] A felmentését követően az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt pert indított a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ellen, melyben arra hivatkozva kért 1 000 000 Ft nemvagyoni kártérítést, hogy vele szemben büntetőeljárás lefolytatásának nem volt helye, emellett sérelmezte azt is, hogy a büntetőeljárás a becsületét és az emberi méltóságát is megsértette. A bíróság az indítványozó keresetét első és másodfokon is elutasította.

[5] 3. Az alkotmányossági problémát az indítványozó a következőkben látta.
[6] Az emberi méltóság sérelmével kapcsolatban előadta, hogy az ügyében 5 éven keresztül folyó eljárásban a bíróságok kirívóan súlyos jogszabálysértés ellenére sem állapítottak meg személyiségi jogsértést és kártérítést. Az indítványozó azt is állította, hogy az elhúzódó büntetőeljárással a jó hírneve sérült, szűkebb és tágabb környezete is értesült arról, hogy megbüntették, ezért őt kiközösítették, mely szerinte az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének a sérelmét eredményezte. Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésének (hatóságok által jogellenesen okozott károk megtérítésének a kötelezettsége) a sérelme abban áll az indítványozó szerint, hogy a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el.

[7] 4. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[8] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[9] Az indítványozó elsősorban arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárásban “bírói hiba” játszott közre az elítélésében (mely valójában a felmentő ítélettől eltérő, azaz utólag tévesnek bizonyult mérlegelés volt), mely az indítványozó emberi méltósághoz való jogát sértette meg. Ezzel kapcsolatban tény, hogy a büntető ügyekben eljáró első és másodfokú bíróság az indítványozó bűnösségét állapította meg, a Legfelsőbb Bíróság azonban az ítéleteket hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Azonban jelen ügy tárgyát az első és másodfokú bíróságok kártérítési ügyben hozott polgári jogi tárgyú ítéletei képezik. A polgári bíróságok ítéleteinek nem volt (és nem is lehetett) tárgya a korábbi, egymástól eltérő büntető ítéletek értékelése. Ekképp ez a szempont a kártérítési ügyben hozott polgári jogi tárgyú ítéletek alkotmányossági felülvizsgálatánál sem vehető figyelembe, azaz az Alkotmánybíróság ezt a hivatkozást az alkotmányjogi panasz alapjául nem fogadhatja el.
[10] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, azaz a jó hírnév védelmének a megsértésére is hivatkozott az indítványozó, amikor előadta, hogy az elhúzódó büntetőeljárással a jó hírneve sérült. A polgári bíróság előtt folyt kártérítési ügyben a jó hírnév sérelmének megállapítására irányuló kereseti kérelmet az indítványozó nem terjesztett elő, ezért ebben a kérdésben a polgári bíróságok nem döntöttek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az indítványozónak azt a hivatkozását, hogy a jó hírnevét a bíróságok megsértették-e.
[11] Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésének (hatóságok által jogellenesen okozott károk megtérítésének a kötelezettsége) sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. Az indítvány tartalma szerint valójában arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az eltérő büntetőbírósági ítéletek miatt az indítványozónak a bírósági jogkörben okozott kárát meg kellett volna téríteni.
[12] Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdése “hatóság”-ot említ, jelen ügyben hatósági eljárás nem, csak bíróság eljárás volt folyamatban. Az indítvány tehát tartalma szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot biztosító, az Alaptörvény XXVIII. cikkének megsértését állította.
[13] A bíróság jogkörben okozott kár sajátos esete, amikor a kár téves jogalkalmazásból fakad. A felelősség alapja a töretlen bírói gyakorlat szerint csak kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés lehet. A felróhatóság értékelésével kapcsolatban a munka jellegével együtt járó jogszabály-alkalmazási és jogszabály-értelmezési tévedések a felróhatóság körén kívül esnek. A bíróságok eltérő minősítését mind az első, mind a másodfokú bíróság megvizsgálta és kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedést nem állapított meg. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozatának meghozatala utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet a kártérítési felelősség megállapítására, az ilyen bírói tévedések nem tesznek egy eljárást tisztességtelenné. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem hivatkozott olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésre, amely a bíróság kártérítési felelősségét megalapozná.
[14] Mivel jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

    Dr. Bihari Mihály s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Lévay Miklós s. k.,
    alkotmánybíró
    Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
    előadó alkotmánybíró

    Dr. Szalay Péter s. k.,
    alkotmánybíró

    .
    English:
    .
    Petition filed:
    .
    09/21/2012
    .
    Number of the Decision:
    .
    3003/2013. (I. 15.)
    Date of the decision:
    .
    01/04/2013
    .
    .