English
	Hungarian

Ügyszám: .	884/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 55/2004. (XII. 13.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/788 .

A döntés kelte: Budapest, 12/13/2004 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos    vizsgálatára    és   megsemmisítésére    irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi                          határozatot Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997.  évi LXXIX.  törvény  7.  §-ának a „- harmincnapos  lemondási  idő megjelölésével  -„  szövegrésze alkotmányellenes,  ezért  azt megsemmisíti. A   megsemmisítés  következtében  a  Kormány  tagjai  és   az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997.  évi LXXIX. törvény 7. §-a az alábbi szöveggel marad hatályban:   „7.  § A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági elnök  útján  az  Országgyűlés  elnökéhez  intézett  írásbeli nyilatkozatával  lemondhat  megbízatásáról.  A   köztársasági elnök   legkésőbb  a  nyilatkozat  kézhezvételétől  számított harmadik  napon  köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot. Az  Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét követő  ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést.  A  lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges." Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. A   Kormány  tagjai  és  az  államtitkárok  jogállásáról   és felelősségéről   szóló   1997.   évi   LXXIX.   törvény    (a továbbiakban: Tv.) 7. §-ának a „- harmincnapos lemondási  idő megjelölésével    -„    szövegrésze   alkotmányellenességének megállapítására      négy     indítvány      érkezett      az Alkotmánybírósághoz.  Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokat tárgyuk azonosságára tekintettel egyesítette. 1.  Az indítványozók szerint a vizsgálni kért normaszöveg  az Alkotmány  több  rendelkezésével  is  szemben  áll.  Egyrészt ellentétes  az  Alkotmány  33/A.  §  b)  pontjával,  amelynek értelmében  a  Kormány megbízatása megszűnik a miniszterelnök és  a  Kormány lemondásával. Ellentétes másrészt a  39/B.  §- ával,   amely   kimondja,  hogy  ha  a  Kormány   megbízatása megszűnik,  az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad,   de   csak  korlátozott  jogkörrel,   ún.   ügyvezető Kormányként. Harmadrészt szemben áll az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdésével  is, amely a Kormány, illetőleg a miniszterelnök lemondása esetén ügyvezető miniszterelnökről szól.  Az  egyik indítványozó  szerint  a  Tv. által  előírt,  teljes  jogkörű Kormányként  és  miniszterelnökként  eltöltendő  harmincnapos várakozási  idő  az  Alkotmány  fenti  szabályaival   szemben szélesíti    a   már   lemondott   miniszterelnök   jogkörét, veszélyezteti  a  Magyar  Köztársaság  demokratikus  rendjét. Másik  indítványozó – további érvként – utalt  arra,  hogy  a miniszterelnök lemondási joga nem a Tv. 7. §-ából,  hanem  az Alkotmányból   ered,  az  Alkotmány  pedig  a  miniszterelnök belátására   bízza  lemondása  időpontja  meghatározását.   A lemondás   –   vélte   az   indítványozó   –   a   „személyes önrendelkezési  alkotmányos alapjogának  része".  „Senki  nem kényszeríthető  akaratán kívül arra, hogy  miniszterelnökként az országot vezesse." Az indítványozó szerint az Alkotmány is ezt   veszi   figyelembe,   amikor   a   lemondás   közvetlen következményeként  az  ügyvezető  –  korlátozott  jogkörű   – miniszterelnökről   és   Kormányról   rendelkezik    az    új miniszterelnök  megválasztásáig,  illetve   az   új   Kormány megalakulásáig  [39/B.  §, 39/C. § (1) bekezdés].  Kifejtette továbbá, hogy alkotmányossági aggályt vet fel a Tv. 7. §-ában szereplő  harmincnapos lemondási idő a tekintetben  is,  mert lehetővé  teszi  a  már  lemondott miniszterelnökkel  szemben bizalmatlansági   indítvány  benyújtását.   Az   indítványozó szerint   a  Kormány  megbízatása  megszűnésének   több   oka egyszerre nem állhat fenn. A  fentiekkel azonos tartalmú további indítványok is érkeztek a  Tv.  7.  §-ának  harmincnapos  lemondási  időt  szabályozó rendelkezése alkotmányossági vizsgálatára. Három  indítvány  a vizsgálni kért szövegrész visszamenőleges hatályú   megsemmisítését  kérte,  míg  egy  indítvány   erre irányuló kérelmet nem fogalmazott meg. 2.     Az    Alkotmánybíróság    megkeresése    alapján    az igazságügyminisztert     kifejtette      álláspontját      az indítványokról.                                                            II. 1. Az Alkotmány irányadó rendelkezései szerint: „33.   §   (3)   A  miniszterelnököt  a  köztársasági   elnök javaslatára  az Országgyűlés tagjai többségének  szavazatával választja.  A  miniszterelnök  megválasztásáról,  továbbá   a Kormány  programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.” „33/A. § A Kormány megbízatása megszűnik: a) az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával, b) a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával, c) a miniszterelnök halálával, d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével, e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetőleg f)  ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az Országgyűlés  a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja  és  új miniszterelnököt választ.” „39/A.    §   (1)   A   képviselők   legalább   egyötöde    a miniszterelnökkel   szemben  írásban  –   a   miniszterelnöki tisztségre  jelölt  személy megjelölésével –  bizalmatlansági indítványt   nyújthat   be.   A   miniszterelnökkel   szemben benyújtott  bizalmatlansági indítványt a  Kormánnyal  szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány   alapján  az  országgyűlési  képviselők   többsége bizalmatlanságát  fejezi  ki, az új miniszterelnöknek  jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. (2)  Az  indítvány feletti vitát és szavazást  legkorábban  a beterjesztéstől  számított  három  nap  után,   legkésőbb   a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani. (3)  A  Kormány – a miniszterelnök útján – bizalmi  szavazást javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint. (4) A Kormány – a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy  az  általa  benyújtott előterjesztés  feletti  szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. (5)   Ha   az  Országgyűlés  a  (3)-(4)  bekezdésben  foglalt esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles lemondani. 39/B.  §  Ha  a Kormány megbízatása megszűnik, az új  Kormány megalakulásáig  a  Kormány hivatalban  marad,  és  gyakorolja mindazokat   a   jogokat,  amelyek  a  Kormányt   megilletik; nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet  csak törvény  kifejezett  felhatalmazása alapján,  halaszthatatlan esetben alkothat. 39/C.  §  (1)  Ha  a  miniszterelnök megbízatása  az  újonnan megválasztott    Országgyűlés    megalakulásával    vagy    a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de  új  miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet,  és  rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat. (2)  Ha  a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának elvesztése,  illetőleg összeférhetetlenségének  megállapítása miatt szűnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig  az  a miniszter gyakorolja – az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal –  a  miniszterelnök  hatáskörét,  akit  a  miniszterelnök  a helyettesítésére  kijelölt;  ha  pedig  több  miniszter  lett kijelölve, az első helyen kijelölt miniszter." 2. A Tv. vonatkozó rendelkezései értelmében:                       „A miniszterelnök 6.  § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik  a Kormány megbízatásának megszűnésével (Alkotmány 33/A. §). 7.  §  A  miniszterelnök, illetőleg a Kormány a  köztársasági elnök  útján  az  Országgyűlés  elnökéhez  intézett  írásbeli nyilatkozatával  – harmincnapos lemondási idő  megjelölésével lemondhat  megbízatásáról. A köztársasági elnök  legkésőbb  a nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon  köteles továbbítani  a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés  elnöke legkésőbb   a  nyilatkozat  kézhezvételét  követő   ülésnapon tájékoztatja  az  Országgyűlést. A  lemondás  érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. 8.  §  Ha  a  miniszterelnök megbízatásának  megszűnésére  az Alkotmány 33/A. §-ának b)-d) pontja alapján kerül sor,  ennek tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek. 9.  §  A  miniszterelnök megbízatásának megszűnése  esetén  – kivéve,  ha  az Országgyűlés a miniszterelnöktől  a  bizalmat megvonta és új miniszterelnököt választott [Alkotmány 39/A. § (1)  bekezdés]  –  a köztársasági elnök harminc  napon  belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.”                             III. Az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási idő  megjelölésével"  szövegrésze alkotmányossági  vizsgálata során  áttekintette  az Alkotmánynak a  miniszterelnök  és  a Kormány   státuszát  meghatározó  –  az  ügyben  releváns   – rendelkezéseit. 1. Az Alkotmány rendelkezései a Kormány megalakulását illetve megbízatásának   megszűnését  a  miniszterelnök   személyéhez kötik. A  Kormány  megalakulását illetően az  Alkotmány  33.  §  (3) bekezdése  kimondja,  hogy  a  miniszterelnök  személyére   a köztársasági  elnök  tesz javaslatot,  akit  az  Országgyűlés tagjai   többségével   választ,  s  ezzel   egy   időben   az Országgyűlés a Kormány programjának elfogadásáról is határoz. Az  időpontok  egyidejűségének alkotmányos  jelentősége  van: meghatározza   a  miniszterelnök  és  a  megalakuló   Kormány viszonyát. A már megválasztott miniszterelnök határozza meg a Kormány  személyi  összetételét:  az  Alkotmány  33.  §   (4) bekezdése   értelmében  a  minisztereket   a   miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti  fel.  Az Alkotmány  33.  §  (5)  bekezdése  értelmében  a  Kormány   a miniszterek kinevezésével alakul meg. A megalakult Kormány (a kormányzás     tartalmát    érintően)    a     miniszterelnök megválasztásával egy időben elfogadott program alapján  fejti ki tevékenységét. 2. A Kormány megbízatása megszűnésének – az Alkotmány 33/A. §- ában foglalt – eseteihez az Alkotmány azonnal belépő átmeneti szabályokat   kapcsol.  Az  átmenetre  vonatkozó   alkotmányi rendelkezések valamennyi megbízatás-megszűnési ok  esetén  az új miniszterelnök megválasztásáig irányadóak. 2.1.  Az  Alkotmány  33/A.  § a) pontja  szerint  az  újonnan megválasztott   Országgyűlés   megalakulásával   a    Kormány megbízatása  megszűnik. Az Alkotmány 39/C.  §  (1)  bekezdése értelmében  ilyenkor  a miniszterelnök az  új  miniszterelnök megválasztásáig  ügyvezető  miniszterelnökként  gyakorolja  – korlátozott – hatáskörét. Az   Alkotmány  33/A.  §  b)  pontja  –  Kormány  megbízatása megszűnésének   körében  –  két  esetre  utal:   egyrészt   a miniszterelnök, másrészt a Kormány lemondására. Az  Alkotmány a miniszterelnök lemondásához nem kapcsol semmilyen feltételt (pl.  a  lemondás idejét, okát illetően). A Kormány lemondása az  Alkotmány  39/A.  §  (3)  és  (4)  bekezdéseiben  foglalt szabályokkal  függ  össze.  Ezek  szerint  a  Kormány   –   a miniszterelnök útján – bizalmi szavazást javasolhat,  illetve –  szintén a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy az  általa  benyújtott előterjesztés feletti szavazás  egyben bizalmi  szavazás legyen. Az Alkotmány 39/A. §  (5)  bekezdés értelmében,  ha  ezen  esetekben az Országgyűlés  nem  szavaz bizalmat, a Kormány köteles lemondani. A  fentebb ismertetett, az Alkotmány 33/A. §-ának  a)  és  b) pontjaiban található megszűnési okok jogi tényekhez kötöttek: az  új  Országgyűlés  megalakulásához, és  a  miniszterelnök, illetve a Kormány lemondásához. Az Alkotmány 33/A. § a) és b) pontjaihoz az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése kapcsolódik. Az Alkotmány  e  rendelkezése előírja, hogy a megbízás-megszűnés ezen   okainak  beállta  esetén  a  miniszterelnök,   az   új miniszterelnök  megválasztásáig, ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja    hatáskörét.   Az   Alkotmány    az    ügyvezető miniszterelnöki státuszt – meghatározott korlátozásokkal,  az új  miniszterelnök  megválasztásáig  –  kötelezően  ellátandó feladatként  rögzíti.  Az  Alkotmány  az  átmenetre  (az   új miniszterelnök   megválasztásáig)   irányadó    rendelkezései szerint:    az   ügyvezető   miniszterelnök   új    miniszter kinevezésére illetőleg miniszter felmentésére javaslatot  nem tehet,  és  rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján  halaszthatatlan esetben alkothat [Alkotmány 39/C.  § (1)  bekezdés]; a Kormányra irányadóan pedig úgy rendelkezik, hogy  gyakorolja  mindazokat  a jogokat  amelyek  a  Kormányt megilletik,  nemzetközi  szerződést azonban  nem  köthet,  és rendeletet  csak  törvény kifejezett felhatalmazása  alapján, halaszthatatlan  esetben  alkothat  [Alkotmány  39/B.  §].  A miniszterelnök illetőleg a Kormány lemondását azonnal  követő átmeneti  szabály  tehát  maga  az  ügyvezető  miniszterelnök [Alkotmány  39/C.  §  (1) bekezdés], és a  hivatalban  maradó korlátozott  jogkörű Kormány [Alkotmány 39/B. §]  intézménye. Az   Alkotmány  szerint  a  miniszterelnök  lemondása  azonos joghatással  bír, mint a Kormány lemondása. Az Alkotmány  nem enged  olyan következtetést, hogy a miniszterelnök lemondását követően   a   miniszterelnök  illetőleg  a  Kormány   teljes jogkörrel   hivatalban  marad.  Ezt  a  korlátozott   jogkörű Kormányról  rendelkező  alkotmányi  szabály  is  kizárja:  Az Alkotmány  39/B.  §  bevezető mondatrésze  úgy  szól:  „Ha  a Kormány  megbízatása megszűnik", ennek pedig egyik oka  –  az Alkotmány  33/A.  §  b)  pont  első  fordulata  szerint  –  a miniszterelnök lemondása. 2.2. A Kormány megbízatása megszűnésének további esetei és az ahhoz  kapcsolt következmények beállta is az „azonnaliságára" helyezik  a  hangsúlyt.  A Kormány megbízatása  megszűnik  az Alkotmány   33/A.  §  c)  pontja  szerint  a   miniszterelnök halálával, d) pontja értelmében a miniszterelnök választójoga elvesztésével,   az  e)  pontja  alapján   a   miniszterelnök összeférhetetlensége megállapításával. Az Alkotmány  39/C.  § (2)  bekezdése  [ahogy a 39/C. § (1) bekezdése  az  Alkotmány 33/A.  §  a)  és  b) pontjába foglalt okok esetén]  világosan rendelkezik    ezen    esetkörökre   vonatkozóan:    az    új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – az ügyvezető   miniszterelnökre   előírt   korlátozással   –   a miniszterelnök     hatáskörét,    akit    a    miniszterelnök helyettesítésére   kijelölt.  Az   Alkotmány   e   körben   a miniszterelnököt helyettesítő miniszterről szól, de a Kormány ezen  esetekben  is  –  az  Alkotmány  33/A.  §-a  szerint  – korlátozott  jogkörrel marad hivatalban [az  Alkotmány  39/B. §].  Az  Alkotmány  33/A.  §  c)-e)  pontokba  foglalt  –   a miniszterelnök  személyéhez  kapcsolódó  –  okok  esetén   az Alkotmány  39/C.  §  (2)  bekezdése közvetlenül  alkalmazandó szabályként   mondja   ki   tehát,  hogy   a   miniszterelnök helyettesítésére   kijelölt   miniszter   gyakorolja   –   az ügyvezetői  státuszból eredő korlátozással – a miniszterelnök hatáskörét. Végül   az   Alkotmány   33/A.  §   f)   pontja   a   sikeres bizalmatlansági  indítványt  említi  a  Kormány   megbízatása megszűnésének okai között. Az Alkotmány 39/A. § (1) bekezdése a  konstruktív bizalmatlansági indítványt intézményesíti, így ebben  az esetben értelemszerűen nincs szükség – az Alkotmány 39/C. §-ában foglaltakhoz hasonló – átmeneti szabályra: ha az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, egyben új miniszterelnököt választ. Tehát az Alkotmány  33/A. §  f) pontjához is kapcsolódik szabály, az Alkotmány 39/A.  § (1) bekezdése. 3.  A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmány  a miniszterelnök, illetőleg a Kormány megbízatása megszűnésének körében  egymással szorosan összefüggő szabályok által,  zárt rendszert  alkot.  Bár  az  Alkotmány  39.  §  (2)  bekezdése felhatalmazást ad a törvényhozásnak, hogy a Kormány tagjai és az  államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk   módját   szabályozza,   de   ez   a   felhatalmazás értelemszerűen   csak   az  Alkotmányban   nem   szabályozott kérdésekre terjedhet ki. Következésképpen a Kormány illetve a miniszterelnök    státuszát   meghatározó,    a    fentiekben részletezett szabályok az Alkotmány szintjére tartozó normák. Az   Alkotmány  tételes  rendelkezései  a  kormányzati  munka stabilitásának    alkotmányos   értékére    különös    gondot fordítanak, s ez kifejeződik abban is, hogy az átmenet minden lényeges  mozzanatáról  rendelkezik.  Ezért  az  Alkotmányban szabályozott  ügyvezető  miniszterelnök,  illetve   ügyvezető Kormány  intézményeinek  garanciális  jelentősége  van,  mint ahogy  annak  is, hogy az ezzel járó korlátozott jogkör  mely időponttól érvényesül. A   jelen  ügyben  vizsgált,  a  Tv.  7.  §-ába  foglalt,   a miniszterelnök lemondása esetén előírt harmincnapos lemondási idő  az  Alkotmánynak  a  Kormány  megbízatása  megszűnéséhez kapcsolódó tételeivel több szempontból is ellentétben áll: 3.1.  A  Tv. vizsgált rendelkezése a miniszterelnök lemondása esetén  a lemondás időpontját követő harminc napig még teljes jogkörű   miniszterelnököt  és  Kormányt   feltételez   (tart hivatalban). Ez ellentétes az Alkotmány 33/A. § b) pontjával, 39/C. § (1) bekezdésével és 39/B. §-ával is. A  Tv. értelmében a miniszterelnök a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozattal  – s   a   jelen   ügyben  vizsgált  szövegrész   értelmében   – „harmincnapos  lemondási idő megjelölésével"  mondhat  le.  E rendelkezés külön választja a lemondás időpontját a  lemondás hatályától, ami ellentétben áll az Alkotmánynak az  ügyvezető miniszterelnökről,  és korlátozott jogkörű  Kormányról  szóló rendelkezéseivel. Az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése  –  mint ahogy ez fentebb bemutatásra került – eltérést meg nem engedő módon    kapcsolja   a   lemondás   tényéhez   az   ügyvezető miniszterelnöki jogállás beálltát, s mivel az Alkotmány 33/A. §-a értelmében ilyenkor a Kormány megbízatása is megszűnik, a Kormány  is  –  az  Alkotmány 33/B. §-a szerint  –  ügyvezető Kormánnyá   alakul   át.  Az  Alkotmány  e   rendelkezéseiből következően  a  lemondás benyújtásával annak hatálya  azonnal beáll. A még harminc napig teljes jogkörű miniszterelnököt és Kormányt feltételező – a Tv. 7. §-ába foglalt – előírás azért alkotmányellenes, mert – mint erre fentebb utalás  történt  – az  Alkotmány  tárgykörében rendelkezik, azaz a  törvényhozás szintjén  egészíti  ki  az átmenetre  vonatkozó  szabályokat. Amennyiben  az  Alkotmány a lemondás ténye és  annak  hatálya közötti  bármilyen időszakkal számolt volna,  arról  –  s  az ebben   az   esetben  követendő  eljárásról  –   magának   az Alkotmánynak kellene rendelkeznie. A  Tv.  7.  §-ába  foglalt harmincnapos lemondási  idő  ezért átrendezi  az  Alkotmánynak a teljes jogkörű és az  ügyvezető miniszterelnökről,  illetve Kormányról szóló  rendelkezéseit. Az  Alkotmány  33/A.  §-ában foglalt  valamennyi  ok  konkrét időpontokhoz  kötődik,  és az Alkotmány  39/C.  §-a  valamint 39/B.  §-ai, meghatározzák ennek azonnali következményeit.  E szabályok az Alkotmánynak a kormányzati munka stabilitását az átmenetre biztosító – eltérést nem engedő – rendelkezései. A  fentiekből  következően az sem lenne összeegyeztethető  az Alkotmánnyal,  ha  a  miniszterek  lemondásának  analógiájára (lásd:  a  Tv. 13. §-át), „legfeljebb” harmincnapos lemondási időt  írna  elő  a törvény. A lemondás időpontja  és  hatálya ugyanis  ez  esetben is szétválhatna, ami az Alkotmánynak  az ügyvezető miniszterelnökről és korlátozott jogkörű kormányról szóló  rendelkezésével ugyan úgy ellentétbe kerülne,  mint  a most  vizsgált szabály. Mindez következik a miniszterelnöknek az Alkotmányban meghatározott közjogi pozíciójából, illetve a Kormány    megbízatása   megszűnésének    a    miniszterelnök lemondásához rendeléséből is. A  Tv.  7.  §-ától eltérő megítélés alá esik a Tv. 9.  §-ában foglalt  azon rendelkezés, hogy a miniszterelnök  megbízatása megszűnése  esetén  –  a  sikeres bizalmatlansági  indítványt kivéve  – a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot tesz  az  új  miniszterelnök személyére. A Tv. e harmincnapos szabálya  –  szemben  a 7. § vizsgált rendelkezésével  –  nem változtatja  meg  az Alkotmánynak a teljes  jogkörű  Kormányt ügyvezető Kormánnyá minősítő alkotmányos előírásait, hanem az ügyvezető miniszterelnöki tevékenység és korlátozott  jogkörű Kormány  fennállásának időbeli korlátját  adja  alkotmányosan igazolható  cél  érdekében:  az  új  miniszterelnök  mielőbbi megválasztása és az új Kormány megalakulása végett. 3.2.  A lemondott miniszterelnökkel szemben, aki az Alkotmány erejénél  fogva  ügyvezető miniszterelnöki státuszba  került, bizalmatlansági   indítvány   benyújtása   az    Alkotmányból következően  fogalmilag  kizárt.  Az  Alkotmány  kizárólag  a miniszterelnök  és  nem az ügyvezető miniszterelnök  esetében biztosítja   a  bizalmatlansági  indítvány  benyújtását.   Az Alkotmány  fogalomhasználata ugyanis élesen különválasztja  a miniszterelnök (értsd: teljes jogkörű miniszterelnök)  és  az ügyvezető    miniszterelnök   intézményét.    Bizalmatlansági indítvány  – a nyelvtani értelmezésen túlmenően –  azért  sem nyújtható be az ügyvezető miniszterelnökkel szemben, mivel az ügyvezető  miniszterelnöki  státusz  feltételezi,   hogy   az Alkotmány  33/A.  § a) vagy b) pontjai értelmében  a  Kormány megbízatása   megszűnt.   A   bizalmatlansági   indítvány   a Kormánnyal  szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány  is, amely értelemszerűen nem nyújtható be azzal a céllal, hogy az egyszer már megszűnt Kormány megbízatása újból megszűnjön.  A Tv. 7. §-a lemondás esetén még harminc napig hatályban tartja a   teljes   jogkörű  Kormányt,  így  e  Tv.-i  rendelkezésre tekintettel  –  jelenleg – elvileg  nem  kizárt,  hogy  –  az Alkotmány   szabályaival  szemben  –  a  Kormány  megbízatása megszűnésének új oka felmerüljön. Mindezért a Tv-nek az a szabálya, amely az átmenet beálltának Alkotmányban  rögzített  időpontját  eltérően   rendezi,   az alkotmányi   szabályozás  kizárólagos  voltát  s   egyben   a kormányzás Alkotmányon alapuló stabilitását, a jogintézmények működésének kiszámíthatóságát sérti. 4.  Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a harmincnapos lemondási határidőt  előíró szabályát az Alkotmány 54. § (1)  bekezdése alapján  is  kérték vizsgálni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint,  ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy  annak egy  részét  az  Alkotmány valamely rendelkezésébe  ütközőnek minősíti,  akkor  a további alkotmányi rendelkezés  esetleges sérelmét  – a már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályi rendelkezéssel  összefüggésben  –  érdemben  nem   vizsgálja. [44/1995.  (VI.  30.)  AB határozat,  ABH  1995,  203,  205.; 4/1996.  (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.;  61/1997. (XI.  19.)  AB  határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000.  (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.)  AB határozat,  ABH  2000,  425,  429.;  29/2000.  (X.  11.)   AB határozat,   ABH  2000,  193,  200.].  Erre  tekintettel   az Alkotmánybíróság   a   Tv.  7.  §-ába  foglalt,   s   fentebb alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezést az Alkotmány 54. §  (1) bekezdéséből fakadó önrendelkezési jog sérelme alapján nem vizsgálta. 5. Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási idő   megjelölésével”  szövegrésze  visszamenőleges   hatályú megsemmisítését  kérték. Az Alkotmánybíróságról  szóló  1989. évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a  szerint, ha  az  Alkotmánybíróság  a jogszabály  alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt megsemmisíti. Az Abtv.  42.  §-a szerint  a  megsemmisítés  hatálya  –  főszabályként   –   az alkotmánybírósági határozat közzétételének  a  napja.  Az  ex nunc  hatályú megsemmisítés főszabályától eltérést  enged  az Abtv.  43.  § (4) bekezdése, ha ezt a jogbiztonság,  vagy  az eljárást  kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.  Az Alkotmánybíróság  jelen ügyben azt állapította  meg,  hogy  a visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokaként az Abtv. 43. § (4) bekezdésébe foglalt egyik ok sem áll fenn. Az Abtv. 43. §  (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály megsemmisítése – szűk  kivétellel  – nem érinti a határozat közzététele  előtt létrejött  jogviszonyokat,  a  belőlük  származó  jogokat  és kötelezettségeket. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ának alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezését a határozata közzététele napjával semmisítette meg. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §- án alapul.                       Dr. Holló András                  az Alkotmánybíróság elnöke                     előadó alkotmánybíró                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The text “designating a thirty-day period of resignation” in Section 7 of Act LXXIX of 1997 on the Legal Status and Responsibility of Members of Government and Undersecretaries of State
Number of the Decision: .	55/2004. (XII. 13.)
Date of the decision: .	12/13/2004
.
. en_0055_2004.pdf