Hungarian
Ügyszám:
.
19/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 35/1995. (VI. 2.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/163
.
A döntés kelte: Budapest, 05/30/1995
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

         Az    Alkotmánybíróság    jogszabályi    rendelkezés
    alkotmányellenességének  utólagos  vizsgálatára  irányuló
    indítvány alapján meghozta a következő

                          határozatot :

         Az    Alkotmánybíróság    megállapítja,    hogy    a
    felsőoktatásról szóló  1993. évi  LXXX. törvény 82. § (2)
    bekezdésének második fordulata annyiban alkotmányellenes,
    hogy  a   felsőoktatás   valamennyi   intézménytípusából,
    szakágazatából,   képzési    szintjéből   és   formájából
    megkülönböztetés  lehetősége   nélkül   kizárja   azt   a
    személyt, aki a közügyektől eltiltás büntetésének hatálya
    alatt áll.  Ezért ezt  a rendelkezést  1996. december 31.
    napjával megsemmisíti.

         A megsemmisítést követően az 1993. évi LXXX. törvény
    82. §  (2) bekezdésének  hatályos szövege  a következő  :
    "Az (1)  bekezdésben említett  jog nem  illeti meg  azt a
    személyt, aki cselekvőképtelen".

         Az  Alkotmánybíróság  ezt  a  határozatát  a  Magyar
    Közlönyben közzéteszi.
                              Indokolás

                                  I.
           Az indítványozó  a felsőoktatásról  szóló 1993.  évi
      LXXX. törvény  ( a továbbiakban  :   Fot.  )  82.  §  (2)
      bekezdésének  második  fordulata  alkotmányellenességének
      megállapítását  és   megsemmisítését  kérte.  Álláspontja
      szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 70/F.
      §-ában  biztosított  művelődéshez  való  jogot,  mivel  a
      felsőfokú tanulmányok folytatásából kizárja a közügyektől
      eltiltás büntetésének  hatálya alatt álló személyeket. Az
      indítványozó úgy  vélte, a  támadott előírás ellentétes a
      Büntető Törvénykönyvről  szóló 1978.  évi IV. törvény ( a
      továbbiakban :   Btk. ) 54. § (1) és (2) bekezdésével is,
      mivel "a  közügyektől eltiltás taxatív szankcióformái nem
      terjednek  ki   ilyetén  minőségükben   a   felsőoktatási
      intézményekben tanulmányokat  folytatókra,  vagy  az  ide
      pályázókra".

           Az indítványban foglalt kérelem arra is hivatkozott,
      hogy "nincs  közvetlen tartalmi  összefüggés a , közügyek
      vitelére  méltatlanság,   ,  illetve  a  felsőoktatási  ,
      szolgáltatás, fogalmai között, tanulmányi tekintetben".

                                 II.

           Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány
      a következők miatt megalapozott.
           1. Az  oktatáshoz való jogról az Alkotmány 70/F. §-a
      a következő rendelkezéseket tartalmazza.
           " (1)   A    Magyar   Köztársaság    biztosítja   az
      állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.
            (2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés
      kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és
      kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki
      számára  hozzáférhető  közép-  és  felsőfokú  oktatással,
      továbbá az  oktatásban  részesülők  anyagi  támogatásával
      valósítja meg. "

           A Fot.  82. §  (1) bekezdése  előírja, hogy  "minden
      magyar állampolgárnak joga van - a 83. § keretei között -
      az általa választott felsőoktatási intézményben és szakon
      felsőfokú   tanulmányokat   folytatni".   A   83.   §   a
      felsőoktatási intézményi  képzésekre történő  jelentkezés
      feltételeiről, a  felvételi feltételek  és  követelmények
      meghatározásáról,   a    felvehető   hallgatók   számának
      megállapításáról, a felvételi vizsgák lebonyolításáról, a
      felvételi döntéshozásról,  a döntés  fellebbezhetőségéről
      rendelkezik. E feladatok és jogok gyakorlásában kiterjedt
      önállóságot biztosít a felsőoktatási intézményeknek.

           A Fot.  82. §  (2) bekezdése szerint viszont "az (1)
      bekezdésben említett  jog nem  illeti meg azt a személyt,
      aki cselekvőképtelen, továbbá azt, aki a közügyektől való
      eltiltás büntetés hatálya alatt áll".

           A közügyektől  eltiltás a  Btk. 38.  § (2)  bekezdés
      1. pontja szerint mellékbüntetés, amelynek alkalmazását e
      törvény 53. §-a így szabályozza :

           "Azt, akit  szándékos bűncselekmény elkövetése miatt
      végrehajtandó szabadságvesztésre  ítélnek,  és  méltatlan
      arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától
      el kell tiltani".

           A Btk.  54. §  (1)  bekezdése  tételesen  felsorolja
      azokat a  közügyeket, amelyeket  az e büntetéssel sújtott
      személy nem  láthat el,  illetve  meghatározza  azokat  a
      jogokat, amelyeket  az ilyen  büntetés hatálya alatt álló
      személy nem gyakorolhat.

           " (1) A közügyektől eltiltott
           a/ nem  vehet részt  népképviseleti szerv  tagjainak
      választásában, népszavazásban és népi kezdeményezésben,
           b/ nem lehet hivatalos személy,
           c/ nem  működhet népképviseleti  szerv  testületében
      ( bizottságában ) ,
           d/ nem  viselhet tisztséget társadalmi szervezetben,
      szövetkezetben, egyesületben,
           e/ nem érhet el katonai rendfokozatot,
           f/  nem  kaphat  belföldi  kitüntetést  és  külföldi
      kitüntetés elfogadására engedélyt. "

           E §  (2) bekezdése  pedig -  az említett tilalmakkal
      összefüggésben - más joghátrányokat állapít meg.

           "A  közügyektől   eltiltott   az   ítélet   jogerőre
      emelkedésével elveszti
           a/  mindazon  tagságát,  állását,  tisztségét,  vagy
      megbízatását,  amelynek   elnyerését  az   (1)   bekezdés
      kizárja,
           b/   katonai    rendfokozatát,   továbbá    belföldi
      kitüntetését és  azt a  jogát, hogy  külföldi kitüntetést
      viselhessen".

           2. Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  Fot.
      támadott  rendelkezése   nem  változtatta   meg  és   nem
      egészítette ki  a Btk.  54. §  (1)  és  (2)  bekezdésében
      megállapított  büntetőjogi   következményeket,  hanem   a
      közügyektől  eltiltás  büntetésének  hatálya  alatt  álló
      magyar állampolgárnak nem teszi lehetővé, hogy a Fot. 83.
      §-ának keretei  között az általa választott felsőoktatási
      intézményben   és    szakon    felsőfokú    tanulmányokat
      folytasson.  Ezért   az  Alkotmánybíróság   a  kifogásolt
      rendelkezés a Btk. -val való ellentétes voltának kérdését
      a továbbiakban nem vizsgálta.

           3. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsősorban azt
      vizsgálta, sérti-e  az oktatáshoz  való  alapjogot  az  a
      törvényi   előírás,   amely   a   felsőfokú   tanulmányok
      folytatásából   a    közügyek   gyakorlásától    eltiltás
      büntetésének  hatálya   alatt  álló   személyt   kizárja.
      Álláspontja  kialakítása  érdekében  az  Alkotmánybíróság
      figyelemmel volt  az e  tárgykörre  vonatkozó  nemzetközi
      egyezmények megállapításaira  és az  Emberi Jogok Európai
      Bírósága ( a továbbiakban :  Bíróság ) döntéseire.

           Az  Országgyűlés   az  1993.  évi  XXXI.  törvényben
      hirdette ki  az Emberi  Jogok és  az Alapvető Szabadságok
      Védelméről  szóló,  Rómában,  1950.  november  4-én  kelt
      Egyezményt ( a  továbbiakban :   Egyezmény )  és az ahhoz
      tartozó   nyolc   kiegészítő   jegyzőkönyvet.   Az   első
      Kiegészítő Jegyzőkönyv  2. cikkének  első mondata szerint
      "senkitől  sem   szabad  megtagadni  az  oktatáshoz  való
      jogot".

           A   Gazdasági,   Szociális   és   Kulturális   Jogok
      Nemzetközi Egyezségokmánya ( amelyet az 1976. évi 9. tvr.
      hirdetett ki )
      13. cikkében pedig a következőképpen rendelkezik :
           " (1) Az Egyezségokmányban részes államok elismerik,
      hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz.
           . . .
            (2) Az  Egyezségokmányban részes államok elismerik,
      hogy e jog teljes megvalósítása érdekében :
           . . .
            ( c )    a     felsőoktatást    teljesen    egyenlő
      feltételekkel  a   képesség  alapján   mindenki   számára
      hozzáférhetővé kell  tenni, minden  megfelelő  eszközzel,
      különösen  az   ingyenes  oktatás   fokozatos  bevezetése
      útján;".

           A  Bíróság   döntéseiben  ( nevezetesen  a  Case  of
      Belgian Linguistic,  Judgement of 23 July 1968, Series A,
      6.  ügyben )   az  oktatáshoz   való  jogot  az  oktatási
      intézményi   rendszerhez    való    hozzájutás    jogának
      tekintette, s  nem zárta  ki azt,  hogy  az  Egyezményben
      részes  államok   állíthatnának  bizonyos   feltételeket,
      követelményeket  az   oktatási  létesítményekbe   bejutni
      készülők számára,  különösen a  magasabb  szintű  oktatás
      tekintetében. Ilyen  jellegű rendelkezéseket  tartalmaz a
      Fot. már említett 83. §-a is.

           4. Annak megítéléséhez, hogy az Alkotmányban jelzett
      képességekkel rendelkező  magyar állampolgárnak az általa
      választott felsőoktatási  intézményben és  szakon történő
      felsőfokú  tanulmányok   folytatásához  való   jogát   az
      indítványban  kifogásolt  rendelkezés  alkotmányellenesen
      korlátozza-e,   az   Alkotmánybíróság   mellőzhetetlennek
      ítélte meg az alábbiak figyelembevételét.

           a/  Az   Alkotmánybíróság  álláspontja   szerint  az
      oktatáshoz  való   jognak  az   Alkotmány  70/F.   §  (2)
      bekezdésében  található   megfogalmazása  a  felsőoktatás
      tekintetében a  megfelelő képességgel rendelkezők számára
      biztosítja   a   felsőoktatási   intézményben   felsőfokú
      tanulmányok folytatásához  való jogot.  Ennek alapján  az
      államra      sokirányú      szabályozási,      szervezési
      és ellátási  feladatok hárulnak az állami és a nem állami
      felsőoktatási    intézmények    működési    feltételeinek
      kialakításában.  E   jog  ilyen   tartalmából,  tehát   a
      megfelelő   képességhez   kötöttségből   természetszerűen
      következik a  megfelelő  képesség  ismérveinek  általános
      törvényi,  illetve   törvényi  felhatalmazás  alapján  az
      illetékes felsőoktatási  intézmények  szabályzatai  által
      történő,  a   szakágazati  követelményeket   érvényesítő,
      differenciált  normatív  meghatározásának  lehetősége.  A
      megfelelő  képesség  kritériumának  nem  alkotmányellenes
      törvényi, illetve  a törvényi keretek között alkalmazható
      szabályzati   meghatározottsága    magában   foglalja   a
      felsőoktatási intézmények  illetékes szerveinek  e normák
      tiszteletben tartásával gyakorolható egyedi elbírálási és
      döntési jogosítványait.

           b/ Az  oktatáshoz  való  alapjog  és  azon  belül  a
      megfelelő képességű  magyar állampolgároknak a Fot. által
      a  hazai   felsőoktatási  intézményekben   érvényesíthető
      felsőfokú tanulmányok  folytatásához  biztosított  alanyi
      joga  is   közvetlenül  kapcsolódik  az  emberi  méltóság
      általános  személyiségi   jogának  ahhoz   az   ugyancsak
      általános összetevőjéhez,  amely az  ember önrendelkezési
      jogával és  magánszférájának  érvényesülésével  együtt  a
      személyiség  kibontakozását,  a  személyi  adottságok  és
      törekvések  nem   alkotmányellenes   kifejleszthetőségét,
      illetve   érvényesíthetőségét   garantálja.   Az   emberi
      méltósághoz való  jog abszolút jellegű lényeges tartalmát
      minden ember  egyenlő méltósága  testesíti meg. Az emberi
      méltóság általános  személyiségi  jogának  a  személyiség
      szabad    kibontakozását     lehetővé    tevő     második
      összetevőcsoportjába tartozik  az a  nevesített  jog  is,
      amely  a   megfelelő  képességű   magyar  állampolgárokat
      felsőoktatási    intézményben    felsőfokú    tanulmányok
      folytatására jogosítja.

           c/ Mivel  a Fot. az oktatás, a tudományos kutatás, a
      tudományos  képzés,  a  művészi  alkotótevékenység  és  a
      tanulás szabadságának  tiszteletben tartásával  elismerte
      és körülhatárolta a felsőoktatási intézmények hagyományos
      autonómiáját,  természetes,   hogy  a   Fot.  számukra  a
      felvételi feltételek  és eljárás,  a hallgatók tanulmányi
      és  vizsgarendje,   valamint  a   hallgatókkal   szembeni
      fegyelmi eljárás szabályzati rendezésében - a jogszabályi
      keretek között  - adottságaikhoz  igazodó mérlegelési  és
      döntési jogot biztosít.

           A Fot.  preambulumában foglalt  megállapítás szerint
      "A   magyar    felsőoktatás    első    önálló    törvényi
      szabályozásának alapját  az alkotmányos  emberi jogok, az
      Európai Egyetemek  Magna Chartája,  valamint a társadalmi
      és a  nemzeti lét  jobb feltételeinek megteremtése iránti
      igény alkotja".  Az Európai Egyetemek 1988 szeptemberében
      Bolognában   elfogadott   Magna  Chartájának   3.  pontja
      szerint : "A kutatás, az oktatás  a  képzés szabadsága az
      egyetemek életének  alapelve; az  államhatalomnak  és  az
      egyetemeknek saját  illetékességükön belül  biztosítaniuk
      kell ennek  az  alapvető  követelménynek  a  tiszteletben
      tartását.

           A türelmetlenséget  elutasító, a  párbeszédre mindig
      kész  egyetem   a  tanárok  és  diákok  együttműködésének
      kivételezett helye.  A tanároké,  akik képesek ismereteik
      átadására és  rendelkeznek mindazon  eszközökkel, amelyek
      tudásuk     kutatással      és     innovációval      való
      továbbfejlesztéséhez   szükségesek;   a   diákoké,   akik
      feljogosítottak,   alkalmasak    és   készek   ismereteik
      gyarapítására".

           d/ A  felsőfokú oktatási intézmények működőképessége
      az Alkotmány  és az  állam által védett értéknek minősül.
      A    felsőoktatási     intézmények     működőképességének
      fenntartásához az  államnak jogában  áll  a  képesség  és
      alkalmasság szintjéhez igazodó feltételekről rendelkezni.
      Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  azonban  az  a
      tény, hogy  a közügyektől eltiltott személy felsőoktatási
      intézményben felsőfokú tanulmányokat végez, önmagában nem
      feltétlenül  veszélyezteti   a  felsőoktatás   általános,
      illetve      valamely       felsőoktatási       intézmény
      működőképességét. A  Fot. 84.  § (1)  bekezdése szerint :
      "a felsőoktatási  intézményekben  alapképzés,  szakirányú
      továbbképzés és doktori képzés folyhat nappali tagozaton,
      illetőleg   más    formában   ( pl.    esti,    levelező,
      távoktatás ) ". A  Fot. kifogásolt  általános korlátozása
      azért alkotmányellenes,  mert a  felsőoktatás  valamennyi
      intézménytípusából, szakágazatából, képzési szintjéből és
      formájából a  megkülönböztetés lehetősége nélkül zárja ki
      azt a  személyt, aki  a közügyektől eltiltás büntetésének
      hatálya alatt áll.

           e/ Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt
      döntése kialakításakor  figyelemmel volt  a  következőkre
      is. A  Fot. 2.  § (3)  bekezdése szerint  a felsőoktatási
      intézmények az  állami és  az állam  által  elismert  nem
      állami egyetemek  és főiskolák.  E  törvény  113.  §  (2)
      bekezdése lehetővé teszi, hogy a nem állami felsőoktatási
      intézmények  fenntartói  rendelkezéseikben,  valamint  az
      intézmények szervezeti  és működési  szabályzatukban több
      tárgykörben  is   a   Fot.   -ban   foglaltaktól   eltérő
      előírásokat állapítsanak  meg.  A  82.  §  (2)  bekezdése
      vonatkozásában azonban  a törvény  ilyen lehetőséget  nem
      tartalmaz.

           5. Az  Alkotmány  8.  §-a  előírja,  hogy  a  Magyar
      Köztársaság   elismeri    az   ember    sérthetetlen   és
      elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
      tartása és  védelme az  állam elsőrendű  kötelessége.  Az
      alapvető jogokra  és kötelességekre vonatkozó szabályokat
      törvény határozza  meg, alapvető  jog lényeges  tartalmát
      azonban nem korlátozhatja.

           Mivel az  Alkotmány a  felsőfokú oktatáshoz való jog
      alanyainak körét  a  megfelelő  képességekkel  rendelkező
      személyekben határozta  meg, a  Fot. 82.  § (1) bekezdése
      szerint pedig  "minden magyar állampolgárnak joga van - a
      83. § keretei között - az általa választott felsőoktatási
      intézményben   és    szakon    felsőfokú    tanulmányokat
      folytatni", eme  alanyi jog  szükségtelen  és  aránytalan
      korlátozásának minősül  a Fot.  -nak az  a  rendelkezése,
      amely  az   előírt  feltételeknek   és   követelményeknek
      megfelelő, de a közügyektől eltiltás büntetésének hatálya
      alatt    álló     személyt    valamennyi    felsőoktatási
      intézménytípusból,  szakágazatból,  képzési  szintből  és
      képzési formából általános érvénnyel kizárja.

           Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság  a Fot.  82. §
      (2) bekezdésének  második fordulatát a rendelkező részben
      foglaltak szerint alkotmányellenesnek nyilvánította.

           Az  Alkotmánybíróság   a  sérelmezett  előírásnak  a
      rendelkező  részben   foglaltak  szerinti,  jövőre  nézve
      történő megsemmisítésével lehetőséget kíván biztosítani a
      törvényalkotónak arra,  hogy az e határozat indokolásában
      foglaltak figyelembevételével  új,  alkotmányos  tartalmú
      szabályozást állapítson meg.

           Az Alkotmánybíróság  megjegyzi :  a törvényalkotó az
      alkotmányellenessé  nyilvánított   rendelkezést  többféle
      alkotmányos megoldással válthatja fel. Ezek körében pl.

           a ) törvényben  jelöli meg  azokat  a  felsőoktatási
      intézményeket, szakokat,  képzési szinteket  és formákat,
      amelyekből kizárja  a közügyektől  eltiltás  büntetésének
      hatálya alatt  álló személyt,  vagy amelyekbe  - az egyéb
      feltételek fennállása  esetén -  lehetővé teszi  az ilyen
      büntetés hatálya alatt állók felvételét;

           b )   a    megsemmisítettel    azonos    rendelkezés
      törvénybefoglalása mellett  feljogosítja a  felsőoktatási
      intézményeket arra,  hogy szabályzatukban  e  rendelkezés
      alól   kivételt    tegyenek   vagy   ehelyett   enyhébben
      rendelkezzenek;

           c )  a   megsemmisített  rendelkezés   helyett  -  a
      rendelkező rész  keretei között - törvényben feljogosítja
      a felsőoktatási intézményeket arra, hogy kizáró felvételi
      feltételként   jelölhessék    meg    szabályzatukban    a
      közügyektől eltiltás büntetésének hatálya alatt állást.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                             Dr. Ádám Antal
                          előadó alkotmánybíró

                            Dr. Kilényi Géza
                              alkotmánybíró

                Dr. Lábady Tamás        Dr. Schmidt Péter
                 alkotmánybíró            alkotmánybíró

               Dr. Szabó András        Dr. Tersztyánszky Ödön
                  alkotmánybíró            alkotmánybíró

                Dr. Vörös Imre         Dr. Zlinszky János
                 alkotmánybíró            alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        35/1995. (VI. 2.)
        Date of the decision:
        .
        05/30/1995
        .
        .