Hungarian
Ügyszám:
.
884/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 55/2004. (XII. 13.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2004/788
.
A határozat kelte: Budapest, 12/13/2004
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos    vizsgálatára    és   megsemmisítésére    irányuló
    indítványok alapján meghozta az alábbi

                             határozatot

    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kormány tagjai és az
    államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997.  évi
    LXXIX.  törvény  7.  §-ának a „- harmincnapos  lemondási  idő
    megjelölésével  -„  szövegrésze alkotmányellenes,  ezért  azt
    megsemmisíti.
    A   megsemmisítés  következtében  a  Kormány  tagjai  és   az
    államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997.  évi
    LXXIX. törvény 7. §-a az alábbi szöveggel marad hatályban:
      „7.  § A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági
    elnök  útján  az  Országgyűlés  elnökéhez  intézett  írásbeli
    nyilatkozatával  lemondhat  megbízatásáról.  A   köztársasági
    elnök   legkésőbb  a  nyilatkozat  kézhezvételétől  számított
    harmadik  napon  köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot.
    Az  Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét
    követő  ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést.  A  lemondás
    érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges."

    Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

      A   Kormány  tagjai  és  az  államtitkárok  jogállásáról   és
      felelősségéről   szóló   1997.   évi   LXXIX.   törvény    (a
      továbbiakban: Tv.) 7. §-ának a „- harmincnapos lemondási  idő
      megjelölésével    -„    szövegrésze   alkotmányellenességének
      megállapítására      négy     indítvány      érkezett      az
      Alkotmánybírósághoz.  Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokat
      tárgyuk azonosságára tekintettel egyesítette.

      1.  Az indítványozók szerint a vizsgálni kért normaszöveg  az
      Alkotmány  több  rendelkezésével  is  szemben  áll.  Egyrészt
      ellentétes  az  Alkotmány  33/A.  §  b)  pontjával,  amelynek
      értelmében  a  Kormány megbízatása megszűnik a miniszterelnök
      és  a  Kormány lemondásával. Ellentétes másrészt a  39/B.  §-
      ával,   amely   kimondja,  hogy  ha  a  Kormány   megbízatása
      megszűnik,  az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban
      marad,   de   csak  korlátozott  jogkörrel,   ún.   ügyvezető
      Kormányként. Harmadrészt szemben áll az Alkotmány 39/C. § (1)
      bekezdésével  is, amely a Kormány, illetőleg a miniszterelnök
      lemondása esetén ügyvezető miniszterelnökről szól.  Az  egyik
      indítványozó  szerint  a  Tv. által  előírt,  teljes  jogkörű
      Kormányként  és  miniszterelnökként  eltöltendő  harmincnapos
      várakozási  idő  az  Alkotmány  fenti  szabályaival   szemben
      szélesíti    a   már   lemondott   miniszterelnök   jogkörét,
      veszélyezteti  a  Magyar  Köztársaság  demokratikus  rendjét.
      Másik  indítványozó – további érvként – utalt  arra,  hogy  a
      miniszterelnök lemondási joga nem a Tv. 7. §-ából,  hanem  az
      Alkotmányból   ered,  az  Alkotmány  pedig  a  miniszterelnök
      belátására   bízza  lemondása  időpontja  meghatározását.   A
      lemondás   –   vélte   az   indítványozó   –   a   „személyes
      önrendelkezési  alkotmányos alapjogának  része".  „Senki  nem
      kényszeríthető  akaratán kívül arra, hogy  miniszterelnökként
      az országot vezesse." Az indítványozó szerint az Alkotmány is
      ezt   veszi   figyelembe,   amikor   a   lemondás   közvetlen
      következményeként  az  ügyvezető  –  korlátozott  jogkörű   –
      miniszterelnökről   és   Kormányról   rendelkezik    az    új
      miniszterelnök  megválasztásáig,  illetve   az   új   Kormány
      megalakulásáig  [39/B.  §, 39/C. § (1) bekezdés].  Kifejtette
      továbbá, hogy alkotmányossági aggályt vet fel a Tv. 7. §-ában
      szereplő  harmincnapos lemondási idő a tekintetben  is,  mert
      lehetővé  teszi  a  már  lemondott miniszterelnökkel  szemben
      bizalmatlansági   indítvány  benyújtását.   Az   indítványozó
      szerint   a  Kormány  megbízatása  megszűnésének   több   oka
      egyszerre nem állhat fenn.
      A  fentiekkel azonos tartalmú további indítványok is érkeztek
      a  Tv.  7.  §-ának  harmincnapos  lemondási  időt  szabályozó
      rendelkezése alkotmányossági vizsgálatára.
      Három  indítvány  a vizsgálni kért szövegrész visszamenőleges
      hatályú   megsemmisítését  kérte,  míg  egy  indítvány   erre
      irányuló kérelmet nem fogalmazott meg.

      2.     Az    Alkotmánybíróság    megkeresése    alapján    az
      igazságügyminisztert     kifejtette      álláspontját      az
      indítványokról.
                                   
                                   II.

      1. Az Alkotmány irányadó rendelkezései szerint:

      „33.   §   (3)   A  miniszterelnököt  a  köztársasági   elnök
      javaslatára  az Országgyűlés tagjai többségének  szavazatával
      választja.  A  miniszterelnök  megválasztásáról,  továbbá   a
      Kormány  programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre
      határoz.”

      „33/A. § A Kormány megbízatása megszűnik:
      a) az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával,
      b) a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával,
      c) a miniszterelnök halálával,
      d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével,
      e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával,
      illetőleg
      f)  ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az
      Országgyűlés  a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja  és  új
      miniszterelnököt választ.”

      „39/A.    §   (1)   A   képviselők   legalább   egyötöde    a
      miniszterelnökkel   szemben  írásban  –   a   miniszterelnöki
      tisztségre  jelölt  személy megjelölésével –  bizalmatlansági
      indítványt   nyújthat   be.   A   miniszterelnökkel   szemben
      benyújtott  bizalmatlansági indítványt a  Kormánnyal  szemben
      benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az
      indítvány   alapján  az  országgyűlési  képviselők   többsége
      bizalmatlanságát  fejezi  ki, az új miniszterelnöknek  jelölt
      személyt megválasztottnak kell tekinteni.
      (2)  Az  indítvány feletti vitát és szavazást  legkorábban  a
      beterjesztéstől  számított  három  nap  után,   legkésőbb   a
      beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani.
      (3)  A  Kormány – a miniszterelnök útján – bizalmi  szavazást
      javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint.
      (4) A Kormány – a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja,
      hogy  az  általa  benyújtott előterjesztés  feletti  szavazás
      egyben bizalmi szavazás legyen.
      (5)   Ha   az  Országgyűlés  a  (3)-(4)  bekezdésben  foglalt
      esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles
      lemondani.

      39/B.  §  Ha  a Kormány megbízatása megszűnik, az új  Kormány
      megalakulásáig  a  Kormány hivatalban  marad,  és  gyakorolja
      mindazokat   a   jogokat,  amelyek  a  Kormányt   megilletik;
      nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet  csak
      törvény  kifejezett  felhatalmazása alapján,  halaszthatatlan
      esetben alkothat.

      39/C.  §  (1)  Ha  a  miniszterelnök megbízatása  az  újonnan
      megválasztott    Országgyűlés    megalakulásával    vagy    a
      miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a
      miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető
      miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de  új  miniszter
      kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem
      tehet,  és  rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása
      alapján halaszthatatlan esetben alkothat.
      (2)  Ha  a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának
      elvesztése,  illetőleg összeférhetetlenségének  megállapítása
      miatt szűnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig  az  a
      miniszter gyakorolja – az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal
      –  a  miniszterelnök  hatáskörét,  akit  a  miniszterelnök  a
      helyettesítésére  kijelölt;  ha  pedig  több  miniszter  lett
      kijelölve, az első helyen kijelölt miniszter."

      2. A Tv. vonatkozó rendelkezései értelmében:

                            „A miniszterelnök

      6.  § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik  a
      Kormány megbízatásának megszűnésével (Alkotmány 33/A. §).

      7.  §  A  miniszterelnök, illetőleg a Kormány a  köztársasági
      elnök  útján  az  Országgyűlés  elnökéhez  intézett  írásbeli
      nyilatkozatával  – harmincnapos lemondási idő  megjelölésével
      lemondhat  megbízatásáról. A köztársasági elnök  legkésőbb  a
      nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon  köteles
      továbbítani  a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés  elnöke
      legkésőbb   a  nyilatkozat  kézhezvételét  követő   ülésnapon
      tájékoztatja  az  Országgyűlést. A  lemondás  érvényességéhez
      elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

      8.  §  Ha  a  miniszterelnök megbízatásának  megszűnésére  az
      Alkotmány 33/A. §-ának b)-d) pontja alapján kerül sor,  ennek
      tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.

      9.  §  A  miniszterelnök megbízatásának megszűnése  esetén  –
      kivéve,  ha  az Országgyűlés a miniszterelnöktől  a  bizalmat
      megvonta és új miniszterelnököt választott [Alkotmány 39/A. §
      (1)  bekezdés]  –  a köztársasági elnök harminc  napon  belül
      javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.”

                                  III.

      Az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási
      idő  megjelölésével"  szövegrésze alkotmányossági  vizsgálata
      során  áttekintette  az Alkotmánynak a  miniszterelnök  és  a
      Kormány   státuszát  meghatározó  –  az  ügyben  releváns   –
      rendelkezéseit.

      1. Az Alkotmány rendelkezései a Kormány megalakulását illetve
      megbízatásának   megszűnését  a  miniszterelnök   személyéhez
      kötik.

      A  Kormány  megalakulását illetően az  Alkotmány  33.  §  (3)
      bekezdése  kimondja,  hogy  a  miniszterelnök  személyére   a
      köztársasági  elnök  tesz javaslatot,  akit  az  Országgyűlés
      tagjai   többségével   választ,  s  ezzel   egy   időben   az
      Országgyűlés a Kormány programjának elfogadásáról is határoz.
      Az  időpontok  egyidejűségének alkotmányos  jelentősége  van:
      meghatározza   a  miniszterelnök  és  a  megalakuló   Kormány
      viszonyát. A már megválasztott miniszterelnök határozza meg a
      Kormány  személyi  összetételét:  az  Alkotmány  33.  §   (4)
      bekezdése   értelmében  a  minisztereket   a   miniszterelnök
      javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti  fel.  Az
      Alkotmány  33.  §  (5)  bekezdése  értelmében  a  Kormány   a
      miniszterek kinevezésével alakul meg. A megalakult Kormány (a
      kormányzás     tartalmát    érintően)    a     miniszterelnök
      megválasztásával egy időben elfogadott program alapján  fejti
      ki tevékenységét.

      2. A Kormány megbízatása megszűnésének – az Alkotmány 33/A. §-
      ában foglalt – eseteihez az Alkotmány azonnal belépő átmeneti
      szabályokat   kapcsol.  Az  átmenetre  vonatkozó   alkotmányi
      rendelkezések valamennyi megbízatás-megszűnési ok  esetén  az
      új miniszterelnök megválasztásáig irányadóak.

      2.1.  Az  Alkotmány  33/A.  § a) pontja  szerint  az  újonnan
      megválasztott   Országgyűlés   megalakulásával   a    Kormány
      megbízatása  megszűnik. Az Alkotmány 39/C.  §  (1)  bekezdése
      értelmében  ilyenkor  a miniszterelnök az  új  miniszterelnök
      megválasztásáig  ügyvezető  miniszterelnökként  gyakorolja  –
      korlátozott – hatáskörét.

      Az   Alkotmány  33/A.  §  b)  pontja  –  Kormány  megbízatása
      megszűnésének   körében  –  két  esetre  utal:   egyrészt   a
      miniszterelnök, másrészt a Kormány lemondására. Az  Alkotmány
      a miniszterelnök lemondásához nem kapcsol semmilyen feltételt
      (pl.  a  lemondás idejét, okát illetően). A Kormány lemondása
      az  Alkotmány  39/A.  §  (3)  és  (4)  bekezdéseiben  foglalt
      szabályokkal  függ  össze.  Ezek  szerint  a  Kormány   –   a
      miniszterelnök útján – bizalmi szavazást javasolhat,  illetve
      –  szintén a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy
      az  általa  benyújtott előterjesztés feletti szavazás  egyben
      bizalmi  szavazás legyen. Az Alkotmány 39/A. §  (5)  bekezdés
      értelmében,  ha  ezen  esetekben az Országgyűlés  nem  szavaz
      bizalmat, a Kormány köteles lemondani.

      A  fentebb ismertetett, az Alkotmány 33/A. §-ának  a)  és  b)
      pontjaiban található megszűnési okok jogi tényekhez kötöttek:
      az  új  Országgyűlés  megalakulásához, és  a  miniszterelnök,
      illetve a Kormány lemondásához. Az Alkotmány 33/A. § a) és b)
      pontjaihoz az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése kapcsolódik. Az
      Alkotmány  e  rendelkezése előírja, hogy a megbízás-megszűnés
      ezen   okainak  beállta  esetén  a  miniszterelnök,   az   új
      miniszterelnök  megválasztásáig, ügyvezető miniszterelnökként
      gyakorolja    hatáskörét.   Az   Alkotmány    az    ügyvezető
      miniszterelnöki státuszt – meghatározott korlátozásokkal,  az
      új  miniszterelnök  megválasztásáig  –  kötelezően  ellátandó
      feladatként  rögzíti.  Az  Alkotmány  az  átmenetre  (az   új
      miniszterelnök   megválasztásáig)   irányadó    rendelkezései
      szerint:    az   ügyvezető   miniszterelnök   új    miniszter
      kinevezésére illetőleg miniszter felmentésére javaslatot  nem
      tehet,  és  rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása
      alapján  halaszthatatlan esetben alkothat [Alkotmány 39/C.  §
      (1)  bekezdés]; a Kormányra irányadóan pedig úgy rendelkezik,
      hogy  gyakorolja  mindazokat  a jogokat  amelyek  a  Kormányt
      megilletik,  nemzetközi  szerződést azonban  nem  köthet,  és
      rendeletet  csak  törvény kifejezett felhatalmazása  alapján,
      halaszthatatlan  esetben  alkothat  [Alkotmány  39/B.  §].  A
      miniszterelnök illetőleg a Kormány lemondását azonnal  követő
      átmeneti  szabály  tehát  maga  az  ügyvezető  miniszterelnök
      [Alkotmány  39/C.  §  (1) bekezdés], és a  hivatalban  maradó
      korlátozott  jogkörű Kormány [Alkotmány 39/B. §]  intézménye.
      Az   Alkotmány  szerint  a  miniszterelnök  lemondása  azonos
      joghatással  bír, mint a Kormány lemondása. Az Alkotmány  nem
      enged  olyan következtetést, hogy a miniszterelnök lemondását
      követően   a   miniszterelnök  illetőleg  a  Kormány   teljes
      jogkörrel   hivatalban  marad.  Ezt  a  korlátozott   jogkörű
      Kormányról  rendelkező  alkotmányi  szabály  is  kizárja:  Az
      Alkotmány  39/B.  §  bevezető mondatrésze  úgy  szól:  „Ha  a
      Kormány  megbízatása megszűnik", ennek pedig egyik oka  –  az
      Alkotmány  33/A.  §  b)  pont  első  fordulata  szerint  –  a
      miniszterelnök lemondása.

      2.2. A Kormány megbízatása megszűnésének további esetei és az
      ahhoz  kapcsolt következmények beállta is az „azonnaliságára"
      helyezik  a  hangsúlyt.  A Kormány megbízatása  megszűnik  az
      Alkotmány   33/A.  §  c)  pontja  szerint  a   miniszterelnök
      halálával, d) pontja értelmében a miniszterelnök választójoga
      elvesztésével,   az  e)  pontja  alapján   a   miniszterelnök
      összeférhetetlensége megállapításával. Az Alkotmány  39/C.  §
      (2)  bekezdése  [ahogy a 39/C. § (1) bekezdése  az  Alkotmány
      33/A.  §  a)  és  b) pontjába foglalt okok esetén]  világosan
      rendelkezik    ezen    esetkörökre   vonatkozóan:    az    új
      miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – az
      ügyvezető   miniszterelnökre   előírt   korlátozással   –   a
      miniszterelnök     hatáskörét,    akit    a    miniszterelnök
      helyettesítésére   kijelölt.  Az   Alkotmány   e   körben   a
      miniszterelnököt helyettesítő miniszterről szól, de a Kormány
      ezen  esetekben  is  –  az  Alkotmány  33/A.  §-a  szerint  –
      korlátozott  jogkörrel marad hivatalban [az  Alkotmány  39/B.
      §].  Az  Alkotmány  33/A.  §  c)-e)  pontokba  foglalt  –   a
      miniszterelnök  személyéhez  kapcsolódó  –  okok  esetén   az
      Alkotmány  39/C.  §  (2)  bekezdése közvetlenül  alkalmazandó
      szabályként   mondja   ki   tehát,  hogy   a   miniszterelnök
      helyettesítésére   kijelölt   miniszter   gyakorolja   –   az
      ügyvezetői  státuszból eredő korlátozással – a miniszterelnök
      hatáskörét.

      Végül   az   Alkotmány   33/A.  §   f)   pontja   a   sikeres
      bizalmatlansági  indítványt  említi  a  Kormány   megbízatása
      megszűnésének okai között. Az Alkotmány 39/A. § (1) bekezdése
      a  konstruktív bizalmatlansági indítványt intézményesíti, így
      ebben  az esetben értelemszerűen nincs szükség – az Alkotmány
      39/C. §-ában foglaltakhoz hasonló – átmeneti szabályra: ha az
      országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki,
      egyben új miniszterelnököt választ. Tehát az Alkotmány  33/A.
      §  f) pontjához is kapcsolódik szabály, az Alkotmány 39/A.  §
      (1) bekezdése.

      3.  A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmány  a
      miniszterelnök, illetőleg a Kormány megbízatása megszűnésének
      körében  egymással szorosan összefüggő szabályok által,  zárt
      rendszert  alkot.  Bár  az  Alkotmány  39.  §  (2)  bekezdése
      felhatalmazást ad a törvényhozásnak, hogy a Kormány tagjai és
      az  államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre
      vonásuk   módját   szabályozza,   de   ez   a   felhatalmazás
      értelemszerűen   csak   az  Alkotmányban   nem   szabályozott
      kérdésekre terjedhet ki. Következésképpen a Kormány illetve a
      miniszterelnök    státuszát   meghatározó,    a    fentiekben
      részletezett szabályok az Alkotmány szintjére tartozó normák.
      Az   Alkotmány  tételes  rendelkezései  a  kormányzati  munka
      stabilitásának    alkotmányos   értékére    különös    gondot
      fordítanak, s ez kifejeződik abban is, hogy az átmenet minden
      lényeges  mozzanatáról  rendelkezik.  Ezért  az  Alkotmányban
      szabályozott  ügyvezető  miniszterelnök,  illetve   ügyvezető
      Kormány  intézményeinek  garanciális  jelentősége  van,  mint
      ahogy  annak  is, hogy az ezzel járó korlátozott jogkör  mely
      időponttól érvényesül.

      A   jelen  ügyben  vizsgált,  a  Tv.  7.  §-ába  foglalt,   a
      miniszterelnök lemondása esetén előírt harmincnapos lemondási
      idő  az  Alkotmánynak  a  Kormány  megbízatása  megszűnéséhez
      kapcsolódó tételeivel több szempontból is ellentétben áll:

      3.1.  A  Tv. vizsgált rendelkezése a miniszterelnök lemondása
      esetén  a lemondás időpontját követő harminc napig még teljes
      jogkörű   miniszterelnököt  és  Kormányt   feltételez   (tart
      hivatalban). Ez ellentétes az Alkotmány 33/A. § b) pontjával,
      39/C. § (1) bekezdésével és 39/B. §-ával is.

      A  Tv. értelmében a miniszterelnök a köztársasági elnök útján
      az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozattal  –
      s   a   jelen   ügyben  vizsgált  szövegrész   értelmében   –
      „harmincnapos  lemondási idő megjelölésével"  mondhat  le.  E
      rendelkezés külön választja a lemondás időpontját a  lemondás
      hatályától, ami ellentétben áll az Alkotmánynak az  ügyvezető
      miniszterelnökről,  és korlátozott jogkörű  Kormányról  szóló
      rendelkezéseivel. Az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése  –  mint
      ahogy ez fentebb bemutatásra került – eltérést meg nem engedő
      módon    kapcsolja   a   lemondás   tényéhez   az   ügyvezető
      miniszterelnöki jogállás beálltát, s mivel az Alkotmány 33/A.
      §-a értelmében ilyenkor a Kormány megbízatása is megszűnik, a
      Kormány  is  –  az  Alkotmány 33/B. §-a szerint  –  ügyvezető
      Kormánnyá   alakul   át.  Az  Alkotmány  e   rendelkezéseiből
      következően  a  lemondás benyújtásával annak hatálya  azonnal
      beáll. A még harminc napig teljes jogkörű miniszterelnököt és
      Kormányt feltételező – a Tv. 7. §-ába foglalt – előírás azért
      alkotmányellenes, mert – mint erre fentebb utalás  történt  –
      az  Alkotmány  tárgykörében rendelkezik, azaz a  törvényhozás
      szintjén  egészíti  ki  az átmenetre  vonatkozó  szabályokat.
      Amennyiben  az  Alkotmány a lemondás ténye és  annak  hatálya
      közötti  bármilyen időszakkal számolt volna,  arról  –  s  az
      ebben   az   esetben  követendő  eljárásról  –   magának   az
      Alkotmánynak kellene rendelkeznie.
      A  Tv.  7.  §-ába  foglalt harmincnapos lemondási  idő  ezért
      átrendezi  az  Alkotmánynak a teljes jogkörű és az  ügyvezető
      miniszterelnökről,  illetve Kormányról szóló  rendelkezéseit.
      Az  Alkotmány  33/A.  §-ában foglalt  valamennyi  ok  konkrét
      időpontokhoz  kötődik,  és az Alkotmány  39/C.  §-a  valamint
      39/B.  §-ai, meghatározzák ennek azonnali következményeit.  E
      szabályok az Alkotmánynak a kormányzati munka stabilitását az
      átmenetre biztosító – eltérést nem engedő – rendelkezései.

      A  fentiekből  következően az sem lenne összeegyeztethető  az
      Alkotmánnyal,  ha  a  miniszterek  lemondásának  analógiájára
      (lásd:  a  Tv. 13. §-át), „legfeljebb” harmincnapos lemondási
      időt  írna  elő  a törvény. A lemondás időpontja  és  hatálya
      ugyanis  ez  esetben is szétválhatna, ami az Alkotmánynak  az
      ügyvezető miniszterelnökről és korlátozott jogkörű kormányról
      szóló  rendelkezésével ugyan úgy ellentétbe kerülne,  mint  a
      most  vizsgált szabály. Mindez következik a miniszterelnöknek
      az Alkotmányban meghatározott közjogi pozíciójából, illetve a
      Kormány    megbízatása   megszűnésének    a    miniszterelnök
      lemondásához rendeléséből is.

      A  Tv.  7.  §-ától eltérő megítélés alá esik a Tv. 9.  §-ában
      foglalt  azon rendelkezés, hogy a miniszterelnök  megbízatása
      megszűnése  esetén  –  a  sikeres bizalmatlansági  indítványt
      kivéve  – a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot
      tesz  az  új  miniszterelnök személyére. A Tv. e harmincnapos
      szabálya  –  szemben  a 7. § vizsgált rendelkezésével  –  nem
      változtatja  meg  az Alkotmánynak a teljes  jogkörű  Kormányt
      ügyvezető Kormánnyá minősítő alkotmányos előírásait, hanem az
      ügyvezető miniszterelnöki tevékenység és korlátozott  jogkörű
      Kormány  fennállásának időbeli korlátját  adja  alkotmányosan
      igazolható  cél  érdekében:  az  új  miniszterelnök  mielőbbi
      megválasztása és az új Kormány megalakulása végett.

      3.2.  A lemondott miniszterelnökkel szemben, aki az Alkotmány
      erejénél  fogva  ügyvezető miniszterelnöki státuszba  került,
      bizalmatlansági   indítvány   benyújtása   az    Alkotmányból
      következően  fogalmilag  kizárt.  Az  Alkotmány  kizárólag  a
      miniszterelnök  és  nem az ügyvezető miniszterelnök  esetében
      biztosítja   a  bizalmatlansági  indítvány  benyújtását.   Az
      Alkotmány  fogalomhasználata ugyanis élesen különválasztja  a
      miniszterelnök (értsd: teljes jogkörű miniszterelnök)  és  az
      ügyvezető    miniszterelnök   intézményét.    Bizalmatlansági
      indítvány  – a nyelvtani értelmezésen túlmenően –  azért  sem
      nyújtható be az ügyvezető miniszterelnökkel szemben, mivel az
      ügyvezető  miniszterelnöki  státusz  feltételezi,   hogy   az
      Alkotmány  33/A.  § a) vagy b) pontjai értelmében  a  Kormány
      megbízatása   megszűnt.   A   bizalmatlansági   indítvány   a
      Kormánnyal  szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány  is,
      amely értelemszerűen nem nyújtható be azzal a céllal, hogy az
      egyszer már megszűnt Kormány megbízatása újból megszűnjön.  A
      Tv. 7. §-a lemondás esetén még harminc napig hatályban tartja
      a   teljes   jogkörű  Kormányt,  így  e  Tv.-i  rendelkezésre
      tekintettel  –  jelenleg – elvileg  nem  kizárt,  hogy  –  az
      Alkotmány   szabályaival  szemben  –  a  Kormány  megbízatása
      megszűnésének új oka felmerüljön.

      Mindezért a Tv-nek az a szabálya, amely az átmenet beálltának
      Alkotmányban  rögzített  időpontját  eltérően   rendezi,   az
      alkotmányi   szabályozás  kizárólagos  voltát  s   egyben   a
      kormányzás Alkotmányon alapuló stabilitását, a jogintézmények
      működésének kiszámíthatóságát sérti.

      4.  Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a harmincnapos lemondási
      határidőt  előíró szabályát az Alkotmány 54. § (1)  bekezdése
      alapján  is  kérték vizsgálni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata
      szerint,  ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy  annak
      egy  részét  az  Alkotmány valamely rendelkezésébe  ütközőnek
      minősíti,  akkor  a további alkotmányi rendelkezés  esetleges
      sérelmét  – a már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályi
      rendelkezéssel  összefüggésben  –  érdemben  nem   vizsgálja.
      [44/1995.  (VI.  30.)  AB határozat,  ABH  1995,  203,  205.;
      4/1996.  (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.;  61/1997.
      (XI.  19.)  AB  határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000.  (V.
      24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.)  AB
      határozat,  ABH  2000,  425,  429.;  29/2000.  (X.  11.)   AB
      határozat,   ABH  2000,  193,  200.].  Erre  tekintettel   az
      Alkotmánybíróság   a   Tv.  7.  §-ába  foglalt,   s   fentebb
      alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezést az Alkotmány 54.
      §  (1) bekezdéséből fakadó önrendelkezési jog sérelme alapján
      nem vizsgálta.



      5. Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási
      idő   megjelölésével”  szövegrésze  visszamenőleges   hatályú
      megsemmisítését  kérték. Az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.
      évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a  szerint,
      ha  az  Alkotmánybíróság  a jogszabály  alkotmányellenességét
      állapítja meg, a jogszabályt megsemmisíti. Az Abtv.  42.  §-a
      szerint  a  megsemmisítés  hatálya  –  főszabályként   –   az
      alkotmánybírósági határozat közzétételének  a  napja.  Az  ex
      nunc  hatályú megsemmisítés főszabályától eltérést  enged  az
      Abtv.  43.  § (4) bekezdése, ha ezt a jogbiztonság,  vagy  az
      eljárást  kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.  Az
      Alkotmánybíróság  jelen ügyben azt állapította  meg,  hogy  a
      visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokaként az Abtv. 43.
      § (4) bekezdésébe foglalt egyik ok sem áll fenn. Az Abtv. 43.
      §  (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály megsemmisítése –
      szűk  kivétellel  – nem érinti a határozat közzététele  előtt
      létrejött  jogviszonyokat,  a  belőlük  származó  jogokat  és
      kötelezettségeket. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a
      Tv. 7. §-ának alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezését a
      határozata közzététele napjával semmisítette meg.

      A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-
      án alapul.
                              Dr. Holló András
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                            előadó alkotmánybíró
                                     
           Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        55/2004. (XII. 13.)
        Date of the decision:
        .
        12/13/2004
        .
        .