English

Hungarian
Ügyszám:
.
561/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.; Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 75/2008. (V. 29.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2008/651
.
A határozat kelte: Budapest, 05/27/2008
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:

                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
      vizsgálatára,      valamint     mulasztásban      megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló   indítványok,
      továbbá   folyamatban   lévő  ügyben  alkalmazandó   jogszabály
      alkotmányellenességének    megállapítására    irányuló    bírói
      kezdeményezés  tárgyában  –  dr. Bihari  Mihály,  dr.  Bragyova
      András,  dr.  Holló  András és dr. Kiss  László  alkotmánybírók
      különvéleményével – meghozta a következő

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 62.  §
      (1)   bekezdésében  elismert  gyülekezési   jog   kiterjed   az
      előzetesen  szervezett rendezvényekre, közöttük az olyan  békés
      rendezvények  megtartására, amelyekre a gyülekezésre  okot  adó
      esemény miatt csak rövid időn belül kerülhet sor. A gyülekezési
      jog kiterjed továbbá az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre.

      2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 62.  §  (1)
      bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a gyülekezési
      jogról szóló 1989. évi III. törvény 6. §-ának alkalmazásakor  a
      bejelentési  kötelezettség a közterületen tartandó,  szervezett
      rendezvényekre vonatkozik.
      Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg
      azoknak  a  békés  rendezvényeknek  a  megtartása,  amelyek   a
      gyülekezésre  okot adó esemény miatt nem jelenthetők  be  három
      nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt.

      3.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gyülekezési jogról
      szóló 1989. évi III. törvény 14. § (1) bekezdésének „bejelentés
      nélkül,  a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően  vagy”
      szövegrésze    alkotmányellenes,   ezért   azt   a    határozat
      közzétételének napjával megsemmisíti.
      A  gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény  14.  §  (1)
      bekezdése  a  következő  szöveggel  marad  hatályban:   „Ha   a
      gyülekezési  jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba
      ütközik,   vagy   a  rendezvényen  a  résztvevők   fegyveresen,
      illetőleg    felfegyverkezve   jelennek   meg,    továbbá    ha
      bejelentéshez  kötött  rendezvényt  tiltó  határozat   ellenére
      tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.”

      4.  Az  Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló  1989.  évi
      III.  törvény  egésze, továbbá a 6. §-a alkotmányellenességének
      megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat
      elutasítja.

      5.  Az  Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló  1989.  évi
      III.  törvény  6.  §-ának a Pécsi Városi Bíróságon  folyamatban
      lévő  15.sz.1974/2007. számú ügyben való alkalmazási tilalmának
      kimondására irányuló indítványt elutasítja.

      6.  Az  Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló  1989.  évi
      III.  törvénnyel  összefüggésben  előterjesztett,  mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló
      indítványt elutasítja.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   INDOKOLÁS

                                      I.

        Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett a közterületen
        tartandó   rendezvények   szervezésére  vonatkozó   bejelentési
        kötelezettséggel,  és a bejelentés nélkül tartott  rendezvények
        feloszlatásával  kapcsolatban.  Az  indítványok  egy  része   a
        gyülekezési   jogról   szóló  1989.   évi   III.   törvény   (a
        továbbiakban:  Gytv.)  egyes  rendelkezéseinek  alkotmányossági
        vizsgálatát  kezdeményezte,  másik  része  a  Gytv.   egészével
        szemben fogalmazott meg alkotmányossági kifogásokat.

        Az  egyik  indítványozó  a Gytv. 14.  §  (1)  bekezdésének  „ha
        bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7.  §  a)
        és b) pontjában foglaltaktól eltérően (…) tartanak, a rendőrség
        a  rendezvényt feloszlatja” szövegrésze alkotmányellenességének
        megállapítását   és  megsemmisítését  kezdeményezte.   Emellett
        indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a  Gytv.
        6.   és  7.  §-ai  nem  alkalmazhatók  az  úgynevezett  spontán
        gyülekezésekre,  mivel  azokat  szervező  hiányában  nem  lehet
        bejelenteni.  Az indítványozó álláspontja szerint a  kifogásolt
        rendelkezés  az  Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdésében  elismert
        gyülekezési   jog   lényeges  tartalmát   korlátozza,   továbbá
        ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, amely szerint  a
        magyar  jogrendszer  elfogadja  a  nemzetközi  jog  általánosan
        elismert szabályait. Ezek közé tartozik az emberi jogok  és  az
        alapvető  szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november
        4-én  kelt  Egyezmény  és  az ahhoz  tartozó  nyolc  kiegészítő
        jegyzőkönyv  kihirdetéséről szóló 1993. évi  XXXI.  törvény  (a
        továbbiakban:  Egyezmény), amelynek  11.  cikke  rendelkezik  a
        gyülekezési szabadságról.

         Egy másik indítványozó szintén az Alkotmány 7. §-ára és 62. §-
        ára  hivatkozva  kezdeményezte a Gytv. 14. §  (1)  bekezdésének
        utólagos  alkotmányossági vizsgálatát.  Álláspontja  szerint  a
        támadott  rendelkezés azért alkotmányellenes,  mert  nem  teszi
        lehetővé  a  rendőrségnek, hogy mérlegelje a be  nem  jelentett
        rendezvényekkel szembeni fellépés módját.

        Az   egyik  indítványozó  a  Gytv.  14.  §  (1)  bekezdése  „ha
        bejelentéshez   kötött   rendezvényt  bejelentés   nélkül   (…)
        tartanak”    szövegrészének    megsemmmisítését    kezdeményező
        indítványában   az   Alkotmány  62.  §-ával  összefüggésben   a
        véleménynyilvánítás szabadságát elismerő 61. §-t is megjelölte.
        Továbbá hivatkozott arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága
        a  Bukta és társai kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében
        (25691/04.   sz.   kérelem;  Strasbourg,  2007,   július   17.)
        elmarasztalta Magyarországot egy békés gyülekezés  feloszlatása
        miatt.

        Az  Alkotmánybírósághoz fordult a Pécsi Városi  Bíróság  bírája
        is,   aki   –   egy  szabálysértési  eljárás  felfüggesztésével
        egyidejűleg – azt kezdeményezte, hogy a testület állapítsa meg:
        a  Gytv.  6.  §-a ellentétes az Alkotmány 62. §-ával,  ezért  a
        15.sz.1974/2007.  számú  ügyben nem  alkalmazható.  Az  eljárás
        alapjául    szolgáló    ügyben   a   Pécsi    Rendőrkapitányság
        pénzbírsággal  sújtotta az eljárás alá vont  személyt,  mert  a
        miniszterelnök    pécsi   látogatásakor   spontán    összegyűlt
        személyeket  arra  hívta  fel, hogy  vonuljanak  át  egy  másik
        helyszínre.  A  hatóság álláspontja szerint a be nem  jelentett
        demonstráció  szervezése a szabálysértésekről szóló  1999.  évi
        LXIX.  törvény  (a továbbiakban: Sztv.) 152. § (1)  bekezdésébe
        ütköző,   gyülekezési   joggal   visszaélés   szabálysértésének
        minősül. A Pécsi Városi Bíróság bírája úgy ítélte meg,  hogy  a
        Gytv.  által  előírt  előzetes  bejelentési  kötelezettség  nem
        biztosít lehetőséget a spontán, békés demonstrációkra. A bíró –
        álláspontja  alátámasztásaként – hivatkozott  az  Emberi  Jogok
        Európai  Bíróságának  a  Bukta és  társai  kontra  Magyarország
        ügyben hozott ítéletére.

        Két   indítványozó  a  Gytv.  egészének  hiányos  szabályozását
        kifogásolta. Egyikük alkotmánysértőnek tartotta, hogy  a  Gytv.
        nem  rendelkezik  megfelelően  a  fogalom-meghatározásokról,  a
        gyülekezési  jog  korlátairól,  a  gyülekezés  időhatáráról,  a
        rendezvények    találkozásáról,    a    közlekedési     útvonal
        biztosításáról,   a   szervező  anyagi  felelősségéről   és   a
        kártérítési igényekről. Ezért első beadványában az indítványozó
        azt  kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság  állapítsa  meg  a
        Gytv.  6., 8., 9., 12. és 13. §-ának alkotmányellenességét.  Az
        indítványozó  később  többször  pontosította  és  kiegészítette
        beadványát. Végül arra a következtetésre jutott, hogy  a  Gytv.
        nem   javítható  egyes  elemeinek  kiiktatásával,   ezért   azt
        kezdeményezte,    hogy    az    Alkotmánybíróság    a    számos
        alkotmányellenes rendelkezés és hiányosság miatt az egész Gytv.-
        t  semmisítse meg, és kötelezze az Országgyűlést új gyülekezési
        törvény megalkotására.

        A    másik    indítványozó   azt   kezdeményezte,    hogy    az
        Alkotmánybíróság  állapítson  meg  mulasztásban   megnyilvánuló
        alkotmányellenességet, mert az Országgyűlés nem teremtette  meg
        a   szabad  mozgáshoz  való  jog  és  a  közlekedési  szabadság
        érvényesülését  biztosító  jogszabályi  feltételeket,   amelyek
        megfelelő  védelmet nyújtanak a gyülekezési  jog  gyakorlásának
        „szélsőséges formáival” szemben. A Gytv. hiányosságának  tartja
        az  indítványozó, hogy nincs lehetőség a bejelentett rendezvény
        megtartásával  szembeni előzetes jogvédelemre,  a  gyülekezések
        időbeli  korlátozására, és az útlezárásokkal járó  rendezvények
        miatti kárigények érvényesítésére. Az indítványozó az Alkotmány
        2.   §  (1)  bekezdésére,  7.  §  (2)  bekezdésére,  8.  §  (1)
        bekezdésére, 58. §-ára, valamint 78. §-ára hivatkozott.

        Az    Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak
        közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt
        3/2001.   (XII.   3.)  Tü.  határozat  (ABH  2003,   2065.;   a
        továbbiakban:  Ügyrend) 28. §-a alapján az Alkotmánybíróság  az
        indítványokat egyesítette, és egységes eljárásban bírálta el.

                                      II.

        1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:

         „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”

         „7.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság jogrendszere  elfogadja  a
        nemzetközi  jog  általánosan  elismert  szabályait,  biztosítja
        továbbá  a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és  a  belső
        jog összhangját.
         (2)   A   jogalkotás  rendjét  törvény  szabályozza,  amelynek
        elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők
        kétharmadának szavazata szükséges.”

         „8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
        és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
        tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
         (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

         „58.    §   (1)   Mindenkit,   aki   törvényesen   tartózkodik
        Magyarország   területén  –  törvényben  meghatározott   esetek
        kivételével  – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási  hely
        szabad  megválasztásának joga, beleértve  a  lakóhely  vagy  az
        ország elhagyásához való jogot is.”

         „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
        szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
        adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”

         „62.  §  (1)  A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés
        jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.
         (2)  A  gyülekezési  jogról  szóló  törvény  elfogadásához   a
        jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata
        szükséges.”

         „78.  § (1) A Magyar Köztársaság Alkotmánya kihirdetése napján
        lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.
         (2)  A  Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges
        törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni.”

         2. A Gytv. indítványokkal érintett rendelkezései:
         „6.  §  A  közterületen  tartandó  rendezvény  szervezését   a
        rendezvény   helye   szerint  illetékes   rendőrkapitányságnak,
        Budapesten  a Budapesti Rendőrfőkapitányságnak (a továbbiakban:
        rendőrség)  legalább  három nappal a  rendezvény  megtartásának
        tervezett időpontját megelőzően kell bejelenteni. A bejelentési
        kötelezettség a rendezvény szervezőjét terheli.

         7. § Az írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kell:
         a)  a tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható
        időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát;
         b) a rendezvény célját, illetőleg napirendjét;
         c)  a  rendezvényen résztvevők várható létszámát, a rendezvény
        zavartalan lebonyolítását biztosító rendezők számát;
         d)  a rendezvényt szervező szerv vagy személyek és a szervezők
        képviseletére jogosult személy nevét és címét.”

         „14.  §  (1)  Ha  a  gyülekezési jog gyakorlása  a  2.  §  (3)
        bekezdésében   foglaltakba  ütközik,  vagy  a  rendezvényen   a
        résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg,
        továbbá  ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül,
        a  7.  §  a)  és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy  tiltó
        határozat   ellenére  tartanak,  a  rendőrség   a   rendezvényt
        feloszlatja.
         (2)   A   rendezvény   feloszlatását  figyelmeztetésnek   kell
        megelőznie.
         (3) Ha a rendezvényt feloszlatják, a rendezvény résztvevője  a
        feloszlatástól  számított tizenöt napon belül pert  indíthat  a
        feloszlatás jogellenességének megállapítására.”


                                     III.

        Az indítványok részben megalapozottak.

        Az  Alkotmánybíróság először azokat az indítványokat  vizsgálta
        meg,   amelyek   a  Gytv.  egészét  érintően  fogalmaztak   meg
        alkotmányossági kifogásokat.

        1.1.   Az   egyik  indítvány  a  Gytv.  alkotmányellenességének
        megállapítását és teljes megsemmisítését kezdeményezte, mert  –
        az  indítványozó  álláspontja  szerint  –  számos  kérdést  nem
        szabályoz   megfelelően.  Ezek  közé   tartoznak   a   fogalom-
        meghatározások,  a  gyülekezési  jog  korlátai,  a   gyülekezés
        időhatára,  a  rendezvények találkozása, a közlekedési  útvonal
        biztosítása,  a  szervező anyagi felelőssége és  a  kártérítési
        igények.
         Az  Alkotmánybíróság az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatban  (a
        továbbiakban:   Abh.)   már   vizsgálta   a   Gytv.   egészének
        alkotmányosságát. Az Abh. megállapításai szerint nem ellentétes
        az  Alkotmány  62.  § (1) bekezdésében biztosított  gyülekezési
        szabadsággal,  hogy  a  Gytv.  „tartalmaz  bizonyos   korlátozó
        rendelkezéseket,  illetőleg megteremti annak törvényi  alapját,
        hogy  e jogot a hatóság a határozatával korlátozza”. Továbbá  a
        Gytv.  egészében  véve  „nem ellentétes  a  Magyarország  által
        vállalt     nemzetközi     szerződéses     kötelezettségekkel”,
        mindenekelőtt az Egyezmény 11. cikkével. (ABH 2001,  442,  448-
        451.)    Ezért,    az   Alkotmánybíróság   a    Gytv.    egésze
        alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
        irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság ezeken
        túl  – az Abh.-ban lefolytatott külön vizsgálatok eredményeként
        elutasította az összesen 20 §-ból álló Gytv. 1. §-a, a 2. § (1)
        és  (3) bekezdése, 5. §-a, 6. §-a, a 7. § b) és d) pontja, a 8.
        §  (1)  bekezdése, a 9. § (1) és (2) bekezdése,  a  13.  §  (1)
        bekezdése,   valamint   a   14.  §   (1)   és   (3)   bekezdése
        alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
        irányuló indítványokat. (ABH 2001, 442.)

        1.2.  Az  Ügyrend  31. § c) pontja szerint az  Alkotmánybíróság
        megszünteti  az  eljárást, ha az indítvány az  Alkotmánybíróság
        által  érdemben  már elbírált jogszabállyal  azonos  jogszabály
        (jogszabályi  rendelkezés)  felülvizsgálatára  irányul,  és  az
        indítványozó  az  Alkotmánynak  ugyanarra  a  §-ára,  illetőleg
        alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos
        összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani
        („ítélt dolog").
        Jelen  esetben  az indítványozó a korábbiaktól  részben  eltérő
        alkotmányos  összefüggésekre hivatkozva kezdeményezte  a  Gytv.
        egészének   megsemmisítését.  Ezért   az   Alkotmánybíróság   e
        vonatkozásban  nem minősítette „ítélt dolognak”  a  beadványban
        foglalt kérelmet. Ugyanakkor – tekintettel a Gytv.-nek az Abh.-
        ban  elvégzett átfogó alkotmányossági felülvizsgálatára is –  a
        testület  úgy  foglalt állást, hogy a Gytv.  egyes  vélelmezett
        szabályozási  hiányosságaiból nem következhet  az  egész  Gytv.
        alkotmányellenessége.   Az   Abh.-ban    az    Alkotmánybíróság
        összességében    alkotmányosnak,   az   alapjogi    garanciákat
        tartalmazó  és a nemzetközi emberi jogi előírásoknak  megfelelő
        törvénynek  minősítette a Gytv.-t. Ezért  feltételezett  egyedi
        hiányosságok  jelen esetben sem indokolják  a  Gytv.  egészének
        alkotmányossági felülvizsgálatát.
        Mindezek   alapján   az   Alkotmánybíróság   a   Gytv.   egésze
        alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
        irányuló indítványt elutasította.

        2.1.  Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt az indítványt, amely
        szerint   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe,  7.   §   (2)
        bekezdésébe, 8. § (1) bekezdésébe, 58. §-ába, valamint  78.  §-
        ába  ütköző,  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet
        eredményez,  hogy a Gytv. nem biztosítja megfelelően  a  szabad
        mozgáshoz  való  jog  és  a közlekedési  szabadság  védelmét  a
        gyülekezési  joggal  szemben. Az  indítványozó  ide  sorolta  a
        bejelentett   rendezvény   megtartásával   szembeni    előzetes
        jogvédelem,   a   gyülekezések   időbeli   határainak   és   az
        útlezárásokkal  járó  rendezvények miatti károk  megtérítésének
        hiányos szabályozását.

         2.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a
        továbbiakban:  Abtv.)  49.  § (1) bekezdése  kimondja:  „Ha  az
        Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg bárki indítványára  azt
        állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi
        felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és
        ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető
        szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának
        teljesítésére.” Az Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló
        alkotmányellenességet   állapít   meg,    ha    alapvető    jog
        érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak, illetve, ha  a
        hiányos  szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti.
        [22/1990.  (X.  16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.;  37/1992.
        (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]
         Az   indítványozó  a  szabad  mozgáshoz  való   jogra   és   a
        közlekedési  szabadságra hivatkozott. Az Alkotmány  58.  §  (1)
        bekezdése  kimondja:  „Mindenkit, aki  törvényesen  tartózkodik
        Magyarország   területén  –  törvényben  meghatározott   esetek
        kivételével  – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási  hely
        szabad  megválasztásának joga, beleértve  a  lakóhely  vagy  az
        ország  elhagyásához való jogot is.” Az Abh. ezzel kapcsolatban
        a   következőket   tartalmazza:  „A  közterület  használatának,
        igénybevételének lehetősége (…) a gyülekezési szabadságon kívül
        egy  másik alapjog: az Alkotmány 58. § által biztosított szabad
        mozgáshoz   való  jog  érvényesülésének  is  a  feltétele.   Az
        Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már kifejtette, hogy
        a  szabad  mozgáshoz  való  jog a helyváltoztatáshoz  való  jog
        szabadságát  is  jelenti [60/1993. (XI. 29.) AB határozat,  ABH
        1993,  507, 510.]. A szabad mozgáshoz való jog érvényesülésének
        leggyakoribb  színtere pedig a közút, a  közterület.  Mivel  az
        Alkotmánybíróságnak következetes az ítélkezési  gyakorlata  azt
        illetően,   hogy  az  államnak  az  alapvető  jog  tiszteletben
        tartására  és védelmére vonatkozó kötelezettsége nem  merül  ki
        abban,  hogy  tartózkodnia kell megsértésüktől,  hanem  magában
        foglalja  azt  is,  hogy biztosítania kell az érvényesülésükhöz
        szükséges feltételeket is (…), két alapjog: a gyülekezés  és  a
        mozgás  szabadsága  esetleges  konfliktusának  megelőzésére   a
        hatóságnak  szükségképpen rendelkeznie kell azzal a jogszabályi
        felhatalmazással,    hogy    biztosítsa     mindkét     alapjog
        érvényesülését, illetőleg, ha ez lehetetlen, azt, hogy az egyik
        csak  a legszükségesebb mértékben szoruljon háttérbe időlegesen
        a  másik  javára. Ez indokolja, hogy a hatóság időben  tudomást
        szerezzen  a  közterületen  tartandó  rendezvényről,  és   erre
        szolgál a rendezvény előzetes bejelentésének az előírása.” (ABH
        2001, 458-459.)
         Az   Alkotmánybíróság   az  Abh.-ban  hangsúlyozta,   hogy   a
        gyülekezési  szabadság  és a közlekedési  szempontok  súlyát  a
        jogalkalmazás  során  kell  figyelembe  venni.  Azt,  hogy   „a
        rendezvény  még  elviselhető  mértékben  zavarja-e  például   a
        közforgalmú  közlekedést vagy nem, a  hatóság  csak  a  konkrét
        rendezvény és a konkrét helyszín ismeretében tudja mérlegelni.”
        (ABH 2001, 459.)

         2.3.  Jelen  esetben az indítványozó általában  hivatkozott  a
        mozgásszabadságra, továbbá konkrét hiányosságként  említette  a
        bejelentett   rendezvény   megtartásával   szembeni    előzetes
        jogvédelem,   a   gyülekezések   időbeli   határainak   és   az
        útlezárásokkal  járó  rendezvények miatti károk  megtérítésének
        szabályozását.
         Az   Alkotmánybíróság   megerősíti   az   Abh.-ban   kifejtett
        álláspontját,   amely  szerint  a  Gytv.   a   minden   esetben
        alkalmazandó  keretszabályokat tartalmazza, a konkrét  ügyekben
        felmerülő  kérdésekre  a  rendőrségi és bírósági  jogalkalmazás
        során   kell  megoldást  keresni.  A  jogalkalmazói  mérlegelés
        jelentőségét  hangsúlyozta a Lordok Háza is,  amelynek  döntése
        szerint a törvény keretei között mindig az eljáró bírónak  kell
        megítélnie  –  a  gyűlés méretét, időtartamát és  az  útszakasz
        jellemzőit  figyelembe  véve  –,  hogy  például  az  autópályán
        tartott  gyűlések  nem  teszik-e  lehetetlenné  a  közlekedést.
        (Director of Public Prosecutions v. Jones and Another; 4  March
        1999.)
         Az  Országgyűlés az Abh. meghozatalát követően  módosította  a
        Gytv.-nek a bejelentett rendezvény hatósági megtiltásáról szóló
        rendelkezését. Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes
        törvénymódosításokról,  törvényi rendelkezések  hatályon  kívül
        helyezéséről,    valamint    egyes    törvényi    rendelkezések
        megállapításáról  szóló  2004. évi XXIX.  törvény  147.  §  (1)
        bekezdés  a)  pontja alapján a Gytv. 8. § (1)  bekezdésében  az
        „illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével  járna”
        szövegrész  helyébe a „vagy ha a közlekedés más  útvonalon  nem
        biztosítható” szöveg lépett. A hatályos szabályozás  szerint  a
        rendezvény    szervezője   köteles   írásbeli    bejelentésében
        megjelölni   –   egyebek  mellett  –  a  tervezett   rendezvény
        helyszínét,  illetőleg útvonalát [7. § a)  pont].  A  rendőrség
        akkor  tilthatja meg a rendezvény megtartását, ha a  közlekedés
        más  útvonalon nem biztosítható [8. § (1) bekezdés].  Ellenkező
        esetben, ha a rendezvény közúton kerül megtartásra, a rendőrség
        tájékoztatja a közút kezelőjét [10. §]. A rendezvény  rendjének
        biztosításáról a szervező gondoskodik. Ugyanakkor  a  rendőrség
        és más arra illetékes szerv a szervező kérésére közreműködik  a
        rendezvény rendjének biztosításában [11. §].
         Az   Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   a   gyülekezési
        szabadság  gyakorlása sok esetben nem a „járművel vagy  anélkül
        való   közlekedés  szabadságával”  mint  alapvető  joggal   áll
        összefüggésben,    hanem   a   közlekedés   rendjéhez    fűződő
        közérdekkel.   Ehhez  hasonlóan  foglalt   állást   a   lengyel
        Alkotmánybíróság is, amely szerint a szabad mozgáshoz való  jog
        nem  a közúton való háborítatlan mozgás lehetőségét biztosítja,
        hanem a helyváltoztatás szabadságát. (K 21/05. számú ügy; 2006.
        január  18.) A közlekedés rendjéhez fűződő közérdek  védelmében
        is  indokolt  lehet  a gyülekezési jog korlátozása,  de  kisebb
        mértékben,  mint  amikor  másik alapjog  védelmében  kerül  sor
        korlátozásra. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH  1992,  167,
        178.; 55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 471-473.]
         A  mozgás- és helyváltoztatási szabadság sérelmét különösen az
        olyan  rendezvények idézhetik elő, amelyeket  ésszerű  keretek,
        gyakorlatilag időhatárok nélkül kívánnak megtartani, mivel azok
        bizonyos esetekben ellehetetleníthetik a személyek közterületen
        történő mozgását, közlekedését. Az ilyen rendezvényekre azonban
        nem  terjed  ki  az  Alkotmány 62. § (1) bekezdésének  védelme,
        mivel  nem tekinthetők „gyülekezésnek”. Az Alkotmány szövegében
        szereplő  kifejezés  ugyanis értelemszerűen  időben  behatárolt
        közös  véleménynyilvánításokra vonatkozik. Ezt a  megközelítést
        követi  a  Gytv.,  amelynek  7. § a)  pontja  szerint  be  kell
        jelenteni  „a  tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének
        várható időpontját”. Ezért a rendezvény szervezőjének akkor  is
        meg  kell  jelölnie a rendezvény időtartamát,  ha  nem  látható
        előre,  hogy az akár több napig tartó, tüntető köztéri jelenlét
        mikor  éri  el  célját, illetve mikor tekinthető okafogyottnak.
        Ilyen  esetekben a Gytv. 6. és 7. §-a alapján a szervező  újabb
        bejelentéssel élhet, hogy a rendezvényt meghosszabbítsák. Ezzel
        összhangban  a jogalkalmazóknak azt kell mérlegelniük,  hogy  a
        bejelentés   a  Gytv.  hatálya  alá  tartozó  békés,   együttes
        véleménynyilvánításra   vonatkozik-e,   vagy    attól    eltérő
        közterülethasználatra.

         2.4.  Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság  úgy  ítélte  meg,
        hogy  az  Alkotmány 62. § (1) bekezdésében elismert gyülekezési
        szabadság  nem  jár  szükségképpen  az  Alkotmány  58.  §   (1)
        bekezdéséből következő – és az indítványban említett 2.  §  (1)
        bekezdésével,  valamint a 8. § (1) bekezdésével  értelemszerűen
        összefüggő  –  mozgásszabadság  korlátozásával.  A  gyülekezési
        szabadság  és  a szabad közlekedéshez fűződő érdekek  súlyát  a
        konkrét  eseteket megítélő jogalkalmazás során kell  figyelembe
        venni.   Az   ehhez  szükséges  törvényi  kereteket   a   Gytv.
        megfelelően biztosítja. Az Alkotmánnyal összhangban  van  az  a
        törvényhozói  megoldás,  hogy  a  közlekedési  szempontokat   a
        rendőrségnek     hivatalból     kell     figyelembe     vennie.
        Következésképpen  a Gytv.-ből nem hiányoznak a  mozgásszabadság
        érvényesüléséhez szükséges garanciák, ezért nem állapítható meg
        mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség.
         Az   indítványban   felvetett  konkrét  problémák   közül   az
        útlezárásokkal  járó  rendezvények miatti károk  megtérítésének
        szabályozása nincs összefüggésben a mozgásszabadsággal.
        Az  Alkotmány  7. § (2) bekezdése szerint a jogalkotás  rendjét
        törvény   szabályozza,  amelynek  elfogadásához   a   jelenlévő
        országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata  szükséges.  A
        78.  §  az  Alkotmány  hatályba  lépéséről  és  végrehajtásáról
        rendelkezik.  Ezek a rendelkezések nem állnak  alkotmányjogilag
        értékelhető kapcsolatban az indítványban felvetett szabályozási
        hiányosságokkal.
        A   fentiek   alapján   az   Alkotánybíróság   a   mulasztásban
        megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló
        indítványt elutasította.

                                      IV.

        Az   Alkotmánybíróság  megvizsgálta  azokat  az  indítványokat,
        amelyek  a  Gytv.-nek  a  bejelentési  kötelezettségről  és   a
        bejelentés  nélkül  tartott rendezvények feloszlatásáról  szóló
        konkrét  rendelkezéseit  támadták  az  Alkotmány  62.   §   (1)
        bekezdésére,  és  azzal összefüggésben a 7. § (1)  bekezdésére,
        valamint a 61. § (1) bekezdésére hivatkozva. Az indítványozók a
        Gytv.  6.  §-ának, továbbá a 14. § (1) bekezdésének  –  teljes,
        illetve részleges – megsemmisítését kezdeményezték.

         1.  Az  Alkotmánybíróság először azt vizsgálta  meg,  hogy  az
        indítványok „ítélt dologra” vonatkoznak-e. A testület az  Abh.-
        ban  ugyanis  elutasította a Gytv.  6.  §-a  és  a  14.  §  (1)
        bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és
        megsemmisítésére irányuló indítványokat.

         1.1.  A  Gytv. 6. §-a az előzetes bejelentési kötelezettségről
        rendelkezik,  a 14. § (1) bekezdése pedig előírja meghatározott
        rendezvények  feloszlatását. Az Abh. szerint  a  Gytv.  6.  §-a
        azért  nem  ellentétes  a  gyülekezési szabadsággal,  mert  „az
        előzetes bejelentés kötelezettsége csak a közterületen tartandó
        rendezvény   esetében  áll  fenn,  nem  pedig  –   ahogyan   az
        indítványban    szerepel    –    általánosságban,    valamennyi
        rendezvényre   nézve.”  A  közterületen  tartandó  rendezvények
        bejelentési  kötelezettsége  pedig azért  nem  alkotmányellenes
        jogkorlátozás,  mert „nem zárható ki eleve:  egy  rendezvény  a
        résztvevők  várható száma, meghirdetésének  okai  vagy  indokai
        folytán  olyan  súlyosan veszélyeztetné a népképviseleti  szerv
        vagy   a   bíróság   működését,  illetőleg  a   közúton   folyó
        közlekedést,  hogy ennek csak a rendezvény megtiltásával  lehet
        elejét venni, az ilyen zavarok megelőzésének lehetővé tétele  a
        törvény  által  nem  tekinthető a  gyülekezési  jog  aránytalan
        korlátozásának.” (ABH 2001, 458-459.)
         A  Gytv.-nek  a  rendezvény feloszlatásáról szóló  14.  §  (1)
        bekezdése vizsgálatakor az Abh.-ban a testület jelezte, hogy ez
        a  rendelkezés szorosan összefügg a bejelentési kötelezettséget
        előíró 6. §-sal és az írásbeli bejelentés tartalmát meghatározó
        7. §-sal. „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendezvény
        bejelentésének  elmulasztása, vagy  az  írásbeli  bejelentésben
        jelzettől  adott  esetben jelentős mértékben eltérő  megtartása
        távolról  sem  tekinthető pusztán jelentéktelen adminisztrációs
        mulasztásnak.  A  törvény által megszabott e kötelezettségektől
        való eltérés lehet ugyan feledékenység, hanyagság eredménye is,
        de   lehet   az  első  tudatos  lépés  is  a  gyülekezési   jog
        törvényellenes    gyakorlása    irányában.     A     rendezvény
        bejelentésének   elmulasztása  megfosztja  a  hatóságot   annak
        mérlegelésétől, hogy a tervezett rendezvény nem  zavarja-e  meg
        súlyosan  a  népképviseleti szervek vagy a bíróságok működését,
        vagy  pedig a közlekedés rendjét. Az pedig, ha a rendezvényt  a
        bejelentésben  foglaltaktól eltérő  időben,  helyen,  útvonalon
        tarthatnák meg minden következmény nélkül, értelmetlenné  tenné
        a  bejelentési  kötelezettség előírását, illetőleg  lehetőséget
        teremtene a gyülekezési jog visszaélésszerű gyakorlására.” (ABH
        2001, 465.)

        1.2.   A   jelen  ügy  alapjául  szolgáló  indítványok   formai
        értelemben  a Gytv.-nek ugyanazokat a rendelkezéseit  támadják,
        amelyeket  az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban  már  vizsgált.  Az
        indítványok azonban részben más alkotmányos összefüggésekre  és
        az Alkotmány más rendelkezéseire hivatkoznak, mint amelyeket az
        Abh. tárgyalt.
        Az  úgynevezett spontán, békés gyülekezésekről, amelyek a jelen
        indítványok  középpontjában állnak, az Abh. nem a Gytv.  6.  §-
        ával  és  a 14. § (1) bekezdésével összefüggésben foglalkozott,
        hanem a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvényeket körülíró 2.  §
        (1)  bekezdésével kapcsolatban. A testület úgy foglalt  állást,
        hogy  a  Gytv. megfelelő jogorvoslatot biztosít arra az esetre,
        ha  „a rendőrség indokolatlanul, vagy visszaélésszerűen tiltana
        meg,  illetőleg oszlatna fel gyűlést vagy csoportosulást”. (ABH
        2001, 455.)
        Az   Abh.  a  Gytv.  egésze  kapcsán  említette  a  gyülekezési
        szabadság és a véleménynyilvánítási szabadság [Alkotmány 61.  §
        (1)  bekezdés] viszonyát, és az Egyezményben vállalt nemzetközi
        jogi  kötelezettségeket [Alkotmány 7.  §  (1)  bekezdés].  (ABH
        2001, 449, 451.) Ezzel szemben a jelenlegi indítványok – köztük
        a bírói kezdeményezés – kifejezetten a Gytv. 6. §-ával és a 14.
        §  (1)  bekezdésével összefüggésben hivatkoztak az Egyezményre,
        és  az  Emberi  Jogok Európai Bíróságának az  Abh.  elfogadását
        követően,  a Bukta és társai kontra Magyarország ügyben  hozott
        ítéletére.
        A  jelen  ügy  alapjául szolgáló indítványok  megemlítették  az
        elmúlt  évek  jogalkalmazási gyakorlatának számos visszásságát.
        Az  Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező bíró szabálysértési
        ügyében   is   tükröződnek   a  gyülekezési   jogra   vonatkozó
        szabályozás  értelmezése és alkalmazása körüli  nehézségek.  Az
        Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben tekintetbe vette, hogy az
        Abh.-t követően két szakértői bizottság is jelentést adott ki a
        tárgykörben.   A   1105/2006.  (XI.  6.)   Korm.   határozattal
        létrehozott  szakértői  munkacsoport (a továbbiakban:  Gönczöl-
        bizottság)  a  Vizsgálati jelentés a 2006.  szeptember-októberi
        fővárosi    demonstrációkkal,   utcai    rendzavarásokkal    és
        rendfenntartó  intézkedésekkel  kapcsolatos  eseményekről  című
        dokumentumban        foglalta       össze       megállapításait
        (www.gonczolbizottsag.gov.hu). A 2006. október  23-i  budapesti
        erőszakos  cselekmények kivizsgálására létrejött  Civil  Jogász
        Bizottság (a továbbiakban: Civil Bizottság) A 2006. szeptember-
        októberi emberi jogi jogsértésekről szóló jelentést tett  közzé
        (www.oktober23bizottsag.hu). Mindkét dokumentum  foglalkozik  a
        jelen  alkotmánybírósági eljárás tárgyát képező alkotmányossági
        problémával.

        1.3.  Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte
        meg,  hogy  a  jelen  ügy  alapjául  szolgáló  indítványok  nem
        vonatkoznak  „ítélt  dologra”, mert  az  Abh.-ban  foglaltaktól
        részben eltérő alkotmányos összefüggésekre és az Alkotmány  más
        rendelkezéseire  hivatkoznak.  Továbbá  az  indítványok   olyan
        alkotmányossági szempontokkal állnak összefüggésben, amelyek az
        Abh. meghozatala után váltak kérdésessé. Tehát a jelenlegi  ügy
        megkülönböztethető   az   Abh.-ban   elbírált   alkotmányossági
        kérdésektől.  Ezért  az  Alkotmánybíróság  érdemi   elbírálásra
        alkalmasnak minősítette az indítványokat.

        2.  Az Alkotmánybíróság megerősíti, hogy az Alkotmány 62. § (1)
        bekezdésében  elismert  gyülekezési  jog  –  csakúgy,  mint   a
        gondolat,  a  lelkiismeret és a vallás  szabadsága  –  szorosan
        kapcsolódik  a véleménynyilvánítás szabadságához [30/1992.  (V.
        26.)   AB   határozat,   ABH   1992,   167,   171.].   Gyűlések
        megszervezésének, megtartásának, az azokon való részvételnek  a
        joga  nélkül a nézetek, információk megszerzésének és  másokkal
        való megosztásának, a vélemények közösen történő kialakításának
        a    lehetősége    ugyanis    aligha   volna    megvalósítható.
        [Összefoglalóan: Abh., ABH 2001, 449.]
        A  4/2007. (II. 13.) AB határozat további elvi megállapításokat
        fogalmazott  meg a gyülekezési jog jellegével kapcsolatban:  „A
        békés   gyülekezés   szabadsága   a   demokratikus   társadalom
        előfeltétele  és  alapvető értéke. A  gyülekezési  jog  alapján
        megtartott  rendezvények  elválaszthatatlanul  kapcsolódnak   a
        demokratikus  nyilvánosság  értékéhez,  e  rendezvények  teszik
        lehetővé,  hogy  a  polgárok a politikai folyamatot  kritikával
        illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a
        politikai   és   társadalmi   rend,   a   képviseleti   szervek
        legitimitásának   megszilárdítása  szempontjából   is   értéket
        jelentenek.   A  tüntetések,  tiltakozó  akciók  a  képviseleti
        szervek,  a  kormányzat és a közvélemény számára  is  jelzik  a
        társadalomban megjelenő feszültségeket, lehetővé téve azt, hogy
        az   illetékesek   időben  megfelelő   lépéseket   tegyenek   a
        feszültségek okainak csökkentésére. Egy demokratikus társadalom
        nem  választhatja a tiltakozás elnémításának,  szükségtelen  és
        aránytalan  korlátozásának  útját: a  politikai  szabadságjogok
        korlátozása  nem  csak  azokat  sújtja,  akik  élni  kívánnának
        jogaikkal,  hanem a társadalom egészét, így azokat  is,  akikre
        hivatkozással  az  állam  a jogkorlátozás  eszközéhez  nyúl.  A
        gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények célja az,  hogy
        a  gyülekezési joggal élő polgárok közös véleményt  alakítsanak
        ki, illetve nézeteiket másokkal megosszák, és közösen juttassák
        kifejezésre.” (ABK 2007. február, 117.)
        Tehát   a   mai   alkotmányos  demokráciákban   a   közterületi
        gyülekezések elsősorban a már kialakult vélemények, álláspontok
        együttes  megjelenítésére,  közös képviseletére  szolgálnak.  A
        szólásszabadság és a gyülekezési szabadság kapcsolata legfőképp
        a  közös,  nyilvános véleménykifejezést jelenti. A  gyülekezési
        szabadság  mint kommunikációs jog jelentőségét növeli,  hogy  –
        ellentétben a sajtóval – közvetlen hozzáférési korlátok  nélkül
        biztosítja  mindenki  számára a politikai akaratképzésben  való
        részvételt.  Az  Alkotmány 61. § (1) és (2)  bekezdése  alapján
        mindenkinek joga van arra, hogy sajtóterméket hozzon létre.  Ez
        számottevő   anyagi   ráfordítást  igényel.   Az   Alkotmányból
        ugyanakkor   nem   következik,  hogy  az  egyes   sajtótermékek
        közzétegyék  bárkinek a véleményét. Ezért  a  közügyekben  való
        részvételt  biztosító jogintézmények közül nagy a  jelentőségük
        azoknak,  amelyeket  a  személyek hasonló feltételekkel  tudnak
        igénybe   venni.  Hagyományosan  ide  tartozik  a   közterületi
        gyülekezés szabadsága, és újabban ilyen szerepet kezd betölteni
        az internet.
         Az  Alkotmány 62. § (1) bekezdése szerint a békés  gyülekezési
        jog  szabadon gyakorolható. A jogkorlátozás határait – csakúgy,
        mint a többi alapjog esetében – az Alkotmány 8. § (2) bekezdése
        vonja  meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az  alapvető
        jog korlátozása csak akkor marad alkotmányos keretek között, ha
        a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére vonatkozik,
        ha elkerülhetetlen, azaz, ha kényszerítő okból kerül rá sor, és
        ha  a  korlátozás az elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan
        [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 7/1991. (II.
        28.)  AB  határozat, ABH 1991, 22, 25.; 22/1992. (IV.  10.)  AB
        határozat, ABH 1992, 122, 123.; összefoglalóan: Abh., ABH 2001,
        450.].

         3.1.  Az  indítványokban megjelenő békés célú spontán gyűlések
        fogalomkörébe többféle köztéri gyülekezés sorolható. A  valóban
        spontán  gyűlések nem előre eltervezett és megszervezett  módon
        jönnek   létre,  hanem  több  személy  egymástól  többé-kevésbé
        független  cselekvése  eredményeként. Ettől  némiképp  eltérőek
        azok   az   olykor   művészi,  máskor  inkább  politikai   célú
        megmozdulások,  amelyekben a résztvevők gyors  információcserét
        (például   internet,   mobiltelefon)   követően   rövid   időre
        (általában  csak  percekre) összegyűlnek, és  figyelemfelkeltő,
        meghökkentő megjelenésükkel hívják fel a figyelmet  magukra  és
        az    így   megjelenített   gondolatokra   (flash   mob    vagy
        villámcsődület). A spontán gyűlésektől megkülönböztethetők azok
        a  szervezett rendezvények, amelyeket a rendezvényre  okot  adó
        esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani,
        mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna.
         Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezek  a  közéleti
        célú,  békés  megmozdulások az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében
        elismert   gyülekezési  jog  körébe  tartoznak.  Az   együttes,
        nyilvános    véleménykifejezés   joga    mindenkit    megillet,
        függetlenül a gyűlés szervezettségétől, illetve a gyűlésre okot
        adó közéleti esemény jellegétől és idejétől.
        A  gyülekezési jognak ez a felfogása illeszkedik az alkotmányos
        demokráciákkal   szemben  támasztott  elvárásokhoz.   A   Német
        Szövetségi  Alkotmánybíróság gyakorlata a spontán  és  a  gyors
        gyülekezéseket   (Eilversammlungen)   alkotmányos    védelemben
        részesíti.   Ezért  a  bejelentési  kötelezettséget  tartalmazó
        szabályozás a spontán gyűlésekre nem alkalmazható. (BVerfGE 69,
        344.; BVerfGE 85, 69.). A lett Alkotmánybíróság részben a német
        alkotmányjogi  okfejtést követve arra a megállapításra  jutott,
        hogy  bár  az  alkotmány  a  „békés és előzetesen  bejelentett”
        gyülekezések szabadságát biztosítja, a spontán gyűlések  esetén
        a  törvényhozó  nem állapíthat meg bejelentési kötelezettséget,
        mivel  az ésszerűen nem várható el a spontán gyűlésre okot  adó
        esemény miatt. (2006-03-0106. számú döntés, 23-24. pont;  2006.
        november 23.)
         Az   Európai   Biztonsági   és  Együttműködési   Szervezet   e
        tárgykörben kibocsátott dokumentuma a gyülekezési jog  lényeges
        elemének  minősíti a spontán, illetve az azonnali demonstrációk
        lehetőségét.   (OSCE/ODIHR   Guidelines   for   Drafting   Laws
        Pertaining  to  the Freedom of Assembly, chapter  5.3.  Warsaw,
        December  2004.)  Az  Emberi  Jogok  Európai  Bírósága  szerint
        önmagában   a   bejelentési  kötelezettség  nem  korlátozza   a
        gyülekezési jog lényegét (Rassemblement Jurassien Unité  kontra
        Svájc,  8191/78. sz. 1979. október 10.), ugyanakkor  a  be  nem
        jelentett, békés célú és lefolyású tüntetés azonnali rendőrségi
        feloszlatása  sérti  az  Egyezmény  11.  cikkében   biztosított
        gyülekezési   szabadságot  (Oya  Ataman   kontra   Törökország,
        74552/01. sz. , 2006. december 5.).

         3.2.   Az  Alkotmánybíróság  minden  érdemi  határozatában   –
        explicit  vagy  implicit  módon –  szükségképpen  értelmezi  az
        Alkotmányt.  [36/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992,  207,
        210.]   A   testület   tevékenysége  kezdeteitől   kiemeli   az
        alkotmányértelmezés   során  tett   elvi   megállapításait.   A
        gyakorlatban  előfordul, hogy az Abtv. 1. § g) pontja  szerinti
        absztrakt   alkotmányértelmezésen  túl  a   többi   hatáskörben
        szükségképpen          megjelenő          alkotmányértelmezések
        végkövetkeztetéseit  is  tartalmazza  a  határozat   rendelkező
        része,   ha   az  a  jogalkotókra,  illetve  a  jogalkalmazókra
        vonatkozó  kötelezettségek miatt indokolt. A rendelkező  részbe
        foglalt  alkotmányértelmező megállapítások  tartalmazhatnak  az
        adott  ügytől  elvonatkoztatott elvi tételeket  [61/1992.  (XI.
        20.)  AB  határozat,  ABH  1992, 280.;  4/1993.  (II.  12.)  AB
        határozat,  ABH 1994, 48.; 28/1994. (V. 20.) AB határozat,  ABH
        1994,  134.; 60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994,  342.;
        32/1998.  (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 252.].  Továbbá  az
        alkotmányértelmezések  tartalmazhatják a vizsgált  jogintézmény
        alkotmányellenességének  általános  megfogalmazását   [először:
        23/1990.  (X.  31.) AB határozat, ABH 1990, 88.; 15/1991.  (IV.
        13.) AB határozat, ABH 1991, 40.].
         Következésképpen  az Abtv. 1. § g) pontja  szerinti  absztrakt
        alkotmányértelmezés    és   a   többi    hatáskörben    végzett
        alkotmányértelmezések között nem a megfogalmazás  elvontságában
        van  különbség.  Az  Abtv.  1. § g) pontja  szerinti  absztrakt
        alkotmányértelmezés  különlegességét  az  jelenti,   hogy   azt
        kizárólag   az  Abtv.  21.  §  (6)  bekezdésében  meghatározott
        személyek  indítványára,  az  Alkotmánynál  alacsonyabb  szintű
        norma  vizsgálata  nélkül,  absztrakt  módon  végezheti  el  az
        Alkotmánybíróság.
        Mindezeket   tekintetbe  véve  az  Alkotmánybíróság  határozata
        rendelkező részében megállapította, hogy az Alkotmány 62. § (1)
        bekezdésében  elismert gyülekezési jog kiterjed  az  előzetesen
        szervezett rendezvényekre, közöttük az olyan békés rendezvények
        megtartására,  amelyekre a gyülekezésre okot adó esemény  miatt
        csak  rövid időn belül kerülhet sor. A gyülekezési jog kiterjed
        továbbá az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre.

         4.  Az  indítványozók  álláspontja szerint  a  Gytv.  6.  §-a,
        illetve  a 14. § (1) bekezdése kizárja a spontán és az azonnali
        gyűlések lehetőségét, ezért ellentétes az Alkotmány 62.  §-ával
        [és  közvetve a 7. § (1) bekezdésével, valamint  a  61.  §  (1)
        bekezdésével]. A szabályozással szembeni kifogások  megjelentek
        a  gyülekezési jog visszásságait elemző szakértői jelentésekben
        is.   A   Gönczöl-bizottság  többségi  állásponja   szerint   a
        bejelentési  kötelezettség határidejét három  napról  hat-nyolc
        órára  indokolt  csökkenteni.  A  Civil  Bizottság  a  Gönczöl-
        bizottságban  megfogalmazott  különvéleménnyel  értett   egyet,
        amely  szerint  a  Gytv.  az Alkotmánnyal  és  az  Egyezménnyel
        ellentétesen   követeli  meg  a  spontán  tüntetések   előzetes
        bejelentését.
         Az  Emberi  Jogok  Európai Bírósága a Bukta és  társai  kontra
        Magyarország  ügyben  nem közvetlenül  a  Gytv.-ről,  hanem  az
        eljárás  alapjául szolgáló esetről és a jogalkalmazó szerveknek
        a  Gytv.  szövegét  értelmező és alkalmazó döntéseiről  foglalt
        állást.  „A  Bíróság  véleménye szerint  speciális  körülmények
        között, amikor valamely politikai esemény demonstráció formáját
        öltő  közvetlen  válaszlépést  tehet  indokolttá,  a  politikai
        eseményt  követő  békés  demonstráció  feloszlatása  pusztán  a
        szükséges  előzetes bejelentés hiánya miatt,  ha  a  résztvevők
        semmilyen jogellenes magatartást nem tanúsítanak, a békés  célú
        gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozását jelenti.” (36.
        bekezdés.)
        A  Gytv. 1. §-a az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével összhangban
        kimondja:  „A  gyülekezési  jog  mindenkit  megillető  alapvető
        szabadságjog,   amelyet  a  Magyar  Köztársaság   elismer,   és
        biztosítja   annak  zavartalan  gyakorlását.”  A   2.   §   így
        rendelkezik:
         „(1)    A   gyülekezési   jog   gyakorlása   keretében   békés
        összejövetelek,  felvonulások  és  tüntetések  (a  továbbiakban
        együtt:   rendezvény)   tarthatók,   amelyeken   a   résztvevők
        véleményüket szabadon kinyilváníthatják.
         (2)  A  rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított
        álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.
         (3)   A   gyülekezési  jog  gyakorlása  nem   valósíthat   meg
        bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való  felhívást,
        valamint   nem   járhat   mások   jogainak   és   szabadságának
        sérelmével.”
         Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   Gytv.   I.
        fejezetének rendelkezései – az Alkotmány 62. § (1) bekezdésének
        megfelelően – magukban foglalják a békés célú spontán,  illetve
        gyors gyűlések szabadságát is.

         5.  Az  Alkotmánybíróság  a  két  támadott  rendelkezés  közül
        először a Gytv.-nek a bejelentési kötelezettségről szóló 6.  §-
        át vizsgálta meg.

         5.1.   A   Gytv.  rendszerében  a  bejelentéshez  nem   kötött
        rendezvények   közé  tartoznak  egyrészt  azok  az   események,
        amelyeket  a  3.  §  kivon  a Gytv. hatálya  alól  (választási,
        vallási, kulturális, sport és családi rendezvények). Másrészt a
        6.  § alapján nem kell bejelenteni a Gytv. hatálya alá tartozó,
        de  nem  közterületen tartott rendezvényeket. (Abh., ABH  2001,
        445.)
         Továbbá,  a Gytv. 6. §-a nem vonatkozik az előzetes  szervezés
        nélküli,   spontán   gyűlésekre.  A   rendelkezés   ugyanis   a
        közterületen  tartandó „rendezvény szervezésének”  bejelentését
        írja elő, és a kötelezettséget a szervezővel szemben fogalmazza
        meg.  A  bejelentés tartalmi elemeit felsoroló 7. §  szerint  a
        tervezett   rendezvénnyel  kapcsolatos   adatok   és   előzetes
        becslések   bejelentését  írja  elő.   Ugyanakkor   a   spontán
        gyűléseket  tervszerűen nem készítik elő szervezők, és  nincsen
        előre meghatározott útvonaluk, napirendjük, rendezőik stb.
         Tehát  az  Alkotmánybíróság jelen ügyben kifejtett álláspontja
        szerint  a  Gytv.-nek  az  Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdésével
        összhangban lévő értelmezéséből az következik, hogy a Gytv.  1.
        és   2.  §-a  alapján  törvényes  lehetőség  van  spontán  (nem
        szervezett) békés gyülekezésekre, amelyeket a 6. § alapján  nem
        lehet  előzetesen  bejelenteni. A 6. §  alapján  a  bejelentési
        kötelezettség     a    közterületen    tartandó,     szervezett
        rendezvényekre vonatkozik.

         5.2.  A Gytv. 1. és 2. §-a az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével
        összhangban  lehetővé  tesz olyan szervezett  összejöveteleket,
        tüntetéseket, megmozdulásokat is, amelyeket a rendezvényre okot
        adó  esemény  miatt csak rövid időn belül lehet  megtartani.  A
        Gytv.  6.  §-a alapján – mivel közterületen tartott, szervezett
        rendezvényekről  van  szó  –  ezek a  gyülekezések  bejelentési
        kötelezettség alá esnek.
         Az   Abh.-ban  az  Alkotmánybíróság  a  gyülekezési  szabadság
        alkotmányos  korlátjának minősítette a  Gytv.-beli  bejelentési
        kötelezettséget. Ezt a törvényi előírást indokolja egyfelől az,
        hogy a rendőrségnek biztosítania kell a közrendet, azon belül a
        közlekedés  rendjét,  a  képviselőtestületek  és  a   bíróságok
        zavartalan  működését. Másfelől a rendezvény  szervezőjének  és
        résztvevőinek  is  érdekében  áll  a  bejelentés.  A  rendőrség
        közreműködése nélkül a résztvevők nem vehetik igénybe a  közúti
        gépjármű-közlekedés útvonalait, és minden tekintetben  be  kell
        tartaniuk  a  közlekedési szabályokat. A  bejelentés  és  annak
        rendőrségi  tudomásul vétele garancia arra, hogy – a rendezvény
        helyétől,  útvonalától  stb. függően – a  rendőrség  ellátja  a
        szükséges biztosítási feladatokat.
         A  Gytv. 6. §-a szerint a rendezvényt „legalább három nappal a
        rendezvény megtartásának tervezett időpontját megelőzően”  kell
        bejelenteni.  Ugyanakkor a Gytv.-nek a rendezvény megtiltásáról
        szóló  8. § (1) bekezdése alapján a rendőrség az ennél rövidebb
        időben bejelentett rendezvényt – pusztán emiatt – nem tilthatja
        meg.
         A  Gytv.  szövege elvileg kétfajta értelmezést tesz  lehetővé.
        Az  egyik szerint a három napon belüli közlés nem tekinthető  a
        Gytv.  értelmében  vett bejelentésnek, ezért  ilyen  esetben  –
        mivel  a  8.  §  szerinti tiltásra nem kerülhet  sor  –  érdemi
        vizsgálat nélkül el kell utasítani a beadványt. A másik szerint
        a  három  napon belüli közlés is bejelentés, és a 8. §  alapján
        nem  tiltható meg a rendezvény önmagában a közlés ideje  miatt,
        ezért  a  bejelentést érdemben kell vizsgálni.  Mivel  a  Gytv.
        szövegéből  egyik  értelmezés sem következik kényszerítően,  az
        Alkotmánybíróság az utóbbit tekintette az Alktomány 62.  §  (1)
        bekezdésével összhangban álló értelmezésnek.
         A  Gytv.  6.  és  8.  §-ának  ezt  az  értelmezését  követi  a
        formálódó, újabb jogalkalmazói gyakorlat is. A Budapesti Rendőr-
        főkapitányság 2008. április 11-i összefoglalója szerint  „2007-
        ben  legalább  8,  2008-ban  68 esetben  vett  tudomásul  olyan
        rendezvényeket,   amelyek  vonatkozásában  a   bejelentések   a
        törvényes  határidő után érkeztek. Tekintettel arra, hogy  volt
        lehetőség   ezekben  az  esetekben  a  szükséges   egyeztetések
        lefolytatására,  kellő  idő állt rendelkezésre  a  rendezvények
        előkészítésére és a biztosításra.”
         Következésképpen az úgynevezett gyors gyülekezések  esetén  is
        kötelező  a  bejelentés,  és  a rendőrség  akkor  hozhat  tiltó
        határozatot,  ha fennáll a Gytv. 8. § (1) bekezdésében  foglalt
        két  feltétel  valamelyike. A három napon  belüli  bejelentések
        esetén   megnő   a  közlekedési  útvonalak  biztosíthatóságának
        jelentősége.  A  Gytv.-ből következően három  nap  mindenképpen
        elegendő  arra,  hogy  a  rendőrség  megszervezze  a  szükséges
        biztosítási   feladatokat,  ha  a  közlekedés   más   útvonalon
        megvalósítható. A rendkívül rövid időn belüli bejelentés esetén
        viszont  –  a  tervezett helyszíntől, útvonaltól és  létszámtól
        függően   –   kérdéses  lehet,  hogy  a  bejelentett  időpontig
        biztosíthatók-e   a   közlekedési  feltételek.   A   rendezvény
        rendkívül  rövid  időn  belüli  megtartásának  tiltását  ez   a
        körülmény indokolhatja.
         Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozza, hogy  ilyen  esetekben  is
        irányadó    a    tartalmi    semlegesség    követelménye.    „A
        véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai  vannak  csak;
        amíg  egy  ilyen  alkotmányosan meghúzott  külső  korlátba  nem
        ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett,
        annak tartalmára tekintet nélkül.” [Először: 30/1992. (V.  26.)
        AB  határozat, ABH 1992, 179.] Ezért nem vehetők  figyelembe  a
        Gytv.  8. § (1) bekezdésében foglaltakon kívüli, a rendezvényen
        megjelenő közlés tartalmára vonatkozó megfontolások.

         5.3.  Az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban
        kifejtette:     „Az    Alkotmánybíróságnak     a     jogszabály
        alkotmányossági  vizsgálata során az  Alkotmány  értelmezésével
        meg  kell  állapítania,  hogy az adott jogszabályi  rendelkezés
        tárgyában  melyek  az alkotmányos követelmények.  A  jogszabály
        alkotmányos,  ha  ezeknek megfelel. A megfelelés  megállapítása
        logikailag   elkerülhetetlenné   teszi   azonban   a   vizsgált
        jogszabály  értelmezését  is.  Az  Alkotmánybíróság  mindig  az
        Alkotmány   és  a  vizsgált  jogszabály  egymásra   tekintettel
        értelmezett megfelelését vagy ellentétét állapítja meg. A norma
        alkotmányosságának  megállapítása egyben  a  norma  alkotmányos
        értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az
        értelmezéseiben   alkotmányos,   amelyek   az   adott    ügyben
        megállapított   alkotmányi  követelményeknek   megfelelnek.   A
        jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt  ne
        csupán önmagában és funkcióját tekintve, hanem mindenekelőtt az
        Alkotmánnyal   való  összhangjára  figyelemmel   értelmezzenek,
        függetlenül attól is, hogy a jogszabály az Alkotmány előtt vagy
        után  keletkezett-e.  (…)  [ABH 1993, 256,  267.;  megerősítve:
        23/1995.  (IV.  5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 121.;  4/1997.
        (I.  22.)  AB határozat, ABH 1997, 41.; 22/1999. (VI.  30.)  AB
        határozat, ABH 1999, 176, 201.; az újabb gyakorlatban: 22/2005.
        (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.)  AB
        határozat,  ABH 2005, 290.; 1/2007. (I. 18.) ABK 2007.  január,
        3.]
        Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította:
        az   Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdéséből  fakadó   alkotmányos
        követelmény,   hogy   a  Gytv.  6.  §-ának   alkalmazásakor   a
        bejelentési  kötelezettség a közterületen tartandó,  szervezett
        rendezvényekre vonatkozik.
        Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg
        azoknak  a  békés  rendezvényeknek  a  megtartása,  amelyek   a
        gyülekezésre  okot adó esemény miatt nem jelenthetők  be  három
        nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt.
        Mivel  a  Gytv. 6. §-ának van olyan értelmezése, amely megfelel
        az  Alkotmány  62.  §  (1) bekezdésének, az Alkotmánybíróság  a
        Gytv.   6.   §-a  alkotmányellenességének  megállapítására   és
        megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

        6.   Az   Alkotmánybíróság  külön  vizsgálta  a   Gytv.-nek   a
        rendezvények  feloszlatásáról szóló 14.  §  (1)  bekezdését.  A
        rendelkezés  szerint  a  rendőrségnek kötelező  feloszlatnia  a
        rendezvényt,  ha  a  gyülekezési jog gyakorlása  bűncselekményt
        vagy  bűncselekmény  elkövetésére való felhívást  valósít  meg,
        mások  jogainak és szabadságának sérelmével jár; a rendezvényen
        a  résztvevők  fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve  jelennek
        meg;   bejelentéshez  kötött  rendezvényt   bejelentés   nélkül
        tartanak  meg;  bejelentéshez kötött rendezvényt a  bejelentett
        időponttól,    helyszíntől,   útvonaltól,    céltól,    illetve
        napirendtől   eltérően   tartanak  meg;  bejelentéshez   kötött
        rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak meg.

         6.1.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint  a  14.  §  (1)
        bekezdésében   található  felsorolás  első  és  második   eleme
        (bűncselekmény  vagy bűncselekmény elkövetésére való  felhívás,
        mások  jogainak és szabadságának sérelme; fegyveres,  illetőleg
        felfegyverkezett  résztvevők)  nem  korlátozza  a   gyülekezési
        szabadságot. Az Alkotmány 62. § (1) bekezdése ugyanis  a  békés
        gyülekezéshez való jogot ismeri el, és abba nem tartozik bele a
        bűnelkövetés,   a   jogsérelem-okozás,   vagy    a    fegyveres
        megmozdulás.  Ilyen esetekben a Rendőrségről  szóló  1994.  évi
        XXXIV.  törvény  (a  továbbiakban:  Rtv.)  is  felhatalmazza  a
        rendőrséget kényszerintézkedések alkalmazására.

         6.2.  A  14.  §  (1)  bekezdésének  utolsó  fordulata  szerint
        kötelező  feloszlatni  a tiltó határozat  ellenére  megtartott,
        bejelentéshez   kötött  rendezvényt.   Ebben   az   esetben   a
        gyülekezési  szabadság  korlátozásának  indokoltságát  (konkrét
        esetbeli  szükségességét és arányosságát) előzetesen mérlegelte
        a  rendőrség  és  jogorvoslat esetén a bíróság.  Tiltásra  csak
        akkor  kerülhet  sor,  ha a tervezett rendezvény  a  bíróságok,
        illetve    a   népképviseleti   szervek   működését    súlyosan
        veszélyeztetné,  vagy a közlekedést indokolatlanul  meggátolná.
        Ezért  a  tiltó  határozat  ellenére megtartott,  bejelentéshez
        kötött  rendezvény feloszlatása összhangban van a jogkorlátozás
        előzetes mérlegelésének eredményével.
        Az  Alkotmánybíróság tekintettel volt arra, hogy a Gytv. 9. §-a
        a tiltó határozattal szemben bírósági jogorvoslatot biztosít. A
        testület figyelembe vette továbbá azt, hogy az Rtv. 16-17.  §-a
        és  59-60.  §-a, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról
        szóló  62/2007.  (XII.  23.) IRM rendelet  74.  §-a  alapján  a
        rendőrségnek  a  feloszlatás végrehajtása során is  mérlegelnie
        kell  konkrét  szempontokat. Kényszerítő eszközök alkalmazására
        csak  akkor kerülhet sor, ha a résztvevők a megszabott határidő
        leteltéig  nem  fejezik be a rendezvényt, és  ellenszegülnek  a
        rendőri   intézkedésnek.  A  rendőrségnek  tehát  a  rendezvény
        körülményeit alapul véve, elsősorban erőszak alkalmazása nélkül
        kell a törvénysértő rendezvény befejezését vagy félbeszakítását
        elérnie.

         6.3.  A  fentiektől eltérően ítélte meg az Alkotmánybíróság  a
        Gytv.  14.  § (1) bekezdésének harmadik és negyedik  fordulatát
        (bejelentéshez kötött rendezvény bejelentés nélküli megtartása,
        bejelentéshez  kötött  rendezvénynek a bejelentett  időponttól,
        helyszíntől,  útvonaltól,  céltól, illetve  napirendtől  eltérő
        megtartása).
         A   Gytv.-nek   az  Alkotmány  62.  §-ával  összhangban   lévő
        értelmezése  alapján  a  Gytv. 6.  §.-ába  foglalt  bejelentési
        kötelezettség  nem  vonatkozik az előzetes  szervezés  nélküli,
        békés  gyűlésekre.  Mivel  a  Gytv.  14.  §  (1)  bekezdése   a
        „bejelentéshez    kötött   rendezvény”    bejelentés    nélküli
        megtartását  rendeli feloszlatni, nincs törvényes  lehetőség  a
        szervezés nélküli, békés gyülekezések (spontán gyűlések,  flash
        mobok) feloszlatására önmagában a bejelentés hiánya miatt.
         A  Gytv.  14.  § (1) bekezdése alapján a bejelentéshez  kötött
        rendezvény  akkor  oszlatható  fel,  ha  bejelentés  nélkül,  a
        bejelentésben  foglaltaktól eltérően, vagy  a  rendőrség  tiltó
        határozata  ellenére  tartják meg, de  önmagában  a  késedelmes
        bejelentés  miatt  nem.  Ezért a Gytv. alapján  –  önmagában  a
        bejelentés  ideje  miatt – nem oszlathatók  fel  azok  a  békés
        rendezvények  sem, amelyeket a gyülekezésre  okot  adó  esemény
        miatt  a tervezett rendezvény időpontja előtt három napon belül
        jelentettek  be  a  szervezők,  és  a  rendőrség  a  rendezvény
        megtartását nem tiltotta meg.
        Ugyanakkor  a  vizsgált  rendelkezések a  bejelentéshez  kötött
        rendezvények  kötelező feloszlatását írják elő,  ha  bejelentés
        nélkül, vagy a bejelentett időponttól, helyszíntől, útvonaltól,
        céltól,  illetve napirendtől eltérően tartják meg.  Ezekben  az
        esetekben közös, hogy békések, nem járnak jogsérelemmel, és nem
        feltétlenül   gátolják   a  közlekedést   vagy   a   bíróságok,
        népképviseleti szervek zavartalan működését. [A  mások  jogait,
        szabadságát  sértő  rendezvények feloszlatására  a  14.  §  (1)
        bekezdés első fordulata alapján kerül sor.]
        A Gytv. 14. § (1) bekezdésének „bejelentés nélkül, a 7. § a) és
        b)  pontjában foglaltaktól eltérően vagy” szövegrésze  kizárja,
        hogy  a  rendőrség  mérlegelje a szükséges szempontokat,  és  a
        fokozatos   beavatkozás  lehetőségét.  A  rendelkezés   a   nem
        szabályszerűen  megtartott  békés gyűlésekkel,  rendezvényekkel
        szembeni    fellépésként   kizárólagosan   és   kötelezően    a
        feloszlatást írja elő.
        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az  előírt  bejelentés
        elmulasztása, illetve az abban foglaltaktól való eltérés esetén
        a  közrend  fenntartása és a jogsérelmek  megelőzése  érdekében
        szükséges,   hogy  a  rendőrség  vegye  fel  a  kapcsolatot   a
        rendezvény   szervezőjével,  és  tisztázzák,   hogy   történt-e
        mulasztás  vagy  eltérés a bejelentéstől  stb.  A  Gytv.-nek  a
        rendezvény  rendjének  biztosításáról  szóló  11.  és  12.  §-a
        alkalmazásakor  esetenként elengedhetetlen, hogy  a  rendezvény
        szervezője  és  a  rendőrség  együttműködjenek.  Amennyiben   a
        szervező  nem  működik együtt a rendőrséggel, és  a  rendezvény
        elveszíti    békés    jellegét,   mások   alapvető    jogainak,
        szabadságának sérelmével jár, akkor a rendezvény feloszlatása –
        mint  végső  eszköz – indokolt. Ugyanakkor a békés gyülekezések
        kötelező feloszlatása olyan esetekben, amikor a résztvevők  nem
        tanúsítanak  jogsértő  vagy közrendbe  ütköző  magatartást,  az
        Alkotmány  62.  § (1) bekezdésében elismert békés gyülekezéshez
        való jog aránytalan korlátozásának minősül.
        Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozza, hogy az  előírt  bejelentés
        elmulasztása       törvénysértés,      amelyhez       hátrányos
        jogkövetkezmények  kapcsolódhatnak. A rendezvény  szervezőjének
        mulasztása   azonban  nem  járhat  minden   esetben   azzal   a
        következménnyel, hogy a rendőrség – további feltételek nélkül –
        feloszlatja a rendezvényt, amelynek résztvevői nem követtek  el
        jogsértést.
        Hasonló   törvénysértésnek   minősülhet,   ha   a   bejelentett
        időponttól,    helyszíntől,   útvonaltól,    céltól,    illetve
        napirendtől  eltérően tartják meg a rendezvényt. Ugyanakkor  az
        eltérést  nem  mindig a szervező mulasztása okozza.  Előfordul,
        hogy  a  résztvevők  száma  vagy  a  rendezvény  jellege  miatt
        indokolt  és  olykor elkerülhetetlen az eltérés a bejelentésben
        foglaltaktól.  A Gytv. szabályozása mindezekre a  körülményekre
        tekintet nélkül írja elő kötelezően a rendezvény feloszlatását.

        Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  a  Gytv.  14.  §   (1)
        bekezdésének  „bejelentés nélkül, a 7. §  a)  és  b)  pontjában
        foglaltaktól  eltérően  vagy” szövegrészét  alkotmányellenesnek
        minősítette, és megsemmisítette.
        Az  Alkotmánybíróság  az Abtv. 42. § (1)  bekezdése  alapján  a
        határozat   közzétételének   napjával   semmisítette   meg   az
        alkotmányellenes  rendelkezést. Az Abtv. 43.  §  (4)  bekezdése
        szerinti pro futuro megsemmisítést nem indokolja a jogbiztonság
        védelme,  mert  jelen esetben a Gytv. 14.  §  (1)  bekezdésének
        hatályban  maradó szövegrésze alkalmazható norma, e tekintetben
        nincs   feltétlenül  szükség  törvényhozói  beavatkozásra.   Az
        Alkotmánybíróság  úgy  ítélte meg,  hogy  az  veszélyeztetné  a
        jogbiztonságot,   ha   a   rendőrség   alapjogot   aránytalanul
        korlátozó,   alkotmányellenessé  nyilvánított,  de   időlegesen
        hatályban    maradt    rendelkezés   gyakorlati    alkalmazását
        mérlegelné.

