A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 40/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 40/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
[2] 1. Az indítványozó pénznyerő automatákat üzemeltető két korlátolt felelősségű társaság, melyeknek az ügyvezetője ugyanaz a személy. Az alkotmányjogi panaszában elsődlegesen az Szjtv. 40/A. § (2) bekezdésének, a kiegészítő indítványban szoros összefüggésre hivatkozással az Szjtv. 40/A. § (1) bekezdésének a megsemmisítését is kérte. Előadta, hogy miután az Szjtv. 2012. október 10-én hatályba lépett módosítása nyomán a játékkaszinókon kívül megszűnt a pénznyerő automaták üzemeltetésének a lehetősége, a két társaság ennek megfelelően megszüntette ezt a gazdasági tevékenységét. (A társaságok alapító okiratainak erre vonatkozó módosítására 2013. január 24-én került sor.) Ennek ellenére – állítása szerint – az adóhatóság továbbra is, azaz 2012. október 10-ét követően is inkasszóval levonta a tételes játékadót. Ennek alátámasztására az indítványozó csatolta néhány banki bizonylat másolatát. Az indítványozó szerint erre az adóhatóságot a támadott 40/A. § (2) bekezdése jogosítja fel, minthogy az – értelmezése szerint – előírta “a tényleges jövedelemszerző tevékenységet nem folytató társaságoktól a közös szükségletek fedezésére elvonások végrehajtását, adófizetési kötelezettség teljesítését”.
[3] Az indítványozó további vélekedése szerint a pénzösszegek kötelező átutalásával jogsérelem érte, és minthogy – állítása szerint – az inkasszóval szemben nincs jogorvoslati lehetőség, ezért az Abtv. 26. § (2) bekezdésére hivatkozással nyújtotta be az alkotmányjogi panaszát.
[4] 2. Az indítvány indokolása szerint az Szjtv. 40/A. § (2) bekezdése sérti az Alaptörvény XXX. cikkének a közteherviselési kötelezettségre vonatkozó (1) bekezdését, mert a pénznyerő automaták üzemeltetésének megszüntetésével nincs helye olyan előírásnak, amely továbbra is fenntartja az érintett gazdasági tevékenységhez fűződő közteherviselési kötelezettséget, amelyet az Szjtv. 33/A. §-a ír elő. Ezzel kapcsolatban az indítványozó azt is állítja, hogy az Szjtv. 33/A. §-a és 40/A. § (2) bekezdése között olyan diszkrepancia alakult ki, amely önmagában véve alaptörvény-ellenessé teszi a támadott rendelkezést.
[5] Érvelése szerint a kötelező átutalások miatt sérül a tulajdonhoz való joga is [Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdése], minthogy a teljesítésükre csak a saját vagyona terhére kerülhetett sor, márpedig – hivatkozva a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatra – a tulajdonjog korlátozásának követnie kell a szükségesség alkotmányos mércéjét, amely a támadott szabály esetében nem állapítható meg.
[6] Az Szjtv. 40/A. § (1) bekezdésének megsemmisítését a (2) bekezdéssel való szoros összefüggésre hivatkozással kezdeményezte.
[7] Mindennek alapján az indítványozó kérte az Szjtv. támadott rendelkezéseinek a megsemmisítését.
[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[9] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül jogsérelme következett be, és jogorvoslati jogát kimerítette, vagy az számára nem biztosított.
[10] Eszerint jelen esetben annak a feltételnek kell teljesülnie, hogy a vitatott jogszabály közvetlenül az indítványozóra nézve fennálló egyedi, konkrét jogviszonyokat érint, amelyek összefüggésben állnak azzal, hogy az indítványozót ezen jogszabály alkalmazása során – az általa állított – jogsérelem érte. Az Szjtv.-nek a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) által beiktatott 40/A. § (2) bekezdése kifejezetten arról rendelkezik, hogy a Módtv. hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó, az Szjtv. szerinti adófizetési, bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget az Szjtv.-nek a Módtv. hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerint kell teljesíteni. Az indítványozó fizetési számlájáról csatolt pénzforgalmi szolgáltatói (banki) igazolások másolatain valóban szerepelnek adatok a Nemzeti Adó és Vámhivatal (továbbiakban: NAV) fizetési számlájára való pénzösszeg-átutalásokról, és néhány másolaton még az is fel van tüntetve, hogy az átutalás hatósági átutalási megbízás alapján történt, de a megbízás jogcíme egyik esetben sem állapítható meg. Továbbá az indítványozó azt állítja, hogy a fizetési számlájának a hatósági átutalási megbízásra történő pénzösszegekkel való megterhelése ellen nincs jogorvoslati lehetőség. Az indítványozó nem igazolta azt, hogy a – szerinte – jogosulatlan adóbeszedést követően egyeztetést kezdeményezett volna a NAV-val, amely – ha nem orvosolta volna a problémáját – megnyitotta volna a jogorvoslati utat. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó nem merítette ki a jogorvoslati lehetőséget, amely feltétele az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján történő alkotmányjogi panasz benyújtásának.
[11] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 40/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e)pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |