English

Hungarian
Ügyszám:
.
953/G/1991
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 48/1991. (IX. 26.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1991/217
.
A határozat kelte: Budapest, 09/23/1991
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

      Az  Alkotmánybíróság   a  honvédelmi   miniszternek,   az
      igazságügyminiszternek,    valamint    az    Országgyűlés
      Kulturális, oktatási,  tudományos, sport,  televízió-  és
      sajtó bizottságának  az Alkotmány  értelmezése  tárgyában
      előterjesztett indítványa alapján - Dr. Kilényi Géza, Dr.
      Schmidt  Péter  és  Dr.  Vörös  Imre  alkotmánybírónak  a
      határozat    B )     része    2.    pontjára    vonatkozó
      különvéleményével, valamint  Dr. Ádám Antal, Dr. Herczegh
      Géza,  Dr.   Lábady  Tamás,   Dr.   Szabó   András,   Dr.
      Tersztyánszky Ödön  és Dr.  Zlinszky János  alkotmánybíró
      párhuzamos véleményével - meghozta a következő

                            határozatot:

                                 A )

      Az   Alkotmánybíróság    az   Alkotmány   40/B. §    (3)
      bekezdésének értelmezése  alapján -  figyelemmel a  19. §
      (3)   bekezdése,  a 29. §  és a  30/A. §, továbbá a 35. §
      (1)   bekezdése  értelmezésére is - az Országgyűlésnek, a
      köztársasági elnöknek  illetve a  Kormánynak a  fegyveres
      erők  irányítására   vonatkozó  hatásköreit  illetően  az
      alábbiakat állapítja meg.

      1. A  fegyveres erők  irányításában az  Alkotmány 40/B. §
      (3)  bekezdésében  felsorolt szervek mindegyikének  részt
      kell vennie,  az  Alkotmányban  meghatározott  hatáskörök
      szerint, illetve  azok sérelme  nélkül. A  fegyveres erők
      irányítására a  40/B. §  (3)   bekezdésében meghatározott
      szerveken kívül  semmilyen más  szervnek nincs hatásköre.
      Az   irányítástól    független    vezetői    hatásköröket
      alkotmányosan nem lehet megállapítani. A Magyar Honvédség
      parancsnoka vezetési  jogkörét csakis az irányító szervek
      irányítási aktusainak  megfelelően,  azok  keretén  belül
      gyakorolhatja. Az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a
      Kormány  irányítási   aktusainak  megfelelő  parancsot  a
      Magyar Honvédség  illetőleg a Határőrség parancsnoka adja
      ki.

      2.  Az  Országgyűlés  -  alkotmánymódosítás  nélkül  -  a
      fegyveres erők irányítására vonatkozó olyan új hatáskört,
      amelyet az Alkotmány nem tartalmaz, csak akkor állapíthat
      meg az  irányító szervek  bármelyike részére, ha ezzel az
      Alkotmány 40/B. §   (3)   bekezdése  szerint  irányításra
      jogosult többi  szervnek  az  Alkotmányban  meghatározott
      hatáskörét nem vonja el.

      3. a )  Az Alkotmány 29. §  (2)  bekezdése, amely szerint
      a köztársasági  elnök a fegyveres erők főparancsnoka, nem
      hatásköri szabály. Az Alkotmány a köztársasági elnöknek a
      fegyveres erők  irányítására vonatkozó  hatáskörén  belül
      nem különít  el és nem nevez meg a főparancsnoki funkciót
      kitöltő  jogosítványokat.   A   29. §    (2)    bekezdése
      alkotmányjogi  jelentősége  annyi,  hogy  a  köztársasági
      elnököt   legalább    egy    hagyományos    főparancsnoki
      jogosítvánnyal fel kell ruházni.

      A köztársasági  elnök főparancsnoki  funkciója  az  elnök
      alkotmányjogi  jogállásának   része,  és   nem  a  Magyar
      Honvédségben illetve  a Határőrségben  viselt  rang  vagy
      beosztás. A  fegyveres  erők  főparancsnoka  a  fegyveres
      erőkön kívül  áll, azoknak  irányítója és nem vezetője. A
      főparancsnok  tehát   a  fegyveres   erők  egyikének  sem
      szolgálati előljárója. A főparancsnok irányító hatáskörét
      az Alkotmány, illetve az Alkotmány felhatalmazása alapján
      és   annak   keretében   meghozott   törvény   kimerítően
      meghatározza;   további  jogok  az  Alkotmány  29. §  (2)
      bekezdéséből közvetlenül nem származnak.

      b ) A  köztársasági  elnök  fegyveres  erők  irányítására
      vonatkozó hatásköre alkotmányjogilag nem különbözik egyéb
      hatásköreitől; kinevezési  és  jóváhagyási  jogosítványát
      ugyanazokkal a  feltételekkel gyakorolja,  mint az  egyéb
      kinevezési, jóváhagyási és megerősítési jogköröket.

      4. A  fegyveres erők  működésének  irányítása  a  Kormány
      hatásköre.  Az   Alkotmány  35. §   (1)    bekezdés   h )
      pontjában   a    "működés   irányítása"   az   irányítási
      jogkörökből a  végrehajtó hatalomra  tartozó részt jelöli
      meg; s  a végrehajtó hatalommal kizárólagosan felruházott
      Kormány alkotmányos jogállásával összhangban minden olyan
      irányítási hatáskört  felölel a  fegyveres  erők  felett,
      amely a hatályos jog szerint nem tartozik kifejezetten az
      Országgyűlés vagy  a köztársasági  elnök  hatáskörébe.  A
      három szerv  hatásköreinek a  fegyveres erők  irányítását
      hézag  nélkül   át  kell   fogniuk.  A   fegyveres   erők
      működésének irányítása  a Kormány hatásköréből törvénnyel
      nem vonható  el; ugyanakkor  a hatalmi ágak elválasztása,
      illetve a  köztársasági elnök jogállása keretein belül, a
      Kormány hatáskörének  érintetlenül  hagyásával,  mind  az
      Országgyűlés, mind a köztársasági elnök hatásköre elvileg
      bővíthető.

                                 B )

      Az Alkotmánybíróság  az Alkotmány  30/A. § (1)   bekezdés
      h ),  i )   és  m )    pontja,  valamint  a  30/A. §  (2)
      bekezdése  értelmezése   alapján  a   köztársasági  elnök
      kinevezési jogkörével  és  a  miniszteri  ellenjegyzéssel
      kapcsolatban az alábbiakat állapítja meg.

      1. Az  Alkotmány 48. §-ában  meghatározott kinevezési jog
      kivételével az  Alkotmány  vagy  külön  törvény  által  a
      köztársasági elnök hatáskörébe utalt minden kinevezéshez,
      előléptetéshez, tisztségben  való megerősítéshez valamint
      felmentéshez  ( a   továbbiakban   együtt:   kinevezés ),
      továbbá  a   köztársasági   elnök   hatáskörébe   tartozó
      jóváhagyáshoz  a   miniszterelnök   vagy   az   illetékes
      miniszter  ellenjegyzése  szükséges.  Az  ellenjegyzés  a
      köztársasági elnök  aktusának  érvényességi  kelléke.  Az
      ellenjegyzés  megtörténtével   a   Kormány   vállalja   a
      politikai felelősséget  a köztársasági elnök aktusáért az
      Országgyűlés előtt.

      2.  A   köztársasági  elnöknek   meg  kell   tagadnia   a
      kinevezést, illetve  a jóváhagyást,  ha észleli,  hogy az
      ahhoz jogszabályban  előírt feltételek  nem  teljesültek.
      Ezen kívül  csak akkor alkotmányos a kinevezés, illetve a
      jóváhagyás megtagadása,  ha a  köztársasági elnök  alapos
      okkal arra  következtet, hogy  a javaslat  teljesítése az
      államszervezet demokratikus  működését súlyosan  zavarná.
      Az utóbbi szempontból a köztársasági elnök a kinevezésnél
      kizárólag a  személyre tett javaslatot, jóváhagyás esetén
      pedig  kizárólag  a  mindenkori  előterjesztés  tartalmát
      vizsgálhatja felül.

      3. Ha  törvény előírja,  hogy a  kinevezési eljárás során
      valamely szerv - így például az Országgyűlés bizottsága -
      a jelöltet  meghallgassa, vagy  véleményt nyilvánítson, a
      meghallgatás és  az állásfoglalás  eljárási  érvényességi
      kellék,  megtörténtüket   a   köztársasági   elnöknek   a
      kinevezés jogi  előfeltételei között  vizsgálnia kell. Az
      eljárásban   közreműködő    szerv    állásfoglalását    a
      köztársasági elnök  akkor köteles  figyelembe  venni,  ha
      törvény kifejezetten  így rendelkezik. A figyelembe vétel
      az állásfoglalás  tartalmának bevonását  jelenti a döntés
      előtti mérlegelésbe, magát a döntést azonban nem köti.

                                 C )

      Az     Alkotmánybíróság    az   Alkotmány   31/A. §   (1)
      bekezdésének  értelmezése   alapján  megállapítja:  1.  A
      köztársasági   elnök   személyének   sérthetetlensége   a
      köztársasági elnök  alkotmányjogi jogállásának  része.  A
      sérthetetlenség folytán  a köztársasági  elnök nem  visel
      politikai felelősséget  az Országgyűléssel  szemben, jogi
      felelőssége   pedig  kizárólag  az  Alkotmány  31. §  (4)
      bekezdése, a  31/A. § (2) - (6)   bekezdése  és  a  32. §
      szerint áll fenn.

      2. A köztársasági elnök büntetőjogi védelméről törvényben
      kell rendelkezni.  E törvény  tartalmát  az  Országgyűlés
      belátása szerint határozza meg.

      Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                Indokolás

        1. A )  A honvédelmi  miniszter indítványa arra irányult,
        hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a fegyveres erők
        irányítására  vonatkozó   rendelkezéseit  értelmezze,   s
        állapítsa  meg,   hogy  a   40/B. §   (3)    bekezdésében
        felsorolt  szerveknek   a  fegyveres   erők  irányítására
        vonatkozó  hatásköre   hogyan  viszonyul   egymáshoz.  Az
        indítványozó  álláspontja   szerint  a   fegyveres   erők
        működésének irányítása  béke idején a Kormány kizárólagos
        hatásköre, vagyis sem az Országgyűlés, sem a köztársasági
        elnök nem  gyakorolhatja hatáskörét  oly módon, hogy az a
        tételes   jogi    rendelkezésekben   megjelölt   döntések
        meghozatalán túlmenően a fegyveres erők működésének egyéb
        területeit is közvetlenül meghatározza.

        B ) Az  Országgyűlés  Kulturális,  oktatási,  tudományos,
        sport, televizió- és sajtóbizottsága az Alkotmány 30/A. §
        (1)    bekezdés  m )  pontja  alapján  hozott  kinevezési
        törvénnyel  kapcsolatban   kérte  a   köztársasági  elnök
        kinevezési   jogköre,  valamint a  30/A. §  (2)  bekezdés
        szerinti   miniszteri    ellenjegyzés   értelmezését    a
        következők tekintetében:  Kitérhet-e a köztársasági elnök
        a  szabályszerűen   javasolt  jelöltek  kinevezése  elől;
        kétségbe     vonhatja-e     a     betöltendő     tisztség
        létjogosultságát; döntésében köteles-e figyelembe venni a
        jelöltet a  törvény rendelkezése  értelmében  meghallgató
        országgyűlési bizottság  állásfoglalását; a  köztársasági
        elnök mérlegelése kiterjedhet-e a törvényes előfeltételek
        fennállásán  túl   célszerűségi  és   aktuális  politikai
        szempontokra; mikor  keletkezik a  Kormány felelőssége  a
        köztársasági   elnök    olyan   aktusaiért,    amelyekhez
        ellenjegyzés szükséges.

        C ) Az   igazságügyminiszter  az  Alkotmány  31/A. §  (1)
        bekezdésének  értelmezését   indítványozta  atekintetben,
        hogy a  köztársasági elnök  személyi  sérthetetlensége  -
        amelynek büntetőjogi védelméről gondoskodni kell - szűken
        értelmezve  az   élet,   testi   épség,   vagy   tágabban
        értelmezve, a  becsület és  méltóság fokozott büntetőjogi
        védelmére terjed-e ki.

        2. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és az
        alkotmányértelmezést  egy   eljárásban  végezte   el.  Az
        indítványok ugyanis  részben fedik  egymást: a  fegyveres
        erők irányítási  jogkörében vannak  kinevezési hatáskörök
        is; a miniszteri ellenjegyzés intézménye kapcsolatban van
        a köztársasági  elnök sérthetetlenségével.  Az egyesítést
        indokolja az  is, hogy  a  köztársasági  elnök  különféle
        jogosítványait  egyébként   is  az   elnök   jogállásának
        egészébe ágyazva kell értelmezni.

        3. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
        30. §   (4)   bekezdésében   foglalt   jogánál  fogva  az
        Alkotmánybíróság teljes  ülésén a zárt ülés elrendeléséig
        jelen volt  az Országgyűlés  elnöke, a Legfelsőbb Bíróság
        elnöke, az igazságügyminiszter, a legfőbb ügyész, továbbá
        a honvédelmi miniszter mint indítványozó.

        Az Országgyűlés  elnöke felszólalásában  rámutatott arra,
        hogy az  Alkotmány módosításáról  szóló 1989.  évi  XXXI.
        törvény a  köztársasági  elnöki  tisztséget  visszaállító
        16. §-ának   indokolása   kifejezetten   tartalmazza   az
        alkotmányozó felfogását a köztársasági  elnöki  intézmény
        helyéről   a    hatalommegosztásban.   Eszerint    "...az
        Országgyűlés és  a Kormány  közötti  egyensúlyozó  szerep
        lényege viszont az, hogy - a szükségállapot esetét kivéve
        - az  elnök sem  a törvényhozó,  sem a végrehajtó hatalom
        döntési jogosítványaival  nem rendelkezik;  hanem ezektől
        elkülönült államfői hatásköre van".

        Az    igazságügyminiszter    álláspontja    szerint    az
        államhatalmi ágak  elhatárolási problémáit  nem személyes
        megállapodások útján,  hanem a jogi helyzet tisztázásával
        kell rendezni.  A miniszter kifejtette, hogy az Alkotmány
        31/A. §  (1)     bekezdésének  értelmezésére   a  Büntető
        törvénykönyv  folyamatban  lévő  módosítása  kapcsán  van
        szükség.

        A legfőbb ügyész szerint ha az Alkotmány szavai nem adnak
        egyértelmű eligazítást  a köztársasági  elnök, illetve  a
        Kormány hatáskörét illetően, akkor az Alkotmánybíróságnak
        az Alkotmány  alapjául szolgáló  államszervezési elvekből
        kiindulva  kell   értelmezést  adnia.  A  legfőbb  ügyész
        elemezte  a  sérthetetlenség  fogalmát  a  magyar  közjog
        történetében;    másrészt    nemzetközi    összehasonlító
        áttekintést adott  az  államfők  büntetőjogi  védelméről.
        Álláspontja  szerint   -   noha   az   Alkotmány   teljes
        szabadságot enged  a törvényhozónak  a köztársasági elnök
        büntetőjogi  védelmének   kialakításában  -   indokolt  a
        sajátos védelemnek  a  szándékos  bűncselekményekre  való
        korlátozása.

        4. A köztársasági elnök írásban fejtette ki álláspontját.
        Véleménye szerint  az Alkotmány  a legtöbb  esetben  nem,
        illetve   hézagosan   és   ellentmondásosan   rendezi   a
        végrehajtó hatalmon  belül  a  köztársasági  elnök  és  a
        kormány   közti   hatáskör   megosztását.   A   hatásköri
        összeütközéseknek az  új alkotmányban történő feloldásáig
        lényegében szokásjogi  úton, a  köztársasági elnök  és  a
        miniszterelnök   közötti    megállapodásokkal   lehet   a
        megfelelő   alkotmányos    gyakorlatot   kialakítani.   A
        köztársasági elnök  úgy értelmezte  kinevezési  jogkörét,
        hogy a  miniszterelnök közvetlen  irányítása alá  tartozó
        közigazgatási apparátus  vezetői kinevezésénél  a kormány
        javaslatait  érdemben   nem  vizsgálja.   Ha  azonban   a
        vonatkozó politikai megállapodások, vagy a rendszerváltás
        után hozott  törvények  értelmében  az  adott  szerv  nem
        közigazgatási  jellegű,  vagy  nem  ( teljes  egészében )
        tartozik a  kormány irányítása  alá, kinevezési  jogkörét
        érdemben gyakorolni  kívánja. Ezért  pl. a  nemzeti média
        vagy  a   fegyveres  erők   körében  kinevezésre  csak  a
        köztársasági elnök  és a  miniszterelnök közti konszenzus
        alapján kerülhet  sor. A  köztársasági elnök  mérlegelési
        jogköre ezekben  az  esetekben  azon  alapul,  hogy  ő  a
        kinevezési   jogkör    gyakorlója.   Döntéseiért   viselt
        felelőssége jogi  természetű: az  Alkotmány  31. §   (4)
        bekezdése  szerint   szándékos  törvénysértés   miatt   a
        köztársasági   elnök    megfosztható   tisztségétől.    A
        köztársasági elnök  főparancsnoki  jogállása  -  egyszerű
        nyelvtani    értelmezéssel    is    megállapíthatóan    -
        szükségképpen magába  foglalja  a  parancsadás  jogát.  A
        főparancsnoki jogállásból  következik, hogy  a  honvédség
        parancsnokának  a   köztársasági   elnök   a   szolgálati
        elöljárója.

        Az Alkotmány  31/A. §-ával  kapcsolatban  a  köztársasági
        elnök kifejtette,  hogy nem  igényel a  maga részére több
        vagy más  sérthetetlenségi biztosítékot, mint ami bármely
        más állampolgárt megillet.

                                   A )

                                   I.

        Az Alkotmány  40/B. §  (3)  bekezdése szerint a fegyveres
        erők irányítására  -  ha  érvényes  nemzetközi  szerződés
        másként  nem  rendelkezik  -  az  Alkotmányban  és  külön
        törvényben  meghatározott  keretek  között  kizárólag  az
        Országgyűlés, a  köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács,
        a Kormány és az illetékes miniszter jogosult. A fegyveres
        erők az  Alkotmány 40/A. §  (1)    bekezdése  szerint:  a
        Magyar Honvédség és a Határőrség.

                                   II.

        1.  Az   Alkotmánybíróság  ebben   a  határozatában   nem
        foglalkozik sem  a Honvédelmi  Tanács hatáskörével, sem a
        köztársasági  elnök   szükségállapot  idején   bevezetett
        rendkívüli intézkedéseivel,  részben  mert  az  indítvány
        arra  irányul,   hogy   "békében"   hogyan   viszonyulnak
        egymáshoz  a   fegyveres  erők   irányítására   vonatkozó
        hatáskörök, részben  mert a  Honvédelmi Tanács átruházott
        hatáskörben jár el. Ugyancsak nem foglalkozik a határozat
        a miniszterek, különösen a honvédelmi miniszter jogaival,
        mert  a  minisztereknek  nincs  a  Kormányétól  független
        hatáskörük. Ezért  a határozat  irányító szervek  alatt a
        továbbiakban az  Országgyűlést, a köztársasági elnököt és
        a Kormányt  érti. A  határozat szóhasználatában  a  "béke
        idején" azt  jelenti, hogy  nem áll fenn sem hadiállapot,
        sem rendkívüli  állapot vagy  szükségállapot  ( Alkotmány
        19. § (2) bekezdés g ), h ) és i ) pont ).

        2.  A   "fegyveres  erők   irányítása"  fogalmát  sem  az
        Alkotmány,  sem   a  honvédelemről  szóló  1976.  évi  I.
        törvény,  ( a  továbbiakban  Hvt. )  nem  határozza  meg.
        Hasonlóan nem  tartalmazza a  Hvt. a "honvédség vezetése"
        fogalmának meghatározását.  Ezért az  Alkotmánybíróság  e
        két kulcsfogalmat  azzal a tartalommal használja, amelyre
        nézve az igazgatástudományban egyetértés van. Eszerint az
        irányítás  és   vezetés   is   a   szervezet   eredményes
        működtetésére irányul.  Az alapvető különbség az, hogy az
        irányító az irányított szervezeten kívül ( fölötte ) áll,
        a vezető  viszont a  szervezet csúcsán,  de  azon  belül,
        annak részeként helyezkedik el. Az irányító az irányított
        szervre alapvető  befolyást gyakorol. Az államszervezeten
        belüli   irányítás    esetén   az    irányítás    közjogi
        jogosítványok alapján  folyik. Az  irányítást az irányító
        szerv  csakis  jogszabályban  meghatározott  hatáskörének
        keretében  gyakorolhatja.  Irányítási  eszközei  -  ha  a
        hatásköri szabály  erről nem  rendelkezik -  felölelik az
        állami  szervezés   teljes  eszköztárát.  Az  irányítónak
        természetesen lehetnek  hatósági igazgatási jogosítványai
        is.

        A vezetés  a szervezeten  belüli irányító  tevékenység. A
        vezetői  jogosítványok   a  szervezeten  belül  elfoglalt
        pozición alapulnak. A vezetés az irányítás által kitűzött
        feladatokat hajtja  végre, s a végrehajtás során jelentős
        önállósággal bírhat.

        Az irányítás  és vezetés elhatárolása tehát az irányított
        szervezethez való viszonyon és - az állami irányításban -
        az irányítási  illetve  vezetői  aktusok  különböző  jogi
        minőségén alapul.  Ilyen  értelemben  a  megkülönböztetés
        formális: az  aktus  nem  általános  vagy  konkrét  volta
        szerint minősül  "irányítói" vagy  "vezetői" aktusnak,  s
        nem is jelentősége szerint. A vezetés mindig az irányítás
        keretei között  marad, s ebben az értelemben az irányítás
        végrehajtása minden vezetői önállóság mellett is, nemcsak
        akkor, ha  az irányító  és a vezető között ( szervezeti )
        hierarchikus alá-fölérendeltség van.

                                  III.

                     A fegyveres erők irányításának
                       megosztása és az Alkotmány

        1. Nem  tartoznak az Alkotmánybíróság vizsgálódása körébe
        sem azok  a politikai  és szakmai  törekvések, amelyek  -
        különböző   okokból    -   a    fegyveres   erőknek    az
        államszervezeten belül  viszonylagos autonómiát  kívántak
        biztosítani, sem azok a kül- és belpolitikai körülmények,
        amelyek  között   a  fegyveres  erők  mai  irányítási  és
        vezetési struktúrája  létrejött. A fegyveres erők feletti
        kompetencia-megosztás   -   a   politikai   indíttatástól
        függetlenül, úgy,  ahogyan az az Alkotmányban megvalósult
        -    természetes    velejárója    minden    parlamentáris
        rendszernek, s  nem a hadsereg politikai "kívülállásának"
        alkotmányi biztosítása.  Az Alkotmányból nem vezethető le
        a  fegyveres   erők  politikai   semlegességének  sem   a
        követelménye,  sem   valamely  konkrét   koncepciója,  de
        mindennek  kizárása   sem;  ugyanígy  nem  következik  az
        Alkotmányból a  fegyveres erők  "politikai" irányítása és
        "szakmai" vezetése  elválasztásának sem  a  követelménye,
        sem  a   tilalma,  sem  valaminő  megoldása.  A  hadsereg
        viszonylagos  függetlenítése  a  kormányzati  ( "párt"  )
        politikától         legfeljebb     atekintetben     lehet
        alkotmányossági  kérdés,   hogy  a   fegyveres  erők   az
        Alkotmány  szerint   semmiképpen  nem  minősülnek  önálló
        hatalmi ágnak.  A végrehajtó hatalmon belüli viszonylagos
        függetlenítés ténye  és módja,  illetve a  nem végrehajtó
        hatalomra tartozó irányítási jogkörök konkrét kialakítása
        a hatályos  Alkotmány szerint  nem alkotmányossági, hanem
        politikai döntés.

        Az Alkotmány e politikai döntésnek csupán határait szabja
        meg a következők szerint:

        a )  Az  irányításban  a  40/B. §-ban  felsorolt  szervek
        mindegyikét    részeltetni    kell,    az    Alkotmányban
        meghatározott hatáskörök  szerint, illetve  azok  sérelme
        nélkül.

        b ) Az irányításban semmilyen más szerv nem vehet részt.

        c ) Nem  lehet alkotmányosan  olyan vezetői  hatásköröket
        megállapítani, amelyek  az  irányítástól  függetlenek.  A
        Magyar Honvédség  parancsnoka vezetési jogkörét csakis az
        irányító szervek  irányítási aktusainak megfelelően, azok
        végrehajtásaként és keretén belül gyakorolhatja.

        Az   irányítási    jogkörök   alapvető   felosztását   az
        Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány között az
        Alkotmány nem  nevesíti. A szövegszerűen a fegyveres erők
        irányítására  vonatkozó  hatáskörökön  kívül  még  számos
        hatáskör  gyakorlása   a  fegyveres   erők  irányításának
        minősülhet, ha  az adott  esetben a  fegyveres erőkre  is
        vonatkozik.  Ilyen   pl.  az   Országgyűlés  esetében   a
        költségvetés  jóváhagyása,   vagy  kiemelkedő  fontosságú
        nemzetközi szerződés  megkötése. Ezek  nem  önmagukban  a
        fegyveres erők irányítására vonatkozó jogkörök, hanem ezt
        is eshetőlegesen  magukba foglaló szélesebb kompetenciák.
        Amennyiben  azonban   gyakorlásukkal  a   fegyveres  erők
        irányítása valósul  meg, mindaz  érvényes  rájuk,  ami  a
        nevesített  irányítási   hatáskörökre.   Más   hatáskörök
        viszont csak  közvetve irányítási  jogok,  mert  valamely
        közvetlen irányítási  hatáskör  gyakorlásának  feltételét
        valósítják  meg.   Ilyen  pl.   a  hadiállapot,   vagy  a
        szükségállapot kihirdetése.

        A  fegyveres   erők  irányítására   vonatkozó  hatáskörök
        értelmezésekor  mindig  az  illető  hatalmi  ág  jellege,
        illetve  a   köztársasági   elnök   esetében   az   elnök
        jogállásának egésze  irányadó. Ez azt is jelenti, hogy az
        irányítás a  különböző szervek  részéről más-más  jellegű
        hatáskörök gyakorlásával történik.

                                   IV.

                        Az Országgyűlés hatásköre

        Az  Országgyűlés   közvetlen   irányítási   hatásköre   a
        fegyveres   erők    külföldi   vagy    országon    belüli
        alkalmazásáról  való   döntés  ( Alkotmány   19. §   (3)
        bekezdés j ) pont, 40/B. § (1)   és   (2) bekezdés ).

        Csak közvetve  minősül irányítási  jognak az Országgyűlés
        kompetenciája   a    hadiállapot   kinyilvánítására,    a
        rendkívüli állapot  kihirdetésére és  a Honvédelmi Tanács
        létrehozására, melyre  a  fegyveres  erők  alkalmazásáról
        való döntés joga is átszáll ( 19. §  (3)  bekezdés g ) és
        h )  pont,   19/B. § ).  Az  Országgyűlés  hirdeti  ki  a
        hadsereg     belföldi     felhasználásának     alkotmányi
        előfeltételét   jelentő  szükségállapotot  ( 40/B. §  (2)
        bekezdés,   19. §  (3)   bekezdés   i )  pont ),  amelyre
        általában  a   rendkívüli  állapot   szabályai  irányadók
        ( 19/C. § (5) bekezdés ).

        Az Országgyűlés - alkotmánymódosítás nélkül - a fegyveres
        erők irányítására  vonatkozó olyan  új hatáskört, amelyet
        az Alkotmány  nem tartalmaz,  csak akkor  állapíthat  meg
        magának, ha az a 40/B. §-ban meghatározott többi szervnek
        az Alkotmányban  megállapított hatáskörét  nem vonja  el.
        Ilyen további  hatáskörmegállapítás akkor alkotmányos, ha
        a  működés   irányítását  és   az  Alkotmányban  szereplő
        köztársasági elnöki  hatásköröket nem érintő új hatáskört
        alapít magának  a parlament.  Az  Alkotmányban  felsorolt
        hatáskörök  ujraelosztásához  azonban  alkotmánymódosítás
        kell.

                     A köztársasági elnök hatásköre

        A köztársasági  elnöknek  a  fegyveres  erőkre  vonatkozó
        irányítási jogköre  részben az  Országgyűlést  rendkívüli
        körülmények között  átmenetileg helyettesítő hatásköréből
        következik.   A   köztársasági   elnök   másrészt   olyan
        irányítási  jogosítványokkal   rendelkezik,  amelyek   az
        Alkotmánybíróság  értelmezése   szerint  a  főparancsnoki
        szerepkör tartalmát adják.

                        A köztársasági elnököt az
                      Országgyűlés akadályoztatása
                     esetén megillető jogosítványok

        A  köztársasági   elnök  tipikusan  közvetett  irányítási
        jogkörben helyettesíti  az Országgyűlést: az Országgyűlés
        akadályoztatása   esetén    jogosult   kinyilvánítani   a
        hadiállapotot,  kihirdetni   a  rendkívüli  állapotot  és
        létrehozni a  Honvédelmi Tanácsot,  továbbá kihirdetni  a
        szükségállapotot ( 19/A-19/D. § ).  A  fegyveres  erőkkel
        való tényleges  rendelkezés,  azaz  közvetlen  irányítási
        jogkör  ezen   esetek  közül   csakis  "a  szükségállapot
        kihirdetésekor" ( 19/C. §  (1)   bekezdés ) illeti meg az
        elnököt, aki,  amíg az  Országgyűlés össze nem ül, dönt a
        fegyveres erők  alkalmazásáról, az  Országgyűlés, illetve
        annak Honvédelmi  bizottsága utólagos ellenőrzése mellett
        ( 19/A. §  (4)   bekezdés, 19/C. §   (3)   bekezdés ).  A
        köztársasági   elnök    az   Országgyűlést   helyettesítő
        hatáskörét   eleve    az    Országgyűlés    elnöke,    az
        Alkotmánybíróság  elnöke  és  a  miniszterelnök  előzetes
        együttes döntésétől  függően ( 19/A. §   (3)  bekezdés ),
        és az Országgyűlés utólagos kontrollja mellett gyakorolja
        ( 19/A. § (4) bekezdés ).

        Az  Alkotmánybíróság  rámutat  arra,  hogy  a  rendkívüli
        állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes
        szabályokról  szóló  törvényt  ( lásd  Alkotmány  19/C. §
        (2) bekezdés, 19/D. §) az Országgyűlés még nem hozta meg.

                         A főparancsnoki funkció

        Az Alkotmány 29. § (1)   bekezdése szerint a köztársasági
        elnök Magyarország  államfője, a   (2) bekezdés szerint a
        fegyveres erők főparancsnoka.

        A 29. §  egyik bekezdése  sem  hatásköri  szabály.  Ez  a
        szakasz a  köztársasági elnök két funkcióját nevesíti. Az
        az alkotmányi  rendelkezés,  hogy  a  köztársasági  elnök
        Magyarország államfője és a fegyveres erők főparancsnoka,
        nem hatáskört  állapít meg,  hanem azt teszi szükségessé,
        hogy  az   Alkotmány,  vagy  más,  hatáskört  megállapító
        törvény a  köztársasági elnököt  e tisztségek tartalmának
        megfelelő   legalább   egy   jogosítvánnyal   felruházza.
        ( Hasonlóképpen nem  hatásköri szabály az Országgyűlésről
        szóló fejezetnek  a 29. §-al  analóg bevezető szakasza, a
        19. §  (1)  bekezdése, amely   szerint az  Országgyűlés a
        Magyar    Köztársaság    legfelsőbb    államhatalmi    és
        népképviseleti szerve.  Ezekből a funkció-megjelölésekből
        természetesen adódnak  bizonyos hatáskörök,  amelyeket az
        Alkotmány másutt meg is határoz. )

        Az államfői  és  hadsereg  főparancsnoki  funkció  között
        szoros  történelmi   kapcsolat  van.   A  főparancsnokság
        tipikusan az uralkodói jogok része, és a köztársaságokban
        is általában  az elnöki jogok közé tartozik. Az Alkotmány
        nem nevesíti,  hogy a köztársasági elnök hatáskörén belül
        melyek   az    államfői   és   melyek   a   főparancsnoki
        jogosítványok.

        A hagyományos főparancsnoki jogkör - a magyar közjogban a
        király ( a kormányzó ) legfőbb hadúri jogállása

        - felölelte  a haderő  feletti tényleges  rendelkezést, a
        hadsereg   igazgatását    ( esetleg   speciális   katonai
        rendeletalkotási joggal ),  és  a  személyi  hatásköröket
        ( kinevezés, kitüntetés, fegyelmi fórum ).

        Az Alkotmány  eleve határt  szab annak,  hogy  ezekből  a
        hagyományos  jogokból  a  köztársasági  elnöknek  ( külön
        törvényben )  milyen  hatáskörök  adhatók:  mindenekelőtt
        azzal,  hogy  az  Alkotmány  parlamentáris  köztársaságot
        intézményesít,  másrészt   azzal,  hogy   a  köztársasági
        elnöknek irányítási hatáskört ad a fegyveres erők felett,
        viszont az  irányítást az Országgyűléssel és a Kormánnyal
        megosztja.   Az   elnök   mint   főparancsnok   ( ha   az
        Országgyűlés nem  akadályozott ) nem gyakorolhatja sem az
        Országgyűlés  hatáskörébe  került  alapvető  rendelkezési
        jogokat  ( a   fegyveres  erők  alkalmazása,  hadiállapot
        kinyilvánítása, békekötés ),  sem a  hadsereg  működésére
        vonatkozó  "vezényletet",   mert  ez   utóbbi  irányítási
        jogosítványait a  Kormány  kapta.  Az  irányítói  pozíció
        kizárja,   hogy    a   főparancsnok    vezetői   jogokkal
        rendelkezzék.    A     köztársasági    elnök     vezetési
        ( parancsnoki )     jogkörökkel      való     felruházása
        ellentmondana   a    köztársasági   elnök   jogállásának:
        parancsnoki minőségében  ugyanis  alá  lenne  rendelve  a
        többi   irányítási   jogosultsággal   felruházott   szerv
        rendelkezéseinek. A  hagyományos  hadúri  jogok  közül  a
        köztársasági   elnök   mint   főparancsnok   -   nem   az
        Országgyűlést helyettesítő  jogkörben, béke  idején -  az
        Alkotmánnyal  összhangban  legfeljebb  a  személyügyi  és
        reprezentativ   hatásköröket    kaphatja   meg.    Ha   a
        köztársasági   elnök    jogai   között    legalább    egy
        főparancsnoki jogosítvány  található, akkor  az Alkotmány
        29. §   (2) bekezdésében írott funkció megvalósul.

        A főparancsnokság fent írt "megvalósulásán" túl valójában
        nincs is alkotmányjogi jelentősége annak, hogy az elnök -
        külön   megnevezés    nélkül   -    köztársasági   elnöki
        hatáskörében eljárva, avagy ezen belül a tradició szerint
        főparancsnoki vagy  államfői  hatáskörben  irányítja-e  a
        fegyveres erőket.  A lényeg  az, hogy  az adott  hatáskör
        feljogosítsa az  elnököt a  fegyveres erők  irányítására;
        maga az  Alkotmány 40/B. §-a az irányítást a köztársasági
        elnöki és  nem ezen  belül  a  főparancsnoki  hatáskörhöz
        köti. Ez  a tény  egyben kiemeli  azt a  magától értetődő
        körülményt, hogy  a "főparancsnoki" irányítás alkotmányos
        feltételei ugyanazok,  mint  a  hasonló  tartalmú  elnöki
        hatáskörök esetében.  Vagyis a jóváhagyásra, kinevezésre,
        ellenjegyzésre,   stb.    szóló    szabályok    egyformán
        érvényesülnek,  függetlenül  attól,  hogy  pl.  az  elnök
        főparancsnokként tábornokot,  vagy  államfőként  egyetemi
        tanárt nevez-e  ki. A  főparancsnoki  funkcióhoz  rendelt
        hatáskörök elkülönítése  legfeljebb a köztársasági elnöki
        intézmény belső  szervezése szempontjából lehet releváns;
        pl.    az     elnök    katonai    irodája    feladatainak
        meghatározásakor. A  továbbiakban a  rövidség kedvéért  a
        köztársasági  elnöknek   a  fegyveres  erők  irányítására
        vonatkozó   hatásköreit    főparancsnoki    hatásköröknek
        nevezzük.

        Az  Alkotmány   29. §  (1)    bekezdése  az  államfői  és
        főparancsnoki funkció  megnevezése mellett a köztársasági
        elnöki intézmény  alapvető jellemzését adja ( "kifejezi a
        nemzet  egységét" ),  illetve  egyik  alapvető  feladatát
        jelöli  meg  ( "őrködik  az  államszervezet  demokratikus
        működése   felett" ).    Ezeket   az   egyes   hatáskörök
        értelmezésénél alapul kell venni.

                      A főparancsnoki jogosítványok
                         a hatályos jog szerint

        A köztársasági  elnök hatáskörét  az Alkotmány részben az
        Országgyűlésről   szóló    fejezetben    határozza    meg
        ( amennyiben     jogosítványai     az     Országgyűléssel
        kapcsolatosak, 19/A. §, 19/C. §, 26. §, 28. §, 28/A. § ),
        részben a  köztársasági elnökről szóló III. fejezetben, a
        30/A. §-ban. Kinevezési  hatáskörre vonatkozik  a 32/D. §
        (2)   bekezdés    és  a  48. §  (1)  és  (2)    bekezdés,
        kinevezésre javaslattételi  hatáskört tartalmaz a 32/B. §
        (4)  bekezdés,  a  48. §  (1)  bekezdés és  az  52. § (1)
        bekezdés.

