Hungarian

Ügyszám: .	773/D/2006
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 773/D/2006. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2009/1975 .

A döntés kelte: Budapest, 09/07/2009 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, valamint jogszabály alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára    irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.    Az    Alkotmánybíróság    —    a    Legfelsőbb    Bíróság Kökif.III.37.539/2006/2. végzésében  alkalmazott  —  a  polgári perrendtartásról  szóló  1952.  évi  III.  törvény  95.  §  (1) bekezdése,     valamint     —     a     Fővárosi     Ítélőtábla 5.Pkf.25.839/2006/1. számú végzésében alkalmazott — a  bírósági eljárás     elhúzódása    miatti    kifogás    jogintézményének bevezetéséhez  kapcsolódó egyes törvények  módosításáról  szóló 2006.   évi   XIX.   törvény   3.  §-a  alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi  III.  törvény 114/A. §-a, 114/B. §-a, 120. §-a, továbbá  a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 9. §-a és 217. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pkif.25.082/2006/2. számú,  és a Kökif.IV.37.389/2007/2. számú, továbbá a  Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.25.579/2007/2. sorszámú, valamint a  Szabolcs- Szatmár-Bereg  Megyei  Bíróság  1.Gpkf.15-07-0500006/2.   számú jogerős   végzése   ellen  irányuló  alkotmányjogi   panaszokat visszautasítja. 4.    Az    Alkotmánybíróság   az   indítványokat    egyebekben visszautasítja.                            Indokolás                               I. 1.  Az  Alkotmánybírósághoz  5  indítvány  érkezett  a  polgári perrendtartásról   szóló   1952.   évi   III.   törvénynek   (a továbbiakban:  Pp.)  az  eljárás  elhúzódása  miatti   kifogást szabályozó   114/A.   §  és  114/B.  §  alkotmányellenességének megállapítása  és megsemmisítése tárgyában. Az indítványozók  a beadványaikat elsősorban alkotmányjogi panaszként,  másodsorban utólagos   normakontrollként  kérték  elbírálni.  Alkotmányjogi panaszt   az  indítványozók  a  Magyar  Köztársaság  Legfelsőbb Bírósága   mint  felülvizsgálati  bíróság  Pkif.25.082/2006/2., Kökif.III.37.539/2006/2.  és Kökif.IV.37.389/2007/2.  sorszámú, valamint   a   Fővárosi   Ítélőtábla  5.Pkf.25.839/2006/1.   és 4.Pkf.25.579/2007/2. sorszámú, továbbá a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei  Bíróság  mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. sorszámú   jogerős   végzései  ellen  terjesztettek   elő.   Az indítványozók a Pp. megjelölt rendelkezései mellett a Pp. 95. § (1)  bekezdését,  a Pp. 120. §-át, valamint a bírósági  eljárás elhúzódása   miatti   kifogás  jogintézményének   bevezetéséhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2006.  évi  XIX. törvény  (a  továbbiakban: Ppmód.) 3. §-át (mely  a  jogszabály hatályba    lépéséről   rendelkezik),   továbbá   a    bírósági végrehajtásról  szóló 1994. évi LIII. törvény (a  továbbiakban: Vht.) 9. §-át és a 217. § (4) bekezdését is támadták. Az  indítványoknak  a Pp. 114/A. §-át és a 114/B.  §-át  támadó részei — mivel az egyik indítványozó valamennyi ügyben szerepel — lényegében szó szerint azonosak. A folyamatban levő ügyeket — azok tárgyi összefüggése miatt — az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és  egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK  2009.  január,  3., a továbbiakban: Ügyrend)  28.  §  (1) bekezdése  alapján  az  Alkotmánybíróság  egyesítette,  és  egy eljárásban bírálta el. 2.  Az  indítványozók szerint a Pp. 114/A. §-a és a 114/B.  §-a nem  felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és az  50.  § (3) bekezdésének, továbbá az 57. § (1) és (5) bekezdésének sem. Ennek  indokát az indítványozók abban látják, hogy a mulasztást elkövető    bíróságra   bízza   a   jogszabály   a    mulasztás megállapítását, a bíróság ebben az eljárásban nem kerül a peres fél  státusába, a kifogás előterjesztője nem ismerheti  meg  az ellenérdekű   fél,   illetve  a  bíróság   észrevételeit,   nem rendelkezik  a  költségek viseléséről, illetve  a  bíróság  nem igazgatási,  hanem ítélkezési jogkörben jár el. Ezen  túlmenően az  indítványozók  szerint  alkotmányellenes  az  is,  hogy   a bíróságnak  — ha a kifogást nem tartja alaposnak  —  arról  nem kell   végzést  hoznia,  valamint  alkotmánysértő   a   kifogás elbírálása  elleni  jogorvoslat  kizártsága,  illetve  hogy   a kifogás    nem    határidőben    való    elbírálásának    nincs jogkövetkezménye.  A  114/B.  §  (5)  bekezdését  külön  is  az Alkotmány  2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1)  és  (5) bekezdésébe   ütközőnek  vélték  az  indítványozók.   Állításuk szerint  nem  állapítható meg, hogy mit  jelent  az  „alaptalan kifogás”  fogalma. Álláspontjuk szerint alkotmányellenes  és  a „jogállamisággal    összeegyeztethetetlen”    az    „ismételten alaptalan  jogorvoslat  esetén pénzbírság  kiszabása”,  mert  a szabály nem egyértelmű (ugyanazon tényre irányul-e, mit  jelent az „ugyanabban a perben” kifejezés). Emellett állításuk szerint az,  hogy a pénzbírság kiszabása nem kötelező, hanem a  szabály mérlegelési lehetőséget biztosít az eljáró bíróság  számára  az Alkotmány   50.  §  (3)  bekezdésébe  ütközik,   és   hátrányos megkülönböztetést is megvalósít [Alkotmány 70/A. § (1)  és  (2) bekezdések]. Az   indítványozók  szerint  a  Pp.  114/A.  és   114/B.   §-ai ellentétben  állnak a Pp. 212. § (1) bekezdésével, valamint  az emberi  jogok  és  az  alapvető szabadságok  védelméről  szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc  kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről  szóló  1993.  évi XXXI.  törvény (a továbbiakban: Római Egyezmény)  6.  cikkével, ezzel   kapcsolatban   azonban  az   Alkotmány   sérülni   vélt rendelkezése   nem  került  megjelölésre.  Emellett   mulasztás megállapítását is kérték abban a tekintetben, hogy a  jogalkotó nem tett eleget a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény  (a továbbiakban:  Jat.) 2. § c) pontjában és  3.  §  g)  pontjában foglalt  kötelezettségének, mert nem alkotta meg a végrehajtási kifogás polgári eljárási szabályait, az Alkotmány sérülni  vélt rendelkezését  azonban az indítványozók ebben  az  esetben  sem jelölték meg. 3.  A Ppmód. 3. §-a az indítványozók szerint az Alkotmány 2.  § (1) bekezdésébe ütközik, mert a jogszabály nem egyértelmű abban a  vonatkozásban,  hogy a 2006. április 1-én  és  ezt  követően bekövetkező,   vagy  a  törvény  hatályba  lépése   előtt   már elkövetett  mulasztások esetén van helye  a  Pp.  114/A.  §  és 114/B. § alkalmazásának. A  Pp.  95. § (1) bekezdése az indítványozók szerint nem  felel meg a jogállamiság követelményének, mert nem egyértelmű, hogy a bíróság  azon  kötelezettsége, hogy  a  beadványt  legkésőbb  a bírósághoz   való   érkezést   követő   harminc   napon   belül megvizsgálja  és  annak  alapján  intézkedik,  vonatkozik-e   a fellebbezés elbírálására. A  Pp.  120.  §-a az indítványozók szerint azért ellentétes  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, az 50. § (1) bekezdésével,  az 54.  §  (1)  bekezdésével, továbbá az  57.  §  (1)  és  (4)-(5) bekezdéseivel,  végül  pedig  a  70/I.  §-ával,  mert   polgári ügyekben e rendelkezésekkel „összeegyeztethetetlen a pénzbírság alkalmazása”,  hiszen  csak a bűncselekményt  elkövető  személy sújtható     pénzbüntetéssel,     valamint     a     mérlegelés szempontrendszere sincs meghatározva. „Ez határtalanul sérti ez indítványozók  emberi  méltóságát.”  Az  indítványozók  szerint emellett a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának a  feleket a  rendeltetésszerű joggyakorlásra való figyelmeztetése sérti a felek  „emberi  méltóságát  [Alkotmány  54.  §  (1)  bekezdés], továbbá személyiségi jogait” és ellentétes az Alkotmány  57.  § (1) bekezdésével és a 70/K. §-ával is. 4.  Az  indítványozók ezen túl kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse  meg  a  Vht.  9. §-át, illetve  abból  a  „nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” szövegrészt, mert — számukra  —  nem  világos, hogy a bíróság  nemperes  eljárásban miként tehet eleget az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes  és igazságos eljárás követelményének.  Véleményük szerint  a  Vht.  217.  § (4) bekezdésében  alkalmazott  „soron kívül” szövegrész nem felel meg a jogállami jogbiztonság  által támasztott követelményeknek, mert a bírósági ügyintézés  a  fél számára  ellenőrizhetetlen. Továbbá kérték a  Szabolcs-Szatmár- Bereg  Megyei  Bíróság,  mint másodfokú  bíróság  1.Gpkf.15-07- 0500006/2.  számú ügyében visszamenőlegesen ezen  rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását is. 5.  Az  Alkotmánybíróság az előzményi iratok áttekintése  során észlelte,  hogy  az  indítványozókat a  Fővárosi  Ítélőtábla  a 4.Pkf.25.579/2007/2.  sorszámú végzésében 100.000.-,  100.000,- Ft.  pénzbírsággal sújtotta. A határozat indokolása szerint  az indítványozók    az   eljárás   elhízódása    miatti    kifogás intézményével     rosszhiszeműen     visszaéltek,      jogaikat visszaélésszerűen    gyakorolták.   A    Fővárosi    Ítélőtábla pénzbírságot   kiszabó   határozatát   a   Legfelsőbb   Bíróság Kökif.IV.37.389/2007/2. számú határozata helybenhagyta.                               II. 1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „50.  § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az   alkotmányos  rendet,  a  természetes  személyek,  a   jogi személyek  és a jogi személyiséggel nem rendelkező  szervezetek jogait   és  törvényes  érdekeit,  büntetik  a  bűncselekmények elkövetőit. (…) (3)   A   bírák   függetlenek  és  csak  a  törvénynek   vannak alárendelve.  A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és  politikai tevékenységet nem folytathatnak.” „54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban   minden   embernek veleszületett  joga  van az élethez és az  emberi  méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…) (4)  Senkit  nem  lehet  bűnösnek nyilvánítani  és  büntetéssel sújtani  olyan  cselekmény miatt, amely az elkövetés  idején  a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény. (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” „70/I.  §  Minden  természetes személy, jogi  személy  és  jogi személyiséggel  nem rendelkező szervezet köteles  jövedelmi  és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” „70/K.   §  Az  alapvető  jogok  megsértése  miatt  keletkezett igények,  továbbá  a  kötelességek teljesítésével  kapcsolatban hozott   állami   döntések  elleni  kifogások   bíróság   előtt érvényesíthetők.” 2. A Pp.-nek az indítványokkal támadott rendelkezései: „95.  §  (1) A bíróság a beadványt legkésőbb a bírósághoz  való érkezését  követő  harminc napon belül  megvizsgálja  és  annak alapján intézkedik.” „114/A. § (1) A fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevő  ügyész  az  ügyben eljáró bíróságnak  a  (2)  bekezdésben meghatározott  mulasztása  miatt ugyanezen  bíróságnál  írásban kifogást  nyújthat be, kérve a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező  bíróságtól  a  mulasztás  tényének  megállapítását, valamint – megfelelő határidő tűzésével – a mulasztó bíróságnak a   (2)  bekezdés  a)  és  c)  pontjában  foglalt  esetben   az elmulasztott  eljárási  cselekmény elvégzésére  vagy  határozat meghozatalára,  a  (2)  bekezdés b) pontjában  foglalt  esetben pedig     az    adott    ügyben    leghatékonyabb    intézkedés foganatosítására történő utasítását. (2) Kifogás akkor terjeszthető elő, ha a)  a  törvény  a  bíróság  részére az eljárás  lefolytatására, eljárási   cselekmény  elvégzésére  vagy   valamely   határozat meghozatalára    határidőt   állapított   meg,    azonban    az eredménytelenül eltelt, b)  a  bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevő  személy,  a megkeresett  szerv vagy személy részére az eljárási  cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül  eltelt, és  a  bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta  a  törvény által lehetővé tett intézkedéseket, c)  a  bíróság elmulasztotta a perek ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság  utolsó  érdemi intézkedése óta eltelt  az  az  ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt  elvégezze,  vagy annak elvégzéséről  rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg. (3)   Nincs   helye   kifogás   előterjesztésének   bizonyítási cselekmény   elrendelése,  valamint  olyan   határozat   ellen, amellyel szemben külön jogorvoslatnak van helye. (4)  A kifogást annak benyújtója mindaddig visszavonhatja, amíg a  bíróság  azt érdemben el nem bírálta. A visszavont  kifogást újból előterjeszteni nem lehet. 114/B.  §  (1)  Az  ügyben  eljáró  bíróság  a  kifogást  annak bírósághoz   való   érkezését   követő   nyolc   napon    belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, harminc  napon  belül megteszi, illetőleg elrendeli a kifogásban sérelmezett  helyzet megszüntetése  érdekében  szükséges intézkedést.  A  bíróság  a kifogás elintézéséről a kifogás előterjesztőjét értesíti. (2)   Ha  az  ügyben  eljáró  bíróság  a  kifogást  nem  tartja alaposnak, a kifogást tartalmazó beadványt megküldi az ellenfél részére,  aki  észrevételeit  a kézbesítéstől  számított  nyolc napon  belül terjesztheti elő. A határidő elteltét  követően  a bíróság  az  iratokat  – az esetleg benyújtott  észrevételekkel együtt  – nyolc napon belül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz. A felterjesztésben a bíróság számot   ad   arról,   hogy  a  hiányolt  eljárási   cselekmény elvégzésére  vagy  határozat  meghozatalára  milyen  okból  nem került sor. (3) A helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a megyei  bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, a  megyei bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélőtábla három   hivatásos   bíróból   álló   tanácsa,   az   ítélőtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsőbb  Bíróság három  hivatásos  bíróból álló tanácsa,  a  Legfelsőbb  Bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Legfelsőbb  Bíróság másik  tanácsa  az  iratok felterjesztésétől számított  tizenöt napon belül tárgyaláson kívül bírálja el. (4)  Ha  a  kifogást elbíráló bíróság a kifogásban foglaltaknak helyt  ad, a mulasztó bíróságot határidő tűzésével a  114/A.  § (2)  bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekben  az  ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére,  a  114/A.  § (2)  bekezdésének b) pontjában foglalt esetben pedig  az  adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására hívja fel.  A felhívásban – a 114/A. § (2) bekezdésének a) pontjában  foglalt esetet kivéve – a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott    eljárási   cselekmény    lefolytatására    nem utasíthatja.  A  kifogás  alaptalansága  esetén  azt   indokolt határozattal    elutasítja.   A   határozat    ellen    további jogorvoslatnak nincs helye. (5)  Ha a kifogás előterjesztője ugyanabban a perben ismételten alaptalan  kifogást  nyújt be, őt a kifogást  elbíráló  bíróság elutasító határozatában pénzbírsággal (120. §) sújthatja. (6)   A   kifogás  elintézésére  a  végzés  elleni  fellebbezés felterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.” „120.  §  E törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb  összege  ötszázezer  forint  azzal,  hogy  az  nem haladhatja  meg  a  pertárgy értékét. A kiszabott  pénzbírságot szabadságvesztésre  átváltoztatni  nem  lehet.   A   pénzbírság behajtására  és  hovafordítására azokat a  jogszabályokat  kell alkalmazni,  amelyek a bíróságok által büntetőügyben  kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.” 3. A Ppmód.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése: „3.  §  Ez  a törvény a kihirdetését követő második hónap  első napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is  alkalmazni  kell. E törvény hatálybalépése  nem  érinti  az eljárások  elhúzódása  miatt  e  törvény  hatálybalépése  előtt megnyílt  jogorvoslati  lehetőségek,  valamint  kártérítési  és kártalanítási igények érvényesítését.” 4. A Vht.-nak az indítványokkal támadott rendelkezései: „9.  §  Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez  a  törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.  törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról  szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.” „217.  § (4) A bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül  – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.”                              III. Az   indítványok   részben  érdemi  elbírálásra  alkalmatlanok, részben nem megalapozottak. 1.  Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy  az indítvány  egyrészt  alkotmányjogi panaszt,  másrészt  utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaz. 1.1.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az  alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az   Abtv.  48.  §  (1)  bekezdése  kimondja:  Az  Alkotmányban biztosított  jogainak megsértése miatt alkotmányjogi  panasszal fordulhat  az  Alkotmánybírósághoz az, akinek a  jogsérelme  az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, is  egyéb  jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más  jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az  Abtv. 48.  §  (2)  bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a  jogerős határozat  kézbesítésétől számított hatvan  napon  belül  lehet írásban benyújtani. Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. A  Magyar  Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság  Pkif.25.082/2006/2.  számú  végzését  az  indítványozó 2007.  január 18. napján vette kézhez, érvelést nem  tartalmazó alkotmányjogi  panaszát  2007. március 6.  napján,  indoklással ellátott  beadványát pedig — hiánypótlási felhívást követően  — 2007. november 7. napján terjesztette elő. A  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú végzését  az  indítványozó  2007. július   9.   napján  vette  kézhez,  érvelést  nem  tartalmazó alkotmányjogi panaszát 2007. szeptember 11. napján, indoklással ellátott  beadványát pedig — hiánypótlási felhívást követően  — 2008. január 14. napján terjesztette elő. A  Magyar  Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság  Kökif.IV.37.389/2007/2. számú végzését az indítványozó 2007.  november 8. napján vette kézhez, érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi  panaszát 2007. december 7.  napján,  indoklással ellátott  beadványát pedig — hiánypótlási felhívást követően  — 2008. március 11. napján terjesztette elő. 1.2. Az Alkotmánybíróság általánosságban, valamint az Abtv. 48. §    (2)   bekezdése   értelmében   konkrétan   az   alábbiakat hangsúlyozza:  A  jogerős  határozat  kézbesítésétől  számított hatvan napon belül benyújtott alkotmányjogi panasznak meg  kell felelnie   az   Abtv.  22.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott követelményeknek,   azaz  tartalmaznia   kell   a   sérelmezett jogszabályi   rendelkezést,  továbbá  az   Alkotmány   érintett szakaszát,   valamint  azt  az  indokot,   amely   alapján   az indítványozó   az   alkotmánysértést   fennállónak   véli.   Az Alkotmánybíróság  következetes  gyakorlata  az,   hogy   az   e feltételeknek   meg  nem  felelő  indítvány   tekintetében   az indítványozót hiánypótlásra hívja fel, és ezt követően  dönt  a kérelem tárgyában. A   fent   felsorolt  esetekben  azonban  az  indítványozók   — sorozatosan  — az alkotmányjogi panasz benyújtására  nyitvaálló határidőben kizárólag tartalom nélküli, alkotmányjogi panasznak nevezett,   de  annak  tartalmilag  meg  nem  felelő  beadványt nyújtottak  be,  majd  jóval később  —  immár  a  hatvan  napos határidőn  túl  — az Alkotmánybíróság felhívására terjesztettek elő  érdemi  indokolást.  Ezzel  az  indítványozók  nyilvánvaló szándéka  az volt, hogy ne mulasszák el a törvényes  határidőt, azonban  a  formális  és az indokolással  ellátott  indítványok beadása  között  eltelt  több hónapi  késedelemből  arra  lehet következtetni,   hogy   az   indítványozóknak   a    beadványok mihamarabbi elbírálása nem állt érdekében, azaz jogaikat —  nem kizárólag    egyetlen    esetben,    hanem    sorozatosan     — rendeltetésellenesen,   visszaélésszerűen   gyakorolták,   mely rosszhiszemű    ügyvitelnek   minősül.   Az    Alkotmánybíróság megjegyzi,  hogy  az  Abtv.  28. §  (2)  bekezdése  szerint  az Alkotmánybíróság     az    eljárásából    eredő     költségeket felszámíthatja az indítványozónak, ha annak rosszhiszeműsége az indítvány előterjesztésével kapcsolatban megállapítható. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Magyar  Köztársaság Legfelsőbb     Bírósága     mint    felülvizsgálati     bíróság Pkif.25.082/2006/2.  számú,  a  Kökif.IV.37.389/2007/2.  számú, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság  1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú  jogerős  végzése  ellen benyújtott  alkotmányjogi panaszok a benyújtáskor nem  feleltek meg   az   Abtv.   22.   §   (2)   bekezdésében   meghatározott követelményeknek,  ezért  azokat az Ügyrend  29.  §  d)  pontja alapján visszautasította. 1.3.   A   Fővárosi  Ítélőtábla  4.Pkf.25.579/2007/2.  sorszámú végzését az indítványozó 2007. május 29. napján vette kézhez, a határozat  ellen a hatvan napos törvényi határidőn  túl,  2007. december  7.  napján, elkésetten terjesztette elő alkotmányjogi panaszát,  ezért az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend  29.  §  e) pontja alapján visszautasította. 1.4.   Az   Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz   keretében kizárólag  azokat a jogszabályokat vizsgálhatja,  amelyeknek  a jogerős  határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt  jogsérelme  bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi  panasz tárgya  kizárólag a Legfelsőbb Bíróság Kökif.III.37.539/2006/2. végzésében  alkalmazott  Pp. 95. §  (1)  bekezdése,  illetve  a Fővárosi   Ítélőtábla  5.Pkf.25.839/2006/1.  számú   végzésében alkalmazott Ppmód. 3. §-a lehet. Az  indítványozó szerint a Pp. 95. § (1) bekezdése,  illetve  a Ppmód.  3.  §-a  sem felel meg a jogállamiság  követelményének, mert a rendelkezések megfogalmazása nem egyértelmű. Az  Alkotmánybíróság  —  az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében szabályozott     jogbiztonság    követelményének     sérelmével összefüggésben  —  számos  határozatában  kifejtette,  hogy   a jogállam  alapvető, nélkülözhetetlen eleme  a  jogbiztonság.  A 26/1992.  (IV.  30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság  elvi éllel  mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény.  A  jogbiztonság — amely az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme — megköveteli, hogy  a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során  felismerhető normatartalmat hordozzon  (ABH  1992,  135, 142.). Az  Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy  a támadott   jogszabályok   világos,   érthető   és   megfelelően értelmezhető, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoznak,   a   jogbiztonság   alkotmányos   követelménye   az indítványozók  által  megjelölt  okokból  nem  sérül,  ezért  a jogbiztonság  sérelmének megállapítására irányuló indítványt  a Pp. 95. § (1) bekezdése, illetve a Ppmód. 3. §-a vonatkozásában elutasította. 2.  Ezt  követően az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll iránti  kérelmeket  bírálta  el azzal,  hogy  az  alkotmányjogi panaszokkal  kapcsolatban elbírált jogszabályi rendelkezéseknek utólagos  normakontroll keretében történő ismételt  vizsgálatát mellőzte. 2.1.  Az  indítványozók  az eljárás elhúzódása  miatti  kifogás szabályait vélték az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, az  50.  § (3)  bekezdésébe, az 57. § (1) és (5) bekezdésébe,  valamint  a 70/A.  §  (1) és (2) bekezdésébe ütközőnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezései,  valamint  a Pp.  114/A.  és  114/B.  §-ai  között  az  indítványozók  által megjelölt   indokok   alapján   nincs   közvetlen   alkotmányos összefüggés.   Az   Alkotmánybíróság  következetes   gyakorlata alapján   [698/B/1990.  AB  határozat,  ABH   1991,   716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB  határozat,  ABH 2004, 321, 343.] az indítványokat  ebben  a tekintetben ezért elutasította. 2.2.  A pénzbírság kiszabásának lehetőségét tartalmazó Pp. 120. §-a  az indítványozók szerint ellentétes az Alkotmány 2. §  (1) bekezdésével,  az  50.  §  (1)  bekezdésével,  az  54.  §   (1) bekezdésével,  továbbá  az 57. § (1) és (4)-(5)  bekezdéseivel, végül pedig a 70/I. és 70/K. §-aival is. Az    Alkotmánybíróság   megállapítja:    azon    indítványozói hivatkozások     alapján,    hogy    a     polgári     ügyekben „összeegyeztethetetlen a pénzbírság alkalmazása”, valamint hogy „ez  határtalanul sérti ez indítványozók emberi méltóságát”  és „személyiségi jogait” nincs alkotmányos összefüggés a Pp.  120. §-a és az Alkotmány sérülni vélt rendelkezései között, ezért az indítványt — fenti következetes gyakorlata alapján  —  ebben  a tekintetben is elutasította. 2.3.  Az  indítványozók szerint a Vht. 9. §-a, illetve abból  a „nemperes    eljárás   sajátosságaiból   eredő    eltérésekkel” szövegrésze,   valamint  a  Vht.  217.   §   (4)   bekezdésében alkalmazott  „soron  kívül”  szövegrésze  nem  felel   meg   az Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében  foglalt  tisztességes  és igazságos  eljárás  követelményének, mert annak  megfogalmazása nem világos. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott rendelkezések  az  indítványozó  által  megjelölt   okból   nem hozhatók   összefüggésbe  az  Alkotmány  tisztességes  eljárást előíró rendelkezésével, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. 2.4.  Az  indítványozók a Pp. 114/A. és 114/B.  §-ait  a  Római Egyezménybe ütközőnek vélték. Az Alkotmánybíróság több határozatában [pl. 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 861.] hangsúlyozta, hogy az Abtv. 20. §- a  szerint  minden  esetben  csak az arra  jogosult  indítványa alapján  járhat  el.  Az Abtv. 21. § (3)  bekezdése  értelmében pedig  az  Abtv. 1. § c) pontja szerinti — jogszabály, valamint állami  irányítás  egyéb  jogi eszköze  nemzetközi  szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló — eljárást csak meghatározott szervek,  illetve  személyek  kezdeményezhetnek  (Országgyűlés, annak állandó bizottsága, vagy bármely országgyűlési képviselő, a  köztársasági  elnök, a Kormány vagy annak tagja,  az  Állami Számvevőszék  elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke,  valamint  a legfőbb  ügyész). Mivel az indítványozók nem tartoznak  ebbe  a körbe, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján — az indítványozói jogosultság hiánya miatt — az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. 2.5. Az indítványozók a Pp. 114/A. és 114/B. §-ait a Pp. 212. § (1)    bekezdésébe   ütközőnek   vélték,   valamint   mulasztás megállapítását is kérték abban a tekintetben, hogy a  jogalkotó nem  tett  eleget a Jat. 2. § c) pontjában és 3. § g) pontjában foglalt  kötelezettségének.  Egyik  esetben  sem  jelölték  meg azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését, mely miatt  az indítványok  nem  felelnek meg az Abtv. 22. § (2)  bekezdésében meghatározott  követelményeknek, így az indítványokat  ebben  a vonatkozásban   az   Ügyrend  29.  §  d)  pontja   alapján   az Alkotmánybíróság visszautasította. 2.6.   Mivel  az  Alkotmánybíróság  az  alkotmányjogi  panaszt, valamint  a  jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére  irányuló indítványt részben  elutasította részben  pedig  visszautasította, ezért a  megsemmisíteni  kért rendelkezéseknek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei  Bíróság  mint másodfokú bíróság 1.Gpkf.15-07-0500006/2. számú ügyében történő alkalmazhatóságának  kizárására irányuló indítvány  vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Bragyova András        Dr. Holló András           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Kiss László            Dr. Kovács Péter           alkotmánybíró                 alkotmánybíró           Dr. Lenkovics Barnabás     Dr. Lévay Miklós           előadó alkotmánybíró          alkotmánybíró                      Dr. Trócsányi László                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	773/D/2006
Date of the decision: .	09/07/2009
.
.