English

Hungarian
Ügyszám:
.
884/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 55/2004. (XII. 13.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2004/788
.
A döntés kelte: Budapest, 12/13/2004
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos    vizsgálatára    és   megsemmisítésére    irányuló
      indítványok alapján meghozta az alábbi

                               határozatot

      Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kormány tagjai és az
      államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997.  évi
      LXXIX.  törvény  7.  §-ának a „- harmincnapos  lemondási  idő
      megjelölésével  -„  szövegrésze alkotmányellenes,  ezért  azt
      megsemmisíti.
      A   megsemmisítés  következtében  a  Kormány  tagjai  és   az
      államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997.  évi
      LXXIX. törvény 7. §-a az alábbi szöveggel marad hatályban:
        „7.  § A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági
      elnök  útján  az  Országgyűlés  elnökéhez  intézett  írásbeli
      nyilatkozatával  lemondhat  megbízatásáról.  A   köztársasági
      elnök   legkésőbb  a  nyilatkozat  kézhezvételétől  számított
      harmadik  napon  köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot.
      Az  Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét
      követő  ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést.  A  lemondás
      érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges."

      Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        A   Kormány  tagjai  és  az  államtitkárok  jogállásáról   és
        felelősségéről   szóló   1997.   évi   LXXIX.   törvény    (a
        továbbiakban: Tv.) 7. §-ának a „- harmincnapos lemondási  idő
        megjelölésével    -„    szövegrésze   alkotmányellenességének
        megállapítására      négy     indítvány      érkezett      az
        Alkotmánybírósághoz.  Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokat
        tárgyuk azonosságára tekintettel egyesítette.

        1.  Az indítványozók szerint a vizsgálni kért normaszöveg  az
        Alkotmány  több  rendelkezésével  is  szemben  áll.  Egyrészt
        ellentétes  az  Alkotmány  33/A.  §  b)  pontjával,  amelynek
        értelmében  a  Kormány megbízatása megszűnik a miniszterelnök
        és  a  Kormány lemondásával. Ellentétes másrészt a  39/B.  §-
        ával,   amely   kimondja,  hogy  ha  a  Kormány   megbízatása
        megszűnik,  az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban
        marad,   de   csak  korlátozott  jogkörrel,   ún.   ügyvezető
        Kormányként. Harmadrészt szemben áll az Alkotmány 39/C. § (1)
        bekezdésével  is, amely a Kormány, illetőleg a miniszterelnök
        lemondása esetén ügyvezető miniszterelnökről szól.  Az  egyik
        indítványozó  szerint  a  Tv. által  előírt,  teljes  jogkörű
        Kormányként  és  miniszterelnökként  eltöltendő  harmincnapos
        várakozási  idő  az  Alkotmány  fenti  szabályaival   szemben
        szélesíti    a   már   lemondott   miniszterelnök   jogkörét,
        veszélyezteti  a  Magyar  Köztársaság  demokratikus  rendjét.
        Másik  indítványozó – további érvként – utalt  arra,  hogy  a
        miniszterelnök lemondási joga nem a Tv. 7. §-ából,  hanem  az
        Alkotmányból   ered,  az  Alkotmány  pedig  a  miniszterelnök
        belátására   bízza  lemondása  időpontja  meghatározását.   A
        lemondás   –   vélte   az   indítványozó   –   a   „személyes
        önrendelkezési  alkotmányos alapjogának  része".  „Senki  nem
        kényszeríthető  akaratán kívül arra, hogy  miniszterelnökként
        az országot vezesse." Az indítványozó szerint az Alkotmány is
        ezt   veszi   figyelembe,   amikor   a   lemondás   közvetlen
        következményeként  az  ügyvezető  –  korlátozott  jogkörű   –
        miniszterelnökről   és   Kormányról   rendelkezik    az    új
        miniszterelnök  megválasztásáig,  illetve   az   új   Kormány
        megalakulásáig  [39/B.  §, 39/C. § (1) bekezdés].  Kifejtette
        továbbá, hogy alkotmányossági aggályt vet fel a Tv. 7. §-ában
        szereplő  harmincnapos lemondási idő a tekintetben  is,  mert
        lehetővé  teszi  a  már  lemondott miniszterelnökkel  szemben
        bizalmatlansági   indítvány  benyújtását.   Az   indítványozó
        szerint   a  Kormány  megbízatása  megszűnésének   több   oka
        egyszerre nem állhat fenn.
        A  fentiekkel azonos tartalmú további indítványok is érkeztek
        a  Tv.  7.  §-ának  harmincnapos  lemondási  időt  szabályozó
        rendelkezése alkotmányossági vizsgálatára.
        Három  indítvány  a vizsgálni kért szövegrész visszamenőleges
        hatályú   megsemmisítését  kérte,  míg  egy  indítvány   erre
        irányuló kérelmet nem fogalmazott meg.

        2.     Az    Alkotmánybíróság    megkeresése    alapján    az
        igazságügyminisztert     kifejtette      álláspontját      az
        indítványokról.
                                     
                                     II.

        1. Az Alkotmány irányadó rendelkezései szerint:

        „33.   §   (3)   A  miniszterelnököt  a  köztársasági   elnök
        javaslatára  az Országgyűlés tagjai többségének  szavazatával
        választja.  A  miniszterelnök  megválasztásáról,  továbbá   a
        Kormány  programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre
        határoz.”

        „33/A. § A Kormány megbízatása megszűnik:
        a) az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával,
        b) a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával,
        c) a miniszterelnök halálával,
        d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével,
        e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával,
        illetőleg
        f)  ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az
        Országgyűlés  a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja  és  új
        miniszterelnököt választ.”

        „39/A.    §   (1)   A   képviselők   legalább   egyötöde    a
        miniszterelnökkel   szemben  írásban  –   a   miniszterelnöki
        tisztségre  jelölt  személy megjelölésével –  bizalmatlansági
        indítványt   nyújthat   be.   A   miniszterelnökkel   szemben
        benyújtott  bizalmatlansági indítványt a  Kormánnyal  szemben
        benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az
        indítvány   alapján  az  országgyűlési  képviselők   többsége
        bizalmatlanságát  fejezi  ki, az új miniszterelnöknek  jelölt
        személyt megválasztottnak kell tekinteni.
        (2)  Az  indítvány feletti vitát és szavazást  legkorábban  a
        beterjesztéstől  számított  három  nap  után,   legkésőbb   a
        beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani.
        (3)  A  Kormány – a miniszterelnök útján – bizalmi  szavazást
        javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint.
        (4) A Kormány – a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja,
        hogy  az  általa  benyújtott előterjesztés  feletti  szavazás
        egyben bizalmi szavazás legyen.
        (5)   Ha   az  Országgyűlés  a  (3)-(4)  bekezdésben  foglalt
        esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles
        lemondani.

        39/B.  §  Ha  a Kormány megbízatása megszűnik, az új  Kormány
        megalakulásáig  a  Kormány hivatalban  marad,  és  gyakorolja
        mindazokat   a   jogokat,  amelyek  a  Kormányt   megilletik;
        nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet  csak
        törvény  kifejezett  felhatalmazása alapján,  halaszthatatlan
        esetben alkothat.

        39/C.  §  (1)  Ha  a  miniszterelnök megbízatása  az  újonnan
        megválasztott    Országgyűlés    megalakulásával    vagy    a
        miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a
        miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető
        miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de  új  miniszter
        kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem
        tehet,  és  rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása
        alapján halaszthatatlan esetben alkothat.
        (2)  Ha  a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának
        elvesztése,  illetőleg összeférhetetlenségének  megállapítása
        miatt szűnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig  az  a
        miniszter gyakorolja – az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal
        –  a  miniszterelnök  hatáskörét,  akit  a  miniszterelnök  a
        helyettesítésére  kijelölt;  ha  pedig  több  miniszter  lett
        kijelölve, az első helyen kijelölt miniszter."

        2. A Tv. vonatkozó rendelkezései értelmében:

                              „A miniszterelnök

        6.  § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik  a
        Kormány megbízatásának megszűnésével (Alkotmány 33/A. §).

        7.  §  A  miniszterelnök, illetőleg a Kormány a  köztársasági
        elnök  útján  az  Országgyűlés  elnökéhez  intézett  írásbeli
        nyilatkozatával  – harmincnapos lemondási idő  megjelölésével
        lemondhat  megbízatásáról. A köztársasági elnök  legkésőbb  a
        nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon  köteles
        továbbítani  a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés  elnöke
        legkésőbb   a  nyilatkozat  kézhezvételét  követő   ülésnapon
        tájékoztatja  az  Országgyűlést. A  lemondás  érvényességéhez
        elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

        8.  §  Ha  a  miniszterelnök megbízatásának  megszűnésére  az
        Alkotmány 33/A. §-ának b)-d) pontja alapján kerül sor,  ennek
        tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.

        9.  §  A  miniszterelnök megbízatásának megszűnése  esetén  –
        kivéve,  ha  az Országgyűlés a miniszterelnöktől  a  bizalmat
        megvonta és új miniszterelnököt választott [Alkotmány 39/A. §
        (1)  bekezdés]  –  a köztársasági elnök harminc  napon  belül
        javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.”

                                    III.

        Az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási
        idő  megjelölésével"  szövegrésze alkotmányossági  vizsgálata
        során  áttekintette  az Alkotmánynak a  miniszterelnök  és  a
        Kormány   státuszát  meghatározó  –  az  ügyben  releváns   –
        rendelkezéseit.

        1. Az Alkotmány rendelkezései a Kormány megalakulását illetve
        megbízatásának   megszűnését  a  miniszterelnök   személyéhez
        kötik.

        A  Kormány  megalakulását illetően az  Alkotmány  33.  §  (3)
        bekezdése  kimondja,  hogy  a  miniszterelnök  személyére   a
        köztársasági  elnök  tesz javaslatot,  akit  az  Országgyűlés
        tagjai   többségével   választ,  s  ezzel   egy   időben   az
        Országgyűlés a Kormány programjának elfogadásáról is határoz.
        Az  időpontok  egyidejűségének alkotmányos  jelentősége  van:
        meghatározza   a  miniszterelnök  és  a  megalakuló   Kormány
        viszonyát. A már megválasztott miniszterelnök határozza meg a
        Kormány  személyi  összetételét:  az  Alkotmány  33.  §   (4)
        bekezdése   értelmében  a  minisztereket   a   miniszterelnök
        javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti  fel.  Az
        Alkotmány  33.  §  (5)  bekezdése  értelmében  a  Kormány   a
        miniszterek kinevezésével alakul meg. A megalakult Kormány (a
        kormányzás     tartalmát    érintően)    a     miniszterelnök
        megválasztásával egy időben elfogadott program alapján  fejti
        ki tevékenységét.

        2. A Kormány megbízatása megszűnésének – az Alkotmány 33/A. §-
        ában foglalt – eseteihez az Alkotmány azonnal belépő átmeneti
        szabályokat   kapcsol.  Az  átmenetre  vonatkozó   alkotmányi
        rendelkezések valamennyi megbízatás-megszűnési ok  esetén  az
        új miniszterelnök megválasztásáig irányadóak.

        2.1.  Az  Alkotmány  33/A.  § a) pontja  szerint  az  újonnan
        megválasztott   Országgyűlés   megalakulásával   a    Kormány
        megbízatása  megszűnik. Az Alkotmány 39/C.  §  (1)  bekezdése
        értelmében  ilyenkor  a miniszterelnök az  új  miniszterelnök
        megválasztásáig  ügyvezető  miniszterelnökként  gyakorolja  –
        korlátozott – hatáskörét.

        Az   Alkotmány  33/A.  §  b)  pontja  –  Kormány  megbízatása
        megszűnésének   körében  –  két  esetre  utal:   egyrészt   a
        miniszterelnök, másrészt a Kormány lemondására. Az  Alkotmány
        a miniszterelnök lemondásához nem kapcsol semmilyen feltételt
        (pl.  a  lemondás idejét, okát illetően). A Kormány lemondása
        az  Alkotmány  39/A.  §  (3)  és  (4)  bekezdéseiben  foglalt
        szabályokkal  függ  össze.  Ezek  szerint  a  Kormány   –   a
        miniszterelnök útján – bizalmi szavazást javasolhat,  illetve
        –  szintén a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy
        az  általa  benyújtott előterjesztés feletti szavazás  egyben
        bizalmi  szavazás legyen. Az Alkotmány 39/A. §  (5)  bekezdés
        értelmében,  ha  ezen  esetekben az Országgyűlés  nem  szavaz
        bizalmat, a Kormány köteles lemondani.

        A  fentebb ismertetett, az Alkotmány 33/A. §-ának  a)  és  b)
        pontjaiban található megszűnési okok jogi tényekhez kötöttek:
        az  új  Országgyűlés  megalakulásához, és  a  miniszterelnök,
        illetve a Kormány lemondásához. Az Alkotmány 33/A. § a) és b)
        pontjaihoz az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése kapcsolódik. Az
        Alkotmány  e  rendelkezése előírja, hogy a megbízás-megszűnés
        ezen   okainak  beállta  esetén  a  miniszterelnök,   az   új
        miniszterelnök  megválasztásáig, ügyvezető miniszterelnökként
        gyakorolja    hatáskörét.   Az   Alkotmány    az    ügyvezető
        miniszterelnöki státuszt – meghatározott korlátozásokkal,  az
        új  miniszterelnök  megválasztásáig  –  kötelezően  ellátandó
        feladatként  rögzíti.  Az  Alkotmány  az  átmenetre  (az   új
        miniszterelnök   megválasztásáig)   irányadó    rendelkezései
        szerint:    az   ügyvezető   miniszterelnök   új    miniszter
        kinevezésére illetőleg miniszter felmentésére javaslatot  nem
        tehet,  és  rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása
        alapján  halaszthatatlan esetben alkothat [Alkotmány 39/C.  §
        (1)  bekezdés]; a Kormányra irányadóan pedig úgy rendelkezik,
        hogy  gyakorolja  mindazokat  a jogokat  amelyek  a  Kormányt
        megilletik,  nemzetközi  szerződést azonban  nem  köthet,  és
        rendeletet  csak  törvény kifejezett felhatalmazása  alapján,
        halaszthatatlan  esetben  alkothat  [Alkotmány  39/B.  §].  A
        miniszterelnök illetőleg a Kormány lemondását azonnal  követő
        átmeneti  szabály  tehát  maga  az  ügyvezető  miniszterelnök
        [Alkotmány  39/C.  §  (1) bekezdés], és a  hivatalban  maradó
        korlátozott  jogkörű Kormány [Alkotmány 39/B. §]  intézménye.
        Az   Alkotmány  szerint  a  miniszterelnök  lemondása  azonos
        joghatással  bír, mint a Kormány lemondása. Az Alkotmány  nem
        enged  olyan következtetést, hogy a miniszterelnök lemondását
        követően   a   miniszterelnök  illetőleg  a  Kormány   teljes
        jogkörrel   hivatalban  marad.  Ezt  a  korlátozott   jogkörű
        Kormányról  rendelkező  alkotmányi  szabály  is  kizárja:  Az
        Alkotmány  39/B.  §  bevezető mondatrésze  úgy  szól:  „Ha  a
        Kormány  megbízatása megszűnik", ennek pedig egyik oka  –  az
        Alkotmány  33/A.  §  b)  pont  első  fordulata  szerint  –  a
        miniszterelnök lemondása.

        2.2. A Kormány megbízatása megszűnésének további esetei és az
        ahhoz  kapcsolt következmények beállta is az „azonnaliságára"
        helyezik  a  hangsúlyt.  A Kormány megbízatása  megszűnik  az
        Alkotmány   33/A.  §  c)  pontja  szerint  a   miniszterelnök
        halálával, d) pontja értelmében a miniszterelnök választójoga
        elvesztésével,   az  e)  pontja  alapján   a   miniszterelnök
        összeférhetetlensége megállapításával. Az Alkotmány  39/C.  §
        (2)  bekezdése  [ahogy a 39/C. § (1) bekezdése  az  Alkotmány
        33/A.  §  a)  és  b) pontjába foglalt okok esetén]  világosan
        rendelkezik    ezen    esetkörökre   vonatkozóan:    az    új
        miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – az
        ügyvezető   miniszterelnökre   előírt   korlátozással   –   a
        miniszterelnök     hatáskörét,    akit    a    miniszterelnök
        helyettesítésére   kijelölt.  Az   Alkotmány   e   körben   a
        miniszterelnököt helyettesítő miniszterről szól, de a Kormány
        ezen  esetekben  is  –  az  Alkotmány  33/A.  §-a  szerint  –
        korlátozott  jogkörrel marad hivatalban [az  Alkotmány  39/B.
        §].  Az  Alkotmány  33/A.  §  c)-e)  pontokba  foglalt  –   a
        miniszterelnök  személyéhez  kapcsolódó  –  okok  esetén   az
        Alkotmány  39/C.  §  (2)  bekezdése közvetlenül  alkalmazandó
        szabályként   mondja   ki   tehát,  hogy   a   miniszterelnök
        helyettesítésére   kijelölt   miniszter   gyakorolja   –   az
        ügyvezetői  státuszból eredő korlátozással – a miniszterelnök
        hatáskörét.

        Végül   az   Alkotmány   33/A.  §   f)   pontja   a   sikeres
        bizalmatlansági  indítványt  említi  a  Kormány   megbízatása
        megszűnésének okai között. Az Alkotmány 39/A. § (1) bekezdése
        a  konstruktív bizalmatlansági indítványt intézményesíti, így
        ebben  az esetben értelemszerűen nincs szükség – az Alkotmány
        39/C. §-ában foglaltakhoz hasonló – átmeneti szabályra: ha az
        országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki,
        egyben új miniszterelnököt választ. Tehát az Alkotmány  33/A.
        §  f) pontjához is kapcsolódik szabály, az Alkotmány 39/A.  §
        (1) bekezdése.

        3.  A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmány  a
        miniszterelnök, illetőleg a Kormány megbízatása megszűnésének
        körében  egymással szorosan összefüggő szabályok által,  zárt
        rendszert  alkot.  Bár  az  Alkotmány  39.  §  (2)  bekezdése
        felhatalmazást ad a törvényhozásnak, hogy a Kormány tagjai és
        az  államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre
        vonásuk   módját   szabályozza,   de   ez   a   felhatalmazás
        értelemszerűen   csak   az  Alkotmányban   nem   szabályozott
        kérdésekre terjedhet ki. Következésképpen a Kormány illetve a
        miniszterelnök    státuszát   meghatározó,    a    fentiekben
        részletezett szabályok az Alkotmány szintjére tartozó normák.
        Az   Alkotmány  tételes  rendelkezései  a  kormányzati  munka
        stabilitásának    alkotmányos   értékére    különös    gondot
        fordítanak, s ez kifejeződik abban is, hogy az átmenet minden
        lényeges  mozzanatáról  rendelkezik.  Ezért  az  Alkotmányban
        szabályozott  ügyvezető  miniszterelnök,  illetve   ügyvezető
        Kormány  intézményeinek  garanciális  jelentősége  van,  mint
        ahogy  annak  is, hogy az ezzel járó korlátozott jogkör  mely
        időponttól érvényesül.

        A   jelen  ügyben  vizsgált,  a  Tv.  7.  §-ába  foglalt,   a
        miniszterelnök lemondása esetén előírt harmincnapos lemondási
        idő  az  Alkotmánynak  a  Kormány  megbízatása  megszűnéséhez
        kapcsolódó tételeivel több szempontból is ellentétben áll:

        3.1.  A  Tv. vizsgált rendelkezése a miniszterelnök lemondása
        esetén  a lemondás időpontját követő harminc napig még teljes
        jogkörű   miniszterelnököt  és  Kormányt   feltételez   (tart
        hivatalban). Ez ellentétes az Alkotmány 33/A. § b) pontjával,
        39/C. § (1) bekezdésével és 39/B. §-ával is.

        A  Tv. értelmében a miniszterelnök a köztársasági elnök útján
        az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozattal  –
        s   a   jelen   ügyben  vizsgált  szövegrész   értelmében   –
        „harmincnapos  lemondási idő megjelölésével"  mondhat  le.  E
        rendelkezés külön választja a lemondás időpontját a  lemondás
        hatályától, ami ellentétben áll az Alkotmánynak az  ügyvezető
        miniszterelnökről,  és korlátozott jogkörű  Kormányról  szóló
        rendelkezéseivel. Az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése  –  mint
        ahogy ez fentebb bemutatásra került – eltérést meg nem engedő
        módon    kapcsolja   a   lemondás   tényéhez   az   ügyvezető
        miniszterelnöki jogállás beálltát, s mivel az Alkotmány 33/A.
        §-a értelmében ilyenkor a Kormány megbízatása is megszűnik, a
        Kormány  is  –  az  Alkotmány 33/B. §-a szerint  –  ügyvezető
        Kormánnyá   alakul   át.  Az  Alkotmány  e   rendelkezéseiből
        következően  a  lemondás benyújtásával annak hatálya  azonnal
        beáll. A még harminc napig teljes jogkörű miniszterelnököt és
        Kormányt feltételező – a Tv. 7. §-ába foglalt – előírás azért
        alkotmányellenes, mert – mint erre fentebb utalás  történt  –
        az  Alkotmány  tárgykörében rendelkezik, azaz a  törvényhozás
        szintjén  egészíti  ki  az átmenetre  vonatkozó  szabályokat.
        Amennyiben  az  Alkotmány a lemondás ténye és  annak  hatálya
        közötti  bármilyen időszakkal számolt volna,  arról  –  s  az
        ebben   az   esetben  követendő  eljárásról  –   magának   az
        Alkotmánynak kellene rendelkeznie.
        A  Tv.  7.  §-ába  foglalt harmincnapos lemondási  idő  ezért
        átrendezi  az  Alkotmánynak a teljes jogkörű és az  ügyvezető
        miniszterelnökről,  illetve Kormányról szóló  rendelkezéseit.
        Az  Alkotmány  33/A.  §-ában foglalt  valamennyi  ok  konkrét
        időpontokhoz  kötődik,  és az Alkotmány  39/C.  §-a  valamint
        39/B.  §-ai, meghatározzák ennek azonnali következményeit.  E
        szabályok az Alkotmánynak a kormányzati munka stabilitását az
        átmenetre biztosító – eltérést nem engedő – rendelkezései.

        A  fentiekből  következően az sem lenne összeegyeztethető  az
        Alkotmánnyal,  ha  a  miniszterek  lemondásának  analógiájára
        (lásd:  a  Tv. 13. §-át), „legfeljebb” harmincnapos lemondási
        időt  írna  elő  a törvény. A lemondás időpontja  és  hatálya
        ugyanis  ez  esetben is szétválhatna, ami az Alkotmánynak  az
        ügyvezető miniszterelnökről és korlátozott jogkörű kormányról
        szóló  rendelkezésével ugyan úgy ellentétbe kerülne,  mint  a
        most  vizsgált szabály. Mindez következik a miniszterelnöknek
        az Alkotmányban meghatározott közjogi pozíciójából, illetve a
        Kormány    megbízatása   megszűnésének    a    miniszterelnök
        lemondásához rendeléséből is.

        A  Tv.  7.  §-ától eltérő megítélés alá esik a Tv. 9.  §-ában
        foglalt  azon rendelkezés, hogy a miniszterelnök  megbízatása
        megszűnése  esetén  –  a  sikeres bizalmatlansági  indítványt
        kivéve  – a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot
        tesz  az  új  miniszterelnök személyére. A Tv. e harmincnapos
        szabálya  –  szemben  a 7. § vizsgált rendelkezésével  –  nem
        változtatja  meg  az Alkotmánynak a teljes  jogkörű  Kormányt
        ügyvezető Kormánnyá minősítő alkotmányos előírásait, hanem az
        ügyvezető miniszterelnöki tevékenység és korlátozott  jogkörű
        Kormány  fennállásának időbeli korlátját  adja  alkotmányosan
        igazolható  cél  érdekében:  az  új  miniszterelnök  mielőbbi
        megválasztása és az új Kormány megalakulása végett.

        3.2.  A lemondott miniszterelnökkel szemben, aki az Alkotmány
        erejénél  fogva  ügyvezető miniszterelnöki státuszba  került,
        bizalmatlansági   indítvány   benyújtása   az    Alkotmányból
        következően  fogalmilag  kizárt.  Az  Alkotmány  kizárólag  a
        miniszterelnök  és  nem az ügyvezető miniszterelnök  esetében
        biztosítja   a  bizalmatlansági  indítvány  benyújtását.   Az
        Alkotmány  fogalomhasználata ugyanis élesen különválasztja  a
        miniszterelnök (értsd: teljes jogkörű miniszterelnök)  és  az
        ügyvezető    miniszterelnök   intézményét.    Bizalmatlansági
        indítvány  – a nyelvtani értelmezésen túlmenően –  azért  sem
        nyújtható be az ügyvezető miniszterelnökkel szemben, mivel az
        ügyvezető  miniszterelnöki  státusz  feltételezi,   hogy   az
        Alkotmány  33/A.  § a) vagy b) pontjai értelmében  a  Kormány
        megbízatása   megszűnt.   A   bizalmatlansági   indítvány   a
        Kormánnyal  szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány  is,
        amely értelemszerűen nem nyújtható be azzal a céllal, hogy az
        egyszer már megszűnt Kormány megbízatása újból megszűnjön.  A
        Tv. 7. §-a lemondás esetén még harminc napig hatályban tartja
        a   teljes   jogkörű  Kormányt,  így  e  Tv.-i  rendelkezésre
        tekintettel  –  jelenleg – elvileg  nem  kizárt,  hogy  –  az
        Alkotmány   szabályaival  szemben  –  a  Kormány  megbízatása
        megszűnésének új oka felmerüljön.

        Mindezért a Tv-nek az a szabálya, amely az átmenet beálltának
        Alkotmányban  rögzített  időpontját  eltérően   rendezi,   az
        alkotmányi   szabályozás  kizárólagos  voltát  s   egyben   a
        kormányzás Alkotmányon alapuló stabilitását, a jogintézmények
        működésének kiszámíthatóságát sérti.

        4.  Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a harmincnapos lemondási
        határidőt  előíró szabályát az Alkotmány 54. § (1)  bekezdése
        alapján  is  kérték vizsgálni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata
        szerint,  ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy  annak
        egy  részét  az  Alkotmány valamely rendelkezésébe  ütközőnek
        minősíti,  akkor  a további alkotmányi rendelkezés  esetleges
        sérelmét  – a már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályi
        rendelkezéssel  összefüggésben  –  érdemben  nem   vizsgálja.
        [44/1995.  (VI.  30.)  AB határozat,  ABH  1995,  203,  205.;
        4/1996.  (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.;  61/1997.
        (XI.  19.)  AB  határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000.  (V.
        24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.)  AB
        határozat,  ABH  2000,  425,  429.;  29/2000.  (X.  11.)   AB
        határozat,   ABH  2000,  193,  200.].  Erre  tekintettel   az
        Alkotmánybíróság   a   Tv.  7.  §-ába  foglalt,   s   fentebb
        alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezést az Alkotmány 54.
        §  (1) bekezdéséből fakadó önrendelkezési jog sérelme alapján
        nem vizsgálta.



        5. Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási
        idő   megjelölésével”  szövegrésze  visszamenőleges   hatályú
        megsemmisítését  kérték. Az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.
        évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a  szerint,
        ha  az  Alkotmánybíróság  a jogszabály  alkotmányellenességét
        állapítja meg, a jogszabályt megsemmisíti. Az Abtv.  42.  §-a
        szerint  a  megsemmisítés  hatálya  –  főszabályként   –   az
        alkotmánybírósági határozat közzétételének  a  napja.  Az  ex
        nunc  hatályú megsemmisítés főszabályától eltérést  enged  az
        Abtv.  43.  § (4) bekezdése, ha ezt a jogbiztonság,  vagy  az
        eljárást  kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.  Az
        Alkotmánybíróság  jelen ügyben azt állapította  meg,  hogy  a
        visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokaként az Abtv. 43.
        § (4) bekezdésébe foglalt egyik ok sem áll fenn. Az Abtv. 43.
        §  (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály megsemmisítése –
        szűk  kivétellel  – nem érinti a határozat közzététele  előtt
        létrejött  jogviszonyokat,  a  belőlük  származó  jogokat  és
        kötelezettségeket. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a
        Tv. 7. §-ának alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezését a
        határozata közzététele napjával semmisítette meg.

        A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-
        án alapul.
                                Dr. Holló András
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                              előadó alkotmánybíró
                                       
             Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The text “designating a thirty-day period of resignation” in Section 7 of Act LXXIX of 1997 on the Legal Status and Responsibility of Members of Government and Undersecretaries of State
          Number of the Decision:
          .
          55/2004. (XII. 13.)
          Date of the decision:
          .
          12/13/2004
          .
          .
          en_0055_2004.pdfen_0055_2004.pdf