Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró - az Abtv. 25. § (1) bekezdése és a 32. § (1) bekezdése alapján, az előtte a Fővárosi Törvényszéken 28.P.20.917/2014. szám alatt folyamatban levő eljárás felfüggesztésével egyidejűleg - a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan kérte, hogy a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése módosításáról szóló 12/2010. (XI. 9.) KIM rendelet 3. § (1) bekezdését semmisítse meg az Alkotmánybíróság. Harmadlagosan kérte, hogy a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdéséből a " lehetőleg" és a "lehetőség szerint" kifejezéseket semmisítse meg az Alkotmánybíróság. Mindhárom indítványa tekintetében kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a jogszabály illetve a kifogásolt szövegrésze a fenti perben nem alkalmazható.
A bíróság előtt folyamatban levő ügyben felperes kártérítési igényt érvényesít a büntetés-végrehajtási intézmény alperessel szemben, arra hivatkozással, hogy a szabadságvesztését túlzsúfolt cellában töltötte, ahol az egy főre jutó mozgástér sem az európai normák alapján minimálisan meghatározott 4 négyzetmétert, sem a magyar szabályozás szerinti 3.5 négyzetmétert nem érte el.
Az indítványozó álláspontja szerint a vizsgálni kért rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütközik, és a rendelkezés sérti az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésébe foglalt jogot, mely szerint senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. .
. |