English
	Hungarian

Ügyszám: .	561/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.; Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 75/2008. (V. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/651 .

A döntés kelte: Budapest, 05/27/2008 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára,      valamint     mulasztásban      megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló   indítványok, továbbá   folyamatban   lévő  ügyben  alkalmazandó   jogszabály alkotmányellenességének    megállapítására    irányuló    bírói kezdeményezés  tárgyában  –  dr. Bihari  Mihály,  dr.  Bragyova András,  dr.  Holló  András és dr. Kiss  László  alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 62.  § (1)   bekezdésében  elismert  gyülekezési   jog   kiterjed   az előzetesen  szervezett rendezvényekre, közöttük az olyan  békés rendezvények  megtartására, amelyekre a gyülekezésre  okot  adó esemény miatt csak rövid időn belül kerülhet sor. A gyülekezési jog kiterjed továbbá az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre. 2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 62.  §  (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 6. §-ának alkalmazásakor  a bejelentési  kötelezettség a közterületen tartandó,  szervezett rendezvényekre vonatkozik. Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak  a  békés  rendezvényeknek  a  megtartása,  amelyek   a gyülekezésre  okot adó esemény miatt nem jelenthetők  be  három nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt. 3.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 14. § (1) bekezdésének „bejelentés nélkül,  a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően  vagy” szövegrésze    alkotmányellenes,   ezért   azt   a    határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A  gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény  14.  §  (1) bekezdése  a  következő  szöveggel  marad  hatályban:   „Ha   a gyülekezési  jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik,   vagy   a  rendezvényen  a  résztvevők   fegyveresen, illetőleg    felfegyverkezve   jelennek   meg,    továbbá    ha bejelentéshez  kötött  rendezvényt  tiltó  határozat   ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.” 4.  Az  Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló  1989.  évi III.  törvény  egésze, továbbá a 6. §-a alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat elutasítja. 5.  Az  Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló  1989.  évi III.  törvény  6.  §-ának a Pécsi Városi Bíróságon  folyamatban lévő  15.sz.1974/2007. számú ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasítja. 6.  Az  Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló  1989.  évi III.  törvénnyel  összefüggésben  előterjesztett,  mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            INDOKOLÁS                               I. Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett a közterületen tartandó   rendezvények   szervezésére  vonatkozó   bejelentési kötelezettséggel,  és a bejelentés nélkül tartott  rendezvények feloszlatásával  kapcsolatban.  Az  indítványok  egy  része   a gyülekezési   jogról   szóló  1989.   évi   III.   törvény   (a továbbiakban:  Gytv.)  egyes  rendelkezéseinek  alkotmányossági vizsgálatát  kezdeményezte,  másik  része  a  Gytv.   egészével szemben fogalmazott meg alkotmányossági kifogásokat. Az  egyik  indítványozó  a Gytv. 14.  §  (1)  bekezdésének  „ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7.  §  a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően (…) tartanak, a rendőrség a  rendezvényt feloszlatja” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását   és  megsemmisítését  kezdeményezte.   Emellett indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a  Gytv. 6.   és  7.  §-ai  nem  alkalmazhatók  az  úgynevezett  spontán gyülekezésekre,  mivel  azokat  szervező  hiányában  nem  lehet bejelenteni.  Az indítványozó álláspontja szerint a  kifogásolt rendelkezés  az  Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdésében  elismert gyülekezési   jog   lényeges  tartalmát   korlátozza,   továbbá ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, amely szerint  a magyar  jogrendszer  elfogadja  a  nemzetközi  jog  általánosan elismert szabályait. Ezek közé tartozik az emberi jogok  és  az alapvető  szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én  kelt  Egyezmény  és  az ahhoz  tartozó  nyolc  kiegészítő jegyzőkönyv  kihirdetéséről szóló 1993. évi  XXXI.  törvény  (a továbbiakban:  Egyezmény), amelynek  11.  cikke  rendelkezik  a gyülekezési szabadságról.  Egy másik indítványozó szintén az Alkotmány 7. §-ára és 62. §- ára  hivatkozva  kezdeményezte a Gytv. 14. §  (1)  bekezdésének utólagos  alkotmányossági vizsgálatát.  Álláspontja  szerint  a támadott  rendelkezés azért alkotmányellenes,  mert  nem  teszi lehetővé  a  rendőrségnek, hogy mérlegelje a be  nem  jelentett rendezvényekkel szembeni fellépés módját. Az   egyik  indítványozó  a  Gytv.  14.  §  (1)  bekezdése  „ha bejelentéshez   kötött   rendezvényt  bejelentés   nélkül   (…) tartanak”    szövegrészének    megsemmmisítését    kezdeményező indítványában   az   Alkotmány  62.  §-ával  összefüggésben   a véleménynyilvánítás szabadságát elismerő 61. §-t is megjelölte. Továbbá hivatkozott arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a  Bukta és társai kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében (25691/04.   sz.   kérelem;  Strasbourg,  2007,   július   17.) elmarasztalta Magyarországot egy békés gyülekezés  feloszlatása miatt. Az  Alkotmánybírósághoz fordult a Pécsi Városi  Bíróság  bírája is,   aki   –   egy  szabálysértési  eljárás  felfüggesztésével egyidejűleg – azt kezdeményezte, hogy a testület állapítsa meg: a  Gytv.  6.  §-a ellentétes az Alkotmány 62. §-ával,  ezért  a 15.sz.1974/2007.  számú  ügyben nem  alkalmazható.  Az  eljárás alapjául    szolgáló    ügyben   a   Pécsi    Rendőrkapitányság pénzbírsággal  sújtotta az eljárás alá vont  személyt,  mert  a miniszterelnök    pécsi   látogatásakor   spontán    összegyűlt személyeket  arra  hívta  fel, hogy  vonuljanak  át  egy  másik helyszínre.  A  hatóság álláspontja szerint a be nem  jelentett demonstráció  szervezése a szabálysértésekről szóló  1999.  évi LXIX.  törvény  (a továbbiakban: Sztv.) 152. § (1)  bekezdésébe ütköző,   gyülekezési   joggal   visszaélés   szabálysértésének minősül. A Pécsi Városi Bíróság bírája úgy ítélte meg,  hogy  a Gytv.  által  előírt  előzetes  bejelentési  kötelezettség  nem biztosít lehetőséget a spontán, békés demonstrációkra. A bíró – álláspontja  alátámasztásaként – hivatkozott  az  Emberi  Jogok Európai  Bíróságának  a  Bukta és  társai  kontra  Magyarország ügyben hozott ítéletére. Két   indítványozó  a  Gytv.  egészének  hiányos  szabályozását kifogásolta. Egyikük alkotmánysértőnek tartotta, hogy  a  Gytv. nem  rendelkezik  megfelelően  a  fogalom-meghatározásokról,  a gyülekezési  jog  korlátairól,  a  gyülekezés  időhatáráról,  a rendezvények    találkozásáról,    a    közlekedési     útvonal biztosításáról,   a   szervező  anyagi  felelősségéről   és   a kártérítési igényekről. Ezért első beadványában az indítványozó azt  kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság  állapítsa  meg  a Gytv.  6., 8., 9., 12. és 13. §-ának alkotmányellenességét.  Az indítványozó  később  többször  pontosította  és  kiegészítette beadványát. Végül arra a következtetésre jutott, hogy  a  Gytv. nem   javítható  egyes  elemeinek  kiiktatásával,   ezért   azt kezdeményezte,    hogy    az    Alkotmánybíróság    a    számos alkotmányellenes rendelkezés és hiányosság miatt az egész Gytv.- t  semmisítse meg, és kötelezze az Országgyűlést új gyülekezési törvény megalkotására. A    másik    indítványozó   azt   kezdeményezte,    hogy    az Alkotmánybíróság  állapítson  meg  mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenességet, mert az Országgyűlés nem teremtette  meg a   szabad  mozgáshoz  való  jog  és  a  közlekedési  szabadság érvényesülését  biztosító  jogszabályi  feltételeket,   amelyek megfelelő  védelmet nyújtanak a gyülekezési  jog  gyakorlásának „szélsőséges formáival” szemben. A Gytv. hiányosságának  tartja az  indítványozó, hogy nincs lehetőség a bejelentett rendezvény megtartásával  szembeni előzetes jogvédelemre,  a  gyülekezések időbeli  korlátozására, és az útlezárásokkal járó  rendezvények miatti kárigények érvényesítésére. Az indítványozó az Alkotmány 2.   §  (1)  bekezdésére,  7.  §  (2)  bekezdésére,  8.  §  (1) bekezdésére, 58. §-ára, valamint 78. §-ára hivatkozott. Az    Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.   (XII.   3.)  Tü.  határozat  (ABH  2003,   2065.;   a továbbiakban:  Ügyrend) 28. §-a alapján az Alkotmánybíróság  az indítványokat egyesítette, és egységes eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:  „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.”  „7.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság jogrendszere  elfogadja  a nemzetközi  jog  általánosan  elismert  szabályait,  biztosítja továbbá  a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és  a  belső jog összhangját.  (2)   A   jogalkotás  rendjét  törvény  szabályozza,  amelynek elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”  „8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.  (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”  „58.    §   (1)   Mindenkit,   aki   törvényesen   tartózkodik Magyarország   területén  –  törvényben  meghatározott   esetek kivételével  – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási  hely szabad  megválasztásának joga, beleértve  a  lakóhely  vagy  az ország elhagyásához való jogot is.”  „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”  „62.  §  (1)  A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.  (2)  A  gyülekezési  jogról  szóló  törvény  elfogadásához   a jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges.”  „78.  § (1) A Magyar Köztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.  (2)  A  Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni.”  2. A Gytv. indítványokkal érintett rendelkezései:  „6.  §  A  közterületen  tartandó  rendezvény  szervezését   a rendezvény   helye   szerint  illetékes   rendőrkapitányságnak, Budapesten  a Budapesti Rendőrfőkapitányságnak (a továbbiakban: rendőrség)  legalább  három nappal a  rendezvény  megtartásának tervezett időpontját megelőzően kell bejelenteni. A bejelentési kötelezettség a rendezvény szervezőjét terheli.  7. § Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell:  a)  a tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát;  b) a rendezvény célját, illetőleg napirendjét;  c)  a  rendezvényen résztvevők várható létszámát, a rendezvény zavartalan lebonyolítását biztosító rendezők számát;  d)  a rendezvényt szervező szerv vagy személyek és a szervezők képviseletére jogosult személy nevét és címét.”  „14.  §  (1)  Ha  a  gyülekezési jog gyakorlása  a  2.  §  (3) bekezdésében   foglaltakba  ütközik,  vagy  a  rendezvényen   a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá  ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a  7.  §  a)  és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy  tiltó határozat   ellenére  tartanak,  a  rendőrség   a   rendezvényt feloszlatja.  (2)   A   rendezvény   feloszlatását  figyelmeztetésnek   kell megelőznie.  (3) Ha a rendezvényt feloszlatják, a rendezvény résztvevője  a feloszlatástól  számított tizenöt napon belül pert  indíthat  a feloszlatás jogellenességének megállapítására.”                              III. Az indítványok részben megalapozottak. Az  Alkotmánybíróság először azokat az indítványokat  vizsgálta meg,   amelyek   a  Gytv.  egészét  érintően  fogalmaztak   meg alkotmányossági kifogásokat. 1.1.   Az   egyik  indítvány  a  Gytv.  alkotmányellenességének megállapítását és teljes megsemmisítését kezdeményezte, mert  – az  indítványozó  álláspontja  szerint  –  számos  kérdést  nem szabályoz   megfelelően.  Ezek  közé   tartoznak   a   fogalom- meghatározások,  a  gyülekezési  jog  korlátai,  a   gyülekezés időhatára,  a  rendezvények találkozása, a közlekedési  útvonal biztosítása,  a  szervező anyagi felelőssége és  a  kártérítési igények.  Az  Alkotmánybíróság az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatban  (a továbbiakban:   Abh.)   már   vizsgálta   a   Gytv.   egészének alkotmányosságát. Az Abh. megállapításai szerint nem ellentétes az  Alkotmány  62.  § (1) bekezdésében biztosított  gyülekezési szabadsággal,  hogy  a  Gytv.  „tartalmaz  bizonyos   korlátozó rendelkezéseket,  illetőleg megteremti annak törvényi  alapját, hogy  e jogot a hatóság a határozatával korlátozza”. Továbbá  a Gytv.  egészében  véve  „nem ellentétes  a  Magyarország  által vállalt     nemzetközi     szerződéses     kötelezettségekkel”, mindenekelőtt az Egyezmény 11. cikkével. (ABH 2001,  442,  448- 451.)    Ezért,    az   Alkotmánybíróság   a    Gytv.    egésze alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság ezeken túl  – az Abh.-ban lefolytatott külön vizsgálatok eredményeként elutasította az összesen 20 §-ból álló Gytv. 1. §-a, a 2. § (1) és  (3) bekezdése, 5. §-a, 6. §-a, a 7. § b) és d) pontja, a 8. §  (1)  bekezdése, a 9. § (1) és (2) bekezdése,  a  13.  §  (1) bekezdése,   valamint   a   14.  §   (1)   és   (3)   bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványokat. (ABH 2001, 442.) 1.2.  Az  Ügyrend  31. § c) pontja szerint az  Alkotmánybíróság megszünteti  az  eljárást, ha az indítvány az  Alkotmánybíróság által  érdemben  már elbírált jogszabállyal  azonos  jogszabály (jogszabályi  rendelkezés)  felülvizsgálatára  irányul,  és  az indítványozó  az  Alkotmánynak  ugyanarra  a  §-ára,  illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog"). Jelen  esetben  az indítványozó a korábbiaktól  részben  eltérő alkotmányos  összefüggésekre hivatkozva kezdeményezte  a  Gytv. egészének   megsemmisítését.  Ezért   az   Alkotmánybíróság   e vonatkozásban  nem minősítette „ítélt dolognak”  a  beadványban foglalt kérelmet. Ugyanakkor – tekintettel a Gytv.-nek az Abh.- ban  elvégzett átfogó alkotmányossági felülvizsgálatára is –  a testület  úgy  foglalt állást, hogy a Gytv.  egyes  vélelmezett szabályozási  hiányosságaiból nem következhet  az  egész  Gytv. alkotmányellenessége.   Az   Abh.-ban    az    Alkotmánybíróság összességében    alkotmányosnak,   az   alapjogi    garanciákat tartalmazó  és a nemzetközi emberi jogi előírásoknak  megfelelő törvénynek  minősítette a Gytv.-t. Ezért  feltételezett  egyedi hiányosságok  jelen esetben sem indokolják  a  Gytv.  egészének alkotmányossági felülvizsgálatát. Mindezek   alapján   az   Alkotmánybíróság   a   Gytv.   egésze alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 2.1.  Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványt, amely szerint   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe,  7.   §   (2) bekezdésébe, 8. § (1) bekezdésébe, 58. §-ába, valamint  78.  §- ába  ütköző,  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet eredményez,  hogy a Gytv. nem biztosítja megfelelően  a  szabad mozgáshoz  való  jog  és  a közlekedési  szabadság  védelmét  a gyülekezési  joggal  szemben. Az  indítványozó  ide  sorolta  a bejelentett   rendezvény   megtartásával   szembeni    előzetes jogvédelem,   a   gyülekezések   időbeli   határainak   és   az útlezárásokkal  járó  rendezvények miatti károk  megtérítésének hiányos szabályozását.  2.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  49.  § (1) bekezdése  kimondja:  „Ha  az Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg bárki indítványára  azt állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának teljesítésére.” Az Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet   állapít   meg,    ha    alapvető    jog érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak, illetve, ha  a hiányos  szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti. [22/1990.  (X.  16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.;  37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]  Az   indítványozó  a  szabad  mozgáshoz  való   jogra   és   a közlekedési  szabadságra hivatkozott. Az Alkotmány  58.  §  (1) bekezdése  kimondja:  „Mindenkit, aki  törvényesen  tartózkodik Magyarország   területén  –  törvényben  meghatározott   esetek kivételével  – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási  hely szabad  megválasztásának joga, beleértve  a  lakóhely  vagy  az ország  elhagyásához való jogot is.” Az Abh. ezzel kapcsolatban a   következőket   tartalmazza:  „A  közterület  használatának, igénybevételének lehetősége (…) a gyülekezési szabadságon kívül egy  másik alapjog: az Alkotmány 58. § által biztosított szabad mozgáshoz   való  jog  érvényesülésének  is  a  feltétele.   Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már kifejtette, hogy a  szabad  mozgáshoz  való  jog a helyváltoztatáshoz  való  jog szabadságát  is  jelenti [60/1993. (XI. 29.) AB határozat,  ABH 1993,  507, 510.]. A szabad mozgáshoz való jog érvényesülésének leggyakoribb  színtere pedig a közút, a  közterület.  Mivel  az Alkotmánybíróságnak következetes az ítélkezési  gyakorlata  azt illetően,   hogy  az  államnak  az  alapvető  jog  tiszteletben tartására  és védelmére vonatkozó kötelezettsége nem  merül  ki abban,  hogy  tartózkodnia kell megsértésüktől,  hanem  magában foglalja  azt  is,  hogy biztosítania kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételeket is (…), két alapjog: a gyülekezés  és  a mozgás  szabadsága  esetleges  konfliktusának  megelőzésére   a hatóságnak  szükségképpen rendelkeznie kell azzal a jogszabályi felhatalmazással,    hogy    biztosítsa     mindkét     alapjog érvényesülését, illetőleg, ha ez lehetetlen, azt, hogy az egyik csak  a legszükségesebb mértékben szoruljon háttérbe időlegesen a  másik  javára. Ez indokolja, hogy a hatóság időben  tudomást szerezzen  a  közterületen  tartandó  rendezvényről,  és   erre szolgál a rendezvény előzetes bejelentésének az előírása.” (ABH 2001, 458-459.)  Az   Alkotmánybíróság   az  Abh.-ban  hangsúlyozta,   hogy   a gyülekezési  szabadság  és a közlekedési  szempontok  súlyát  a jogalkalmazás  során  kell  figyelembe  venni.  Azt,  hogy   „a rendezvény  még  elviselhető  mértékben  zavarja-e  például   a közforgalmú  közlekedést vagy nem, a  hatóság  csak  a  konkrét rendezvény és a konkrét helyszín ismeretében tudja mérlegelni.” (ABH 2001, 459.)  2.3.  Jelen  esetben az indítványozó általában  hivatkozott  a mozgásszabadságra, továbbá konkrét hiányosságként  említette  a bejelentett   rendezvény   megtartásával   szembeni    előzetes jogvédelem,   a   gyülekezések   időbeli   határainak   és   az útlezárásokkal  járó  rendezvények miatti károk  megtérítésének szabályozását.  Az   Alkotmánybíróság   megerősíti   az   Abh.-ban   kifejtett álláspontját,   amely  szerint  a  Gytv.   a   minden   esetben alkalmazandó  keretszabályokat tartalmazza, a konkrét  ügyekben felmerülő  kérdésekre  a  rendőrségi és bírósági  jogalkalmazás során   kell  megoldást  keresni.  A  jogalkalmazói  mérlegelés jelentőségét  hangsúlyozta a Lordok Háza is,  amelynek  döntése szerint a törvény keretei között mindig az eljáró bírónak  kell megítélnie  –  a  gyűlés méretét, időtartamát és  az  útszakasz jellemzőit  figyelembe  véve  –,  hogy  például  az  autópályán tartott  gyűlések  nem  teszik-e  lehetetlenné  a  közlekedést. (Director of Public Prosecutions v. Jones and Another; 4  March 1999.)  Az  Országgyűlés az Abh. meghozatalát követően  módosította  a Gytv.-nek a bejelentett rendezvény hatósági megtiltásáról szóló rendelkezését. Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról,  törvényi rendelkezések  hatályon  kívül helyezéséről,    valamint    egyes    törvényi    rendelkezések megállapításáról  szóló  2004. évi XXIX.  törvény  147.  §  (1) bekezdés  a)  pontja alapján a Gytv. 8. § (1)  bekezdésében  az „illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével  járna” szövegrész  helyébe a „vagy ha a közlekedés más  útvonalon  nem biztosítható” szöveg lépett. A hatályos szabályozás  szerint  a rendezvény    szervezője   köteles   írásbeli    bejelentésében megjelölni   –   egyebek  mellett  –  a  tervezett   rendezvény helyszínét,  illetőleg útvonalát [7. § a)  pont].  A  rendőrség akkor  tilthatja meg a rendezvény megtartását, ha a  közlekedés más  útvonalon nem biztosítható [8. § (1) bekezdés].  Ellenkező esetben, ha a rendezvény közúton kerül megtartásra, a rendőrség tájékoztatja a közút kezelőjét [10. §]. A rendezvény  rendjének biztosításáról a szervező gondoskodik. Ugyanakkor  a  rendőrség és más arra illetékes szerv a szervező kérésére közreműködik  a rendezvény rendjének biztosításában [11. §].  Az   Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   a   gyülekezési szabadság  gyakorlása sok esetben nem a „járművel vagy  anélkül való   közlekedés  szabadságával”  mint  alapvető  joggal   áll összefüggésben,    hanem   a   közlekedés   rendjéhez    fűződő közérdekkel.   Ehhez  hasonlóan  foglalt   állást   a   lengyel Alkotmánybíróság is, amely szerint a szabad mozgáshoz való  jog nem  a közúton való háborítatlan mozgás lehetőségét biztosítja, hanem a helyváltoztatás szabadságát. (K 21/05. számú ügy; 2006. január  18.) A közlekedés rendjéhez fűződő közérdek  védelmében is  indokolt  lehet  a gyülekezési jog korlátozása,  de  kisebb mértékben,  mint  amikor  másik alapjog  védelmében  kerül  sor korlátozásra. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992,  167, 178.; 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 471-473.]  A  mozgás- és helyváltoztatási szabadság sérelmét különösen az olyan  rendezvények idézhetik elő, amelyeket  ésszerű  keretek, gyakorlatilag időhatárok nélkül kívánnak megtartani, mivel azok bizonyos esetekben ellehetetleníthetik a személyek közterületen történő mozgását, közlekedését. Az ilyen rendezvényekre azonban nem  terjed  ki  az  Alkotmány 62. § (1) bekezdésének  védelme, mivel  nem tekinthetők „gyülekezésnek”. Az Alkotmány szövegében szereplő  kifejezés  ugyanis értelemszerűen  időben  behatárolt közös  véleménynyilvánításokra vonatkozik. Ezt a  megközelítést követi  a  Gytv.,  amelynek  7. § a)  pontja  szerint  be  kell jelenteni  „a  tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontját”. Ezért a rendezvény szervezőjének akkor  is meg  kell  jelölnie a rendezvény időtartamát,  ha  nem  látható előre,  hogy az akár több napig tartó, tüntető köztéri jelenlét mikor  éri  el  célját, illetve mikor tekinthető okafogyottnak. Ilyen  esetekben a Gytv. 6. és 7. §-a alapján a szervező  újabb bejelentéssel élhet, hogy a rendezvényt meghosszabbítsák. Ezzel összhangban  a jogalkalmazóknak azt kell mérlegelniük,  hogy  a bejelentés   a  Gytv.  hatálya  alá  tartozó  békés,   együttes véleménynyilvánításra   vonatkozik-e,   vagy    attól    eltérő közterülethasználatra.  2.4.  Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság  úgy  ítélte  meg, hogy  az  Alkotmány 62. § (1) bekezdésében elismert gyülekezési szabadság  nem  jár  szükségképpen  az  Alkotmány  58.  §   (1) bekezdéséből következő – és az indítványban említett 2.  §  (1) bekezdésével,  valamint a 8. § (1) bekezdésével  értelemszerűen összefüggő  –  mozgásszabadság  korlátozásával.  A  gyülekezési szabadság  és  a szabad közlekedéshez fűződő érdekek  súlyát  a konkrét  eseteket megítélő jogalkalmazás során kell  figyelembe venni.   Az   ehhez  szükséges  törvényi  kereteket   a   Gytv. megfelelően biztosítja. Az Alkotmánnyal összhangban  van  az  a törvényhozói  megoldás,  hogy  a  közlekedési  szempontokat   a rendőrségnek     hivatalból     kell     figyelembe     vennie. Következésképpen  a Gytv.-ből nem hiányoznak a  mozgásszabadság érvényesüléséhez szükséges garanciák, ezért nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség.  Az   indítványban   felvetett  konkrét  problémák   közül   az útlezárásokkal  járó  rendezvények miatti károk  megtérítésének szabályozása nincs összefüggésben a mozgásszabadsággal. Az  Alkotmány  7. § (2) bekezdése szerint a jogalkotás  rendjét törvény   szabályozza,  amelynek  elfogadásához   a   jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata  szükséges.  A 78.  §  az  Alkotmány  hatályba  lépéséről  és  végrehajtásáról rendelkezik.  Ezek a rendelkezések nem állnak  alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az indítványban felvetett szabályozási hiányosságokkal. A   fentiek   alapján   az   Alkotánybíróság   a   mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló indítványt elutasította.                               IV. Az   Alkotmánybíróság  megvizsgálta  azokat  az  indítványokat, amelyek  a  Gytv.-nek  a  bejelentési  kötelezettségről  és   a bejelentés  nélkül  tartott rendezvények feloszlatásáról  szóló konkrét  rendelkezéseit  támadták  az  Alkotmány  62.   §   (1) bekezdésére,  és  azzal összefüggésben a 7. § (1)  bekezdésére, valamint a 61. § (1) bekezdésére hivatkozva. Az indítványozók a Gytv.  6.  §-ának, továbbá a 14. § (1) bekezdésének  –  teljes, illetve részleges – megsemmisítését kezdeményezték.  1.  Az  Alkotmánybíróság először azt vizsgálta  meg,  hogy  az indítványok „ítélt dologra” vonatkoznak-e. A testület az  Abh.- ban  ugyanis  elutasította a Gytv.  6.  §-a  és  a  14.  §  (1) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványokat.  1.1.  A  Gytv. 6. §-a az előzetes bejelentési kötelezettségről rendelkezik,  a 14. § (1) bekezdése pedig előírja meghatározott rendezvények  feloszlatását. Az Abh. szerint  a  Gytv.  6.  §-a azért  nem  ellentétes  a  gyülekezési szabadsággal,  mert  „az előzetes bejelentés kötelezettsége csak a közterületen tartandó rendezvény   esetében  áll  fenn,  nem  pedig  –   ahogyan   az indítványban    szerepel    –    általánosságban,    valamennyi rendezvényre   nézve.”  A  közterületen  tartandó  rendezvények bejelentési  kötelezettsége  pedig azért  nem  alkotmányellenes jogkorlátozás,  mert „nem zárható ki eleve:  egy  rendezvény  a résztvevők  várható száma, meghirdetésének  okai  vagy  indokai folytán  olyan  súlyosan veszélyeztetné a népképviseleti  szerv vagy   a   bíróság   működését,  illetőleg  a   közúton   folyó közlekedést,  hogy ennek csak a rendezvény megtiltásával  lehet elejét venni, az ilyen zavarok megelőzésének lehetővé tétele  a törvény  által  nem  tekinthető a  gyülekezési  jog  aránytalan korlátozásának.” (ABH 2001, 458-459.)  A  Gytv.-nek  a  rendezvény feloszlatásáról szóló  14.  §  (1) bekezdése vizsgálatakor az Abh.-ban a testület jelezte, hogy ez a  rendelkezés szorosan összefügg a bejelentési kötelezettséget előíró 6. §-sal és az írásbeli bejelentés tartalmát meghatározó 7. §-sal. „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendezvény bejelentésének  elmulasztása, vagy  az  írásbeli  bejelentésben jelzettől  adott  esetben jelentős mértékben eltérő  megtartása távolról  sem  tekinthető pusztán jelentéktelen adminisztrációs mulasztásnak.  A  törvény által megszabott e kötelezettségektől való eltérés lehet ugyan feledékenység, hanyagság eredménye is, de   lehet   az  első  tudatos  lépés  is  a  gyülekezési   jog törvényellenes    gyakorlása    irányában.     A     rendezvény bejelentésének   elmulasztása  megfosztja  a  hatóságot   annak mérlegelésétől, hogy a tervezett rendezvény nem  zavarja-e  meg súlyosan  a  népképviseleti szervek vagy a bíróságok működését, vagy  pedig a közlekedés rendjét. Az pedig, ha a rendezvényt  a bejelentésben  foglaltaktól eltérő  időben,  helyen,  útvonalon tarthatnák meg minden következmény nélkül, értelmetlenné  tenné a  bejelentési  kötelezettség előírását, illetőleg  lehetőséget teremtene a gyülekezési jog visszaélésszerű gyakorlására.” (ABH 2001, 465.) 1.2.   A   jelen  ügy  alapjául  szolgáló  indítványok   formai értelemben  a Gytv.-nek ugyanazokat a rendelkezéseit  támadják, amelyeket  az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban  már  vizsgált.  Az indítványok azonban részben más alkotmányos összefüggésekre  és az Alkotmány más rendelkezéseire hivatkoznak, mint amelyeket az Abh. tárgyalt. Az  úgynevezett spontán, békés gyülekezésekről, amelyek a jelen indítványok  középpontjában állnak, az Abh. nem a Gytv.  6.  §- ával  és  a 14. § (1) bekezdésével összefüggésben foglalkozott, hanem a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvényeket körülíró 2.  § (1)  bekezdésével kapcsolatban. A testület úgy foglalt  állást, hogy  a  Gytv. megfelelő jogorvoslatot biztosít arra az esetre, ha  „a rendőrség indokolatlanul, vagy visszaélésszerűen tiltana meg,  illetőleg oszlatna fel gyűlést vagy csoportosulást”. (ABH 2001, 455.) Az   Abh.  a  Gytv.  egésze  kapcsán  említette  a  gyülekezési szabadság és a véleménynyilvánítási szabadság [Alkotmány 61.  § (1)  bekezdés] viszonyát, és az Egyezményben vállalt nemzetközi jogi  kötelezettségeket [Alkotmány 7.  §  (1)  bekezdés].  (ABH 2001, 449, 451.) Ezzel szemben a jelenlegi indítványok – köztük a bírói kezdeményezés – kifejezetten a Gytv. 6. §-ával és a 14. §  (1)  bekezdésével összefüggésben hivatkoztak az Egyezményre, és  az  Emberi  Jogok Európai Bíróságának az  Abh.  elfogadását követően,  a Bukta és társai kontra Magyarország ügyben  hozott ítéletére. A  jelen  ügy  alapjául szolgáló indítványok  megemlítették  az elmúlt  évek  jogalkalmazási gyakorlatának számos visszásságát. Az  Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező bíró szabálysértési ügyében   is   tükröződnek   a  gyülekezési   jogra   vonatkozó szabályozás  értelmezése és alkalmazása körüli  nehézségek.  Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben tekintetbe vette, hogy az Abh.-t követően két szakértői bizottság is jelentést adott ki a tárgykörben.   A   1105/2006.  (XI.  6.)   Korm.   határozattal létrehozott  szakértői  munkacsoport (a továbbiakban:  Gönczöl- bizottság)  a  Vizsgálati jelentés a 2006.  szeptember-októberi fővárosi    demonstrációkkal,   utcai    rendzavarásokkal    és rendfenntartó  intézkedésekkel  kapcsolatos  eseményekről  című dokumentumban        foglalta       össze       megállapításait (www.gonczolbizottsag.gov.hu). A 2006. október  23-i  budapesti erőszakos  cselekmények kivizsgálására létrejött  Civil  Jogász Bizottság (a továbbiakban: Civil Bizottság) A 2006. szeptember- októberi emberi jogi jogsértésekről szóló jelentést tett  közzé (www.oktober23bizottsag.hu). Mindkét dokumentum  foglalkozik  a jelen  alkotmánybírósági eljárás tárgyát képező alkotmányossági problémával. 1.3.  Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg,  hogy  a  jelen  ügy  alapjául  szolgáló  indítványok  nem vonatkoznak  „ítélt  dologra”, mert  az  Abh.-ban  foglaltaktól részben eltérő alkotmányos összefüggésekre és az Alkotmány  más rendelkezéseire  hivatkoznak.  Továbbá  az  indítványok   olyan alkotmányossági szempontokkal állnak összefüggésben, amelyek az Abh. meghozatala után váltak kérdésessé. Tehát a jelenlegi  ügy megkülönböztethető   az   Abh.-ban   elbírált   alkotmányossági kérdésektől.  Ezért  az  Alkotmánybíróság  érdemi   elbírálásra alkalmasnak minősítette az indítványokat. 2.  Az Alkotmánybíróság megerősíti, hogy az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében  elismert  gyülekezési  jog  –  csakúgy,  mint   a gondolat,  a  lelkiismeret és a vallás  szabadsága  –  szorosan kapcsolódik  a véleménynyilvánítás szabadságához [30/1992.  (V. 26.)   AB   határozat,   ABH   1992,   167,   171.].   Gyűlések megszervezésének, megtartásának, az azokon való részvételnek  a joga  nélkül a nézetek, információk megszerzésének és  másokkal való megosztásának, a vélemények közösen történő kialakításának a    lehetősége    ugyanis    aligha   volna    megvalósítható. [Összefoglalóan: Abh., ABH 2001, 449.] A  4/2007. (II. 13.) AB határozat további elvi megállapításokat fogalmazott  meg a gyülekezési jog jellegével kapcsolatban:  „A békés   gyülekezés   szabadsága   a   demokratikus   társadalom előfeltétele  és  alapvető értéke. A  gyülekezési  jog  alapján megtartott  rendezvények  elválaszthatatlanul  kapcsolódnak   a demokratikus  nyilvánosság  értékéhez,  e  rendezvények  teszik lehetővé,  hogy  a  polgárok a politikai folyamatot  kritikával illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a politikai   és   társadalmi   rend,   a   képviseleti   szervek legitimitásának   megszilárdítása  szempontjából   is   értéket jelentenek.   A  tüntetések,  tiltakozó  akciók  a  képviseleti szervek,  a  kormányzat és a közvélemény számára  is  jelzik  a társadalomban megjelenő feszültségeket, lehetővé téve azt, hogy az   illetékesek   időben  megfelelő   lépéseket   tegyenek   a feszültségek okainak csökkentésére. Egy demokratikus társadalom nem  választhatja a tiltakozás elnémításának,  szükségtelen  és aránytalan  korlátozásának  útját: a  politikai  szabadságjogok korlátozása  nem  csak  azokat  sújtja,  akik  élni  kívánnának jogaikkal,  hanem a társadalom egészét, így azokat  is,  akikre hivatkozással  az  állam  a jogkorlátozás  eszközéhez  nyúl.  A gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények célja az,  hogy a  gyülekezési joggal élő polgárok közös véleményt  alakítsanak ki, illetve nézeteiket másokkal megosszák, és közösen juttassák kifejezésre.” (ABK 2007. február, 117.) Tehát   a   mai   alkotmányos  demokráciákban   a   közterületi gyülekezések elsősorban a már kialakult vélemények, álláspontok együttes  megjelenítésére,  közös képviseletére  szolgálnak.  A szólásszabadság és a gyülekezési szabadság kapcsolata legfőképp a  közös,  nyilvános véleménykifejezést jelenti. A  gyülekezési szabadság  mint kommunikációs jog jelentőségét növeli,  hogy  – ellentétben a sajtóval – közvetlen hozzáférési korlátok  nélkül biztosítja  mindenki  számára a politikai akaratképzésben  való részvételt.  Az  Alkotmány 61. § (1) és (2)  bekezdése  alapján mindenkinek joga van arra, hogy sajtóterméket hozzon létre.  Ez számottevő   anyagi   ráfordítást  igényel.   Az   Alkotmányból ugyanakkor   nem   következik,  hogy  az  egyes   sajtótermékek közzétegyék  bárkinek a véleményét. Ezért  a  közügyekben  való részvételt  biztosító jogintézmények közül nagy a  jelentőségük azoknak,  amelyeket  a  személyek hasonló feltételekkel  tudnak igénybe   venni.  Hagyományosan  ide  tartozik  a   közterületi gyülekezés szabadsága, és újabban ilyen szerepet kezd betölteni az internet.  Az  Alkotmány 62. § (1) bekezdése szerint a békés  gyülekezési jog  szabadon gyakorolható. A jogkorlátozás határait – csakúgy, mint a többi alapjog esetében – az Alkotmány 8. § (2) bekezdése vonja  meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az  alapvető jog korlátozása csak akkor marad alkotmányos keretek között, ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére vonatkozik, ha elkerülhetetlen, azaz, ha kényszerítő okból kerül rá sor, és ha  a  korlátozás az elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 7/1991. (II. 28.)  AB  határozat, ABH 1991, 22, 25.; 22/1992. (IV.  10.)  AB határozat, ABH 1992, 122, 123.; összefoglalóan: Abh., ABH 2001, 450.].  3.1.  