English
	Hungarian

Ügyszám: .	1206/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 12/1999. (V. 21.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1999/106 .

A döntés kelte: Budapest, 05/19/1999 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő                         határozatot: Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy    a    Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 269. §  b) pontjának   "illetve   gyűlölet  keltésére   alkalmas   egyéb cselekményt követ el" fordulata alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A Btk. 269. § a következő szöveggel marad hatályban: "Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b)  valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, vagy  a lakosság  egyes  csoportjai ellen gyűlöletre  uszít,  bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Az    Alkotmánybíróság   elrendeli   a   Btk.   269.   §-ának megsemmisített  fordulata  alapján  lefolytatott  és  jogerős határozattal    lezárt   büntetőeljárások   felülvizsgálatát, amennyiben   az  elítélt  még  nem  mentesült   a   hátrányos jogkövetkezmények alól. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. 1.  A  Büntető  Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV.  törvényt módosító  1996. évi XVII. törvény (Btk. nov.) 5. §.  egyrészt pontosította a Btk. 269. §-ában meghatározott közösség elleni izgatás sértettjeinek a körét, másrészt pedig bővítette az  e címen büntethető magatartásokat. A  Btk.  1996.  június 15-étől hatályos 269. §.  a  következő rendelkezéseket tartalmazza: "Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, b)  valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, vagy  a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre  uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas  egyéb cselekményt   követ  el,  bűntett  miatt   3   évig   terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." 2.   A   Btk.   nov.  5.  §-ával  beiktatott  új   elkövetési magatartást,  a gyűlölet keltésére alkalmas egyéb  cselekmény elkövetését     büntetni    rendelő     törvényi     fordulat alkotmányosságának  vizsgálatára két indítvány  érkezett.  Az Alkotmánybíróság   az  indítványokat   egyesítette   és   egy eljárásban bírálta el. Az  egyik  indítványozó szerint a Btk. 269. §.  b)  pontjának vitatott  fordulata sérti az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében foglalt  jogok gyakorlásának lehetőségét. Álláspontja szerint azzal,  hogy  a  gyűlöletre  uszítás  mára  talán  már  kissé letisztult  kitétel  mellé  új kifejezést  hoz,  lehetetlenné válik  az  elkövetési magatartás meghatározása. Megállapítása szerint  "alapjogot csak törvény korlátozhat, bírói gyakorlat soha". A  másik  indítvány a Btk. 269. §. b) pontjából  az  "illetve gyűlölet  keltésére  alkalmas  egyéb  cselekményt  követ  el" szövegrész  visszaható hatályú megsemmisítését indítványozta. Az    indítványozó   álláspontja   szerint    a    kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1)  és  (2) bekezdését, valamint a 61. § (1) bekezdését.  Az indítványozó  szerint  a Btk. 269. § b) pontjának  kifogásolt szövegrésze    nagyfokú   jogbizonytalanságot    idéz    elő, félelemkeltésre   alkalmas  jogalkalmazói  gyakorlatra   nyit lehetőséget.                              II. Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak. 1.   Az   Alkotmánynak  az  indítványozók  által  hivatkozott rendelkezései a következőket tartalmazzák: "2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. 8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. 61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze." 2.  A  Btk.  nov.  5.  §  a  közösség  elleni  izgatás  címén büntetendő   magatartások   körének   kiszélesítésére   külön indokolást   nem   tartalmaz.  A  törvényjavaslat   általános indokolása szerint a Btk. nov. a nemzeti, népi, faji, vallási csoporthoz  tartozás miatt elkövetett bűncselekmények  elleni hatékony  fellépés  és az e tárgyú nemzetközi  egyezményekkel való   összhang  megteremtése  érdekében  módosítja,  illetve egészíti ki a Btk-t. Ezért az Alkotmánybíróság ebben az ügyben a rasszizmus és  az idegengyűlölet  jelenségei  elleni  közös  európai   fellépés igényére is figyelemmel vizsgálta, hogy mennyiben alkotmányos a    törvényhozónak   a   véleménynyilvánítás   szabadságának korlátozhatóságára  vonatkozó  döntése   a   magyar   nemzet, valamely  nemzeti,  etnikai, faji, vallási  csoport,  vagy  a lakosság  egyes csoportjai elleni gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény elkövetésének bűncselekménnyé nyilvánítása. 3.  Az  Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában (a  továbbiakban: ABH) vizsgálta a Btk. eredeti  269.  §-ának alkotmányosságát. A Btk. akkor hatályos 269.  §  a  következő rendelkezéseket tartalmazta: "(1) Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet, vagy valamely nemzetiség, b)  valamely  nép,  felekezet, vagy faj, továbbá  a  lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ  el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2)  Aki  nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget,  népet,  felekezetet,  vagy  fajt  sértő   vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen  cselekményt követ  el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító- nevelő munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő." Az Alkotmánybíróság az ABH-ban a Btk. 269. § (1) bekezdését a véleménynyilvánítási   szabadság   korlátozása   tekintetében alkotmányosnak   ismerte   el,  a  (2)   bekezdését   azonban alkotmányellenesnek  nyilvánította és megsemmisítette.  (ABH. 1992. 167.) 3.1.   Az   Alkotmánybíróság   döntésének   alapját   az    a szükségességi  teszt  képezte, amelynek keretében  vizsgálta, hogy  elkerülhetetlenül szükséges-e a véleménynyilvánítás  és sajtószabadság korlátozása a tényállásban leírt  magatartások esetén,     a    korlátozás    megfelel-e    az    arányosság követelményeinek, azaz az elérni kívánt célhoz  a  büntetőjog eszközrendszere  általában és ezen  belül  az  adott  büntető tényállás szükséges és megfelelő-e. (ABH 1992. 172.). 3.2.    Az   Alkotmánybíróság   az   alkotmányos   büntetőjog követelményei  tükrében foglalkozott a gyűlöletre  uszításban megjelölt   elkövetési   magatartással.   Rámutatott,    hogy önmagukban a szavak is általánosan ismert tartalommal bírnak. Tekintettel arra, hogy az 1878. évi V. törvénnyel kihirdetett első magyar büntető törvénykönyvben (a Csemegi Kódexben) is a gyűlöletre   izgatás   volt  az  elkövetési   magatartás,   a jogalkalmazók a konkrét esetek megítélésében több  mint  száz év  értelmezési gyakorlatára támaszkodhatnak. A Kúria  már  a századfordulón több döntésében nagy szabatossággal  határozta meg  az  izgatás  fogalmát.  A törvény  eme  kifejezés  alatt "izgat",   nem  valamely  kedvezőtlen  és  sértő  véleménynek nyilvánítása,  hanem  olyan  lázongó  kifakadások   értendők, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében  a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelyből  gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet (Büntetőjogi  Döntvénytár VII. kötet  272.  l.)  Nem  izgatás tehát  a bírálat, helytelenítés, kifogásolás, sőt még a sértő nyilatkozat  sem;  izgatásról csak akkor  van  szó,  midőn  a kifejezések,  megjegyzések, stb. nem az  értelemhez  szólnak, hanem  az  érzelmi  világra akarnak  hatni,  s  szenvedélyek, ellenséges  indulatok  felkeltésére  alkalmasak.  Az  izgatás fogalmát  illetően  egyébként  teljesen  közömbös,  hogy   az állított  tények valóak-e vagy sem; a lényeges az,  hogy  bár való   vagy  valótlan  adatoknak  csoportosítása  a  gyűlölet felkeltésére  alkalmas  legyen. (Büntetőjogi  Döntvénytár  I. kötet 124. l.) Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát  a  gyűlöletre uszítás  bűncselekménnyé nyilvánítása megfelel a szükségesség és   arányosság   követelményének:  csak  a   legveszélyesebb magatartásokra   terjed   ki  és  a   tényállási   elemek   a jogalkalmazók részéről egyértelműen értelmezhetők. (ABH 1992. 177, 178.) 3.3.    Az    Alkotmánybíróság   az   idézett   határozatában alkotmányellenesnek  minősítette és  megsemmisítette  a  Btk. 269.   §  (2)  bekezdésében  foglalt  gyalázkodás  alakzatát. Álláspontja   szerint   a  köznyugalom   fenntartásához   nem elkerülhetetlen,    hogy   a   magyar   nemzetet,    valamely nemzetiséget,  népet,  felekezetet,  vagy  fajt  sértő,  vagy lealacsonyító kifejezés nagy nyilvánosság előtti  használatát önmagában  véve,  (illetve az ezzel egyenértékű  cselekményt) büntetőjogi büntetéssel fenyegesse a törvény. Ez  a  törvényi tényállás  szükségtelenül, és az elérni kívánt célhoz  képest aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz  való jogot. (ABH 1992. 167, 180.) 3.4.   Az  Alkotmánybíróság  végül  megállapította,  hogy   e határozata     szerint    a    közösségek     méltósága     a véleménynyilvánítási  szabadság alkotmányos  korlátja  lehet. Nem  zárja ki tehát a határozat azt, hogy erről a törvényhozó akár  a  gyűlöletre  uszítás tényállásán túlmenő  büntetőjogi védelemmel   is   gondoskodjék.  A  közösségek   méltóságának hatékony védelmére azonban más jogi eszköz, pl. a nem vagyoni kártérítés  alkalmazási lehetőségeinek bővítése is  alkalmas. (ABH 1992. 181.) Az  Alkotmánybíróság  az ABH-ban kimondta  azt  is,  hogy  "A véleménynyilvánítás és a sajtószabadság  körében  az  emberek meghatározott  csoportjai  elleni gyűlöletkeltés  alkotmányos védelemben  részesítése feloldhatatlan ellentmondásban  lenne az  Alkotmányban kifejezésre jutó politikai berendezéssel  és értékrenddel,  a  demokratikus  jogállamiságra,  az   emberek egyenlőségére, egyenlő méltóságára, valamint a diszkrimináció tilalmára,  a lelkiismeret és vallásszabadságra,  a  nemzeti, etnikai   kisebbségek   védelmére,   elismerésére   vonatkozó alkotmányos tételekkel." (ABH 1992.173.) Ennek  megfelelően  az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás és a sajtószabadságnak a Btk. 269. § (1) bekezdésével történő törvényi  korlátozását alkotmányosnak ítélte,  mivel  "...  a véleménynyilvánítás  és sajtószabadság korlátozását  mind  az emberek  meghatározott  csoportjai  elleni  gyűlöletkeltésnek történelmileg   bizonyítottan  kártékony  hatása,   mind   az alkotmányos alapértékek védelme, továbbá a Magyar Köztársaság nemzetközi  kötelezettségének teljesítése  szükségszerűvé  és indokolttá teszi." Ugyanakkor külön alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát  képezte az,  hogy  a törvényi korlátozás az alkotmányos büntetőjogból fakadó  tartalmi  követelményeknek is  megfelelő  alkotmányos korlátozásnak tekintendő-e? Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a Btk. 269. §  (1) bekezdésében  tilalmazott magatartásnak a korábban  elemzett, az  egyént  és  a  társadalmat érintő hatásai,  követelményei olyan   súlyosak,  hogy  más  felelősségi   formák,   így   a szabálysértési   vagy   polgárjogi   felelősségi   rendszerek eszközei   elégtelenek  az  ilyen  magatartások  tanúsítóival szemben.   E   magatartások  helytelenítésének,  elitélésének erőteljes kifejezése, azon demokratikus eszméknek, értékeknek megerősítése,   amelyek   ellen  e   cselekmények   elkövetői támadnak,  valamint  a  megsértett  jogi  és  erkölcsi   rend helyreállítása   a   büntetőjog   eszközeit    igényli.    Az Alkotmánybíróság értelmezte "a gyűlöletre uszítás" elkövetési magatartását  is.  Megállapította,  hogy  a  közösség  elleni izgatás  súlyosabb alakzata, a gyűlöletre uszítás  tényállása tehát   megfelel  az  arányosság  követelményeinek:  csak   a legveszélyesebb  magatartásokra terjed  ki  és  a  tényállási elemek  a jogalkalmazók részéről egyértelműen értelmezhetők." (ABH 1992. 176, 178.)                             III. 1.  A  Btk.-nak a Btk .nov. 5. §-ával megállapított 269.  §-a bővítette   a   közösség  elleni  izgatás  címén   büntethető magatartásokat.  A Btk. e rendelkezése ugyanis  a  gyűlöletre uszításon  túlmenően  büntetni rendeli a  gyűlölet  keltésére alkalmas egyéb cselekmény elkövetését is. A  gyűlöletre uszítás mellett az újabb elkövetési magatartás, a  gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény elkövetésének büntetendővé  nyilvánítása  olyan  törvényalkotói   szándékot fejez   ki,  amely  szerint  az  uszításnak  a  jogalkalmazói gyakorlatban kialakult és az ABH.-ban elemzett fogalmi körébe nem tartozó magatartások megbüntetését rendeli. Az  Alkotmánybíróság az ABH.-ban e bűncselekmény tekintetében a  büntethetőség alkotmányos küszöbét a gyűlöletre uszításban határozta  meg.  Amint  azt az ABH-nak  a  II.  3.2.  pontban bemutatott  megállapításai  tartalmazzák,  a  már  száz   éve követett  bírói  gyakorlat  szerint  is  csakis  az   uszítás foglalja  magában  azt a "bizonyos mérték" fölötti  veszélyt, amely   a   véleménynyilvánításhoz  való   jog   korlátozását megengedhetővé  teszi.  A gyűlölet keltésére  alkalmas  egyéb cselekmény büntetése leszállítja a korlátozhatóság  küszöbét. Ha  a  veszély  eléri azt a nagyságrendet, amit  az  uszítás, akkor  nincs  szükség  az "egyéb cselekmény"  elkülönítésére, mert az uszítás tényállása elnyeli az ilyen magatartást. A  büntetőjogi felelősség kiterjesztése ezen túlmenően  olyan tényállási elem beiktatásával történt, amely nem felel meg  a jogbiztonság,   az  alkotmányos  büntetőjog  határozottságot, egyértelműséget, az önkényes jogalkalmazás lehetőségét kizáró követelményének. Az Alkotmánybíróság már a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában is  megállapította, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett  szerepe van ugyan, de ez nem  vezet  arra,  hogy korlátozhatatlan lenne. Mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz  való  jognak  valójában  igen   kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A  szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak  érték-  és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának  külső  korlátai vannak csak,  amíg  egy  ilyen alkotmányosan  meghúzott külső korlátba nem ütközik,  maga  a véleménynyilvánítás  ténye védett, annak tartalmára  tekintet nélkül. (ABH. 1994. 219, 223.) Az  Alkotmánybíróság  a 11/1992. (III. 5.)  AB  határozatában megállapította,  hogy "a jogbiztonság –  az  Alkotmánybíróság értelmezésében – az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja  el, hogy a jog egésze, egyes részterületei,  és  egyes szabályai  is  világosak,  egyértelműek,  hatásukat  tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára a  büntetőjogban is  előre  láthatóak legyenek… "a jogbiztonság megköveteli  a jogszabályok  olyan világos és egyértelmű fogalmazását,  hogy mindenki  akit  érint, tisztában lehessen a jogi  helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a  jogkövetkezményekkel. Ideértendő az is, hogy  ki  lehessen számítani  a  jogszabály  szerint eljáró  más  jogalanyok  és állami szervek magatartását." (ABH 1992. 84, 91.) 2.   A   jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróságnak  azt  kellett megvizsgálnia,  hogy  a  Btk.  269.  §  (1)  bekezdésének   a gyűlöletre  uszítás  tényállásának  kiegészítése  és  ezáltal büntetendővé   tétele  a  "gyűlöletkeltésre  alkalmas   egyéb cselekmény"    elkövetésének,   megfelel-e   az   alkotmányos büntetőjog  – Alkotmánybíróság által kidolgozott –  jogállami követelménynek. Az  Alkotmánybíróság  a  21/1996. (V. 17.)  AB  határozatában kimondta,  hogy a bűncselekmények meghatározása  törvényhozói kompetencia,   s   így  a  demokratikus   többségi   vélemény érvényesülésének  tere, kivételes esetekben  azonban  itt  is érvényesülhet az alkotmánybírósági kontroll. (ABH 1996, 82.) Az   Alkotmánybíróság  eddigi  gyakorlata  szerint   valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánításának alkotmányosságáról érdemben akkor foglal állást, amikor a büntetendőség alapjogi korlátozással   jár.   Ennek   megfelelően    vizsgálta    az Alkotmánybíróság a közösség elleni izgatást (ABH), a  hatóság vagy  hivatalos személy megsértését [36/1994.  (VI.  24.)  AB határozat   ABH  1994.  219.],  a  sajtórendészeti   vétséget (2269/B/1991.    AB    határozat   ABH    1996.    380.)    a véleménynyilvánítási  szabadság  korlátaiként;  a  honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményeket [46/1994. (X. 21.)  AB határozat  ABH 1994. 260.] a lelkiismereti és vallásszabadság korlátaiként. A tulajdoni formák között a büntetőjogi védelem szempontjából   történő   megkülönböztetés   alkotmányosságát vizsgálta  az  Alkotmánybíróság  a  hanyag  kezelés   eredeti tényállásánál. [6/1992. (I. 30.) AB határozat ABH 1992. 40.] Tekintettel  arra, hogy az Alkotmánybíróság a  (szükséges  és arányos)  korlátozás  alkotmányos  követelményébe,   az   ún. alapjogi  viszonyításon  kívül az "egyéb  alkotmányos  érték" figyelembevételének  lehetőségét is  bevonta,  az  egyesülési joggal  való visszaélés büntetendővé nyilvánítását, illetőleg annak   alkotmánysértő  voltát  az   Alkotmány   2.   §   (1) bekezdésének  sérelmével mondta ki.  [58/1997.  (XI.  5.)  AB határozat ABH 1997. 348.] Az  ABH  kijelölte az alkotmánybírósági kontroll szempontjait is.  Rámutatott arra, hogy: "a büntetőjog a jogi  felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy  a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció,  a  büntetés  szerepe és  rendeltetése  a  jogi  és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor  már  más jogágak szankciói nem segítenek. Az  alkotmányos  büntetőjogból fakadó  tartalmi  követelmény, hogy   a   törvényhozó  a  büntetendő  magatartások   körének meghatározásakor   nem   járhat   el   önkényesen.   Valamely magatartás    büntetendővé   nyilvánításának   szükségességét szigorú  mércével kell megítélni: a különböző  életviszonyok, erkölcsi  és  jogi  normák védelmében az  emberi  jogokat  és szabadságokat     szükségképpen     korlátozó     büntetőjogi eszközrendszert  csak  a  feltétlenül  szükséges  esetben  és arányos  mértékben  indokolt  igénybe  venni  akkor,  ha   az alkotmányos  vagy  az  Alkotmányra  visszavezethető   állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más  módon  nem lehetséges." Az  Alkotmánybíróság azt is kihangsúlyozta,  hogy  a  büntető jogszabály  alkotmányosságának  megítélése  során   vizsgálni kell,  hogy  a  Btk.  konkrét  rendelkezése  "mértéktartó  és megfelelő választ ad-e a veszélyesnek, nem kívánatosnak ítélt jelenségre, azaz az alkotmányos alapjogok korlátozása  esetén irányadó  követelménynek  megfelelően  a  cél  eléréséhez   a lehetséges  legszűkebb  körre szorítkozik-e.  Az  alkotmányos büntetőjog  követelményei  szerint  a  büntetőjogi   szankció kilátásba   helyezésével   tilalmazott   magatartást    leíró diszpozíciónak  határozottnak,  körülhatároltnak,   világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény  a védett  jogtárgyra  és  az elkövetési magatartásra  vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet  kell  tartalmaznia, hogy az egyén  mikor  követ  el büntetőjogilag     szankcionált    jogsértést.     Ugyanakkor korlátoznia  kell  az  önkényes jogértelmezés  lehetőségét  a jogalkalmazók   részéről.  Vizsgálni  kell  tehát,   hogy   a tényállás  a  büntetendő magatartások körét nem túl  szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e." (ABH 1992. 176.) Mindezek   figyelembevételével   a   lefolytatott   vizsgálat eredményeképpen  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a vitatott   tényállás-kiegészítéssel   a   jogalkotó   túlzott mértékben    kitágította    a    büntetendővé    nyilvánított magatartások    körét,   a   gyűlöletre   uszítás    törvényi tényállásának  az  ABH-ban  adott  értelmezését,   egyben   a büntethetőség alkotmányos mértékét. E határozatban ugyanis az Alkotmánybíróság  a  büntethetőség  alkotmányos  korlátját  a gyűlöletre   uszításban   és  nem   általában   a   "gyűlölet keltésében"  határozta  meg.  A gyűlölet  keltésére  alkalmas egyéb     cselekmény     büntethetősége     nemcsak     azért alkotmányellenes,   mert   leszállítja   a    korlátozhatóság küszöbét, de meghatározatlansága miatt is. 3.  Az  "egyéb  cselekmény elkövetése" mint  a  bűncselekmény törvényi tényállási eleme ezeknek a követelményeknek –  éppen határozatlan volta folytán – nem felel meg. (ABH 1992,  176.) Ennek következtében megállapítható, hogy a törvényi tényállás kiegészítése  határozatlansága miatt, amely  ezáltal  magában hordozza   a   véleménynyilvánításhoz   való   jog   önkényes korlátozásának  a  lehetőségét is,  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésére tekintettel alkotmányellenes. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Btk.   269.  §.  b)  pontjának  "illetve  gyűlölet  keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el" fordulata szükségtelenül és   aránytalanul   korlátozza  az  Alkotmány   61.   §   (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánításhoz való jogot és nem  felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, illetve  a 8.   §   (1)  és  (2)  bekezdéséből  levezethető  alkotmányos büntetőjogi  követelményeknek. Ezért  az  Alkotmánybíróság  a Btk.    269.    §    b)   pontjának   támadott   szövegrészét megsemmisítette. A   Btk.   269.   §-ának  megsemmisített  fordulata   alapján lefolytatott,      jogerősen     lezárt      büntetőeljárások felülvizsgálatának  elrendelése az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény 43. § (3)  bekezdésén,  a  Magyar Közlönyben  történő  közzététel  pedig  e  törvény  41.  §-án alapul.                       Dr. Holló András             az Alkotmánybíróság helyettes elnöke      Dr. Bagi István                      Dr. Czúcz Ottó      alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                    Dr. Erdei Árpád                 Dr. Harmathy Attila      alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                    Dr. Kiss László                     Dr Lábady Tamás      alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                    Dr. Strausz János            Dr. Tersztyánszky Ödön      előadó alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                                      Dr. Vörös Imre                         alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The text “or commits another act suitable for the arousalof hatred” in Section 269 item b) of Act IV of 1978 on the Criminal Code
Number of the Decision: .	12/1999. (V. 21.)
Date of the decision: .	05/19/1999
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1999-3-003?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0012_1999.pdf