        7.   Az   Alkotmánybíróság  hangsúlyozza,  hogy  a  bejelentési
        kötelezettség  a  Gytv. hatálya alá tartozó valamennyi  köztéri
        rendezvényre vonatkozik. Kivételt képeznek a spontán  gyűlések,
        amelyek    esetében    lehetetlen   az   előzetes    bejelentés
        megkövetelése.  Az Sztv. 152. § (1) bekezdése szerint  százezer
        forintig   terjedő  pénzbírsággal  sújtható,  aki  „bejelentési
        kötelezettséghez   kötött   összejövetelt,   felvonulást   vagy
        tüntetést   bejelentés  (…)  nélkül  vagy  a  rendőrség   tiltó
        határozata   ellenére  szervez  vagy  tart”.   Ezen   túlmenően
        közlekedési szabálysértések miatt felelősségre vonhatók azok  a
        személyek, akik a rendőrség közreműködése nélkül veszik igénybe
        a  közúti  gépjármű-közlekedés útvonalait, vagy más  módon  nem
        tartják  be  a  közlekedési  szabályokat.  Ilyen  esetekben   a
        rendőrség   eljárására  és  intézkedéseire  az  Rtv.  szabályai
        irányadók.
        A rendőrség mint jogalkalmazó szerv tevékenységének része, hogy
        konkrét  esetekben  értelmezze  a  Gytv.-t,  és  mérlegelje  az
        alapjogokat  és  a  közérdekű  szempontokat.  A  jogértelmezési
        kérdésekben  való konkrét állásfoglalás minden  köztéri  gyűlés
        esetén  elkerülhetetlen.  A normák értelmezése  és  alkalmazása
        körüli vitákat nem lehet előre kizárni. A rendőrségnek meg kell
        ítélnie,  hogy  a  rendezvény a Gytv. hatálya  alá  tartozik-e,
        bejelentési kötelezettség alá esik-e, a Gytv. előírásainak és a
        bejelentésben foglaltaknak megfelelően zajlik-e, mások alapvető
        jogainak,   szabadságának  sérelmével   jár-e,   stb.   Ezekhez
        hasonlóan   mérlegelni  kell,  hogy  indokolt-e  a   rendezvény
        feloszlatása, és kényszerítő eszközök alkalmazása. A  rendőrség
        jogalkalmazó tevékenységét a bíróság jogosult felülvizsgálni. A
        bírósági   jogalkalmazás  irányadó  a  rendőrség   számára.   A
        joggyakorlat   egységesítése  csökkenti   a   jogbizonytalanság
        veszélyét.
        Az  Alkotmánybíróság határozata meghozatalakor tekintetbe vette
        a  gyülekezési  joggal kapcsolatos visszaélések  veszélyeit.  A
        hatóságok  visszaélésszerű jogalkalmazásával  szemben  a  Gytv.
        több   jogorvoslati   lehetőséget   biztosít,   amelyeket    az
        Alkotmánybíróság  már  az  Abh.-ban is értékelt.  Hasonlóképpen
        létező  és  nem  elhanyagolható veszély,  hogy  egyes  gyűlések
        kezdeményezői, szervezői, résztvevői visszaélnek a  gyülekezési
        szabadsággal,   az   Alkotmány  és  a  Gytv.   által   elismert
        jogosultságokkal.   Azonban  az  Alkotmánybíróság   álláspontja
        szerint  a  mindenkit megillető gyülekezési jog nem csorbítható
        azon az alapon, hogy néhányan esetleg visszaélnek vele.
        A    mások   alapvető   jogait   sértő,   illetve   közvetlenül
        veszélyeztető, törvényellenes gyűlésekkel szembeni  fellépéshez
        a  Gytv. és az Rtv. megfelelő kereteket biztosít. A Gytv. 14. §
        (1) bekezdése alkotmányosnak minősített rendelkezései alapján a
        nem békés rendezvényeket, gyűléseket fel kell oszlatni. Az Rtv.
        lehetővé  teszi kényszerítő eszközök alkalmazását  a  rendőrség
        intézkedéseinek  ellenszegülőkkel  szemben,  az  Rtv.  59.  §-a
        alapján  a  jogellenes  magatartást tanúsító  tömeggel  szemben
        tömegoszlatási  eszközök  vehetők igénybe.  Ezekhez  kapcsolódó
        jogkövetkezmény  a Gytv.-nek a kártérítésről rendelkező  13.  §
        (1)  bekezdése, valamint az Sztv. idézett 152. § (1) bekezdése.
        A    szankciórendszer    része   értelemszerűen    a    Büntető
        Törvénykönyvről  szóló  1978. évi IV.  törvény,  amelynek  XVI.
        fejezete tartalmazza a közrend elleni bűncselekményeket, köztük
        a rendbontást (271/A. §).
        Mindezek   alapján  megállapítható,  hogy  az  Alkotmánybíróság
        eltért   az  Abh.  megállapításaitól.  Az  indítványok   érdemi
        elbírálását  az tette lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság  –  az
        eltérő  alkotmányos  összefüggésekre és  az  újabban  felmerült
        problémákra hivatkozva – a jelen ügyet megkülönböztette az Abh.-
        ban  elbírált  alkotmányossági  kérdésektől.  A  normakontroll-
        eljárás  keretében elvégzett alkotmányértelmezés  és  az  abból
        levont  következtetések  azért térnek el  részben  az  Abh.-ban
        foglaltaktól,  mert  az  Alkotmánybíróság  jelen  esetben  –  a
        kifejtett indokok alapján – a korábbiaktól eltérően ítélte  meg
        a   gyülekezési   szabadság  biztosításának  és  korlátozásának
        feltételeit.

        8. Az Alkotmánybíróság határozatával elutasította a Gytv. 6. §-
        a  alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére
        irányuló   indítványokat.  Ezért  elutasította  azt   a   bírói
        kezdeményezést    is,   amely   arra    irányult,    hogy    az
        Alkotmánybíróság állapítsa meg: a Gytv. 6. §-a a  Pécsi  Városi
        Bíróságon  folyamatban lévő 15.sz.1974/2007. számú  ügyben  nem
        alkalmazható.  Az  ügyben eljáró bíró  jogosult  és  köteles  a
        konkrét tányállás alapján eldönteni, hogy – a Gytv.-nek a jelen
        határozatban megállapított, az Alkotmány 62. § (1) bekezdésével
        összhangban lévő értelmezése alapján – a szabálysértési eljárás
        alá    vont   személy   bejelentéshez   kötött   összejövetelt,
        felvonulást vagy tüntetést szervezett-e bejelentés nélkül.

        9.  Jelen  határozatát  az Alkotmánybíróság  az  előterjesztett
        indítványok  alapján hozta meg. Az Abtv. 49.  §  (1)  bekezdése
        szerint    mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenesség
        megállapítására  nemcsak indítványra, hanem hivatalból  is  sor
        kerülhet.   Jelen   ügyben  a  mulasztásos  alkotmányellenesség
        kérdése több szempontból merült fel.
        Az Alkotmánybíróság megerősítette az Abh. megállapítását, amely
        szerint   a   Gytv.   feltételezett  egyedi  hiányosságai   nem
        indokolják  a Gytv. egészének alkotmányossági felülvizsgálatát.
        A  testület megállapította, hogy a Gytv. szabályozása megfelelő
        törvényi kereteket biztosít ahhoz, hogy a jogalkalmazó  szervek
        a  konkrét  esetek  megítélésénél kellően figyelembe  vegyék  a
        gyülekezési szabadság és a szabad közlekedéshez fűződő  érdekek
        súlyát.  Az  Alkotmánybíróság ezzel  öszefüggésben  leszögezte,
        hogy  nem  minősül gyülekezésnek a közterület  korlátlan  idejű
        igénybevétele,   illetve  a  nem  közös   véleménynyilvánításra
        irányuló   rendezvény.  Ilyen  esetekben  az   Rtv.   szabályai
        irányadók.
        Az    Alkotmánybíróság   nem   állapított   meg    mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenességet az úgynevezett  spontán  és
        gyors   gyűlésekkel   kapcsolatban  sem.  Az   Alkotmánybíróság
        gyakorlata       szerint       mulasztásban       megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megállapításához vezet, ha a  jogszabályból
        hiányoznak  az  alapjog  érvényesüléséhez  szükséges  garanciák
        (először:  161/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 766,  776.).  Az
        Alkotmánybíróság  úgy ítélte meg, hogy jelen  esetben  a  Gytv.
        hatályos   rendelkezéseinek  adható  olyan  értelmezés,   amely
        összhangban   áll   az  Alkotmány  62.  §   (1)   bekezdésével.
        Alkotmányossági szempontból nem feltétlenül szükséges,  hogy  a
        törvényhozó kifejezetten ismerje el a spontán és gyors gyűlések
        szabadságát,  mert  azokra törvényi tilalom, illetve  speciális
        korlátozás   hiányában  lehetőség  van.  Ezért  a   gyülekezési
        szabadság  érvényesüléséhez szükséges  törvényi  garanciák  nem
        hiányoznak.
        Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza: elsősorban a  törvényhozónak
        kell  mérlegelnie  azt,  hogy  a  visszaélések  megelőzése,   a
        jogalkalmazási   nehézségek  csökkentése  érdekében   mennyiben
        indokolt  módosítani, kiegészíteni a Gytv.  rendelkezéseit.  Az
        Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdése  szerint  az  állam  elsőrendű
        kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartása és  védelme.
        Az  Alkotmány  62.  §  (2)  bekezdése  kifejezetten  előírja  a
        gyülekezési jogról szóló törvény elfogadását. Az Alkotmány 8. §
        (1)   bekezdése   megköveteli,  hogy  az  Országgyűlés   és   a
        törvényjavaslatok    előkészítéséért   felelős    Kormány    az
        Alkotmánynak  megfelelő tartalmú törvény  elfogadását  követően
        figyelemmel  kísérje az alapjog érvényesülését a jogalkalmazási
        gyakorlatban,  és  megtegye  a szükséges  lépeseket  a  törvény
        módosítása érdekében. Az állam alapjogvédelmi kötelessége tehát
        nem  merül  ki egy-egy törvény elfogadásában, hanem  folyamatos
        hatásvizsgálatot igényel.
        Az   Alkotmánybíróság  megjegyzi  továbbá:  az  Országgyűlésnek
        figyelemmel   kell   lennie  arra,  hogy  a   Gytv.   szabályai
        összhangban  legyenek az Egyezmény 11. cikk  (2)  bekezdésében,
        valamint    a    Polgári   és   Politikai   Jogok    Nemzetközi
        Egyezségokmányának    21.    cikkében    foglalt    korlátozási
        lehetőségekkel.  Ezekből  az  egyezményekből  és   az   azokhoz
        kapcsolódó  esetjogból az államnak egyfelől az a kötelezettsége
        származik, hogy biztosítsa a gyülekezési szabadság feltételeit.
        Másfelől  az  egyezmények megfogalmazzák azokat  az  indokokat,
        amelyek  alapján  az államnak – az Alkotmány keretei  között  –
        lehetősége van a gyülekezési szabadság korlátozására.
        Az  Alkotmánybíróság határozata értelmében a Gytv.  egésze  nem
        vált  alkotmányellenessé az elfogadása  óta  eltelt  közel  két
        évtizedben.   Ugyanakkor  számos  rendelkezésével  kapcsolatban
        felvethető, hogy további pontosítást igényel. Jelen  ügyben  az
        Alkotmánybíróság   nem   szembesült  a   Gytv.   olyan   súlyos
        hiányosságával,   amely  korlátozza  a  gyülekezési   szabadság
        érvényesülését.  Ezért  nem merült fel, hogy  további  törvényi
        garanciák   szükségesek   a   szabadságjog   védelmében.    Épp
        ellenkezőleg:  az  indokolt  törvényi  kiegészítések   vagy   a
        gyülekezési  szabadság  korlátaiként  jelenhetnének  meg,  vagy
        alapjogi  szempontból nem eredményeznének számottevő változást.
        Ilyen  tartalmú  szabályok megfogalmazására az Alkotmánybíróság
        nem  hívja  fel  az  Országgyűlést. A  törvényhozó  csak  akkor
        alkothat  alapvető  jog  korlátozásával járó  szabályozást,  ha
        másik   alapvető   jog   védelme  vagy  alkotmányos   cél   azt
        elkerülhetetlenné teszi.

        Az  Alkotmánybíróság  az Abtv. 41. §-a alapján  rendelte  el  a
        határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke

                    Dr. Balogh Elemér       Dr. Bragyova András
                    alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                    Dr. Holló András            Dr. Kiss László
                    alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                    Dr. Kovács Péter       Dr. Kukorelli István
                    alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró

                    Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós
                    alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                    Dr. Paczolay Péter     Dr. Trócsányi László
                    előadó alkotmánybíró          alkotmánybíró
          Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye

          Egyetértek a többségi határozat rendelkező részének  1.  és  2.
          pontjában  foglalt alkotmányértelmezéssel. Azonban a rendelkező
          rész  további  pontjai esetében a véleményem, és  a  rendelkező
          rész  egészéhez fűzött indokolásom — a gyülekezési jog fogalma,
          alkotmányos funkciója és más alkotmányos jogokhoz való viszonya
          tekintetében — eltér a többségi határozatban foglaltaktól.

          1.  Az  első  tisztázandó  kérdés a  gyülekezési  jog  fogalma,
          terjedelme, más szabadságjogokhoz való viszonya.

          1.1  A  gyülekezési  jog  legtágabb értelemben  vett  felfogása
          minden közös céllal összegyűlt csoportosulást a gyülekezési jog
          által alkotmányosan védett magatartásnak tekint. E meghatározás
          szerint   a  gyülekezési  jog  alkalmazási  köre  független   a
          gyülekező  csoport céljától, feltéve, hogy a  cél  megengedett,
          így   a  sport-,  szabadidős-,  szórakoztató-  vagy  kulturális
          rendezvények  is ide tartoznak, ha szervezői magánszemélyek.  A
          tágabb  felfogás  másrészt aszerint is  lehet  tágabb,  hogy  a
          gyülekezési jog terjedelmébe nemcsak a közterület, hanem minden
          nyilvános   rendezvény  is  beletartozik,  mint  a   színházak,
          sportcsarnokok vagy bevásárlóközpontok területe.

          Az  Alkotmányban  biztosított gyülekezési jog  szerintem  tágan
          értelmezendő, így kiterjed minden nyilvános helyen  tartott  és
          mindenki  számára  hozzáférhető (azaz  nyilvános)  rendezvényre
          (pl.: sportesemény), tehát nem korlátozódik csupán a szabad  ég
          alatt,  vagyis  a  közterületen megtartott  gyűlésekre.  Gyűlés
          alatt értjük több (minimum 10 – 15 fő) ember közös céllal  való
          együttes jelenlétét közterületen vagy nyilvános helyen.

          A  gyülekezési  jog  fő funkciója, amely meghatározza  a  többi
          alkotmányos  joghoz  való  viszonyát, a  résztvevők  politikai-
          társadalmi-kulturális véleményének közös kinyilvánítása,  végső
          soron  az  alkotmányos demokráciában alapvető súlyú közvélemény
          befolyásolása.  A  gyülekezési  jog  a  szólásszabadság  és   a
          mozgásszabadság együttes és csoportos gyakorlása. A gyülekezési
          szabadság   gyakorlásának  fő  célja  nem   a   szólásszabadság
          argumentatív    oldalának    (meggyőzés    és    véleménycsere)
          érvényesítése,  hanem  jellegzetesen  egy  már  meggyőződésként
          vallott  vélemény  kinyilvánítása, vagyis az nem  diskurzív  és
          argumentatív. Ennek két oldala lehet: az együttes kinyilvánítás
          ténye szólhat a többi résztvevőnek, másrészt a gyülekezési  jog
          gyakorlásával  kinyilvánított  vélemény  nem  kevésbé  szól   a
          gyülekezésben részt nem vevőknek, gyakran állami szerveknek.

          A  gyűlések  résztvevői  jellemzően az alkotmányos  demokráciák
          politikai    életében   vitatott   kérdésekben    nyilvánítanak
          véleményt. Ez a tény különösen fontossá teszi a gyülekezési jog
          gyakorlásával  élni  kívánók és a nem  gyülekezők,  továbbá  az
          állami szervek és a gyülekezők viszonyának tisztázását.

          A  gyülekezési  jog  fogalom-meghatározásával hangsúlyozandónak
          tartom,   hogy   a   gyülekezési  szabadság   nem   az   állami
          „akaratnyilvánításban” való részvétel — ami  más  szavakkal  az
          állami  szervek  intézkedésre kényszerítését jelenti  —,  hanem
          véleménynyilvánítás  és  ezzel  a  társadalmi  nyilvánosság,  a
          közvélemény   befolyásolása.   Kiemelendő   azonban,   hogy   a
          befolyásolás  nem jelenthet kényszerítést, hanem  csakis  mások
          meggyőzésére (vagy figyelmének felhívására) irányulhat.

          A    véleménynyilvánítás   általános   szabadságától    azonban
          lényegesen  különbözik a gyülekezés szabadsága  abban,  hogy  a
          véleménynyilvánítás  szabadsága  nem  jár  szükségképpen  mások
          alkotmányos  jogainak korlátozásával (bár természetesen  ez  is
          előfordulhat).  A  gyülekezési jog viszont éppen  ilyen,  ezért
          szabályozása    a   törvényhozótól   és   alkotmányértelmezőtől
          különösen   megfontolt  és  sokoldalú  mérlegelést   kíván.   A
          véleménynyilvánítás  szabadsága nem foglalja  magában  a  jogot
          arra,  hogy  mások  a kinyilvánított vagy kifejezett  véleményt
          egyáltalán  meghallgassák,  vagy  másképpen  tudomást  vegyenek
          róla;  sőt  a „fogoly közönség” („captive audience”)  esetén  —
          amikor a közönség nem térhet ki egy véleménynyilvánítás elől  —
          igazolható a véleménynyilvánítás korlátozása is.

          1.2. Különbözik a véleményem többségétől a gyülekezési jog és a
          mozgásszabadság  alkotmányos joga  egymáshoz  való  viszonyának
          megítélésében is. A jelen határozatban kifejtettek az  55/2001.
          (XI. 29.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) álláspontjától  —
          amely  szerint a gyülekezési jog a mozgásszabadságot korlátozza
          — részben eltérnek. A többségi határozat most az Abh-hoz fűzött
          kisebbségi   véleményben  kifejtettekhez  áll   közelebb,   bár
          elismeri a két jog közötti összeütközés lehetőségét.

          Az  összeütközés kikerülhetetlenségének elismerése még nem  jár
          szükségképpen   a   gyülekezési   jog   korlátozásával,    csak
          szükségessé  teszi az egymással összeütköző — azaz  együttesen,
          egy  időben, egy helyen nem gyakorolható — jogok korlátozásának
          összemérését, és azután a döntést arról, melyik alkotmányos jog
          korlátozása milyen feltételekkel indokolt az egyik vagy a másik
          alapjog  javára.  Ezt a döntést elsősorban a törvényhozó  hozza
          meg,  de  éppen  a  gyülekezési jog  esetében  a  közigazgatási
          (rendőri) hatóságok is széles mérlegelési joggal rendelkeznek.

          Az   alkotmányos   jogok   közötti  összeütközés   eldöntésének
          általános mércéje — melyik gyakorlásának kell elsőbbséget  adni
          és  milyen feltételekkel — az egyes alkotmányos jogok egymáshoz
          mért  „értéke”, súlya, valamint a jogkorlátozás  terjedelme  és
          mértéke. A gyülekezési jog gyakorlása nyilvános helyen,  kivált
          közterületen, gyakran mások — a gyülekezési jogot nem gyakorlók
          —–   alkotmányos   jogainak  kisebb-nagyobb  sérelemével   jár.
          Altalában  véve mások alkotmányos jogának gyakorlását  mindenki
          köteles legalábbis elviselni — de ez a kötelezettség kölcsönös,
          mindenkire  és  minden  alkotmányos  szabadságjogra   egyenlően
          kiterjedő.  Különösen nehéz eset, ha az egyik  alkotmányos  jog
          gyakorlása  kizárja,  és nem csak korlátozza,  nehezíti,  mások
          jogainak gyakorlását. Ha egy fontos alkotmányos jog másként nem
          gyakorolható,   elfogadható  más  alkotmányos  jogok   időleges
          korlátozása,  vagy  akár gyakorlásának  átmeneti  kizárása  is.
          Ilyenkor azonban különösen tekintettel kell lenni arra, hogy  a
          szabadságjog  vagy alkotmányos jog korlátozása arányos  legyen;
          ha  pedig egy alkotmányos jog gyakorlása megnehezül, vagy éppen
          lehetetlenné válik, a törvényhozónak gondoskodnia  kell  arról,
          hogy  a  korlátozás  elviselhető (térbeli és  időbeli)  keretek
          között maradjon.

          Mások   szabad  mozgáshoz  való  joga  szükségképpen  sérül   a
          közterületeken  tartott  gyűlésekkel,  hiszen  a  bárki   által
          szabadon   használható,   köztulajdonban   lévő   területet   a
          gyülekezők ténylegesen birtokba veszik (a törvény szerint pedig
          onnan  a  rendezők  másokat  ki is utasíthatnak,  és  az  ezzel
          szembeni  engedetlenség akár bűncselekmény is lehet  —  a  Btk.
          271/A.  §-a  szerinti rendbontás). Ezzel a  gyűlés  idejére  az
          igénybe    vett    közterület   megszűnik   mindenki    számára
          hozzáférhető, azaz köz-, területnek lenni és alá  van  vetve  a
          gyülekezés szervezője és rendezője szabta szabályoknak.

          A  mozgásszabadság  tartalma kétségtelenül  magába  foglalja  a
          közterületen való tartózkodás és a közlekedés jogát egyaránt  —
          az  általános szabályok tiszteletben tartásával. Ha ezt csak  a
          lakóhely szabad megválasztására szűkítenénk, akkor a lakóhelyre
          eljutás  vagy  visszajutás  már nem lenne  alkotmányos  jog.  A
          bárhol   való   tartózkodás  szabadsága  azonban   csakis   ezt
          jelentheti,  mivel  a  más tulajdonában tartózkodásra  senkinek
          sincs  alkotmányos  joga  —  a  saját  lakásban  illetve  saját
          ingatlanon  való  tartózkodás jogát pedig a  tulajdonjog  és  a
          magánlakás sérthetetlensége védi, nem a mozgásszabadság, ami  a
          személyi szabadság része.

          1.3.  A  szabadságjog  éppen attól  szabadság,  hogy  a  szabad
          magatartás  nem gyakorlása éppúgy megengedett,  mint  az  adott
          magatartás  gyakorlása. Így valamennyi szabadságjognak  létezik
          egy  pozitív,  a  gyakorlás, és egy negatív, a  nem  gyakorlás,
          értelemben  vett  tartalma.  A negatív  oldal  éppúgy  része  a
          szabadságjogoknak,  mint a pozitív; így  valamely  szabadságjog
          nem  gyakorlásának  a joga éppúgy megillet bárkit,  mint  annak
          gyakorlásáé,   tehát  a  pozitív  és  a  negatív   szabadságjog
          gyakorlóit egyaránt alkotmányos védelemben kell részesíteni.

          A  gyülekezési  jog  szabadságjog mivoltából  következik,  hogy
          ennek  is  van pozitív és negatív oldala, vagyis a  gyülekezési
          szabadság  ugyanannyira a NEM gyülekezés  szabadsága  is  [Vö.:
          64/1991.  (XII.  17.)  AB határozat, ABH 1991,  258,  262-263.;
          4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 48, 50.; 38/1997. (VII  1.)
          AB  határozat,  ABH  1997, 249, 255.;  48/1998.  (XI.  23.)  AB
          határozat,  ABH 1998, 333, 341.]. Ezt — szerintem — a  többségi
          vélemény  nem  veszi  kellően figyelembe,  és  érvelésében  nem
          fordít   elegendő   figyelmet  a   nem   gyülekezők,   vagy   a
          gyülekezéstől kifejezetten távol maradni akarók jogaira,  pedig
          azok  jogai  éppen annyira alkotmányos jogok, mit a  gyülekezők
          jogai.  A  gyülekezési jog imént tárgyalt konfliktusos  jellege
          miatt ennek komoly súlya van. A gyülekezők ugyanis nem másoktól
          elhatárolt  területen  nyilvánítanak ki csoportosan  véleményt,
          hanem éppen ott, ahol a velük ellentétes véleményen lévők, vagy
          a  semlegesek  nem kevesebb alkotmányos joggal tartózkodhatnak,
          mint ők.

          Mások  jogait egy gyűlés annál jobban korlátozza, minél nagyobb
          a  gyűlés számára lefoglalt közterület, és gyűlés hossza; ezért
          alkotmányosan indokolt mindkettő korlátozása. Az Alkotmány 8. §
          (1)  bekezdése nem csak a gyülekezési jog védelmére kötelezi  a
          törvényhozót,     hanem    mindenki    más     személyes     és
          mozgásszabadságának, magánélethez való jogának, vagy egyszerűen
          általános szabadságjogának védelmére.

          2.  Egyetértek  a  határozattal abban, hogy a  gyülekezési  jog
          kiterjed  a  csak  rövid  időn belül  megtartható  ún.  gyors-,
          illetve spontán (nem szervezett) gyűlésekre is. Ugyanakkor  nem
          tudom követni a többséget abban, hogy alkotmányjogi szempontból
          a  gyülekezési  jog gyakorlásának e három esetét  egyenrangúnak
          tartja.  Szerintem ugyanis a fő szabály továbbra  is  az  előre
          bejelentett köztéri gyülekezés. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban
          már  megállapította  és most megerősítette,  hogy  az  előzetes
          bejelentési  kötelezettség nem alkotmányellenes  korlátozás.  A
          bejelentési  kötelezettség jelentősége, hogy lehetővé  teszi  a
          gyülekezésben  részt  nem  vevők számára  a  tudomásszerzést  a
          várható eseményről és az ahhoz való alkalmazkodást. Ugyanez áll
          természetesen  a  hatóságokra és más  érintettekre  is,  pl.  a
          tömegközlekedésre. Ennek következtében a bejelentési  határidőn
          belül  megtartott  (gyors) gyűlés csak  akkor  alkotmányos,  ha
          tényleg  nem lehetett a rendezvényt a főszabály szerinti  módon
          megszervezni  —  a bejelentési kötelezettség azonban  ekkor  is
          fennáll.  A  spontán gyűléseket pedig mindenképpen kivételesnek
          kell  tekinteni,  és  a  törvény  alkotmányosan  állíthat   elé
          további,  a  gyülekezési jog és a véleménynyilvánítás  lényegét
          nem korlátozó további korlátokat.

          A  bejelentési kötelezettség a közterületen tartott gyűléseknél
          —  az  AB  korábbi gyakorlatát elfogadva — szerintem is  mindig
          indokolt   korlátozás,   legfeljebb  a  határidő   csökkenthető
          arányosan akkor, ha a gyűlés megtartására indokoltan rövid időn
          belül   kerül   sor  és  a  bejelentési  határidő  betartásával
          megtartása értelmetlen lenne. Ez kivitelezhető szerintem mind a
          szervezett-, mind a valamely aktuális esemény megtartása  által
          végbemenő gyors-, mind a közvetlen eseményt, mint kiváltó  okot
          nélkülöző   spontán  gyűlések  esetében.  Vagyis:   valamennyi,
          fentebb   felsorolt  típusánál  a  gyűléseknek   nem   maga   a
          bejelentés,  hanem  csupán  a  jogszabályban  előírt   határidő
          betartása  nem  lehetséges,  azaz nem  indokolt  a  bejelentési
          kötelezettségtől  való eltekintés, hanem mindössze  a  gyűlések
          ezen  sajátos formáinál a bejelentésre előírt határidőt kellene
          lerövidíteni.  Ha ugyanis a résztvevők — amint azt  a  többségi
          határozat  indokolása  tartalmazza  —  kommunikációs   eszközök
          segítségével, egymást gyorsan értesítve meg tudják szervezni  a
          spontán   tüntetést,  akkor  ugyanezekkel  az  eszközökkel   az
          illetékes hatóság is értesíthető. Mindebből következik, hogy  a
          bejelentési  kötelezettség a gyors gyűlés esetében alkotmányos,
          de a bejelentésre előírt hatásidő csökkenthető.

          3. A mulasztás megállapításának indokoltsága

          3.1 A gyülekezési jog gyakorlása és szabályozása minden esetben
          komoly  érdekmérlegelést  kíván — így  a  törvényhozó  feladata
          különösen  nehéz.  Ezt  fokozza még napjainkban  a  gyülekezési
          technikák   megváltozása  a  számos  új  kommunikációs   eszköz
          elterjedésének hatására.

          A többségi határozat nem állapít meg sem az indítványi kérelmek
          alapján,  sem hivatalból alkotmányellenes mulasztást,  jóllehet
          erre   szerintem   minden  ok  meg   lett   volna,   mivel   az
          Alkotmánybíróság  gyakorlata szerinti  mulasztás  feltételei  —
          amint  ez  egyébként  a  határozatból is  kiderül  —  bőségesen
          fennállnak.

          A   mulasztás   megállapítása  a  határozat   megsemmisítő   és
          alkotmányértelmező rendelkezései (tehát a rendelkező  rész  1.,
          2., 3., pontjai) miatt feltétlenül szükséges lett volna, mert a
          többségi  határozat ezen rendelkezései nem érhetik el  céljukat
          megfelelő  törvényhozói beavatkozás nélkül, mivel a rendszerből
          hiányoznak  egyes  (vagy  mint  itt,  több)  alkotmányos  jogok
          gyakorlását  lehetővé tevő jogi normák. Ez az  Alkotmánybíróság
          gyakorlata   szerint   mulasztás  megállapítását   kell,   hogy
          eredményezze  (ld.: 161/E/1992. AB határozat,  ABH  1993,  766,
          776.).  Az Alkotmánynak megfelelő szabályok megalkotása viszont
          a törvényhozó és nem az Alkotmánybíróság feladata.

          3.2. Az Alkotmánybíróságnak alkotmányellenes mulasztást kellett
          volna  megállapítania  a  következőkről  szóló  jogi  szabályok
          hiánya miatt, mivel ezek nélkül az alkotmányos jogok nem,  vagy
          nem megfelelően gyakorolhatók.

          3.2.1.  A Gytv.-ből hiányoznak a spontán és a gyors gyűlésekről
          szóló konkrét szabályok.

          Ebben  a  kérdésben  kevésnek és tévesnek  tartom  a  határozat
          érvelését,  amely  szerint a spontán  gyűlések  közvetlenül  az
          Alkotmány alapján, külön törvényi szabály nélkül megengedettek,
          az  általános szabadságjog alapján. Ez csak akkor  igaz,  ha  a
          spontán  tüntetők  minden  egyéb, pl.  közlekedési  jogszabályt
          betartanak  —  de  ekkor  cselekedetük  nem  is  minősül   jogi
          értelemben    gyülekezésnek,    csak    nyilvánosság     előtti
          véleménynyilvánításnak. Ha valamely összejövetel, csoportosulás
          a   gyülekezési  jog  szerinti  „gyülekezésnek”  számít,  akkor
          viszont    már   megsérthetők   (átmenetileg)   az    általános
          jogszabályok  is. [Ezt hangsúlyozza egyébéként  az  Oya  Ataman
          ügyben az EJEB is. (Oya Ataman, vs.Turkey Chamber Judgement, 5.
          12. 2006. 7.p. 41. pont)]

          3.2.2.   Hiányzik  a  gyülekezési  jog  korlátainak   részletes
          szabályozása,   különösen  a  gyülekezés   időbeli   határainak
          meghatározása. A gyülekezési jog ugyanis a gyűlések,  programok
          megtartására  ad jogot, nem a közterület tartós  elfoglalására.
          Így  nem  alkotmányellenes,  sőt indokolt,  a  gyülekezési  jog
          időtartamának  a korlátozása, illetve a befejezési  vagy  kezdő
          időpont kötelező meghatározása.

          3.2.3. Hiányzik azon területek (pl. terek, mint a Kossuth  tér)
          meghatározása,    melyeken    mindenképpen    tilos    gyűlések
          rendezvények  tartása.  Ilyen tiltott  helyek  lehetnek  még  a
          nemzeti  szimbólumnak  számító, vagy más  okból  a  gyűlésektől
          kímélendő  helyek (pl. temetők). Ugyanígy kivehetők lennének  a
          bíróságok, illetve más állami szervek előtti területek is —  az
          igazságszolgáltatás  működésének zavartalanságát  biztosítandó.
          Megjegyzem, hogy az Országház közvetlen környékét a gyülekezési
          jog  szabad  gyakorlása  helyszínei közül  a  Gytv.  eredetileg
          elfogadott szövegének 4. §-a, amely 1989. január 24. és március
          13. között volt hatályban, kizárta.

          3.3.4.  Az  előző  pontban foglaltakhoz  kapcsolódóan  hiányzik
          annak  meghatározása,  mikor akadályozza  az  állam  szerveinek
          működését a gyülekezési jog gyakorlása.

          3.3.5.   Hiányzik   —   különösen  a   határozat   megsemmisítő
          rendelkezése után — a gyűlések feloszlatásának kellően  pontos,
          kiszámítható   és   világos,   a   rendőrséget   is   eligazító
          szabályozása.  A  gyülekezés feloszlatására csak  akkor  nyílik
          lehetőség,  ha a gyülekezők, mint egész túllépték a gyülekezési
          jog  korlátait, így már nem védi őket a gyülekezés  alkotmányos
          joga.

          Ide  tartozik  a gyülekezés békés és nem békés mivolta  közötti
          elhatároló  ismérvek  pontosabb meghatározása  is,  jóllehet  a
          békés  jelleg  megkövetelése nem tekinthető a  gyülekezési  jog
          korlátozásának,   mert  az  Alkotmány  eleve   csak   a   békés
          gyülekezésre  ad jogot. A nem békés tömeg nem lehet  jogszerűen
          összegyűlt csoportosulás — feloszlatása vagy fel nem  oszlatása
          ezért tisztán rendőrségi jogi kérdés.

          Végezetül   ezen   pontban  megemlítem,   hogy   a   fentiekben
          kifejtettekhez kapcsolódóan hiányzik még a tiltott  gyülekezési
          viselkedési módok, pl. álarc viselése, felismerhetetlenné tétel
          tilalmának a rögzítése is.

          3.3.6.  Hiányzik  a  gyűlések  megtartása  és  egyéb  általános
          jogszabályok,    úgy    mint    a   zajvédelmi,    közlekedési,
          közegészségügyi,   kereskedelmi  és  sok  más   (az   általános
          szabályok), egymáshoz való viszonyának a meghatározása.

          3.3.7.  Hiányzik a tiltott véleménynyilvánítás, pl. a  közösség
          elleni izgatás, a tömeg vagy a hatóságok elleni engedetlenségre
          uszítás   stb.   esetén  követendő  rendőri   fellépés   pontos
          szabályozása is.

          Itt  jegyzem  meg,  hogy  a  véleménynyilvánítás  szabadságának
          korlátainál  jóval  szélesebb a gyülekezési jog  korlátja.  Egy
          gyűlés    megtartása    valamely   vélemény   hangsúlyozásának,
          nyomatékosításának eszköze, ami mások véleményével szemben áll.
          Ez adja a gyülekezések látens, vagy sok esetben szemmel látható
          konfliktusos     jellegét,    amit    kívánatos    szabályozni.
          Természetesen igaz, hogy az államnak általában semlegesnek kell
          lennie  az  egymástól  eltérő  vélemények  küzdelmében,  hiszen
          enélkül  nincs  alkotmányos demokrácia.  Az  eltérő  vélemények
          küzdelme  éppen  az alkotmányos demokráciák politikai  életének
          jellemzője.   Ez   pedig   pontosan  a   „küzdelem”   formáinak
          szabályozását  követeli  meg. Nem véletlenül  nem  tartoznak  a
          Gytv.  hatálya  alá  a  hagyományos, nyilvános  rendezvények  —
          egyházi  vagy  családi események —, mivel  azok  nem  bírnak  a
          gyülekezések konfrontatív jellegével.

          Budapest, 2008. május 27.
                                                      Dr. Bragyova András
                                                            alkotmánybíró
          A különvélemény 3. pontjához csatlakozom:
                                                         Dr. Holló András
                                                            alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom:
                                                          Dr. Kiss László
                                                            alkotmánybíró

          Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye

          1.  Nem  értek egyet a határozat rendelkező része 3.  pontjának
          azzal a részével, amellyel a gyülekezési jogról szóló 1989. évi
          III.  törvény  (továbbiakban: Gytv.) 14. § (1)  bekezdésének  a
          „bejelentés nélkül” szövegrészén túl „a 7. § a) és b) pontjában
          foglaltaktól  eltérően, vagy” kitételét is  alkotmányellenesnek
          minősítette és megsemmisítette.

          A  rendelkező  rész 1. pontja helyesen állapítja meg,  hogy  az
          Alkotmány  62.  §  (1)  bekezdésében elismert  gyülekezési  jog
          kiterjed  az előzetesen szervezett, valamint e körben  az  okot
          adó esemény miatt szükségszerűen lerövidülő, szervezést igénylő
          békés  rendezvényekre,  továbbá az előzetes  szervezés  nélküli
          gyűlésekre.  A  Gytv.  6.  §-ának  alkalmazásához  a  határozat
          rendelkező  része  második pontjában megállapított  alkotmányos
          követelmény   kiemeli,  hogy  a  bejelentési  kötelezettség   a
          közterületen tartandó szervezett rendezvényekre vonatkozik,  de
          pusztán   a  késedelmes  bejelentés  miatt  azoknak   a   békés
          rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre  okot  adó
          eseményre tekintettel nem jelenthetők be, nem tiltható meg.

          A  határozat  rendelkező részének 1. és 2. pontja a gyülekezési
          jog  részeként alkotmányos védelem alá helyezte  a  fenti  okok
          miatt  nem  vagy  késedelmesen bejelentett békés rendezvényeket
          is.

          A  Gytv.  14.  § (1) bekezdése álláspontom szerint is  annyiban
          alkotmánysértő,   hogy   a  bejelentés-nélküliséget   feltétlen
          feloszlatási  okként  szabályozza,  s  egyben  alkotmánysértően
          leszűkíti   a   határozat  első  pontjában   adott   alkotmányi
          értelmezéshez  képest a gyülekezési jog keretébe tartozó  békés
          rendezvények megjelenési formáit. Ugyanakkor nem értek egyet  a
          Gytv.  7.  § a) és b) pontjában foglalt rendezvény-feloszlatási
          okok alkotmánysértővé minősítésével és megsemmisítésével.

          A  Gytv.  14. § (1) bekezdésének megmaradó szövege alapján  fel
          kell  oszlatni  azt a tüntetést, amely a 2. §  (3)  bekezdésébe
          ütközik.   E   törvényi  előírás  szerint  a  gyülekezési   jog
          gyakorlása  nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy  arra  való
          felhívást,  továbbá „nem járhat mások jogainak és szabadságának
          sérelmével”.

          Ha  nem  tartják be a tüntetésnek a bejelentésben meghatározott
          helyét  és  idejét a tüntetés mások jogainak a  sérelmeivel  is
          jár. Álláspontom szerint nem önmagában a szabályok minősülnek a
          gyülekezési   jog  alkotmányosan  nem  indokolható   és   ezért
          aránytalan  korlátozásának, hanem  a  jogalkalmazás  során,  az
          adott  körülmények tehetik indokolatlanná a feloszlatási ok(ok)
          feltétlen   alkalmazását,  s  ez  eredményezheti  az   alapjog-
          korlátozás alkotmányosan nem igazolható mértékét. Tehát  nem  a
          törvényi  szempontok  kiiktatása,  hanem  a  törvényen  alapuló
          szempontok mérlegelésének biztosítása az alkotmányos  megoldás.
          Következésképpen    a   rendőrségi   fellépés    nem    kellően
          differenciált szabályozásának hiánya jelent alkotmánysértést.

          Álláspontom   szerint   a  hivatkozott   törvényi   rendelkezés
          megsemmisítése    helyett    az    alkotmánysértő     mulasztás
          megállapítását  a  rendelkező rész 1.  és  2.  pontjai  kellően
          alátámasztják.

          2.  A  határozat rendelkező részének 1. és 2. pontja ugyanakkor
          alapot   adott   volna  a  Gytv.  tekintetében  a  mulasztásban
          megnyilvánuló  alkotmánysértés hivatalbóli megállapítására  is.
          Az Alkotmány 62. § (1) bekezdésének értelmezése és a Gytv. 6. §-
          ának   alkalmazásánál  irányadó  alkotmányos  követelmény   nem
          helyettesíti, hanem megalapozza az ezeken alapuló differenciált
          törvényi szabályozást, amely egyensúlyt kell, hogy teremtsen  a
          gyülekezési jog és az annak gyakorlásával összefüggésben  mások
          alapjogainak védelme között.

          A  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség  indokoltsága
          tekintetében  csatlakozom Dr. Bragyova András alkotmánybíró  úr
          különvéleményének 3. pontjához.

          Budapest, 2008. május 27.
                                                         Dr. Holló András
                                                            alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom:
                                                        Dr. Bihari Mihály
                                                            alkotmánybíró
          A különvélemény 1. pontjához csatlakozom:

                                                      Dr. Bragyova András
                                                            alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            The right to hold spontaneous gatherings
            Number of the Decision:
            .
            75/2008. (V. 29.)
            Date of the decision:
            .
            05/27/2008
            Summary:
            The right of assembly is enshrined within the Hungarian Constitution. It includes the right to hold assemblies organised in advance, and peaceful demonstrations organised for valid reasons at short notice. It also includes the right to hold spontaneous gatherings.
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2008-2-004
            .
            Full text:
            en_0075_2008.pdfen_0075_2008.pdf