Hungarian
Ügyszám:
.
120/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 5/2007. (II. 27.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2007/120
.
A határozat kelte: Budapest, 02/19/2007
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
     
     Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr.  Kiss
    László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
     
                             határozatot:
     
     1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a földgázellátásról
    szóló   2003.   évi   XLII.  törvény  85.  §   (10)   bekezdése
    alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
     2.  Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2001.  évi
    CX. törvény 7. § (1) bekezdése, valamint a 7. § (3) bekezdés e)
    pontja      alkotmányellenességének     megállapítására      és
    megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
     
     Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzé teszi.
                                 Indokolás

                                    I.
                                     
       1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a villamos
      energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: VET.)
      7. § (1) bekezdése, a 7. § (3) bekezdés e) pontja, valamint a
      földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (a
      továbbiakban: GET.) 85. § (10) bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
       Az  indítványozó alapvetően azt kifogásolta, hogy a VET. 7.  §
      (3)  bekezdésében [megállapította: GET. 84. § (1) bekezdése]  a
      megbízatás  megszűnésének új eseteként rögzített rendelkezés  a
      Magyar  Energia  Hivatal (a továbbiakban:  Hivatal)  vezetőinek
      (elnök  és  elnökhelyettes) soron kívüli – a hatéves kinevezési
      időtartam  letelte  előtti  – elmozdítását  teszi  lehetővé.  E
      szerint    az    érintett   vezetők   megbízatása    törvényben
      meghatározott egyéb ok esetén is megszűnik. Ilyen konkrét  okot
      jelöl  meg a GET. 85. § (10) bekezdése, amely előírja,  hogy  a
      rendelkezés  hatályba  lépését  követő  kilencvenedik  napon  a
      Hivatal  vezetőinek megbízatása megszűnik. Kifogásolta  továbbá
      az  indítványozó  a VET. 7. § (1) bekezdésében [megállapította:
      GET. 84. § (1) bekezdés] előírt pályáztatási rendszert is.
       Az  indítványozó  a fentiekkel kapcsolatban hivatkozott  arra,
      hogy  a  munkavégzésre  vonatkozó jogszabályok  nem  ismerik  a
      „törvényben  meghatározott egyéb okot”,  mint  a  munkavégzésre
      irányuló   jogviszony  megszűnésének  módját.  Az   új   jogcím
      bevezetése az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 2. §  (1)
      bekezdésében  foglalt jogállamiság elvét,  s  az  annak  részét
      képező,  illetve  abból  levezethető egyéb  követelményeket  és
      jogosultságokat;  úgymint:  a  jogbiztonságot,   a   visszaható
      hatályú jogalkotás tilalmát és a szerzett jogok védelmét.
       
                                    II.
       
      Az  alkotmánybírósági eljárás során figyelembe vett jogszabályi
      rendelkezések a következők:
      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
       
      2.1. A VET. indítvánnyal támadott rendelkezései:
      „7.  §  (1) A Hivatal elnökét és elnökhelyettesét — a miniszter
      javaslatára  —  a  miniszterelnök nevezi ki, és  menti  fel.  A
      kinevezés  időtartama  hat év. Az elnök  és  az  elnökhelyettes
      megbízatásának   megszűnése  esetén   a   miniszter   nyilvános
      pályázatot  ír  ki  a megüresedő tisztségre. A  pályázatokat  a
      miniszter  a pályázatok benyújtására rendelkezésre nyitva  álló
      határidő  lejártát  követően  harminc  napon  belül  szakmailag
      értékeli.  A  miniszter  az értékelés eredményéről  a  jelöltek
      sorrendjéről és javaslatának indokolásáról írásban tájékoztatja
      a miniszterelnököt.
       […]
       (3) A Hivatal elnökének és elnökhelyettesének megbízatása
      megszűnik,
       […]
       e) törvényben meghatározott egyéb ok esetén.”
       
       2.2. A GET. indítvánnyal támadott rendelkezése:
      „85.  § (10) E rendelkezés hatálybalépését követő tizenöt napon
      belül  a miniszter nyilvános pályázatot ír ki a Hivatal  elnöki
      és  elnökhelyettesi  tisztségének  betöltésére.  E  rendelkezés
      hatálybalépését követő kilencvenedik napon a Hivatal  elnökének
      és elnökhelyettesének megbízatása megszűnik.”
       
       2.3.  A  VET. 7. §-ának a módosítás előtt (2003. augusztus  1-
      jét megelőzően) hatályos rendelkezései:
       „7.  § (1) A Hivatal elnökét és elnökhelyettesét — a miniszter
      javaslatára  —  a  miniszterelnök nevezi ki, és  menti  fel.  A
      kinevezés  időtartama  hat év. Az elnök  és  az  elnökhelyettes
      tekintetében a munkáltatói jogokat — a kinevezés és a felmentés
      kivételével   —   a   miniszter  gyakorolja.   Az   elnököt   a
      közigazgatási  államtitkár havi illetményével  azonos  díjazás,
      illetőleg  azonos  juttatások, az elnökhelyettest  a  helyettes
      államtitkár havi illetményével azonos díjazás, illetőleg azonos
      juttatások illetik meg.
       (2)  A  Hivatal  elnökének  és elnökhelyettesének  megbízatása
      megszűnik, ha
       a) a kinevezés időtartama lejár,
       b) tisztségéről lemond,
       c) tisztségéből felmentik,
       d) meghal.
       (3)   Felmentéssel   szűnik  meg  a   Hivatal   elnökének   és
      elnökhelyettesének megbízatása, ha
       a)  jogerős  bírói ítélet megállapítása szerint bűncselekményt
      követett el, vagy más módon a tisztségre méltatlanná vált,
       b) tisztségének ellátására tartósan alkalmatlanná vált,
       c)   tisztségével  való  összeférhetetlenségét  három  hónapon
      belül nem szüntette meg,
       d) tevékenységével a Hivatal működését veszélyezteti.
       (4) A Hivatal elnöke
       a) vezeti a Hivatalt,
       b)    megállapítja   a   Hivatal   szervezeti   és    működési
      szabályzatát,
       c)  gyakorolja a Hivatal köztisztviselői felett a  munkáltatói
      jogokat,
       d) irányítja a Hivatal gazdálkodását,
       e) képviseli a Hivatalt,
       f)  ellátja  mindazokat  a feladatokat,  amelyeket  jogszabály
      vagy a Hivatal szervezeti és működési szabályzata a hatáskörébe
      utal,
       g)  tanácskozási joggal részt vesz a Kormány ülésén a  Hivatal
      feladatkörét érintő előterjesztések tárgyalásakor.”
       
                                   III.
                                     
       Az indítvány részben megalapozott.
       
       1.    Az   indítvány   érdemi   vizsgálatát   megelőzően    az
      Alkotmánybíróság  áttekintette a  jogszabályi  formába  foglalt
      egyedi döntéseket érintő eddigi gyakorlatát.
       Az  Alkotmánybíróság – hatáskörének hiánya miatt – nem vizsgál
      olyan  egyedi  döntéséket, amelyek akár formai,  akár  tartalmi
      értelemben  nem minősíthetők sem jogszabálynak, sem  az  állami
      irányítás  egyéb  jogi eszközének. [ld.  52/1993.  (X.  7.)  AB
      végzés,  ABH  1993, 407, 408-409.; 439/B/1999. AB  végzés,  ABH
      2000,  1167, 1170-1171.; 939/B/2001. AB végzés, ABH 2002, 1775,
      1776.]  Az ilyen esetekben az Alkotmánybíróság az indítványokat
      visszautasította.
       A  7/2004. (III. 24.) AB határozat a normatív tartalom nélküli
      jogszabályok  speciális  esetkörére is  utalt:  „[…]  a  magyar
      törvényalkotási  gyakorlatban előfordul az,  hogy  teljességgel
      normatív  tartalom  nélküli  törvényt  fogadnak  el.  Általában
      valamely  esemény vagy személy jelentőségének  állítanak  ilyen
      módon emléket. Például »2001. évi LXIII. törvény a magyar hősök
      emlékének  megörökítéséről és a Magyar  Hősök  Emlékünnepéről«;
      »2000.  évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről
      és  a  Szent  Koronáról«;  »1996. évi LVI.  törvény  Nagy  Imre
      mártírhalált   halt  magyar  miniszterelnök   és   mártírtársai
      emlékének   törvénybe  iktatásáról«.”  (ABH  2004,  98,   114.)
      Esetleges alkotmányossági vizsgálat esetén ebben a körben is  –
      feltehetően – az indítvány visszautasításának volna helye.
       Érdemben  vizsgált  azonban az Alkotmánybíróság  néhány  olyan
      indítványt,  amelyek azt kifogásolták, hogy a jogalkotó  egyedi
      eseteket  döntött  el jogszabályi formában,  s  ezzel  alapjogi
      sérelmet   okozott.   A  45/1997.  (IX.   19.)   AB   határozat
      megállapította, hogy „[a] szabályozásnak ez a  módja,  azaz  az
      ingatlantulajdont  korlátozó egyedi  döntés  törvényi  formában
      való   megjelentetése  kizárja  a  fellebbezés  és  a  bírósági
      felülvizsgálat  benyújtásának lehetőségét, és ezáltal  sérti  a
      tulajdonvédelemre is garanciát nyújtó jogorvoslat érvényesülési
      lehetőségét  […]”.  (ABH 1997, 311, 318.)  Hasonló  ok  alapján
      állapította     meg     a     kifogásolt     egyedi      döntés
      alkotmányellenességét a 6/1994. (II. 18.)  AB  határozat.  (ABH
      1995,  65,  66-67.)  Ezekben  az ügyekben  az  alkotmányellenes
      rendelkezések megsemmisítését mondta ki az Alkotmánybíróság.
       Az  Országgyűlés és a Kormány szervezetalakítási  szabadságára
      tekintettel ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem állapította  meg
      az  egyedi döntés alkotmányellenességét a 7/2004. (III. 24.) AB
      határozatban.   Kormányhivatal  (Pénzügyi  Szervezetek   Állami
      Felügyelete,  a továbbiakban: PSZÁF) vezetőjének  egyedi  módon
      (nem  normatív rendelkezés alkalmazásával) történő  elmozdítása
      nem eredményezi a jogbiztonság sérelmét, ha a megbízatást azért
      kellett megszűntetni, mert a szervezet-átalakítás következtében
      maga  a  tisztség  (a  PSZÁF elnöki funkciója)  szűnt  meg.  Az
      Alkotmánybíróság rámutatott: „[a] jogbiztonság követelményeinek
      az  államigazgatási szervek átszervezésére vonatkozó  szabályok
      alkotmányosságának  megítélésére való közvetlen  kivetítése  az
      Alkotmányból  le  nem  vezethető  korlátok  közé  szorítaná  az
      Országgyűlés és a Kormány szervezetalakítási szabadságát.” (ABH
      2004, 98, 111-112.)

