A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
indítvány alapján meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a
felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 82. § (2)
bekezdésének második fordulata annyiban alkotmányellenes,
hogy a felsőoktatás valamennyi intézménytípusából,
szakágazatából, képzési szintjéből és formájából
megkülönböztetés lehetősége nélkül kizárja azt a
személyt, aki a közügyektől eltiltás büntetésének hatálya
alatt áll. Ezért ezt a rendelkezést 1996. december 31.
napjával megsemmisíti.
A megsemmisítést követően az 1993. évi LXXX. törvény
82. § (2) bekezdésének hatályos szövege a következő :
"Az (1) bekezdésben említett jog nem illeti meg azt a
személyt, aki cselekvőképtelen".
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar
Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó a felsőoktatásról szóló 1993. évi
LXXX. törvény ( a továbbiakban : Fot. ) 82. § (2)
bekezdésének második fordulata alkotmányellenességének
megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja
szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 70/F.
§-ában biztosított művelődéshez való jogot, mivel a
felsőfokú tanulmányok folytatásából kizárja a közügyektől
eltiltás büntetésének hatálya alatt álló személyeket. Az
indítványozó úgy vélte, a támadott előírás ellentétes a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény ( a
továbbiakban : Btk. ) 54. § (1) és (2) bekezdésével is,
mivel "a közügyektől eltiltás taxatív szankcióformái nem
terjednek ki ilyetén minőségükben a felsőoktatási
intézményekben tanulmányokat folytatókra, vagy az ide
pályázókra".
Az indítványban foglalt kérelem arra is hivatkozott,
hogy "nincs közvetlen tartalmi összefüggés a , közügyek
vitelére méltatlanság, , illetve a felsőoktatási ,
szolgáltatás, fogalmai között, tanulmányi tekintetben".
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány
a következők miatt megalapozott.
1. Az oktatáshoz való jogról az Alkotmány 70/F. §-a
a következő rendelkezéseket tartalmazza.
" (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az
állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.
(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés
kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és
kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki
számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással,
továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával
valósítja meg. "
A Fot. 82. § (1) bekezdése előírja, hogy "minden
magyar állampolgárnak joga van - a 83. § keretei között -
az általa választott felsőoktatási intézményben és szakon
felsőfokú tanulmányokat folytatni". A 83. § a
felsőoktatási intézményi képzésekre történő jelentkezés
feltételeiről, a felvételi feltételek és követelmények
meghatározásáról, a felvehető hallgatók számának
megállapításáról, a felvételi vizsgák lebonyolításáról, a
felvételi döntéshozásról, a döntés fellebbezhetőségéről
rendelkezik. E feladatok és jogok gyakorlásában kiterjedt
önállóságot biztosít a felsőoktatási intézményeknek.
A Fot. 82. § (2) bekezdése szerint viszont "az (1)
bekezdésben említett jog nem illeti meg azt a személyt,
aki cselekvőképtelen, továbbá azt, aki a közügyektől való
eltiltás büntetés hatálya alatt áll".
A közügyektől eltiltás a Btk. 38. § (2) bekezdés
1. pontja szerint mellékbüntetés, amelynek alkalmazását e
törvény 53. §-a így szabályozza :
"Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan
arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától
el kell tiltani".
A Btk. 54. § (1) bekezdése tételesen felsorolja
azokat a közügyeket, amelyeket az e büntetéssel sújtott
személy nem láthat el, illetve meghatározza azokat a
jogokat, amelyeket az ilyen büntetés hatálya alatt álló
személy nem gyakorolhat.
" (1) A közügyektől eltiltott
a/ nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak
választásában, népszavazásban és népi kezdeményezésben,
b/ nem lehet hivatalos személy,
c/ nem működhet népképviseleti szerv testületében
( bizottságában ) ,
d/ nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben,
szövetkezetben, egyesületben,
e/ nem érhet el katonai rendfokozatot,
f/ nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi
kitüntetés elfogadására engedélyt. "
E § (2) bekezdése pedig - az említett tilalmakkal
összefüggésben - más joghátrányokat állapít meg.
"A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre
emelkedésével elveszti
a/ mindazon tagságát, állását, tisztségét, vagy
megbízatását, amelynek elnyerését az (1) bekezdés
kizárja,
b/ katonai rendfokozatát, továbbá belföldi
kitüntetését és azt a jogát, hogy külföldi kitüntetést
viselhessen".
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fot.
támadott rendelkezése nem változtatta meg és nem
egészítette ki a Btk. 54. § (1) és (2) bekezdésében
megállapított büntetőjogi következményeket, hanem a
közügyektől eltiltás büntetésének hatálya alatt álló
magyar állampolgárnak nem teszi lehetővé, hogy a Fot. 83.
§-ának keretei között az általa választott felsőoktatási
intézményben és szakon felsőfokú tanulmányokat
folytasson. Ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt
rendelkezés a Btk. -val való ellentétes voltának kérdését
a továbbiakban nem vizsgálta.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsősorban azt
vizsgálta, sérti-e az oktatáshoz való alapjogot az a
törvényi előírás, amely a felsőfokú tanulmányok
folytatásából a közügyek gyakorlásától eltiltás
büntetésének hatálya alatt álló személyt kizárja.
Álláspontja kialakítása érdekében az Alkotmánybíróság
figyelemmel volt az e tárgykörre vonatkozó nemzetközi
egyezmények megállapításaira és az Emberi Jogok Európai
Bírósága ( a továbbiakban : Bíróság ) döntéseire.
Az Országgyűlés az 1993. évi XXXI. törvényben
hirdette ki az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok
Védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt
Egyezményt ( a továbbiakban : Egyezmény ) és az ahhoz
tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet. Az első
Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkének első mondata szerint
"senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való
jogot".
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya ( amelyet az 1976. évi 9. tvr.
hirdetett ki )
13. cikkében pedig a következőképpen rendelkezik :
" (1) Az Egyezségokmányban részes államok elismerik,
hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz.
. . .
(2) Az Egyezségokmányban részes államok elismerik,
hogy e jog teljes megvalósítása érdekében :
. . .
( c ) a felsőoktatást teljesen egyenlő
feltételekkel a képesség alapján mindenki számára
hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel,
különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése
útján;".
A Bíróság döntéseiben ( nevezetesen a Case of
Belgian Linguistic, Judgement of 23 July 1968, Series A,
6. ügyben ) az oktatáshoz való jogot az oktatási
intézményi rendszerhez való hozzájutás jogának
tekintette, s nem zárta ki azt, hogy az Egyezményben
részes államok állíthatnának bizonyos feltételeket,
követelményeket az oktatási létesítményekbe bejutni
készülők számára, különösen a magasabb szintű oktatás
tekintetében. Ilyen jellegű rendelkezéseket tartalmaz a
Fot. már említett 83. §-a is.
4. Annak megítéléséhez, hogy az Alkotmányban jelzett
képességekkel rendelkező magyar állampolgárnak az általa
választott felsőoktatási intézményben és szakon történő
felsőfokú tanulmányok folytatásához való jogát az
indítványban kifogásolt rendelkezés alkotmányellenesen
korlátozza-e, az Alkotmánybíróság mellőzhetetlennek
ítélte meg az alábbiak figyelembevételét.
a/ Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az
oktatáshoz való jognak az Alkotmány 70/F. § (2)
bekezdésében található megfogalmazása a felsőoktatás
tekintetében a megfelelő képességgel rendelkezők számára
biztosítja a felsőoktatási intézményben felsőfokú
tanulmányok folytatásához való jogot. Ennek alapján az
államra sokirányú szabályozási, szervezési
és ellátási feladatok hárulnak az állami és a nem állami
felsőoktatási intézmények működési feltételeinek
kialakításában. E jog ilyen tartalmából, tehát a
megfelelő képességhez kötöttségből természetszerűen
következik a megfelelő képesség ismérveinek általános
törvényi, illetve törvényi felhatalmazás alapján az
illetékes felsőoktatási intézmények szabályzatai által
történő, a szakágazati követelményeket érvényesítő,
differenciált normatív meghatározásának lehetősége. A
megfelelő képesség kritériumának nem alkotmányellenes
törvényi, illetve a törvényi keretek között alkalmazható
szabályzati meghatározottsága magában foglalja a
felsőoktatási intézmények illetékes szerveinek e normák
tiszteletben tartásával gyakorolható egyedi elbírálási és
döntési jogosítványait.
b/ Az oktatáshoz való alapjog és azon belül a
megfelelő képességű magyar állampolgároknak a Fot. által
a hazai felsőoktatási intézményekben érvényesíthető
felsőfokú tanulmányok folytatásához biztosított alanyi
joga is közvetlenül kapcsolódik az emberi méltóság
általános személyiségi jogának ahhoz az ugyancsak
általános összetevőjéhez, amely az ember önrendelkezési
jogával és magánszférájának érvényesülésével együtt a
személyiség kibontakozását, a személyi adottságok és
törekvések nem alkotmányellenes kifejleszthetőségét,
illetve érvényesíthetőségét garantálja. Az emberi
méltósághoz való jog abszolút jellegű lényeges tartalmát
minden ember egyenlő méltósága testesíti meg. Az emberi
méltóság általános személyiségi jogának a személyiség
szabad kibontakozását lehetővé tevő második
összetevőcsoportjába tartozik az a nevesített jog is,
amely a megfelelő képességű magyar állampolgárokat
felsőoktatási intézményben felsőfokú tanulmányok
folytatására jogosítja.
c/ Mivel a Fot. az oktatás, a tudományos kutatás, a
tudományos képzés, a művészi alkotótevékenység és a
tanulás szabadságának tiszteletben tartásával elismerte
és körülhatárolta a felsőoktatási intézmények hagyományos
autonómiáját, természetes, hogy a Fot. számukra a
felvételi feltételek és eljárás, a hallgatók tanulmányi
és vizsgarendje, valamint a hallgatókkal szembeni
fegyelmi eljárás szabályzati rendezésében - a jogszabályi
keretek között - adottságaikhoz igazodó mérlegelési és
döntési jogot biztosít.
A Fot. preambulumában foglalt megállapítás szerint
"A magyar felsőoktatás első önálló törvényi
szabályozásának alapját az alkotmányos emberi jogok, az
Európai Egyetemek Magna Chartája, valamint a társadalmi
és a nemzeti lét jobb feltételeinek megteremtése iránti
igény alkotja". Az Európai Egyetemek 1988 szeptemberében
Bolognában elfogadott Magna Chartájának 3. pontja
szerint : "A kutatás, az oktatás a képzés szabadsága az
egyetemek életének alapelve; az államhatalomnak és az
egyetemeknek saját illetékességükön belül biztosítaniuk
kell ennek az alapvető követelménynek a tiszteletben
tartását.
A türelmetlenséget elutasító, a párbeszédre mindig
kész egyetem a tanárok és diákok együttműködésének
kivételezett helye. A tanároké, akik képesek ismereteik
átadására és rendelkeznek mindazon eszközökkel, amelyek
tudásuk kutatással és innovációval való
továbbfejlesztéséhez szükségesek; a diákoké, akik
feljogosítottak, alkalmasak és készek ismereteik
gyarapítására".
d/ A felsőfokú oktatási intézmények működőképessége
az Alkotmány és az állam által védett értéknek minősül.
A felsőoktatási intézmények működőképességének
fenntartásához az államnak jogában áll a képesség és
alkalmasság szintjéhez igazodó feltételekről rendelkezni.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az a
tény, hogy a közügyektől eltiltott személy felsőoktatási
intézményben felsőfokú tanulmányokat végez, önmagában nem
feltétlenül veszélyezteti a felsőoktatás általános,
illetve valamely felsőoktatási intézmény
működőképességét. A Fot. 84. § (1) bekezdése szerint :
"a felsőoktatási intézményekben alapképzés, szakirányú
továbbképzés és doktori képzés folyhat nappali tagozaton,
illetőleg más formában ( pl. esti, levelező,
távoktatás ) ". A Fot. kifogásolt általános korlátozása
azért alkotmányellenes, mert a felsőoktatás valamennyi
intézménytípusából, szakágazatából, képzési szintjéből és
formájából a megkülönböztetés lehetősége nélkül zárja ki
azt a személyt, aki a közügyektől eltiltás büntetésének
hatálya alatt áll.
e/ Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt
döntése kialakításakor figyelemmel volt a következőkre
is. A Fot. 2. § (3) bekezdése szerint a felsőoktatási
intézmények az állami és az állam által elismert nem
állami egyetemek és főiskolák. E törvény 113. § (2)
bekezdése lehetővé teszi, hogy a nem állami felsőoktatási
intézmények fenntartói rendelkezéseikben, valamint az
intézmények szervezeti és működési szabályzatukban több
tárgykörben is a Fot. -ban foglaltaktól eltérő
előírásokat állapítsanak meg. A 82. § (2) bekezdése
vonatkozásában azonban a törvény ilyen lehetőséget nem
tartalmaz.
5. Az Alkotmány 8. §-a előírja, hogy a Magyar
Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az
alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat
törvény határozza meg, alapvető jog lényeges tartalmát
azonban nem korlátozhatja.
Mivel az Alkotmány a felsőfokú oktatáshoz való jog
alanyainak körét a megfelelő képességekkel rendelkező
személyekben határozta meg, a Fot. 82. § (1) bekezdése
szerint pedig "minden magyar állampolgárnak joga van - a
83. § keretei között - az általa választott felsőoktatási
intézményben és szakon felsőfokú tanulmányokat
folytatni", eme alanyi jog szükségtelen és aránytalan
korlátozásának minősül a Fot. -nak az a rendelkezése,
amely az előírt feltételeknek és követelményeknek
megfelelő, de a közügyektől eltiltás büntetésének hatálya
alatt álló személyt valamennyi felsőoktatási
intézménytípusból, szakágazatból, képzési szintből és
képzési formából általános érvénnyel kizárja.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Fot. 82. §
(2) bekezdésének második fordulatát a rendelkező részben
foglaltak szerint alkotmányellenesnek nyilvánította.
Az Alkotmánybíróság a sérelmezett előírásnak a
rendelkező részben foglaltak szerinti, jövőre nézve
történő megsemmisítésével lehetőséget kíván biztosítani a
törvényalkotónak arra, hogy az e határozat indokolásában
foglaltak figyelembevételével új, alkotmányos tartalmú
szabályozást állapítson meg.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi : a törvényalkotó az
alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezést többféle
alkotmányos megoldással válthatja fel. Ezek körében pl.
a ) törvényben jelöli meg azokat a felsőoktatási
intézményeket, szakokat, képzési szinteket és formákat,
amelyekből kizárja a közügyektől eltiltás büntetésének
hatálya alatt álló személyt, vagy amelyekbe - az egyéb
feltételek fennállása esetén - lehetővé teszi az ilyen
büntetés hatálya alatt állók felvételét;
b ) a megsemmisítettel azonos rendelkezés
törvénybefoglalása mellett feljogosítja a felsőoktatási
intézményeket arra, hogy szabályzatukban e rendelkezés
alól kivételt tegyenek vagy ehelyett enyhébben
rendelkezzenek;
c ) a megsemmisített rendelkezés helyett - a
rendelkező rész keretei között - törvényben feljogosítja
a felsőoktatási intézményeket arra, hogy kizáró felvételi
feltételként jelölhessék meg szabályzatukban a
közügyektől eltiltás büntetésének hatálya alatt állást.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |