English
Hungarian
Ügyszám:
.
674/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 58/1997. (XI. 5.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/348
.
A döntés kelte: Budapest, 11/03/1997
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány alapján - Dr. Bagi
      István,  Dr.   Lábady  Tamás,   és  Dr.  Tersztyánszky  Ödön
      alkotmánybírók  párhuzamos   indokolásával  -   meghozta   a
      következő

                             határozatot :

      Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy    a   Büntető
      Törvénykönyvről  szóló   1978.  évi  IV.  törvény  212.  §-a
      alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

      Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály
      alapján lefolytatott  és jogerős határozattal lezárt büntető
      eljárás felülvizsgálatát,  ha az elítélt még nem mentesült a
      hátrányos következmények alól.

      Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás

                                     I.

        1. Az  Alkotmánybírósághoz több  indítványt nyújtottak  be a
        Büntető  Törvénykönyvről   szóló  1978.   évi  IV.  törvényt
        módosító    1996.     évi    XVII.     törvény    4.     §-a
        alkotmányellenességének  utólagos  megállapítása  iránt.  Az
        Alkotmánybíróság  az   indítványokat  egyesítette   és   egy
        eljárásban bírálta el.

        Az 1996.  évi XVII.  törvény (továbbiakban: Btk.nov.) 4. §-a
        212.   §-ként    az   egyesülési    joggal   visszaélés   új
        bűncselekményi tényállásait  iktatta be a Btk.-ba. A 212. §-
        ban  a   módosítást   megelőzően   szabályozott   elkövetési
        magatartást - módosítva - az újonnan beiktatott 212/A. §-ban
        rendeli büntetni.

        Ennek megfelelően  az  "Egyesülési  joggal  visszaélés"  cím
        alatt a Btk. az alábbi büntető tényállásokat tartalmazza:

             "212. § (1) Aki olyan társadalmi szervezetet vezet vagy
        szervez, amelynek  célja bűncselekmények elkövetése, illetve
        amelynek tevékenysége  bűncselekményt valósít meg, bűntettet
        követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

             (2) Az  (1) bekezdés  szerint büntetendő  az is, aki az
        ott   meghatározott   bűncselekmény   elkövetéséhez   anyagi
        eszközöket szolgáltat.

             212/A. §  Aki a  bíróság által  feloszlatott társadalmi
        szervezet vezetésében vesz részt, ha súlyosabb bűncselekmény
        nem valósul  meg, vétséget  követ el,  és egy  évig  terjedő
        szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
        büntetendő."

        Az egyik  indítvány benyújtói  szerint a  Btk.nov. 4. §-ával
        megállapított 212.  § (1) és (2) bekezdés sérti az Alkotmány
        63.  §   (1)  bekezdésében   és  70/C.  §  (1)  bekezdésében
        "lefektetett alkotmányos  értékeket".  Az  Alkotmány  pontos
        rendelkezéseire   hivatkozás    nélkül    a    tényállásokat
        ellentétesnek  tartják  a  természetes  személynél  irányadó
        bűnfelelősség elvével,  továbbá az ártatlanság vélelmével; a
        tényállás  megfogalmazásában  a  jogbiztonság,  a  büntetési
        tételben az arányosság követelményének sérelmét látják.

        A  másik  indítvány  a  Btk.  212.  §  (1)  bekezdéséből  az
        "illetve, amelynek  tevékenysége bűncselekményt valósít meg"
        mondatrész, valamint  a teljes (2) bekezdés "visszamenőleges
        hatályú"  megsemmisítését   indítványozza.  Az  indítványozó
        álláspontja szerint  a kifogásolt  rendelkezések  sértik  az
        Alkotmány 2.  § (1) bekezdését, a 8.§ (1) és (2) bekezdését,
        a 62. § (1) bekezdését, valamint a 63. § (1) bekezdését.

        Indokolása  szerint   212.  §  (1)  bekezdésének  kifogásolt
        rendelkezése a kollektíva felelősségét alapozza meg valamely
        bűncselekményért; a törvényi tényállás önkényes, szélsőséges
        jogértelmezésre ad  lehetőséget. A  212. §  (2)  bekezdés  -
        álláspontja szerint  - olyan  személyt  büntet,  aki  anyagi
        eszközöket  szolgáltat   valamely   szervezetnek,   amelynek
        bűncselekményt  megvalósító   tevékenységéről  nem  is  tud.
        Amennyiben tud,  úgy  a  tényállást  büntetőjogi  dogmatikai
        okokból fölöslegesnek tartja.

                                    II.

        Az indítványok részben megalapozottak.

        1.  Az   Alkotmánybíróság  eljárása   során   elsőként   azt
        vizsgálta, hogy  megállapítható-e a  vitatott  rendelkezések
        alkotmányellenessége az  Alkotmánynak  az  egyesülési  jogot
        szabályozó rendelkezései alapján.

        Az egyesüléshez  való alapvető jogot az Alkotmány 63. §-ának
        (1) bekezdése  szabályozza, amely  kimondja, hogy  a  Magyar
        Köztársaságban az  egyesülési jog  alapján mindenkinek  joga
        van  a   törvény  által   nem  tiltott  célra  szervezeteket
        létrehozni,  illetőleg  azokhoz  csatlakozni.  Az  Alkotmány
        70/C.  §  (1)  bekezdése  a  gazdasági,  társadalmi  érdekek
        védelme  céljából  biztosítja  a  szervezkedés  szabadságát,
        amikor úgy  rendelkezik, hogy  mindenkinek joga  van  ahhoz,
        hogy gazdasági  és társadalmi  érdekeinek  védelme  céljából
        másokkal   együtt    szervezetet   alakítson    vagy   ahhoz
        csatlakozzon.  Ez   utóbbi,  az   Alkotmány   70/C.   §-ában
        megfogalmazott  alapvető  jog  nem  más  mint  az  általános
        egyesülési jognak  az érdekképviseleti  célú szerveződésekre
        vonatkoztatott kifejeződése.

        Az Alkotmány  rendelkezései alapján az egyesüléshez való jog
        gyakorlása  nem   korlátlan.   Az   egyesülési   szabadságot
        biztosító alkotmányos  rendelkezések: az  egyesüléshez  való
        jognak,  illetve   az  egyesülési  jog  speciális  eseteként
        szabályozott érdekvédelmi  szervezkedés  szabadságának  (ld.
        26/1992.  (IV.   30.)  AB   hat.,   ABH   1992,   135.,138.)
        érvényesülése   szempontjából    alapvető   fontosságú    az
        egyesülési jog  alapján létrejövő  szervezet célja.  Maga az
        Alkotmány is  tartalmaz kifejezett  tilalmat:  a  2.  §  (3)
        bekezdése szerint  a  társadalom  egyetlen  szervezetének  a
        tevékenysége   sem    irányulhat   a    hatalom    erőszakos
        megszerzésére  vagy   gyakorlására,  illetőleg   kizárólagos
        birtoklására. A  63. § (1) bekezdésének idézett rendelkezése
        pedig az  egyesüléshez való  jog gyakorlásának feltételeként
        szabja azt,  hogy az  csak törvény  által nem  tiltott  célt
        szolgáló szervezet létrehozására irányulhat.

        Az egyesülési  jog gyakorlásának  általános -  alkotmányi és
        törvényi -  korlátait részletesen az egyesülési jogról szóló
        1989. évi  II. törvény   (a  továbbiakban: Egytv.)  2. § (2)
        bekezdése határozza  meg: az  egyesülési jog  gyakorlása nem
        sértheti  az   Alkotmány  2.   §-ának  (3)  bekezdését,  nem
        valósíthat meg  bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére
        való  felhívást,  valamint  nem  járhat  mások  jogainak  és
        szabadságának sérelmével.

        Az   egyesülés    szabadsága,   illetve    az   érdekvédelmi
        szervezkedés szabadsága  tehát  nem  biztosít  alkotmányosan
        védett  jogot   bűncselekmények   elkövetését   célul   tűző
        szervezet létrehozására,  illetve  arra,  hogy  a  szervezet
        tagjai a  szervezet működéseként bűncselekményt valósítsanak
        meg.

        Ennek megfelelően   önmagában  nem eredményezi  az Alkotmány
        egyesülési jogot  szabályozó rendelkezéseinek  sérelmét az a
        norma, amely  szankcionálja a  törvény által  tiltott  célra
        szerveződő, illetőleg  törvény által  tiltott  tevékenységet
        végző társadalmi  szervezet szervezését, vezetését, valamint
        anyagi támogatását.

        A hatályos  jog -  a Btk.  212.  §-án  kívül  -  több  olyan
        rendelkezést is  tartalmaz,  amelynek  célja  az  egyesülési
        szabadsággal való visszaélés megakadályozása.

        Az Egytv.  4. § (1) bekezdése alapján a társadalmi szervezet
        megalakulását   követően    kérni   kell    annak   bírósági
        nyilvántartásba    vételét.     A    társadalmi    szervezet
        nyilvántartásba vétele  nem tagadható  meg, ha alapítói az e
        törvényben előírt  feltételeknek eleget tettek. A társadalmi
        szervezet  a   nyilvántartásba   vétellel   jön   létre.   E
        rendelkezés alapján  a bíróság  vizsgálni  köteles,  hogy  a
        társadalmi szervezetet  a törvény  által nem  tiltott  célra
        alapították-e,   s    a   bíró    a   társadalmi   szervezet
        nyilvántartásba  vételét   megtagadja,   ha   a   társadalmi
        szervezet célját   Egytv.  2.  §  (2)  bekezdésében  foglalt
        tilalomba ütköző módon határozták meg.

        A társadalmi szervezet tevékenységét az ügyész felügyeli, és
        az Egytv. 16. § (2) bekezdésének d) pontja alapján a bíróság
        az ügyész  keresete alapján  feloszlatja  azt  a  társadalmi
        szervezetet,  amelynek  tevékenysége  az  Egytv.  2.  §  (2)
        bekezdésébe ütközik.

        E rendelkezéseknek  megfelelően tehát a bíróság megtagadja a
        törvényes működés  lehetőségének állami  elismerését attól a
        szervezettől, amelyet  alapítói az  egyesülés  szabadságával
        visszaélve, olyan  célok  érdekében  hoztak  létre,  amelyek
        megvalósítása bűncselekménynek  minősül, illetőleg a bíróság
        köteles feloszlatni  - többek között - azt az egyesülési jog
        alapján  létrehozott   szervezetet,  amelynek   tevékenysége
        bűncselekményt valósít meg.

        Maga   a   büntetőjog   a   szervezet   tevékenysége   által
        megvalósított  bűncselekmény   szankcionálása  során  már  a
        vitatott rendelkezés törvénybe iktatása előtt is módot adott
        és ma  is  módot  ad  a  társadalmi  szervezet  vezetőjének,
        szervezőjének, anyagi támogatójának büntetőjogi felelősségre
        vonására.

        Ha a  büntetőjogi felelősségre vonás feltételei fennállnak a
        társadalmi  szervezet   tevékenysége   által   megvalósított
        bűncselekményért,  az  elkövetett  bűncselekményre  irányadó
        szabályok  szerint   felelősségre   vonható   a   társadalmi
        szervezet tagjai  közül mindenki  -  beleértve  a  szervezet
        vezetőjét,  szervezőjét,  anyagi  támogatóját  is  -  aki  a
        bűncselekmény megvalósításában  elkövetőként részt  vett.  A
        bűncselekmény elkövetését  célul tűző  társadalmi  szervezet
        szervezésében   résztvevők    büntetőjogi   felelőssége   is
        megállapítható  mindazon  bűncselekmények  esetén,  amelynek
        előkészületét a Btk. büntetni rendeli.

        A 212/A.  §-a alapján  - súlyosabb bűncselekmény hiányában -
        bűncselekményt, vétséget  követ el  az, aki  a  feloszlatott
        társadalmi szervezet vezetésében részt vesz.

        Ezekhez  a  jogkövetkezményekhez  képest  további  szankciót
        állapít  meg   a  Btk.  212.  §-a,  amennyiben  sui  generis
        bűncselekményként   büntetni    rendeli   azon    társadalmi
        szervezetek  vezetőjét,   szervezőjét,  anyagi   támogatóit,
        amelyek célja  bűncselekmény elkövetése,  illetőleg amelynek
        tevékenysége bűncselekményt valósít meg.

        2. Az  Alkotmánybíróság eljárása  során a  továbbiakban  azt
        vizsgálta, hogy  ez a  további szankció,  a Btk. 212. §-a az
        egyesülési    joggal    való    visszaélés    magatartásának
        büntetendővé   nyilvánítása    megfelel-e   az   alkotmányos
        büntetőjog -  Alkotmánybíróság által  kidolgozott  jogállami
        követelményeinek.

        Az  Alkotmánybíróság   már  több   határozatában  kifejtette
        álláspontját   az    egyes   magatartások    bűncselekménnyé
        nyilvánításának alkotmányossági kérdéseiről.

        Az Alkotmánybíróság  eddigi  gyakorlatában  olyan  esetekben
        foglalt állást  érdemben  valamely  magatartás  büntetendővé
        nyilvánításának alkotmányosságáról,  amikor a  büntetendőség
        alkotmányos   alapjogok    korlátozását    jelentette.    Az
        Alkotmánybíróság    a     véleménynyilvánítási     szabadság
        korlátozásaként  vizsgálta   a  közösség   elleni   izgatást
        (30/1992. (V.  26.) AB  hat. ABH 1992, 167.), a hatóság vagy
        hivatalos személy  megsértését (36/1994.  (VI. 24.)  AB hat.
        ABH  1994,   219.),  valamint   a  sajtórendészeti  vétséget
        (2269/B/1991. AB  határozat ABH 1996, 380.), a lelkiismereti
        és   a    vallásszabadság   korlátozásaként   a   honvédelmi
        kötelezettség elleni bűncselekményeket (46/1994. (X. 21.) AB
        határozat, ABH  1994, 26.).  A  tulajdoni  formák  között  a
        büntetőjogi védelem  szempontjából történő megkülönböztetést
        vizsgálta a  hanyag kezelés  eredeti tényállásánál  (6/1992.
        (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 40.).

        A 21/1996.  (V. 17.)  AB határozatban megállapította, hogy a
        bűncselekmények megállapítása  törvényhozói  kompetencia,  s
        így a  demokratikus többségi vélemény érvényesülésének tere,
        kivételes  esetekben   azonban  itt   is  érvényesülhet   az
        alkotmánybírósági kontroll. (ABH 1996, 82.).

        30/1992.   (V.    26.)   AB   határozatában   kijelölte   az
        alkotmánybírósági kontroll szempontjait is. Rámutatott arra,
        hogy " A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima
        ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének
        szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés
        szerepe és  rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének
        fenntartása akkor,  amikor már  más  jogágak  szankciói  nem
        segítenek.

        Az alkotmányos  büntetőjogból fakadó  tartalmi  követelmény,
        hogy  a   törvényhozó  a   büntetendő  magatartások  körének
        meghatározásakor  nem   járhat   el   önkényesen.   Valamely
        magatartás   büntetendővé   nyilvánításának   szükségességét
        szigorú mércével  kell megítélni: a különböző életviszonyok,
        erkölcsi és  jogi normák  védelmében az  emberi  jogokat  és
        szabadságokat    szükségképpen     korlátozó     büntetőjogi
        eszközrendszert csak  a  feltétlenül  szükséges  esetben  és
        arányos mértékben  indokolt  igénybe  venni,  akkor,  ha  az
        alkotmányos  vagy  az  Alkotmányra  visszavezethető  állami,
        társadalmi, gazdasági  célok, értékek megóvása más módon nem
        lehetséges."

        Ugyanezen határozatában  az Alkotmánybíróság  kifejtette azt
        is, hogy  a büntető jogszabály alkotmányosságának megítélése
        során vizsgálni  kell,  hogy  a  Btk.  konkrét  rendelkezése
        "mértéktartó  és  megfelelő  választ  ad-e  a  veszélyesnek,
        nemkívánatosnak  ítélt   jelenségre,  azaz   az  alkotmányos
        alapjogok   korlátozása   esetén   irányadó   követelménynek
        megfelelően a  cél eléréséhez  a lehetséges legszűkebb körre
        szorítkozik-e.  Az   alkotmányos  büntetőjog   követelményei
        szerint  a   büntetőjogi  szankció   kilátásba  helyezésével
        tilalmazott magatartást  leíró diszpozíciónak határozottnak,
        körülhatároltnak, világosan  megfogalmazottnak kell  lennie.
        Alkotmányossági  követelmény   a  védett  jogtárgyra  és  az
        elkövetési  magatartásra   vonatkozó   törvényhozói   akarat
        világos  kifejezésre  juttatása.  Egyértelmű  üzenetet  kell
        tartalmaznia, hogy  az egyén  mikor követ  el büntetőjogilag
        szankcionált  jogsértést.  Ugyanakkor  korlátoznia  kell  az
        önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről.
        Vigyázni  kell   tehát,  hogy   a  tényállás   a  büntetendő
        magatartások körét  nem túl  szélesen jelöli-e  ki  és  elég
        határozott-e". (ABH 1992, 176.)