        A 40/B. §   (3)  bekezdését  nem lehet  önálló  hatásköri
        rendelkezésként értelmezni,  ez csak  a hatáskör jellegét
        ( "irányítás" ) és  kizárólagos gyakorlóit határozza meg,
        továbbá   kimondja,   hogy   ezek   az   irányítást   "az
        Alkotmányban és  külön törvényekben meghatározott keretek
        között" gyakorolják. A konkrét irányítási jogosítványokat
        tehát más rendelkezések tartalmazzák.

        Az Alkotmány  30/A. §-ában találhatók  a tipikus államfői
        jogosítványok  ( a  magyar  állam  képviselete,  bizonyos
        nemzetközi szerződések  megkötése, követek  megbízása  és
        fogadása,  kinevezési  jogkörök,  kegyelmezés ),  s  ezek
        között egy, a fegyveres erők irányítását érintő hatáskör:
        a tábornokok kinevezése és előléptetése ( i ) pont ).

        A tábornokok  kinevezésén kívül  a 30/A. § (1)   bekezdés
        m ) pontja értelmében külön törvény további főparancsnoki
        hatásköröket állapíthat meg a köztársasági elnök számára.
        A 30/A. §    (2)  bekezdése  értelmében  azonban  mind  a
        tábornokok  kinevezéséhez,   mind  a   külön   törvénnyel
        megállapított    további     hatáskörök     gyakorlásához
        miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzés szükséges.

        A köztársasági elnök főparancsnoki hatáskörét jelenleg az
        Alkotmány 30/A. § (1)   bekezdés i ) pontja és a Hvt.-nek
        az 1990.  évi XXI. törvénnyel módosított 8. §-a határozza
        meg. Az  Alkotmány  szerint  az  elnök  külön  törvényben
        meghatározott személy  vagy szervek  javaslatára kinevezi
        és előlépteti a tábornokokat.

        A Hvt.  8. § (1)    bekezdés a )  és b ) pontja közvetett
        irányítási jogköröket  tartalmaz. Az  a ) pont megismétli
        az államfőt  az Országgyűlés  akadályoztatása  esetén  az
        Alkotmány  szerint   megillető  jogköröket.  A  b )  pont
        szerint a  köztársasági elnök  az  Országgyűlés  előzetes
        jóváhagyásával   a    honvédelmet    érintő    nemzetközi
        szerződéseket  köt.   Ez   is   államfői   hatáskör.   Az
        Alkotmánybíróság megjegyzi,  hogy  a  köztársasági  elnök
        hatáskörének  jellege   ugyanaz  a   honvédelmet   érintő
        szerződésekkel kapcsolatban, mint az általa köthető többi
        nemzetközi szerződés  esetében. A  nemzetközi szerződések
        megkötésének   előkészítését    a   Magyar    Köztársaság
        külpolitikájáért  az   Országgyűlésnek  felelős   Kormány
        végzi.

        Közvetlen irányító  hatáskört a  8. § (1)    bekezdés c )
        pontja, valamint  a   (2) és  (3)  bekezdés tartalmaz. Az
        (1)  bekezdés  c )  pont  szerint az  elnök jóváhagyja az
        ország   fegyveres  védelmének   tervét.  A  (2)  és  (3)
        bekezdés   az    Alkotmányból   átvett,    a   tábornokok
        kinevezésére és  előléptetésére irányuló  jogkört további
        személyügyi  hatáskörökkel   egészíti  ki:   a  Honvédség
        parancsnokának  és   vezérkari  főnökének,   valamint   a
        Határőrség   országos    parancsnokának   kinevezése   és
        felmentése  beosztásából;   a  tábornokok  elbocsátása  a
        szolgálatból, illetve  nyugállományba helyezése,  továbbá
        tábornokok  fegyelmi   fenyítésként   való   elbocsátása,
        nyugállományba  helyezése,   lefokozása,  rendfokozatában
        visszavetése.

        Összefoglalva:   A   köztársasági   elnök   főparancsnoki
        funkciója  alkotmányjogi   funkció  és   nem   a   Magyar
        Honvédségen illetve  a Határőrségen belül viselt beosztás
        vagy rang.  A fegyveres  erők főparancsnoka  a  fegyveres
        erőkön kívül  helyezkedik el,  azoknak irányítója  és nem
        vezetője. A főparancsnok tehát a fegyveres erők egyikének
        sem  szolgálati   előljárója;  az   irányítási  aktusának
        megfelelő parancsot  - éppúgy,  mint a  többi irányításra
        jogosult szerv  esetében -  a Magyar Honvédség, illetve a
        Határőrség parancsnoka adja ki. A főparancsnok irányítási
        jogosítványait  az   Alkotmány,  illetve   az  alkotmányi
        felhatalmazás  alapján   és  annak   keretében  meghozott
        törvény kimerítően  meghatározza. Magából a főparancsnoki
        funkcióból az  Alkotmányban és a törvényben meghatározott
        jogosítványokon  kívül   további  jogok  közvetlenül  nem
        származnak.

                      A főparancsnoki jogosítványok
                            tartalmi korlátai

        A főparancsnoki  hatáskörnek a  miniszteri ellenjegyzésen
        kívül az Alkotmányból további korlátai is adódnak:

        A  köztársasági   elnök  részére   törvény   csak   olyan
        irányítási jogköröket  állapíthat meg  a  fegyveres  erők
        felett, amelyek  nem vonják  el az Országgyűlés illetve a
        Kormány Alkotmányban biztosított hatáskörét.

        A köztársasági  elnök főparancsnoki hatásköreinek továbbá
        illeszkedniük kell  a  köztársasági  elnök  alkotmányjogi
        helyzetéhez a  parlamentáris rendszerben. A főparancsnoki
        funkcióhoz külön  törvény  sem  rendelhet  olyan  döntési
        hatáskört, amely  lényegesen eltér  a köztársasági  elnök
        hasonló   jellegű    döntéseinek    Alkotmányból    folyó
        feltételeitől.  Ahhoz   ugyanis,  hogy   a  főparancsnoki
        funkciót kitöltő  jogosítvány az  elnök tipikus  jogaitól
        eltérjen, az  Alkotmánynak kifejezetten így kellett volna
        meghatároznia    a    fegyveres    erőkkel    kapcsolatos
        hatásköröket  -   s  ezzel  maga  a  köztársasági  elnöki
        jogállás is  más lenne,  mint jelenleg.  A  parlamentáris
        köztársaság elnöke jogállásából folyó korlátoknak különös
        jelentősége van  azokban az  esetekben, amikor  az  elnök
        döntéséért  való  politikai  felelősségvállalás  szokásos
        mechanizmusai   ( a   miniszterelnöki   vagy   miniszteri
        ellenjegyzés ) nem  működnek.  Az  ilyen  esetekre  szóló
        alkotmányértelmezést e határozat B ) része tartalmazza.

                           A Kormány hatásköre

        1. Az Alkotmány 35. § (1)   bekezdés h ) pontja szerint a
        Kormány irányítja  a fegyveres  erők, a  rendőrség  és  a
        rendészeti szervek  működését. Ez  a hatáskörmegállapítás
        úgy értelmezendő,  hogy a  felsorolt szervezetek  mind  a
        végrehajtó hatalom részei.

        A   35. §    (1)     bekezdése    a   Kormány   hatásköri
        jogosítványait tartalmazza  ( azzal, hogy törvény további
        hatásköröket állapíthat  meg ). Az itt szereplő hatásköri
        jogok között  sok az  általános feladatmeghatározás, de a
        (2)   bekezdés    egyértelművé  teszi,   hogy  a  Kormány
        feladatköre   egyben   hatáskör:   a   Kormány   a   maga
        feladatkörében rendeleteket  bocsát ki  és  határozatokat
        hoz; továbbá  a 40. §   (2) bekezdés szerint a Kormány az
        államigazgatás körébe  tartozó bármely ügyben közvetlenül
        vagy valamely  tagja  által  intézkedhet.  A  Kormány  az
        Alkotmány szerinti parlamentáris rendszerben a végrehajtó
        hatalom kizárólagos  letéteményese, és az Országgyűlésnek
        felelős gyakorlója.  A végrehajtó  hatalom feladatköre és
        hatásköre  olyan   komplex  és   átfogó,  hogy  hatásköri
        jogosítványainak   kimerítő    felsorolása    lehetetlen.
        Valójában a  Kormány hatásköre kiterjed mindarra, amit az
        Alkotmány nem  utal kifejezetten más szervek hatáskörébe.
        Ez az  Alkotmányban úgy  jelenik meg, hogy míg minden más
        szerv hatáskörét  konkrétan és kimerítően meghatározza az
        Alkotmány, a Kormány számára csak általános irányítási és
        szervezési  feladatokat   jelöl  meg,   illetve   -   más
        szervekkel közös  feladatok esetén  -  hatáskörmegosztási
        szabályokat   tartalmaz.   A   Kormánynak   a  35. §  (1)
        bekezdés  a )   és  b )   pontjában  megjelölt  hatásköre
        általában   felöleli    a   végrehajtó   hatalom   teljes
        tevékenységét.

        A köztársasági  elnök kívül  áll a  végrehajtó  hatalmon,
        önálló  államfői   hatásköre  van.  Az  Alkotmányból  nem
        vezethető le olyan konstrukció, hogy a végrehajtó hatalom
        élén a  Kormány  és  a  köztársasági  elnök  állna,  akik
        egymást   kölcsönösen   ellenőrizve   és   ellensúlyozva,
        konszenzuson  alapuló   döntéseket  hoznak,  s  csupán  a
        közigazgatás  irányítása   tartozna  egyedül   a  Kormány
        hatáskörébe. Éppen  ellenkezőleg: a köztársasági elnöknek
        az  Alkotmány  31/A. §  (1)    bekezdésében  kifejezetten
        deklarált  sérthetetlensége,   azaz  az   Országgyűléssel
        szembeni politikai  felelősségviselésének hiánya  kizárja
        az ilyen közös hatalomgyakorlás jogi alapját.

        2. "A  fegyveres erők  működésének irányítása"  hatásköri
        szabály. Ez  az egyetlen alkotmányi rendelkezés, amely az
        irányítási jogköröknek  a 40/B. §-ban  történt megosztása
        alapján   a    Kormányra   vonatkozik.   Jellegét,   azaz
        általánosságát  tekintve   éppúgy  illeszkedik   a  többi
        kormányhatáskör közé,  mint ahogy  az Országgyűlés  és  a
        köztársasági elnök  fegyveres erőkre vonatkozó konkrét és
        kimerítően felsorolt irányítási jogai is olyan jellegűek,
        mint e szervek egyéb jogosítványai.

        A h ) pontban megállapított hatáskör - az Országgyűlés és
        a köztársasági elnök konkrét jogosítványaival szemben - a
        fegyveres erők,  a  rendőrség  és  a  rendészeti  szervek
        "működésének"   irányítására    vonatkozik,   vagyis   az
        irányításból a  végrehajtó hatalomra tartozó részt jelöli
        meg.  A   működés  irányítása   a   Kormány   alkotmányos
        jogállásával   összhangban    minden   olyan   irányítási
        hatáskört  felölel  a  fegyveres  erők  felett,  amely  a
        hatályos  jog   szerint  nem   tartozik  kifejezetten  az
        Országgyűlés vagy  a köztársasági  elnök  hatáskörébe.  A
        Kormány  irányításával   kell  a   fegyveres  erőket  úgy
        megszervezni   és    olyan   állapotban   tartani,   hogy
        elláthassák feladataikat.

        A "működés"  az az  ismérv, amely  a  végrehajtó  hatalom
        hatásköri korlátját  meghatározza: az Alkotmány szerint a
        Kormány hatásköre  ezen  semmilyen  törvényi  rendelkezés
        folytán sem  terjedhet túl.  Másrészt a Kormány általános
        hatáskörének ilyen  meghatározása azt is biztosítja, hogy
        a működés  irányítása a  Kormány hatásköréből  törvénnyel
        nem vonható  el, és  ez a  hatásköre nem  csorbítható.  A
        Kormány  hatáskörének   a  működés   irányításaként  való
        pozitív meghatározása  nem áll  ellentétben azzal, hogy a
        Kormány  hatásköre   mindarra  kiterjed,   ami   nem   az
        Országgyűlés  vagy   a  köztársasági   elnök   kifejezett
        hatásköre.  Az   Országgyűlés  és  a  köztársasági  elnök
        konkrét   jogosítványainak   és   a   Kormány   általában
        meghatározott hatáskörének  a fegyveres  erők  irányítása
        egészét  át   kell  fognia;  nem  maradhat  olyan  hézag,
        amelynek  folytán   a  Honvédség   illetve  a  Határőrség
        vezetője adott  vonatkozásban ne  állna  az  Alkotmányban
        meghatározott  három   szerv  valamelyikének   irányítása
        alatt. Az  a tény, hogy a Kormány hatáskörét az Alkotmány
        pozitívan,  a   működés  irányításaként   határozza  meg,
        egyrészt a  Kormány hatáskörét  védi, másrészt  azt teszi
        lehetővé, hogy  a hatalmi  ágak elválasztása,  illetve  a
        köztársasági  elnök  jogállása  keretein  belül  mind  az
        Országgyűlés, mind a köztársasági elnök hatásköre elvileg
        bővíthető  legyen  a  Kormány  hatáskörének  érintetlenül
        hagyása mellett.

        A Kormány irányítási hatáskörét a Hvt. 10. § - még mindig
        rendkívül  általánosan   -  részekre   bontja  ( egyetlen
        konkrét hatásköri  jogosítvány az  ország általános  vagy
        részleges mozgósításának  elrendelése ). A fegyveres erők
        működése irányításának részletesebb hatásköri szabályai a
        Hvt. 11. §-ában  találhatók, amely a miniszterek, illetve
        a    (2)- (6)    bekezdésben   a   honvédelmi   miniszter
        vonatkozó  hatáskörét   állapítja  meg.  ( A  miniszterek
        irányítási  jogosultságának  alapja  az  Alkotmány  37. §
        (2)   bekezdése. )  A Hvt. 11/A. §-a tartalmazza a Magyar
        Honvédség   parancsnoka    vezetési   jogosítványait.   A
        honvédelmi miniszter  és a  Honvédség parancsnoka közötti
        hatáskörmegosztás a  kormányzati irányítás  és a  szakmai
        vezetés  szétválasztásának   jegyében  történt.   A  fent
        kifejtettek szerint  sem e megosztás ténye, sem technikai
        megvalósításának módja  nem alkotmányossági  kérdés, amíg
        az irányítási  jogosultságok fent leírt alkotmányi rendje
        sérelmet nem  szenved. A  Honvédség parancsnoka kizárólag
        az egyes irányítási aktusok rendelkezéseinek megfelelően,
        azokon belül  gyakorolja önálló  vezetői  hatásköreit.  A
        Hvt.  11/A. §-ban   meghatározott  parancsnoki  hatáskört
        tehát mindig  arra figyelemmel  kell értelmezni,  hogy  a
        Honvédség  parancsnoka   által   kiadott   parancsok   az
        Országgyűlés, a  köztársasági elnök,  illetve  a  Kormány
        vagy a  honvédelmi miniszter irányításának végrehajtására
        szolgálnak.

                                   B )

                                   I.

        A köztársasági  elnök az  Alkotmány 33. §  (4)  bekezdése
        szerint a miniszterelnök javaslatára kinevezi és felmenti
        a  minisztereket,  a  48. §  (1)    bekezdése  szerint  a
        Legfelsőbb  Bíróság   elnökének  javaslatára  kinevezi  a
        Legfelsőbb   Bíróság  elnökhelyetteseit, a  (2)  bekezdés
        értelmében pedig  - törvényben  meghatározott módon  -  a
        hivatásos bírákat;  a 30/A. §  (1)   bekezdés  h ) pontja
        értelmében  külön   törvényben  meghatározott   szabályok
        szerint kinevezi  és felmenti  az  államtitkárokat  és  a
        köztársasági megbizottakat,  az i )  pont  szerint  külön
        törvényben meghatározott  személy vagy  szerv javaslatára
        kinevezi és  felmenti  a  Magyar  Nemzeti  Bank  elnökét,
        alelnökeit ( a  32/D. §  (2)  bekezdése   értelmében   az
        elnök kinevezése  hat évre szól ), az egyetemi tanárokat,
        megbízza és  felmenti az egyetemek rektorait, kinevezi és
        előlépteti  a  tábornokokat,  megerősíti  tisztségében  a
        Magyar   Tudományos  Akadémia  elnökét.  A  30/A. §   (1)
        bekezdés m )  pontja szerint  a köztársasági  elnök  dönt
        mindazokban  az   ügyekben,  amelyeket  külön  törvény  a
        hatáskörébe utal.  A    (2)  bekezdés  kimondja,  hogy  a
        köztársasági elnöknek  az (1)   bekezdésben meghatározott
        minden intézkedéséhez  - az  a ), d ),  e ), f )  és  g )
        pontban foglaltak  kivételével - a miniszterelnöknek vagy
        az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges.

                                   II.

        1. A  köztársasági elnöknek az Alkotmány négyféle döntési
        hatáskört adott:  ( a ) A  köztársasági elnök  döntésének
        érvényességi  kelléke   valamely  másik  szerv  egyetértő
        döntése. ( b )  A köztársasági  elnök más  szerv döntését
        kezdeményezi;  a  végleges  és  az  elnökre  is  kötelező
        döntést más  szerv hozza  meg.  ( c )  Az  elnök  döntése
        ügydöntő, végleges,  más szerv által felül nem bírálható;
        a  döntésért  semmilyen  más  szerv  sem  vállalja  át  a
        politikai felelősséget.  Az ilyen  döntést ez a határozat
        önálló politikai  döntésnek nevezi.  ( d )  Olyan  önálló
        döntések, amelyekre  az Alkotmány  csupán végső határidőt
        állapít meg.

        ( a ) Hatáskörei  túlnyomó többségét a köztársasági elnök
        csak  más  döntésektől  függően  gyakorolhatja.  Mivel  a
        köztársasági elnök  döntéseiért politikailag nem felelős,
        csupán jogilag,  s akkor  is csak  a tisztsége gyakorlása
        során    elkövetett     szándékos     Alkotmány-     vagy
        törvénysértésért  ( Alkotmány   31. §    (4)    bekezdés,
        31/A. § ), a  döntéseiért való  politikai felelősséget  a
        Kormány a miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzéssel
        vállalja át  az Országgyűléssel  szemben. Az ellenjegyzés
        mellett  más   megoldás  is   lehetséges  arra,   hogy  a
        köztársasági  elnök   politikai  felelősségvállás  nélkül
        dönthessen. Pl.  az Országgyűlés akadályoztatása esetén a
        hadiállapot kinyilvánítása,  a rendkívüli  állapot  és  a
        szükségállapot   kihirdetése    feltételeinek    meglétét
        előzőleg az  Országgyűlés elnökének,  az Alkotmánybíróság
        elnökének és  a  miniszterelnöknek  együttesen  meg  kell
        állapítania, s  a köztársasági elnök csak ezután élhet az
        Alkotmány  19/A. §   (1)     bekezdésében   meghatározott
        jogosultságával. Ezek a megelőző vagy megerősítő döntések
        az elnöki  hatáskörben hozott  intézkedések  érvényességi
        feltételei.

        ( b ) A  köztársasági elnök  önállóan gyakorolt  jogkörei
        általában  csupán   kezdeményező  jellegűek,   a  döntési
        láncban még  további döntés  lehetséges, amely az elnököt
        is kötelezi.  Ilyen a  köztársasági elnöknek  az a  joga,
        hogy egyet  nem értése  esetén  a  törvényt  észrevételei
        megfontolása végett az Országgyűlésnek visszaküldheti, de
        az Országgyűlés  ismételt elfogadó  döntése után  köteles
        kihirdetni a  törvényt; ilyen  az előzetes  normakontroll
        indítványozási joga az Alkotmánybíróságnál ( 26. §   (2)-
        (5)   bekezdés ).   A   köztársasági  elnök  népszavazást
        kezdeményezhet ( 30/A. §  (1)   bekezdés,  g ) pont ), az
        elrendelés  már   nem  az  ő  hatásköre.  Az  elnök  tesz
        javaslatot a  Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész
        és   az   országgyűlési   biztosok   személyére,   de   a
        választással az  Országgyűlés hozza meg a döntést ( 48. §
        (1)    bekezdés,  52. §  (1)    bekezdés,  32/B. §   (4)
        bekezdés ).

        Sajátos  átmenet   az  önálló   politikai  döntés   és  a
        kezdeményezés között  az a  hatáskör, hogy a köztársasági
        elnök  az  Országgyűlés  ülését  ülésszakonként  egyszer,
        legfeljebb  harminc   napra  elnapolhatja.  A  képviselők
        egyötöde ezt  a döntést  felülbírálhatja, mert  kérésükre
        mégis össze  kell hívni  az Országgyűlést  ( 22. §  (4) -
        (5)  bekezdés ).

        ( c )  Az   Alkotmány  kivételesen   olyan  döntésre   is
        feljogosítja  a  köztársasági  elnököt,  amely  végleges,
        felülbírálhatatlan  -  de  amelyért  sem  a  köztársasági
        elnök, sem  más szerv nem visel politikai felelősséget az
        Országgyűlés  elött   ( önálló  politikai   döntés ).  Az
        Alkotmány ugyanis  nem  köti  ezeknek  a  döntéseknek  az
        érvényességét  sem   ellenjegyzéshez,  sem   más  szervek
        előzetes döntéséhez,  s utólagos  felülvizsgálatukat  sem
        teszi lehetővé.  A köztársasági  elnök  önálló  politikai
        döntést   -    mint   azt    az   Alkotmányban   szereplő
        felhatalmazások mutatják  - azokban  az esetekben hozhat,
        amikor az  államszervezet demokratikus működésében súlyos
        zavarok támadnak,  amelyek elhárítása  az ő beavatkozását
        igényli. Az  elnök kivételes  intézkedésével átlendíti az
        államgépezetet a holtponton, hogy normális működése újból
        beindulhasson. A  köztársasági elnök  a beavatkozással az
        Alkotmány   29. §    (1)     bekezdésében   meghatározott
        feladatának  tesz   eleget:  "őrködik  az  államszervezet
        demokratikus működése  felett". Az Alkotmány nem követeli
        meg más szervek felelősségvállalását az elnöki döntésért,
        hiszen  éppen   a  demokratikus  államszervezet  működése
        került válságba.  Az Alkotmány  szerint ilyen az az eset,
        ha az  Országgyűlés egy  éven belül  négyszer megvonta  a
        bizalmat   a    kormánytól,   illetve,   ha   a   Kormány
        megbizatásának megszűnése  után negyven  napon belül  nem
        választ új miniszterelnököt. Ekkor a köztársasági elnök a
        választások  kitűzésével  egyidejűleg  feloszlathatja  az
        Országgyűlést ( 28. §   (3)  bekezdés ).  Ezen  kívül  az
        elnök  a   feloszlott  vagy   feloszlatott  Országgyűlést
        hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet
        idején     ismét      összehívhatja.     ( Megbizatásának
        meghosszabbításáról  már   maga  az   Országgyűlés  dönt.
        28/A. §    (3)     bekezdés. )   A   köztársasági   elnök
        összehívathatja az  Országgyűlést  rendkívüli  ülésszakra
        vagy ülésre ( 22. §  (3)  bekezdés ).

        Az  Alkotmánybíróság  értelmezése  szerint  ilyen  önálló
        politikai döntése  a  köztársasági  elnöknek  az  is,  ha
        kinevezési vagy  jóváhagyási jogkörének  gyakorlása során
        tartalmi okból  megtagadja a kinevezést vagy jóváhagyást.
        Az ilyen döntés ügydöntő, végleges és felülbírálhatatlan;
        senki  sem  visel  érte  politikai  felelősséget:  vagyis
        megfelel az önálló politikai döntés ismérveinek.

        ( d ) Más  jellegűek a  köztársasági elnök  olyan  önálló
        döntései, amelyekre  az Alkotmány  csupán végső határidőt
        állapít meg. Igy pl. a köztársasági elnök az Alkotmányban
        meghatározott időn  belül köteles  kihirdetni a törvényt,
        kitűzni a  választásokat, de  az időpontot  ezen belül  -
        felülbírálhatatlanul és  politikai felelősség  nélkül - ő
        határozza  meg.  Ebben  a  körben  az  elnök  mérlegelési
        lehetősége nem  az ügy  érdemére vonatkozik. Különbözik a
        ( c ) pontban  meghatározott önálló politikai döntéstől a
        köztársasági elnöknek  az az  önálló döntése  is,  amikor
        formai okból,  a jogi  előfeltételek hiánya miatt tagadja
        meg a  kinevezést,  vagy  a  jóváhagyást.  Ilyen  esetben
        ugyanis az elnöknek nincs mérlegelési lehetősége.

        2.  A  köztársasági  elnök  fegyveres  erőket  békeidőben
        irányító aktusai  kivétel nélkül  ellenjegyzésre  szoruló
        döntések.  Nemcsak   a  fegyveres   erőkkel   kapcsolatos
        kinevezések, hanem  - a  bírák kinevezését  kivéve  -  az
        összes  többi   köztársasági  elnöki  kinevezés  is  csak
        ellenjegyzéssel  érvényes.   ( A  bírák   kinevezése   is
        előterjesztéshez kötött. )

        Az   ellenjegyzés   a   köztársasági   elnök   aktusainak
        érvényességi kelléke.  Egyrészt biztosítja, hogy az elnök
        aktusai ne kerüljenek ellentétbe a kormány politikájával,
        másrészt  pedig   a   köztársasági   elnök   aktusát   is
        bekapcsolja  a   parlamentáris   felelősség   rendszerébe
        azáltal,  hogy   a   Kormány   átvállalja   a   politikai
        felelősséget az aktusért.

        Az  ellenjegyzéshez   való   kötöttségből   azonban   nem
        következik  az,  hogy  a  köztársasági  elnök  kinevezési
        jogköre puszta  formalitás. A  kinevezés államfői illetve
        főparancsnoki   jogkör,    amelynek    gyakorlásával    a
        köztársasági  elnök   -  többek  között  -  az  Alkotmány
        29. §-ban  meghatározott   feladatát  teljesíti.   E  jog
        gyakorlásának  tartalma   a  kinevezés   megtagadását  is
        magában  foglalja;   ebben  az  esetben  az  ellenjegyzés
        fogalmilag  kizárt.   Az  ellenjegyzés   ugyanis  csak  a
        teljesített kinevezésre vonatkozhat.

        A köztársasági  elnök kinevezési jogkörének alkotmányjogi
        értelme szerint  tehát az  elnöknek joga  van a kinevezés
        megtagadására. Ezáltal azonban egy olyan jogkör, amely az
        Országgyűlés előtti felelősséghez az Alkotmány kifejezett
        rendelkezése    szerint    éppen    az    ellenjegyzéssel
        kapcsolódik,  az   ellenjegyzés  szükségszerű  elmaradása
        folytán a  köztársasági elnök  önálló  politikai  döntési
        jogkörévé  válik.  Nyilvánvaló,  hogy  az  ilyen  jellegű
        döntés határai  és feltételei sem lehetnek tágabbak, mint
        az Alkotmányban  nevesített - felelősség nélküli - önálló
        politikai döntéseké.

        A döntést korlátozza másrészt magának a kinevezési jognak
        helyesen értelmezett  tartalma is.  A köztársasági  elnök
        kinevezési jogköre  kötött jogkör;  a  kinevezést  nem  a
        köztársasági   elnök   kezdeményezi,   hanem   törvényben
        meghatározott más szerv.

        A    kinevezés    teljesítése    a    javasolt    személy
        kiválasztásának elfogadását  és megerősítését  jelenti. A
        negativ tartalmú  döntés -  a kinevezés megtagadása -, ha
        nem az eljárási feltételek hiányán alapul, szintén csak a
        személyi   kiválasztásra    vonatkozhat.   A    kinevezés
        célszerűsége, esedékessége,  a betölteni  kívánt tisztség
        kérdése, stb. kívül esik e döntés jogkörén.

        Meg kell  tagadnia a  köztársasági elnöknek a kinevezést,
        ha  észleli,   hogy  a   teljesítéséhez  megkívánt   jogi
        előfeltételek nem  állnak fenn.  ( Ilyen feltétel  pl. az
        előírt  magyar   állampolgárság,  szakmai   kvalifikáció,
        életkor; továbbá  az  eljárási  követelmények,  köztük  a
        javasolt   személy    országgyűlési   bizottság    előtti
        meghallgatásának megtörténte, stb. )

        A köztársasági  elnök tartalmi okból akkor utasíthatja el
        a   kinevezési   javaslatot,   ha   alapos   okkal   arra
        következtet,   hogy    a   javaslat    teljesítése    "az
        államszervezet demokratikus  működését" ( Alkotmány 29. §
        (1) bekezdés ) súlyosan zavarná.

        A    formailag     aggálytalan    kinevezési     javaslat
        teljesítésének  megtagadásával   ugyanis  a  köztársasági
        elnök  érdemben,   felülbírálhatatlanul  beavatkozik   az
        államszervezet  működésébe,   a  politikai   felelősséget
        viselők  akaratának  teljesülését  meghiúsítja,  anélkül,
        hogy  maga   ezért  politikai  felelősséget  viselne.  Az
        Alkotmányban kifejezetten  szabályozott önálló  politikai
        döntések feltételei  szerint ( ld.  fenn ( c ) pont ), és
        alkotmányos helyzetéből  adódóan,  a  köztársasági  elnök
        tartalmi  okból   elutasító  döntése  végső  biztosítékul
        szolgál; rendkívüli  eszköz, amelynek  alkalmazására csak
        az államszervezet  súlyos működési  zavarának  elhárítása
        adhat okot. Tehát a kinevezés megtagadásához is rendkívül
        súlyos   kifogásnak   kell   fennállnia   a   kinevezendő
        személlyel  szemben,   vagy   az   aggályos   kinevezések
        sorozatának  kell   olyan  mértéket   öltenie,   hogy   a
        demokratikus  államszervezet  védelmében  a  köztársasági
        elnöknek meg  kell szakítania  a folyamatot. A kinevezési
        jog gyakorlása  alkotmányos  megtagadásához  olyan  súlyú
        indokok  kellenek,   mint  az   Országgyűlés   rendkívüli
        összehívásához, vagy feloszlatásához.

         A  kinevezésre  vonatkozóan  kifejtettek  értelemszerűen
        érvényesek az előléptetésre, a felmentésre, a tisztségben
        való   megerősítésre,    továbbá    köztársasági    elnök
        jóváhagyási jogára  is. A  Hvt.  szerint  a  köztársasági
        elnök jóváhagyja  az ország  fegyveres védelmének  tervét
        ( 8. §  (1)    bekezdés  c )  pont ),  amit  a  Honvédség
        parancsnoka dolgoz  ki ( 11. §   (2) bekezdés a ) pont ).
        A terv  szakmai és  a katonapolitikai  felülvizsgálatára,
        valamint a  parlamenti felelősség átvételére a miniszteri
        ellenjegyzés szolgál.

        3. Az  indítványozónak az  a kérdése,  hogy a  parlamenti
        bizottság állásfoglalását  a köztársasági elnök köteles-e
        figyelembe  venni   kinevezési  döntése   során,  azáltal
        illeszthető e  határozat alkotmányértelmezésébe,  hogy az
        ilyen állásfoglalás  a  kinevezés  eljárási  érvényességi
        kelléke lehet,  amelynek meglétét  az elnöknek vizsgálnia
        kell.

        Ha a  kinevezési  eljárás  során  valamely  szerv  -  így
        például az Országgyűlés bizottsága - törvény rendelkezése
        alapján   a   jelöltet   meghallgatja,   vagy   véleményt
        nyilvánít, a  meghallgatás és  az állásfoglalás  eljárási
        érvényességi kellék, amelynek teljesítését a köztársasági
        elnöknek a kinevezés jogi előfeltételei között vizsgálnia
        kell. Az  eljárásban közreműködö  szerv állásfoglalását a
        köztársasági elnök  akkor köteles  figyelembe  venni,  ha
        törvény kifejezetten  így rendelkezik. A figyelembe vétel
        az állásfoglalás  tartalmának bevonását  jelenti a döntés
        előtti mérlegelésbe, magát a döntést azonban nem köti.

                                   C )

                                   I.

        Az Alkotmány 31. § (1)   bekezdése szerint a köztársasági
        elnök személye  sérthetetlen; büntetőjogi  védelmét külön
        törvény biztosítja.

                                   II.

        1.  A  köztársasági  elnök  személyének  sérthetetlensége
        elsősorban az  elnök  alkotmányjogi  jogállásának  része,
        politikai felelősségének  hiányát és  jogi felelősségének
        korlátozott voltát jelenti. Csak másodsorban - történelmi
        analógiák  útján   -  hozható  kapcsolatba  az  uralkodók
        illetve  államfők   sajátos  büntetőjogi  védelmével.  Az
        Alkotmány  szövege   mindkét  aspektust  tartalmazza,  de
        külön-külön:  egyrészt   a  köztársasági  elnök  személye
        sérthetetlen; másrészt  a köztársasági  elnök személyének
        büntetőjogi védelmét külön törvénnyel biztosítani kell.

        2. A  király személyének  sérthetetlensége  eredetileg  a
        királyi ház uralkodásának folyamatosságát biztosította: a
        királyt  -  a  kivételes  ellenállási  jog  gyakorlásától
        eltekintve -  sem politikailag,  sem jogilag nem lehetett
        felelősségre vonni. Később, az alkotmányosság korában ezt
        a felelőtlenséget  a miniszteri  ellenjegyzéssel, azaz  a
        felelősség  átvállalásával   ellensúlyozták;  vagyis   az
        ellenjegyzés nem oka ( magyarázata ), hanem következménye
        az eredeti  sérthetetlenségnek.  ( Jelenkori  királyságok
        alkotmányaiban   a    király    felelőtlensége    és/vagy
        személyének sérthetetlensége  egy paragrafusban,  sőt egy
        mondatban szerepel azzal, hogy miniszterei felelősek. )

        Megszabott   időre   választott   államfők   esetében   a
        felelősségre  nem  vonhatóságot  fenntartja  egyrészt  az
        elnöki  jogkörök   nagyrészének  ellenjegyzéshez  kötése,
        másrészt  ugyanaz   a  meggondolás,  amely  a  parlamenti
        képviselőknek mentelmi jogot biztosít: a jogi eszközökkel
        való  zaklatás  távoltartása,  illetve  a  magas  funkció
        zavartalan   gyakorlásának   biztosítása;   valamint   az
        államfői tisztség tekintélyének megőrzése. A köztársasági
        elnökök sérthetetlensége  a modern alkotmányokban azonban
        nem azonos  a királyoknak  a  felelősség  alóli  abszolut
        mentességével.  A   köztársasági   elnökök   felelősségre
        vonhatók   bizonyos,    hivatalában   elkövetett   súlyos
        törvénysértésekért, rendszerint az országgyűlés tagjaiból
        alakult különleges bíróság előtt.

        A király  személyének büntetőjogi  védelmét az  államrend
        elleni támadásnak  tekintett felségsértés bűncselekménye,
        valamint az ilyen motiváció nélküli bántalmazás és sértés
        különös tényállásai szolgálták. Ez a hagyományos megoldás
        élt tovább a köztársasági elnök védelme vonatkozásában az
        1946:VII. törvénycikkben.

        3.  Az   Alkotmány  a   köztársasági  elnök   személyének
        sérthetetlenségét   nemcsak    deklarálja  ( 31/A. §  (1)
        bekezdés ), hanem felelőtlenségének határait - a kortársi
        parlamentáris    rendszerekben     szokásos     mértékkel
        összhangban - meg is határozza. Az Alkotmány értelmében a
        köztársasági elnök  politikai felelősségre  nem  vonható.
        Jogi felelőssége  hivatali ideje  alatt csakis  azért áll
        fenn, ha  tisztsége gyakorlása  során az  Alkotmányt vagy
        valamely más  törvényt szándékosan megsérti ( 31. §  (4)
        bekezdés,  31/A. §,   32. § ).  Hivatali  tevékenységével
        össze nem  függő cselekménye  miatt az  elnök ellen  csak
        megbizatásának lejárta  után indítható  büntető  eljárás.
        Tehát a  köztársasági elnök teljes sérthetetlenséget csak
        a  hivatali   ideje  alatti,  de  tisztségétől  független
        cselekményével  kapcsolatos   büntető   eljárástól   való
        mentességként élvez.

        A politikai  és a  jogi  felelősség  más  természetű,  és
        egymástól független.  A köztársasági  elnök mentessége  a
        politikai  felelősségtől   nem  mentesíti   őt   a   jogi
        felelősségtől,  ha   annak   feltételei   fennállnak.   A
        köztársasági elnök jogi felelőssége semmilyen tekintetben
        nem pótolja hiányzó politikai felelősségét.

        4.  Az  Alkotmány  előírja,  hogy  a  köztársasági  elnök
        személyének büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítsa
        ( 31/A. § (1)   bekezdés ).

        Az  Alkotmány   31. §  (1)     bekezdése  az  ott  előírt
        büntetőjogi  védelem  körét  illetően  nem  ad  semmiféle
        útmutatást. A  törvényhozó  döntésére  tartozik,  hogy  a
        köztársasági elnök  speciális büntetőjogi  védelmét  mire
        terjeszti  ki:   az  elnök   életére,   testi   épségére,
        becsületére,   hírnevére.    Ugyancsak   a    törvényhozó
        belátásától függ,  hogy a  védelem sajátossága miben áll;
        pl. a büntetés szigorúságában, vagy enyheségében, vagy az
        egyébként     magánvádas     cselekmények     hivatalbóli
        üldözésében, stb.

        Abból, hogy  az Alkotmány folytatja azt a tradiciót, hogy
        a legmagasabb  közjogi  méltóság  büntetőjogi  védelméről
        külön  törvény  meghozását  rendeli  el,  nem  következik
        kényszerítően az,  hogy e  külön törvény tartalmának is a
        hagyományt kell  követnie. Az  Alkotmány 29. §-ának  az a
        kitétele, mely  szerint a  köztársasági elnök "kifejezi a
        nemzet egységét", az adott összefüggésben sokkal inkább a
        köztársasági elnöki  funkció  pártatlanságát  fejezi  ki,
        mintsem azt,  hogy az  elnök elleni  támadás egy  nemzeti
        jelkép ( zászló,  címer, himnusz ) megsértésével esne egy
        tekintet   alá.    A   becsület    védelmének   speciális
        szabályozásakor a  törvényhozó egyaránt mérlegelheti azt,
        hogy szigorúbb  szankciókat  alkalmaz,  vagy  pedig  hogy
        inkább a  közhivatalt és  tisztségeket betöltők  hivatali
        tevékenysége  szabad   bírálatának   biztosít   szélesebb
        lehetőséget.

        Ha a  törvényhozó az  elnök becsületének  és méltóságának
        fokozott védelmét  állapítaná  meg,  az  Alkotmánybíróság
        felhívja a  figyelmet arra,  hogy ennek  során  a  szabad
        véleménynyilvánításhoz való  jog ( 61. § (1)   bekezdés )
        lényeges     tartalmát      nem     korlátozhatja.      A
        véleménynyilvánítás    szabadságának    a    demokratikus
        társadalomban   elengedhetetlen    gyakorlása   csak   az
        alkotmányos    keretek     között    korlátozható.     Az
        Alkotmánybíróság   gyakorlata    szerint   az   alapjogot
        korlátozó normáknak  ki kell  elégíteniük  az  arányosság
        követelményét ( ld. 20/1990. ( X. 4. ) AB határozat ).
                              Dr. Sólyom László
                            előadó alkotmánybíró
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal             Dr. Herczegh Géza
                   alkotmánybíró               alkotmánybíró

                Dr. Kilényi Géza               Dr. Lábady Tamás
                  alkotmánybíró                  alkotmánybíró

               Dr. Schmidt Péter              Dr. Szabó András
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

              Dr. Tersztyánszky Ödön          Dr. Vörös Imre
                 alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                                alkotmánybíró
          Dr. Ádám Antal alkotmánybíró
          dr. Herczegh Géza alkotmánybíró
          dr. Lábady Tamás alkotmánybíró
          dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró párhuzamos véleménye

          Az  Alkotmánybíróság   határozatának  rendelkezésében  és
          indokolásában foglaltakkal egyetértünk.

          1.  Az   indítványokra  írásban  tett  észrevételek  -  a
          határozatban ismertetteken  túl -  azt az  álláspontot is
          tartalmazták, hogy  az  alkotmányértelmezésnek  az  adott
          ügyben a lehető legszorosabban kell kötődnie az Alkotmány
          szövegéhez; a szövegből közvetlenül nem következő, vagyis
          a kiterjesztő  értelmezés lényegében  alkotmánymódosítást
          jelentene, erre pedig kizárólag az Országgyűlés hivatott.

          2. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
          1.  §   g )   pontja   értelmében   az   Alkotmánybíróság
          hatáskörébe  tartozik   az   Alkotmány   rendelkezéseinek
          értelmezése. E  hatáskör eljárási részét szabályozó 51. §
          az értelmezés  módjára  és  szempontjaira  nézve  nem  ad
          útbaigazítást. E §-hoz fűződő miniszteri indokolás csupán
          rámutat arra,  hogy az  Alkotmány értelmezése általában a
          konkrét esetekkel  kapcsolatos,  a  gyakorlatban  azonban
          egyes     rendelkezések      absztrakt     értelmezésének
          szükségessége is felmerülhet.

          3. Az  Alkotmánybíróságnak absztrakt alkotmányértelmezési
          hatásköre az  Alkotmány rendelkezései tartalmának hiteles
          kifejtését,  valamint   az  egyes  rendelkezések  közötti
          összefüggések kimutatását  jelenti az  Alkotmány hatályos
          szövege alapján  és abból  a  feltételezésből  kiindulva,
          hogy  miként   a  jog   az  Alkotmány   is  egységes   és
          ellentmondás nélküli rendszer. Valamennyi rendelkezésének
          megállapítható  célja   és  értelme   van,  közöttük  sem
          ellentmondás, sem pedig alkotmányjogi kérdések eldöntését
          meghiúsító  hézag   nem  lehet.  Az  Alkotmánybíróság  az
          értelmezés során  nem állapít  meg  új  szabályt,  csupán
          kifejti az  Alkotmányban egyébként bennerejlőket, mintegy
          kibontva azokat  a  rendelkezések  szövegéből,  mindenkor
          szem előtt  tartva azok  tartalmát és  összefüggéseit. Az
          Alkotmánybíróság a  hatáskörébe utalt  értelmezési jogkör
          gyakorlása révén  tehát megismerő  és értékelő  műveletet
          végez, az  alkotmányszövegben foglalt  alkotmánytartalmat
          állapítja meg.  E feladat  teljesítése pedig kifejezetten
          hatáskörébe   tartozik.   Ennek   során   támaszkodik   a
          jogtudományban és  a  joggyakorlatban  ismert  nyelvtani,
          logikai,   rendszertani    és    történeti    értelmezési
          módszerekre.

          4. A  vizsgált indítványok  az Alkotmánybíróság  31/1990.
          ( XII. 18. ) AB határozatában megállapított feltételeknek
          megfelelnek.  Az   alkotmányi  rendelkezések  tartalmának
          kifejtéséhez  megfelelő   alapul  szolgált   szövegük  és
          egymáshoz való  viszonyuk,  a  vizsgált  rendelkezésekkel
          kapcsolatba hozható  más alkotmányi  elvek  és  előírások
          tartalma,  továbbá  ezek  összefüggései,  végül  pedig  a
          parlamentnek  felelős  kormányzati  struktúra,  amely  az
          Alkotmány    egészéből    és    egyes    rendelkezéseiből
          egyértelműen kirajzolódik. Az Alkotmánybíróság határozata
          meghozatalánál e  keretek között  maradt, és  ezeknek  az
          elveknek megfelelően járt el.

          Budapest, 1991. szeptember 23.

                  Dr. Ádám Antal           Dr. Herczegh Géza
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

               Dr. Lábady Tamás           Dr. Tersztyánszky Ödön
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

          Dr. Szabó András alkotmánybíró és
          Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos véleménye

          Az Alkotmánybíróságnak  a jelen  üggyel  kapcsolatban  el
          kellett  döntenie,   létezhet-e  alkotmányos  jogállamban
          alkotmányossági joghézag.  Elvileg lehetséges-e,  hogy az
          államhatalom egyes  részleteiben nem nyugszik alkotmányos
          szabályon, hanem  annak gyakorlására a hatalmat gyakorlók
          közötti eseti  megegyezések által  a jövőben kialakítandó
          "szokásjog" is irányt adhat; ez annyit jelentene, hogy az
          alkotmányt   nem   a   törvényhozás   letéteményese,   az
          országgyűlés hozza,  alakítja  és  módosítja  kétharmados
          többséggel, nem  is -  kivételes esetben  -  a  népakarat
          közvetlen megnyílvánulása, hanem a hatalom gyakorlói is.

          Az Alkotmánybíróság a szigorú nyelvtani jogszabályelemzés
          alapján mondhatná,  hogy  valamely,  az  államszervezetet
          alapjaiban  érintő   kérdésben,  vagy   az  állampolgárok
          alapvető jogait  érintő kérdésben  az  Alkotmány  nem  ad
          eligazítást; joghézag áll fenn. Ám ebben az esetben éppen
          alapvető  feladatát   tagadná  meg.  Az  Alkotmánybíróság
          alkotmányértelmező  hatáskörének  az  a  célja,  hogy  az
          alkotmányos rend  zártságát biztosítsa.  Az Alkotmány  az
          Államhatalom   letéteményeseitől   független,   ezzel   a
          hatalommal nem  rendelkező, választott testületre bízza a
          jogrend  zártságának,  belső  összhagjának  biztosítását:
          ezzel kívánja  elérni,  hogy  az  alkotmányos  hatalommal
          rendelkező, a  törvénynek  alávetett  tényezők  között  a
          hatalmi   súrlódás    elkerülhető,    az    állampolgárok
          jogbiztonsága pedig teljes legyen.

          Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány zárt
          rendet  alkot   az  államhatalom  gyakorlására:  egyetlen
          tényező sem  rendelkezik kizárólagos,  ellenőrzés nélküli
          hatalommal.  A  jogállamban  a  közhatalom  gyakorlásának
          szigorúan és  egyértelműen meghatározott  rendje van,  az
          egyéni szabadságjogok lehető legtágabb védelme mellett.

          Az  Alkotmánybíróság  az  érvényes  alkotmány  szövegének
          értelmezése során  egy "láthatalan alkotmány" tételeit is
          figyelembe veheti. Magyarországon régi hagyománya volt az
          alkotmányos szokások  tiszteletének.  Ám  ahhoz,  hogy  a
          szokás normatív  legyen,  hogy  joggá  váljék,  szükséges
          egyrészt,hogy már  hosszú idő óta folyamatosan és békésen
          érvényesüljön;   tartalma   egyértelműen   megállapítható
          legyen; megfeleljen  a  jogrendszer  általános  elveinek.
          Külső feltétele  a szokás  jogkénti  elfogadásának,  hogy
          állami elismerést  nyerjen:  vagy  a  jogalkotó,  vagy  a
          jogalkalmazó fogadja  el, rögzítse és tegye egyértelművé.
          Az Alkotmánybíróság  eddigi döntései során soha sem lépte
          át  ezt   a  határt:   ha   nem   tudott   az   alkotmány
          értelmezésénél magának az alkotmánynak vagy a jogrendszer
          egészének    elfogadott     elveiből    kiindulni,    úgy
          megállapította, hogy  az elébe  vitt kérdés a jogalkotóra
          vár.

          Az alkotmányos  jogállam elengedhetetlen jellemzője, hogy
          az   államhatalom    letéteményeseiről    az    alkotmány
          egyértelműen  rendelkezzék.   Közhatalom  csak  törvényen
          alapulhat.  Ezen  a  területen  nem  lehet  joghézag,  az
          ellentmondana    a    magyar    államiság    alkotmányban
          meghatározott  jellegének.   Nincs  mód   arra,  hogy  az
          alkotmány    értelmezendő    szakaszainak    a    hatalom
          letéteményesei egymás közti megállapodásával alakuljon ki
          gyakorlatban az  elfogadott értelme.  Az Alkotmánybíróság
          köteles a  közhatalom határait és gyakorlásának módját az
          érvényes alkotmány alapján kifejteni; ha a törvényhozás a
          kifejtés alapján meghatározott alkotmánymagyarázattal nem
          ért  egyet,   alkotmánymódosítással  adhat  az  Alkotmány
          érintett szakaszainak más tartalmat, mint amelyet azokból
          az Alkotmánybíróság értelmezéssel levezet.

          Az  Alkotmánybíróság   jogértelmező  tevékenységével   az
          alkotmányos  rend   érvényesülését   szolgálja,   de   az
          Alkotmánybíróság, amint már kifejtette, nem tekinti magát
          az Alkotmány sem egyedüli, sem kizárólagos értelmezőjének
          és védelmezőjének.  A  maga  hatáskörében  a  Köztársaság
          Elnöke, mint  az állam feje, ugyncsak az alkotmányos rend
          őrzője  és   biztosítója.  Amint  az  Alkotmánybíróság  a
          jogszabályok belső  összhangjának őrzője,  a Köztársasági
          Elnök az  államhatalom szervei egyes fontos cselekményei,
          megnyilvánulásai alkotmányosságának  fő  őre;  azzal  is,
          hogy bizonyos  fontos döntésekhez  a végső  érvényességet
          megadja, azzal is, hogy bizonyos esetekben a törvényesség
          betartására vagy  megvalósítására  vonatkozó  indításokat
          ad.

          Sem az  Alkotmánybíróság, sem  a Köztársaság  Elnöke  nem
          felelős a  politikai hatalomnak:  csak az Alkotmánynak, a
          törvénynek vannak  alávetve. Ezért  nem  is  rendelkeznek
          aktív politikai  hatalommal, alkotmányos  keretek közötti
          cselekvési  -   mérlegelési  szabadsággal.  Célszerűségi,
          hasznossági,  anyagi  szempontok  kívül  esnek  döntéseik
          körén.  A  napi  politika  szempontjain,  törekvésein  és
          engedményein felül  állnak. Függetlenek, nincs politikai,
          csak  jogi   felelősségük,  döntéseiket  saját  törvényes
          meggyőződésük szerint  hozzák. Viszont  az alkotmányt,  a
          törvényt olyan  esetben is  kötelesek  döntésük  alapjául
          elfogadni,   mikor    egyéni,   emberi    lelkiismeretük,
          meggyőződésük  mást,  többet  vagy  kevesebbet  sugallna.
          Általuk az alkotmányos alapon álló törvény szól.

          Minden olyan törekvés, amely politikai felelősséggel járó
          döntéseket a Köztársasági Elnökre, az Alkotmánybíróságra,
          vagy a  bírói szervezetre  kívánna hárítani, ellenkezik a
          jogállamiság  alkotmányos   elvével;  aki   bár   legjobb
          indulattal vagy  bizalommal  is,  politikai  ellenőrzésre
          kívánná e  szerveket felhasználni,  alkotmányos súlyúk és
          méltóságuk ellen  vét. Ez  a -  alkotmányból levezetett -
          meggyőződés hatja  át  és  sugallta  az  Alkotmánybíróság
          jelen döntését.

          Budapest, 1991. szeptember 23.

                Dr. Szabó András         Dr. Zlinszky János
                 alkotmánybíró              alkotmánybíró
            Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró
            Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró és
            Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye

            A    határozat    egyéb    rendelkezéseivel    egyetértve
            köztársasági  elnök   kinevezési  jogkörének  alkotmányos
            korlátait  ( B/2   pont )  illető  különvéleményünket  az
            alábbiakban foglaljuk össze:

            A Magyar Köztársaság hatályos Alkotmánya nem szabályozza,
            hogy a Köztársasági elnök milyen okból tagadhatja meg egy
            eléje terjesztett kinevezési ( felmentési, nyugállományba
            helyezési, stb.,  a továbbiakban együttesen: kinevezési )
            döntés tervezet  aláírását, amennyiben  az Alkotmány vagy
            külön  törvény   értelmében   ő   a   kinevezési   jogkör
            gyakorlója. Az itt kifejtettek értelemszerűen irányadók a
            kinevezési  jogkörbe   nem  tartozó,  de  ellenjegyzéshez
            kötött elnöki döntésekre is.

            A  nemzetközi  jogösszehasonlításból  az  a  megállapítás
            adódik, hogy nem tartalmaznak erre vonatkozó szabályt más
            országok alkotmányai  sem. Az utóbbinak az a magyarázata,
            hogy egyfelől az említett országokban rendszerint ugyanaz
            a politikai  erő állítja  a  köztársasági  elnököt  és  a
            kormányfőt,  s   ez  okból   eleve  kisebb  a  kinevezési
            jogkörrel kapcsolatos  konfliktus-veszély, másfelől pedig
            a több  évtizedes -  esetenként  évszázados  -  politikai
            kultúra  által  kialakított  közjogi  szokások  segítenek
            áthidalni az  esetleges nézetkülönbségeket.  A  jelenlegi
            magyar helyzet  mindenképpen sajátos:  a miniszterelnök a
            kormánykoalició,  a   köztársasági  elnök   az   ellenzék
            soraiból került  jelenlegi közjogi  tisztségébe, s  mivel
            jelenlegi formájában  az egész  magyar államszervezet új,
            nincsenek kialakult eljárási módok, támpontot adó rendező
            elvek a szervezet belső működési zavarainak elhárítására.
            A köztársasági elnök kinevezési jogkörét illetően logikai
            úton két  szélsőséges  álláspontot  lehet  levezetni:  az
            egyik merő  formalitásnak  tekinti  az  elnök  kinevezési
            jogkörét, s azt vallja, hogy az elnöknek nem csupán joga,
            de  egyszersmind  alkotmányos  kötelessége  is  az  eléje
            terjesztett  kinevezési   javaslatot   bármiféle   érdemi
            vizsgálat  nélkül   aláírni,  a  másik  épp  ellenkezőleg
            korlátlannak tekinti az elnök visszautasítási jogát és az
            a lényege,  hogy a  köztársasági elnök bármely kinevezési
            javaslat  aláírását   akármely  indokkal,  sőt  indokolás
            nélkül is megtagadhatja.

            A hatályos  Alkotmánnyal egyik  logikai  alternatíva  sem
            egyeztethető össze, s bármelyiknek az elfogadása súlyosan
            veszélyeztetné  a   demokratikus  államrendet.   Az  első
            szélsőséges álláspont  megfosztaná a köztársasági elnököt
            attól  a   lehetőségtől,  hogy  eleget  tudjon  tenni  az
            Alkotmány 29.  § (1)    bekezdésében körvonalazott  és az
            1989. évi  XXXI. törvény  16. §-ához kapcsolódó indokolás
            5.  pontjában   jellemzett  feladatkörének,   a   második
            szélsőséges álláspont  pedig  -  végletes  esetben  -  az
            államszervezet megbénulását is előidézhetné.

            Az  Alkotmány  jelenleg  hatályos  szövegéből  csupán  az
            állapítható meg  kétséget kizáró módon, hogy a kinevezési
            jogkör gyakorlásánál  az Alkotmány  megosztott  hatáskört
            vezetett  be,   amelynek  részesei:   a  javaslattevő,  a
            döntéshozó és  az  ellenjegyző  ( aki  nem  szükségképpen
            azonos a  javaslattevővel ).  Érvényes  elnöki  kinevezés
            tehát csak  javaslat alapján  ( a  javaslatban  megjelölt
            személy   tekintetében )   születhet   és   -   a   bírák
            kinevezésétől   eltekintve   -   csupán   ellenjegyzéssel
            érvényes. A megosztott hatáskörnek épp az a lényege, hogy
            a kinevezésről  a döntéshozatalban  résztvevők egyike sem
            dönthet kizárólagos  jogkörben, kötve van a döntéshozatal
            többi résztvevőjének  akaratához, s a pozitív döntés csak
            konszenzus eredményeként  jöhet létre.  ( Negatív döntést
            az elnök  konszenzus nélkül is hozhat, az ilyen döntésért
            őt terheli  az Alkotmány  30/A. §-ában meghatározott jogi
            felelősség. )

            Mindennek  figyelembevételével   az  alkotmányértelmezési
            indítvány nyomán eldöntésre váró alapkérdés az volt, hogy
            az  Alkotmány  által  szabályozatlanul  hagyott  probléma
            megoldható-e az alkotmányértelmezés keretei között, avagy
            jogi  szabályozásra:   az  adott   esetben  az  Alkotmány
            kiegészítésére van szükség.

            Mi -  a határozatban megfogalmazott többségi állásponttól
            eltérően -  arra a  szilárd meggyőződésre jutottunk, hogy
            az adott  esetben kizárólag  a jogi  szabályozás nyújthat
            alkotmányjogi  szempontból   aggálytalan  megoldást.   Az
            alkotmányértelmezés  keretei  között  ugyanis  legfeljebb
            olyan általános  következtetésekig  lehet  eljutni,  hogy
            például  a   köztársasági  elnök   nem  vonhatja   el  az
            Országgyűlésnek  felelős  kormány  személyi  kiválasztási
            jogkörét  és   ezzel  járó   felelősségét,  és   ezért  a
            kinevezési javaslat visszautasítása ritkán alkalmazható -
            mintegy "végső"  - eszköz  lehet, amelynek  alkalmazására
            csak különösen nyomós okból kerülhet sor.

            Minden   arra    irányuló   törekvés,    hogy   tételesen
            meghatározzuk azokat az okokat, amelyek fennállása esetén
            a  köztársasági   elnök  jogszerűen   tagadhatja  meg   a
            kinevezési okmány  aláírását, nem az alkotmányértelmezés,
            hanem az  alkotmányozás fogalmi  körébe tartozik,  s  így
            kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén.

            Egyetértünk a  határozat ama  megállapításával,  hogy  az
            Alkotmány  29.   §-ának  (1)    bekezdése  nem  hatásköri
            szabály.  E   megállapításból  azonban   nem  csupán   az
            következik:  a   hivatkozott  rendelkezésből   nem  lehet
            konkrét elnöki  jogosítványokat levezetni,  hanem az  is,
            hogy nem  lehet belőle  levezetni az  elnöki jogkör egyes
            elemeinek -  az adott  esetben a kinevezési jogkörnek - a
            szövegszerűen meghatározott korlátait sem.

            A  hivatkozott   rendelkezés  szerint   "a   köztársasági
            elnök... őrködik  az államszervezet demokratikus működése
            felett". Ebből  a szövegből  a  szótöbbséggel  elfogadott
            alkotmánybírósági  határozat  azt  a  hatásköri  korlátot
            vezette le,  hogy a kinevezés vagy jóváhagyás megtagadása
            a köztársasági  elnök részéről csak akkor alkotmányos, ha
            alapos  okkal   arra   következtet,   hogy   a   javaslat
            teljesítése  az   államszervezet  demokratikus  működését
            súlyosan zavarná. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a 29.
            §   (1)      bekezdését   mégis   hatásköri   szabályként
            értelmezzük, abból messze nem csupán az idézett hatásköri
            korlát vezethető  le. Épp  ilyen mértékben összefüggésben
            áll a  29. §  (1)   bekezdésével  az is, hogy a kinevezés
            megtagadása csak  akkor alkotmányos,  ha  a  köztársasági
            elnök

            - megítélése  szerint  a  javaslat  teljesítése  nem  áll
              összhangban     az      államszervezet      működésének
              demokratizmusával, vagy

            - arra  a meggyőződésre jut, hogy a javaslat teljesítése
              veszélyeztetné    az    államszervezet    demokratikus
              működését, illetőleg

            - minden  kétséget  kizáró módon  megállapítja,  hogy  a
              javaslat  teljesítése   megbénítaná   a   demokratikus
              államszervezet működését  vagy abban  másként  el  nem
              hárítható súlyos zavarokat idézne elő.

            A  példaként   idézett  szövegváltozatok  azonos  mértékű
            kapcsolatban   állnak    az  Alkotmány   29.  §-ának  (1)
            bekezdésével. Mindegyik  mellett és ellen lehet politikai
            érveket felhozni.  Az azonban az alkotmányozásra jogosult
            Országgyűlés   feladata,    hogy   politikai   szempontok
            mérlegelése   alapján    válasszon    az    alkotmányjogi
            szempontból   egyenértékű,    de   az    elnöki    jogkör
            szempontjából nagy  különbséget  mutató  szövegváltozatok
            közül.   Az    is   nehezen    magyarázható,   hogy    az
            alkotmánybírósági   határozat az Alkotmány 29. §-ának (1)
            bekezdését  önkényesen   kétfelé  bontja,  s  e  bekezdés
            második fordulatából  levezet egy hatásköri korlátot, míg
            a  bekezdés  első  fordulatát  teljesen  figyelmen  kívül
            hagyja. Ha  ugyanis  az  említett  rendelkezés  hatásköri
            szabály vagy  annak  forrása  lenne,  mindkét  fordulatát
            azonos  súllyal   kellene  kezelni,   s  ebből  okszerűen
            következnék  a   kinevezés  megtagadásának   joga   olyan
            esetben, ha  a javaslat  teljesítése  a  nemzet  egységét
            súlyosan  veszélyezteti.   Ám  újólag   és   nyomatékosan
            hangsúlyozzuk: mindez  nem az  alkotmányértelmezés, hanem
            az alkotmányozás tárgykörébe tartozik.

            Mivel pedig  az Alkotmánybíróságnak  nincs felhatalmazása
            az  alkotmányozásra,  szakmai  meggyőződésünket  -  amely
            alkotmánybírói     eskünkhöz      híven      álláspontunk
            kialakításánál  egyedül  irányadó  lehet  számúnkra  -  e
            különvéleményben juttatjuk kifejezésre.

            Budapest, 1991. szeptember 23.

                   Dr. Kilényi Géza            Dr. Schmidt Péter
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                                 Dr. Vörös Imre
                                  alkotmánybíró
              .
              English:
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              Subject of the case:
              .
              Separation of powers over the armed forces
              Number of the Decision:
              .
              48/1991. (IX. 26.)
              Date of the decision:
              .
              09/23/1991
              Summary:
              The current separation of powers over the armed forces under the Constitution was the natural result of every parliamentary system. Both governing and commanding functions over the armed forces were activities directed at their successful operation: the governing authority stood outside the forces while the commander was situated inside being not only the head but also part of the organisation. The relative independence of the armed forces within the executive branch and the establishment of governing authorities which fell outside the executive power's jurisdiction were political rather than constitutional questions for which the Constitution set the framework.
              .
              CODICES summary:
              http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1991-s-002
              .