Az  indítványokban megjelenő békés célú spontán gyűlések fogalomkörébe többféle köztéri gyülekezés sorolható. A  valóban spontán  gyűlések nem előre eltervezett és megszervezett  módon jönnek   létre,  hanem  több  személy  egymástól  többé-kevésbé független  cselekvése  eredményeként. Ettől  némiképp  eltérőek azok   az   olykor   művészi,  máskor  inkább  politikai   célú megmozdulások,  amelyekben a résztvevők gyors  információcserét (például   internet,   mobiltelefon)   követően   rövid   időre (általában  csak  percekre) összegyűlnek, és  figyelemfelkeltő, meghökkentő megjelenésükkel hívják fel a figyelmet  magukra  és az    így   megjelenített   gondolatokra   (flash   mob    vagy villámcsődület). A spontán gyűlésektől megkülönböztethetők azok a  szervezett rendezvények, amelyeket a rendezvényre  okot  adó esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani, mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezek  a  közéleti célú,  békés  megmozdulások az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében elismert   gyülekezési  jog  körébe  tartoznak.  Az   együttes, nyilvános    véleménykifejezés   joga    mindenkit    megillet, függetlenül a gyűlés szervezettségétől, illetve a gyűlésre okot adó közéleti esemény jellegétől és idejétől. A  gyülekezési jognak ez a felfogása illeszkedik az alkotmányos demokráciákkal   szemben  támasztott  elvárásokhoz.   A   Német Szövetségi  Alkotmánybíróság gyakorlata a spontán  és  a  gyors gyülekezéseket   (Eilversammlungen)   alkotmányos    védelemben részesíti.   Ezért  a  bejelentési  kötelezettséget  tartalmazó szabályozás a spontán gyűlésekre nem alkalmazható. (BVerfGE 69, 344.; BVerfGE 85, 69.). A lett Alkotmánybíróság részben a német alkotmányjogi  okfejtést követve arra a megállapításra  jutott, hogy  bár  az  alkotmány  a  „békés és előzetesen  bejelentett” gyülekezések szabadságát biztosítja, a spontán gyűlések  esetén a  törvényhozó  nem állapíthat meg bejelentési kötelezettséget, mivel  az ésszerűen nem várható el a spontán gyűlésre okot  adó esemény miatt. (2006-03-0106. számú döntés, 23-24. pont;  2006. november 23.)  Az   Európai   Biztonsági   és  Együttműködési   Szervezet   e tárgykörben kibocsátott dokumentuma a gyülekezési jog  lényeges elemének  minősíti a spontán, illetve az azonnali demonstrációk lehetőségét.   (OSCE/ODIHR   Guidelines   for   Drafting   Laws Pertaining  to  the Freedom of Assembly, chapter  5.3.  Warsaw, December  2004.)  Az  Emberi  Jogok  Európai  Bírósága  szerint önmagában   a   bejelentési  kötelezettség  nem  korlátozza   a gyülekezési jog lényegét (Rassemblement Jurassien Unité  kontra Svájc,  8191/78. sz. 1979. október 10.), ugyanakkor  a  be  nem jelentett, békés célú és lefolyású tüntetés azonnali rendőrségi feloszlatása  sérti  az  Egyezmény  11.  cikkében   biztosított gyülekezési   szabadságot  (Oya  Ataman   kontra   Törökország, 74552/01. sz. , 2006. december 5.).  3.2.   Az  Alkotmánybíróság  minden  érdemi  határozatában   – explicit  vagy  implicit  módon –  szükségképpen  értelmezi  az Alkotmányt.  [36/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992,  207, 210.]   A   testület   tevékenysége  kezdeteitől   kiemeli   az alkotmányértelmezés   során  tett   elvi   megállapításait.   A gyakorlatban  előfordul, hogy az Abtv. 1. § g) pontja  szerinti absztrakt   alkotmányértelmezésen  túl  a   többi   hatáskörben szükségképpen          megjelenő          alkotmányértelmezések végkövetkeztetéseit  is  tartalmazza  a  határozat   rendelkező része,   ha   az  a  jogalkotókra,  illetve  a  jogalkalmazókra vonatkozó  kötelezettségek miatt indokolt. A rendelkező  részbe foglalt  alkotmányértelmező megállapítások  tartalmazhatnak  az adott  ügytől  elvonatkoztatott elvi tételeket  [61/1992.  (XI. 20.)  AB  határozat,  ABH  1992, 280.;  4/1993.  (II.  12.)  AB határozat,  ABH 1994, 48.; 28/1994. (V. 20.) AB határozat,  ABH 1994,  134.; 60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994,  342.; 32/1998.  (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 252.].  Továbbá  az alkotmányértelmezések  tartalmazhatják a vizsgált  jogintézmény alkotmányellenességének  általános  megfogalmazását   [először: 23/1990.  (X.  31.) AB határozat, ABH 1990, 88.; 15/1991.  (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40.].  Következésképpen  az Abtv. 1. § g) pontja  szerinti  absztrakt alkotmányértelmezés    és   a   többi    hatáskörben    végzett alkotmányértelmezések között nem a megfogalmazás  elvontságában van  különbség.  Az  Abtv.  1. § g) pontja  szerinti  absztrakt alkotmányértelmezés  különlegességét  az  jelenti,   hogy   azt kizárólag   az  Abtv.  21.  §  (6)  bekezdésében  meghatározott személyek  indítványára,  az  Alkotmánynál  alacsonyabb  szintű norma  vizsgálata  nélkül,  absztrakt  módon  végezheti  el  az Alkotmánybíróság. Mindezeket   tekintetbe  véve  az  Alkotmánybíróság  határozata rendelkező részében megállapította, hogy az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében  elismert gyülekezési jog kiterjed  az  előzetesen szervezett rendezvényekre, közöttük az olyan békés rendezvények megtartására,  amelyekre a gyülekezésre okot adó esemény  miatt csak  rövid időn belül kerülhet sor. A gyülekezési jog kiterjed továbbá az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre.  4.  Az  indítványozók  álláspontja szerint  a  Gytv.  6.  §-a, illetve  a 14. § (1) bekezdése kizárja a spontán és az azonnali gyűlések lehetőségét, ezért ellentétes az Alkotmány 62.  §-ával [és  közvetve a 7. § (1) bekezdésével, valamint  a  61.  §  (1) bekezdésével]. A szabályozással szembeni kifogások  megjelentek a  gyülekezési jog visszásságait elemző szakértői jelentésekben is.   A   Gönczöl-bizottság  többségi  állásponja   szerint   a bejelentési  kötelezettség határidejét három  napról  hat-nyolc órára  indokolt  csökkenteni.  A  Civil  Bizottság  a  Gönczöl- bizottságban  megfogalmazott  különvéleménnyel  értett   egyet, amely  szerint  a  Gytv.  az Alkotmánnyal  és  az  Egyezménnyel ellentétesen   követeli  meg  a  spontán  tüntetések   előzetes bejelentését.  Az  Emberi  Jogok  Európai Bírósága a Bukta és  társai  kontra Magyarország  ügyben  nem közvetlenül  a  Gytv.-ről,  hanem  az eljárás  alapjául szolgáló esetről és a jogalkalmazó szerveknek a  Gytv.  szövegét  értelmező és alkalmazó döntéseiről  foglalt állást.  „A  Bíróság  véleménye szerint  speciális  körülmények között, amikor valamely politikai esemény demonstráció formáját öltő  közvetlen  válaszlépést  tehet  indokolttá,  a  politikai eseményt  követő  békés  demonstráció  feloszlatása  pusztán  a szükséges  előzetes bejelentés hiánya miatt,  ha  a  résztvevők semmilyen jogellenes magatartást nem tanúsítanak, a békés  célú gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozását jelenti.” (36. bekezdés.) A  Gytv. 1. §-a az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével összhangban kimondja:  „A  gyülekezési  jog  mindenkit  megillető  alapvető szabadságjog,   amelyet  a  Magyar  Köztársaság   elismer,   és biztosítja   annak  zavartalan  gyakorlását.”  A   2.   §   így rendelkezik:  „(1)    A   gyülekezési   jog   gyakorlása   keretében   békés összejövetelek,  felvonulások  és  tüntetések  (a  továbbiakban együtt:   rendezvény)   tarthatók,   amelyeken   a   résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.  (2)  A  rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.  (3)   A   gyülekezési  jog  gyakorlása  nem   valósíthat   meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való  felhívást, valamint   nem   járhat   mások   jogainak   és   szabadságának sérelmével.”  Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   Gytv.   I. fejezetének rendelkezései – az Alkotmány 62. § (1) bekezdésének megfelelően – magukban foglalják a békés célú spontán,  illetve gyors gyűlések szabadságát is.  5.  Az  Alkotmánybíróság  a  két  támadott  rendelkezés  közül először a Gytv.-nek a bejelentési kötelezettségről szóló 6.  §- át vizsgálta meg.  5.1.   A   Gytv.  rendszerében  a  bejelentéshez  nem   kötött rendezvények   közé  tartoznak  egyrészt  azok  az   események, amelyeket  a  3.  §  kivon  a Gytv. hatálya  alól  (választási, vallási, kulturális, sport és családi rendezvények). Másrészt a 6.  § alapján nem kell bejelenteni a Gytv. hatálya alá tartozó, de  nem  közterületen tartott rendezvényeket. (Abh., ABH  2001, 445.)  Továbbá,  a Gytv. 6. §-a nem vonatkozik az előzetes  szervezés nélküli,   spontán   gyűlésekre.  A   rendelkezés   ugyanis   a közterületen  tartandó „rendezvény szervezésének”  bejelentését írja elő, és a kötelezettséget a szervezővel szemben fogalmazza meg.  A  bejelentés tartalmi elemeit felsoroló 7. §  szerint  a tervezett   rendezvénnyel  kapcsolatos   adatok   és   előzetes becslések   bejelentését  írja  elő.   Ugyanakkor   a   spontán gyűléseket  tervszerűen nem készítik elő szervezők, és  nincsen előre meghatározott útvonaluk, napirendjük, rendezőik stb.  Tehát  az  Alkotmánybíróság jelen ügyben kifejtett álláspontja szerint  a  Gytv.-nek  az  Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdésével összhangban lévő értelmezéséből az következik, hogy a Gytv.  1. és   2.  §-a  alapján  törvényes  lehetőség  van  spontán  (nem szervezett) békés gyülekezésekre, amelyeket a 6. § alapján  nem lehet  előzetesen  bejelenteni. A 6. §  alapján  a  bejelentési kötelezettség     a    közterületen    tartandó,     szervezett rendezvényekre vonatkozik.  5.2.  A Gytv. 1. és 2. §-a az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével összhangban  lehetővé  tesz olyan szervezett  összejöveteleket, tüntetéseket, megmozdulásokat is, amelyeket a rendezvényre okot adó  esemény  miatt csak rövid időn belül lehet  megtartani.  A Gytv.  6.  §-a alapján – mivel közterületen tartott, szervezett rendezvényekről  van  szó  –  ezek a  gyülekezések  bejelentési kötelezettség alá esnek.  Az   Abh.-ban  az  Alkotmánybíróság  a  gyülekezési  szabadság alkotmányos  korlátjának minősítette a  Gytv.-beli  bejelentési kötelezettséget. Ezt a törvényi előírást indokolja egyfelől az, hogy a rendőrségnek biztosítania kell a közrendet, azon belül a közlekedés  rendjét,  a  képviselőtestületek  és  a   bíróságok zavartalan  működését. Másfelől a rendezvény  szervezőjének  és résztvevőinek  is  érdekében  áll  a  bejelentés.  A  rendőrség közreműködése nélkül a résztvevők nem vehetik igénybe a  közúti gépjármű-közlekedés útvonalait, és minden tekintetben  be  kell tartaniuk  a  közlekedési szabályokat. A  bejelentés  és  annak rendőrségi  tudomásul vétele garancia arra, hogy – a rendezvény helyétől,  útvonalától  stb. függően – a  rendőrség  ellátja  a szükséges biztosítási feladatokat.  A  Gytv. 6. §-a szerint a rendezvényt „legalább három nappal a rendezvény megtartásának tervezett időpontját megelőzően”  kell bejelenteni.  Ugyanakkor a Gytv.-nek a rendezvény megtiltásáról szóló  8. § (1) bekezdése alapján a rendőrség az ennél rövidebb időben bejelentett rendezvényt – pusztán emiatt – nem tilthatja meg.  A  Gytv.  szövege elvileg kétfajta értelmezést tesz  lehetővé. Az  egyik szerint a három napon belüli közlés nem tekinthető  a Gytv.  értelmében  vett bejelentésnek, ezért  ilyen  esetben  – mivel  a  8.  §  szerinti tiltásra nem kerülhet  sor  –  érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani a beadványt. A másik szerint a  három  napon belüli közlés is bejelentés, és a 8. §  alapján nem  tiltható meg a rendezvény önmagában a közlés ideje  miatt, ezért  a  bejelentést érdemben kell vizsgálni.  Mivel  a  Gytv. szövegéből  egyik  értelmezés sem következik kényszerítően,  az Alkotmánybíróság az utóbbit tekintette az Alktomány 62.  §  (1) bekezdésével összhangban álló értelmezésnek.  A  Gytv.  6.  és  8.  §-ának  ezt  az  értelmezését  követi  a formálódó, újabb jogalkalmazói gyakorlat is. A Budapesti Rendőr- főkapitányság 2008. április 11-i összefoglalója szerint  „2007- ben  legalább  8,  2008-ban  68 esetben  vett  tudomásul  olyan rendezvényeket,   amelyek  vonatkozásában  a   bejelentések   a törvényes  határidő után érkeztek. Tekintettel arra, hogy  volt lehetőség   ezekben  az  esetekben  a  szükséges   egyeztetések lefolytatására,  kellő  idő állt rendelkezésre  a  rendezvények előkészítésére és a biztosításra.”  Következésképpen az úgynevezett gyors gyülekezések  esetén  is kötelező  a  bejelentés,  és  a rendőrség  akkor  hozhat  tiltó határozatot,  ha fennáll a Gytv. 8. § (1) bekezdésében  foglalt két  feltétel  valamelyike. A három napon  belüli  bejelentések esetén   megnő   a  közlekedési  útvonalak  biztosíthatóságának jelentősége.  A  Gytv.-ből következően három  nap  mindenképpen elegendő  arra,  hogy  a  rendőrség  megszervezze  a  szükséges biztosítási   feladatokat,  ha  a  közlekedés   más   útvonalon megvalósítható. A rendkívül rövid időn belüli bejelentés esetén viszont  –  a  tervezett helyszíntől, útvonaltól és  létszámtól függően   –   kérdéses  lehet,  hogy  a  bejelentett  időpontig biztosíthatók-e   a   közlekedési  feltételek.   A   rendezvény rendkívül  rövid  időn  belüli  megtartásának  tiltását  ez   a körülmény indokolhatja.  Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozza, hogy  ilyen  esetekben  is irányadó    a    tartalmi    semlegesség    követelménye.    „A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai  vannak  csak; amíg  egy  ilyen  alkotmányosan meghúzott  külső  korlátba  nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.” [Először: 30/1992. (V.  26.) AB  határozat, ABH 1992, 179.] Ezért nem vehetők  figyelembe  a Gytv.  8. § (1) bekezdésében foglaltakon kívüli, a rendezvényen megjelenő közlés tartalmára vonatkozó megfontolások.  5.3.  Az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban kifejtette:     „Az    Alkotmánybíróságnak     a     jogszabály alkotmányossági  vizsgálata során az  Alkotmány  értelmezésével meg  kell  állapítania,  hogy az adott jogszabályi  rendelkezés tárgyában  melyek  az alkotmányos követelmények.  A  jogszabály alkotmányos,  ha  ezeknek megfelel. A megfelelés  megállapítása logikailag   elkerülhetetlenné   teszi   azonban   a   vizsgált jogszabály  értelmezését  is.  Az  Alkotmánybíróság  mindig  az Alkotmány   és  a  vizsgált  jogszabály  egymásra   tekintettel értelmezett megfelelését vagy ellentétét állapítja meg. A norma alkotmányosságának  megállapítása egyben  a  norma  alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az értelmezéseiben   alkotmányos,   amelyek   az   adott    ügyben megállapított   alkotmányi  követelményeknek   megfelelnek.   A jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt  ne csupán önmagában és funkcióját tekintve, hanem mindenekelőtt az Alkotmánnyal   való  összhangjára  figyelemmel   értelmezzenek, függetlenül attól is, hogy a jogszabály az Alkotmány előtt vagy után  keletkezett-e.  (…)  [ABH 1993, 256,  267.;  megerősítve: 23/1995.  (IV.  5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 121.;  4/1997. (I.  22.)  AB határozat, ABH 1997, 41.; 22/1999. (VI.  30.)  AB határozat, ABH 1999, 176, 201.; az újabb gyakorlatban: 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.)  AB határozat,  ABH 2005, 290.; 1/2007. (I. 18.) ABK 2007.  január, 3.] Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította: az   Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdéséből  fakadó   alkotmányos követelmény,   hogy   a  Gytv.  6.  §-ának   alkalmazásakor   a bejelentési  kötelezettség a közterületen tartandó,  szervezett rendezvényekre vonatkozik. Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak  a  békés  rendezvényeknek  a  megtartása,  amelyek   a gyülekezésre  okot adó esemény miatt nem jelenthetők  be  három nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt. Mivel  a  Gytv. 6. §-ának van olyan értelmezése, amely megfelel az  Alkotmány  62.  §  (1) bekezdésének, az Alkotmánybíróság  a Gytv.   6.   §-a  alkotmányellenességének  megállapítására   és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. 6.   Az   Alkotmánybíróság  külön  vizsgálta  a   Gytv.-nek   a rendezvények  feloszlatásáról szóló 14.  §  (1)  bekezdését.  A rendelkezés  szerint  a  rendőrségnek kötelező  feloszlatnia  a rendezvényt,  ha  a  gyülekezési jog gyakorlása  bűncselekményt vagy  bűncselekmény  elkövetésére való felhívást  valósít  meg, mások  jogainak és szabadságának sérelmével jár; a rendezvényen a  résztvevők  fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve  jelennek meg;   bejelentéshez  kötött  rendezvényt   bejelentés   nélkül tartanak  meg;  bejelentéshez kötött rendezvényt a  bejelentett időponttól,    helyszíntől,   útvonaltól,    céltól,    illetve napirendtől   eltérően   tartanak  meg;  bejelentéshez   kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak meg.  6.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint  a  14.  §  (1) bekezdésében   található  felsorolás  első  és  második   eleme (bűncselekmény  vagy bűncselekmény elkövetésére való  felhívás, mások  jogainak és szabadságának sérelme; fegyveres,  illetőleg felfegyverkezett  résztvevők)  nem  korlátozza  a   gyülekezési szabadságot. Az Alkotmány 62. § (1) bekezdése ugyanis  a  békés gyülekezéshez való jogot ismeri el, és abba nem tartozik bele a bűnelkövetés,   a   jogsérelem-okozás,   vagy    a    fegyveres megmozdulás.  Ilyen esetekben a Rendőrségről  szóló  1994.  évi XXXIV.  törvény  (a  továbbiakban:  Rtv.)  is  felhatalmazza  a rendőrséget kényszerintézkedések alkalmazására.  6.2.  A  14.  §  (1)  bekezdésének  utolsó  fordulata  szerint kötelező  feloszlatni  a tiltó határozat  ellenére  megtartott, bejelentéshez   kötött  rendezvényt.   Ebben   az   esetben   a gyülekezési  szabadság  korlátozásának  indokoltságát  (konkrét esetbeli  szükségességét és arányosságát) előzetesen mérlegelte a  rendőrség  és  jogorvoslat esetén a bíróság.  Tiltásra  csak akkor  kerülhet  sor,  ha a tervezett rendezvény  a  bíróságok, illetve    a   népképviseleti   szervek   működését    súlyosan veszélyeztetné,  vagy a közlekedést indokolatlanul  meggátolná. Ezért  a  tiltó  határozat  ellenére megtartott,  bejelentéshez kötött  rendezvény feloszlatása összhangban van a jogkorlátozás előzetes mérlegelésének eredményével. Az  Alkotmánybíróság tekintettel volt arra, hogy a Gytv. 9. §-a a tiltó határozattal szemben bírósági jogorvoslatot biztosít. A testület figyelembe vette továbbá azt, hogy az Rtv. 16-17.  §-a és  59-60.  §-a, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló  62/2007.  (XII.  23.) IRM rendelet  74.  §-a  alapján  a rendőrségnek  a  feloszlatás végrehajtása során is  mérlegelnie kell  konkrét  szempontokat. Kényszerítő eszközök alkalmazására csak  akkor kerülhet sor, ha a résztvevők a megszabott határidő leteltéig  nem  fejezik be a rendezvényt, és  ellenszegülnek  a rendőri   intézkedésnek.  A  rendőrségnek  tehát  a  rendezvény körülményeit alapul véve, elsősorban erőszak alkalmazása nélkül kell a törvénysértő rendezvény befejezését vagy félbeszakítását elérnie.  6.3.  A  fentiektől eltérően ítélte meg az Alkotmánybíróság  a Gytv.  14.  § (1) bekezdésének harmadik és negyedik  fordulatát (bejelentéshez kötött rendezvény bejelentés nélküli megtartása, bejelentéshez  kötött  rendezvénynek a bejelentett  időponttól, helyszíntől,  útvonaltól,  céltól, illetve  napirendtől  eltérő megtartása).  A   Gytv.-nek   az  Alkotmány  62.  §-ával  összhangban   lévő értelmezése  alapján  a  Gytv. 6.  §.-ába  foglalt  bejelentési kötelezettség  nem  vonatkozik az előzetes  szervezés  nélküli, békés  gyűlésekre.  Mivel  a  Gytv.  14.  §  (1)  bekezdése   a „bejelentéshez    kötött   rendezvény”    bejelentés    nélküli megtartását  rendeli feloszlatni, nincs törvényes  lehetőség  a szervezés nélküli, békés gyülekezések (spontán gyűlések,  flash mobok) feloszlatására önmagában a bejelentés hiánya miatt.  A  Gytv.  14.  § (1) bekezdése alapján a bejelentéshez  kötött rendezvény  akkor  oszlatható  fel,  ha  bejelentés  nélkül,  a bejelentésben  foglaltaktól eltérően, vagy  a  rendőrség  tiltó határozata  ellenére  tartják meg, de  önmagában  a  késedelmes bejelentés  miatt  nem.  Ezért a Gytv. alapján  –  önmagában  a bejelentés  ideje  miatt – nem oszlathatók  fel  azok  a  békés rendezvények  sem, amelyeket a gyülekezésre  okot  adó  esemény miatt  a tervezett rendezvény időpontja előtt három napon belül jelentettek  be  a  szervezők,  és  a  rendőrség  a  rendezvény megtartását nem tiltotta meg. Ugyanakkor  a  vizsgált  rendelkezések a  bejelentéshez  kötött rendezvények  kötelező feloszlatását írják elő,  ha  bejelentés nélkül, vagy a bejelentett időponttól, helyszíntől, útvonaltól, céltól,  illetve napirendtől eltérően tartják meg.  Ezekben  az esetekben közös, hogy békések, nem járnak jogsérelemmel, és nem feltétlenül   gátolják   a  közlekedést   vagy   a   bíróságok, népképviseleti szervek zavartalan működését. [A  mások  jogait, szabadságát  sértő  rendezvények feloszlatására  a  14.  §  (1) bekezdés első fordulata alapján kerül sor.] A Gytv. 14. § (1) bekezdésének „bejelentés nélkül, a 7. § a) és b)  pontjában foglaltaktól eltérően vagy” szövegrésze  kizárja, hogy  a  rendőrség  mérlegelje a szükséges szempontokat,  és  a fokozatos   beavatkozás  lehetőségét.  A  rendelkezés   a   nem szabályszerűen  megtartott  békés gyűlésekkel,  rendezvényekkel szembeni    fellépésként   kizárólagosan   és   kötelezően    a feloszlatást írja elő. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az  előírt  bejelentés elmulasztása, illetve az abban foglaltaktól való eltérés esetén a  közrend  fenntartása és a jogsérelmek  megelőzése  érdekében szükséges,   hogy  a  rendőrség  vegye  fel  a  kapcsolatot   a rendezvény   szervezőjével,  és  tisztázzák,   hogy   történt-e mulasztás  vagy  eltérés a bejelentéstől  stb.  A  Gytv.-nek  a rendezvény  rendjének  biztosításáról  szóló  11.  és  12.  §-a alkalmazásakor  esetenként elengedhetetlen, hogy  a  rendezvény szervezője  és  a  rendőrség  együttműködjenek.  Amennyiben   a szervező  nem  működik együtt a rendőrséggel, és  a  rendezvény elveszíti    békés    jellegét,   mások   alapvető    jogainak, szabadságának sérelmével jár, akkor a rendezvény feloszlatása – mint  végső  eszköz – indokolt. Ugyanakkor a békés gyülekezések kötelező feloszlatása olyan esetekben, amikor a résztvevők  nem tanúsítanak  jogsértő  vagy közrendbe  ütköző  magatartást,  az Alkotmány  62.  § (1) bekezdésében elismert békés gyülekezéshez való jog aránytalan korlátozásának minősül. Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozza, hogy az  előírt  bejelentés elmulasztása       törvénysértés,      amelyhez       hátrányos jogkövetkezmények  kapcsolódhatnak. A rendezvény  szervezőjének mulasztása   azonban  nem  járhat  minden   esetben   azzal   a következménnyel, hogy a rendőrség – további feltételek nélkül – feloszlatja a rendezvényt, amelynek résztvevői nem követtek  el jogsértést. Hasonló   törvénysértésnek   minősülhet,   ha   a   bejelentett időponttól,    helyszíntől,   útvonaltól,    céltól,    illetve napirendtől  eltérően tartják meg a rendezvényt. Ugyanakkor  az eltérést  nem  mindig a szervező mulasztása okozza.  Előfordul, hogy  a  résztvevők  száma  vagy  a  rendezvény  jellege  miatt indokolt  és  olykor elkerülhetetlen az eltérés a bejelentésben foglaltaktól.  A Gytv. szabályozása mindezekre a  körülményekre tekintet nélkül írja elő kötelezően a rendezvény feloszlatását. Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  a  Gytv.  14.  §   (1) bekezdésének  „bejelentés nélkül, a 7. §  a)  és  b)  pontjában foglaltaktól  eltérően  vagy” szövegrészét  alkotmányellenesnek minősítette, és megsemmisítette. Az  Alkotmánybíróság  az Abtv. 42. § (1)  bekezdése  alapján  a határozat   közzétételének   napjával   semmisítette   meg   az alkotmányellenes  rendelkezést. Az Abtv. 43.  §  (4)  bekezdése szerinti pro futuro megsemmisítést nem indokolja a jogbiztonság védelme,  mert  jelen esetben a Gytv. 14.  §  (1)  bekezdésének hatályban  maradó szövegrésze alkalmazható norma, e tekintetben nincs   feltétlenül  szükség  törvényhozói  beavatkozásra.   Az Alkotmánybíróság  úgy  ítélte meg,  hogy  az  veszélyeztetné  a jogbiztonságot,   ha   a   rendőrség   alapjogot   aránytalanul korlátozó,   alkotmányellenessé  nyilvánított,  de   időlegesen hatályban    maradt    rendelkezés   gyakorlati    alkalmazását mérlegelné. 7.   Az   Alkotmánybíróság  hangsúlyozza,  hogy  a  bejelentési kötelezettség  a  Gytv. hatálya alá tartozó valamennyi  köztéri rendezvényre vonatkozik. Kivételt képeznek a spontán  gyűlések, amelyek    esetében    lehetetlen   az   előzetes    bejelentés megkövetelése.  Az Sztv. 152. § (1) bekezdése szerint  százezer forintig   terjedő  pénzbírsággal  sújtható,  aki  „bejelentési kötelezettséghez   kötött   összejövetelt,   felvonulást   vagy tüntetést   bejelentés  (…)  nélkül  vagy  a  rendőrség   tiltó határozata   ellenére  szervez  vagy  tart”.   Ezen   túlmenően közlekedési szabálysértések miatt felelősségre vonhatók azok  a személyek, akik a rendőrség közreműködése nélkül veszik igénybe a  közúti  gépjármű-közlekedés útvonalait, vagy más  módon  nem tartják  be  a  közlekedési  szabályokat.  Ilyen  esetekben   a rendőrség   eljárására  és  intézkedéseire  az  Rtv.  szabályai irányadók. A rendőrség mint jogalkalmazó szerv tevékenységének része, hogy konkrét  esetekben  értelmezze  a  Gytv.-t,  és  mérlegelje  az alapjogokat  és  a  közérdekű  szempontokat.  A  jogértelmezési kérdésekben  való konkrét állásfoglalás minden  köztéri  gyűlés esetén  elkerülhetetlen.  A normák értelmezése  és  alkalmazása körüli vitákat nem lehet előre kizárni. A rendőrségnek meg kell ítélnie,  hogy  a  rendezvény a Gytv. hatálya  alá  tartozik-e, bejelentési kötelezettség alá esik-e, a Gytv. előírásainak és a bejelentésben foglaltaknak megfelelően zajlik-e, mások alapvető jogainak,   szabadságának  sérelmével   jár-e,   stb.   Ezekhez hasonlóan   mérlegelni  kell,  hogy  indokolt-e  a   rendezvény feloszlatása, és kényszerítő eszközök alkalmazása. A  rendőrség jogalkalmazó tevékenységét a bíróság jogosult felülvizsgálni. A bírósági   jogalkalmazás  irányadó  a  rendőrség   számára.   A joggyakorlat   egységesítése  csökkenti   a   jogbizonytalanság veszélyét. Az  Alkotmánybíróság határozata meghozatalakor tekintetbe vette a  gyülekezési  joggal kapcsolatos visszaélések  veszélyeit.  A hatóságok  visszaélésszerű jogalkalmazásával  szemben  a  Gytv. több   jogorvoslati   lehetőséget   biztosít,   amelyeket    az Alkotmánybíróság  már  az  Abh.-ban is értékelt.  Hasonlóképpen létező  és  nem  elhanyagolható veszély,  hogy  egyes  gyűlések kezdeményezői, szervezői, résztvevői visszaélnek a  gyülekezési szabadsággal,   az   Alkotmány  és  a  Gytv.   által   elismert jogosultságokkal.   Azonban  az  Alkotmánybíróság   álláspontja szerint  a  mindenkit megillető gyülekezési jog nem csorbítható azon az alapon, hogy néhányan esetleg visszaélnek vele. A    mások   alapvető   jogait   sértő,   illetve   közvetlenül veszélyeztető, törvényellenes gyűlésekkel szembeni  fellépéshez a  Gytv. és az Rtv. megfelelő kereteket biztosít. A Gytv. 14. § (1) bekezdése alkotmányosnak minősített rendelkezései alapján a nem békés rendezvényeket, gyűléseket fel kell oszlatni. Az Rtv. lehetővé  teszi kényszerítő eszközök alkalmazását  a  rendőrség intézkedéseinek  ellenszegülőkkel  szemben,  az  Rtv.  59.  §-a alapján  a  jogellenes  magatartást tanúsító  tömeggel  szemben tömegoszlatási  eszközök  vehetők igénybe.  Ezekhez  kapcsolódó jogkövetkezmény  a Gytv.-nek a kártérítésről rendelkező  13.  § (1)  bekezdése, valamint az Sztv. idézett 152. § (1) bekezdése. A    szankciórendszer    része   értelemszerűen    a    Büntető Törvénykönyvről  szóló  1978. évi IV.  törvény,  amelynek  XVI. fejezete tartalmazza a közrend elleni bűncselekményeket, köztük a rendbontást (271/A. §). Mindezek   alapján  megállapítható,  hogy  az  Alkotmánybíróság eltért   az  Abh.  megállapításaitól.  Az  indítványok   érdemi elbírálását  az tette lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság  –  az eltérő  alkotmányos  összefüggésekre és  az  újabban  felmerült problémákra hivatkozva – a jelen ügyet megkülönböztette az Abh.- ban  elbírált  alkotmányossági  kérdésektől.  A  normakontroll- eljárás  keretében elvégzett alkotmányértelmezés  és  az  abból levont  következtetések  azért térnek el  részben  az  Abh.-ban foglaltaktól,  mert  az  Alkotmánybíróság  jelen  esetben  –  a kifejtett indokok alapján – a korábbiaktól eltérően ítélte  meg a   gyülekezési   szabadság  biztosításának  és  korlátozásának feltételeit. 8. Az Alkotmánybíróság határozatával elutasította a Gytv. 6. §- a  alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére irányuló   indítványokat.  Ezért  elutasította  azt   a   bírói kezdeményezést    is,   amely   arra    irányult,    hogy    az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a Gytv. 6. §-a a  Pécsi  Városi Bíróságon  folyamatban lévő 15.sz.1974/2007. számú  ügyben  nem alkalmazható.  Az  ügyben eljáró bíró  jogosult  és  köteles  a konkrét tányállás alapján eldönteni, hogy – a Gytv.-nek a jelen határozatban megállapított, az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével összhangban lévő értelmezése alapján – a szabálysértési eljárás alá    vont   személy   bejelentéshez   kötött   összejövetelt, felvonulást vagy tüntetést szervezett-e bejelentés nélkül. 9.  Jelen  határozatát  az Alkotmánybíróság  az  előterjesztett indítványok  alapján hozta meg. Az Abtv. 49.  §  (1)  bekezdése szerint    mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenesség megállapítására  nemcsak indítványra, hanem hivatalból  is  sor kerülhet.   Jelen   ügyben  a  mulasztásos  alkotmányellenesség kérdése több szempontból merült fel. Az Alkotmánybíróság megerősítette az Abh. megállapítását, amely szerint   a   Gytv.   feltételezett  egyedi  hiányosságai   nem indokolják  a Gytv. egészének alkotmányossági felülvizsgálatát. A  testület megállapította, hogy a Gytv. szabályozása megfelelő törvényi kereteket biztosít ahhoz, hogy a jogalkalmazó  szervek a  konkrét  esetek  megítélésénél kellően figyelembe  vegyék  a gyülekezési szabadság és a szabad közlekedéshez fűződő  érdekek súlyát.  Az  Alkotmánybíróság ezzel  öszefüggésben  leszögezte, hogy  nem  minősül gyülekezésnek a közterület  korlátlan  idejű igénybevétele,   illetve  a  nem  közös   véleménynyilvánításra irányuló   rendezvény.  Ilyen  esetekben  az   Rtv.   szabályai irányadók. Az    Alkotmánybíróság   nem   állapított   meg    mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az úgynevezett  spontán  és gyors   gyűlésekkel   kapcsolatban  sem.  Az   Alkotmánybíróság gyakorlata       szerint       mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához vezet, ha a  jogszabályból hiányoznak  az  alapjog  érvényesüléséhez  szükséges  garanciák (először:  161/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 766,  776.).  Az Alkotmánybíróság  úgy ítélte meg, hogy jelen  esetben  a  Gytv. hatályos   rendelkezéseinek  adható  olyan  értelmezés,   amely összhangban   áll   az  Alkotmány  62.  §   (1)   bekezdésével. Alkotmányossági szempontból nem feltétlenül szükséges,  hogy  a törvényhozó kifejezetten ismerje el a spontán és gyors gyűlések szabadságát,  mert  azokra törvényi tilalom, illetve  speciális korlátozás   hiányában  lehetőség  van.  Ezért  a   gyülekezési szabadság  érvényesüléséhez szükséges  törvényi  garanciák  nem hiányoznak. Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza: elsősorban a  törvényhozónak kell  mérlegelnie  azt,  hogy  a  visszaélések  megelőzése,   a jogalkalmazási   nehézségek  csökkentése  érdekében   mennyiben indokolt  módosítani, kiegészíteni a Gytv.  rendelkezéseit.  Az Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  állam  elsőrendű kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartása és  védelme. Az  Alkotmány  62.  §  (2)  bekezdése  kifejezetten  előírja  a gyülekezési jogról szóló törvény elfogadását. Az Alkotmány 8. § (1)   bekezdése   megköveteli,  hogy  az  Országgyűlés   és   a törvényjavaslatok    előkészítéséért   felelős    Kormány    az Alkotmánynak  megfelelő tartalmú törvény  elfogadását  követően figyelemmel  kísérje az alapjog érvényesülését a jogalkalmazási gyakorlatban,  és  megtegye  a szükséges  lépeseket  a  törvény módosítása érdekében. Az állam alapjogvédelmi kötelessége tehát nem  merül  ki egy-egy törvény elfogadásában, hanem  folyamatos hatásvizsgálatot igényel. Az   Alkotmánybíróság  megjegyzi  továbbá:  az  Országgyűlésnek figyelemmel   kell   lennie  arra,  hogy  a   Gytv.   szabályai összhangban  legyenek az Egyezmény 11. cikk  (2)  bekezdésében, valamint    a    Polgári   és   Politikai   Jogok    Nemzetközi Egyezségokmányának    21.    cikkében    foglalt    korlátozási lehetőségekkel.  Ezekből  az  egyezményekből  és   az   azokhoz kapcsolódó  esetjogból az államnak egyfelől az a kötelezettsége származik, hogy biztosítsa a gyülekezési szabadság feltételeit. Másfelől  az  egyezmények megfogalmazzák azokat  az  indokokat, amelyek  alapján  az államnak – az Alkotmány keretei  között  – lehetősége van a gyülekezési szabadság korlátozására. Az  Alkotmánybíróság határozata értelmében a Gytv.  egésze  nem vált  alkotmányellenessé az elfogadása  óta  eltelt  közel  két évtizedben.   Ugyanakkor  számos  rendelkezésével  kapcsolatban felvethető, hogy további pontosítást igényel. Jelen  ügyben  az Alkotmánybíróság   nem   szembesült  a   Gytv.   olyan   súlyos hiányosságával,   amely  korlátozza  a  gyülekezési   szabadság érvényesülését.  Ezért  nem merült fel, hogy  további  törvényi garanciák   szükségesek   a   szabadságjog   védelmében.    Épp ellenkezőleg:  az  indokolt  törvényi  kiegészítések   vagy   a gyülekezési  szabadság  korlátaiként  jelenhetnének  meg,  vagy alapjogi  szempontból nem eredményeznének számottevő változást. Ilyen  tartalmú  szabályok megfogalmazására az Alkotmánybíróság nem  hívja  fel  az  Országgyűlést. A  törvényhozó  csak  akkor alkothat  alapvető  jog  korlátozásával járó  szabályozást,  ha másik   alapvető   jog   védelme  vagy  alkotmányos   cél   azt elkerülhetetlenné teszi. Az  Alkotmánybíróság  az Abtv. 41. §-a alapján  rendelte  el  a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér       Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Holló András            Dr. Kiss László           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró           Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Paczolay Péter     Dr. Trócsányi László           előadó alkotmánybíró          alkotmánybíró Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye Egyetértek a többségi határozat rendelkező részének  1.  és  2. pontjában  foglalt alkotmányértelmezéssel. Azonban a rendelkező rész  további  pontjai esetében a véleményem, és  a  rendelkező rész  egészéhez fűzött indokolásom — a gyülekezési jog fogalma, alkotmányos funkciója és más alkotmányos jogokhoz való viszonya tekintetében — eltér a többségi határozatban foglaltaktól. 1.  Az  első  tisztázandó  kérdés a  gyülekezési  jog  fogalma, terjedelme, más szabadságjogokhoz való viszonya. 1.1  A  gyülekezési  jog  legtágabb értelemben  vett  felfogása minden közös céllal összegyűlt csoportosulást a gyülekezési jog által alkotmányosan védett magatartásnak tekint. E meghatározás szerint   a  gyülekezési  jog  alkalmazási  köre  független   a gyülekező  csoport céljától, feltéve, hogy a  cél  megengedett, így   a  sport-,  szabadidős-,  szórakoztató-  vagy  kulturális rendezvények  is ide tartoznak, ha szervezői magánszemélyek.  A tágabb  felfogás  másrészt aszerint is  lehet  tágabb,  hogy  a gyülekezési jog terjedelmébe nemcsak a közterület, hanem minden nyilvános   rendezvény  is  beletartozik,  mint  a   színházak, sportcsarnokok vagy bevásárlóközpontok területe. Az  Alkotmányban  biztosított gyülekezési jog  szerintem  tágan értelmezendő, így kiterjed minden nyilvános helyen  tartott  és mindenki  számára  hozzáférhető (azaz  nyilvános)  rendezvényre (pl.: sportesemény), tehát nem korlátozódik csupán a szabad  ég alatt,  vagyis  a  közterületen megtartott  gyűlésekre.  Gyűlés alatt értjük több (minimum 10 – 15 fő) ember közös céllal  való együttes jelenlétét közterületen vagy nyilvános helyen. A  gyülekezési  jog  fő funkciója, amely meghatározza  a  többi alkotmányos  joghoz  való  viszonyát, a  résztvevők  politikai- társadalmi-kulturális véleményének közös kinyilvánítása,  végső soron  az  alkotmányos demokráciában alapvető súlyú közvélemény befolyásolása.  A  gyülekezési  jog  a  szólásszabadság  és   a mozgásszabadság együttes és csoportos gyakorlása. A gyülekezési szabadság   gyakorlásának  fő  célja  nem   a   szólásszabadság argumentatív    oldalának    (meggyőzés    és    véleménycsere) érvényesítése,  hanem  jellegzetesen  egy  már  meggyőződésként vallott  vélemény  kinyilvánítása, vagyis az nem  diskurzív  és argumentatív. Ennek két oldala lehet: az együttes kinyilvánítás ténye szólhat a többi résztvevőnek, másrészt a gyülekezési  jog gyakorlásával  kinyilvánított  vélemény  nem  kevésbé  szól   a gyülekezésben részt nem vevőknek, gyakran állami szerveknek. A  gyűlések  résztvevői  jellemzően az alkotmányos  demokráciák politikai    életében   vitatott   kérdésekben    nyilvánítanak véleményt. Ez a tény különösen fontossá teszi a gyülekezési jog gyakorlásával  élni  kívánók és a nem  gyülekezők,  továbbá  az állami szervek és a gyülekezők viszonyának tisztázását. A  gyülekezési  jog  fogalom-meghatározásával hangsúlyozandónak tartom,   hogy   a   gyülekezési  szabadság   nem   az   állami „akaratnyilvánításban” való részvétel — ami  más  szavakkal  az állami  szervek  intézkedésre kényszerítését jelenti  —,  hanem véleménynyilvánítás  és  ezzel  a  társadalmi  nyilvánosság,  a közvélemény   befolyásolása.   Kiemelendő   azonban,   hogy   a befolyásolás  nem jelenthet kényszerítést, hanem  csakis  mások meggyőzésére (vagy figyelmének felhívására) irányulhat. A    véleménynyilvánítás   általános   szabadságától    azonban lényegesen  különbözik a gyülekezés szabadsága  abban,  hogy  a véleménynyilvánítás  szabadsága  nem  jár  szükségképpen  mások alkotmányos  jogainak korlátozásával (bár természetesen  ez  is előfordulhat).  A  gyülekezési jog viszont éppen  ilyen,  ezért szabályozása    a   törvényhozótól   és   alkotmányértelmezőtől különösen   megfontolt  és  sokoldalú  mérlegelést   kíván.   A véleménynyilvánítás  szabadsága nem foglalja  magában  a  jogot arra,  hogy  mások  a kinyilvánított vagy kifejezett  véleményt egyáltalán  meghallgassák,  vagy  másképpen  tudomást  vegyenek róla;  sőt  a „fogoly közönség” („captive audience”)  esetén  — amikor a közönség nem térhet ki egy véleménynyilvánítás elől  — igazolható a véleménynyilvánítás korlátozása is. 1.2. Különbözik a véleményem többségétől a gyülekezési jog és a mozgásszabadság  alkotmányos joga  egymáshoz  való  viszonyának megítélésében is. A jelen határozatban kifejtettek az  55/2001. (XI. 29.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) álláspontjától  — amely  szerint a gyülekezési jog a mozgásszabadságot korlátozza — részben eltérnek. A többségi határozat most az Abh-hoz fűzött kisebbségi   véleményben  kifejtettekhez  áll   közelebb,   bár elismeri a két jog közötti összeütközés lehetőségét. Az  összeütközés kikerülhetetlenségének elismerése még nem  jár szükségképpen   a   gyülekezési   jog   korlátozásával,    csak szükségessé  teszi az egymással összeütköző — azaz  együttesen, egy  időben, egy helyen nem gyakorolható — jogok korlátozásának összemérését, és azután a döntést arról, melyik alkotmányos jog korlátozása milyen feltételekkel indokolt az egyik vagy a másik alapjog  javára.  Ezt a döntést elsősorban a törvényhozó  hozza meg,  de  éppen  a  gyülekezési jog  esetében  a  közigazgatási (rendőri) hatóságok is széles mérlegelési joggal rendelkeznek. Az   alkotmányos   jogok   közötti  összeütközés   eldöntésének általános mércéje — melyik gyakorlásának kell elsőbbséget  adni és  milyen feltételekkel — az egyes alkotmányos jogok egymáshoz mért  „értéke”, súlya, valamint a jogkorlátozás  terjedelme  és mértéke. A gyülekezési jog gyakorlása nyilvános helyen,  kivált közterületen, gyakran mások — a gyülekezési jogot nem gyakorlók —–   alkotmányos   jogainak  kisebb-nagyobb  sérelemével   jár. Altalában  véve mások alkotmányos jogának gyakorlását  mindenki köteles legalábbis elviselni — de ez a kötelezettség kölcsönös, mindenkire  és  minden  alkotmányos  szabadságjogra   egyenlően kiterjedő.  Különösen nehéz eset, ha az egyik  alkotmányos  jog gyakorlása  kizárja,  és nem csak korlátozza,  nehezíti,  mások jogainak gyakorlását. Ha egy fontos alkotmányos jog másként nem gyakorolható,   elfogadható  más  alkotmányos  jogok   időleges korlátozása,  vagy  akár gyakorlásának  átmeneti  kizárása  is. Ilyenkor azonban különösen tekintettel kell lenni arra, hogy  a szabadságjog  vagy alkotmányos jog korlátozása arányos  legyen; ha  pedig egy alkotmányos jog gyakorlása megnehezül, vagy éppen lehetetlenné válik, a törvényhozónak gondoskodnia  kell  arról, hogy  a  korlátozás  elviselhető (térbeli és  időbeli)  keretek között maradjon. Mások   szabad  mozgáshoz  való  joga  szükségképpen  sérül   a közterületeken  tartott  gyűlésekkel,  hiszen  a  bárki   által szabadon   használható,   köztulajdonban   lévő   területet   a gyülekezők ténylegesen birtokba veszik (a törvény szerint pedig onnan  a  rendezők  másokat  ki is utasíthatnak,  és  az  ezzel szembeni  engedetlenség akár bűncselekmény is lehet  —  a  Btk. 271/A.  §-a  szerinti rendbontás). Ezzel a  gyűlés  idejére  az igénybe    vett    közterület   megszűnik   mindenki    számára hozzáférhető, azaz köz-, területnek lenni és alá  van  vetve  a gyülekezés szervezője és rendezője szabta szabályoknak. A  mozgásszabadság  tartalma kétségtelenül  magába  foglalja  a közterületen való tartózkodás és a közlekedés jogát egyaránt  — az  általános szabályok tiszteletben tartásával. Ha ezt csak  a lakóhely szabad megválasztására szűkítenénk, akkor a lakóhelyre eljutás  vagy  visszajutás  már nem lenne  alkotmányos  jog.  A bárhol   való   tartózkodás  szabadsága  azonban   csakis   ezt jelentheti,  mivel  a  más tulajdonában tartózkodásra  senkinek sincs  alkotmányos  joga  —  a  saját  lakásban  illetve  saját ingatlanon  való  tartózkodás jogát pedig a  tulajdonjog  és  a magánlakás sérthetetlensége védi, nem a mozgásszabadság, ami  a személyi szabadság része. 1.3.  A  szabadságjog  éppen attól  szabadság,  hogy  a  szabad magatartás  nem gyakorlása éppúgy megengedett,  mint  az  adott magatartás  gyakorlása. Így valamennyi szabadságjognak  létezik egy  pozitív,  a  gyakorlás, és egy negatív, a  nem  gyakorlás, értelemben  vett  tartalma.  A negatív  oldal  éppúgy  része  a szabadságjogoknak,  mint a pozitív; így  valamely  szabadságjog nem  gyakorlásának  a joga éppúgy megillet bárkit,  mint  annak gyakorlásáé,   tehát  a  pozitív  és  a  negatív   szabadságjog gyakorlóit egyaránt alkotmányos védelemben kell részesíteni. A  gyülekezési  jog  szabadságjog mivoltából  következik,  hogy ennek  is  van pozitív és negatív oldala, vagyis a  gyülekezési szabadság  ugyanannyira a NEM gyülekezés  szabadsága  is  [Vö.: 64/1991.  (XII.  17.)  AB határozat, ABH 1991,  258,  262-263.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 48, 50.; 38/1997. (VII  1.) AB  határozat,  ABH  1997, 249, 255.;  48/1998.  (XI.  23.)  AB határozat,  ABH 1998, 333, 341.]. Ezt — szerintem — a  többségi vélemény  nem  veszi  kellően figyelembe,  és  érvelésében  nem fordít   elegendő   figyelmet  a   nem   gyülekezők,   vagy   a gyülekezéstől kifejezetten távol maradni akarók jogaira,  pedig azok  jogai  éppen annyira alkotmányos jogok, mit a  gyülekezők jogai.  A  gyülekezési jog imént tárgyalt konfliktusos  jellege miatt ennek komoly súlya van. A gyülekezők ugyanis nem másoktól elhatárolt  területen  nyilvánítanak ki csoportosan  véleményt, hanem éppen ott, ahol a velük ellentétes véleményen lévők, vagy a  semlegesek  nem kevesebb alkotmányos joggal tartózkodhatnak, mint ők. Mások  jogait egy gyűlés annál jobban korlátozza, minél nagyobb a  gyűlés számára lefoglalt közterület, és gyűlés hossza; ezért alkotmányosan indokolt mindkettő korlátozása. Az Alkotmány 8. § (1)  bekezdése nem csak a gyülekezési jog védelmére kötelezi  a törvényhozót,     hanem    mindenki    más     személyes     és mozgásszabadságának, magánélethez való jogának, vagy egyszerűen általános szabadságjogának védelmére. 2.  Egyetértek  a  határozattal abban, hogy a  gyülekezési  jog kiterjed  a  csak  rövid  időn belül  megtartható  ún.  gyors-, illetve spontán (nem szervezett) gyűlésekre is. Ugyanakkor  nem tudom követni a többséget abban, hogy alkotmányjogi szempontból a  gyülekezési  jog gyakorlásának e három esetét  egyenrangúnak tartja.  Szerintem ugyanis a fő szabály továbbra  is  az  előre bejelentett köztéri gyülekezés. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már  megállapította  és most megerősítette,  hogy  az  előzetes bejelentési  kötelezettség nem alkotmányellenes  korlátozás.  A bejelentési  kötelezettség jelentősége, hogy lehetővé  teszi  a gyülekezésben  részt  nem  vevők számára  a  tudomásszerzést  a várható eseményről és az ahhoz való alkalmazkodást. Ugyanez áll természetesen  a  hatóságokra és más  érintettekre  is,  pl.  a tömegközlekedésre. Ennek következtében a bejelentési  határidőn belül  megtartott  (gyors) gyűlés csak  akkor  alkotmányos,  ha tényleg  nem lehetett a rendezvényt a főszabály szerinti  módon megszervezni  —  a bejelentési kötelezettség azonban  ekkor  is fennáll.  A  spontán gyűléseket pedig mindenképpen kivételesnek kell  tekinteni,  és  a  törvény  alkotmányosan  állíthat   elé további,  a  gyülekezési jog és a véleménynyilvánítás  lényegét nem korlátozó további korlátokat. A  bejelentési kötelezettség a közterületen tartott gyűléseknél —  az  AB  korábbi gyakorlatát elfogadva — szerintem is  mindig indokolt   korlátozás,   legfeljebb  a  határidő   csökkenthető arányosan akkor, ha a gyűlés megtartására indokoltan rövid időn belül   kerül   sor  és  a  bejelentési  határidő  betartásával megtartása értelmetlen lenne. Ez kivitelezhető szerintem mind a szervezett-, mind a valamely aktuális esemény megtartása  által végbemenő gyors-, mind a közvetlen eseményt, mint kiváltó  okot nélkülöző   spontán  gyűlések  esetében.  Vagyis:   valamennyi, fentebb   felsorolt  típusánál  a  gyűléseknek   nem   maga   a bejelentés,  hanem  csupán  a  jogszabályban  előírt   határidő betartása  nem  lehetséges,  azaz nem  indokolt  a  bejelentési kötelezettségtől  való eltekintés, hanem mindössze  a  gyűlések ezen  sajátos formáinál a bejelentésre előírt határidőt kellene lerövidíteni.  Ha ugyanis a résztvevők — amint azt  a  többségi határozat  indokolása  tartalmazza  —  kommunikációs   eszközök segítségével, egymást gyorsan értesítve meg tudják szervezni  a spontán   tüntetést,  akkor  ugyanezekkel  az  eszközökkel   az illetékes hatóság is értesíthető. Mindebből következik, hogy  a bejelentési  kötelezettség a gyors gyűlés esetében alkotmányos, de a bejelentésre előírt hatásidő csökkenthető. 3. A mulasztás megállapításának indokoltsága 3.1 A gyülekezési jog gyakorlása és szabályozása minden esetben komoly  érdekmérlegelést  kíván — így  a  törvényhozó  feladata különösen  nehéz.  Ezt  fokozza még napjainkban  a  gyülekezési technikák   megváltozása  a  számos  új  kommunikációs   eszköz elterjedésének hatására. A többségi határozat nem állapít meg sem az indítványi kérelmek alapján,  sem hivatalból alkotmányellenes mulasztást,  jóllehet erre   szerintem   minden  ok  meg   lett   volna,   mivel   az Alkotmánybíróság  gyakorlata szerinti  mulasztás  feltételei  — amint  ez  egyébként  a  határozatból is  kiderül  —  bőségesen fennállnak. A   mulasztás   megállapítása  a  határozat   megsemmisítő   és alkotmányértelmező rendelkezései (tehát a rendelkező  rész  1., 2., 3., pontjai) miatt feltétlenül szükséges lett volna, mert a többségi  határozat ezen rendelkezései nem érhetik el  céljukat megfelelő  törvényhozói beavatkozás nélkül, mivel a rendszerből hiányoznak  egyes  (vagy  mint  itt,  több)  alkotmányos  jogok gyakorlását  lehetővé tevő jogi normák. Ez az  Alkotmánybíróság gyakorlata   szerint   mulasztás  megállapítását   kell,   hogy eredményezze  (ld.: 161/E/1992. AB határozat,  ABH  1993,  766, 776.).  Az Alkotmánynak megfelelő szabályok megalkotása viszont a törvényhozó és nem az Alkotmánybíróság feladata. 3.2. Az Alkotmánybíróságnak alkotmányellenes mulasztást kellett volna  megállapítania  a  következőkről  szóló  jogi  szabályok hiánya miatt, mivel ezek nélkül az alkotmányos jogok nem,  vagy nem megfelelően gyakorolhatók. 3.2.1.  A Gytv.-ből hiányoznak a spontán és a gyors gyűlésekről szóló konkrét szabályok. Ebben  a  kérdésben  kevésnek és tévesnek  tartom  a  határozat érvelését,  amely  szerint a spontán  gyűlések  közvetlenül  az Alkotmány alapján, külön törvényi szabály nélkül megengedettek, az  általános szabadságjog alapján. Ez csak akkor  igaz,  ha  a spontán  tüntetők  minden  egyéb, pl.  közlekedési  jogszabályt betartanak  —  de  ekkor  cselekedetük  nem  is  minősül   jogi értelemben    gyülekezésnek,    csak    nyilvánosság     előtti véleménynyilvánításnak. Ha valamely összejövetel, csoportosulás a   gyülekezési  jog  szerinti  „gyülekezésnek”  számít,  akkor viszont    már   megsérthetők   (átmenetileg)   az    általános jogszabályok  is. [Ezt hangsúlyozza egyébéként  az  Oya  Ataman ügyben az EJEB is. (Oya Ataman, vs.Turkey Chamber Judgement, 5. 12. 2006. 7.p. 41. pont)] 3.2.2.   Hiányzik  a  gyülekezési  jog  korlátainak   részletes szabályozása,   különösen  a  gyülekezés   időbeli   határainak meghatározása. A gyülekezési jog ugyanis a gyűlések,  programok megtartására  ad jogot, nem a közterület tartós  elfoglalására. Így  nem  alkotmányellenes,  sőt indokolt,  a  gyülekezési  jog időtartamának  a korlátozása, illetve a befejezési  vagy  kezdő időpont kötelező meghatározása. 3.2.3. Hiányzik azon területek (pl. terek, mint a Kossuth  tér) meghatározása,    melyeken    mindenképpen    tilos    gyűlések rendezvények  tartása.  Ilyen tiltott  helyek  lehetnek  még  a nemzeti  szimbólumnak  számító, vagy más  okból  a  gyűlésektől kímélendő  helyek (pl. temetők). Ugyanígy kivehetők lennének  a bíróságok, illetve más állami szervek előtti területek is —  az igazságszolgáltatás  működésének zavartalanságát  biztosítandó. Megjegyzem, hogy az Országház közvetlen környékét a gyülekezési jog  szabad  gyakorlása  helyszínei közül  a  Gytv.  eredetileg elfogadott szövegének 4. §-a, amely 1989. január 24. és március 13. között volt hatályban, kizárta. 3.3.4.  Az  előző  pontban foglaltakhoz  kapcsolódóan  hiányzik annak  meghatározása,  mikor akadályozza  az  állam  szerveinek működését a gyülekezési jog gyakorlása. 3.3.5.   Hiányzik   —   különösen  a   határozat   megsemmisítő rendelkezése után — a gyűlések feloszlatásának kellően  pontos, kiszámítható   és   világos,   a   rendőrséget   is   eligazító szabályozása.  A  gyülekezés feloszlatására csak  akkor  nyílik lehetőség,  ha a gyülekezők, mint egész túllépték a gyülekezési jog  korlátait, így már nem védi őket a gyülekezés  alkotmányos joga. Ide  tartozik  a gyülekezés békés és nem békés mivolta  közötti elhatároló  ismérvek  pontosabb meghatározása  is,  jóllehet  a békés  jelleg  megkövetelése nem tekinthető a  gyülekezési  jog korlátozásának,   mert  az  Alkotmány  eleve   csak   a   békés gyülekezésre  ad jogot. A nem békés tömeg nem lehet  jogszerűen összegyűlt csoportosulás — feloszlatása vagy fel nem  oszlatása ezért tisztán rendőrségi jogi kérdés. Végezetül   ezen   pontban  megemlítem,   hogy   a   fentiekben kifejtettekhez kapcsolódóan hiányzik még a tiltott  gyülekezési viselkedési módok, pl. álarc viselése, felismerhetetlenné tétel tilalmának a rögzítése is. 3.3.6.  Hiányzik  a  gyűlések  megtartása  és  egyéb  általános jogszabályok,    úgy    mint    a   zajvédelmi,    közlekedési, közegészségügyi,   kereskedelmi  és  sok  más   (az   általános szabályok), egymáshoz való viszonyának a meghatározása. 3.3.7.  Hiányzik a tiltott véleménynyilvánítás, pl. a  közösség elleni izgatás, a tömeg vagy a hatóságok elleni engedetlenségre uszítás   stb.   esetén  követendő  rendőri   fellépés   pontos szabályozása is. Itt  jegyzem  meg,  hogy  a  véleménynyilvánítás  szabadságának korlátainál  jóval  szélesebb a gyülekezési jog  korlátja.  Egy gyűlés    megtartása    valamely   vélemény   hangsúlyozásának, nyomatékosításának eszköze, ami mások véleményével szemben áll. Ez adja a gyülekezések látens, vagy sok esetben szemmel látható konfliktusos     jellegét,    amit    kívánatos    szabályozni. Természetesen igaz, hogy az államnak általában semlegesnek kell lennie  az  egymástól  eltérő  vélemények  küzdelmében,  hiszen enélkül  nincs  alkotmányos demokrácia.  Az  eltérő  vélemények küzdelme  éppen  az alkotmányos demokráciák politikai  életének jellemzője.   Ez   pedig   pontosan  a   „küzdelem”   formáinak szabályozását  követeli  meg. Nem véletlenül  nem  tartoznak  a Gytv.  hatálya  alá  a  hagyományos, nyilvános  rendezvények  — egyházi  vagy  családi események —, mivel  azok  nem  bírnak  a gyülekezések konfrontatív jellegével. Budapest, 2008. május 27.                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró A különvélemény 3. pontjához csatlakozom:                                                Dr. Holló András                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                                                 Dr. Kiss László                                                   alkotmánybíró Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye 1.  Nem  értek egyet a határozat rendelkező része 3.  pontjának azzal a részével, amellyel a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III.  törvény  (továbbiakban: Gytv.) 14. § (1)  bekezdésének  a „bejelentés nélkül” szövegrészén túl „a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól  eltérően, vagy” kitételét is  alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. A  rendelkező  rész 1. pontja helyesen állapítja meg,  hogy  az Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdésében elismert  gyülekezési  jog kiterjed  az előzetesen szervezett, valamint e körben  az  okot adó esemény miatt szükségszerűen lerövidülő, szervezést igénylő békés  rendezvényekre,  továbbá az előzetes  szervezés  nélküli gyűlésekre.  A  Gytv.  6.  §-ának  alkalmazásához  a  határozat rendelkező  része  második pontjában megállapított  alkotmányos követelmény   kiemeli,  hogy  a  bejelentési  kötelezettség   a közterületen tartandó szervezett rendezvényekre vonatkozik,  de pusztán   a  késedelmes  bejelentés  miatt  azoknak   a   békés rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre  okot  adó eseményre tekintettel nem jelenthetők be, nem tiltható meg. A  határozat  rendelkező részének 1. és 2. pontja a gyülekezési jog  részeként alkotmányos védelem alá helyezte  a  fenti  okok miatt  nem  vagy  késedelmesen bejelentett békés rendezvényeket is. A  Gytv.  14.  § (1) bekezdése álláspontom szerint is  annyiban alkotmánysértő,   hogy   a  bejelentés-nélküliséget   feltétlen feloszlatási  okként  szabályozza,  s  egyben  alkotmánysértően leszűkíti   a   határozat  első  pontjában   adott   alkotmányi értelmezéshez  képest a gyülekezési jog keretébe tartozó  békés rendezvények megjelenési formáit. Ugyanakkor nem értek egyet  a Gytv.  7.  § a) és b) pontjában foglalt rendezvény-feloszlatási okok alkotmánysértővé minősítésével és megsemmisítésével. A  Gytv.  14. § (1) bekezdésének megmaradó szövege alapján  fel kell  oszlatni  azt a tüntetést, amely a 2. §  (3)  bekezdésébe ütközik.   E   törvényi  előírás  szerint  a  gyülekezési   jog gyakorlása  nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy  arra  való felhívást,  továbbá „nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével”. Ha  nem  tartják be a tüntetésnek a bejelentésben meghatározott helyét  és  idejét a tüntetés mások jogainak a  sérelmeivel  is jár. Álláspontom szerint nem önmagában a szabályok minősülnek a gyülekezési   jog  alkotmányosan  nem  indokolható   és   ezért aránytalan  korlátozásának, hanem  a  jogalkalmazás  során,  az adott  körülmények tehetik indokolatlanná a feloszlatási ok(ok) feltétlen   alkalmazását,  s  ez  eredményezheti  az   alapjog- korlátozás alkotmányosan nem igazolható mértékét. Tehát  nem  a törvényi  szempontok  kiiktatása,  hanem  a  törvényen  alapuló szempontok mérlegelésének biztosítása az alkotmányos  megoldás. Következésképpen    a   rendőrségi   fellépés    nem    kellően differenciált szabályozásának hiánya jelent alkotmánysértést. Álláspontom   szerint   a  hivatkozott   törvényi   rendelkezés megsemmisítése    helyett    az    alkotmánysértő     mulasztás megállapítását  a  rendelkező rész 1.  és  2.  pontjai  kellően alátámasztják. 2.  A  határozat rendelkező részének 1. és 2. pontja ugyanakkor alapot   adott   volna  a  Gytv.  tekintetében  a  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmánysértés hivatalbóli megállapítására  is. Az Alkotmány 62. § (1) bekezdésének értelmezése és a Gytv. 6. §- ának   alkalmazásánál  irányadó  alkotmányos  követelmény   nem helyettesíti, hanem megalapozza az ezeken alapuló differenciált törvényi szabályozást, amely egyensúlyt kell, hogy teremtsen  a gyülekezési jog és az annak gyakorlásával összefüggésben  mások alapjogainak védelme között. A  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség  indokoltsága tekintetében  csatlakozom Dr. Bragyova András alkotmánybíró  úr különvéleményének 3. pontjához. Budapest, 2008. május 27.                                                Dr. Holló András                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                                               Dr. Bihari Mihály                                                   alkotmánybíró A különvélemény 1. pontjához csatlakozom:                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The right to hold spontaneous gatherings
Number of the Decision: .	75/2008. (V. 29.)
Date of the decision: .	05/27/2008
Summary: The right of assembly is enshrined within the Hungarian Constitution. It includes the right to hold assemblies organised in advance, and peaceful demonstrations organised for valid reasons at short notice. It also includes the right to hold spontaneous gatherings.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2008-2-004
. Full text: en_0075_2008.pdf