       2.  A  jelen  eljárásban országos hatáskörű  szerv  határozott
      időtartamú  vezetői  megbízatásának  idő  előtti  megszűnéséről
      szóló   szabályozás  (és  ehhez  kapcsolódóan  az  új   vezetők
      kinevezésének  szabályai)  a  vizsgálat  tárgya.  [A   központi
      államigazgatási  szervekről, valamint a Kormány  tagjai  és  az
      államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény  1.  §
      (4)  bekezdése értelmében a Hivatal kormányhivatalnak minősül.]
      Az  indítványban  foglaltaknak megfelelően az  Alkotmánybíróság
      azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések ellentétesek-e a
      jogbiztonság   követelményével,   így   különösen:   sértenek-e
      szerzett  jogot, illetve azt is, hogy figyelmen kívül hagyják-e
      a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.
       2.1.  Az Alkotmánybíróság az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatban
      kifejtette: „[a] jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy
      a  közhatalommal  rendelkező szervek a jog által  meghatározott
      szervezeti  keretek között, a jog által megállapított  működési
      rendben,  a  jog  által  a  polgárok  számára  megismerhető  és
      kiszámítható  módon szabályozott korlátok között  fejtik  ki  a
      tevékenységüket.” (ABH 1991, 454, 456.)
       Az  Alkotmánybíróság  korábban  már  több  határozatában  elvi
      jelentősséggel  mutatott rá arra, hogy az Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésében   deklarált   „jogállamisághoz   hozzátartozik   a
      szerzett  jogok tiszteletben tartása”. [pl. 62/1993. (XI.  29.)
      AB  határozat, ABH 1993, 364, 367.] A szerzett jogok védelme  a
      jogállamban  érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt  nem
      tűrő  szabály.  A kivételek elbírálása azonban csak  esetenként
      lehetséges.  Azt,  hogy  a  kivételes  beavatkozás   feltételei
      fennállnak-e,  végső  fórumként  az  Alkotmánybíróságnak   kell
      eldöntenie.  [32/1991. (VI. 6.) AB határozat,  ABH  1991,  146,
      154.]  Az  Alkotmánybíróság  több határozatában  utalt  továbbá
      arra,  hogy  „[a]  jogbiztonság és a szerzett  jog  alkotmányos
      védelme  nem  értelmezhető akként, hogy a  múltban  keletkezett
      jogviszonyokat  soha  nem  lehet  alkotmányos  szabályozásokkal
      megváltoztatni”.  [515/B/1997. AB  határozat,  ABH  1998,  976,
      977.;   1011/B/1999.  AB  határozat,  ABH  2001,  1365,  1370.;
      495/B/2001.  AB  határozat, ABH 2003, 1382, 1390.]  A  szerzett
      jogok    tiszteletben    tartására   irányuló    követelménnyel
      összefüggésben  kimondta,  hogy:  „[a]z  alkotmányos   védelmet
      élvező  ’szerzett  jogok’ a már konkrét jogviszonyokban  alanyi
      jogként  megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a  jogszabályi
      ’ígérvények’  és  várományok, amelyeket a jogalkotó  a  konkrét
      jogviszonyok  keletkezésének  lehetőségével  kapcsol  össze.  A
      jogszabályok   hátrányos   megváltoztatása   így   csak   akkor
      ellentétes  a  ’szerzett jogok’ alkotmányos  oltalmával,  ha  a
      módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz
      elő    a    jogalanyokra   nézve   kedvezőtlen   változtatást.”
      [731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 805.]
       A   visszamenőleges   hatályú  jogi   szabályozás   tilalmával
      kapcsolatban az Alkotmánybíróság leszögezte: „[k]övetkezetes az
      alkotmánybírósági  gyakorlat  a  tekintetben,   hogy   valamely
      jogszabály  nem  csupán akkor minősülhet az említett  tilalomba
      ütközőnek,  ha  a  jogszabályt  a  jogalkotó  visszamenőlegesen
      léptette  hatályba,  hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés  nem
      visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit
      –  erre  irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály
      hatálybalépése  előtt  létrejött jogviszonyokra  is  alkalmazni
      kell.” [57/1994. AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]
       A  jelen  ügyben  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
      VET.-nek az indítványban kifogásolt módosítása során [7. §  (1)
      bekezdés, illetve (3) bekezdés e) pont], illetve a GET.  85.  §
      (10)    bekezdés   megalkotásával   a   jogalkotó    törvényben
      szabályozott  –  kormányhivatal  vezetőjének  és  helyettesének
      megbízatását magában foglaló – jogviszony tartalmát egészítette
      ki.   A   VET.-nek  a  7.  §  (3)  bekezdés  e)  pont  szerinti
      kiegészítése  („törvényben meghatározott  egyéb  esetben”)  nem
      tartalmaz konkrét rendelkezést, ugyanis általános – közelebbről
      meg  nem  nevezett – jogszabályi rendelkezésre utaló szabállyal
      egészíti  ki a megbízatás-megszűnési okokat. A GET.  formálisan
      beiktatott egy ilyen megszűnési okot, amely – normatív tartalom
      nélkül  –  egyedi  módon szüntetette meg  az  említett  vezetők
      megbízatását. Ezzel szemben a VET. 7. § (1) bekezdése a vezetői
      állások pályázattal történő betöltéséről – normatív tartalommal
      – rendelkezik.
       2.2. Az előzőekből következően az alkotmányossági vizsgálat  a
      továbbiakban  arra  terjedt  ki,  hogy  a  GET.  85.   §   (10)
      bekezdésében foglalt egyedi jogviszony-megszüntetés sérti-e  az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
       A  törvény  által  közelebbről nem tipizált,  de  mindenképpen
      foglalkoztatásra  irányuló jogviszonyt a módosítást  megelőzően
      is   meg   lehetett  szüntetni  több  jogcímen,   így   például
      felmentéssel.     A    jellegében    leginkább    közszolgálati
      jogviszonyhoz  hasonlítható  alkalmazási  viszony   munkáltatói
      oldalán   az  állam  jelenik  meg,  a  konkrét  jogviszonyt   a
      munkáltatói   jogkör   gyakorlójaként   eljáró   miniszterelnök
      kinevezése hozza létre, illetve felmentési aktusa szünteti meg.
       A   GET.-et  a  jogalkotó  2003.  június  16-án  fogadta   el,
      kihirdetése 2003. június 25-én történt meg, míg a hatálybalépés
      időpontja  2003.  augusztus 1-je volt. A  vizsgált  rendelkezés
      közvetlen  visszamenőleges  hatályba  léptetést  nem  tartalmaz
      ugyan, de egy már korábban létrejött jogviszonyt szüntet meg  a
      törvény hatályba lépését követő kilencvenedik nappal.
       A  PSZÁF  esetében  az  állam szervezetalakítási  szabadságába
      tartozó   intézkedés  közvetlenül  indokolta  (szükségképpenivé
      tette) az egyedi jogviszonyokba történő jogalkotói beavatkozást
      (a   PSZÁF  elnöki,  elnökhelyettesi  pozíciói  megszűntek,   s
      helyettük egyfajta elnökség, a Felügyeleti Tanács jött létre).
       A  jelen  ügyben  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
      Hivatal   egyidejű  átszervezésére  nem  került   sor,   csupán
      hatásköre  változott meg. A GET. indokolása szerint  a  Hivatal
      „[…]  szerepköre  úgy  módosul, hogy az illeszkedjen  a  magyar
      közigazgatás  szervezetrendszerébe,  ugyanakkor  megfeleljen  a
      közösségi  elvárásoknak is. A hivatal olyan egységes  hatósággá
      válik,  amely  ellátja  mind  a  hagyományos  földgázellátással
      kapcsolatos  hatósági  jogköröket, mind  a  versenyszempontokat
      figyelembe vevő új típusú ’piacigazgató’ jellegű szerepköröket.
      A   hivatal   feladatai  ennek  megfelelően  a   következő   fő
      csoportokba  sorolhatók: engedélyezés, a  szabályozás  verseny-
      szempontokat  figyelembe  vevő  felügyelete,  fogyasztóvédelem,
      árelőkészítés, -szabályozás és –felülvizsgálat.”
       Ennek    figyelembe   vételével   az   Alkotmánybíróság    azt
      állapította meg, hogy a határozott időtartamra szóló megbízatás
      idő előtti megszüntetésének (a személyi változásnak) szervezeti
      indokoltsága   nem  volt;  az  elnöki  és  az   elnökhelyettesi
      státuszok  változatlanul  megmaradtak.  Ehhez  kapcsolódóan  az
      Alkotmánybíróság  leszögezi:  valamely  államigazgatási   szerv
      módosított feladatkörének megfelelő vezetés kialakítása, és  az
      ennek érdekében végrehajtott személyi változtatás önmagában nem
      indokolhatja  a  norma  kötőerejének  alkalmi  figyelmen  kívül
      hagyását.
       Az  Alkotmánybíróság  a  31/1998. (VI. 25.)  AB  határozatában
      kifejtette:  „[…]  a  jogalkotói  hatalommal  való   visszaélés
      körében  kialakult eddigi gyakorlatát nem ítélte  olyan  széles
      körűnek,  amely elegendő alapul szolgálna e fogalom alkotmányos
      követelménybe foglalt egzakt meghatározására. Mindazonáltal  az
      eddigi döntések is alapul szolgálnak annak az általános érvényű
      következtetésnek  a  levonására,  hogy  mivel  a  joggal   való
      visszaélés  tilalmának  forrása  az  Alkotmány  2.  §-ának  (1)
      bekezdése,  alkotmányellenes  az olyan  rendelkezés  is,  amely
      amiatt ütközik az említett tilalomba, mert a jogalkotó valamely
      jogintézményt  nem  annak  jogrendszeren  belüli   rendeltetése
      szerinti célra használt fel.” (ABH 1998, 240, 245-246.)
       Az  Alkotmánybíróság  a fenti megállapításra  hivatkozással  a
      most  vizsgált  rendelkezéssel  összefüggésben  a  következőkre
      mutat   rá:  a  jogalkotás  diszfunkcionális,  ha  a  jogalkotó
      normatív   szabályozási  tárgykörben  (s  kétségkívül  ilyennek
      minősül   a   Hivatal  elnöke  és  elnökhelyettese  megbízatási
      jogviszonyának  tartalma) egyedi döntést hoz. A normatív  aktus
      szükségképpeni   eleme  ugyanis  az,  hogy  a  címzettek   köre
      szélesebb,  s  nem  közvetlenül és konkrétan meghatározott  egy
      vagy  több  személy, vagyis a rendelkezés nem valamely  konkrét
      egyedi  ügyre vonatkozik. Ha a jogalkotó a hatályos  jogszabály
      alkalmazását,   vagy  a  jogszabály  normatív   módon   történő
      módosítását  kerüli  meg az egyedi döntés  jogszabályi  formába
      öntésével,  a  megoldás  visszaélésszerűvé  válik.  A   konkrét
      jogviszonyokat  ezzel  a  módszerrel  megszüntető   jogszabályi
      rendelkezés  [itt:  a  GET. 85. § (10)  bekezdése]  tartalmában
      jogalkalmazói     (munkáltatói    egyoldalú    jognyilatkozatot
      helyettesítő)   aktus,  amely  ellen  viszont  (tekintettel   a
      jogszabályi formára) az érintettek jogorvoslattal nem élhetnek.
       Az  állami  vezetők határozott tartamú megbízatási jogviszonya
      idejének   lerövidítésére   csak  a  törvényben   meghatározott
      objektív  vagy  szubjektív  okok  (lemondás,  halál,  illetőleg
      összeférhetetlenség megállapítása, továbbá valamely  nevesített
      felmentési   jogcím   alkalmazása,  valamint   a   megbízatásra
      közvetlenül  kiható egyéb ok, így például szervezet-átalakítás)
      alapján  kerülhet  sor.  A jelen eljárásban  vizsgált,  konkrét
      megbízatásokat egyedi jelleggel megszüntető rendelkezés viszont
      ezen követelmények egyikének sem felel meg.
       Az  Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy  a
      GET.  85.  §  (10)  bekezdése szerinti egyedi  esetre  szabott,
      jogszabályi formába öltöztetett döntés sérti az Alkotmány 2.  §
      (1)  bekezdésében deklarált jogállamiság elvének szerves részét
      képező    jogbiztonságot.   Egyidejűleg   az   Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy a VET. 7. § (1) bekezdése és a  7.  §  (3)
      bekezdés   e)  pontjában  foglalt  szabályozás  önmagában   nem
      ellentétes a jogbiztonság követelményével.
       
       3.    A   fentiekre   tekintettel   az   Alkotmánybíróság   az
      alkotmányellenes   rendelkezést  a   határozat   közzétételének
      napjával megsemmisítette, a VET. 7. § (1) bekezdése, valamint a
      7.   §   (3)   bekezdés   e)   pontja   alkotmányellenességének
      megállapítására irányuló indítványt pedig elutasította.
       
       A   határozat   Magyar  Közlönyben  történő   közzététele   az
      Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  41.  §-án
      alapul.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
            Dr. Balogh Elemér                  Dr. Bragyova András
            alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
            Dr. Erdei Árpád                    Dr. Harmathy Attila
            előadó alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                       
            Dr. Holló András                       Dr. Kiss László
            alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
            Dr. Kovács Péter                    Dr. Paczolay Péter
            alkotmánybíró                            alkotmánybíró
        Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye

         1.  Egyetértek azzal, hogy a többségi határozat  elutasítja  a
        VET.  7.  §  (3)  bekezdése  e) pontja  alkotmányellenességének
        megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
         
         2.   Egyetértek  ugyanakkor  a  GET.  85.  §  (10)   bekezdése
        alkotmányellenességének megállapításával és megsemmisítésével.
         
         3.  Álláspontom  szerint  azonban az  Alkotmánybíróságnak  meg
        kellett  volna semmisítenie még a VET. 7. § (1) bekezdéséből  a
        „A kinevezés időtartama hat év” mondatot.
         
         4.  Az Alkotmánybíróságnak – hivatalból eljárva – mulasztásban
        megnyilvánuló      alkotmányellenességet     kellett      volna
        megállapítania amiatt, mivel egy nem Alkotmányban  szabályozott
        kormányhivatal  vezetőjének  megbízatási  ideje   túlnyúlik   a
        Kormány megbízatási idején, ezáltal megnehezülhet a működőképes
        kormányzás Alkotmány 35. § (1) bekezdés c) és e) pontjában  írt
        kormányfeladatok maradéktalan teljesítése.
         
                                      I./
         
         1/  Előrebocsátom:  az Alkotmánybíróság csak  az  Alkotmányban
        szabályozott,   azaz  az  „alkotmányos  intézményeket”   kezeli
        kiemelten. [24/2000. (VII. 6.) AB határozat]
         A  Magyar  Energia Hivatal „önálló feladattal  és  hatáskörrel
        rendelkező,  országos hatáskörű közigazgatási  szerv,  amelynek
        irányítását  a Kormány, felügyeletét a miniszter  látja  el.  A
        Hivatal   jogi  személy,  amely  önállóan  gazdálkodó  központi
        költségvetési  szervként működik.” [VET. 6. § (1)  bekezdés]  A
        Magyar   Energia   Hivatal  tehát  közhatalmi  jogosítványokkal
        rendelkező   olyan  központi  közigazgatási  szerv,   amely   a
        hierarchikus rendbe tagolódva, „irányított” szervként  része  a
        végrehajtó  hatalomnak.  Feladatai  és  hatásköre  folytán  nem
        „alkotmányos intézmény” (azaz nem jelenik meg az Alkotmányban).
         Alkotmányban  írt  fontos jogosítványokkal rendelkező  szervek
        ellenben az Országgyűlés, a Kormány, illetőleg a miniszter.
         Az  Országgyűlés, a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi
        és  népképviseleti  szerveként (…)  meghatározza  a  Kormányzás
        szervezetét, irányát és feltételeit [Alkotmány 19. § (1) és (2)
        bekezdései],   törvényeket  alkot,   meghatározza   az   ország
        társadalmi-gazdasági  tervét,  megállapítja  az  államháztartás
        mérlegét,   jóváhagyja   az  állami  költségvetést   és   annak
        végrehajtását  [Alkotmány  19.  §  (3)  bekezdés  b),  c),   d)
        pontjai].
         A  Kormány  biztosítja a törvények végrehajtását, irányítja  a
        minisztériumok  és  a  közvetlenül  alárendelt  egyéb   szervek
        munkáját,    összehangolja   tevékenységüket,   biztosítja    a
        társadalmi-gazdasági    tervek    kidolgozását,     gondoskodik
        megvalósításukról.  [Alkotmány 35. § (1) bekezdés  b),  c),  e)
        pontok]
         Kiemelten  utalok  az Alkotmány 40. § (3)  bekezdésére,  amely
        szerint:  „A  Kormány jogosult az államigazgatás  bármely  ágát
        közvetlenül  felügyelete  alá vonni, és  erre  külön  szerveket
        létesíteni.” (Az Alkotmány valójában nem is felügyeleti,  hanem
        irányítási jogkört adott a Kormánynak, hiszen a „külön  szervek
        létesítésének”  joga  már  nem  felügyeleti,  hanem  irányítási
        jogkör.)
         A  miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek  és  a  Kormány
        határozatainak    megfelelően   vezetik    az    államigazgatás
        feladatkörükbe  tartozó ágait, és irányítják az alájuk  rendelt
        szerveket. [Alkotmány 37. § (2) bekezdése]
         Fontos  elvi  kérdés az, minek biztosítsunk  elsőbbséget:  egy
        kétségkívül   fontos   (de   Alkotmányba   fel    nem    emelt)
        feladatkörökkel  és  hatáskörökkel  rendelkező  szerv  vezetője
        érinthetetlenségének  (s  benne a vezető  6  éven  át  fennálló
        elmozdíthatatlanságának), vagy az imént említett,  Alkotmányban
        szabályozott   és   védett   szervek  (Országgyűlés,   Kormány,
        miniszterek)  Alkotmányban is tételesen felsorolt  feladat-  és
        hatáskörei  zavartalan  gyakorlásának. Álláspontom  szerint  az
        Alkotmány  alapján  az  utóbbit kell  előtérbe  helyezni  annak
        hangsúlyozásával,  hogy  a felsorolt  szervek  az  Alkotmányban
        kapott feladataik ellátásához egy nekik alárendelt, irányításuk
        és  felügyeletük alatt álló szerv irányában akár az átszervezés
        jogával  (s  benne a nem „alkotmányosan védett” vezető  6  évre
        szóló  munkaviszonya  megszüntetése jogával)  is  rendelkeznek.
        (Értelemszerűen azonban itt az Országgyűlésről van  szó,  amely
        törvénnyel  bármikor újrarendezheti a Kormány és az  „érintett”
        miniszter irányítási és felügyeleti jogait is.) E jogkörében  –
        álláspontom  szerint – az Országgyűlés maga vállalta  politikai
        felelősséggel  jár el, amelynek célszerűségét, ésszerűségét  az
        Alkotmánybíróság nem is vizsgálhatja.
         
         2/  Jelen  ügyben  a központi közigazgatási  szerv  élén  álló
        vezető  elmozdításának hátterében kétségkívül  nem  közvetlenül
        szervezeti  átalakítás (átszervezés) áll, „csupán” a  szervezet
        feladat- és hatásköre változott meg. A GET. indoklása szerint a
        Hivatal  „(…)  szerepköre úgy módosul, hogy az  illeszkedjen  a
        magyar     közigazgatás    szervezetrendszerébe,     ugyanakkor
        megfeleljen  a  közösségi  elvárásoknak  is.  A  Hivatal  olyan
        egységes  hatósággá  válik, amely ellátja  mind  a  hagyományos
        földgázellátással     kapcsolatos    jogköröket,     mind     a
        versenyszempontokat  figyelembevevő  új  típusú  »piacigazgató«
        jellegű szerepköröket. A Hivatal feladatai ennek megfelelően  a
        következő   fő   csoportokba   sorolhatók:   engedélyezés,    a
        szabályozás  verseny-szempontokat  figyelembevevő  felügyelete,
        fogyasztóvédelem,      árellenőrzés,      -szabályozás       és
        felülvizsgálat.” Vitatom ezért a többségi határozatnak  azt  az
        állítását,   hogy  a  határozott  időtartamra   szóló   vezetői
        megbízatás idő előtti megszüntetésének (a személyi változásnak)
        nem  lett  volna  szervezeti indokoltsága. Úgy  vélem,  hogy  a
        vezetőváltást   nemcsak   több   szervezet   összevonása   vagy
        átszervezés indokolhatja, hanem az is, ha szervezeti összevonás
        (átszervezés)  ugyan  nem történik, de a szervezet  feladatköre
        működésileg  úgy  megváltozik, hogy az eleve  megváltoztatja  a
        vezetővel  szembeni  elvárásokat is. A feladat-  és  hatáskörök
        megváltoztatása egyébként óhatatlanul magával hozza  ugyanis  a
        szervezet   (át)alakítását  is.  Erre  utal  a   GET.   idézett
        indokolásában  megtalálható  fentebb  idézett  kitétel  is:  „a
        hivatal (…) egységes hatóssággá válik (sic), amely ellátja mind
        a    hagyományos    földgázellátással   kapcsolatos    hatósági
        jogköröket, mind a versenyszempontokat figyelembevevő új típusú
        ;piacigazgató« jellegű szerepköröket.”
         
         3/  A  többségi  határozat érintőlegesen jegyzi  meg,  hogy  a
        Hivatal  –  a központi államigazgatási szervekről,  valamint  a
        Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi
        LVII. törvény 1. § (4) bekezdése értelmében – kormányhivatalnak
        minősül.   Álláspontom   szerint   a   jelen   ügy   elbírálása
        szempontjából ennek a körülménynek döntő szerepe van, amely azt
        indokolta volna, hogy a határozat részletesebben foglalkozzon e
        besorolás  jelentőségével.  Az  idézett  törvény  71.   §   (1)
        bekezdése  ugyanis  expressis verbis  megállapítja,  hogy  „[a]
        kormányhivatal törvény által létrehozott, a Kormány  irányítása
        alatt  működő  központi  államigazgatási  szerv”,  amelynek  „a
        felügyeletét  a  miniszterelnök által kijelölt miniszter  látja
        el”   [71.   §   (2)   bekezdés].  A  miniszter   képviseli   a
        kormányhivatalt a Kormány és az Országgyűlés előtt [71.  §  (2)
        bekezdés   c)   pont].  Költségvetése  a  felügyeletét   ellátó
        miniszter  által vezetett minisztérium költségvetési  fejezetén
        belül  önálló  címet  képez [71. § (4)  bekezdés].  Szervezetét
        ugyan a saját szervezeti és működési szabályzata határozza meg,
        azt  azonban a miniszterelnök hagyja jóvá [72. § (1) bekezdés].
        A kormányhivatal vezetője – ha törvény eltérően nem rendelkezik
        –  államtitkári illetményre és juttatásra jogosult [72.  §  (5)
        bekezdés].  Mindezekből  (is) az  következik,  hogy  a  Hivatal
        vezetője  –  kormányhivatal vezetőjeként  –  beintegrálódott  a
        Kormány   szervezeti  és  működési  rendjébe,   megbízatásának,
        kinevezésének  és  felmentésének is ehhez a  jogállásához  kell
        igazodnia. Konkrétabban: a kormányhivatal vezetőjeként az adott
        Kormányhoz  kapcsolódik a munkája, nincs is  ezért  alkotmányos
        indoka  annak,  hogy megbízatása túl nyúljon az  adott  Kormány
        megbízatásának  az  idején.  Ennek  megfelelően  –  álláspontom
        szerint   –   mód  van  (mód  lehet)  arra,  hogy   törvény   a
        kormányhivatal  vezetőjének megbízatási idejét hozzáigazítsa  a
        Kormány megbízatási idejéhez.
         
         4/  A  többségi határozat szerint a GET. 85. § (10)  bekezdése
        sérti  a  jogállamiságból levezethető — az Alkotmány 2.  §  (1)
        bekezdésében  foglalt  —  jogbiztonság  elvét.  A  határozatban
        felhozott,  többségi  álláspont  megalapozását  szolgáló  érvek
        azonban   számomra   nem   meggyőzőek.   Kiemelem,   hogy    az
        Alkotmánybíróság  eddig  következetesen  azt   az   álláspontot
        képviselte,  hogy  az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésének  sérelme
        önmagában   és  egyedül  nem  elegendő  az  alkotmányellenesség
        megállapításához.  Ezúttal  ettől  a  következetesen  képviselt
        álláspontjától  eltért, s megvédett egy,  a  Kormány  közvetlen
        irányítása és a miniszter felügyelete alá tartozó, az Alkotmány
        szintjére  fel  nem emelt szervet. Ezzel ugyanakkor  –  nézetem
        szerint   –  Alkotmányban  szabályozott  jogkörű  irányító   és
        felügyeletet    ellátó    szervek    (Országgyűlés,    Kormány,
        minisztérium)  feladatellátását  korlátozta,  ami  által  pedig
        feladni  látszik azt az eddig következetesen vállalt elvet  is,
        amely   szerint  szűken  értelmezi  hatáskörét  államszervezeti
        kérdések megítélésekor.
         Álláspontom  e  tekintetben változatlanul ugyanaz,  amelyet  a
        7/2004. (III. 24.) AB határozathoz fűzött különvéleményemben is
        megfogalmaztam. Arra támaszkodva újólag felvetem: vajon sérti-e
        az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  foglalt  demokratikus
        jogállamiság  elvét  az,  ha  az  Országgyűlés  által  cikluson
        atívelő  időre  megválasztott  tisztségviselő  megbízatását   a
        megbízatási  idő lejárta előtt (pl. átszervezés  eredményeként)
        egy   más  összetételű  Országgyűlés  megszünteti?  Megítélésem
        szerint   az   ilyen   védelem  nem  az   Országgyűlés   általi
        megválasztottsághoz,  hanem csak az ilyen tisztség  Alkotmányba
        emeltségéhez    tapadhat.   Ez   a    széles    körű    (2/3-os
        szavazattöbbségű)   legitimáltság  az,  amely   „alkotmányosan”
        védetté  tesz  egy  közmegbízatást. Ha  megelégednénk  ehhez  a
        puszta    Országgyűlés    általi    megválasztottsággal,    úgy
        gyakorlatilag   lehetővé  tennénk  a  mindenkori   Országgyűlés
        számára  a  „kénye-kedve”  szerinti számú  pozíciók  választási
        ciklusokon  túli kialakítását. Ez a gyakorlat pedig éppen  hogy
        előidézője lehet a majdani kormányozhatóság veszélyeztetésének,
        minthogy    Alkotmányban    rögzített    feladatkörű    szervek
        (Országgyűlés,  Kormány, miniszterek) irányító  és  felügyeleti
        munkáját  béníthatnák  meg  az előző  kormányzattól  „ajándékba
        kapott”,   tetszőleges  számú,  maguknak  védettséget  követelő
        vezetői megbízatások.
         
                                     II./
         
         1/      Kiemelten     hangsúlyozom     azonban:     nem     az
        Alkotmánybíróságnak, hanem a törvényhozó hatalomnak a dolga az,
        hogy  az  Alkotmányban  nem szabályozott  szervek,  szervezetek
        vezetői   megbízatásának   kérdését  (kormányzati   ciklusokhoz
        igazítását)   a   ”helyére  tegye”,  s  a  szükségesnek   ítélt
        törvénymódosításokat elvégezze. Ehhez azonban  kívánatos  lenne
        egyértelműen  felvállalni  azt az  elvet,  hogy  a  működőképes
        kormányzat  (kormányozhatóság)  megteremtése  elengedhetetlenül
        szükségessé  teszi  a  kormányhivatalok vezetőinek  megbízatási
        idejét  a  kormányzati  ciklusokhoz igazítani.  Ehelyett  ma  a
        meghatározóan   fontos,   „stratégiai”   jelentőségű   országos
        hatáskörű  kormányhivatalok  esetében  is  bizonyítani  kell  a
        szervezeti  változást, módosítást ahhoz, hogy  azok  vezetőinek
        váltására  sor kerülhessen. Nyilvánvaló, hogy ez az  álszemérem
        nem  fedi  el  azt  a háttérben megbúvó (s álláspontom  szerint
        jogos) mindenkori kormányzati törekvést, hogy a Kormány számára
        kiemelten  fontos szervezetek (stratégiai ágazatok) élén  olyan
        vezetők  álljanak,  akik  élvezik az  adott  Kormány  bizalmát,
        megfordítva:  biztosítékai  a  kiegyensúlyozott  kormányzásnak.
        Másképpen fogalmazva: a Kormány a maga által megbízott  (saját)
        kormányhivatala vezetőjén keresztül teljesítheti maradéktalanul
        az Alkotmányból folyó kötelezettségeit:
         ”35. § (1) A Kormány
         ( … )
         c)  irányítja  a  minisztériumok és a  közvetlenül  alárendelt
        egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket;
         e)  biztosítja  a  társadalmi-gazdasági  tervek  kidolgozását,
        gondoskodik megvalósulásukról.”
         
         A  kormányzati cikluson átnyúló vezetői megbízatás (választás,
        kinevezés)  azoknál  az „alkotmányos” intézményeknél  indokolt,
        amelyek   a   hatalommegosztás  elvéből  következő   ellensúlyt
        képeznek  (képezhetnek)  a  végrehajtó  hatalommal  szemben.  A
        Magyar  Energia  Hivatal (hasonlóan a többi  kormányhivatalhoz)
        nem  tartozik ebbe a körbe, ellenkezőleg, a végrehajtó  hatalom
        szervezeti rendszerének a része, a kormány „hivatala”,  amelyet
        Kormány   irányít,  miniszter  felügyel.  Következésképpen   az
        tekinthető  távlatosan alkotmányos megoldásnak,  ha  a  Hivatal
        vezetőinek megbízásáról, a megbízás visszavonásáról  a  Kormány
        (előre  kiszámítható  módon) döntene és e  vezetők  megbízatása
        egybeesne  a  Kormány mandátumával. Így van ez  ma,  például  a
        minisztériumi  államtitkárok,  szakállamtitkárok  esetében.   A
        velük való párhuzamba állítást egyébként maga a 2006. évi LVII.
        törvény  végezte el: „A kormányhivatal vezetője  –  ha  törvény
        eltérően   nem   rendelkezik  –  államtitkári  illetményre   és
        juttatásokra  jogosult.”  [72.  §  (5)  bekezdés]  Továbbá:  „A
        kormányhivatal vezetőjének helyettese – ha törvény eltérően nem
        rendelkezik  – szakállamtitkári illetményre jogosult.”  [72.  §
        (6)  bekezdése]. Nem látom alkotmányosan igazolható okát annak,
        hogy  a  Hivatal gyakorlatilag államtitkári jogállású  vezetője
        miért   nem  a  Kormány  megbízatásának  idejére  kap   vezetői
        megbízást.  E  kormányhivatal élén álló személy jelenlegi  —  6
        évben  meghatározott – vezetői megbízatása eleve magában  rejti
        annak  a lehetőségét, hogy kormányváltás esetén bármilyen okból
        is,  de  megszűnik a megbízatása. (Mert az új Kormány  bizalmát
        nem élvezi.)
         
         Fentebb  utaltam  arra,  hogy  a kormányhivatalok  megbízatási
        idejének  megszüntetése  – munkáltatói  aktusként  „irányítási”
        aktus, s ilyenként nem vonható maradéktalanul az Alkotmány  57.
        §  (5)  bekezdésének  alkalmazási  körébe.  Azaz:  a  döntés  –
        jellegét  tekintve  – sem nem bírósági, sem nem  közigazgatási,
        sem  nem  más  hatósági döntés, amellyel szemben jogorvoslatnak
        lenne  helye.  Méginkább így van ez akkor, ha a  kormányhivatal
        vezetőjének a megbízatása egybeesik (egybeeshet) a Kormányéval,
        amikor is a Kormány – saját szervezetéről lévén szó – indokolás
        nélkül  meg  is  szüntetheti  (szüntethetné)  a  kormányhivatal
        vezetőjének a megbízatását. Álláspontom szerint ilyen  irányban
        történő   –  a  törvényalkotásban  is  megjelenő  –  elmozdulás
        alkotmányosan biztosítaná a Kormány szabadabb mozgásterét.
         
         Másik   oldalról   is   közelíthetünk  azonban   az   exponált
        problémához: az Alkotmány 35. § (1) bekezdés e) pontja  alapján
        a    Kormány    biztosítja   a   társadalmi-gazdasági    tervek
        kidolgozását,  gondoskodik  azok  megvalósításáról.  A  Kormány
        önállóan  alakítja,  valósítja  meg  a  gazdaságpolitikáját.  E
        gazdaságpolitikának  pedig  fontos  része  az  energiapolitika.
        Ahhoz  pedig,  hogy  a  Kormány ezt a  funkcióját  betölthesse,
        rendelkeznie  kell a gazdaságpolitikát megvalósító  szervezetek
        kialakításának,  irányításának az eszközeivel, amelynek  része,
        hogy   rendelkezzék  a  vezetők  megbízatásának   (a   megbízás
        visszavonásának)    jogával   is.   Gyakorlatilag    ebből    a
        feladatellátásából vezethető le az az alkotmányos joga is, hogy
        önállóan  kialakíthatja  a  minisztériumok  szervezetét,  s   a
        miniszterelnök önállóságot élvez a miniszterek kiválasztása  és
        felmentése   terén.  Ezekkel  a  jogokkal  áll  összhangban   –
        alkotmányos  megoldásként  – az,  hogy  –  feles  törvényben  –
        kormányhivatalok hozhatók létre, s a Kormány önállóan dönthet a
        kormányhivatalok vezetőinek a megbízatásáról  és  e  megbízatás
        visszavonásáról.  Ez a megoldás a hatalommegosztás  elvével  is
        összhangban  áll,  s  ez  kizárja  azt,  hogy  egy   (Alkotmány
        szintjére  fel  nem emelt) kormányhivatal a Kormány  ellensúlya
        lehessen. A hatalommegosztás elvével éppen az ellentétes, ha  a
        kormányhivatal(ok) vezetőinek megbízatása „túlnyúlik” a Kormány
        megbízatásának  az  időszakán. (A ma hatályos  szabályozás  ezt
        teszi lehetővé.)
         Újólag,  s zárótételként hangsúlyozom: a kormányhivatalok  (és
        központi  hivatalok) vezetői megbízatási idejének meghatározása
        a törvényhozó politikai felelősséggel terhelt kötelezettsége, s
        ez  nem  az  Alkotmánybíróság penzuma. Az Országgyűlésnek  kell
        felelősen döntenie abban a kérdésben, milyen csoportokat  képez
        az Alkotmányba fel nem emelt központi közigazgatási szervekből,
        melyek  vezetőit  bízza  meg a kormányzati  ciklus  idejére,  s
        melyek   lesznek  közülük  azok,  amelyek  esetében  az  örökös
        jövőbeni  konfrontáció  veszélye felmerül.  Felelős  döntésének
        ezért  ki  kell terjednie arra is, hogy mozgásteret hagyjon  az
        újabb  kormányok kormányzati célkitűzéseinek a megvalósításához
        is.  Ez  pedig  már nem az Alkotmánybíróságra  tartozó  kérdés,
        sokkal inkább a mindenkori jogi és politikai kultúrának (s  nem
        különben politikai önmegtartóztatásnak) a kérdése.
         
         2/  Álláspontom  szerint  az  Alkotmánybíróság  –  alkotmányos
        helyzetéből  és rendeltetéséből kiindulva – megteheti  azt  is,
        hogy  az  adott  alkotmányjogi probléma  rendezése  céljából  –
        hivatalból   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenességet
        állapítson  meg. „Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata  tehát
        elvileg     lehetővé    teszi    mulasztásos    alkotmánysértés
        megállapítását   akkor  is,  ha  a  jogalkotó   a   jogszabályi
        felhatalmazásból  származó  jogalkotói  feladatát  teljesítette
        ugyan,  ennek  során  azonban olyan  szabályozási  hiányosságok
        következtek be, amelyek már alkotmányellenes helyzetet  idéztek
        elő.”  [22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999,  196,  201.]
        Úgy  látom, hogy a most elbírált ügyben az Alkotmány 35. §  (1)
        bekezdése  c)  és e) pontjából levezethető s azok végrehajtását
        garantáló   tartalmú   jogszabályi  rendelkezések   hiányoznak,
        illetőleg  a meglévők éppenhogy akadályai az idézett alkotmányi
        rendelkezések végrehajtásának. Megállapíthatónak  látom  tehát:
        ”…  az  adott kérdésben van ugyan szabályozás, de az  Alkotmány
        által  megkívánt  jogszabályi rendelkezés hiányzik.”  [22/1995.
        (III.  31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.] A jogalkotó  nem
        megfelelő   tartalommal  szabályozott  és  az  alkotmányellenes
        helyzet  ezáltal állt elő. [15/1998. (V. 8.) AB határozat,  ABH
        2003, 328, 343.]
         Mindezekre  tekintettel  a többségi határozathoz  képest  több
        törvényi    rendelkezés   megsemmisítését    tartottam    volna
        indokoltnak: a megsemmisítések indokát azonban nem  a  többségi
        határozatban  írtakban látom, hanem abban, hogy az Alkotmányban
        nem  szereplő,  a Kormány irányítási (és munkáltatói  jogkörébe
        tartozó)  kormányhivatalok  vezetőinek  a  Kormány  megbízatási
        idején  túlnyúló  megbízatása veszélyeztetheti  a  működőképes,
        folyamatos   és   zavartalan  kormányzati  munkát   feltételező
        alkotmányi rendelkezések [35. § (1) bekezdés c) és e)  pontjai]
        végrehajtását.
         
        Budapest, 2007. február 19.
                                                        Dr. Kiss László
                                                          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          5/2007. (II. 27.)
          Date of the decision:
          .
          02/19/2007
          .
          .