English
	Hungarian

Ügyszám: .	5/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 11/2005. (IV. 5.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2005/107 .

A döntés kelte: Budapest, 04/04/2005 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi   eszköze   alkotmányellenességének   megállapítása    és megsemmisítése,     valamint    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség iránt benyújtott indítványok alapján – Dr. Harmathy  Attila alkotmánybíró különvéleményével – meghozta  a következő                                                          határozatot:        1.   Az   Alkotmánybíróság  –  hivatalból   eljárva   – megállapítja,  hogy  alkotmányellenes mulasztás  valósult  meg annak  következtében, hogy az Országgyűlés a  Balaton  Kiemelt Üdülőkörzet  Területrendezési  Tervének  elfogadásáról  és   a Balatoni  Területrendezési Szabályzat  megállapításáról  szóló 2000.  évi  CXII.  törvényben nem állapította  meg  a  tómeder védelmében  az  Alkotmány  18. §-ában szabályozott  egészséges környezethez  való  jog  érvényesülését  biztosítani  hivatott garanciális rendelkezéseket. Az    Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy jogalkotási feladatának 2005. december 31-ig tegyen eleget.     2.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdését sértő alkotmányellenes helyzet  keletkezett annak   következtében,  hogy  a  Kormány  nem  szabályozta   a területrendezési    tervek   térségi   szabályozása    övezeti tervlapjain  meghatározott  alövezeti  határok  és  a  térségi szerkezeti  tervben  meghatározott  infrastruktúra   hálózatok nyomvonalainak pontosítására vonatkozó eljárási rendet. Az Alkotmánybíróság felhívja a Kormányt arra, hogy jogalkotási feladatának 2005. június 30-ig tegyen eleget.     3.  Az  Alkotmánybíróság  a  Balaton  Kiemelt  Üdülőkörzet Területrendezési   Tervének  elfogadásáról   és   a   Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló  2000.  évi CXII. törvény egésze, illetőleg 3. § (2) bekezdése, 16. §  (1) bekezdése, 20. § (1) bekezdése, 38. § b) pontja, 45. § b), c), d),  e)  f)  pontjai, 46. § b) pontja, 3.  és  4.  melléklete, valamint   a   balatoni   vízpart-rehabilitációs   szabályozás követelményeiről  szóló 283/2002. (XII.  21.)  Korm.  rendelet egésze,  illetőleg 3. § a), b) pontjai alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló  indítványokat elutasítja.         4.  Az  Alkotmánybíróság a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeiről szóló 283/2002. (XII. 21.)  Korm. rendelet   21.  §-ában,  valamint  a  Balatonnal   kapcsolatos intézkedésekről  szóló 1075/2003. (VII. 30.)  Korm.  határozat 28.   §-ában   előírt   kötelezettségek   elmulasztása   miatt benyújtott,   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.           5.  Az  Alkotmánybíróság a Balaton  Kiemelt  Üdülőkörzet Területrendezési   Tervének  elfogadásáról   és   a   Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló  2000.  évi CXII.   törvény   16.   §   (1)  bekezdésével   összefüggésben mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítása iránt benyújtott indítványt visszautasítja.       6.  Az  Alkotmánybíróság a Balaton  Kiemelt  Üdülőkörzet Területrendezési   Tervének  elfogadásáról   és   a   Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló  2000.  évi CXII.   törvény   54.   §  b)  pontja  alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.     7.    Az   Alkotmánybíróság   a   Balatonnal   kapcsolatos intézkedésekről  szóló 1075/2003. (VII. 30.)  Korm.  határozat alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló   eljárást megszünteti. Az  Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar  Közlönyben  közzé teszi.                            Indokolás                               I. Az  Alkotmánybírósághoz  öt  indítvány  érkezett,  amelyben  a Balaton    Kiemelt   Üdülőkörzet   Területrendezési   Tervének elfogadásáról   és  a  Balatoni  Területrendezési   Szabályzat megállapításáról   szóló   2000.   évi   CXII.   törvény    (a továbbiakban:  Btv.) több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik. Az  Alkotmánybíróság – tárgyi összefüggésükre tekintettel – az ügyeket egyesítette és az indítványokat egy eljárásban bírálta el.      1. Az egyik indítványozó a Btv. 3. § (2) bekezdése, 45. § b), c), d), e),f) pontjai, 46. § b) pontja, valamint a Btv. 3. és  4.  melléklete  alkotmányellenességének megállapítását  és megsemmisítését kérte. Az indítványozó álláspontja  szerint  a Btv.   e   szabályai   a   korábbi,  helyi  településrendezési tervekben,    helyi    építésügyi   szabályzatokban    foglalt szabályozásnál szigorúbb beépítési szabályokat tartalmaznak és így  alkotmányellenesen  korlátozzák  az  ingatlantulajdonosok tulajdonhoz  való jogát. Teszik ezt – írja az  indítványozó  – úgy, hogy a Btv. 3. § (2) bekezdése alapján a törvény 3. és 4. számú mellékletében közzétett, térségi szerkezeti tervek és az övezeti beosztást tartalmazó tervek alapján méretarányuk miatt az  övezeti határok és alövezeti határok nem állapíthatók  meg pontosan,   s  ez  a  törvényi  előírások  alkalmazása   során jogbizonytalanságot  okoz. Ezért az  indítványozó  álláspontja szerint a Btv. vitatott szabályai sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét,  valamint  az Alkotmány  9.  §  (1)  bekezdésébe és 13.  §  (1)  bekezdésébe ütköznek.  Ez az indítványozó az Alkotmány 2. (1) bekezdésének megsértése  miatt kifogásolta azt is, hogy a Btv.  szabályait, annak  54. § b) pontja alapján a folyamatban lévő ügyekben  is alkalmazni kell.     2. Három indítványozó a Btv. 16. § (1) bekezdésében, 38. § b)  pontjában  és  45.  §  e) pontjában,  valamint  a  törvény végrehajtására   kiadott,  a  balatoni  vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeiről szóló 283/2002. (XII. 21.)  Korm. rendelet  (a továbbiakban: Korm.r.) 3. § b) pontjában foglalt, a      „jogi      partvonal”-at      érintő      rendelkezések alkotmányellenességének   megállapítását   kérte.    Ugyanezen indítványozók vitatták a Btv. 20. § (1) bekezdésének  a  parti sétány   kialakítására   vonatkozó   rendelkezését   is.    Az indítványozók  álláspontja szerint  a  Btv.  e  rendelkezései, amelyek a Balaton természetes partvonalának módosítására adnak lehetőséget  azzal,  hogy csak a „jogi  partvonal”  védelmének szabályait   állapítják   meg,  az   Alkotmány   10.   §   (2) bekezdésével,   13.   §  (2)  bekezdésével   és   18.   §-ával ellentétesek. Rámutatnak arra is, hogy a törvény úgy használja a  „jogi  partvonal”  kifejezést, hogy  nem  definiálja  annak tartalmát,  így előírásai ellentétesek a jogalkotás  elveivel. Az  indítványozók hivatkoznak arra is, hogy a „jogi partvonal” fogalmat  a gyakorlatban ma is abban az értelemben használják, amely    értelemben    annak   tartalmát    a    Balaton-parti földrészletekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 21/1970. (XI. 13.)   ÉVM-IM-PM   együttes  rendelet  definiálta,   s   amely meghatározást  az  Alkotmánybíróság  17/1996.  (V.   10.)   AB határozatával megsemmisített.     3.  Egy indítványozó kérte a Btv., a Korm.r., valamint  az 1075/2003.   (VII.  30.)  Korm.  határozat  (a   továbbiakban: Korm.hat.)    egészének   alkotmányossági    vizsgálatát    és megsemmisítését. Álláspontja szerint e jogszabályok  számtalan rendelkezése   átgondolatlan,   szakszerűtlen,   a   deklarált elvekkel ellentétes szándékot takar, a természet olyan mértékű átalakításának,  rombolásának a  lehetőségét  hordja  magában, amely  sérti  az Alkotmány 18. §-ában szabályozott  egészséges környezethez való jogot. Ugyanezen  indítványozó kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság állapítson        meg        mulasztásban        megnyilvánuló alkotmányellenességet amiatt, hogy a Kormány nem  gondoskodott a  Btv. 16. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül a partvonal   szabályozási   tervek  elkészítéséről,   illetőleg felülvizsgálatáról,          a          vízpart-rehabilitációs tanulmányterveknek   a   Korm.r.  21.   §-ában   meghatározott határidőn belül történő elkészítéséről, valamint Korm.hat. 28. pontjában a településrendezési tervek felülvizsgálatára előírt törvényi   határidő  módosítását  tartalmazó   törvényjavaslat előterjesztéséről. Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste a fölművelési és vidékfejlesztési   minisztert,   a   Miniszterelnöki   Hivatal Területfejlesztési Politikai Államtitkárát, a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, valamint a belügyminisztert.                               II.                                  1.    Az    indítványozók   az   Alkotmánynak   a   következő rendelkezéseire alapították indítványukat:  „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.”    „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a   köztulajdon  és  a  magántulajdon  egyenjogú  és   egyenlő védelemben részesül.”    „10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.”    „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.   (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből,  törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen  és azonnali kártalanítás mellett lehet.”    „18.  § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”  2. Az indítványozók által vitatott jogszabályi rendelkezések: A Btv. kifogásolt szabályai:  „3.  §  (2)  Az  M=1:100 000 méretarányú  térségi  szerkezeti tervet  a  törvény 3. számú melléklete, a térségi  szabályozás M=1:100 000 méretarányú övezeti tervlapjait a törvény 4. számú melléklete tartalmazza.”  „16.   §   (1)  A  települések  beépítésre  szánt   területe, belterülete   a   Balaton  jogi  partvonalával   meghatározott vízfelület  rovására nem növelhető. További  mederfeltöltések, mederkorrekciók   a   partvonal-szabályozási   terv    alapján végezhetők.   A   partvonal-szabályozási  terv  elkészítésének (felülvizsgálatának) határideje 2002. december 31.”    „20.  §  (1)  Az  üdülőkörzet valamennyi parti településén  a belterülethez  csatlakozó parthossz  legkevesebb  30%-án  5-30 méter   széles  közhasználatú  parti  sétány  alakítandó   ki, figyelemmel a természetes vegetáció megtartására.”    „38. § A tómeder alövezetén (D-1):  a)  a  Balaton  tómedre  az  érvényes  partvonal-szabályozási tervben meghatározottakon túlmenően nem csökkenthető;  b)  a  Balaton  jogi  partvonalát – a  partvonal-szabályozási tervtől   eltérően  –  megváltoztatni  és  az  élővilágra,   a vízminőségre befolyással bíró tevékenységet végezni nem lehet;  c)  a  parti  mólók,  hullámtörők  és  kikötői  létesítmények kivételével a tómederbe állandó létesítmény, sziget  stb.  nem építhető;  d)  a  parti  élővilág védelme érdekében a  tómederbe  a  nád gyökérzónáit  kevésbé  sértő,  úszóponton  jellegű,  csak   az üdülési,  illetve horgászidényben használatos  műtárgyak  (pl. csónakkikötő, strandlétesítmények) helyezhetők el;  e)   a  tómeder  nádasaiban,  valamint  a  védett  természeti területeken   lévő  nádasok  területén  tilos   minden   olyan mechanikai  beavatkozás (pl. kotrás, feltöltés,  építés,  vízi állás,  csónakút,  horgászhely  létesítése),  amely  a   nádas állományát,  annak  minőségét  károsítja,  illetőleg  a  nádas pusztulását  eredményezheti, kivéve az engedéllyel  létesített közhasználatú  csónakkikötők esetén és a meglévő közhasználatú strandok   előtt,  ahol  fövényes  strandszakasz   kialakítása érdekében  a  IV. és V. osztályú nádasokban, legfeljebb  30  m széles  bejáró  az  illetékes természet- és a környezetvédelmi hatóság   szakhatósági   hozzájárulására   alapozott   vízügyi hatósági engedéllyel létesíthető;  f)   azok   a   vízi   járművek,  amelyek  nem   rendelkeznek üzemeltetési engedéllyel és kiépített kikötőben kikötőhellyel, a tómeder területén nem tárolhatók.”    „45. § Az árutermelési mezőgazdasági területek alövezetén (M- 1):  (…)  b)  szántóföldi művelés esetén, 20 ha-nál nagyobb  telken,  a terület   rendeltetésszerű   használatát   szolgáló    és    a lakófunkciót  is  kielégítő épület építhető,  és  a  beépített alapterület  a  telek  a  0,1%-át, illetve  az  500  m2-t  nem haladhatja meg;  c)  gyep  művelési ágú, 5 ha-nál nagyobb telken, hagyományos, almos   állattartó  és  a  lakófunkciót  is  kielégítő  épület építhető, és a beépített alapterület a telek 0,5%-át,  illetve a 400 m2-t nem haladhatja meg;  d)  a  szőlőműveléssel hasznosított területen – az e) pontban foglaltak  kivételével – 2 ha-nál nagyobb telken, a  termelést és  a  borturizmust  szolgáló és a lakófunkciót  is  kielégítő épület  építhető, és a beépített alapterület  a  telek  1%-át, illetve az 500 m2-t nem haladhatja meg;  e)    a    Balaton   jogi   partvonalával   nem    érintkező, szőlőműveléssel hasznosított telkekkel rendelkező tulajdonos – ha  az  egy  borvidéken lévő telkeinek összterülete  5  ha-nál nagyobb  –  a  szőlője  művelésével, feldolgozásával,  illetve ehhez   kapcsolódó   (nem   szállodai   célú)   borturizmussal összefüggő építési szándékát megvalósíthatja csak az egyik – a nemzeti  park területének természeti és kezelt övezetén  kívül lévő  –  telkén. A beépíthető terület nagysága  a  beszámított telkek  összterületének  1%-át, egyúttal  a  beépített  telkek beépítettsége a 25%-ot nem haladhatja meg. Az 5 ha-nál nagyobb összterület   megállapításánál   a   kertgazdasági   területek alövezetén lévő telkek is beszámíthatóak, de építési  jogot  e telkekre  csak  a kertgazdasági területek alövezeti  előírásai szerint   lehet   szerezni.  Az  építési  jog   megszerzéséhez beszámított, de beépítésre nem került telkekre – a  tulajdonos irdekében  –  telekalakítási  és  építési  tilalmat  kell   az építésügyi hatóság megkeresésére bejegyezni;  f) művelt gyümölcsültetvény esetén 3 ha-nál nagyobb telken  a mezőgazdasági   termelést,   feldolgozást   szolgáló   és    a lakófunkciót  is  kielégítő épület építhető,  és  a  beépített alapterület  a  telek  0,5%-át,  illetve  a  1000   m2-t   nem haladhatja meg;”    „46. § A kertgazdasági területek alövezetén (M-2):  (…)  b)  1500  m2-nél  kisebb telekre az e törvény  hatálybalépése előtt  jóváhagyott településrendezési terv  és  helyi  építési szabályzat alapján sem lehet építeni;”    „54.  §  Ez  a  törvény a kihirdetését követő 30.  napon  lép hatályba, rendelkezéseit alkalmazni kell:  (…)  b)  a  jogerős  államigazgatási határozattal  le  nem  zárult ügyekre, kivéve azokat az eseteket, amikor a bíróság a törvény hatálybalépése    előtt    hozott    határozattal     lezárult államigazgatási  ügyben  új eljárás lefolytatását  rendeli  el (ezekben   az  esetekben  az  új  eljárás  alapjául   szolgáló államigazgatási határozat meghozatalának időpontjában hatályos jogszabályok alkalmazandók),” A Korm.r. támadott előírása:  „3. § A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek készítésénél:  a)    a    Balaton   jelenlegi   partvonalát    a    rendelet hatálybalépésekor az ingatlan-nyilvántartási térképen szereplő határvonal képezi,  b)  a Balaton partvonalának módosítására tett javaslatokat  a Törvény  16. §-ának (1) bekezdésében meghatározott  partvonal- szabályozási    tervek   készítésével   összehangoltan    kell meghatározni,” (…)                                 3.  Az  Alkotmánybíróság határozatának  meghozatala  során  az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette még figyelembe: A  Btv.  58-59.  §-ai a következő felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazzák: „58.  §  (1)  Felhatalmazást kap a Kormány,  hogy  a  vízpart- rehabilitációs szabályozási követelményeket szabályozza.  (2)    Felhatalmazást    kap   a   területfejlesztésért    és területrendezésért felelős miniszter, hogy  a)  a  vízpart-rehabilitációs  szabályozási  követelményekkel érintett területeket lehatárolja;  b)   a   vízpart-rehabilitációs  szabályozási   követelmények alapján   a   településrendezési   tervek   felülvizsgálatához szükséges tanulmányterveket elkészíttesse, és rendeletben adja ki.”  „59. § (1) A Balaton kiemelt üdülőkörzet parti településein e törvény hatálybalépésekor érvényes településrendezési terveket és   helyi  építési  szabályzatokat  a  vízpart-rehabilitációs szabályozási  követelményeknek  megfelelően  és   a   vízpart- rehabilitációval       érintett      területekre       készülő tanulmánytervekkel  összhangban –  e  törvény  hatálybalépését követő  négy  éven belül – felül kell vizsgálni és  módosítani kell.  (2)   A   Balaton  kiemelt  üdülőkörzetének  területén   lévő települések     e    törvény    hatálybalépésekor     érvényes településrendezési terveit és helyi építési szabályzatait –  e törvény hatálybalépését követően négy éven belül – felül  kell vizsgálni és módosítani kell.  (3)   A   Balaton  kiemelt  üdülőkörzetének  területén  lévő, településrendezési   tervvel   nem   rendelkező    települések településrendezési terveit és helyi építési szabályzatait –  e törvény  hatálybalépését  követően  öt  éven  belül   –   kell elkészíteni.” A Btv. 60. § (2) bekezdésében foglalt módosító rendelkezés: „(2)    A    törvény    hatálybalépésével    egyidejűleg     a területfejlesztésről  és területrendezésről  szóló  1996.  évi XXI. törvény 27. § (1) bekezdése kiegészül az alábbiakkal:  (Felhatalmazást  kap  a  Kormány, hogy rendeletben  állapítsa meg)  ’j)  a  területrendezési tervek térségi szabályozása  övezeti tervlapjain  meghatározott  alövezeti  határok  és  a  térségi szerkezeti  tervben  meghatározott  infrastruktúra   hálózatok nyomvonalainak pontosítására vonatkozó eljárási rendet.’ „ A Korm.r.-nek a meder és partrendezésre vonatkozó szabályai: „5. § (1) A Balaton vízmedrében strandolási létesítmények csak ott     létesíthetők,     ahol     a    vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek    strandolásra    alkalmas    partszakaszokat jelölnek.  (2)  A  természetes  partszakaszokat meg kell  őrizni,  és  a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekben jelölni kell.  (3)  A mederben engedély nélkül feltöltött területek csak ott maradhatnak   fenn,  ahol  arra  a  szabályozási  partvonallal összhangban     a    vízpart-rehabilitációs    tanulmánytervek lehetőséget adnak.  (4)    A    nádasokban    csak    a    vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek  által  kijelölt,  a  szabad   vízjárást   nem akadályozó,   valamint   lábakon   álló   vízi   bejárók    és csónakkikötők maradhatnak fenn.  (5)    A   strandok   előtti   partszakaszokon   a   vízpart- rehabilitációs tanulmánytervek korlátozhatják a nádas területi kiterjedését,  olyan mértékben, hogy a nádas ne akadályozza  a vízre való közvetlen kijutást.”                              III.      1. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként  a Btv.  16. § (1) bekezdésében, 38. § b) pontjában és a 45 §  e) pontjában,  illetőleg  a  Korm.r. 3. §  b)  pontjában  foglalt szabályozást       érintő      alkotmányossági       kifogások megalapozottságát vizsgálta.     1.1.     Az    indítványozók    a    vitatott    szabályok alkotmányellenességét alapvetően abban látják, hogy azok annak ellenére   tartalmaznak  a  „jogi  partvonal”-lal   összefüggő rendelkezéseket, hogy az Alkotmánybíróság 17/1996. (V. 10)  AB határozatában (ABH 1996, 250.) a „jogi partvonal” definícióját alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette. Indítványozóknak  a  17/1996.  (V.  10.)  AB  határozatra   (a továbbiakban:  Abh.) alapított érvelése nem  megalapozott.  Az Alkotmánybíróság   abban  a  határozatában   a   Balaton-parti földrészletekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 21/1970. (IX. 13.)  ÉVM-IM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Er.)  1.  § (3)  bekezdésének  c)  pontjának  alkotmányosságát  vizsgálta, amely  kimondta,  hogy „egyéb (enyhe lejtésű, zátonyos,  stb.) partszakaszon  a  siófoki vízmérce  0  pontja  szerint  +  1,0 méteres  vízállásnak megfelelő szintvonal”  tekintendő  térkép szerinti partvonalnak. Az indítványozók akkor, azért kérték az Er.  vitatott  szabályának alkotmányossági  vizsgálatát,  mert annak  alapján  lehetővé  vált parti  ingatlanok  kártalanítás nélküli      kisajátítása.     A     vitatott      rendelkezés alkotmányellenességét  az Alkotmánybíróság  azért  állapította meg,  mert  az  lehetőséget adott olyan területrészek  mederré nyilvánítására  is, amelyek a vízügyről szóló  akkor  hatályos 1964.  évi  IV. törvény végrehajtására kiadott 32/1964.  (XII. 13.)  Korm.  rendelet 38. § (1) bekezdése  alapján  nem  lenne meder,  így  a  miniszteri rendelet szabálya  magasabb  színtű jogszabállyal ellentétes volt, ezért sértette az Alkotmány 37. §   (3)  bekezdését.  Rámutatott  arra  is,  hogy  a  vitatott rendelkezés  lehetőséget ad medernek nem minősülő  földrészlet tulajdonának  megváltoztatására is, így az  Er.  kártalanítást kizáró szabálya alkotmányellenességhez vezet. (ABH 1996,  250, 251.) Az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban a térkép  szerinti  partvonal miniszteri  rendeletben megállapított  definícióját  az  akkor hatályos jogszabályi környezetben ítélte alkotmányellenesnek. A vízügyről szóló 1964. évi III. törvény végrehajtásáról szóló 32/1964.  (XII.  13.)  Korm.  rendelet  38.  §-át  és  az  Er. hatályban   maradt  szabályait  hatályon  kívül   helyezte   a vízgazdálkodási hatósági jogkörök gyakorlásáról szóló 72/1996. (V.  22)  Korm. rendelet 27. § (7) bekezdése. Így ma  már  nem hatályosak   azok   a  jogszabályi  rendelkezések,   amelyekre tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban   az   Er.-ben szabályozott    térkép   szerinti   partvonal   definíciójának alkotmányellenességét megállapította. Ennek  következtében, az Abh.-ban foglalt  indokok  alapján  a „jogi   partvonal”   fogalom  alkotmányellenessége   már   nem állapítható meg. A Btv. 16. § (1) bekezdése, 38. §  b)  pontja és a 45. § e) pontja által használt „jogi partvonal” fogalom – a   hatályos   jogszabályi   keretek   között   –   tartalmát, rendeltetését,  a  hozzá  fűzött jogkövetkezményeket  tekintve alapvetően különbözik az Er.-ben szabályozott térkép  szerinti partvonaltól.    Az    Er.    szabályait    figyelembe    véve megállapítható,   hogy   az   Abh.  által   alkotmányellenessé nyilvánított  rendelkezés szolgált alapul  az  enyhe  lejtésű, zátonyos partszakaszokon a Balaton partvonalát ábrázoló térkép elkészítéséhez,  és  a  térkép alapján  a  partvonal  hatósági határozattal történő megállapításához, és mint ilyen, a  parti telkek   területének  megváltoztatására  és  a  mederré   vált területrészek állami tulajdonba vonására adott lehetőséget.  A Btv. a „jogi partvonal” fogalomhoz ilyen jogi következményeket nem  fűz,  a  Btv.  szabályozásában ez a fogalom  más  célokat szolgál. A  Btv.  vitatott  rendelkezései a Balaton partvonalát  érintő egyes  tevékenységek korlátjaként jelölik meg a  Balaton  jogi partvonalát. A Btv. 16. § (1) bekezdése szerint a  települések belterülete,  beépítésre szánt területe nem növelhető  a  jogi partvonalon   túl,   a  38.  §  szerint  a  jogi   partvonalat megváltoztatni a partvonal-szabályozási tervektől eltérően nem szabad,  a  45.  §  d) és e) pontja alapján eltérő,  szigorúbb építési  előírások vonatkoznak a jogi partvonallal  érintkező, mint  az  azzal  nem  érintkező, szőlőműveléssel  hasznosított területekre.  A  „jogi  partvonal”  terminus  technicusnak   a vitatott   törvényi  rendelkezésekbe  való  felvételéből   nem következik  a Balaton partvonalának módosítása,  sem  a  meder vízfelületének,  sem a parti telkek területének,  tulajdonának megváltozása. Mindezeket  figyelembe véve megállapítható, hogy a Btv.  által használt  „jogi  partvonal” fogalom – a  hatályos  jogszabályi keretek  között – rendeltetését, a hozzá fűzött jogi hatásokat tekintve  nem azonos az Er. 1. § (3) bekezdése által definiált térkép  szerinti  partvonal fogalommal. Ezért  alkotmányossági megítéléséhez az Abh. precedensként nem szolgálhat. Az  indítványozók álláspontja szerint az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében    szabályozott   jogállamiság   elvéből    folyó jogbiztonság követelményét is sérti az, hogy a Btv. 16. §  (1) bekezdése, 38. § b) pontja és a 45. § e) pontja úgy  tartalmaz a  jogi  partvonallal összefüggő rendelkezéseket, hogy a  Btv. nem határozza meg, mit kell jogi partvonalon érteni. Az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítványozók állításával  ellentétben a „jogi partvonal” nem  tekinthető  – pusztán  a  vízügyi „szakzsargonban” használt  –  határozatlan jogfogalomnak,   jogszabály   pontosan   meghatározza    annak tartalmát. A  Balaton jogi partvonalára vonatkozó definíciót a Balaton és a   parti  zóna  nádasainak  védelméről,  valamint  az  ezeken folytatott  nádgazdálkodás szabályairól  szóló  22/1998.  (II. 13.)   Korm.  rendelet  2.  §  (2)  bekezdésének   a)   pontja tartalmazza: „a) jogi partvonal: a siófoki vízmérce 0 pontjához képest 1  m azaz, 104,41 mBf vízszint által kimetszett szintvonal,”. Ennek  megfelelően  a  „jogi  partvonal”  fogalom  tartalmának szabályozatlansága  miatt az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésében szabályozott    jogállamiság   elvéből   folyó    jogbiztonság követelményének megsértése nem állapítható meg. Ezért  az  Alkotmánybíróság  a  Btv.  16.  §-ában,  38.  §  b) pontjában,   45.  §  e)  pontjában  foglalt  „jogi  partvonal” szövegrész  alkotmányellenességének  megállapítására  irányuló indítványokat elutasította.     1.  2.  Az indítványozók alapvetően azért vitatják a  Btv. 16.  § (1) bekezdését, 38. § b) pontját és a Korm.r. 3.  §  b) pontját,  mert  –  a  települések beépítésre  szánt  területe, belterülete  kivételével – korlátozás nélkül adnak lehetőséget mederfeltöltésre,    mederkorrekcióra.    Az     indítványozók álláspontja szerint ez a szabályozás az Alkotmány 10.  §  (1)- (2)  bekezdését, valamint az Alkotmány 18. §-ában szabályozott egészséges környezethez való jogot sérti. Az   Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  a  Btv.-nek   az indítványozók által vitatott szabályai és az Alkotmány 10. §-a között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll  fenn. Az  Alkotmány 10. §-a az állami tulajdon alkotmányos  jellegét és  a  kizárólagos  állami  tulajdon körének  meghatározásának jogforrási szintjét határozzák meg. A Btv. vitatott  szabályai sem  az  állami  tulajdon  nemzeti  vagyon  jellegét,  sem   a kizárólagos  állami  tulajdon  körének  törvényi  szabályozási követelményét nem érintik. Az   Alkotmány   18.   §-ában  szabályozott,   az   egészséges környezethez való jogot az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte,  az  egészséges  környezethez  való  jognak  –  az Alkotmánybíróság   gyakorlatában  irányadó   –   alkotmányjogi sajátosságait a 28/1994. (V. 20.) AB határozatban  (ABH  1994, 134.) munkálta ki. E  határozatában az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az egészséges  környezethez való jog az Alkotmány szabályozásában nem  alanyi  alapjog,  de nem is pusztán alkotmányos  feladat, állam  cél, amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választja meg. „A  környezetvédelemhez való jog (…) elsősorban önállósult  és önmagában  vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos  alapjog, amelynek  az  objektív, intézményvédelmi  oldala  túlnyomó  és meghatározó.  Az  egészséges környezethez való  jog  az  állam környezetvédelemre   vonatkozó   kötelességei   teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért  védelme  korlátozhatóságának  feltételeit  is.  E   jog sajátosságai  folytán  mindazokat  a  feladatokat,   amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia.” (ABH 1994, 138.) E  határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is,  hogy az  Alkotmányban biztosított környezethez való jog a környezet védelmére   és  az  élet  természeti  alapjának  fenntartására vonatkozó   állami  kötelességet  jelenti.   „[A]   jogalkotás garanciális   szerepe  nem  egyszerűen  csupán   fontosabb   a környezetvédelemben, mint az olyan alkotmányos jogoknál,  ahol a  bíróság (Alkotmánybíróság) közvetlen alapjogvédelmet  adhat vagy  alanyi jogi igényeket ismerhet el, hanem – a  dogmatikai lehetőségek  határai  közt  –  mindazokat  a  garanciákat   is nyújtania  kell,  amelyeket az Alkotmány egyébként  az  alanyi jogok tekintetében biztosít.” (ABH 1994, 139-140.) „Ezért  a környezethez való jog intézményes védelmének mértéke nem  tetszőleges. A védelem szintjét a környezethez  való  jog fenti  dogmatikai sajátosságain kívül döntően  befolyásolja  a környezetvédelem  tárgya  is: az  élet  természeti  alapjainak véges   volta   és   a  természeti  károk  jelentős   részének visszafordíthatatlansága, s végül az a tény, hogy mindezek  az emberi  élet  fennmaradásának feltételei. A környezethez  való jog  az  emberi  élethez  való  jog  érvényesülésének  fizikai feltételeit  biztosítja.  Mindez  a  környezethez   való   jog jogalkotással  való védelmének különös, más  jogokéhoz  képest fokozottan szigorú voltát követeli meg.” (ABH 1994, 140.) Határozatában az Alkotmánybíróság megállapította azt is,  hogy az  állam  nem  élvez  szabadságot  abban,  hogy  a  környezet állapotát   romlani   engedje,  vagy   a   romlás   kockázatát megengedje.   A  környezetben  okozott  károk  véges   javakat pusztítanak,   sok   esetben   jóvátehetetlenek,   a   védelem elmulasztása  visszafordíthatatlan folyamatokat indít  meg.  E sajátosságok  miatt  az  egészséges  környezethez   való   jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van. (ABH 1994, 140-141.) Az  egészséges  környezethez való jognak ezt  az  értelmezését figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak az indítványok  alapján azt  kellett  vizsgálnia, hogy a jogalkotó a Btv.  megalkotása során  eleget  tett-e az egészséges környezethez  való  jogból eredő  szabályozási  kötelezettségének. A jogi  szabályozás  – figyelemmel  arra, hogy a Balaton a maga nemében egyedül  álló természeti  értéke hazánknak – megfelelő garanciát nyújt-e  az Alkotmány  18.  §-ában  szabályozott  környezethez  való   jog sérelmét   eredményező  beavatkozásokkal  szemben  a   Balaton medrének, a meder és a part élővilágának védelméhez. Az Alkotmánybíróság ennek során áttekintette, hogy a – Balaton medrének   védelmére  is  értelemszerűen  irányadó   általános vízgazdálkodási,    a    vízminőség-,    a    környezet-    és természetvédelmi  jogszabályokon kívül – vannak-e  olyan  jogi előírások, amelyek speciálisan a Balaton medrének és  a  meder élővilágának  védelmét  hivatottak  biztosítani,  amelyek   az általános  előírásokat  a  Balaton  védelmére  konkretizálják, amelyek  jogszabályi korlátokat állítanak a meder  területének csökkenéséhez vezető, annak élővilágát károsító, veszélyeztető beavatkozásokkal szemben. Ilyen jogszabályi korlátozást állít fel a Btv. vitatott 16. §- a,   illetőleg  38.  §-a  azzal,  hogy  kimondja   a   tómeder csökkentésére,  mederkorrekcióra,  mederfeltöltésre,  a   jogi partvonal megváltoztatására csak a partvonal-szabályozási terv keretei  között  van  mód. A 38. § meghatározza,  hogy  milyen létesítmények,  műtárgyak helyezhetők el  a  tómederben  és  a nádasok  védelmében  tartalmaz szabályt arra  nézve  is,  hogy hogyan. Bizonyos medervédelmi szabályokat tartalmaz a Korm.r. 5.  §-a, azonban ezek a szabályok is keretszabályok, alapvetően a  Btv. 58.  §  b)  pontja  alapján elkészített vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekre bízzák a meder és annak élővilága  védelmét. A Btv. 59. § (1) bekezdésének megfelelően ezeknek a miniszteri rendelettel          elfogadott         vízpart-rehabilitációs tanulmányterveknek a keretei között vizsgálják felül  a  parti települések  önkormányzatai  településrendezési  terveiket  és helyi építési szabályzataikat, amelyek a parti sáv rendezésére vonatkozó konkrét előírások tartalmazzák. A  Balaton nádasainak védelméről külön jogszabály a Balaton és a   parti  zóna  nádasainak  védelméről,  valamint  az  ezeken folytatott  nádgazdálkodás szabályairól  szóló  22/1998.  (II. 13.) Korm. rendelet rendelkezik. A szabályozás áttekintése alapján megállapítható tehát, hogy a Btv.    maga   nem   határozza   meg   a   tómederbe   történő beavatkozásoknak (partvonal korrekció, mederfeltöltés, kikötők elhelyezése,  stb.)  a  víz  és  a  vízi  élővilág  védelmében szükséges jogi korlátait, hanem további tervezésre – partvonal- szabályozási   terv,   vízpart-rekonstrukciós   tanulmányterv, településrendezési tervek – illetőleg e tervek keretei  között az   egyedi   hatósági  tevékenységre  bízza   a   beavatkozás lehetőségeinek és feltételeinek meghatározását. A  Btv.  a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervét és    területrendezési    szabályait    állapítja    meg.    A területfejlesztésről  és területrendezésről  szóló  1996.  évi XXI.  törvény  (a továbbiakban: Tft.) 23. §-a  meghatározza  a területrendezési  tervek alapvető tartalmi  követelményeit.  E tartalmi  követelmények között a 23. § (3) bekezdés d)  pontja kimondja, hogy a területrendezési terveknek tartalmazniuk kell a   környezet-,  a  táj-  és  természetvédelemmel  kapcsolatos térségi feladatokat. Azaz a Btv. feladata az, hogy megteremtse az  összhangot  a Balaton üdülési funkciója, az idegenforgalom és  a környezet védelme között, meghatározza a Balaton tómeder védelmének  konkrét szabályait, azokat a törvényi előírásokat, amelyek korlátot szabnak a természetkárosító beavatkozásoknak. Azzal,  hogy  a Btv. további tervezésre, illetőleg  az  egyedi hatósági   tevékenységre   bízta   a   víz-,   környezet-   és természetvédelem  általános szabályainak  a  Balaton  medrének védelmére történő alkalmazását, ezzel az üdülési funkcióhoz és a   természet   védelméhez  fűződő  érdekek   összehangolását, rendkívül  széles mérlegelési jogkört biztosított  a  terveket jóváhagyó   közigazgatási  szerveknek   és   a   beavatkozások engedélyezésére   jogosult   hatóságoknak.   A   beavatkozások törvényi korlátainak hiánya lehetőséget teremt arra,  hogy  az idegenforgalomhoz      kapcsolódó      gazdasági       érdekek felülkerekedjenek    a   tó   medrének    védelméhez    fűződő környezetvédelmi érdekeken. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az indítványozók  által  vitatott  rendelkezések  önmagukban  nem sértik az Alkotmány 18. §-ában szabályozott környezethez  való jogot,    alkotmányellenes   helyzet    annak    következtében keletkezett,  hogy  a  törvényhozó  úgy  adott  lehetőséget  a természeti  viszonyokba való beavatkozásra, hogy egyúttal  nem alkotta  meg az Alkotmány 18. §-ában szabályozott környezethez való jog érvényesülését biztosító – a tervek elfogadására és a hatósági  jogkörök  gyakorlására  feljogosított  közigazgatási szerveket is kötelező – garanciális rendelkezéseket. Az  Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  49.  § (1)  bekezdése  szerint,  ha  az Alkotmánybíróság   hivatalból  vagy  bárki  indítványára   azt állapítja   meg,   hogy  a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta, és  ezzel  alkotmányellenességet  idézett  elő,  a  mulasztást elkövető   szervet  –  határidő  megjelölésével   –   felhívja feladatának   teljesítésére.   Az   Alkotmánybíróság   állandó gyakorlata    szerint    a   jogalkotó    szerv    jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül  is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a  jogi szabályozás  iránti igény – annak nyomán állott elő,  hogy  az állam  jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és   ezáltal  az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.)  AB  határozat,  ABH 1990, 83, 86.]. Az  Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít  meg akkor  is,  ha alapjog érvényesüléséhez szükséges  jogszabályi garanciák  hiányoznak [37/1992. (VI. 10.)  AB  határozat,  ABH 1992, 227, 232.]. Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmánysértést  nemcsak  akkor  állapít  meg,  ha  az  adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992.  (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott    szabályozási   koncepción   belül   az   Alkotmányból levezethető   tartalmú   jogszabályi   rendelkezés    hiányzik [22/1995.  (III.  31.)  AB határozat,  ABH  1995,  108,  113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V.  8.)  AB  határozat, ABH 1998, 132, 138.]. „A  szabályozás tartalmának  hiányos  voltából eredő alkotmánysértő  mulasztás megállapítása  esetében  is  a mulasztás,  vagy  a  kifejezett jogszabályi  felhatalmazáson nyugvó vagy  ennek  hiányában,  a feltétlen    jogszabályi    rendezést    igénylő    jogalkotói kötelezettség  elmulasztásán alapul.” (4/1999. (III.  31.)  AB határozat, ABH 1999, 52, 57.) A  fentiekre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  –  hivatalból eljárva  –  megállapította,  hogy  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet állt elő annak következtében, hogy az Országgyűlés  a Btv. megalkotása során nem állapította  meg  a tómeder   védelmében  az  Alkotmány  18.  §-ában  szabályozott környezethez  való  jog  érvényesülését  biztosítani  hivatott garanciális rendelkezéseket és felhívta az Országgyűlést arra, hogy   jogalkotói  feladatának  2005.  december  31-ig  tegyen eleget. Az  Alkotmánybíróság a Btv. 16. § (1) bekezdésében, 38.  §  b) pontjában,  valamint a Korm.r. 3. § a)-b)  pontjaiban  foglalt rendelkezések    alkotmányellenességének   megállapítása    és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasította.     2. Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta  a Btv.   20.   §  (1)  bekezdésének  alkotmányosságát   is.   Az indítványozók  álláspontja szerint ez a rendelkezés  sérti  az Alkotmány   10.   §-ának  (1)  bekezdését,  13.   §-ának   (1) bekezdését, valamint 18. §-át. A  Btv.-nek  ez  a szabálya arról rendelkezik,  hogy  a  parti településeken a belterülethez csatlakozó parthossz legkevesebb 30   %-án   5-30  méter  széles  közhasználatú  sétányt   kell kialakítani, figyelemmel a természetes vegetáció megtartására. A   Btv.-nek  ez  az  előírása  nem  közvetlen  végrehajtással érvényesülő   szabály,  megvalósulásához   további   jogalkotó tevékenység szükséges. Olyan előírás, amelyet a Btv. 58. § (2) bekezdésében   kapott   felhatalmazás   alapján   a   vízpart- rehabilitációval érintett területek kijelölése során, valamint vízpart-rehabilitációs    tanulmánytervek,     illetőleg     a településrendezési terveknek az 59. § (1) bekezdésében  előírt felülvizsgálata során figyelembe kell venni.  A  parti  sétány helyét   a   miniszteri   rendeletben   kihirdetett   vízpart- rehabilitációs   tanulmánytervek   figyelembe   vételével,   a településrendezés körében önkormányzati rendelettel elfogadott szabályozási tervek fogják kijelölni. A Btv. vizsgált szabálya önmagában tulajdonosi jogokat nem érint, nem következik belőle az  egészséges környezethez való jog sérelme sem. Az,  hogy  a parti   sétány   kialakítása  együtt   jár-e   az   ingatlanok tulajdonjogának korlátozásával, esetleg elvonásával, illetőleg a   természet  megkárosításával,  annak  függvénye,  hogy  azt pontosan mely területen és milyen módon valósítják meg. A Btv. 20.    §   (1)   bekezdésének   keretei   között,   az   annak érvényesítésére hivatott további jogalkotás feladata, hogy  az Alkotmány  rendelkezéseivel összhangban  szabályozza  a  parti sétány   kialakításának   helyét   és   módját.   Így    annak megállapítására,  hogy a parti sétány kialakítása  sérti-e  az Alkotmány  10.  §  (1) bekezdésében, 13. §  (1)  bekezdésében, valamint  18. §-ában foglalt rendelkezéseket, csak a  vízpart- rehabilitációs  tervek  figyelembe  vételével  elkészített  és önkormányzati  rendelettel  elfogadott  szabályozási   tervek, helyi  építésügyi szabályzatok alapján van mód. A parti sétány kialakítására vonatkozó szabályozás alkotmányosságát ezért, az Alkotmánybíróság csak a szabályozás teljességének ismeretében, a települési önkormányzatok által megalkotott rendeletek ellen benyújtott indítványok alapján tudja megítélni. A  kifejtett  indokokra  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az indítványokat elutasította.                               IV.     1.   Az   egyik   indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróság vizsgálta  azt  is,  hogy  a  Btv. 45.  §-ának  b),c),d),e),f) pontjában,  valamint  46.  §  b)  pontjában  foglalt   építési előírások  tekintetében megállapítható-e az Alkotmány  13.  §- ában szabályozott tulajdonhoz való jog sérelme. Az  Alkotmánybíróság döntéseiben következetesen  hangsúlyozza, hogy  a tulajdonhoz való jog nem korlátlan, a köz érdekében  a közérdekkel arányos módon korlátozható. Az  Alkotmánybíróság  a 64/1993. (XII. 22.)  AB  határozatában (ABH   1993,  373.)  fejtette  ki  álláspontját  az   alapjogi tulajdonvédelem sajátosságairól, és elvi éllel meghatározta  a tulajdonkorlátozás   alkotmányosságának    vizsgálata    során alkalmazandó szempontokat. E határozatában megállapította: „Az   alapjogként  védett  tulajdon  tartalmát  a   mindenkori (alkotmányos)  közjogi  és magánjogi korlátokkal  együtt  kell érteni.  Az  alkotmányos  tulajdonvédelem  terjedelme   mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve  a  korlátozás  módjától is. A másik  oldalról  nézve: ugyanezen  szempontoktól  függően az  adott  fajta  közhatalmi beavatkozás  alkotmányos lehetősége  a  tulajdonjogba  más  és más.” [ABH 1993, 380.] A    tulajdonkorlátozás    alkotmányosságának    megítélésével kapcsolatosan pedig kimondta: „Az  alapjogi  tulajdonvédelem sajátosságai  miatt  az  állami beavatkozás   alkotmányossága  megítélésének  súlypontja,   az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni  tere  a  cél  és  az eszköz,  a  közérdek  és  a tulajdonkorlátozás  arányosságának megítélése lett. Az alapjog-korlátozás szükségessége,  illetve elkerülhetetlensége  vizsgálatánál itt eleve  figyelembe  kell venni,  hogy az Alkotmány 13. § (2) bekezdése a kisajátításhoz csupán  a  ’közérdeket’ kívánja meg, azaz, ha az értékgarancia érvényesül,  ennél  szigorúbb ’szükségesség’  nem  alkotmányos követelmény.”   A  korlátozás  közérdekűségének  vizsgálatával kapcsolatosan   megfogalmazta  azt  is,  hogy  „A   törvénnyel érvényesített ’közérdek’ alkotmánybírósági vizsgálata (…)  nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem   –  (...)  –  arra  kell  szorítkoznia,  indokolt-e   a közérdekre  hivatkozás, illetve, hogy a  „közérdekű”  megoldás nem   sért-e  önmagában  is  valamely  más  alkotmányos  jogot (például  a hátrányos megkülönböztetés tilalmát).” (ABH  1993, 382.) A    közérdek    és    a   tulajdonkorlátozás   arányosságával kapcsolatosan   megállapította,  hogy   „az   Alkotmánybíróság általában  is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek  a beavatkozás  alkotmányosságát eldöntik. Ezzel ellensúlyozhatja azt  a  kényszerű veszteséget, amelyet a jogbiztonság közérdek ’szükségességének’ korlátozott felülvizsgálata miatt  szenved. Aránytalannak   tekinti   például   az   Alkotmánybíróság    a tulajdonkorlátozást,  ha  annak  időtartama  nem  kiszámítható (...).   Más  esetekben  a  tulajdonkorlátozás  arányosságához szükséges  lehet  a kártalanítás. Az Alkotmány  a  13.  §  (2) bekezdés szerinti kisajátításhoz azonnali, feltétlen és teljes kártalanítást   követel   meg.  Az  Alkotmánybíróság   azonban megállapíthatja a tulajdonkorlátozás más eseteiben is, hogy az arányosság  csak  adott kártalanítás mellett áll  fenn.”  (ABH 1993, 381-382.) E határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a közérdekből szükséges korlátozás esetén a beavatkozást igazoló közérdek és tulajdonos kényszerű jogsérelme közötti arányosság megkövetelheti  a veszteség kiegyenlítését, vagy  legalább  is mérséklését  a tulajdon súlyos megterhelése esetén,  illetőleg akkor,  ha  a  törvény a tulajdonosoknak csak  egy  csoportját kényszeríti  teherviselésre, összehasonlítható  tulajdonosokat pedig nem. (ABH 1993, 381.) Az  Alkotmánybíróság  a  13/1998.  (IV.30.)  AB  határozatában ugyancsak  a Balaton üdülőkörzetét érintő építési korlátozások alkotmányosságának vizsgálata kapcsán megállapította: „Föld  tulajdonjogából  fakadóan senkinek  sincs  alanyi  joga arra,  hogy  a  tulajdonában  álló  földterületen  építkezzen, építés  céljára  földjéből  építési  telkeket  alakítson.   Az építéshez   való   jog   csak   az   alkotmányos   jogszabályi előírásoknak  megfelelően  beépíthetővé  nyilvánított  építési területek  tulajdonosait illeti meg alanyi jogosultságként.  E területek   tulajdonosai  is  csak  az  építési   jogszabályok előírásainak   megfelelően  gyakorolhatják  e   jogukat.   Nem tekinthető    a    tulajdonhoz   való   jog   alkotmányellenes korlátozásának,   ha   a  jogszabály  a  beépített   területek növelésének megakadályozása érdekében olyan területekre ír elő telekalakítási  és  építési tilalmat, amelyek  a  jog  korábbi előírásai  szerint sem voltak beépíthetőek.” (ABH  1998,  429, 434.) A  Btv.-nek  az  indítványozó által vitatott rendelkezései  az árutermelés   céljára   szolgáló  mezőgazdasági   területeken, illetőleg  a kertgazdasági területeken való építés  szabályait tartalmazzák. Olyan területekre nézve állapítanak meg  építési előírásokat,  amelyek alapvetően mezőgazdasági művelés  célját szolgálják  és  rendeltetésük  szerint  nem  beépítésre  szánt területek.  A  vitatott szabályok nem tiltják  az  építkezést, hanem   a   beépíthető  terület  nagyságának  és  a   beépítés mértékének és módjának meghatározásával szabályozzák azt.  Így e  szabályok  következtében általában olyan  területeken  vált lehetővé  az építkezés, ahol arra korábban nem volt lehetőség. Ezen  ingatlanok esetében az Alkotmány 13. § (1)  bekezdésében szabályozott tulajdonhoz való jog sérelme fel sem merül. Mivel  a  Btv.  a  Balaton kiemelt üdülőkörzet egészére  nézve állapítja  meg  a mezőgazdasági árutermelési és  kertgazdasági területeken    történő    építkezés   általános    szabályait, előfordulhat, hogy szabályainak érvényesítése egyedi esetekben a  helyi  településrendezési  tervben,  építési  szabályzatban biztosított építési jog megvonásával, illetőleg korlátozásával jár.   Ez  azonban  nem  eredményezi  az  indítványozó   által kifogásolt szabályok alkotmányellenességét. A  Btv. közérdekből a környezet és táj védelme érdekében  írja elő a kifogásolt építési szabályokat és a tulajdonhoz való jog korlátozásának   aránytalansága  azokban  az   esetekben   sem állapítható  meg,  amikor  azok a helyi  építési  szabályokban korábban biztosított építési jogot korlátoznak. A  Btv.  59.  §  (2)  bekezdése előírja, hogy  az  üdülőkörzet területén  lévő  települési  önkormányzatok  a  Btv.  hatályba lépését  követő  négy éven belül kötelesek  településrendezési terveiket és építési szabályzataikat felülvizsgálni és a  Btv. rendelkezéseinek megfelelően módosítani. A  Btv.  45. §-ában foglalt építési előírásokkal kapcsolatosan csak a településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat módosítása  után  lesz  megállapítható  az,  hogy   az   egyes ingatlanokon  a  korábbi szabályok által  biztosított  építési jogokat  korlátozzák-e,  ugyanis  a  Btv.  45.  §  a)   pontja lehetőséget   ad   arra,  hogy  az  alövezet   területéből   a településrendezési  tervek készítése során  –  ha  az  övezeti szabályozások  összessége lehetővé teszi  –  beépítésre  szánt területet jelöljenek ki. Azokra  az  esetekre nézve pedig, amikor a  Btv.  e  szabályai alapján   megalkotott   településrendezési   tervek,   építési szabályzatok  a tulajdonhoz való jog olyan súlyos korlátozását eredményezik,    amelyekben    a    tulajdonkorlátozás    csak kártalanítás   mellett  tekinthető  arányosnak,   az   épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi  LXXVIII. törvény   (a   továbbiakban:  Étv.)  30.  §-a   biztosítja   a kártalanítás lehetőségét. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében szabályozott  tulajdonhoz való jog sérelme alapján  a  Btv.  a Btv.  45. §-ának b),c),d),e),f) pontjában, valamint 46.  §  b) pontjában  foglalt építési előírások alkotmányellenessége  nem állapítható meg.        2.  Ugyanezen  indítványozó  kérte  a  Btv.  3.  §  (2) bekezdése,    valamint   a   3.   és   4.   számú   melléklete alkotmányellenességének  megállapítását  is.  Az  indítványozó álláspontja szerint a Btv. 3. § (2) bekezdésében meghatározott M=1:100  000 méretarányú tervek nem teszik lehetővé  az  egyes övezetek,  alövezetek  határainak  pontos  megállapítását.  Az egyes   övezetek,   alövezetek  határainak   közelében   fekvő ingatlanok  esetén nem állapítható meg az, hogy azok  pontosan melyik  övezetbe, alövezetbe esnek és ennek következtében  nem állapítható  meg  az sem, hogy közigazgatási ügyekben  a  Btv. mely  előírásait kell alkalmazni. Az indítványozó  álláspontja szerint   ez   sérti  az  Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét. A  területrendezési  terveknek a Tft. 23. §  (3)  bekezdésében szabályozott  tartalmi  előírások  alapján  nem  célja   –   a tervezési  terület  nagy kiterjedése miatt műszakilag  nem  is lenne  megoldható – a terület-felhasználási, építési előírások telekhatár  mélységű  meghatározása. A  telekhatár  pontosságú tervezés kötelezettségét a településrendezési tervezés körében készített  szabályozási  tervekkel szemben  támasztja  a  jogi szabályozás.  Az  Étv.  12. § (4) bekezdése  előírja,  hogy  a szabályozási tervet a szükséges vízszintes, magassági és egyéb adatokat tartalmazó olyan méretarányú térképen kell ábrázolni, hogy   annak   megállapításai  az  egyes   telkekre,   építési területekre   és  közterületekre  egyértelműen  értelmezhetőek legyenek.  Ennek  megfelelően az övezeti és alövezeti  határok telekhatár  mélységű  meghatározását a Btv.  59.  §-a  alapján felülvizsgált   és  módosított  településrendezési   rendezési tervek fogják tartalmazni. A  Btv.  59. §-a alapján a települési önkormányzatok a törvény hatályba   lépésétől  számított  négy  éven  belül   kötelesek településrendezési   terveiket  és   építési   szabályzataikat felülvizsgálni  és  elfogadni,  azoknak  a  településeknek  az önkormányzatai, ahol nem volt településrendezési terv öt  éves határidőt  kaptak  a  településrendezési  tervek  és  a  helyi építési szabályzat elkészítésére. A   településrendezési  tervezés  időszakában,   illetőleg   a településrendezési  tervekkel  nem  érintett   területeken   a rendezési   tervek  elfogadását  követően  is,  vannak   olyan ingatlanok,  amelyek  esetében –  a  Btv.  mellékletét  képező tervlapok  méretarányai miatt (mert a tervlapon  az  alövezeti határt  jelző vonal egész ingatlanok területét lefedi)  –  nem dönthető el, hogy mely alövezetbe tartoznak. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint  ez  a  jogi  helyzet sérti   az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  szabályozott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét. Az  Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette,  hogy  a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében  az  állam,  a jogalkotó  kötelezettségévé teszi  azt,  hogy  a  jogszabályok világosak,     egyértelműek    és     működésüket     tekintve kiszámíthatóak,   előreláthatóak   legyenek   a   jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH  1992, 59, 65-66.;] Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette azt is,  hogy  a  jogbiztonság  eleme  a  világos,  felismerhetően értelmezhető normatartalom. A jogszabály értelmezhetetlensége, eltérő  értelmezést  engedő volta, kiszámíthatatlan  helyzetet teremt   a   norma  címzettjei  számára,  lehetőséget   ad   a szubjektív, önkényes jogalkalmazásra. [54/2004. (XII. 15.)  AB határozat, ABK 2004. december, 14422, 14447.] A  Btv.  mellékleteként  közzétett tervlapok  a  Btv.  szerves részei,  a  Btv.  övezeti, alövezeti  előírásai  csak  azokkal együtt  értelmezhetők.  Ha  az övezeti,  alövezeti  határok  a tervlapok  méretarányai miatt egyes ingatlanok  vonatkozásában nem   állapíthatók  meg,  vagy  nem  állapíthatók  meg  minden kétséget  kizáróan,  a jogalkalmazó döntésétől  függ,  hogy  a konkrét   ingatlan   esetében  melyik   övezetre,   alövezetre vonatkozó  előírásokat  alkalmazza.  (Az  indítványozó   által vázolt ügyben ez a jogalkalmazói mérlegelés azt jelenti,  hogy ha  kertgazdasági területek alövezetébe sorolják az ingatlanát 1500m2-nél,   ha  az  árutermelési  mezőgazdasági   alövezetek területébe,   2   ha-nál  nagyobb  területre  kaphat   építési engedélyt.) Ez a jogi helyzet magában hordozza az önkényes,  a törvény   céljaival   ellentétes,   diszkriminatív    és    az ingatlantulajdonosok tulajdonhoz való jogát  a  törvényen  túl korlátozó   jogalkalmazás  lehetőségét  és  kiszámíthatatlanná teszi  a  jogalanyok  számára  a  szabályozott  jogintézmények működését. A    Btv.   megalkotása   során   a   jogalkotó   számolt    a területrendezési  tervek esetében a tervlapok  méretarányaiból eredő  jogértelmezési problémák felmerülésével. Ezért  a  Btv. 60.   §   (2)   bekezdésében  a  Tft.  27.  §  (1)  bekezdését kiegészítette egy új j) ponttal, amelyben felhatalmazást adott a   Kormánynak   arra,  hogy  rendeletben  állapítsa   meg   a területrendezési    tervek   térségi   szabályozása    övezeti tervlapjain  meghatározott  alövezeti  határok  és  a  térségi szerkezeti  tervben  meghatározott  infrastruktúra   hálózatok nyomvonalainak  pontosítására  vonatkozó  eljárási  rendet.  A Kormány ezt a rendeletet nem alkotta meg. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a  Btv.  3.  és  4.  számú  mellékletével  kapcsolatosan keletkezett,  a jogbiztonságot sértő alkotmányellenes  helyzet annak  következtében állt elő, mert a Kormány nem tett  eleget törvényi   felhatalmazáson  alapuló  jogalkotási  feladatának. Ezért  határozatának a rendelkező részében kimondta,  hogy  az Alkotmány  2. § (1) bekezdését sértő alkotmányellenes  helyzet jött létre annak következtében, hogy a Kormány nem szabályozta a   területrendezési   tervek  térségi  szabályozása   övezeti tervlapjain  meghatározott  alövezeti  határok  és  a  térségi szerkezetei  tervben  meghatározott  infrastruktúra  hálózatok nyomvonalainak   pontosítására  vonatkozó   eljárási   rendet. Egyúttal   felhívta   a   Kormányt  arra,   hogy   jogalkotási feladatának 2005. június 30-ig tegyen eleget.       3. Ez az indítványozó sérelmezte azt is, hogy a Btv. 54. §  b)  pontja alapján a Btv. rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Álláspontja szerint ez a  szabály sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. A  Btv. 54. § b) pontjának alkotmányosságát az Alkotmány 2.  § (1)   bekezdése   alapján  az  Alkotmánybíróság  349/B/2001.AB határozatában    már    elbírálta.    E    határozatában    az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy a Btv.  a  kihirdetését megelőző  időre  kötelezettséget, illetőleg jogi  felelősséget nem   állapít  meg,  szabályai  a  hatálybalépését  megelőzően keletkezett  és  lezárt jogviszonyokat, szerzett  jogokat  nem érintenek,  így  a  hatálybaléptető rendelkezés  a  visszaható hatályú   jogalkotás  tilalmába  nem  ütközik,   nem   találta alkotmányellenesnek a törvény alkalmazására való  felkészülési időt  sem. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság  úgy ítélte meg, hogy a Btv. 54. § b) pontja az Alkotmány 2. §  (1) bekezdésében    szabályozott   jogállamiság   elvéből    folyó jogbiztonság követelményét nem sérti. (ABH 2002, 1241.) Az   Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak közzétételéről  szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt  3/2001.  (XII.  3.) Tü. határozata  (a  továbbiakban: Ügyrend)  31. §-ának c) pontja szerint az Alkotmánybíróság  az eljárást  megszünteti,  ha  az indítvány  az  Alkotmánybíróság által  érdemben  már elbírált jogszabállyal azonos  jogszabály (jogszabályi  rendelkezés) felülvizsgálatára  irányul,  és  az indítványozó  az  Alkotmánynak ugyanarra  a  §-ára,  illetőleg alkotmányos   elvére  (értékére)  –  ezen   belül   –   azonos alkotmányos  összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). A  jelen esetben megállapítható, hogy az indítványokkal azonos tartalmú indítványokat az Alkotmánybíróság már elbírált, ezért az  Alkotmánybíróság  a rendelkező részben  foglaltak  szerint határozott.                               V.        1.   Az   Alkotmánybíróságnak  az  indítványok  alapján vizsgálnia kellett azt is, hogy az indítványozó érvei  alapján az Alkotmány 18. §-ának sérelme miatt megállapítható-e a Btv., a Korm.r. és a Korm.hat. egészének alkotmányellenessége.         1.1.    E    vizsgálata    során    az    Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a Korm.hat.-ot  2004.  április  19-ével hatályon  kívül  helyezte  az  1075/2003.  (VII.  30.)   Korm. határozatban  foglaltak  időarányos  felülvizsgálatáról  és  a Balatonnal    kapcsolatos   további   intézkedésekről    szóló 1033/2004.   (IV.   19.)   Korm.   határozat   37.   §-a.   Az Alkotmánybíróság  hatásköre az Abtv. 1. §  b)  pontja  alapján hatályos  jogszabály, illetve az állami irányítás  egyéb  jogi eszköze  alkotmányosságának utólagos vizsgálatára  terjed  ki. Hatályon  kívül  helyezett jogszabály, állami irányítás  egyéb jogi    eszköze   alkotmányossági   vizsgálata    a    konkrét normakontroll  két  esetében, az Abtv.  38.  §  (1)  bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz  alapján lehetséges. Tekintettel arra, hogy a Korm.hat. ellen  benyújtott  indítvány nem tartozik  ebbe  a  körbe,  az Alkotmánybíróság     a    Korm.hat.    alkotmányellenességének megállapítására  irányuló eljárást –  az  Alkotmánybíróság  az Ügyrend 31. §-ának a) pontja alapján – megszüntette.         1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Btv. és  a Korm.r.    egésze    alkotmányellenességének   megállapítására irányuló indítvány megalapozatlan. Az    Alkotmány    32/A.    §-a   alapján    a    jogszabályok alkotmányosságának  vizsgálata  tartozik  az  Alkotmánybíróság hatáskörébe.  Az  Alkotmánybíróság sem az  Alkotmány,  sem  az Abtv.  alapján nem rendelkezik felhatalmazással arra,  hogy  a jogszabályok célszerűségét, szakszerűségét, átgondoltságát,  a jogi  szabályozás  mögött  rejlő  esetlegesen  jogellenes,   a jogszabály  kijátszására irányuló szándékot  vizsgálja.  Nincs hatásköre  arra  sem,  hogy a jogszabályok  megalkotása  során figyelembevett tényhelyzet, adatok, nyilvántartások,  valamint a  törvény  végrehajtása  során  hozott  egyedi  közigazgatási döntések jogszerűségét, alkotmányosságát megvizsgálja. A  Btv.  és  a  Korm.r. rendelkezései alapján – figyelemmel  a környezet,  természet,  az  erdők,  a  termőföld,  az  épített környezet,   a   műemlékek,  kulturális  javak  védelmére,   a vízgazdálkodásra  vonatkozó jogszabályok azon rendelkezéseire, amelyeket  a Btv. és a Korm.r. végrehajtása során is  be  kell tartani – a természetrombolásnak olyan mértékű veszélye,  amit az indítványozó állít, nem állapítható meg. Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság a  Btv.  és  a  Korm.r. alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.     2.  Az  indítvány  alapján  az Alkotmánybíróságnak  állást kellett foglalni abban a kérdésben is, hogy a Btv. 16.  §  (1) bekezdésében,  a Korm.r. 21. §-ában, valamint a Korm.hat.  28. pontjában  előírt határidők betartása miatt az Abtv.  49.  §-a alapján     van-e     helye     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának.         2.1.  Az  Abtv. 49. §-a alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására  akkor  van  mód,  ha   a jogalkotó  szerv jogalkotói feladatát elmulasztotta  és  ezzel alkotmányellenességet idéz elő. Azaz,   az   Alkotmánybíróságnak  mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására nincs hatásköre akkor,  ha az állami szerv nem jogalkotói kötelezettségét mulasztja el. A Btv.   16.  §  (1)  bekezdése  a  partvonal-szabályozási  terv elkészítésére,  illetőleg felülvizsgálatára írt  elő  határidő tűzésével kötelezettséget. A partvonal-szabályozási  terv  nem jogszabály, így a Btv. 16. § (1) bekezdésében előírt  törvényi kötelezettség  nem  teljesítése miatt az Alkotmánybíróság  nem jogosult    mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség megállapítására. Ezért  az  Alkotmánybíróság  a Btv.  16.  §  (1)  bekezdésével összefüggésben  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása  iránt benyújtott indítványt –  hatáskör  hiánya miatt – az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.       2.2.  Az  indítványozó  által  a  vízpart-rehabilitációs szabályozással      összefüggésben     megállapítani      kért alkotmányellenes   jogalkotói   mulasztásra   vonatkozóan    a következőket állapította meg. A   Btv.   végrehajtásához   szükséges  vízpart-rehabilitációs szabályozásról  a  Btv.  58-59. §-ai rendelkeznek.  Az  58.  § felhatalmazást  adott  a  Kormánynak  arra,  hogy  a  vízpart- rehabilitáció    szabályozási   követelményeit   meghatározza, egyúttal a területfejlesztésért és területrendezésért  felelős miniszter     kapott    felhatalmazást    arra,     hogy     a kormányrendeletben meghatározott követelményeknek  megfelelően lehatárolja a vízpart-rehabilitációval érintett területeket és elkészíttesse  és  rendeletben kiadja a vízpart-rehabilitációs tanulmányterveket.  A  Kormány az  e  felhatalmazáson  alapuló jogalkotási feladatának a Korm.r. megalkotásával tette eleget. A   Korm.r.   21.  §-a  úgy  rendelkezett,  hogy  a   vízpart- rehabilitációs tanulmányterveket legkésőbb 2003. július 15.-ig el  kell  fogadni. A Korm.r. 21. §-át s ezzel a benne  foglalt határidőt  a  213/2003. (XII. 10.) Korm.  rendelet  4.  §  (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. A   Korm.  rendelet  alapján  a  regionális  fejlesztésért  és felzárkóztatásért  felelős  tárca  nélküli   miniszter   2004. szeptembere  óta folyamatosan alkotja meg a parti  települések vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel  érintett területének    lehatárolásáról    és    vízpart-rehabilitációs tanulmánytevének  elfogadásáról szóló miniszteri  rendeleteket (ld.: 18/2004. (IX. 11.) TNM rendelet Keszthely, 19/2004. (XI. 9.)  TNM  rendelet Balatonmáriafürdő, 20/2004.  (XI.  9.)  TNM rendelet   Balatonlelle,  21/2004.  (XI.  9.)   TNM   rendelet Balatonboglár, 22/2004. (XI. 12.) TNM rendelet Balatonföldvár, 30/2004.  (XII.  10.) TNM rendelet Gyenesdiás, 31/2004.  (XII. 10.)  TNM  rendelet Vonyarcvashegy, 32/2004.  (XII.  17.)  TNM rendelet     Balatonederics,    stb.    vízpart-rehabilitációs szabályozási     követelményekkel     érintett     területének lehatárolásáról   és  vízpart-rehabilitációs  tanulmánytevének elfogadásáról). A  Btv. 59. § (1) bekezdése a parti települések önkormányzatai számára   kötelező   feladatként  írta  elő,   hogy   a   Btv. hatálybalépését  követő  három éven  belül  településrendezési terveiket   és  helyi  építési  szabályzataikat   a   vízpart- rehabilitációs  követelményeknek és a  miniszteri  rendelettel kihirdetett tanulmánytervekkel összhangban vizsgálják felül és módosítsák.  Tekintettel arra, hogy a Korm.hat.  elfogadásakor látható  volt, hogy a tanulmánytervek elfogadására a  Korm.r.- ben  meghatározott  határidőn belül nem  fog  sor  kerülni,  a Korm.hat.    28.    pontja    a    területfejlesztésért     és területrendezésért  felelős  tárca  nélküli  miniszter  és  az igazságügyminiszter  számára feladatul szabta,  hogy  készítse elő   a   Btv.   59.   §-ában   a  településrendezési   tervek felülvizsgálatára    és    módosítására    előírt     határidő módosításához szükséges törvénytervezetet és a törvényjavaslat benyújtásának  határidejét  2003. szeptember  30.-ban  jelölte meg.  A Btv. 59. §-ában a településrendezési tervek és a helyi építési    szabályzatok   számára   előírt    határidőket    a területfejlesztésről  és területrendezésről  szóló  1996.  évi XXI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2004. évi LXXV. törvény 22. § (2) bekezdése – még a Btv. 59. §- ában   eredetileg   megjelölt  határidők   lejárta   előtt   – módosította. A Btv. módosított 59. § (1) bekezdése  szerint  a parti települések önkormányzatai a Btv. hatálybalépését követő négy  éven  belül  kötelesek településrendezési  terveiket  és helyi   építési   szabályzataikat   a   vízpart-rehabilitációs tanulmánytervekkel összhangban felülvizsgálni. Az  Abtv.  49.  §-a  alapján  önmagában  valamely  jogalkotási kötelezettség,   jogalkotási  feladat   teljesítésére   előírt határidő   elmulasztása  nem  alapozza  meg   a   mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenesség    megállapítását.     Az Alkotmánybíróság          mulasztásban           megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor állapíthat meg,  ha  a  jogalkotói feladat elmulasztása alkotmányellenes helyzetet is előidéz.  A Btv.  20.  §  (2)  bekezdése alapján  megállapítható,  hogy  a vízpart-rehabilitáció     végrehajtásának     feltétele      a tanulmánytervek,  valamint azok alapján  a  településrendezési tervek   és   helyi   építési  szabályzatok   elkészítése   és elfogadása, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a vízpart- rehabilitációs   tanulmánytervek  és   a   parti   települések településrendezési    terveinek,    építési    szabályzatainak elkészítésére előírt jogszabályi határidők elmulasztása  miatt az  indítványozó  által  vázolt alkotmányellenes  helyzet  nem következett     be,     így     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség  nem  állapítható  meg.  Ezért   az   erre irányuló indítványt elutasította. Az  Alkotmánybíróság az érdekeltek széles  körére  tekintettel elrendelte   határozatának   a   Magyar   Közlönyben   történő közzétételét.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke,                      előadó alkotmánybíró                                           Dr. Bagi István           Dr. Bihari Mihály           alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                           Dr. Erdei Árpád         Dr. Harmathy Attila           alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                           Dr. Kiss László        Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró                 alkotmánybíró                                               Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva                          alkotmánybíró Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye       A  határozattal  annyiban  nem  értek  egyet,  hogy  nem állapította   meg  a  tulajdonhoz  való  jog  érvényesülésének garanciáit biztosító jogszabály megalkotásának elmulasztásában megnyilvánuló  alkotmányellenességet.  Álláspontom  szerint  a határozatnak  ebben  a  tekintetben is  hivatalból  mulasztást kellett  volna megállapítania, és fel kellett volna hívnia  az Országgyűlést  a tulajdonhoz való jog érvényesülését  szolgáló szabályok megalkotására.      Indokaim a következők:      1. Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar  Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való  jogot.  Az Alkotmánybíróság gyakorlata a tulajdonhoz való jogot kezdettől fogva   alapvető  jogként  értelmezi.  Ennek   megfelelően   a tulajdonjogra  is  érvényes  az  az  elv,  hogy  alapvető  jog korlátozására  csak  kényszerítő ok miatt és  olyan  mértékben kerülhet  sor,  amennyire feltétlenül szükséges [7/1991.  (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25, 26.].        A   tulajdonhoz  való  jog  alkotmányos  védelme  attól függetlenül  fennáll,  hogy  milyen  jogalanyról  van  szó.  A rendszerváltozás  előtt a jogszabályok tulajdonformák  szerint különböztettek.   Az  akkori  gazdasági  rendszer   lényegéhez tartozott   az  állami  tulajdon  privilegizált  helyzete,   a magántulajdon  korlátozott védelme, és ez az  Alkotmány  1949. évi  szövegének  több  rendelkezésében is kifejezésre  jutott. Ezért volt szükség arra, hogy a vonatkozó szabályokat ne  csak hatályon  kívül  helyezzék, hanem a  rendszer  megváltozásának lényeges  elemeként  az Alkotmány 9. §-a (1)  bekezdésének  az 1989. évi XXXI. törvénnyel meghatározott új szövege kimondja a köztulajdon  és  a  magántulajdon  egyenjogúságát  és  egyenlő védelmét.   Az   Alkotmány  alapján  a   tulajdonjog   védelme tulajdonformáktól  független [21/1990. (X. 4.)  AB  határozat, ABH 1990, 73, 81.].      2.  Az  Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése rendelkezik  a tulajdonjog  teljes  elvonásáról.  Kimondja,  hogy   tulajdont kisajátítani   csak   kivételesen,   közérdekből,   törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Ez a tulajdonjog védelmét szolgáló szabály  azokra  az  esetekre  is  vonatkozik,  amelyekben   a tulajdonjog   elvonása   törvényi   rendelkezéssel    történik [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 82.].       Az   Alkotmány  13.  §-ának  (2)  bekezdése  a  tulajdon elvonásának feltételeként szabja meg – a kártalanítás  mellett –  azt, hogy erre csak kivételesen kerüljön sor, ha a közérdek ezt  megköveteli.  A  közérdek  által  megkövetelt,  kivételes körülmény   jelenti  ebben  az  esetkörben  az  alapvető   jog korlátozásának kényszerítő okát. Ennek megfelelően a  tulajdon elvonásának   eseteiben  az  alkotmányossági  vizsgálat   arra irányul,   hogy  indokolt-e  a  közérdekre  való   hivatkozás, valamint,  hogy a közérdekűnek minősített megoldás nem  sért-e valamely  más  alkotmányos jogot is [64/1993.  (XII.  22.)  AB határozat, ABH 1993, 373, 382.].      Az  Alkotmány  13.  §-a  (2)  bekezdésében  meghatározott bármelyik  feltétel (így például a közérdek) hiánya  esetén  a tulajdont   elvonó   egyedi  hatósági  aktus   vagy   törvényi rendelkezés alkotmányellenes [27/1991. (V. 20.) AB  határozat, ABH 1991, 73, 77.].      Kisajátításnál  az  Alkotmány 13.  §-ának  (2)  bekezdése alapján a tulajdon védelmét szolgálja annak vizsgálata, hogy a közérdek   megléte   esetén   is  fennáll-e   a   kivételesség követelménye.  Ez  adott esetben annak  ellenőrzését  jelenti, hogy   a   közérdekű  célt  annál  az  ingatlannál  indokolt-e megvalósítani,  amelyre a kisajátítást kérik  (479/B/1993.  AB határozat,  ABH  1993,  665,  667-668.).  Az  Alkotmánybíróság gyakorlata  szerint  alkotmányellenes az a szabályozás,  amely korlátozza  a  kisajátítást kimondó  határozat  bíróság  által történő felülvizsgálatát [58/1991. (XI. 8.) AB határozat,  ABH 1991, 288, 290.].        3.  Az  Alkotmánybíróság gyakorlata  összhangban  van  az Emberi  Jogok  Európai Bírósága által követett  elvvel,  amely szerint igazságos egyensúlyt kell teremteni a közérdek  és  az egyén alapvető jogának (a tulajdonjognak) a védelme között. Az egyensúly vizsgálata körében a Bíróság ellenőrzi, hogy valóban fennáll-e a közérdek és hogy az elérni kívánt céllal arányos-e a  korlátozás (Chassagnou and others v. France, 1999.  április 29-i határozat, nos. 25088/94, 28331/95, 28443/95, 75, 91, 92. pont, National & Provincial Building Society and others v. The United   Kingdom,   1997.   október   23-i   határozat,    no. 117/1996/736/933-935, 78, 80, 82. pont).         4.   A   Balaton  Kiemelt  Üdülőkörzet  Területrendezési Tervének   elfogadásáról   és   a  Balatoni   Területrendezési Szabályzat  megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény  (a továbbiakban:  Btv.)  20.  §-ának  (1)  bekezdése  szerint  az üdülőkörzet   valamennyi  parti  településén  a  belterülethez csatlakozó  parthossz legkevesebb 30 %-án  5-30  méter  széles közhasználatú  parti  sétány alakítandó  ki.  A  Btv.  3.  §-a kimondta,  hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének  munkarészei közül a térségi szerkezeti tervet  és  a térségi   szabályozás  övezeti  tervlapjait  az   Országgyűlés elfogadja  és  ezek  a  Btv. 3. illetve 4.  számú  mellékletét képezik.  A  térségi  szerkezeti tervet  tartalmazó  3.  számú melléklet 2.3 pontja a térség jelentőségét azzal az adattal is érzékelteti,  hogy a tóparton a parti sávban ma 134.000  ember él.  A  terv  a  Balaton  északi  partján  mozaikos  ökológiai térszerkezet,  ökológiai hálózat kialakítását, a  déli  parton egy   összefüggő   védett   természeti   terület   kijelölését tartalmazza.      A  Btv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a Balaton kiemelt üdülőkörzetének  területére, valamint  a  kiemelt  üdülőkörzet partközeli településeire vonatkozó területrendezési szabályait és   építési  feltételeit  a  Balatoni  Területrendezésnek  az Országgyűlés által – a Btv. 3. §-a (1) bekezdésének c)  pontja szerint – megállapított Szabályzata határozza meg.       A   Btv.   59.  §-a  előírta,  hogy  a  Balaton  kiemelt üdülőkörzet parti településein, továbbá az üdülőkörzeten  levő településeken    a    törvény    hatálybalépésekor    érvényes településrendezési terveket és helyi építési szabályzatokat  a vízpart-rehabilitációs      szabályozási      követelményeknek megfelelően és a vízpart-rehabilitációval érintett területekre készülő tanulmánytervekkel összhangban felül kell vizsgálni és módosítani  kell. Az 58. § pedig felhatalmazta  a  Kormányt  a vízpart-rehabilitációs       szabályozási        követelmények meghatározására,  a területfejlesztésért és területrendezésért felelős   minisztert   pedig   a   településrendezési   tervek felülvizsgálatához szükséges tanulmánytervek  elkészíttetésére és rendeletben való kiadására.      A  területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi  XXI.  törvény (a továbbiakban: Tft.) 6. §-ának d)  pontja szerint  –  a  Btv. rendelkezéseivel összhangban –  a  Balaton kiemelt  üdülőkörzet területrendezési tervét  az  Országgyűlés törvénnyel  fogadja  el.  A  23. §  (1)  bekezdése  szerint  a területi tervezés alapja a területrendezési terv.      A  fenti  rendelkezésekből az  állapítható  meg,  hogy  a törvénnyel  elfogadott  területrendezési  terv  és  az   annak megfelelően,   törvényi  felhatalmazás   alapján   kibocsátott rendeletben  meghatározott részletadatok  alapján  megvalósuló tulajdonkorlátozás vagy tulajdonelvonás esetén a bíróság  csak a kártalanítás mértékét vizsgálhatja, a tulajdonjog sérelmének jogosságát nem.         5.   Annak   vizsgálatánál,  hogy  a   Balaton   kiemelt üdülőkörzet   területfejlesztésénél   és   területrendezésénél mennyiben   érvényesülhet  az  Alkotmánybíróság  részéről   az ellenőrzés, a következőket kell figyelembe venni:      a/  Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény   a   településrendezési   tervek   kialakítására   és elfogadására hasonló eljárást alakított ki, mint a  Tft.  Erre az  eljárásra a 69/2002. (XII. 17.) AB határozat megállapítása szerint  garanciális szabályok vonatkoznak, amelyek  előírják, hogy   az   önkormányzatok  az  érdekelt  államigazgatási   és érdekképviseleti   szervekkel  kötelesek  egyeztetni   és   az egyeztetésbe kötelesek a lakosságot is bevonni (ABH 2002, 398, 405.).       A  településrendezési  tervekről  szóló  szabályokat  az 53/B/2003.  AB határozat is vizsgálta és azt állapította  meg, hogy   ezek   a  rendelkezések  olyan  eljárások,   megoldások alkalmazását   teszik   kötelezővé,  amelyek   a   tulajdonjog korlátozhatóságát  a minimumra csökkentik.  Erre  tekintettel, valamint a 69/2002. (XII. 17.) AB határozatra hivatkozással  a határozat  nem  állapította meg azt, hogy a településrendezési terv  önkormányzati rendelettel történő meghatározása  sértené az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogról szóló szabályát (ABH 2003, 1554, 1559.).        b/  A Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervét az Országgyűlés törvényben fogadja el, egyes részleteket pedig a  Kormány  és  az illetékes miniszter rendelete határoz  meg. Ebben   az  esetben  nem  érvényesül  az  állampolgári  szintű érdekegyeztetés.   A   13/1998.   (IV.   30.)   AB   határozat megsemmisítette  a Balaton üdülőkörzet egyes  településein  az építési tevékenység átmeneti korlátozásáról szóló 1/1989.  (I. 1.) ÉVM rendeletet. A megsemmisítés egyik indoka az volt, hogy bár  a  tulajdonjognak  rendeletben meghatározott  korlátozása közérdekű  volt,  de sértette az arányosság követelményét.  Az Alkotmánybíróság   –  állandó  gyakorlatával   összhangban   – hangsúlyozta,  hogy  a  tulajdonjog  korlátozása  csak   akkor tekinthető  alkotmányosnak,  ha  a  korlátozás  időtartamát  a törvényi  rendezés pontosan, kiszámíthatóan és ellenőrizhetően biztosítja (ABH 1998, 429, 435.).       A   Btv.   egyes  rendelkezéseinek  alkotmányosságát   a 349/B/2001. AB határozat az Alkotmány 2. §-ának (1)  bekezdése alapján  vizsgálta. A határozat indokolása kiemelte, hogy  nem került  sor  a  Btv.  szabályainak  a  tulajdonhoz  való   jog szempontjából   történő  ellenőrzésére.  Az   Alkotmánybíróság hangsúlyozta,  hogy  a  tulajdonhoz  való  jog  korlátozásának vizsgálata  csak  esetről esetre, a településrendezési  tervek ismeretében lehetséges (ABH 2002, 1241, 1252.).        A   tulajdonjog   korlátozása   alkotmányosságának    a kényszerítő  ok  megléte szempontjából  történő  vizsgálatánál számításba  kell  azonban venni, hogy  az  Alkotmánybíróság  a közérdek   meglétét   elfogadja  és  a   természetvédelmet   a tulajdonos   jogánál   nagyobb   súlyúnak   tekinti,   ha   az önkormányzati rendelet a magas szintű jogszabályban  kimondott természetvédelmi   rendelkezésen   alapul    (80/B/2001.    AB határozat,  ABH  2001,  1465, 1469.). A törvényben  elfogadott területrendezési   terv,  valamint  a  kormányrendeletben   és miniszteri  rendeletben  meghatározott egyes  részletszabályok esetén az Alkotmánybíróság által aligha ellenőrizhető, hogy az egyes   ingatlanok   tekintetében  fennáll-e   a   tulajdonjog korlátozásának vagy elvonásának a kivételessége, a kényszerítő ok.         Az  elmondottakból  az  következik,  hogy  hiányoznak  a tulajdonhoz   való   jog   védelmének   garanciális   eljárási szabályai.        6.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49.  §-ának  (1)  bekezdése szerint,  ha  az  Alkotmánybíróság indítványra  vagy  hivatalból  azt  állapítja  meg,   hogy   a jogalkotó    szerv   elmulasztotta   jogszabályból    származó jogalkotói  feladatát  és ezzel alkotmányellenességet  idézett elő,   felhívja  a  mulasztást  elkövető  szervet  feladatának teljesítésére.      Az  Alkotmánybíróság  37/1992. (VI.  10.)  AB  határozata alapján   kialakult   gyakorlat   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít meg azokban  az  esetekben  is, amelyekben alapjog érvényesülését akadályozza az a tény,  hogy az ehhez feltétlenül szükséges szabályozás hiányzik (ABH 1992, 227, 232.).      A  Btv.  nem határozta meg a területrendezési terv  és  a területrendezési szabályzat kidolgozásának azokat az  eljárási szabályait,  amelyek lehetővé tennék az Alkotmány  13.  §-ában meghatározott  tulajdonhoz való jog  érvényesítését.  Ezért  a mulasztást hivatalból meg kellett volna állapítani. Budapest, 2005. április 4.                                            Dr. Harmathy Attila                                                  alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Act CXII of 2000 on the Adoption of the Land Use Plan for the Lake Balaton Special Resort Area and the Establishment of the Lake Balaton Land Use Regulations
Number of the Decision: .	11/2005. (IV. 5.)
Date of the decision: .	04/04/2005
.
. en_0011_2005.pdf