Hungarian
Ügyszám:
.
674/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 58/1997. (XI. 5.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/348
.
A határozat kelte: Budapest, 11/03/1997
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány alapján - Dr. Bagi
    István,  Dr.   Lábady  Tamás,   és  Dr.  Tersztyánszky  Ödön
    alkotmánybírók  párhuzamos   indokolásával  -   meghozta   a
    következő

                           határozatot :

    Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy    a   Büntető
    Törvénykönyvről  szóló   1978.  évi  IV.  törvény  212.  §-a
    alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

    Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály
    alapján lefolytatott  és jogerős határozattal lezárt büntető
    eljárás felülvizsgálatát,  ha az elítélt még nem mentesült a
    hátrányos következmények alól.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      1. Az  Alkotmánybírósághoz több  indítványt nyújtottak  be a
      Büntető  Törvénykönyvről   szóló  1978.   évi  IV.  törvényt
      módosító    1996.     évi    XVII.     törvény    4.     §-a
      alkotmányellenességének  utólagos  megállapítása  iránt.  Az
      Alkotmánybíróság  az   indítványokat  egyesítette   és   egy
      eljárásban bírálta el.

      Az 1996.  évi XVII.  törvény (továbbiakban: Btk.nov.) 4. §-a
      212.   §-ként    az   egyesülési    joggal   visszaélés   új
      bűncselekményi tényállásait  iktatta be a Btk.-ba. A 212. §-
      ban  a   módosítást   megelőzően   szabályozott   elkövetési
      magatartást - módosítva - az újonnan beiktatott 212/A. §-ban
      rendeli büntetni.

      Ennek megfelelően  az  "Egyesülési  joggal  visszaélés"  cím
      alatt a Btk. az alábbi büntető tényállásokat tartalmazza:

           "212. § (1) Aki olyan társadalmi szervezetet vezet vagy
      szervez, amelynek  célja bűncselekmények elkövetése, illetve
      amelynek tevékenysége  bűncselekményt valósít meg, bűntettet
      követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

           (2) Az  (1) bekezdés  szerint büntetendő  az is, aki az
      ott   meghatározott   bűncselekmény   elkövetéséhez   anyagi
      eszközöket szolgáltat.

           212/A. §  Aki a  bíróság által  feloszlatott társadalmi
      szervezet vezetésében vesz részt, ha súlyosabb bűncselekmény
      nem valósul  meg, vétséget  követ el,  és egy  évig  terjedő
      szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel
      büntetendő."

      Az egyik  indítvány benyújtói  szerint a  Btk.nov. 4. §-ával
      megállapított 212.  § (1) és (2) bekezdés sérti az Alkotmány
      63.  §   (1)  bekezdésében   és  70/C.  §  (1)  bekezdésében
      "lefektetett alkotmányos  értékeket".  Az  Alkotmány  pontos
      rendelkezéseire   hivatkozás    nélkül    a    tényállásokat
      ellentétesnek  tartják  a  természetes  személynél  irányadó
      bűnfelelősség elvével,  továbbá az ártatlanság vélelmével; a
      tényállás  megfogalmazásában  a  jogbiztonság,  a  büntetési
      tételben az arányosság követelményének sérelmét látják.

      A  másik  indítvány  a  Btk.  212.  §  (1)  bekezdéséből  az
      "illetve, amelynek  tevékenysége bűncselekményt valósít meg"
      mondatrész, valamint  a teljes (2) bekezdés "visszamenőleges
      hatályú"  megsemmisítését   indítványozza.  Az  indítványozó
      álláspontja szerint  a kifogásolt  rendelkezések  sértik  az
      Alkotmány 2.  § (1) bekezdését, a 8.§ (1) és (2) bekezdését,
      a 62. § (1) bekezdését, valamint a 63. § (1) bekezdését.

      Indokolása  szerint   212.  §  (1)  bekezdésének  kifogásolt
      rendelkezése a kollektíva felelősségét alapozza meg valamely
      bűncselekményért; a törvényi tényállás önkényes, szélsőséges
      jogértelmezésre ad  lehetőséget. A  212. §  (2)  bekezdés  -
      álláspontja szerint  - olyan  személyt  büntet,  aki  anyagi
      eszközöket  szolgáltat   valamely   szervezetnek,   amelynek
      bűncselekményt  megvalósító   tevékenységéről  nem  is  tud.
      Amennyiben tud,  úgy  a  tényállást  büntetőjogi  dogmatikai
      okokból fölöslegesnek tartja.

                                  II.

      Az indítványok részben megalapozottak.

      1.  Az   Alkotmánybíróság  eljárása   során   elsőként   azt
      vizsgálta, hogy  megállapítható-e a  vitatott  rendelkezések
      alkotmányellenessége az  Alkotmánynak  az  egyesülési  jogot
      szabályozó rendelkezései alapján.

      Az egyesüléshez  való alapvető jogot az Alkotmány 63. §-ának
      (1) bekezdése  szabályozza, amely  kimondja, hogy  a  Magyar
      Köztársaságban az  egyesülési jog  alapján mindenkinek  joga
      van  a   törvény  által   nem  tiltott  célra  szervezeteket
      létrehozni,  illetőleg  azokhoz  csatlakozni.  Az  Alkotmány
      70/C.  §  (1)  bekezdése  a  gazdasági,  társadalmi  érdekek
      védelme  céljából  biztosítja  a  szervezkedés  szabadságát,
      amikor úgy  rendelkezik, hogy  mindenkinek joga  van  ahhoz,
      hogy gazdasági  és társadalmi  érdekeinek  védelme  céljából
      másokkal   együtt    szervezetet   alakítson    vagy   ahhoz
      csatlakozzon.  Ez   utóbbi,  az   Alkotmány   70/C.   §-ában
      megfogalmazott  alapvető  jog  nem  más  mint  az  általános
      egyesülési jognak  az érdekképviseleti  célú szerveződésekre
      vonatkoztatott kifejeződése.

      Az Alkotmány  rendelkezései alapján az egyesüléshez való jog
      gyakorlása  nem   korlátlan.   Az   egyesülési   szabadságot
      biztosító alkotmányos  rendelkezések: az  egyesüléshez  való
      jognak,  illetve   az  egyesülési  jog  speciális  eseteként
      szabályozott érdekvédelmi  szervezkedés  szabadságának  (ld.
      26/1992.  (IV.   30.)  AB   hat.,   ABH   1992,   135.,138.)
      érvényesülése   szempontjából    alapvető   fontosságú    az
      egyesülési jog  alapján létrejövő  szervezet célja.  Maga az
      Alkotmány is  tartalmaz kifejezett  tilalmat:  a  2.  §  (3)
      bekezdése szerint  a  társadalom  egyetlen  szervezetének  a
      tevékenysége   sem    irányulhat   a    hatalom    erőszakos
      megszerzésére  vagy   gyakorlására,  illetőleg   kizárólagos
      birtoklására. A  63. § (1) bekezdésének idézett rendelkezése
      pedig az  egyesüléshez való  jog gyakorlásának feltételeként
      szabja azt,  hogy az  csak törvény  által nem  tiltott  célt
      szolgáló szervezet létrehozására irányulhat.

      Az egyesülési  jog gyakorlásának  általános -  alkotmányi és
      törvényi -  korlátait részletesen az egyesülési jogról szóló
      1989. évi  II. törvény   (a  továbbiakban: Egytv.)  2. § (2)
      bekezdése határozza  meg: az  egyesülési jog  gyakorlása nem
      sértheti  az   Alkotmány  2.   §-ának  (3)  bekezdését,  nem
      valósíthat meg  bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére
      való  felhívást,  valamint  nem  járhat  mások  jogainak  és
      szabadságának sérelmével.

      Az   egyesülés    szabadsága,   illetve    az   érdekvédelmi
      szervezkedés szabadsága  tehát  nem  biztosít  alkotmányosan
      védett  jogot   bűncselekmények   elkövetését   célul   tűző
      szervezet létrehozására,  illetve  arra,  hogy  a  szervezet
      tagjai a  szervezet működéseként bűncselekményt valósítsanak
      meg.

      Ennek megfelelően   önmagában  nem eredményezi  az Alkotmány
      egyesülési jogot  szabályozó rendelkezéseinek  sérelmét az a
      norma, amely  szankcionálja a  törvény által  tiltott  célra
      szerveződő, illetőleg  törvény által  tiltott  tevékenységet
      végző társadalmi  szervezet szervezését, vezetését, valamint
      anyagi támogatását.

      A hatályos  jog -  a Btk.  212.  §-án  kívül  -  több  olyan
      rendelkezést is  tartalmaz,  amelynek  célja  az  egyesülési
      szabadsággal való visszaélés megakadályozása.

      Az Egytv.  4. § (1) bekezdése alapján a társadalmi szervezet
      megalakulását   követően    kérni   kell    annak   bírósági
      nyilvántartásba    vételét.     A    társadalmi    szervezet
      nyilvántartásba vétele  nem tagadható  meg, ha alapítói az e
      törvényben előírt  feltételeknek eleget tettek. A társadalmi
      szervezet  a   nyilvántartásba   vétellel   jön   létre.   E
      rendelkezés alapján  a bíróság  vizsgálni  köteles,  hogy  a
      társadalmi szervezetet  a törvény  által nem  tiltott  célra
      alapították-e,   s    a   bíró    a   társadalmi   szervezet
      nyilvántartásba  vételét   megtagadja,   ha   a   társadalmi
      szervezet célját   Egytv.  2.  §  (2)  bekezdésében  foglalt
      tilalomba ütköző módon határozták meg.

      A társadalmi szervezet tevékenységét az ügyész felügyeli, és
      az Egytv. 16. § (2) bekezdésének d) pontja alapján a bíróság
      az ügyész  keresete alapján  feloszlatja  azt  a  társadalmi
      szervezetet,  amelynek  tevékenysége  az  Egytv.  2.  §  (2)
      bekezdésébe ütközik.

      E rendelkezéseknek  megfelelően tehát a bíróság megtagadja a
      törvényes működés  lehetőségének állami  elismerését attól a
      szervezettől, amelyet  alapítói az  egyesülés  szabadságával
      visszaélve, olyan  célok  érdekében  hoztak  létre,  amelyek
      megvalósítása bűncselekménynek  minősül, illetőleg a bíróság
      köteles feloszlatni  - többek között - azt az egyesülési jog
      alapján  létrehozott   szervezetet,  amelynek   tevékenysége
      bűncselekményt valósít meg.

      Maga   a   büntetőjog   a   szervezet   tevékenysége   által
      megvalósított  bűncselekmény   szankcionálása  során  már  a
      vitatott rendelkezés törvénybe iktatása előtt is módot adott
      és ma  is  módot  ad  a  társadalmi  szervezet  vezetőjének,
      szervezőjének, anyagi támogatójának büntetőjogi felelősségre
      vonására.

      Ha a  büntetőjogi felelősségre vonás feltételei fennállnak a
      társadalmi  szervezet   tevékenysége   által   megvalósított
      bűncselekményért,  az  elkövetett  bűncselekményre  irányadó
      szabályok  szerint   felelősségre   vonható   a   társadalmi
      szervezet tagjai  közül mindenki  -  beleértve  a  szervezet
      vezetőjét,  szervezőjét,  anyagi  támogatóját  is  -  aki  a
      bűncselekmény megvalósításában  elkövetőként részt  vett.  A
      bűncselekmény elkövetését  célul tűző  társadalmi  szervezet
      szervezésében   résztvevők    büntetőjogi   felelőssége   is
      megállapítható  mindazon  bűncselekmények  esetén,  amelynek
      előkészületét a Btk. büntetni rendeli.

      A 212/A.  §-a alapján  - súlyosabb bűncselekmény hiányában -
      bűncselekményt, vétséget  követ el  az, aki  a  feloszlatott
      társadalmi szervezet vezetésében részt vesz.

      Ezekhez  a  jogkövetkezményekhez  képest  további  szankciót
      állapít  meg   a  Btk.  212.  §-a,  amennyiben  sui  generis
      bűncselekményként   büntetni    rendeli   azon    társadalmi
      szervezetek  vezetőjét,   szervezőjét,  anyagi   támogatóit,
      amelyek célja  bűncselekmény elkövetése,  illetőleg amelynek
      tevékenysége bűncselekményt valósít meg.

      2. Az  Alkotmánybíróság eljárása  során a  továbbiakban  azt
      vizsgálta, hogy  ez a  további szankció,  a Btk. 212. §-a az
      egyesülési    joggal    való    visszaélés    magatartásának
      büntetendővé   nyilvánítása    megfelel-e   az   alkotmányos
      büntetőjog -  Alkotmánybíróság által  kidolgozott  jogállami
      követelményeinek.

      Az  Alkotmánybíróság   már  több   határozatában  kifejtette
      álláspontját   az    egyes   magatartások    bűncselekménnyé
      nyilvánításának alkotmányossági kérdéseiről.

      Az Alkotmánybíróság  eddigi  gyakorlatában  olyan  esetekben
      foglalt állást  érdemben  valamely  magatartás  büntetendővé
      nyilvánításának alkotmányosságáról,  amikor a  büntetendőség
      alkotmányos   alapjogok    korlátozását    jelentette.    Az
      Alkotmánybíróság    a     véleménynyilvánítási     szabadság
      korlátozásaként  vizsgálta   a  közösség   elleni   izgatást
      (30/1992. (V.  26.) AB  hat. ABH 1992, 167.), a hatóság vagy
      hivatalos személy  megsértését (36/1994.  (VI. 24.)  AB hat.
      ABH  1994,   219.),  valamint   a  sajtórendészeti  vétséget
      (2269/B/1991. AB  határozat ABH 1996, 380.), a lelkiismereti
      és   a    vallásszabadság   korlátozásaként   a   honvédelmi
      kötelezettség elleni bűncselekményeket (46/1994. (X. 21.) AB
      határozat, ABH  1994, 26.).  A  tulajdoni  formák  között  a
      büntetőjogi védelem  szempontjából történő megkülönböztetést
      vizsgálta a  hanyag kezelés  eredeti tényállásánál  (6/1992.
      (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 40.).

      A 21/1996.  (V. 17.)  AB határozatban megállapította, hogy a
      bűncselekmények megállapítása  törvényhozói  kompetencia,  s
      így a  demokratikus többségi vélemény érvényesülésének tere,
      kivételes  esetekben   azonban  itt   is  érvényesülhet   az
      alkotmánybírósági kontroll. (ABH 1996, 82.).

      30/1992.   (V.    26.)   AB   határozatában   kijelölte   az
      alkotmánybírósági kontroll szempontjait is. Rámutatott arra,
      hogy " A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima
      ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének
      szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés
      szerepe és  rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének
      fenntartása akkor,  amikor már  más  jogágak  szankciói  nem
      segítenek.

      Az alkotmányos  büntetőjogból fakadó  tartalmi  követelmény,
      hogy  a   törvényhozó  a   büntetendő  magatartások  körének
      meghatározásakor  nem   járhat   el   önkényesen.   Valamely
      magatartás   büntetendővé   nyilvánításának   szükségességét
      szigorú mércével  kell megítélni: a különböző életviszonyok,
      erkölcsi és  jogi normák  védelmében az  emberi  jogokat  és
      szabadságokat    szükségképpen     korlátozó     büntetőjogi
      eszközrendszert csak  a  feltétlenül  szükséges  esetben  és
      arányos mértékben  indokolt  igénybe  venni,  akkor,  ha  az
      alkotmányos  vagy  az  Alkotmányra  visszavezethető  állami,
      társadalmi, gazdasági  célok, értékek megóvása más módon nem
      lehetséges."

      Ugyanezen határozatában  az Alkotmánybíróság  kifejtette azt
      is, hogy  a büntető jogszabály alkotmányosságának megítélése
      során vizsgálni  kell,  hogy  a  Btk.  konkrét  rendelkezése
      "mértéktartó  és  megfelelő  választ  ad-e  a  veszélyesnek,
      nemkívánatosnak  ítélt   jelenségre,  azaz   az  alkotmányos
      alapjogok   korlátozása   esetén   irányadó   követelménynek
      megfelelően a  cél eléréséhez  a lehetséges legszűkebb körre
      szorítkozik-e.  Az   alkotmányos  büntetőjog   követelményei
      szerint  a   büntetőjogi  szankció   kilátásba  helyezésével
      tilalmazott magatartást  leíró diszpozíciónak határozottnak,
      körülhatároltnak, világosan  megfogalmazottnak kell  lennie.
      Alkotmányossági  követelmény   a  védett  jogtárgyra  és  az
      elkövetési  magatartásra   vonatkozó   törvényhozói   akarat
      világos  kifejezésre  juttatása.  Egyértelmű  üzenetet  kell
      tartalmaznia, hogy  az egyén  mikor követ  el büntetőjogilag
      szankcionált  jogsértést.  Ugyanakkor  korlátoznia  kell  az
      önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről.
      Vigyázni  kell   tehát,  hogy   a  tényállás   a  büntetendő
      magatartások körét  nem túl  szélesen jelöli-e  ki  és  elég
      határozott-e". (ABH 1992, 176.)

      Mindezeket  figyelembe  véve  az  Alkotmánybíróság  eljárása
      során arra  a kérdésre  kereste a választ, hogy az állam nem
      lépte-e   túl    büntetőhatalmának   alkotmányos   kereteit,
      nevezetesen:  a   Btk.  212.   §-ának  (1)-(2)  bekezdésében
      szabályozott magatartások  büntetendővé  nyilvánítása  során
      megfelelő választ  adott-e a  veszélyesnek, nem kívánatosnak
      ítélt társadalmi jelenségekre, azaz az alkotmányos alapjogok
      korlátozása esetén  irányadó követelményeknek megfelelően, a
      büntetőjogi  szankció   a  cél   eléréséhez   a   lehetséges
      legszűkebb körre szorítkozik-e.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  törvényhozónak
      jogában áll  úgy  dönteni,  hogy  a  társadalmi  szervezetek
      létrejöttével  és   működésének  ellenőrzésével  kapcsolatos
      állami jogosítványok, jogszabályban biztosított hatáskörök a
      társadalom védelmében már nem elegendőek, így szükség van az
      egyesülési  joggal   visszaélés  területén   a   büntetőjogi
      felelősség újabb  eseteinek  szankcionálására.  Ezt  azonban
      csak az  alkotmányos büntetőjog követelményeinek megfelelően
      teheti.

      A Btk.  212. §-ában  foglalt tényállások  a szervezet  által
      célul  tűzött,  illetőleg  a  szervezet  tevékenysége  által
      megvalósított     bűncselekmény      súlyára,     társadalmi
      veszélyességére   tekintet   nélkül   egységesen   -   kellő
      differenciálás  nélkül   -  bűntetté   minősítik  az   ilyen
      magatartásokat,  és   öt  évig  terjedő  szabadságvesztéssel
      rendelik büntetni annak elkövetőjét.

      Az  Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy   a   vitatott
      tényállások meghatározása  során a  jogalkotó nem mérlegelte
      kellő   körültekintéssel    azt,   hogy    melyek   azok   a
      bűncselekmények,  amelyek   elkövetéséhez  az   Alkotmányban
      biztosított   egyesülési   szabadság   alapján   létrehozott
      társadalmi  szervezetek   törvény  által   védett,   legális
      kereteinek felhasználása  oly módon veszélyezteti a fennálló
      jogrendet, hogy  a társadalom  védelmére a  jogban  korábban
      megállapított szankciók   már  nem  elegendőek,  s  ezért  a
      büntetőjogi felelősség  újabb eseteinek  szabályozására  van
      szükség. Ennek  következtében túl  szélesen határozta  meg a
      büntetendővé  nyilvánított   magatartások  körét,   s  ezzel
      megsértette az  Alkotmánybíróság  hivatkozott  határozatában
      [30/1992. (V.  26.) AB  határozat] részletezett  alkotmányos
      büntetőjognak a  jogállamiságból folyó  azon  követelményét,
      mely  szerint  az  emberi  jogokat  szükségképpen  korlátozó
      büntetőjogi eszközrendszernek  a cél eléréséhez a lehetséges
      legszűkebb körre kell szorítkoznia.

      A Btk.  212. §-a  - mivel  nem határozza meg, hogy az általa
      büntetni    rendelt     magatartások     fogalmilag     mely
      bűncselekményekhez  kapcsolódnak   -  magában   hordozza  az
      egyesüléshez való jog önkényes korlátozásának lehetőségét.

      Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
      Btk. 212.  § (1)-(2)  bekezdése -  az  Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésére  tekintettel   -  alkotmányellenes,   ezért  azt
      megsemmisítette és  az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi
      XXXII.  törvény   43.  §   (3)   bekezdésében   foglaltaknak
      megfelelően  elrendelte   a   megsemmisített   rendelkezések
      alapján  jogerős   határozattal   lezárt   büntető   eljárás
      felülvizsgálatát.

      3.     Indítványozóknak      a     vitatott      rendelkezés
      alkotmányellenességének indokolására felhozott további érvei
      megalapozatlanok.

      Nem megalapozott  indítványozóknak az  az álláspontja,  mely
      szerint   a    vitatott   rendelkezések   alkotmányellenesen
      korlátozzák az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében szabályozott
      alapvető jogot.  Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy a
      Btk. 212. §, amely az egyesülési joggal visszaélést bünteti,
      nincs összefüggésben  az Alkotmány  62. §  (1) bekezdésével,
      amely  elismeri   a  békés   gyülekezéshez  való   jogot  és
      biztosítja annak szabad gyakorlását.

      Téves  az   indítványozók  álláspontja,   amely  szerint   a
      tényállás a  jogi személy felelősségét alapozná meg, illetve
      a kollektívát  büntetné. A büntetőjog alkotmányos alapelve a
      büntetőjogi felelősség személyes volta, a bűnösségen alapuló
      felelősség (ld.  732/B/1991/6.  AB  hat.,  ABH  1991,  632.,
      634.). A  büntetőjogi felelősség  nem válik  a jogi  személy
      vagy egy  kollektíva felelősségévé azzal, hogy a tényállás a
      társadalmi szervezet céljára, illetve tevékenységére utal. A
      bűncselekmény elkövetője  olyan természetes  személy, akinek
      esetében a felelősségre vonás feltétele a bűnösség szándékos
      formájának megléte (Btk. 10. § és 13. §).

      Nincs összefüggés  a Btk. 212. §-a és az ártatlanság vélelme
      között sem.  A tényállás  megfogalmazása  nem  zárja  ki  az
      alkotmányos  alapelv  érvényesülését  a  felelősségre  vonás
      konkrét folyamatában.
                              Dr. Lábady Tamás
                    az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

                 Dr. Ádám Antal             Dr. Bagi István
                 alkotmánybíró               alkotmánybíró

                              Dr. Holló András
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                               alkotmánybíró

                 Dr. Németh János          Dr. Szabó András
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

              Dr. Tersztyánszky Ödön           Dr. Vörös Imre
               alkotmánybíró                   alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró
        Dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        1. A  többségi határozat  indokaitól eltérően a Btk. 212. §-
        ában megfogalmazott  törvényi tényállás az egyesüléshez való
        alapvető jognak is alkotmányellenes korlátozását jelenti.

        Az Egytv.  az  egyesülési  jog  alapján  létrehozható,  jogi
        személyiséggel rendelkező  szervezet alaptípusaként  vezette
        be a  "társadalmi szervezet" intézményét, amelynek szabályai
        - néhány  kivétellel -  a pártokra  és szakszervezetekre  is
        vonatkoznak.

        A  társadalmi   szervezet  olyan   önkéntesen   létrehozott,
        önkormányzattal    rendelkező     szervezet,    amely     az
        alapszabályban meghatározott  célra  alakul,  nyilvántartott
        tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai
        tevékenységét  (Egytv.  3.  §  (1)  bek.).  Alapításához  az
        szükséges,  hogy   legalább  tíz  alapító  tag  a  szervezet
        megalakítását    kimondja,    alapszabályát    megállapítsa,
        ügyintéző és  képviseleti szerveit  megválassza  (3.  §  (4)
        bek.). A  megalapított szervezet  a bírósági nyilvántartásba
        vétellel válik jogi személlyé (4. § (1) bek.).

        Az Egytv.  a társadalmi  szervezet  alapításának  szervezése
        körében   azt    a   rendelkezést    tartalmazza,   hogy   a
        magánszemélyek,  a   jogi  személyek,   valamint  ezek  jogi
        személyiséggel nem  rendelkező szervezetei  -  tevékenységük
        célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet
        hozhatnak létre és működtethetnek (2. § (1) bek.).

        Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-
        ának  (3)   bekezdését  (eszerint   a  társadalom   egyetlen
        szervezetének, egyetlen  állami szervnek vagy állampolgárnak
        a  tevékenysége   sem   irányulhat   a   hatalom   erőszakos
        megszerzésére  vagy   gyakorlására,  illetőleg   kizárólagos
        birtoklására),  nem   valósíthat   meg   bűncselekményt   és
        bűncselekmény  elkövetésére  való  felhívást,  valamint  nem
        járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével (Egytv. 2.
        § (2) bek.).

        Ennek  betartását  a  társadalmi  szervezet  nyilvántartásba
        vétele   előtt    a   bíróság    hivatalból   vizsgálja,   a
        nyilvántartásba vétel  után pedig  - a párt kivételével - az
        ügyész ellenőrzi  és szükség  esetén  kéri  a  bíróságtól  a
        törvénysértően  működő  társadalmi  szervezet  feloszlatását
        (Egytv. 16. § (2) bek. d) pont).

        2.  A  Btk.  212.  §  a  rendészeti  bűncselekmények  között
        helyezkedik el.  A rendelkezésében  az elkövetési magatartás
        az ott  meghatározott sajátosságoknak  megfelelő  társadalmi
        szervezet vezetése  vagy szervezése,  továbbá  ehhez  anyagi
        eszközök szolgáltatása.

        A Btk.  a  "társadalmi  szervezettel"  kapcsolatban  fogalmi
        meghatározást nem ad.

        A Btk.  212. §  és az  indítványban nem  támadott 212/A. §-a
        közös cím  alatt szerepel.  Mindkét bűncselekmény elnevezése
        "Egyesülési joggal  visszaélés". A  212/A. §  szerint "aki a
        bíróság által  feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében
        vesz részt, ... büntetendő."

        Ebből az  következik, hogy a Btk. alkalmazásában "társadalmi
        szervezeten" a  külön törvényben,  az  Egytv-ben  megszabott
        alaki követelményeknek  megfelelő szervezetet kell érteni. A
        Btk. 212.  §-a rendelkezései  tehát az  egyesülési jog  mint
        alapvető jog  gyakorlására az  Egytv-ben szabályozott,  jogi
        személy  szervezetre   vonatkoznak,  ideértve   e  szervezet
        alapítását, az  ezt megelőző szervezést és a nyilvántartásba
        vett szervezet működését is.

        Ezt az  értelmezést erősíti,  hogy a Polgári Törvénykönyvről
        szóló 1959.  évi IV.  törvény  (Ptk.)  64.  §-a  szerint  az
        egyesülési jog  alapján létrehozott társadalmi szervezetekre
        e törvény  alkalmazásakor az egyesületre vonatkozó szabályok
        az irányadók. A Ptk. 1. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy
        a   Ptk-ban    szabályozott   viszonyokat   szabályozó   más
        jogszabályokat -  ha eltérően  nem rendelkeznek  - a Ptk-val
        összhangban,  a   Ptk.  rendelkezéseire   figyelemmel   kell
        értelmezni.

        3.  A   Btk.  212.  §-ának  a  társadalmi  szervezetre  való
        vonatkozása  miatt   kell  vizsgálni,  hogy  az  e  törvényi
        tényállásban megjelenő korlátozás demokratikus társadalomban
        szükséges és  arányos-e (Alkotmány  8. §  (2) bek.).  A Btk.
        212. §-ában  írt tényállás  kizárólag olyan  szervezettel  -
        nevezetesen: a  "társadalmi szervezettel"  -  összefüggésben
        valósulhat   meg,    amely   egyedül   az   egyesülési   jog
        gyakorlásának folyamata  (alapítás, alapszabály  elfogadása,
        nyilvántartásba vétel stb.) során hozható létre.

        Az egyesülési  jog korlátozása  "mások jogai  és szabadsága"
        sérelemtől való  megóvása érdekében akkor alkotmányos, ha az
        a  másik   jog  érvényesülése   érdekében  szükséges   és  a
        korlátozás mérve  a védelem céljával arányos. E másik jognak
        is alkotmányos  jognak vagy  abból levezethető  jognak  kell
        lennie (21/1996. (V. 17.) AB hat.).

        4. A  hatályos magyar  büntetőjog olyan önálló (sui generis)
        bűncselekményt nem  ismer, amely  miatt a  törvény  valamely
        egyesülésben  való   részvételt,  ennek   szervezését   vagy
        vezetését pusztán  azért rendeli  büntetni, mert a szervezet
        célja  általánosságban   bűncselekmény(ek)  elkövetése  vagy
        amelynek a  tevékenysége erre  irányul (mint például a német
        jogban   a   "bűnöző   egyesülés"),   illetve   amelynek   a
        tevékenysége bármiféle bűncselekményt valósít meg.

        Tevékenységével bűncselekményt  megvalósító - vagy ilyeneket
        célul kitűző - egyesülésnek a szervezőjét vagy vezetőjét - a
        Btk. ismertetett  módosítása óta  -  egyedül  a  "társadalmi
        szervezet" tekintetében  pönalizálja  a  jogalkotó.  Viszont
        számos,  meghatározott   bűncselekmény   esetében   minősítő
        körülményként    értékeli    a    csoportos,    illetve    a
        bűnszövetségben való  elkövetést. Ugyancsak meghatározott és
        kiemelten védendő  jogi tárgyak  (pl. a  Magyar  Köztársaság
        alkotmányos rendje) tekintetében a szervezkedést, a törvényi
        tényállásban   tüzetesen   megfogalmazott   célra   irányuló
        szervezet   létrehozását,    vezetését,   sőt   előkészületi
        magatartást is  büntetni rendel;  általában a büntetés alóli
        mentesülésre,    enyhítésre     okot     adó     körülmények
        részletezésével.

        A Btk.  212.  §-a  nem  a  szervezett  bűnözésre,  a  bűnöző
        egyesülésre,  társulásra  vonatkozik.  Nem  tartalmaz  olyan
        tényállás-elemeket, amelyek  alkalmazási körét  a szervezett
        bűnözéshez kötődő  bűnöző társulás  elleni hatékony fellépés
        eseteire szorítaná  vagy erre  tenné alkalmassá. A Btk. 212.
        §-a nem  a konspiratív,  titkos bűnöző  egyesülésekre  és  a
        bűnözést  hivatásul,   azaz  megélhetési  forrásul  választó
        személyekre  vonatkozik,  hanem  kifejezetten  az  Egytv-ben
        nevesített társadalmi  szervezetre és  ezen keresztül csakis
        azokra   a   személyekre,   akik   az   egyesülési   jogukat
        gyakorolják, vagy  akarják  gyakorolni.  Nem  különböztet  a
        társadalmi szervezetek különféle típusai között sem; hatálya
        kiterjed a nyilvántartásba vett politikai pártokra is.

        5. A  Btk. 212.  §-ának első  fordulata szerint  a  kérdéses
        társadalmi szervezet jellemzője, hogy "célja bűncselekmények
        elkövetése".

        Az Egytv.  3. § (4) bekezdése szerint a társadalmi szervezet
        alapításához   szükséges,   hogy   az   alapító   tagok   az
        alapszabályt megállapítsák. Az alapításkor az alapszabályban
        rendelkezni kell  a társadalmi szervezet céljáról is (Egytv.
        6. § (2) bek.).

        A társadalmi  szervezet megalakulását  követően kérni kell a
        bírósági nyilvántartásba  vételt (Egytv.  4. §  (1) bek.). A
        bíróság ennek  során vizsgálni  köteles, hogy  a  társadalmi
        szervezetet a törvény által nem tiltott célra alapították-e.
        Ennek eldöntése  esetenként gondos vizsgálatot igényelhet és
        összetett  alkotmányértelmezési   kérdéseket  is   felvethet
        (21/1996. (V. 17.) AB hat., ABH 1996. 74.).

        A nyilvántartásba  vétel  az  egyesülési  jog  gyakorlásával
        kapcsolatban  azt  fejezi  ki,  hogy  a  konkrét  társadalmi
        szervezet célját  vagy céljait  az állam törvényesnek ismeri
        el;  a  jogi  személyiséget  nyert  társadalmi  szervezet  a
        törvény védelme  alatt áll.  Az olyan  társadalmi  szervezet
        vezetése  vagy   szervezése,  amelynek   célját   az   állam
        törvényesnek ismerte el, önálló büntetőjogi jogkövetkezményt
        - pusztán  a cél  utóbb  törvényellenesnek  bizonyult  volta
        miatt - alkotmányosan nem vonhat maga után.

        Az Egytv.  2. §  (2)  bekezdésében  megfogalmazott  tilalmak
        megsértésének elsődlegesen  - az Egytv-ben illetve a Ptk-ban
        szabályozott -  egyesülési jogi  következménye a  társadalmi
        szervezet nyilvántartásba vételének megtagadása, illetőleg a
        társadalmi szervezet  bírói feloszlatása.  A nyilvántartásba
        vétel bírósági  elutasítása illetve  a társadalmi  szervezet
        feloszlatása sem  feltétlenül jelenti azt, hogy a társadalmi
        szervezet szervezői/vezetői bűncselekményt követtek el.

        A Btk.  212. §-a megfogalmazásában jogilag nincs jelentősége
        annak  sem,   hogy  ennek   a  bűncselekménynek  a  törvényi
        tényállását a  társadalmi szervezet jogi személlyé válásának
        folyamatában mikor,  melyik szakaszban  és hogyan valósítják
        meg,   egészben    vagy   részben   (kísérlet).   Elvben   a
        bűncselekmény  kísérlete   elkövethető  már   az   alapítást
        megelőző szervezéskor  is, vagy  az alapítás  után, de még a
        nyilvántartásba vétel előtt is. Ez - egyebek között - azt is
        jelenti,  hogy   a  vizsgált  önálló  büntetőjogi  tényállás
        alapján  már  a  társadalmi  szervezet  alapítását  megelőző
        tevékenység  is   a  bűnüldöző   hatóságok  ellenőrzése  alá
        kerülhet.

        A    társadalmi    szervezet    nyilvántartásba    vételének
        megtagadásáig, vagy a társadalmi szervezet feloszlatásáig az
        Egytv. 2.  § (2)  bekezdésében meghatározott egyesülési jogi
        tilalmak  megsértése   esetén  pusztán   emiatt  az   önálló
        büntetőjogi szankció  kilátásba  helyezése  -  annak  ultima
        ratio jellege miatt - alkotmánysértő.

        Mindez nem  zárja ki  a büntetőjogi  felelősséget  és  ennek
        következményeit, ha  a társadalmi  szervezet tevékenységével
        kapcsolatban  más   bűncselekmény  valósul   meg.  Ha  az  a
        magatartás,     amelyet     törvény     büntetni     rendel,
        szervezési/vezetési tevékenységben  nyilvánul meg,  tehát  a
        szervező/vezető a Btk-ban pönalizált cselekmény - tettesként
        vagy részesként  való - elkövetője, az adott bűncselekményre
        vonatkozó   szabályok    szerint   büntetendő,   esetleg   a
        bűnszövetség  minősítésével.   Ha  a  törvény  a  cselekmény
        előkészületét, kísérletét  is büntetni rendeli, a társadalmi
        szervezet szervezője/vezetője  emiatt ugyancsak elkövetőként
        felelősségre vonható.

        A Btk.  212. §  (1) bekezdés  I. fordulata szerint azonban a
        szervező/vezető   a    társadalmi   szervezetnek   bármiféle
        bűncselekmények elkövetésére  irányuló célja miatt - pusztán
        ebből az  okból -  önálló (sui  generis) bűncselekmény miatt
        felelős,  ha   a  célkitűzéssel   összefüggésben   szándékos
        magatartása megállapítható.

        Ezzel az  önálló bűncselekménnyel  kapcsolatban a  büntetési
        nem - alternatíva nélkül - a legsúlyosabb: szabadságvesztés.
        A büntetési  tétel felső  határa öt  évig terjed, a büntetés
        alól való  mentesítésre vagy  enyhítésre okot  adó speciális
        körülmények nélkül,  függetlenül  attól  is,  hogy  mennyire
        súlyosak azok  a bűncselekmények,  amelyeknek megvalósítását
        célul tűzték  ki, illetve e bűncselekmény(ek)nél a csoportos
        vagy  bűnszövetségben   való  elkövetés,  továbbá  szervezet
        létrehozása, vezetése eleve tényállási elem-e.

        Az   Alkotmánybíróságnak    a   többségi   határozatban   is
        hivatkozott   gyakorlata    szerint   valamely    magatartás
        büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével
        kell  megítélni:   a  büntetőjogi   eszközrendszert  csak  a
        feltétlenül szükséges  esetben és arányos mértékben indokolt
        igénybe venni.  A Btk.  212. §  (1) bekezdés I. fordulatában
        megfogalmazott   törvényi    tényállás    differenciálatlan,
        határozatlan és túl széles voltánál fogva alkotmánysértő.

        Nem felel  meg az  alkotmányos büntetőjog  fent idézett  ama
        követelményeinek, amelyek  a jogállamiságból (Alkotmány 2. §
        (1) bek.)  fakadnak. A Btk. 212. § (1) bekezdés I. fordulata
        azzal, hogy  a  kifejtettek  szerint  általános,  önálló  és
        súlyos  büntetőjogi   jogkövetkezményt  fűz   a   társadalmi
        szervezettel  kapcsolatban   olyan   tevékenységhez,   amely
        egyébként egyáltalán  nem vagy nem minden esetben valósítana
        meg bűncselekményt, nem megfelelő és nem mértéktartó választ
        ad az  egyesülési jog gyakorlása szempontjából veszélyesnek,
        nemkívánatosnak ítélt  jelenségekre  (az  egyesülési  joggal
        való  visszaélésre);  a  cél  eléréséhez  nem  a  lehetséges
        legszűkebb körre szorítkozik.

        6. A  Btk. 212. § (1) bekezdésének második fordulata szerint
        a   kérdéses    társadalmi   szervezet    jellemzője,   hogy
        "tevékenysége  bűncselekményt   valósít  meg",   függetlenül
        attól, hogy ennek célul kitűzése megállapítható-e.

        Ebből   a   szempontból   nyilvánvalóan   a   szervezetszerű
        tevékenységet  kell   figyelembe   venni,   amely   kötődhet
        közvetlenül a  szervezet alapszabályban  rögzített céljainak
        megvalósításához, de  ebbe a  körbe  tartozhat  a  szervezet
        fenntartásával,  gazdálkodásával,   működésével   összefüggő
        tevékenység is.

        A második fordulatban pönalizált cselekmény megvalósul, ha a
        társadalmi  szervezet  tevékenysége  akár  egyetlen  egy  és
        bármilyen   bűncselekményt,   pontosabban   annak   törvényi
        tényállását alakilag megvalósítja.

        Ettől különálló  kérdés, ha  a törvény  már önmagában azt is
        büntetni rendeli, hogy valaki hitelt érdemlő tudomást szerez
        arról, hogy  meghatározott bűncselekmény  elkövetése készül,
        vagy még  le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el,
        és erről,  mihelyt  teheti,  jelentést  nem  tesz  (pl.:  az
        alkotmányos rend  erőszakos megváltoztatása,  az alkotmányos
        rend elleni  szervezkedés,  lázadás,  rombolás,  hazaárulás,
        hűtlenség, ellenség támogatása, kémkedés).

        A társadalmi  szervezet vezetőit  vagy szervezőit viszont az
        általuk vezetett  szervezet tevékenysége körében nem terheli
        olyan   általános,   minden   bűncselekményt   érintő   jogi
        kötelesség  bűncselekmény  elkövetésének  megelőzésére  vagy
        jelentésére,   amelynek    megsértése   esetén   büntetőjogi
        felelősségre vonásuk alkotmányosan lehetséges volna.

        A  szervező   vagy   vezető   személy   önálló,   valamennyi
        bűncselekményhez   kötődő,    az   elkövetői   felelősségtől
        független,  általános   büntetőjogi  felelősségre  vonásának
        kilátásba helyezése  és súlyos  szabadságvesztés büntetéssel
        fenyegetése alkotmánysértő,  mert ez a szabály határozatlan,
        és túl  széles voltánál  fogva  szintén  nem  felel  meg  az
        alkotmányos büntetőjog követelményeinek.

        7. A  Btk. 212.  §-át megállapító  törvényjavaslathoz fűzött
        általános indokolás  szerint a  törvényjavaslat  a  nemzeti,
        népi, faji,  vallási csoporthoz  tartozás  miatt  elkövetett
        bűncselekmények   elleni    hatékony    fellépés    és    az
        egyezményekkel  (Genocídium  Egyezmény,  Antidiszkriminációs
        Egyezmény,   Apartheid-elleni   Egyezmény)   való   összhang
        megteremtése   érdekében    meghozandó   módosításokat    és
        kiegészítéseket tartalmazza.  Magához a  212.  §-hoz  fűzött
        indokolás szerint  előfordulhat, hogy a társadalmi szervezet
        és  célja,   tevékenysége   bűncselekmény   megvalósítására,
        illetve bűncselekmény  elkövetésére való felhívásra irányul;
        ezekben az  esetekben indokolt  a  szervezőt  és  a  vezetőt
        büntetőjogi szankcióval  fenyegetni, függetlenül attól, hogy
        a    szervezetet     nyilvántartásba    vették-e,    illetve
        feloszlatták-e.

        A Btk. 212. §-a nem a bűnöző egyesülésekre vonatkozik, hanem
        kifejezetten   a    társadalmi   szervezetre:   ezek   közül
        valamennyire,  nem   csak   az   olyanokra,   amelyeknek   a
        nyilvántartásba   vételét    egyáltalán   nem   kérik   vagy
        elutasítják;  függetlenül   attól  is,   hogy  a  társadalmi
        szervezet jogi  személlyé válásának folyamatában a Btk. 212.
        §-ában  meghatározott   sui  generis   bűncselekményt  mikor
        valósítják meg.

        A Btk.  212. §-a  alkotmányosságától különálló  kérdés, hogy
        kellően meghatározott  ismérvek szerinti  bűnöző egyesülések
        szervezése vagy  vezetése, továbbá  az azokban  tagként való
        részvétel önállóan,  akár a  bűnszövetség (Btk.  137.  §  6.
        pont) kereteit meghaladóan is, büntethető-e és hogyan.

        Minderre tekintettel megállapítható, hogy a Btk. 212. §-ában
        megfogalmazott  törvényi   tényállás  nem  csak  túl  széles
        voltánál  fogva   alkotmányellenes,  hanem   a   büntetőjogi
        fenyegetettséggel    aránytalanul     és     szükségtelenül,
        alkotmányellenesen korlátozza  az egyesüléshez való alapvető
        jog gyakorlását.

        Budapest, 1997. november 3.
                                              Dr. Tersztyánszky Ödön
                                                       alkotmánybíró

        A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.

        Budapest, 1997. november 3.

                Dr. Bagi István            Dr. Lábady Tamás
                 alkotmánybíró               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        58/1997. (XI. 5.)
        Date of the decision:
        .
        11/03/1997
        .
        .