Hungarian
Ügyszám:
.
1096/B/1998
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 56/2000. (XII. 19.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2000/527
.
A határozat kelte: Budapest, 12/18/2000
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az        Alkotmánybíróság       jogszabályi       rendelkezés
    alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálatára    irányuló
    eljárásban meghozta a következő

                             határozatot:

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egészségügyről szóló
    1972. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.)
    MT  rendelet  13/C.  §  (5) bekezdésének  utolsó  két  mondata
    alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
    A 13/C. § (5) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
    “A  jelentkező,  illetve átjelentkező személy  törzskartonját,
    annak  kivonatát, az érintett személy beleegyezése nélkül  más
    háziorvosnak   átadni   nem   lehet.   Az   érintett   személy
    hozzájárulását  kell  vélelmezni, ha  a  választott  háziorvos
    feladatait  annak  körzetében (rendelőjében)  időlegesen  vagy
    véglegesen más háziorvos látja el.”

    Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a   Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      1.  Az  indítványozó  az egészségügyről szóló  1972.  évi  II.
      törvény  végrehajtásáról szóló 16/1972. (IV. 29.) MT  rendelet
      (a  továbbiakban: Eür.) 13/C. § (5) bekezdése  2.  3.,  és  4.
      mondata     alkotmányellenességének     megállapítását      és
      megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a  támadott
      rendelkezések  a  háziorvos  és a  beteg  közötti  szerződéses
      jogviszony    jogszabályi    módosítását    jelentik,    ezért
      ellentétesek  a Polgári Törvénykönyvről szóló  1959.  évi  IV.
      törvény  (a  továbbiakban: Ptk.) 240. és 241. §-ával.  A  Ptk.
      ugyanis – az indítványozó szerint – nem teszi lehetővé, hogy a
      jogalkotó módosítsa a szerződéseket. Az indítványozó  emellett
      kifejtette,  hogy az Eür. 13/C. § (5) bekezdésének  kifogásolt
      rendelkezései sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdésén alapuló
      önrendelkezési  jogot, mert csorbítják a szabad orvosválasztás
      jogát.   Az   indítványozó  hivatkozott  a  személyes   adatok
      védelméhez  való  jogra  is:  megítélése  szerint  a  támadott
      szabályozás ellentétes az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.
      törvénynek  (a  továbbiakban: Eütv.) az orvosi  titoktartáshoz
      való  jogot  megfogalmazó  25. §-ával,  valamint  a  személyes
      adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
      1992.  évi  LXIII.  törvénynek  (a  továbbiakban:  Avtv.)   az
      egészségügyi  adatok  kezelését  szabályozó  rendelkezéseivel.
      Kifogásolta az indítványozó az Eür. adatkezelési szabályozását
      amiatt  is, hogy amíg a 13/C. § (2) bekezdése a beteg írásbeli
      hozzájárulását    kívánja   meg   az    egészségügyi    adatok
      továbbításához,  addig  az  (5)  bekezdés  alapján   a   beteg
      hozzájáruló  nyilatkozata nélkül is továbbíthatók a  személyes
      adatai.   A   fentiek  mellett  az  indíványozó  a  vállalkozó
      háziorvosokra  nézve  sérelmesnek találta  a  szabályozást  az
      Alkotmánynak  a  vállalkozás  jogát  és  a  gazdasági  verseny
      szabadságát  megfogalmazó 9. § (2) bekezdése tekintetében  is.
      Ezzel  összefüggésben  az indítványozó  megemlítette,  hogy  a
      szabályozás   sérti  az  Alkotmány  70/A.   §-ában   deklarált
      jogegyenlőséget.

      2.  Az  Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései  a
      következők:
      “9.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaság elismeri  és  támogatja  a
      vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
      “54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban  minden   embernek
      veleszületett  joga  van az élethez és az emberi  méltósághoz,
      amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
      “59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban mindenkit  megillet  a
      jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint  a
      magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
      “70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
      tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve  az
      állampolgári  jogokat,  bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
      faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
      nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni,  születési  vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

      Az Eütv. 88. § (1) bekezdése kimondja:
      “A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell,
      hogy választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes
      kapcsolaton    alapuló,   nemétől,   korától   és    betegsége
      természetétől  függetlenül folyamatos egészségügyi  ellátásban
      részesüljön.”

      Az Eür. 13/C. § (4) és (5) bekezdése így rendelkezik:
      “(4)  A  választást követő körzetmódosítás, illetve  rendelési
      idő változás a bejelentkezett személyek ellátását – amennyiben
      átjelentkezés nem történik – nem érinti.
      (5) A jelentkező, illetve átjelentkező személy törzskartonját,
      annak  kivonatát, az érintett személy beleegyezése nélkül  más
      háziorvosnak   átadni   nem   lehet.   Az   érintett   személy
      hozzájárulását  kell  vélelmezni, ha  a  választott  háziorvos
      feladatait  annak  körzetében (rendelőjében)  időlegesen  vagy
      véglegesen  más  háziorvos  látja  el.  Az  érintett   személy
      hozzájárulását  kell  vélelmezni akkor  is,  ha  a  települési
      önkormányzat  a  körzethatárokat  módosítja  és  a  jelentkező
      személy   a   módosítás  következtében  új   körzet   ellátási
      területéhez   tartozik.  Amennyiben  az  a   személy,   akinek
      hozzájárulását  az  átalakítással érintett  háziorvosi  körzet
      orvosához történő bejelentkezéshez vélelmezték és nem kíván az
      érintett  háziorvoshoz tartozni, a 13/C.  §  (1)  bekezdésében
      foglalt indok nélkül más orvoshoz átjelentkezhet.”

                                    II.

      Az indítvány részben megalapozott.

      Az    Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy    a    szabad
      orvosválasztás joga szoros összefüggésben áll az Alkotmány 54.
      § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal,
      valamint  az 59. § (1) bekezdésében szereplő, a magántitok  és
      személyes adatok védelméhez való joggal. A háziorvos-választás
      esetében   e  jogok  érvényesülése  szempontjából  garanciális
      jelentőségű az Eütv. 88. § (1) bekezdése.

      1.  A  261/B/1997. AB határozatban az Alkotmánybíróság arra  a
      következtetésre  jutott,  hogy  az  Alkotmány   70/D.   §-ában
      említett   egészséghez  való  jogból  nem  vezethető   le   az
      orvosválasztás szabadsága. A lehető legmagasabb  szintű  testi
      és lelki egészséghez való jog ugyanis önmagában alanyi jogként
      értelmezhetetlen.  A  határozat  utal  arra,  hogy  a  betegek
      jogairól az Eütv. rendelkezik, amelynek 8. §-a kimondja:  “(1)
      A  betegnek  joga  van  az állapota által szakmailag  indokolt
      szintű  egészségügyi  szolgáltató és – ha jogszabály  kivételt
      nem  tesz  –  a  választott orvos egyetértésével az  ellátását
      végző  orvos  megválasztásához, amennyiben  azt  az  egészségi
      állapota  által indokolt ellátás szakmai tartalma, az  ellátás
      sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául  szolgáló
      jogviszony  nem  zárja  ki.  (2)  Az  (1)  bekezdés   szerinti
      orvosválasztás  joga  az  egészségügyi  szolgáltató   működési
      rendjének megfelelően gyakorolható.” (ABH 1998, 689, 692-693.)

      A  36/2000. (X. 27.) AB határozat leszögezte, hogy az Eütv. az
      Alkotmány  54.  § (1) bekezdésében foglalt emberi  méltósághoz
      való   jogot   érvényre  juttató  garanciális  rendelkezéseket
      tartalmaz  a  betegek  önrendelkezési  joga  tekintetében.   A
      betegek  jogai közé tartozik – többek között – az egészségügyi
      beavatkozásokba    való    beleegyezés    és    az     ellátás
      visszautasításának joga is. (ABK 2000. október, 353, 359-360.)

      Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eütv.
      8.    §-ában   említett   orvosválasztás   szabadsága   szoros
      kapcsolatban áll az Alkotmány 54. § (1) bekezdésből  következő
      önrendelkezési  joggal. Az Eütv. 15. §  (3)  kimondja:  “Az  e
      törvényben    foglalt    kivételektől    eltekintve    bármely
      egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz  a
      beteg  megtévesztéstől, fenyegetéstől és  kényszertől  mentes,
      megfelelő    tájékoztatáson    alapuló    beleegyezését     (a
      továbbiakban:  beleegyezését) adja.”  A  tájékoztatás  jogáról
      rendelkező 13. § (6) bekezdése pedig rögzíti: “A betegnek joga
      van   megismerni   az   ellátásában  közvetlenül   közreműködő
      személyek  nevét,  szakképesítését és  beosztását.”  Mindebből
      következően  az  önrendelkezési jog  részét  képezi,  hogy  az
      állampolgárok egészségügyi ellátásában – az Eütv.-ben említett
      kivételektől eltekintve – kizárólag azok a személyek  vehetnek
      részt,  akik közreműködésébe az érintett írásban, szóban  vagy
      ráutaló magatartással beleegyezett. Természetesen ez a jog nem
      érvényesülhet  maradéktalanul, erre utal az  Eütv.  8.  §  (1)
      bekezdése  is,  amely szerint az ellátás  sürgőssége  vagy  az
      ellátás    igénybevételének   alapjául   szolgáló   jogviszony
      kizárhatja a szabad orvosválasztást.

      Az  orvosválasztási szabadság érvényesítése  függ  az  ellátás
      formájától: egyes esetekben a megfelelő tájékoztatást követően
      a  tiltakozás hiánya is beleegyezésként értékelhető, máskor  a
      beteg   kifejezetten   rendelkezhet  az   orvos   személyéről.
      Kivételes  esetektől  eltekintve ez utóbbi  körbe  tartozik  a
      háziorvos megválasztása. A háziorvosi ellátás az Eütv. 152.  §
      (1)  bekezdése  alapján  az  egészségügyi  alapellátás  körébe
      tartozik,  amelynek tartalmát a 88. § (1) bekezdése  határozza
      meg:  “A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani
      kell,  hogy  választása alapján igénybe vehető,  hosszú  távú,
      személyes  kapcsolaton alapuló, nemétől, korától és  betegsége
      természetétől  függetlenül folyamatos egészségügyi  ellátásban
      részesüljön.”  A háziorvosok tevékenysége magában  foglalja  –
      egyebek  mellett  –  a megelőző ellátást, az  egyén  egészségi
      állapotának      figyelemmel      kísérését,      egészségügyi
      felvilágosítását,  gyógykezelését, rehabilitációját  és  egyes
      esetekben a beteg szakorvoshoz irányítását. [Eütv. 88.  §  (2)
      bekezdés;   A  háziorvosi,  házi  gyermekorvosi  és  fogorvosi
      tevékenységről  szóló  4/2000.  (II.  25.)  EüM  rendelet   (a
      továbbiakban:  Hr.)  2-4.  §]  Az  állampolgár  és  háziorvosa
      közötti  kapcsolat  a leginkább bizalmi jellegű  és  általában
      hosszú  távra  szóló  orvos-beteg jogviszony.  Ezért  alapvető
      jelentőségű,  hogy az állampolgár háziorvosi  ellátását  olyan
      orvos  végezze,  akit  maga az érintett  választott.  Mindezek
      alapján megállapítható, hogy az Eütv. 88. § (1) bekezdése a 8.
      §-hoz  képest  speciális szabályt fogalmaz  meg:  a  háziorvos
      megválasztásának  szabadsága nem hagyható  figyelmen  kívül  a
      jogviszony jellegére vagy az egészségügyi szolgáltató működési
      rendjére hivatkozva.

      A   háziorvos  megválasztásának  jogát  az  Eütv.  88.  §  (1)
      bekezdésének  megfelelően  az  Eür.  13/A.  §  (1)   bekezdése
      deklarálja: “Minden személynek joga van háziorvost,  illetőleg
      házi   gyermekorvost   (a  továbbiakban   együtt:   háziorvos)
      választani.”  A  13/B.  § (1) bekezdése  szerint  a  háziorvos
      választása  az állampolgár aktív magatartásával, “a választani
      kívánt  háziorvosnál történő jelentkezéssel” történik.  A  (3)
      bekezdés  szerint  az orvos a jelentkezést  elutasíthatja,  de
      csak   különösen  indokolt  esetben  utasítható  el  annak   a
      személynek  a  jelentkezése,  akinek  lakóhelye  a   háziorvos
      ellátási területén (körzetében) van, azonban abban az  esetben
      is  el  kell látnia a területén lakó beteget, ha az más orvost
      nem választott és ellátatlansága az egészségét károsító vagy a
      gyógyulást   lassító  állapotromláshoz   vezetne.   A   szabad
      orvosválasztás  alapján lehetőséget kell biztosítani  a  beteg
      számára,   hogy  döntését  megváltoztassa.  Ezt  a  szempontot
      juttatja  érvényre  a 13/C. § (1) bekezdése,  amely  kimondja:
      “Évente   egy  alkalommal  indokolás  nélkül,  ezen  túlmenően
      indokolt   esetben  lehet  átjelentkezni  másik  háziorvoshoz.
      Indokolt  az  átjelentkezés a tartózkodási  hely  megváltozása
      esetén,  illetőleg minden olyan esetben, amikor  a  választott
      orvos felkeresése akadályba ütközik.”

      2.   Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  háziorvos
      megválasztásához való jog kapcsolatban áll a személyes  adatok
      védelméhez fűződő joggal is. [Alkotmány 59. § (1) bekezdés] Az
      Alkotmánybíróság  gyakorlatában a személyes adatok  védelméhez
      való  jog  tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik  személyes
      adatainak  feltárásáról és felhasználásáról. Személyes  adatot
      felvenni  és  felhasználni tehát általában csakis az  érintett
      beleegyezésével  szabad;  mindenki  számára   követhetővé   és
      ellenőrizhetővé  kell  tenni az adatfeldolgozás  egész  útját,
      vagyis  mindenkinek  joga van tudni, ki,  hol,  mikor,  milyen
      célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény
      elrendelheti  személyes  adat  kötelező  kiszolgáltatását,  és
      előírhatja   a  felhasználás  módját  is.  Az  ilyen   törvény
      korlátozza  az  információs önrendelkezés alapvető  jogát,  és
      akkor   alkotmányos,  ha  megfelel  az  Alkotmány  8.   §-ában
      megkövetelt  feltételeknek. [15/1991. (IV. 13.) AB  határozat,
      ABH  1991, 40, 42.; 46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995,
      219,  221.;  24/1998. (VI. 9.) AB határozat,  ABH  1998,  191,
      194.]

      Az Avtv. 2. §-a – egyebek mellett – az egészségi állapotra,  a
      kóros  szenvedélyre és a szexuális életre vonatkozó  személyes
      adatokat  különleges adatnak minősíti. A 3.  §  (2)  bekezdése
      szerint  ilyen különleges adat akkor kezelhető,  ha  ahhoz  az
      érintett  írásban hozzájárul, vagy azt törvény  elrendeli.  Az
      Eütv.-nek az orvosi titoktartáshoz való jog címet viselő 25. §-
      ának  (1) bekezdése kimondja: “A beteg jogosult arra, hogy  az
      egészségügyi  ellátásában  részt vevő  személyek  az  ellátása
      során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait  (a
      továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék,
      és  azokat bizalmasan kezeljék.” A (3) bekezdés – az Avtv.-vel
      összhangban   –  úgy  rendelkezik,  hogy  az  érintett   beteg
      egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában is  közölni
      kell,  amennyiben ezt törvény elrendeli, vagy mások  életének,
      testi  épségének és egészségének védelme szükségessé teszi.  A
      (4) bekezdés szerint az érintett beteg hozzájárulása nélkül  a
      beteg  további  ápolását, gondozását végző személlyel  közölni
      lehet  azokat  az  egészségügyi adatokat, amelyek  ismeretének
      hiánya  a  beteg egészségi állapotának károsodásához vezethet.
      Az  egészségügyi  és  a hozzájuk kapcsolódó  személyes  adatok
      kezeléséről  és védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a
      továbbiakban: Eüatv.) 7. §-a így rendelkezik:
      “(1)  Az adatkezelő – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel  –,
      továbbá az adatfeldolgozó az orvosi titkot köteles megtartani.
      (2)  Az adatkezelő mentesül a titoktartási kötelezettség alól,
      ha
      a)  az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítására  az
      érintett,  illetve törvényes képviselője írásban  hozzájárult,
      az abban foglalt korlátozásokon belül, valamint
      b)   az  egészségügyi  és  személyazonosító  adat  továbbítása
      törvény előírásai szerint kötelező.”

      Ez   a   különleges   törvényi  védelem  indokolt,   mert   az
      állampolgároknak   jelentős  érdekük   fűződik   ahhoz,   hogy
      egészségi  állapotukkal,  megbetegedésük  körülményeivel,   az
      orvosi  beavatkozásokkal kapcsolatos információk  ne  jussanak
      illetéktelenek tudomására. Az orvosi titoktartás  követelménye
      valamennyi, a beteg gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet
      végző személyt kötelezi. [Eütv. 25. § (1) bekezdés; Eüatv.  3.
      § g) pont] A titoktartásnak – törvénybe foglalt kivételekkel –
      mindazokkal  szemben  érvényesülnie  kell,  akik  az  érintett
      egészségügyi ellátásában nem vesznek részt. [Eüatv. 8. §]

      Megjegyzi  az  Alkotmánybíróság, hogy az  egészségügyi  adatok
      különleges  védelmét nemcsak a magántitokhoz  és  a  személyes
      adatok védelméhez fűződő jog, hanem az állam intézményes élet-
      és  egészségvédelmi kötelessége is indokolja. Az állampolgárok
      csak abban az esetben fordulhatnak bizalommal orvoshoz, ha nem
      kell   attól   tartaniuk,   hogy  az  egészségi   állapotukkal
      kapcsolatos   magántitkaikat  mások   is   megismerik.   Ebből
      következően  az  állam  köteles megteremteni  az  egészségügyi
      adatok védelmének törvényi feltételeit.

      A  háziorvos  választásával összefüggő részletes  adatkezelési
      szabályokról  az  Eür. rendelkezik. A 13/B.  §  (1)  bekezdése
      szerint,  amennyiben a háziorvos a jelentkezést elfogadja,  az
      őt  választó  személy  társadalombiztosítási  azonosító  jelét
      nyilvántartásba  veszi, és igazolást  állít  ki  a  jelentkező
      személy  részére arról, hogy háziorvosi ellátását vállalta.  A
      (2)   bekezdés   alapján  az  orvos  a   jelentkező   személyt
      nyilvántartásba  veszi, és kiállítja a  "Beteg  törzskartonja"
      elnevezésű   nyomtatványt.  A  13/C.  §  (2)   bekezdése   úgy
      rendelkezik, hogy más háziorvoshoz történő átjelentkezéskor az
      átjelentkezést elfogadó háziorvos az érintett személy írásbeli
      hozzájárulásával   átkéri  az  őt   választó   személy   előző
      háziorvosától az egészségügyi törzskarton kivonatát.

                                   III.

      Az  Alkotmánybíróság az Eür. 13/C. § (5) bekezdését először az
      Eütv.-nek   az   önrendelkezéshez   való   jog,   valamint   a
      magántitokhoz  és  a  személyes  adatok  védelméhez  való  jog
      szempontjából  garanciális jelentőségű 88. § (1)  bekezdésével
      összefüggésben vizsgálta.

      1.  A  13/C.  §  (5) bekezdésének első mondata a  háziorvos  –
      törvényben    rögzített    –   titoktartási    kötelezettségét
      konkretizálja  azáltal, hogy kimondja: “A jelentkező,  illetve
      átjelentkező  személy  törzskartonját,  annak  kivonatát,   az
      érintett  személy beleegyezése nélkül más háziorvosnak  átadni
      nem   lehet.”  Az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy   e
      rendelkezés alkalmazásánál tekintetbe kell venni az Avtv. 3. §
      (2)  bekezdését és az Eüatv. 7. § (2) bekezdésének a)  pontját
      is.    Ebből   következik,   hogy   az   egészségügyi   adatok
      továbbítására  törvényi rendelkezés hiányában kizárólag  akkor
      kerülhet   sor,  ha  abba  az  érintett  személy  –  megfelelő
      tájékoztatást  követően – előzetesen, írásban beleegyezett.  A
      érintett szóbeli hozzájárulása, illetve tiltakozásának  hiánya
      nem elegendő alap az egészségügyi dokumentumok átadására.

      2.  A támadott rendelkezések közül az 13/C. § (5) bekezdésének
      második  mondata  alapján vélelmezni kell az érintett  személy
      hozzájárulását az egészségügyi dokumentáció átadásához,  ha  a
      választott     háziorvos    feladatait    annak     körzetében
      (rendelőjében) időlegesen vagy véglegesen más háziorvos  látja
      el.  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a  rendelkezés
      nincs  ellentétben  az  Eütv. 88. § (1) bekezdésével,  és  nem
      ellenétes  azokkal  az  adatvédelmi rendelkezésekkel,  amelyek
      szerint  az  egészségi állapottal kapcsolatos  adattovábbítási
      kötelezettséget  csak  törvény írhat elő.  Ugyanis  e  szabály
      szerint más háziorvos csak akkor ismerheti meg az egészségügyi
      dokumentumokat,   ha   a  választott   háziorvos   –   például
      keresőképtelensége vagy szabadsága miatt – időlegesen, illetve
      –  például halála vagy háziorvosi tevékenységének befejezése –
      miatt  véglegesen  nem látja el feladatait. Ilyen  esetben  az
      állam  egészségvédelmi kötelessége alapján  biztosítani  kell,
      hogy  az érintett állampolgárok ne maradjanak ellátatlanul.  A
      helyettesítést   ellátó  háziorvos  akkor  tud  maradéktalanul
      eleget  tenni feladatának, ha rendelkezésére áll  a  betegeket
      érintő  egészségügyi  dokumentáció.  Amennyiben  a  választott
      háziorvos hosszabb ideig nem tud beteget fogadni vagy  kiesése
      végleges,  az  állampolgárok az Eür.  13/C.  §  (1)  bekezdése
      alapján szabadon választhatnak más háziorvost.

      Az Eüatv. 8. §-a alapján azok az orvosok, akik a beteg korábbi
      vizsgálatában,  gyógykezelésében  nem  vettek   részt,   akkor
      ismerhetik  meg az érintett adatait, “ha az adatok  közlése  a
      kórisme  megállapítása vagy az érintett további  gyógykezelése
      érdekében  szükséges”.  Emellett a 10.  §  lehetővé  teszi  az
      egészségügyi ellátóhálózaton belüli adattovábbítást, ha  az  a
      4. § (1) és (4) bekezdésének megfelelően az érintett egészségi
      állapotának   nyomon  követése  és  eredményes   gyógykezelése
      érdekében  elengedhetetlenül szükséges. Az Eür.  13/C.  §  (5)
      bekezdésének második mondata arra az esetre vonatkozik, amikor
      az  orvosi kezelésre szoruló beteget választott háziorvosa nem
      tudja ellátni, ezért más háziorvosnak kell őt helyettesítenie.
      Ilyenkor a beteg törzskartonjának megismerése az Eüatv. 4., 8.
      és  10. §-ainak megfelelően elengedhetetlenül szükséges. Tehát
      az  Eür.  vizsgált  rendelkezése nem minősül  az  egészségügyi
      állapottal  összefüggő  adatok továbbítását  előíró  rendeleti
      szabálynak,   csupán   az  Eüatv.  említett   rendelkezéseinek
      meghatározott esetben való alkalmazását fogalmazza meg.

      3.  Az  Eür.  13/C.  § (5) bekezdésének 3. és  4.  mondatát  a
      kötelező  egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló  1997.   évi
      LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) végrehajtásáról szóló
      217/1997.  (XII.  1.) Korm. rendelet 51.  §  (2)  bekezdés  b)
      pontja  iktatta be. A 3. mondat alapján az érintett személynek
      az  adattovábbításhoz való hozzájárulását akkor is  vélelmezni
      kell,   ha   a   települési  önkormányzat  a   körzethatárokat
      módosítja,  és  a jelentkező személy a módosítás következtében
      új   körzet   ellátási  területéhez  tartozik.  A  4.   mondat
      egyértelművé   teszi,  hogy  ilyen  esetben  nem   csupán   az
      érintettnek   az  adattovábbításba  való  beleegyezését   kell
      vélelmezni,  hanem azt is, hogy az érintett  más  háziorvoshoz
      (az  új  körzet háziorvosához) jelentkezett át. A  szabályozás
      lehetőséget ad arra, hogy az állampolgár, amennyiben nem kíván
      az  új  körzet háziorvosához tartozni, utólag indokolás nélkül
      más orvoshoz átjelentkezzen.

      A   háziorvosi   körzethatárok  megállapítása   a   települési
      önkormányzat   képviselő-testületének  hatáskörébe   tartozik.
      [Eütv.  152.  §  (2)  bekezdés]  A  körzethatárok  módosítását
      elsősorban  az  indokolhatja, ha  az  érintett  körzetekben  a
      lakosság  száma  jelentősen  megváltozik.  E  tekintetben   az
      önkormányzatok számára irányadónak számítanak az  egészségügyi
      szolgáltatások     Egészségbiztosítási     Alapból     történő
      finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999.  (III.
      3.)   Korm.   rendelet  (a  továbbiakban:  Eszr.)  8.   §-ában
      meghatározott minimumlétszámok.

      Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eür. 13/C. §  (5)
      bekezdésének  3.  és  4.  mondata ellentétes  a  13/C.  §  (4)
      bekezdésével,    amely   kimondja:   “A   választást    követő
      körzetmódosítás, illetve rendelési idő változás a  bejelentett
      személyek ellátását – amennyiben átjelentkezés nem történik  –
      nem  érinti.”  Tehát  a  13/C.  §  (4)  bekezdése  szerint   a
      körzetmódosítás  csak azokat az állampolgárokat  érinti,  akik
      még  nem  választottak  háziorvost, viszont  akiknek  már  van
      választott   háziorvosuk,  nem  kerülnek  át  az   új   körzet
      orvosához.  Ezzel  szemben az (5) bekezdés 3.  és  4.  mondata
      alapján  körzetváltoztatás esetén azt  kell  vélelmezni,  hogy
      minden érintett átjelentkezett az új körzet orvosához.

      Emellett  az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az  Eür.
      13/C.  § (5) bekezdésének 3. és 4. mondata ellentétes a szabad
      háziorvos-választásnak  az  Eütv.  88.  §   (1)   bekezdésében
      megfogalmazott   követelményével.  A  jogalkotó   csak   akkor
      hagyhatja   figyelmen  kívül  az  állampolgárok   döntését   a
      háziorvos   megválasztásáról,  és  csak  akkor   írhatja   elő
      különleges adataik – előzetes írásbeli hozzájárulásuk  nélküli
      –  továbbítását,  ha  azt kényszerítő  okok  megkövetelik.  Az
      Alkotmánybíróság szerint önmagában a körzethatárok szükségessé
      váló   módosítása   nem  teszi  indokolttá,   hogy   azok   az
      állampolgárok, akik már választottak háziorvost, a  jogszabály
      erejénél   fogva  más  háziorvoshoz  kerüljenek  át.  Ilyenkor
      ugyanis  –  szemben  az Eür. 13/C. § (5) bekezdésének  második
      mondatával érintett esetekkel – a választott háziorvos ellátja
      feladatait,  ezért az orvos és betege közötti kapcsolattartást
      semmi  sem  akadályozza.  Számos esetben  az  állampolgárok  a
      lakóhelyüktől  eltérő terület ellátásáért  felelős  háziorvost
      választanak, vagy olyan háziorvoshoz jelentkeznek  be,  akinek
      nincs területi ellátási kötelezettsége. Az Eür. az ő esetükben
      is  azt  vélelmezi, hogy körzethatár-módosításkor más  lesz  a
      háziorvosuk.

      A  hatályos  szabályozás alapján az érintetteknek vissza  kell
      jelentkezniük választott orvosukhoz, amennyiben  nem  kívánnak
      az  új körzet orvosához tartozni. Ez azonban nem orvosolja  az
      esetlegesen  addig  bekövetkezett  jogsérelmeket.  A   betegek
      különleges   adatai  a  körzethatár-módosítás   után   azonnal
      átkerülhetnek  a  másik  orvoshoz,  így  adataik  tudtukon  és
      beleegyezésükön kívül mások számára is hozzáférhetővé  válnak.
      Az  egészségügyi  dokumentáció magában  foglalja  az  érintett
      személy    legkülönfélébb   egészségügyi   adatait,   valamint
      tartalmazhatja  a  családi anamnézist, ezáltal  más  személyek
      különleges  adatait  is. Az Eszr. 12. §-a  alapján  a  díjazás
      további  folyósítása  érdekében a  háziorvosnak  meghatározott
      időn   belül  kezdeményeznie  kell  azoknak  a  hozzá  tartózó
      állampolgároknak az egészségi vizsgálatát, akik  nem  keresték
      fel   őt.  Ezért  a  körzethatár-módosítást  követően  a   nem
      választott   háziorvos   akkor   is   megkezdi   gyógyítással-
      megelőzéssel  összefüggő tevékenységét, ha az  érintett  utóbb
      úgy  nyilatkozik,  hogy a jövőben is választott  háziorvosához
      kíván tartozni, aki az ellátását továbbra is vállalja.

      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó  célja  az
      önrendelkezési jogot és a magántitok védelméhez való jogot nem
      korlátozó eszközökkel is elérhető. A körzetmódosítást követően
      az  új  körzethatárokon belül lakó állampolgárok jelentkezését
      (háziorvos-választását) az új körzet szerinti  háziorvos  csak
      különösen indokolt esetben utasíthatja el. [Eür. 13/B.  §  (3)
      bekezdés]  Emellett a már háziorvost választott  állampolgárok
      számára felajánlható az a lehetőség, hogy átjelentkezhetnek az
      új körzet – őket fogadni köteles – orvosához.

      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az
      Eür.  13/C. § (5) bekezdésének 3. és 4. mondata ellentétes  az
      Eütv.-nek  az  önrendelkezési  jogot  és  a  személyes  adatok
      védelméhez való jogot érvényre juttató 88. § (1) bekezdésével,
      továbbá  összeütközésben áll az Eür. 13/C. § (4) bekezdésével.
      Az   Alkotmány  35.  §  (2)  bekezdése  kimondja:  “A  Kormány
      rendelete  és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes.”  Az
      Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint   meghatározott
      életviszonyok,   illetve  tényállások   ellentétes   rendezése
      alkotmányellenesnek minősül, amennyiben az ellentétes tartalmú
      szabályozás  az  Alkotmány  valamely  rendelkezésébe  ütközik,
      például  alkotmányos alapjog sérelmét okozza.  [35/1991.  (VI.
      20.)  AB  határozat,  ABH  1991,  175,  176.;  152/B/1998.  AB
      határozat,  ABH 1999, 653, 657.) Ezért az Alkotmánybíróság  az
      Eür.   13/C.   §   (5)   bekezdésének  3.   és   4.   mondatát
      megsemmisítette.

                                    IV.

      Az  Alkotmánybíróság az indítvány további kifogásait  az  Eür.
      13/C.  §  (5) bekezdésének támadott rendelkezései közül  a  2.
      mondattal kapcsolatban vizsgálta meg.

      1.  Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált rendelkezés nem áll
      ellentétben   a  Ptk.-nak  a  szerződés  módosításáról   szóló
      szabályaival.

      A    Ptk.    240.    §-a   rendelkezik    a    felek    általi
      szerződésmódosításról,   241.    §-a    pedig    a    bírósági
      szerződésmódosítás feltételeit határozza meg. Ezek  mellett  a
      Ptk. 226. §-a kimondja:
      “(1)  Jogszabály  meghatározhatja a szerződés  egyes  tartalmi
      elemeit,  és  kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek  akkor  is
      részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.
      (2)  Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött  szerződések
      tartalmát  csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés
      megváltozott  tartalma bármelyik fél lényeges  jogos  érdekeit
      sérti,  a  fél  kérheti a bíróságtól a szerződés  módosítását,
      vagy  – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől
      elállhat.”

      Ebből következik, hogy a Ptk. lehetőséget teremt a szerződéses
      viszonyokba  történő állami beavatkozásra. Az Alkotmánybíróság
      már  több határozatában utalt arra, hogy az állam sok  esetben
      nem  ad  teljesen  szabad teret a felek  megállapodásának,  és
      meghatározza  a szerződések tartalmát, amelytől  a  felek  nem
      térhetnek   el.   Az   állami  fellépés  eredményeként   egyes
      szerződésekben keveredhetnek a közjogi és a magánjogi  elemek.
      Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az állam a
      már  fennálló szerződések tartalmát általában csak  ugyanolyan
      feltételek teljesülése esetén változtathatja meg, mint amilyen
      feltételeket   a   Ptk.   a   bírósági   szerződésmódosításhoz
      megkövetel  (clausula  rebus  sic stantibus).  A  jogalkotónak
      tekintetbe   kell  vennie  a  Ptk.  685.  §-át  is,   amelynek
      megfelelően  a  szerződéses viszonyok alakítására  törvényben,
      kormányrendeletben,  továbbá törvény  felhatalmazása  alapján,
      annak  keretei között önkormányzati rendeletben kerülhet  sor.
      [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 56.;  32/1991.
      (VI.  6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 151.; 6/1999. (IV. 21.)
      AB határozat, ABH 1999, 90, 95.]

      Helytálló  az  indítványozó  azon állítása,  amely  szerint  a
      háziorvos és az állampolgár között a jelentkezés elfogadásával
      szerződéses  jogviszony  jön  létre.  Az  Eür.  13/C.  §   (5)
      bekezdése  második  mondatának vizsgálatakor  tekintetbe  kell
      venni   az   egészségügyi  szolgáltatás   sajátosságait,   így
      különösen  azt,  hogy a háziorvosi ellátás az  Ebtv.  11.  §-a
      alapján   a  kötelező  egészségbiztosítási  ellátások   körébe
      tartozik.  Ezért  az Alkotmánybíróság megítélése  szerint  nem
      tekinthető   a   szerződéses  viszonyokba  való   indokolatlan
      beavatkozásnak  az, ha jogszabály rendelkezik az  egészségügyi
      szolgáltatás   nyújtására  személyesen  kötelezett   háziorvos
      helyettesítéséről   és   ennek   kapcsán    az    egészségügyi
      dokumentáció megismeréséről. Az állam ugyanis abban az esetben
      is  köteles  biztosítani az egészségügyi  alapellátást,  ha  a
      választott   háziorvos   nem  tudja  ellátni   feladatait.   A
      szabályozással kapcsolatban jogforrási aggályok  sem  vethetők
      fel.   Bár   a  körzethatárok  módosításáról  az  önkormányzat
      rendelkezik, a háziorvos és az állampolgár közötti szerződésre
      kiható  szabályt nem az önkormányzat, hanem az Eür.  állapítja
      meg.

      2.  Végezetül az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eür.
      13/C.  §  (5) bekezdésének második mondata nem áll alkotmányos
      szempontból  értékelhető  összefüggésben  az  Alkotmánynak   a
      vállalkozás  jogát  megfogalmazó 9. § (2) bekezdésével.  Ezért
      nem  állapítható  meg  a vállalkozáshoz  való  jog  gyakorlása
      tekintetében   az  Alkotmány  70/A.  §-ába  ütköző   hátrányos
      megkülönböztetés.  A vizsgált rendelkezés ugyanis  valamennyi,
      önálló  orvosi  tevékenység  nyújtására  jogosító  engedéllyel
      (működtetési jog) rendelkező háziorvosra vonatkozik,  tekintet
      nélkül  arra,  hogy közalkalmazottként, gazdálkodó  szervezeti
      formában vagy magánorvosként végzi-e tevékenységét. [Az önálló
      orvosi  tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény  2.  §  (1)
      bekezdés; Hr. 1. §]

      Az   Alkotmánybíróság  határozatának  Magyar  Közlönyben  való
      közzététele  az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi  XXXII.
      törvény 41. §-án alapul.
               Dr. Holló András                  Dr. Kiss László
               alkotmánybíró                       alkotmánybíró

                             Dr. Kukorelli István
                             előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        56/2000. (XII. 19.)
        Date of the decision:
        .
        12/18/2000
        .
        .