Hungarian
Ügyszám:
.
168/B/2005
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 28/2005. (VII. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2005/290
.
A döntés kelte: Budapest, 07/12/2005
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az       Alkotmánybíróság       jogszabályi       rendelkezések
      alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
      irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

                               határozatot:

      1.   Az  Alkotmánybíróság  megállapítja:  az  Alkotmány  2.   §
      (1)  bekezdéséből,  a jogbiztonság elvéből  fakadó  alkotmányos
      követelmény  az, hogy ha a jogalkotó valamely korábban,  hosszú
      ideig  fennálló  és  működő rendszerhez kapcsolódóan  radikális
      változtatásokkal  alapjaiban új rendszert  vezet  be,  azt  úgy
      tegye, hogy az érintetteknek megfelelő idő álljon rendelkezésre
      a rendszer egészének, valamint a részletszabályoknak nem csak a
      teljes   körű   megismerésére,  hanem   azok   megértésére   és
      alkalmazásuk elsajátítására is. A hatályba lépés időpontját úgy
      kell   meghatározni,  hogy  kellő  idő  maradjon  a  jogszabály
      alkalmazására való felkészülésre, az érintettek előre láthassák
      a változások következményeit.

      2.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –  megállapítja,
      hogy  a  Kormány  az  érettségi és a felsőoktatási  intézménybe
      történő  felvétel  új rendszerének bevezetésekor  elmulasztotta
      olyan   szabályoknak   a  megalkotását,   amelyek   megfelelően
      biztosítják,  hogy  a  különböző években érettségizettek  –  az
      érettségi  évétől  függetlenül – azonos  eséllyel  nyerhessenek
      felvételt  a  kívánt felsőoktatási intézménybe,  így  nem  tett
      eleget   az   Alkotmány   70/A.  §  (3)   bekezdéséből   fakadó
      kötelezettségének.
      Az Alkotmánybíróság felhívja a Kormányt, hogy 2005. december 31-
      ig   vizsgálja   felül   a   szabályozást,   és   alkosson   az
      esélyegyenlőséget megteremtő szabályokat.

      3.  Az  Alkotmánybíróság a felsőoktatási intézmények  felvételi
      eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII.  26.)
      Korm.  rendelet 9. § (2)  és (4) bekezdése, valamint  2.  számú
      melléklete    alkotmányellenességének    megállapítására     és
      megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

      4. Az Alkotmánybíróság az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának
      kiadásáról  szóló  100/1997. (VI. 13.)  Korm.  rendelet  41.  §
      (7)   bekezdése   alkotmányellenességének  megállapítására   és
      megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

      Ezt  a  határozatát  az Alkotmánybíróság  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás
                                       
                                      I.

        Az  Alkotmánybírósághoz  két indítvány érkezett  az  érettségin
        elért  eredmény felvételi pontszámmá alakításához kapcsolódóan.
        Az  egyik  indítványozó  a felsőoktatási intézmények  felvételi
        eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII.  26.)
        Korm.  rendelet  (a továbbiakban: Fr.) 9. §  (2)  bekezdése  és
        2.    számú   melléklete,   valamint   az   érettségi    vizsga
        vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm.
        rendelet   (a   továbbiakban:  Ér.)   41.   §   (7)   bekezdése
        alkotmányellenességének  a  megállapítását  és  megsemmisítését
        kérte  az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a kifogásolt
        jogszabályi  rendelkezések ellentétesek az  Alkotmány  70/F.  §
        (1)   és  (2)  bekezdésével.  Indokolásában  kifejtette:  „[a]z
        Alkotmány  70/F. (1) és (2) bekezdései többek között valamennyi
        állampolgár számára megkülönböztetés nélkül biztosítják  a  (…)
        képességei  alapján  mindenki számára  hozzáférhető  közép-  és
        felsőfokú oktatást (…). A fenti jogszabályhely alapján a Magyar
        Köztársaságban  az  azonos  képességű  állampolgárokat   minden
        megkülönböztetés nélkül megilleti a továbbtanuláshoz  való  jog
        és  az államilag finanszírozott oktatásban való részvétel joga.
        Ezen   jogok   diszkrimináció-mentes   gyakorlását   a   Magyar
        Köztársaság  Kormánya  minden  eszközzel  köteles  a  középfokú
        oktatásban résztvevők számára biztosítani. Álláspontunk szerint
        a   megsemmisíteni  javasolt  jogszabályhelyek   a   fentiekben
        kifejtett alapjogot sértik. Ezen rendelkezések ugyanis az  idén
        érettségiző   mintegy   kilencvenezer   diákot    a    korábban
        érettségizett  diákokkal szemben hátrányos  megkülönböztetéssel
        sújtják  azáltal, hogy a korábban érettségizettek  középiskolai
        érettségi eredménye az idén felvételizőknél előnyösebben  kerül
        átszámításra  felvételi pontokká. Ennek következtében  az  idén
        érettségiző   diákoknak   nincs  lehetőségük   arra,   hogy   a
        felsőoktatás  államilag  finanszírozott képzéseiben  ugyanolyan
        eséllyel vegyenek részt, mint a korábban érettségizett társaik.
        A    (…)    megsemmisíteni   indítványozott    jogszabályhelyek
        alkalmazása    az    azonos   képességű    diákok    hátrányos,
        diszkriminatív megkülönböztetését eredményezi, mivel a korábban
        és   az   idei  évben  érettségizett  diákok  azonos  érettségi
        osztályzatához eltérő számú felvételi »szerzett pontot« rendel.
        Az  idén  felvételizők pontszámítási rendszere tehát százalékos
        megkülönböztetést tesz, míg a korábban érettségizettek  számára
        a   hatályos  jogszabályok  számítási  rendszere  kizárólag  az
        érettségi  osztályzat  szerinti  megkülönböztetést   teszik   a
        számítási rendszer alapján.”

        A  másik  indítványozó az Ér., az Fr. valamint a  felsőoktatási
        intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló
        269/2000.   (XII.  26.)  Korm.  rendelet  módosításáról   szóló
        246/2003.  (XII.  18.) Korm. rendelet (a továbbiakban:  Frmód.)
        felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól  „a  középiskolai
        pontszámítás  esélyegyenlőségének  biztosítása  érdekében”.  Az
        indítványozó  az  egyenlő  bánásmódról  és  az  esélyegyenlőség
        előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a  továbbiakban:
        Etv.)  több  rendelkezésére hivatkozott, így  például  a  4.  §
        g)  pontjára, mely szerint az egyenlő bánásmód követelményét  a
        közoktatási  és  a  felsőoktatási  intézmények  eljárásaik   és
        intézkedéseik során kötelesek megtartani. Rámutatott arra, hogy
        az  Etv. 8. §-a alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek
        minősül  az  olyan  rendelkezés,  amelynek  eredményeként   egy
        személy  életkora  vagy  egyéb  helyzete  miatt  részesül  más,
        összehasonlítható  helyzetben levő személyhez  vagy  csoporthoz
        képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Álláspontja szerint „[h]a  a
        közvetlen  hátrányos  megkülönböztetés  ténye  kétséges  lenne,
        akkor  a közvetett megkülönböztetés ténye mindenképpen fennáll,
        hiszen  az összehasonlítható személyekhez, csoportokhoz  képest
        (előző  években  érettségizettek) a most érettségizők  lényeges
        hátrányba kerülnek”. Az indítványozó hivatkozik továbbá az Etv.
        27. §-ának (2) bekezdésére is, mely alapján az egyenlő bánásmód
        követelményét  az oktatással összefüggésben érvényesíteni  kell
        különösen  az  oktatásba  történő  bekapcsolódás  feltételeinek
        meghatározása,  a  felvételi kérelmek  elbírálása,  az  oktatás
        követelményeinek  megállapítása és  a  követelménytámasztás,  a
        teljesítmények  értékelése során. Az  indítványozó  álláspontja
        szerint „az előző években érettségizettek pont számítási  módja
        kettős  előnyt  jelent  számukra.  (…)  A  jelenleg  amúgy   is
        kiszámíthatatlan  versenyben  e  számítási   mód   kimeríti   a
        hátrányos  megkülönböztetés tényét a követelmény  támasztásában
        és a teljesítmény értékelésében”. Az indítványozó indítványának
        kiegészítésében az Frmód. mellékletének, valamint az Ér. 41.  §
        (7)     bekezdésének     a     megsemmisítését     kérte     az
        Alkotmánybíróságtól,  valamint azt,  hogy  az  Alkotmánybíróság
        hívja  fel a jogalkotók figyelmét arra, hogy az Ér. hivatkozott
        rendelkezésének a „tartalmát ki kellene terjeszteni a  2005-től
        kétszintű   érettségit   tevő  tanulókra   is.   A   kifogásolt
        jogszabályok adnak alapot a felsőoktatási felvételi  pontszámok
        meghatározásához, amellyel hátrányos megkülönböztetés éri az új
        rendszer  szerint érettségizőket a teljesítmény  értékelésében.
        (…)  a  hátrányos  pontszámítás miatt az  egyébként  képességei
        szerint  bekerülésre  esélyes tanuló  számára  hozzáférhetetlen
        lesz  a  felsőoktatás.” Az indítványozó álláspontja  szerint  a
        kifogásolt   szabályozás  ellentétes  az  Alkotmány   70/A.   §
        (1)  bekezdésével is, mivel „fennáll az eltérő időben született
        gyermekek megkülönböztetése, s ennek következtében a  70/F.  §-
        ban  megfogalmazott felsőoktatáshoz való hozzáférés korlátozása
        áll fenn.”

        Eljárásának  megkezdése  után  újabb  indítvány  érkezett   az
        Alkotmánybírósághoz  az  érettségi  vizsgán   elért   eredmény
        felvételi  pontszámmá  történő  átszámítása  tárgykörében.  Az
        indítványozó  az  Fr.  9.  § (2) és (4)  bekezdése,  2.  számú
        melléklete,   valamint   az   Ér.   41.   §   (7)    bekezdése
        alkotmányellenességének  megállapítását   és   megsemmisítését
        kérte   az   Alkotmánybíróságtól.   Álláspontja   szerint    e
        jogszabályi   rendelkezések  sértik   az   Alkotmány   „2.   §
        (1)   bekezdésében  megfogalmazott  demokratikus  jogállamiság
        elvét”,  korlátozzák  a „8. § (2) bekezdésében  megfogalmazott
        alapvető emberi jogai lényeges tartalmát”, sértik az Alkotmány
        16.  §-át  „azzal,  hogy nem fordít[anak]  különös  gondot  az
        oktatás  és  nevelés teljes skálájára és nem  védelmezi[k]  az
        ifjúság  minden csoportjának érdekeit”. Sértik ezen  túlmenően
        az   Alkotmány  67.  §-ában  és  70/F.  §-ában  megfogalmazott
        rendelkezéseket,   valamint   az   Alkotmány   „70/A.    §-ban
        megfogalmazott  esélyegyenlőség  elvét”.  Nézete   szerint   a
        kifogásolt  „jogszabályhelyek  egyenlőtlen  esélyt   adnak   a
        korábban  érettségizett  és az idén  érettségiző  diákoknak  a
        továbbtanulás     terén.    A    korábban    érettségizetteket
        indokolatlanul   juttatja  előnyhöz.  A  megsemmisíteni   kért
        paragrafusok  hatályban tartása esetén lehetnek  olyan  karok,
        melyekre  az idén érettségizett diákok egyáltalán  nem  tudnak
        bejutni,   mert   oly   sok  előnnyel  indulnak   a   korábban
        érettségizettek,  hogy ők már minden államilag  finanszírozott
        férőhelyet  elfoglalnak  az  un.  hozott  pontokkal.  Mindezek
        alapján  tehát  megállapítható, hogy az  azonos  képességű  és
        felkészültségű  diákok  nem  azonos  eséllyel  rendelkeznek  a
        felsőoktatási  intézményekbe történő bejutás tekintetében.  Ez
        pedig az Alkotmány már megjelölt rendelkezéseivel ellentétes.”

        A  tartalmi  azonosságra  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az
        indítványokat egyesítette.

        Az  Alkotmánybíróság az indítványokat az oktatási  miniszternek
        véleményezésre megküldte.

                                      II.

        1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

        „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”

        „8.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaságban az alapvető  jogokra  és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

        „16.  §  A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az  ifjúság
        létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság
        érdekeit.”

        „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a
        családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és
        gondoskodásra,  amely a megfelelő testi, szellemi  és  erkölcsi
        fejlődéséhez szükséges.
        (2)  A  szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó
        nevelést megválasszák.”

        „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
        állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
        (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
        megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
        (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség  megvalósulását  az
        esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is
        segíti.”

        „70/F.  §  (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok
        számára a művelődéshez való jogot.
        (2)   A   Magyar   Köztársaság  ezt  a  jogot  a   közművelődés
        kiterjesztésével  és  általánossá  tételével,  az  ingyenes  és
        kötelező   általános  iskolával,  képességei  alapján  mindenki
        számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az
        oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.”

        2. Az Ér. érintett rendelkezései:

        „41.  §  (1)  Az  érettségi vizsga egyes vizsgatantárgyaiból  a
        vizsgázó teljesítményét, ha a vizsga
        a) írásbeli és szóbeli vizsgarészekből áll 1-150,
        b) csak írásbeli vizsgából áll 1-100,
        c) csak szóbeli vizsgából áll 1-50
        pontskálán kell értékelni.
        (2)  A  vizsgázó  teljesítményét a  pontszámok  százalékban  és
        osztályzatban történő kifejezésével minősíteni kell. (…)  Ha  a
        vizsgázó  a szóbeli vizsgát írásban tette le, teljesítményét  a
        szóbeli  vizsgarésznek  megfelelően  kell  minősíteni.   Ha   a
        vizsgázó  az  írásbeli  vizsga helyett  szóbeli  vizsgát  tett,
        mindkét tétel kifejtését a szóbeli tételek értékelési szabályai
        szerint  kell  értékelni, majd a két tételre  adott  pontszámok
        összegét  a  szóbeli  vizsgán elérhető  pontszám  kétszeresének
        százalékában  kell  kifejezni, és ez adja a  vizsga  százalékos
        minősítését.
        (3)  Középszintű érettségi vizsga esetén az elérhető pontszámok
        százalékos  teljesítésének osztályzatban történő  kifejezése  a
        következő:
        a) 80-100% elérése esetén jeles (5),
        b) 60-79% elérése esetén jó (4),
        c) 40-59% elérése esetén közepes (3),
        d) 20-39% elérése esetén elégséges (2),
        e) 0-19% elérése esetén elégtelen (1).
        (4) Emelt szintű érettségi vizsga esetén az elérhető pontszámok
        százalékos  teljesítésének osztályzatban történő  kifejezése  a
        következő:
        a) 60-100% elérése esetén jeles (5),
        b) 47-59% elérése esetén jó (4),
        c) 33-46% elérése esetén közepes (3),
        d) 20-32% elérése esetén elégséges (2),
        e) 0-19% elérése esetén elégtelen (1).”

        „(7)   A  kétszintű  érettségi  vizsga  bevezetése  előtt  tett
        tantárgyi érettségi vizsga a kétszintű rendszerben középszinten
        tett érettségi vizsgának minősül, és az érdemjegyek a következő
        százalékos teljesítésnek felelnek meg:
        a) jeles (5) 100%,
        b) jó (4) 79%,
        c) közepes (3) 59%,
        d) elégséges (2) 39%.”

        3. Az Fr. érintett rendelkezései:

        „6.   §   (1)  A  felsőoktatási  intézmény  minden,  az   adott
        intézménybe    (karra),   szakra,   szakcsoportra,    felsőfokú
        szakképzésre,  képzési  formára, az  államilag  finanszírozott,
        illetve költségtérítéses képzésre jelentkező felvételéről  –  e
        rendelet   2.   §-a   (4)  bekezdésének   h)   pontja   alapján
        meghatározott szempontok szerint – egységes rangsorolás alapján
        dönt. (…)
        (2)  A  rangsorolást 120 pontos rendszerben,  pontszámban  kell
        kifejezni.
        (3)   A   felvételi   összpontszámot  a  következőképpen   kell
        meghatározni:
        a) a hozott pontok és a szerzett pontok összegzésével, vagy
        b)  az  érettségi  vizsgatantárgyak  alapján  számított  pontok
        megkettőzésével.
        c)
        (4)  A  felsőoktatási  intézmény a felvételi  eljárás  során  a
        szakcsoportoknál jelentkezési feltételként, illetve választható
        módon  meghatározott tantárgyakból az emelt szinten teljesített
        legalább  közepes érettségi vizsgáért 7 többletpontot  ad.  (…)
        Nem  jár  többletpont akkor, ha jelentkezési feltétel az  adott
        szakon, szakpáron az emelt szintű érettségi vizsga.”

        „(7) A felsőoktatási intézmény – a szabályzatában meghatározott
        módon  – a felvételi eljárás során további többletpontot  adhat
        az alábbiak szerint: (…)”

        „(9)  A  felsőoktatási  intézménynek a  felvételizők  felvételi
        teljesítményét úgy kell – pontszámmal – értékelnie,  hogy  azok
        összehasonlíthatók  legyenek egymással,  továbbá  biztosítsa  a
        differenciált felvételi döntés lehetőségét, valamint azt,  hogy
        minden jelentkező az egységes rangsorba besorolható legyen.
        (10)   Az   államilag   finanszírozott   alapképzésre   történő
        jelentkezés  esetén  az érettségi évében és  az  azt  követő  3
        évben,  a  költségtérítéses alapképzésre, továbbá  a  felsőfokú
        szakképzésre történő jelentkezés esetén az érettségi évében  és
        az  azt követő 5 évben legfeljebb 60 pontig értékelhető a 8. §-
        ban foglaltak szerint a jelentkező középiskolai teljesítménye.”