        Mindezeket  figyelembe  véve  az  Alkotmánybíróság  eljárása
        során arra  a kérdésre  kereste a választ, hogy az állam nem
        lépte-e   túl    büntetőhatalmának   alkotmányos   kereteit,
        nevezetesen:  a   Btk.  212.   §-ának  (1)-(2)  bekezdésében
        szabályozott magatartások  büntetendővé  nyilvánítása  során
        megfelelő választ  adott-e a  veszélyesnek, nem kívánatosnak
        ítélt társadalmi jelenségekre, azaz az alkotmányos alapjogok
        korlátozása esetén  irányadó követelményeknek megfelelően, a
        büntetőjogi  szankció   a  cél   eléréséhez   a   lehetséges
        legszűkebb körre szorítkozik-e.

        Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  törvényhozónak
        jogában áll  úgy  dönteni,  hogy  a  társadalmi  szervezetek
        létrejöttével  és   működésének  ellenőrzésével  kapcsolatos
        állami jogosítványok, jogszabályban biztosított hatáskörök a
        társadalom védelmében már nem elegendőek, így szükség van az
        egyesülési  joggal   visszaélés  területén   a   büntetőjogi
        felelősség újabb  eseteinek  szankcionálására.  Ezt  azonban
        csak az  alkotmányos büntetőjog követelményeinek megfelelően
        teheti.

        A Btk.  212. §-ában  foglalt tényállások  a szervezet  által
        célul  tűzött,  illetőleg  a  szervezet  tevékenysége  által
        megvalósított     bűncselekmény      súlyára,     társadalmi
        veszélyességére   tekintet   nélkül   egységesen   -   kellő
        differenciálás  nélkül   -  bűntetté   minősítik  az   ilyen
        magatartásokat,  és   öt  évig  terjedő  szabadságvesztéssel
        rendelik büntetni annak elkövetőjét.

        Az  Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy   a   vitatott
        tényállások meghatározása  során a  jogalkotó nem mérlegelte
        kellő   körültekintéssel    azt,   hogy    melyek   azok   a
        bűncselekmények,  amelyek   elkövetéséhez  az   Alkotmányban
        biztosított   egyesülési   szabadság   alapján   létrehozott
        társadalmi  szervezetek   törvény  által   védett,   legális
        kereteinek felhasználása  oly módon veszélyezteti a fennálló
        jogrendet, hogy  a társadalom  védelmére a  jogban  korábban
        megállapított szankciók   már  nem  elegendőek,  s  ezért  a
        büntetőjogi felelősség  újabb eseteinek  szabályozására  van
        szükség. Ennek  következtében túl  szélesen határozta  meg a
        büntetendővé  nyilvánított   magatartások  körét,   s  ezzel
        megsértette az  Alkotmánybíróság  hivatkozott  határozatában
        [30/1992. (V.  26.) AB  határozat] részletezett  alkotmányos
        büntetőjognak a  jogállamiságból folyó  azon  követelményét,
        mely  szerint  az  emberi  jogokat  szükségképpen  korlátozó
        büntetőjogi eszközrendszernek  a cél eléréséhez a lehetséges
        legszűkebb körre kell szorítkoznia.

        A Btk.  212. §-a  - mivel  nem határozza meg, hogy az általa
        büntetni    rendelt     magatartások     fogalmilag     mely
        bűncselekményekhez  kapcsolódnak   -  magában   hordozza  az
        egyesüléshez való jog önkényes korlátozásának lehetőségét.

        Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
        Btk. 212.  § (1)-(2)  bekezdése -  az  Alkotmány  2.  §  (1)
        bekezdésére  tekintettel   -  alkotmányellenes,   ezért  azt
        megsemmisítette és  az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi
        XXXII.  törvény   43.  §   (3)   bekezdésében   foglaltaknak
        megfelelően  elrendelte   a   megsemmisített   rendelkezések
        alapján  jogerős   határozattal   lezárt   büntető   eljárás
        felülvizsgálatát.

        3.     Indítványozóknak      a     vitatott      rendelkezés
        alkotmányellenességének indokolására felhozott további érvei
        megalapozatlanok.

        Nem megalapozott  indítványozóknak az  az álláspontja,  mely
        szerint   a    vitatott   rendelkezések   alkotmányellenesen
        korlátozzák az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében szabályozott
        alapvető jogot.  Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy a
        Btk. 212. §, amely az egyesülési joggal visszaélést bünteti,
        nincs összefüggésben  az Alkotmány  62. §  (1) bekezdésével,
        amely  elismeri   a  békés   gyülekezéshez  való   jogot  és
        biztosítja annak szabad gyakorlását.

        Téves  az   indítványozók  álláspontja,   amely  szerint   a
        tényállás a  jogi személy felelősségét alapozná meg, illetve
        a kollektívát  büntetné. A büntetőjog alkotmányos alapelve a
        büntetőjogi felelősség személyes volta, a bűnösségen alapuló
        felelősség (ld.  732/B/1991/6.  AB  hat.,  ABH  1991,  632.,
        634.). A  büntetőjogi felelősség  nem válik  a jogi  személy
        vagy egy  kollektíva felelősségévé azzal, hogy a tényállás a
        társadalmi szervezet céljára, illetve tevékenységére utal. A
        bűncselekmény elkövetője  olyan természetes  személy, akinek
        esetében a felelősségre vonás feltétele a bűnösség szándékos
        formájának megléte (Btk. 10. § és 13. §).

        Nincs összefüggés  a Btk. 212. §-a és az ártatlanság vélelme
        között sem.  A tényállás  megfogalmazása  nem  zárja  ki  az
        alkotmányos  alapelv  érvényesülését  a  felelősségre  vonás
        konkrét folyamatában.
                                Dr. Lábady Tamás
                      az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

                   Dr. Ádám Antal             Dr. Bagi István
                   alkotmánybíró               alkotmánybíró

                                Dr. Holló András
                              előadó alkotmánybíró

                                Dr. Kilényi Géza
                                 alkotmánybíró

                   Dr. Németh János          Dr. Szabó András
                    alkotmánybíró             alkotmánybíró

                Dr. Tersztyánszky Ödön           Dr. Vörös Imre
                 alkotmánybíró                   alkotmánybíró

                               Dr. Zlinszky János
                                 alkotmánybíró
          Dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          1. A  többségi határozat  indokaitól eltérően a Btk. 212. §-
          ában megfogalmazott  törvényi tényállás az egyesüléshez való
          alapvető jognak is alkotmányellenes korlátozását jelenti.

          Az Egytv.  az  egyesülési  jog  alapján  létrehozható,  jogi
          személyiséggel rendelkező  szervezet alaptípusaként  vezette
          be a  "társadalmi szervezet" intézményét, amelynek szabályai
          - néhány  kivétellel -  a pártokra  és szakszervezetekre  is
          vonatkoznak.

          A  társadalmi   szervezet  olyan   önkéntesen   létrehozott,
          önkormányzattal    rendelkező     szervezet,    amely     az
          alapszabályban meghatározott  célra  alakul,  nyilvántartott
          tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai
          tevékenységét  (Egytv.  3.  §  (1)  bek.).  Alapításához  az
          szükséges,  hogy   legalább  tíz  alapító  tag  a  szervezet
          megalakítását    kimondja,    alapszabályát    megállapítsa,
          ügyintéző és  képviseleti szerveit  megválassza  (3.  §  (4)
          bek.). A  megalapított szervezet  a bírósági nyilvántartásba
          vétellel válik jogi személlyé (4. § (1) bek.).

          Az Egytv.  a társadalmi  szervezet  alapításának  szervezése
          körében   azt    a   rendelkezést    tartalmazza,   hogy   a
          magánszemélyek,  a   jogi  személyek,   valamint  ezek  jogi
          személyiséggel nem  rendelkező szervezetei  -  tevékenységük
          célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet
          hozhatnak létre és működtethetnek (2. § (1) bek.).

          Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-
          ának  (3)   bekezdését  (eszerint   a  társadalom   egyetlen
          szervezetének, egyetlen  állami szervnek vagy állampolgárnak
          a  tevékenysége   sem   irányulhat   a   hatalom   erőszakos
          megszerzésére  vagy   gyakorlására,  illetőleg   kizárólagos
          birtoklására),  nem   valósíthat   meg   bűncselekményt   és
          bűncselekmény  elkövetésére  való  felhívást,  valamint  nem
          járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével (Egytv. 2.
          § (2) bek.).

          Ennek  betartását  a  társadalmi  szervezet  nyilvántartásba
          vétele   előtt    a   bíróság    hivatalból   vizsgálja,   a
          nyilvántartásba vétel  után pedig  - a párt kivételével - az
          ügyész ellenőrzi  és szükség  esetén  kéri  a  bíróságtól  a
          törvénysértően  működő  társadalmi  szervezet  feloszlatását
          (Egytv. 16. § (2) bek. d) pont).

          2.  A  Btk.  212.  §  a  rendészeti  bűncselekmények  között
          helyezkedik el.  A rendelkezésében  az elkövetési magatartás
          az ott  meghatározott sajátosságoknak  megfelelő  társadalmi
          szervezet vezetése  vagy szervezése,  továbbá  ehhez  anyagi
          eszközök szolgáltatása.

          A Btk.  a  "társadalmi  szervezettel"  kapcsolatban  fogalmi
          meghatározást nem ad.

          A Btk.  212. §  és az  indítványban nem  támadott 212/A. §-a
          közös cím  alatt szerepel.  Mindkét bűncselekmény elnevezése
          "Egyesülési joggal  visszaélés". A  212/A. §  szerint "aki a
          bíróság által  feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében
          vesz részt, ... büntetendő."

          Ebből az  következik, hogy a Btk. alkalmazásában "társadalmi
          szervezeten" a  külön törvényben,  az  Egytv-ben  megszabott
          alaki követelményeknek  megfelelő szervezetet kell érteni. A
          Btk. 212.  §-a rendelkezései  tehát az  egyesülési jog  mint
          alapvető jog  gyakorlására az  Egytv-ben szabályozott,  jogi
          személy  szervezetre   vonatkoznak,  ideértve   e  szervezet
          alapítását, az  ezt megelőző szervezést és a nyilvántartásba
          vett szervezet működését is.

          Ezt az  értelmezést erősíti,  hogy a Polgári Törvénykönyvről
          szóló 1959.  évi IV.  törvény  (Ptk.)  64.  §-a  szerint  az
          egyesülési jog  alapján létrehozott társadalmi szervezetekre
          e törvény  alkalmazásakor az egyesületre vonatkozó szabályok
          az irányadók. A Ptk. 1. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy
          a   Ptk-ban    szabályozott   viszonyokat   szabályozó   más
          jogszabályokat -  ha eltérően  nem rendelkeznek  - a Ptk-val
          összhangban,  a   Ptk.  rendelkezéseire   figyelemmel   kell
          értelmezni.

          3.  A   Btk.  212.  §-ának  a  társadalmi  szervezetre  való
          vonatkozása  miatt   kell  vizsgálni,  hogy  az  e  törvényi
          tényállásban megjelenő korlátozás demokratikus társadalomban
          szükséges és  arányos-e (Alkotmány  8. §  (2) bek.).  A Btk.
          212. §-ában  írt tényállás  kizárólag olyan  szervezettel  -
          nevezetesen: a  "társadalmi szervezettel"  -  összefüggésben
          valósulhat   meg,    amely   egyedül   az   egyesülési   jog
          gyakorlásának folyamata  (alapítás, alapszabály  elfogadása,
          nyilvántartásba vétel stb.) során hozható létre.

          Az egyesülési  jog korlátozása  "mások jogai  és szabadsága"
          sérelemtől való  megóvása érdekében akkor alkotmányos, ha az
          a  másik   jog  érvényesülése   érdekében  szükséges   és  a
          korlátozás mérve  a védelem céljával arányos. E másik jognak
          is alkotmányos  jognak vagy  abból levezethető  jognak  kell
          lennie (21/1996. (V. 17.) AB hat.).

          4. A  hatályos magyar  büntetőjog olyan önálló (sui generis)
          bűncselekményt nem  ismer, amely  miatt a  törvény  valamely
          egyesülésben  való   részvételt,  ennek   szervezését   vagy
          vezetését pusztán  azért rendeli  büntetni, mert a szervezet
          célja  általánosságban   bűncselekmény(ek)  elkövetése  vagy
          amelynek a  tevékenysége erre  irányul (mint például a német
          jogban   a   "bűnöző   egyesülés"),   illetve   amelynek   a
          tevékenysége bármiféle bűncselekményt valósít meg.

          Tevékenységével bűncselekményt  megvalósító - vagy ilyeneket
          célul kitűző - egyesülésnek a szervezőjét vagy vezetőjét - a
          Btk. ismertetett  módosítása óta  -  egyedül  a  "társadalmi
          szervezet" tekintetében  pönalizálja  a  jogalkotó.  Viszont
          számos,  meghatározott   bűncselekmény   esetében   minősítő
          körülményként    értékeli    a    csoportos,    illetve    a
          bűnszövetségben való  elkövetést. Ugyancsak meghatározott és
          kiemelten védendő  jogi tárgyak  (pl. a  Magyar  Köztársaság
          alkotmányos rendje) tekintetében a szervezkedést, a törvényi
          tényállásban   tüzetesen   megfogalmazott   célra   irányuló
          szervezet   létrehozását,    vezetését,   sőt   előkészületi
          magatartást is  büntetni rendel;  általában a büntetés alóli
          mentesülésre,    enyhítésre     okot     adó     körülmények
          részletezésével.

          A Btk.  212.  §-a  nem  a  szervezett  bűnözésre,  a  bűnöző
          egyesülésre,  társulásra  vonatkozik.  Nem  tartalmaz  olyan
          tényállás-elemeket, amelyek  alkalmazási körét  a szervezett
          bűnözéshez kötődő  bűnöző társulás  elleni hatékony fellépés
          eseteire szorítaná  vagy erre  tenné alkalmassá. A Btk. 212.
          §-a nem  a konspiratív,  titkos bűnöző  egyesülésekre  és  a
          bűnözést  hivatásul,   azaz  megélhetési  forrásul  választó
          személyekre  vonatkozik,  hanem  kifejezetten  az  Egytv-ben
          nevesített társadalmi  szervezetre és  ezen keresztül csakis
          azokra   a   személyekre,   akik   az   egyesülési   jogukat
          gyakorolják, vagy  akarják  gyakorolni.  Nem  különböztet  a
          társadalmi szervezetek különféle típusai között sem; hatálya
          kiterjed a nyilvántartásba vett politikai pártokra is.

          5. A  Btk. 212.  §-ának első  fordulata szerint  a  kérdéses
          társadalmi szervezet jellemzője, hogy "célja bűncselekmények
          elkövetése".

          Az Egytv.  3. § (4) bekezdése szerint a társadalmi szervezet
          alapításához   szükséges,   hogy   az   alapító   tagok   az
          alapszabályt megállapítsák. Az alapításkor az alapszabályban
          rendelkezni kell  a társadalmi szervezet céljáról is (Egytv.
          6. § (2) bek.).

          A társadalmi  szervezet megalakulását  követően kérni kell a
          bírósági nyilvántartásba  vételt (Egytv.  4. §  (1) bek.). A
          bíróság ennek  során vizsgálni  köteles, hogy  a  társadalmi
          szervezetet a törvény által nem tiltott célra alapították-e.
          Ennek eldöntése  esetenként gondos vizsgálatot igényelhet és
          összetett  alkotmányértelmezési   kérdéseket  is   felvethet
          (21/1996. (V. 17.) AB hat., ABH 1996. 74.).

          A nyilvántartásba  vétel  az  egyesülési  jog  gyakorlásával
          kapcsolatban  azt  fejezi  ki,  hogy  a  konkrét  társadalmi
          szervezet célját  vagy céljait  az állam törvényesnek ismeri
          el;  a  jogi  személyiséget  nyert  társadalmi  szervezet  a
          törvény védelme  alatt áll.  Az olyan  társadalmi  szervezet
          vezetése  vagy   szervezése,  amelynek   célját   az   állam
          törvényesnek ismerte el, önálló büntetőjogi jogkövetkezményt
          - pusztán  a cél  utóbb  törvényellenesnek  bizonyult  volta
          miatt - alkotmányosan nem vonhat maga után.

          Az Egytv.  2. §  (2)  bekezdésében  megfogalmazott  tilalmak
          megsértésének elsődlegesen  - az Egytv-ben illetve a Ptk-ban
          szabályozott -  egyesülési jogi  következménye a  társadalmi
          szervezet nyilvántartásba vételének megtagadása, illetőleg a
          társadalmi szervezet  bírói feloszlatása.  A nyilvántartásba
          vétel bírósági  elutasítása illetve  a társadalmi  szervezet
          feloszlatása sem  feltétlenül jelenti azt, hogy a társadalmi
          szervezet szervezői/vezetői bűncselekményt követtek el.

          A Btk.  212. §-a megfogalmazásában jogilag nincs jelentősége
          annak  sem,   hogy  ennek   a  bűncselekménynek  a  törvényi
          tényállását a  társadalmi szervezet jogi személlyé válásának
          folyamatában mikor,  melyik szakaszban  és hogyan valósítják
          meg,   egészben    vagy   részben   (kísérlet).   Elvben   a
          bűncselekmény  kísérlete   elkövethető  már   az   alapítást
          megelőző szervezéskor  is, vagy  az alapítás  után, de még a
          nyilvántartásba vétel előtt is. Ez - egyebek között - azt is
          jelenti,  hogy   a  vizsgált  önálló  büntetőjogi  tényállás
          alapján  már  a  társadalmi  szervezet  alapítását  megelőző
          tevékenység  is   a  bűnüldöző   hatóságok  ellenőrzése  alá
          kerülhet.

          A    társadalmi    szervezet    nyilvántartásba    vételének
          megtagadásáig, vagy a társadalmi szervezet feloszlatásáig az
          Egytv. 2.  § (2)  bekezdésében meghatározott egyesülési jogi
          tilalmak  megsértése   esetén  pusztán   emiatt  az   önálló
          büntetőjogi szankció  kilátásba  helyezése  -  annak  ultima
          ratio jellege miatt - alkotmánysértő.

          Mindez nem  zárja ki  a büntetőjogi  felelősséget  és  ennek
          következményeit, ha  a társadalmi  szervezet tevékenységével
          kapcsolatban  más   bűncselekmény  valósul   meg.  Ha  az  a
          magatartás,     amelyet     törvény     büntetni     rendel,
          szervezési/vezetési tevékenységben  nyilvánul meg,  tehát  a
          szervező/vezető a Btk-ban pönalizált cselekmény - tettesként
          vagy részesként  való - elkövetője, az adott bűncselekményre
          vonatkozó   szabályok    szerint   büntetendő,   esetleg   a
          bűnszövetség  minősítésével.   Ha  a  törvény  a  cselekmény
          előkészületét, kísérletét  is büntetni rendeli, a társadalmi
          szervezet szervezője/vezetője  emiatt ugyancsak elkövetőként
          felelősségre vonható.

          A Btk.  212. §  (1) bekezdés  I. fordulata szerint azonban a
          szervező/vezető   a    társadalmi   szervezetnek   bármiféle
          bűncselekmények elkövetésére  irányuló célja miatt - pusztán
          ebből az  okból -  önálló (sui  generis) bűncselekmény miatt
          felelős,  ha   a  célkitűzéssel   összefüggésben   szándékos
          magatartása megállapítható.

          Ezzel az  önálló bűncselekménnyel  kapcsolatban a  büntetési
          nem - alternatíva nélkül - a legsúlyosabb: szabadságvesztés.
          A büntetési  tétel felső  határa öt  évig terjed, a büntetés
          alól való  mentesítésre vagy  enyhítésre okot  adó speciális
          körülmények nélkül,  függetlenül  attól  is,  hogy  mennyire
          súlyosak azok  a bűncselekmények,  amelyeknek megvalósítását
          célul tűzték  ki, illetve e bűncselekmény(ek)nél a csoportos
          vagy  bűnszövetségben   való  elkövetés,  továbbá  szervezet
          létrehozása, vezetése eleve tényállási elem-e.

          Az   Alkotmánybíróságnak    a   többségi   határozatban   is
          hivatkozott   gyakorlata    szerint   valamely    magatartás
          büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével
          kell  megítélni:   a  büntetőjogi   eszközrendszert  csak  a
          feltétlenül szükséges  esetben és arányos mértékben indokolt
          igénybe venni.  A Btk.  212. §  (1) bekezdés I. fordulatában
          megfogalmazott   törvényi    tényállás    differenciálatlan,
          határozatlan és túl széles voltánál fogva alkotmánysértő.

          Nem felel  meg az  alkotmányos büntetőjog  fent idézett  ama
          követelményeinek, amelyek  a jogállamiságból (Alkotmány 2. §
          (1) bek.)  fakadnak. A Btk. 212. § (1) bekezdés I. fordulata
          azzal, hogy  a  kifejtettek  szerint  általános,  önálló  és
          súlyos  büntetőjogi   jogkövetkezményt  fűz   a   társadalmi
          szervezettel  kapcsolatban   olyan   tevékenységhez,   amely
          egyébként egyáltalán  nem vagy nem minden esetben valósítana
          meg bűncselekményt, nem megfelelő és nem mértéktartó választ
          ad az  egyesülési jog gyakorlása szempontjából veszélyesnek,
          nemkívánatosnak ítélt  jelenségekre  (az  egyesülési  joggal
          való  visszaélésre);  a  cél  eléréséhez  nem  a  lehetséges
          legszűkebb körre szorítkozik.

          6. A  Btk. 212. § (1) bekezdésének második fordulata szerint
          a   kérdéses    társadalmi   szervezet    jellemzője,   hogy
          "tevékenysége  bűncselekményt   valósít  meg",   függetlenül
          attól, hogy ennek célul kitűzése megállapítható-e.

          Ebből   a   szempontból   nyilvánvalóan   a   szervezetszerű
          tevékenységet  kell   figyelembe   venni,   amely   kötődhet
          közvetlenül a  szervezet alapszabályban  rögzített céljainak
          megvalósításához, de  ebbe a  körbe  tartozhat  a  szervezet
          fenntartásával,  gazdálkodásával,   működésével   összefüggő
          tevékenység is.

          A második fordulatban pönalizált cselekmény megvalósul, ha a
          társadalmi  szervezet  tevékenysége  akár  egyetlen  egy  és
          bármilyen   bűncselekményt,   pontosabban   annak   törvényi
          tényállását alakilag megvalósítja.

          Ettől különálló  kérdés, ha  a törvény  már önmagában azt is
          büntetni rendeli, hogy valaki hitelt érdemlő tudomást szerez
          arról, hogy  meghatározott bűncselekmény  elkövetése készül,
          vagy még  le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el,
          és erről,  mihelyt  teheti,  jelentést  nem  tesz  (pl.:  az
          alkotmányos rend  erőszakos megváltoztatása,  az alkotmányos
          rend elleni  szervezkedés,  lázadás,  rombolás,  hazaárulás,
          hűtlenség, ellenség támogatása, kémkedés).

          A társadalmi  szervezet vezetőit  vagy szervezőit viszont az
          általuk vezetett  szervezet tevékenysége körében nem terheli
          olyan   általános,   minden   bűncselekményt   érintő   jogi
          kötelesség  bűncselekmény  elkövetésének  megelőzésére  vagy
          jelentésére,   amelynek    megsértése   esetén   büntetőjogi
          felelősségre vonásuk alkotmányosan lehetséges volna.

          A  szervező   vagy   vezető   személy   önálló,   valamennyi
          bűncselekményhez   kötődő,    az   elkövetői   felelősségtől
          független,  általános   büntetőjogi  felelősségre  vonásának
          kilátásba helyezése  és súlyos  szabadságvesztés büntetéssel
          fenyegetése alkotmánysértő,  mert ez a szabály határozatlan,
          és túl  széles voltánál  fogva  szintén  nem  felel  meg  az
          alkotmányos büntetőjog követelményeinek.

          7. A  Btk. 212.  §-át megállapító  törvényjavaslathoz fűzött
          általános indokolás  szerint a  törvényjavaslat  a  nemzeti,
          népi, faji,  vallási csoporthoz  tartozás  miatt  elkövetett
          bűncselekmények   elleni    hatékony    fellépés    és    az
          egyezményekkel  (Genocídium  Egyezmény,  Antidiszkriminációs
          Egyezmény,   Apartheid-elleni   Egyezmény)   való   összhang
          megteremtése   érdekében    meghozandó   módosításokat    és
          kiegészítéseket tartalmazza.  Magához a  212.  §-hoz  fűzött
          indokolás szerint  előfordulhat, hogy a társadalmi szervezet
          és  célja,   tevékenysége   bűncselekmény   megvalósítására,
          illetve bűncselekmény  elkövetésére való felhívásra irányul;
          ezekben az  esetekben indokolt  a  szervezőt  és  a  vezetőt
          büntetőjogi szankcióval  fenyegetni, függetlenül attól, hogy
          a    szervezetet     nyilvántartásba    vették-e,    illetve
          feloszlatták-e.

          A Btk. 212. §-a nem a bűnöző egyesülésekre vonatkozik, hanem
          kifejezetten   a    társadalmi   szervezetre:   ezek   közül
          valamennyire,  nem   csak   az   olyanokra,   amelyeknek   a
          nyilvántartásba   vételét    egyáltalán   nem   kérik   vagy
          elutasítják;  függetlenül   attól  is,   hogy  a  társadalmi
          szervezet jogi  személlyé válásának folyamatában a Btk. 212.
          §-ában  meghatározott   sui  generis   bűncselekményt  mikor
          valósítják meg.

          A Btk.  212. §-a  alkotmányosságától különálló  kérdés, hogy
          kellően meghatározott  ismérvek szerinti  bűnöző egyesülések
          szervezése vagy  vezetése, továbbá  az azokban  tagként való
          részvétel önállóan,  akár a  bűnszövetség (Btk.  137.  §  6.
          pont) kereteit meghaladóan is, büntethető-e és hogyan.

          Minderre tekintettel megállapítható, hogy a Btk. 212. §-ában
          megfogalmazott  törvényi   tényállás  nem  csak  túl  széles
          voltánál  fogva   alkotmányellenes,  hanem   a   büntetőjogi
          fenyegetettséggel    aránytalanul     és     szükségtelenül,
          alkotmányellenesen korlátozza  az egyesüléshez való alapvető
          jog gyakorlását.

          Budapest, 1997. november 3.
                                                Dr. Tersztyánszky Ödön
                                                         alkotmánybíró

          A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.

          Budapest, 1997. november 3.

                  Dr. Bagi István            Dr. Lábady Tamás
                   alkotmánybíró               alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Constitutional review of Article 212 of Law IV of 1978 on the Criminal Code according to which a person who participates in the management of a social organisation which aims to commit a crime, or which commits a crime, shall be punishable with imprisonment of up to five years
          Number of the Decision:
          .
          58/1997. (XI. 5.)
          Date of the decision:
          .
          11/03/1997
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1997-3-010?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .