Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00588/2017
Első irat érkezett: 02/21/2017
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (civil szervezet megszüntetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/04/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.388/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó - jogerős döntéssel megszüntetett érdekvédelmi civil szervezet - ellen az ügyészség nyújtott be keresetet a szervezet megszüntetése iránt arra hivatkozva, hogy a nemfizető vállalkozókkal szemben "tulajdon-visszavételi" akciókat szervezett, azokat felszólítás ellenére sem függesztette fel, így működése jogszabályba ütközik. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és elrendelte a civil szervezet megszüntetését. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme során eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó elfogadja, hogy "bűnjel-lefoglalási" akcióikat a bíróság mérlegelése alapján "tulajdon-visszavételi" akciónak minősítette és jogsértőnek ítélte. Ugyanakkor azáltal, hogy a bíróság az érdek-képviseleti szervként folytatott további (egyeztetési, békéltetési, érdek-képviseleti) tevékenységüket is jogellenesnek találta, olyan döntést hozott, amely sérti az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése szerinti jogát, miszerint az érdek-képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon tevékenykedhetnek. A szervezet megszüntetését pedig a bíróság úgy mondta ki, hogy nem folytatta le az Alaptörvény 1. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti szükségességi-arányossági vizsgálatot..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.388/2014/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
I. cikk (4) bekezdés
VIII. cikk (2) bekezdés
VIII. cikk (5) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_588_2_2017_indkieg_anonim.pdfIV_588_2_2017_indkieg_anonim.pdfIV_588_0_2017_indítvány_anonim.pdfIV_588_0_2017_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3255/2017. (X. 10.) AB végzés
    .
    Az ABH 2017 tárgymutatója: egyesülési jog; egyházi státusz; mérlegelési jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 10/03/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.10.03 16:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó civil szervezet jogi képviselője útján (dr. Éliás Sára ügyvéd, 1068 Budapest, Rippl Rónai u. 28., II./7.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.388/2014/6. sorszámú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A kifogásolt bírói döntések folytán ugyanis az Alaptörvény I. cikk (2), (3) és (4) bekezdéseiben, valamint a VIII. cikk (5) bekezdésébe foglalt Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állította.

        [2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozót a bíróság 2008. augusztus 21-én vette nyilvántartásba, céljaként szakmai, gazdasági érdekképviseleti tevékenységet határozva meg. Ezt követően az indítványozó működésével összefüggésben több kérelem érkezett az ügyészséghez, figyelemmel arra, hogy az egyesület tagjai polgári jogi követeléseinek érvényesítése érdekében meghatározott vállalkozásokkal szemben fizetési felszólításokat bocsátott ki, valamint a nem fizető vállalkozások telephelyein, illetve építési beruházások helyszínein az egyesület elnevezését feltüntető láthatósági mellényt viselő személyek az indítványozó tagjainak követelései fejében a nem fizető vállalkozáshoz köthető ingatlanokból már beépített tárgyakat bontottak ki és szállítottak el az érintett nem fizető vállalkozások beleegyezése nélkül. A felügyeleti eljárás során megállapítást nyert, hogy az indítványozó szervezte ezeket az ún. tulajdon-visszavételi akciókat a tagjai, illetve a hozzá fordulók követeléseit ki nem fizető vállalkozásokkal szemben.
        [3] Az ügyészség mindezek alapján törvényességi felügyeleti eljárást indított, melynek eredményeként 2008. decem­ber 15-én felszólalással élt, indítványozva, hogy a civil szervezet hagyjon fel a tagjai polgári jogi követeléseinek érvényesítése végett folytatott törvénysértő tevékenységével, amellyel azonban az indítványozó nem értett egyet. Ezért az ügyészség keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amely 29.P.20.914/2010/5. számú, majd ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.380/2010/6. számú ítéletében az indítványozó tulajdon-visszavételi tevékenységének törvénysértő voltát állapította meg és az indítványozó ezen tevékenysége megszüntetéséről szóló közgyűlési határozata meghozataláig terjedő időpontig e tevékenysége folytatását felfüggesztette, egyúttal az indítványozó tevékenységének ellenőrzésére felügyelő biztost rendelt ki. Ezt követően az ügyészséghez 2013. májusában az indítványozó tevékenységével összefüggésben több újabb kérelem érkezett, mert az indítványozó ezen időszakban több ízben („az ügy nem békés jellegű megoldásának kilátásba helyezésével”) saját nevében felszólította az egyik szálloda bérlőjét és üzemeltetőjét, hogy az ingatlanon végzett építési munkák után járó és a kötelezett által ki nem fizetett vállalkozói díjat fizesse meg a szálloda építkezésében részt vevő vállalkozó részére. Majd 2013. június 21-én az indítványozó szervezésében 20–25 személy a működő szállodából oda bemenve, a szálloda birtokosának engedélye nélkül eszközöket, berendezéseket szerelt le és szállított el (melyet az indítványozó „bűnjel-lefoglalási” akcióként nevesített). Ezeket az ingóságokat az illetékes rendőrkapitányságnak kívánta átadni lefoglalás céljából, ám azt a rendőrség megtagadta.
        [4] Ezt követően az ügyészség mint felperes a civil szervezet megszüntetése iránti keresetet nyújtott be az indítványozó mint alperes ellen a Fővárosi Törvényszékhez. Ebben a felperes hivatkozott arra, hogy az alperes működése már nem állítható helyre. Az ügyészség álláspontja szerint az Alaptörvénnyel ellentétes az alperesnek azon tevékenysége, amely során a tagjai, illetve a hozzá forduló harmadik személyekkel szemben fennálló követetések jogszerűségéről döntve a jogosnak tekintett követelések közvetlen kényszerrel történő behajtására „tulajdon-visszavételi” akciókat szervez, valamint hivatkozott arra, hogy a civil szervezet tevékenysége nem irányulhat más jogi személy ellehetetlenítésére. Érvelése szerint az alperes jogi képviseletet látott el, annak ellenére, hogy ilyen tevékenység végzésére nem jogosult, valamint az alperes saját tagjai ügyében közvetítői tevékenységet folytatott, bár jogszabály ezt nem teszi számára lehetővé. Hangsúlyozta, hogy az alperes által 2013-ban szervezett akció jogszabályba ütközik és ellentétes a korábbi jogerős bírósági ítélettel. Az indítványozó mint alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az ügyészi kereset a fokozatosság követelményét nem tartja be, mivel a szervezet megszüntetése a törvény alapján csak végső lehetőség. Hivatkozott még arra, hogy a felperes által kifogásolt tevékenységen kívül aktív szerepet játszott jogszabályok előkészítésében, valamint érdekképviseleti tevékenységet végez. Hangsúlyozta, hogy „tulajdon-visszavételi” akciót a jogerős bírósági ítélet után már nem hajtott végre, a 2013. júniusi akció ugyanis „bűnjel-lefoglalási” akció volt, miután az általa elszállított tárgyakat a rendőrségre vitték és kérték a rendőrséget azok lefoglalására. Vitatta a demonstrációk törvénysértő voltát, mivel állítása szerint azt a rendőrségnek előzetesen bejelentette. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ominózus demonstrációt követően nem szervezett több akciót. Álláspontja szerint minden egyes esetben vizsgálta, hogy a követelés alapos-e, továbbá kiemelte, hogy behajtói tevékenységet nem végzett. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A 2013. júniusi, „bűnjel-lefoglalási” akcióval összefüggésben megállapította, hogy az érdemben nem különbözik az előző akciótól, amely tevékenységtől a bíróság korábban jogerős ítélettel már eltiltotta, megállapítva, hogy a cselekmény polgári jogilag nem megengedett magatartás.
        [5] Az elsőfokú ítélet összességében megállapította, hogy az alperes a felperesi keresetben felsorolt valamennyi (így a jogszabályi felhatalmazás nélküli közvetítői tevékenységet és jogi képviseleti tevékenységet) jogszabályba ütköző tevékenységet megvalósította. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletében úgy értékelte, hogy az alperes megszüntetése, mint az egyesülési jog teljes és végleges megvonása nem indokolt, a törvényes működés korábbi jogellenes tevékenységek megszűnésével helyreállítható. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesi civil szervezetet megszüntette. A másodfokú ítélet az elsőfokú ítélettel az alperes jogellenes magatartása jogkövetkezményeinek levonása tekintetében nem értett egyet. Indokolásában hangsúlyozta, önmagában az, hogy az alperes az azonos tartalmú cselekményének más elnevezést adott, cselekményét nem tette jogszerűvé. Az átkeresztelésből arra következtetett, hogy az alperes a korábbi jogerős bírósági határozattal tudatosan helyezkedett szembe, az átnevezéssel kívánta a tiltást megkerülni. Míg az alperes felszólító levelek küldésében megnyilvánuló jogellenes tevékenységével összefüggésben a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az azonos célból végzett többoldalú, a korábbi jogerős ítélet ellenére folytatott tevékenység. A másodfokú bíróság a jogkövetkezmény levonása megállapításánál figyelemmel volt továbbá arra is, hogy az alperes saját közgyűlési határozatában rögzítette a törvénysértő tevékenység kizártságát, ugyanakkor a saját határozatában foglaltaknak sem tett eleget, miután törvénysértő tevékenységét – jogellenes felszólító levelek küldésével kibővítve – folytatta. A másodfokú bíróság ítélete szerint az alperes törvényes működése ténylegesen nem állítható helyre. Az alperes megszüntetésének indoklásaként kiemelte, az alperes azon ígérete, hogy a jövőben tartózkodik a további jogellenes akcióktól, nem teszi mellőzhetővé az alperes működésében jelen volt törvénysértések jogkövetkezményeinek levonását: figyelemmel különösen a korábbi perbeli ítéletre és az eredménytelen ügyészi törvényességi ellenőrzési jogkörben tett felszólításra.
        [6] Az alperes a jogerős másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint a jogerős másodfokú ítélet egyrészt az alperes csatlakozó fellebbezését nem bírálta el, amely az indokolási kötelezettség súlyos elmulasztását jelentette; továbbá részletesen kifejtette, hogy a jogerős másodfokú ítélet a rendelkezésére álló bizonyítékokat miért mérlegelte súlyosan okszerűtlenül. A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. A jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva, a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel indokolásában hangsúlyozta, hogy az összes körülmény figyelembevételével a jogerős másodfokú ítélet álláspontját osztja. Kiemelte, hogy a civil szervezet megszüntetése az állam, bíróságok részéről – az alkotmányos egyesülési jogra figyelemmel – kifejezetten kivételes és végső eszköz lehet, ebben a körben hozta meg a másodfokú bíróság a kifejezetten mérlegelésen alapuló, megszüntető döntését, a felülvizsgálati kérelem kifejezetten ezt a mérlegelést támadta. A felülmérlegelés tilalmával összefüggésben hangsúlyozta, hogy azt a felülvizsgálat során a bírói gyakorlat következetesen alkalmazza, amely alól kivételt csak a kirívóan okszerűtlen, jogszabálysértő mérlegelés képez, melyet azonban a Kúria az adott ügyben nem észlelt. Kiemelte, hogy az alperes a keresetlevél benyújtását megelőzően kifejezetten az elbírálásnál irányadó akciót hajtott végre, melytől mind a bíróság, mind a saját közgyűlésének döntése eltiltotta, amely önmagában akkor is elegendő okot jelent az alperes megszüntetésére, ha a per tartama alatt az alperes tartózkodott hasonló akcióktól. Megállapította továbbá, hogy az alperes csatlakozó fellebbezés elbírálatlanságára vonatkozó hivatkozása nem alapos, ugyanis azzal a jogerős másodfokú ítélet indokolásában érdemben foglalkozott, és azt tartalmilag alaptalannak minősítette, amikor megállapította, az elsőfokú bíróság által észlelt jogsértések ténylegesen megvalósultak és ezt indokolta.

        [7] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-a alapján, kérve a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.388/2014/6. sorszámú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.241/2016/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó az Alkotmánybíróság Főtitkárának hiánypótlásra történő felhívását követően kiegészített indítványában az Alaptörvény I. cikk (2) (3) és (4) bekezdései, valamint a VIII. cikk (5) bekezdése szerinti alapjogai sérelmét arra hivatkozással állította, hogy a kifogásolt bírói döntések megfosztották civil szervezeti lététől. Álláspontja szerint a bíróságok a mérlegelési jogukkal visszaéltek akkor, amikor az egyeztető tevékenységét is jogellenesnek minősítették, amely az érdekképviseleti tevékenységéből fakad. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény 28. cikkére mint a bíróságokkal szembeni elvárásra.

        [8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva – mindenekelőtt – azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz – az alábbi okokra tekintettel – nem fogadható be.

        [9] 2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.388/2014/6. számú ítéletével történő, az indítványozónak mint a Fővárosi Törvényszéken 13086. sorszám alatti nyilvántartásba vett civil szervezetnek a megszüntetése hogyan érinti az alkotmányjogi panasz lefolytatását.
        [10] Az Alkotmánybíróság a 35/2014. (XII. 18.) AB határozatában (az egyházi jogállás elvesztésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasszal összefüggésben) megállapította, hogy nem eredményezi az indítvány okafogyottá válását az indítványozó jogi személy jogutód nélküli megszűnésének bíróság általi megállapítása, ha az alkotmányjogi panasz eljárás megindításának indoka, az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme épp a jogi személy megszüntetésével áll összefüggésben (Indokolás [22]). Mivel jelen ügyben az indítványozó épp civil szervezetként történő megszüntetésére vonatkozó bírósági döntések ellen élt alkotmányjogi panasszal, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a bírói döntésben foglaltak nem eredményezik az indítvány okafogyottságát.

        [11] 2.2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
        [12] Az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai döntést – jogi képviselője útján – 2016. december 13-án vette kézhez, míg panaszát 2017. február 10-én, azaz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott törvényes határidőn belül terjesztette elő. A panasszal támadott ítéletek az ügy érdemében hozott döntésnek minősülnek, ellenük nincs helye fellebbezésnek, ezért az indítvány ebből a szempontból is megfelel a törvényi feltételeknek.
        [13] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
        [14] Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1b) bekezdése értelmében határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek nem felel meg. Az indítvány a bírói döntés folytán az Alaptörvény I. cikk (2), (3) és (4) bekezdései sérelmét állította, azonban ezen alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben egyáltalán nem tartalmaz alkotmányjogilag releváns érvelést, nincs továbbá indokolás arra nézve sem, hogy maga a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Míg az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdésének sérelmével összefüggésben az Alkotmány­bíróság megállapította, hogy az indítvány ugyan szükségképpen érinti az egyesüléshez való jogot, azonban az arra vonatkozó, indítványozó által felsorakoztatott érvek alapján az indítványozó valójában a bíróság által megállapított tényállást és az ezzel összefüggő bírósági jogértelmezést vitatja.
        [15] Az Alkotmánybíróság már számos döntésében megerősítette, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, a bírósági döntéseket az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörében eljárva is – az Alaptörvény felhatalmazása alapján – az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti az azokat érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során. Jelen esetben a panaszosnak az indítvány tartalma szerinti, a bírói döntések törvényességi szempontú felülvizsgálatára irányuló kérelme nem felel meg az említetteknek. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, önmagában az a tény, hogy a Kúria az indítványozó értelmezésétől eltérően értelmezte mérlegelési jogkörében az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
        [16] Mindezek alapján az indítványozó kérelme az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya {lásd például: a 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
        [17] Tekintettel arra, hogy az indítvány nem felelt meg a határozottság követelményének, illetve nem vetett fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
            Dr. Schanda Balázs s. k.,
            tanácsvezető,
            előadó alkotmánybíró
            .
            Dr. Pokol Béla s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Szívós Mária s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Stumpf István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Varga Zs. András s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            02/21/2017
            .
            Number of the Decision:
            .
            3255/2017. (X. 10.)
            Date of the decision:
            .
            10/03/2017
            .
            .