        „7.  §  (3)  A  felvételhez  szükséges  minimális  teljesítmény
        meghatározása   a   megadott   keretszámon   belül    ponthatár
        alkalmazásával  történik. (…) A megállapított ponthatár  fölött
        mindenkit  fel kell venni; a ponthatár alatt senki  nem  vehető
        fel.”

        „8.   §   (6)  Államilag  finanszírozott  alapképzésre  történő
        jelentkezés  esetén az érettségi évében és az azt követő  három
        évben, költségtérítéses alapképzésre történő jelentkezés esetén
        az érettségi évében és az azt követő öt évben a Rendelet 6. §-a
        (3)  bekezdésében  meghatározott a)-b) pontok számításai  közül
        azt kell alkalmazni, amelyik a jelentkező számára előnyösebb.”

        „9.  §  (1) A felvételi eljárás célja a felsőfokú tanulmányokra
        legalkalmasabb  jelentkezők kiválasztása. A  felvételi  eljárás
        során  a  felsőoktatási  intézmények által  a  szakcsoportoknál
        meghatározott  érettségi  vizsgatantárgyak  alapján   kiszámolt
        pontok  (a továbbiakban: szerzett pontok) összértéke legfeljebb
        60 pont lehet.
        (2)  Az érettségi vizsgán vizsgatantárgyanként elért százalékos
        eredményeket  60, illetve 30 érettségi pontra kell  átszámítani
        annak függvényében, hogy a felsőoktatási intézmény egy, illetve
        két    tárgyat    határoz   meg   kötelező   vagy   választható
        vizsgatantárgyként.  Az érettségi pontokat  a  vizsgatantárgyak
        százalékos eredményeiből a közép- és az emelt szintű  érettségi
        vizsga  esetén  azonos  módon kell  számítani.  Az  átszámítási
        kulcsokat e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.”

        „(4)   A  kétszintű  érettségi  vizsga  bevezetése  előtt  tett
        tantárgyi érettségi vizsga eredményeinek átszámítását, valamint
        a  középszintű  vagy emelt szintű érettségi  vizsga  százalékos
        teljesítményeinek  érettségi osztályzatra történő  átszámítását
        az   érettségi  vizsga  vizsgaszabályzatának  kiadásáról  szóló
        100/1997.  (VI. 13.) Korm. rendeletben meghatározottak  szerint
        kell elvégezni.”

        „2. számú melléklet a 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelethez
        A   középszintű,  illetve  az  emelt  szintű  érettségi  vizsga
        százalékos teljesítményeinek átszámítása felvételi ponttá

        Az érettségi vizsga  Felvételi szerzett   Felvételi szerzett  
              százaléka      pont tantárgyanként          pont
                             (két tárgy esetén)   (egy tantárgy esetén)
               90%-100%             30                    60          
               85%-89%              29                    58          
               80%-84%              28                    56          
               75%-79%              27                    54          
               70%-74%              26                    52          
               65%-69%              25                    50          
               60%-64%              24                    48          
               55%-59%              23                    46          
               50%-54%              22                    44          
               45%-49%              21                    42          
               40%-44%              20                    40          
               35%-39%              19                    38          
               30%-34%              18                    36          
               25%-29%              17                    34          
               20%-24%              16                    32          
                0%-19%               0                     0          ”

                                     III.

        Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.

        1.    Az    indítványozó   az   Alkotmánybíróság    felhívására
        kiegészítette  és  pontosította  az  Ér.,  az  Fr.  és   Frmód.
        egészének   felülvizsgálatára  irányuló   indítványát,   és   a
        továbbiakban  az  Ér. 41. § (7) bekezdése, valamint  az  Frmód.
        melléklete  alkotmányellenességének  megállapítását  kérte   az
        Alkotmánybíróságtól  az  Alkotmány 70/A.  §  (1)  bekezdésének,
        valamint 70/F. § (1)-(2) bekezdésének sérelmére tekintettel. Az
        Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Frmód.  melléklete  az
        Fr.  2.  számú mellékletét állapította meg. Az Alkotmánybíróság
        már  korábbi  határozataiban is rámutatott arra,  hogy  „ha  az
        indítványozó      egy      új      rendelkezés      tartalmának
        alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az
        új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új
        rendelkezést    magába    foglaló   (inkorporáló)    jogszabály
        alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003.  (III.  14.)  AB
        határozat,   ABH   2003,   74,  81.]   Ennek   megfelelően   az
        Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a jelen esetben
        is  az indítványozó által támadott Frmód. melléklete helyett az
        új  rendelkezést  magába  foglaló Fr.  2.  számú  mellékletével
        kapcsolatban végezte el.

        2.  Az  1997.  június 13-án elfogadott Ér. 2. §  (2)  bekezdése
        rendelkezett  először  arról, hogy érettségi  vizsga  az  egyes
        vizsgatárgyakból középszinten és emelt szinten tehető  azzal  a
        feltétellel, hogy az Ér. 61. § (4) bekezdése szerint  –  többek
        között  –  a sztenderdizált követelményekre és az emelt  szintű
        érettségi   vizsgára   vonatkozó  rendelkezéseket   azoknál   a
        középiskolai  tanulóknak a vizsgáinál kell alkalmazni,  akik  a
        középiskolai  tanulmányaikat  a  kilencedik  évfolyamon   2000.
        szeptember  1-jéig  kezdik meg. A pedagógus-továbbképzésről,  a
        pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők
        juttatásairól  és  kedvezményeiről szóló 277/1997.  (XII.  22.)
        Korm.  rendelet  26.  §  (7) bekezdése ez  utóbbi  rendelkezést
        akként  módosította, hogy az Ér.-nek a 61. §  (4)  bekezdésében
        felsorolt  rendelkezéseit  (így  az  emelt  szintű  érettségire
        vonatkozó rendelkezéseket is) azoknak a középiskolai tanulóknak
        a    vizsgáinál    kell   alkalmazni,   akik   a   középiskolai
        tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon 2000. szeptember  1-jén,
        illetve   azt   követően  kezdik  meg.  Az   érettségi   vizsga
        vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm.
        rendelet  módosításáról szóló 16/2000. (II. 11.) Korm. rendelet
        20.  §  (3)  bekezdésének  a)  pontja  ezt  a  határidőt  2001.
        szeptember  1-jére  módosította.  Mindezek  alapján   tehát   a
        kétszintű érettségi rendszer 2005-ben került bevezetésre.
        Az   érettségi  vizsga  vizsgaszabályzatának  kiadásáról  szóló
        100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 71/2003.
        (V.  27.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése módosította úgy  az
        Ér.  41.  §  (2)  bekezdését,  hogy a  vizsgázó  teljesítményét
        nemcsak  osztályzatban, hanem a pontszámok százalékban  történő
        kifejezésével is minősíteni kell. Az Ér. 61. § (4) bekezdésének
        i)   pontja  szerint  a  41.  §-t  is  azoknak  a  középiskolai
        tanulóknak  a  vizsgáinál kell alkalmazni, akik a  középiskolai
        tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon 2001. szeptember  1-jén,
        illetve azt követően kezdik meg.
        Az  Fr.-nek a felvételi eljárására vonatkozó 9. §-a jelenleg is
        hatályos   szövegét   a  felsőoktatási  intézmények   felvételi
        eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII.  26.)
        Korm.  rendelet módosításáról szóló 234/2004. (VIII. 6.)  Korm.
        rendelet  7.  §-a határozta meg, és 2005. január  1-jén  lépett
        hatályba.  Az  Frmód.  5.  §-a  azonban  a  jelenleg   hatályos
        szöveggel  szinte  teljesen  megegyezően  állapította  meg   az
        érettségin   elért   százalékos   eredmény   felvételi   ponttá
        alakításának szabályait, így – bár hatályba lépésére csak 2005.
        január  1-jén  került volna sor – a pontszámítási szabályok  az
        Frmód. Magyar Közlönyben való megjelenése, tehát 2003. december
        18-a óta ismertek voltak.

        3.  A  Kormány az Ér.-t a közoktatásról szóló 1993. évi  LXXIX.
        törvény   (a   továbbiakban:  Köot.)  94.  §  (3)  bekezdésének
        c)  pontjában, az Fr.-t pedig a felsőoktatásról szóló 1993. évi
        LXXX.  törvény  (a  továbbiakban: Fot.) 83. § (4)  bekezdésében
        foglalt  felhatalmazás alapján, e felhatalmazások kereteit  túl
        nem  lépve  adta ki. Ezen felhatalmazások alapján a Kormánynak,
        mint   jogalkotónak   széles   a   mérlegelési   lehetősége   a
        tekintetben,  hogy milyen érettségi szabályokat vezet  be  (így
        például, hogy az érettségi egy- vagy kétszintű), illetve,  hogy
        előír-e   külön  vizsgakötelezettséget  ahhoz,   hogy   valakit
        felsőoktatási  intézménybe felvegyenek, vagy a  felvételre  más
        szabályok   alapján,  külön  vizsga  nélkül  kerül  sor.   Ezen
        túlmenően  a  jogalkotót a részletszabályok  megalkotásakor  is
        nagyfokú szabadság illeti meg.
        Mindezek alapján önmagában az, hogy az Ér. bevezeti a kétszintű
        érettségit, az érettségin elért eredmény nemcsak osztályzatban,
        hanem százalékban történő kifejezését is, és a későbbiekben  az
        Fr.  alapján  ezt  a  százalékban  meghatározott  teljesítményt
        számolják  át  felvételi  pontokká  olyan,  a  Kormány  döntési
        kompetenciájába  tartozó kérdés, amely nem vet fel  alkotmányos
        aggályokat. A százalékban kifejezett érettségi eredmény alapján
        válik    lehetővé,   hogy   a   (szerzett)   felvételi   pontok
        differenciáltan,  a  120  összpontos rendszerben  kerülhessenek
        meghatározásra,    és   az   egész   felvételi    rendszer    a
        követelményeknek  megfelelően  „érzékeny”  legyen  (biztosított
        legyen  a  differenciált felvételi döntés lehetősége, tehát  az
        egyes  felvételizők  teljesítménye közötti tényleges  különbség
        megfelelően kifejezésre juthasson).

        4.   Az   indítványozók   az  Fr.-nek  az   érettségi   vizsgán
        vizsgatantárgyanként  elért  százalékos   eredménye   felvételi
        pontszámmá történő átalakítására vonatkozó szabályok [Fr. 9.  §
        (2)   és   (4)   bekezdés,   valamint   2.   számú   melléklet]
        alkotmányellenességének   megállapítását   és   megsemmisítését
        kérték  az  Alkotmánybíróságtól, mivel álláspontjuk  szerint  e
        szabályok   diszkriminatívak,  hátrányosan  különböztetik   meg
        azokat,   akik  2005-ben  és  utána  az  új  szabályok  szerint
        érettségiznek  azokkal szemben, akik 2004-ig, a régi  szabályok
        alapján  tették  le  az érettségi vizsgát.  Sértik  ezáltal  az
        Alkotmány 70/F. §-ban foglalt, a felsőoktatáshoz való jogot is,
        mivel  –  az  indítványozó  álláspontja  szerint  –  „az   idén
        érettségiző   diákoknak   nincs  lehetőségük   arra,   hogy   a
        felsőoktatás  államilag  finanszírozott képzéseiben  ugyanolyan
        eséllyel   vegyenek   részt,  mint  a  korábban   érettségizett
        társaik”.
        Az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  Fr.  nem  tesz
        különbséget  a  2004-ig,  a régi rendszerben  érettségit  tett,
        felsőfokú oktatásba bekerülni kívánó személyek, valamint a 2005-
        től, az új, kétszintű rendszerben érettségiző diákok között. Az
        érettségi   típusától   függetlenül  (régi   rendszerben   tett
        érettségi,  a  kétszintű rendszerben tett középszintű,  illetve
        emelt   szintű  érettségi)  ugyanazok  a  felvételi,  felvételi
        pontszámítási szabályok vonatkoznak rájuk. Bár az Fr.  2005-től
        kezdve általánosan eltörölte a felvételi vizsga intézményét,  a
        felsőfokú  oktatási intézménybe jelentkező  felvételéről  –  az
        eddigiekkel  megegyező módon – a 120 pontos  rendszerben  elért
        rangsorolás alapján döntenek, mely rangsor alapját a  felvételi
        összpontszám  határozza meg. A felvételi  összpontszám  kétféle
        módon  kerülhet kiszámításra: a) a hozott pontok és a  szerzett
        pontok  összegezésével,  vagy b) az érettségi  vizsgatantárgyak
        alapján  számított pontok megkettőzésével (ez a  számítási  mód
        lépett a korábbi, felvételi vizsgán elért pontszám helyébe). Az
        a)  pont  szerinti  számítási mód az  államilag  finanszírozott
        alapképzésre történő jelentkezés esetén az érettségi évében  és
        az azt követő 3 évben, a költségtérítéses alapképzésre, továbbá
        a   felsőfokú  szakképzésre  történő  jelentkezés   esetén   az
        érettségi évében és az azt követő 5 évben alkalmazható.  A  két
        számítási  mód  közül  azt  kell figyelembe  venni,  amelyik  a
        jelentkező  számára  előnyösebb. A hozott pontok  a  jelentkező
        középiskolai  teljesítménye alapján, míg a szerzett  pontok  az
        érettségin  elért  eredménye alapján kerülnek  kiszámításra.  A
        felsőoktatási  intézmények  által  közölt  adatok  alapján   az
        Oktatási   Minisztérium  minden  év  december  15-éig  egységes
        formában   –   a   Felsőoktatási  felvételi  tájékoztatóban   –
        közzéteszi    az    alapképzési   szakoknak   a   meghatározott
        szakcsoportjait,    az   azokhoz   tartozó,    a    jelentkezés
        elbírálásához  szükséges, kötelező vagy  választható  érettségi
        vizsgatantárgyakat és azok szintjét. Az ezen  tárgyakból  elért
        százalékos   eredmény   alapján  számítják   ki   a   felvételi
        pontszámot:  ugyanolyan  százalékú  eredmény  után   ugyanannyi
        felvételi  pontszám jár függetlenül attól, hogy valaki  a  régi
        rendszerben    érettségizett-e,   hogy   az   új    rendszerben
        középszintű,  vagy  az új rendszerben emelt  szintű  érettségit
        tett-e. Az emelt szintű érettségi magasabb követelményrendszere
        miatti   esetleges   rosszabb   eredményt   a   jogalkotó   úgy
        kompenzálja,   hogy  az  emelt  szintű  érettségi   letételéért
        (amennyiben  annak osztályzatra átszámított eredménye  legalább
        közepes) többletpontot ad. Az Fr. mindössze egy helyen, a 9.  §
        (4) bekezdésében, egy technikai utaló szabályban rendelkezik  a
        kétszintű  érettségi  vizsga bevezetése  előtt  tett  tantárgyi
        érettségi  vizsgák  eredményéről:  kimondja,  hogy  a   korábbi
        érettségi   eredmények  átszámítását  az   Ér.   szerint   kell
        elvégezni.

        Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az
        Fr. szabályozása az érettségin elért eredmény alapján számított
        felvételi  pontok  meghatározásakor  nem  tesz  különbséget  az
        alapján, hogy az érettségit mikor (2005 előtt vagy 2005-től) és
        milyen  módon (a régi, egyszintű érettségi, az új  közép-  vagy
        emeltszintű  érettségi rendszerében) tette le  a  felsőoktatási
        intézménybe  jelentkező. Az Fr. szabályai  minden  jelentkezőre
        egyformán  kötelezőek. Ebből következően az Fr.  9.  §  (2)  és
        (4)  bekezdéséhez, valamint 2. számú mellékletéhez kapcsolódóan
        nem  állapítható meg sem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének,
        sem   70/F.  §  (1)-(2)  bekezdésének  a  sérelme.   Az   egyik
        indítványozó  az  Fr.  9.  §  (2) és  (4)  bekezdése,  valamint
        2.  számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását  és
        megsemmisítését   azért   is  kérte,   mert   e   rendelkezések
        ellentétesek  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésével,   8.   §
        (2)  bekezdésével,  16. §-ával és 67. §-ával.  Az  indítványozó
        indítványában   nem   fejtette  ki,  hogy   az   Fr.   támadott
        rendelkezései  –  így  az,  hogy a kétszintű  érettségi  vizsga
        bevezetése    előtt   tett   érettségi   vizsga   eredményeinek
        átszámítását  az  Ér. rendelkezései szerint  kell  elvégezni  –
        mennyiben  sértik a hivatkozott alkotmányi rendelkezéseket.  Az
        Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  az  Fr.  9.  §  (2)  és
        (4)  bekezdése, valamint 2. számú melléklete, és  az  Alkotmány
        2.  §  (1)  bekezdése, 8. § (2) bekezdése, 16. §-a és  67.  §-a
        között  nem  áll  fenn  a  jelen ügy szempontjából  értékelhető
        összefüggés.

        Mindezekre  tekintettel az Alkotmánybíróság az Fr.  hivatkozott
        rendelkezései   alkotmányellenességének   megállapítására    és
        megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

        5.   Az   indítványozók  az  Ér.  41.  §  (7)  bekezdésének   a
        megsemmisítését  kérték  az Alkotmánybíróságtól,  mivel  az  az
        azonos    képességű    diákok   hátrányos    megkülönböztetését
        eredményezi  azáltal,  hogy  „a  korábban  és  az  idei   évben
        érettségizett  diákok  azonos érettségi  osztályzatához  eltérő
        számú felvételi »szerzett« pontot rendel.” A másik indítványozó
        álláspontja   szerint  az  Ér.  41.  §   (7)   bekezdésének   a
        rendelkezését  ki  kellene  terjeszteni  a  2005-től  kétszintű
        érettségit tett tanulókra is.

        A  kétszintű érettségi rendszerének alkalmazásával a  jogalkotó
        az  érettségin  elért  eredményt a  korábbiaktól  eltérő  módon
        értékeli:  míg a régi rendszerű érettségi során a teljesítményt
        ötfokozatú osztályzattal fejezték ki, addig az új rendszerben a
        teljesítményt   százalékban  és  osztályzatban   kifejezve   is
        értékelik.   A  teljesítményt  először  (szóbeli  és   írásbeli
        vizsgarészekből  álló  vizsga  esetén)  1-150,  (csak  írásbeli
        vizsga esetén) 1-100, illetve (csak szóbeli vizsga esetén) 1-50
        pontos  rendszerben értékelik, majd ezt fejezik  ki  százalékos
        arányban.  E  százalékos  arány  szerint  állapítják   meg   az
        osztályzatot.  Az  osztályzat  megállapításkor  más   szabályok
        vonatkoznak  a  középszintű, illetve az emeltszintű  érettségin
        teljesített, százalékban mért eredmény átszámítására. Mivel  az
        Fr.  2005. január 1-jétől általánosságban eltörölte a felvételi
        vizsga  intézményét, ezért a jogalkotónak rendelkeznie  kellett
        arról    is,    hogy    a   korábban   érettségizettek,    akik
        teljesítményének  értékelése csak ötfokozatú  osztályzattal  és
        nem  százalékos  rendszerben történt, hogyan kerülhetnek  be  a
        felvételi  rendszerbe. Ezért technikai megoldásként a jogalkotó
        azt  vezette  be,  hogy  a korábbi érettségi  jegyet  úgy  kell
        számítani,  mintha amögött a középszinten tett érettségi  adott
        érdemjegyhez   rendelt   legmagasabb,  százalékban   kifejezett
        teljesítménye  állna.  A  régi  és  az  új,  középszinten  tett
        érettségi  között  a  különbség tehát abban  van,  hogy  míg  a
        középszintű  érettségi százalékban kifejezett eredménye  mögött
        ténylegesen  százalékban kifejezett teljesítmény áll,  addig  a
        régi  rendszerben tett, az új rendszerre átszámított  érettségi
        százalékban   kifejezett  eredménye  mögött  csak   a   korábbi
        osztályzatból  átszámított, százalékos  arányban  korábban  nem
        mért   (tehát  egy  kevésbé  differenciált  értékelés   alapján
        megállapított) teljesítmény áll.

        Az indítványozók kiindulási pontja azért téves, mert az Fr. nem
        az   érettségi  osztályzatát,  hanem  az  érettségin   nyújtott
        teljesítmény    százalékban   kifejezett   értékelését    veszi
        figyelembe  az  érettségin elért eredmény felvételi  pontszámmá
        való  átszámításakor. Így tehát nemcsak a 2005. előtt és  2005.
        után,  ugyanolyan érettségi osztályzatot elért,  felsőoktatásra
        jelentkezők felvételi pontszáma között van különbség, hanem  az
        adott  évben  érettségizettek, ám  az  adott  osztályzatot  más
        százalékos  teljesítménnyel elérő jelentkezők pontszáma  között
        is.  Ez  utóbbi  esetben az is kiemelendő, hogy a  középszintű,
        illetve az emeltszintű érettségi esetén ugyanazon osztályzathoz
        lényegesen kisebb százalékban kifejezett teljesítmény szükséges
        az emeltszintű érettségi esetén, a felvételi pontszámmá történő
        átszámítás  viszont  minden esetben a  százalékos  teljesítmény
        alapján történik.

        6.   A   régi   rendszer   szerint  érettségizettek   érettségi
        eredményének  és az új, középszinten érettségizettek  érettségi
        eredményének  felvételi  pontszámmá  történő  átszámításakor  a
        különbség  tehát kizárólag csak abban áll, hogy –  a  felvételi
        pontszám  alapját  képező  –  százalékban  kifejezett  eredmény
        mögött  az első esetben egy átszámított, míg a második  esetben
        egy   eredetileg   is,   ténylegesen   százalékban   kifejezett
        teljesítmény  áll.  Az  Alkotmánybíróság  a  továbbiakban   azt
        vizsgálta, hogy ez a különbségtétel megalapozza-e az  Alkotmány
        70/A.  § (1) bekezdésének, vagy a 70/F. § (1) –(2) bekezdésének
        a sérelmét.

        6.1.  Az  Alkotmánybíróság több határozatában, több szempontból
        elemezte  az  Alkotmány  70/F. §  (2)  bekezdésébe  foglalt,  a
        felsőoktatásban   való   részvételhez   való   jog   tartalmát.
        Határozataiban     – többek között – megállapította, hogy „[a]z
        Alkotmány  70/F.  § (2) bekezdése a felsőfokú  oktatásban  való
        részvételt  azok  számára biztosítja, akik az  ehhez  megfelelő
        képességekkel  rendelkeznek. Ebből következően  senkinek  sincs
        alkotmányos  joga ahhoz, hogy valamely konkrétan  meghatározott
        felsőoktatási    intézményben   folytathasson   tanulmányokat.”
        (375/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1527, 1530.)
        Ennek  alapján  az  Alkotmány  70/F.  §  (2)  bekezdéséből  nem
        következik  természetesen az sem, hogy a jelentkező  adott,  az
        általa  kívánatosnak tartott évben kezdhesse meg  felsőoktatási
        tanulmányait.   Az   Alkotmány  70/F.  §  (2)   bekezdése   azt
        biztosítja,  hogy a felsőfokú oktatás bárki számára,  aki  erre
        megfelelő  képességekkel rendelkezik, elérhető legyen,  és  nem
        azt,  hogy mindenki akkor és abban a felsőoktatási intézményben
        kezdhesse  meg tanulmányait, amelyikben szeretné.  A  felvételi
        eljárás   célja   a   felsőfokú  tanulmányokra   legalkalmasabb
        jelentkezők kiválasztása. Az, hogy a jelentkező adott évben nem
        nyert  felvételt a kívánt felsőoktatási intézménybe, nem  zárja
        ki,  hogy a későbbiekben bekerüljön a felsőoktatás rendszerébe,
        akár  a  célzott,  akár  más felsőoktatási  intézménybe.  Ebből
        következően az Ér. 41. § (7) bekezdéséből fakadó különbségtétel
        az   Alkotmány   70/F.   §   (2)   bekezdésében   foglalt,    a
        felsőoktatásban  való  részvételhez biztosított  alapjogot  nem
        érinti, ezért az Alkotmánybíróság az Ér. 41. § (7) bekezdésének
        az   Alkotmány  70/F.  §  (2)  bekezdése  sérelmére   alapított
        megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

        6.2.   Az   Alkotmánybíróság   számos   korábbi   határozatában
        foglalkozott  az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdése  szerinti
        hátrányos  megkülönböztetés  alkotmányossági  kérdéseivel.  Már
        9/1990.   (IV.  25.)  AB  határozatában  kifejtette,  hogy   „a
        diszkrimináció  tilalma nem jelenti azt,  hogy  minden,  még  a
        végső    soron    nagyobb   társadalmi    egyenlőséget    célzó
        megkülönböztetés  is  tilos.  A megkülönböztetés  tilalma  arra
        vonatkozik,  hogy  a  jognak  mindenkit  egyenlőként   (egyenlő
        méltóságú  személyként) kell kezelnie, azaz az emberi  méltóság
        alapjogán   nem   eshet   csorba,   azonos   tisztelettel    és
        körültekintéssel,   az   egyéni   szempontok   azonos   mértékű
        figyelembevételével  kell  a jogosultságok  és  a  kedvezmények
        elosztásának szempontjait meghatározni.” (ABH 1990, 46, 48.)

        A  61/1992.  (XI.  20.)  AB határozatában  az  Alkotmánybíróság
        megállapította,  hogy „[a]z Alkotmány 70/A. § (1)  bekezdésében
        foglalt  tilalom  nem  csak  az  emberi,  illetve  az  alapvető
        állampolgári  jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben  a
        különbségtétel  sérti  az  emberi  méltósághoz  való  jogot   –
        kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat  is,
        amelyek  nem  tartoznak az emberi jogok, illetőleg az  alapvető
        állampolgári jogok közé.

        A  jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon
        kívüli  szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember,  mint  a
        társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb.
        szerint   különbözhet   és  ténylegesen   különbözik   is   más
        emberektől.

        Az  állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is  –,
        hogy  a  jogalkotás  során figyelembe vegye az  emberek  között
        ténylegesen  meglévő  különbségeket.  Az  Alkotmány   70/A.   §
        (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy
        ilyen  általános  tilalom  összeegyeztethetetlen  lenne  a  jog
        rendeltetésével  –,  hanem csupán az  emberi  méltósághoz  való
        jogot sértő megkülönböztetéseket.” (ABH 1992, 280, 281-282.)

        A   857/B/1994.   AB   határozatában  az   Alkotmánybíróság   a
        megkülönböztetés  tilalmát nemcsak a jogokra,  hanem  az  egyéb
        helyzet  szerinti  megkülönböztetésre is kiterjesztette:  „[a]z
        Alkotmánybíróság  több  korábbi határozatában  foglalkozott  az
        Alkotmány  70/A.  §-a szerinti megkülönböztetés alkotmányossági
        kérdéseivel.   Ennek   során  a  nem  alkotmányos   alapjogokra
        vonatkozó megkülönböztetés tekintetében 1992-ben kimondta, hogy
        az  Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom  nemcsak
        az  emberi,  illetve  állampolgári jogokra  irányadó,  hanem  e
        tilalom   –   amennyiben  a  különbségtétel  sérti  az   emberi
        méltósághoz  való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre  (ABH
        1992,  281.).  Ez  azt jelenti, hogy a nem alapjogokat  érintő,
        bármely    más    szempont   szerinti    megkülönböztetés    is
        alkotmányellenes,  ha  az  az  emberi  méltósághoz   való   jog
        sérelmével jár. Ez az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata. Ha a
        megkülönböztetés   –  az  Alkotmánybíróság  által   alkalmazott
        ismérvek  szerint  –  »önkényes«, azaz  »indokolatlan«,  vagyis
        nincs  ésszerű  oka,  akkor sérti az  emberi  méltósághoz  való
        jogot,  mert  az  ilyen  esetben  bizonyosan  nem  kezelték  az
        érintetteket  egyenlő méltóságú személyként, s  nem  értékelték
        mindegyikük     szempontjait     hasonló     figyelemmel     és
        méltányossággal.

        Következésképpen  valamely alapjognak nem  minősülő  jog,  vagy
        helyzet tekintetében alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha az
        önkényes.” (ABH 1995, 716, 717.)

        Az  Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy „az
        Alkotmánybíróság   más   mércét  alkalmazott   az   alkotmányos
        alapjogokat  érintő diszkriminációra (a szükségesség/arányosság
        tesztjét),  s  más  mércét arra az esetre,  ha  a  70/A.  §-ban
        megfogalmazott  diszkrimináció-tilalmat az  alapjogokon  kívüli
        egyéb  jogokra  terjesztette  ki.  Itt  akkor  állapít  meg  az
        Alkotmánybíróság  alkotmányellenes  megkülönböztetést,  »ha   a
        megkülönböztetésnek  ... nincs tárgyilagos  mérlegelés  szerint
        ésszerű  indoka,  vagyis  önkényes«.  [35/1994.  (VI.  24.)  AB
        határozat,  ABH 1994, 197.]” [30/1997. (IV. 29)  AB  határozat,
        ABH 1997, 130, 139-140.]

        Az  Alkotmánybíróság számos – így például már a 1009/B/1991. AB
        határozatában   is  rámutatott  arra,  hogy  „a  diszkrimináció
        vizsgálatánál  központi  elem annak meghatározása,  hogy  kiket
        kell  egy csoportba tartozóknak tekinteni. (…) A diszkrimináció
        alkotmányos  tilalma  csak  a  szabályozás  szempontjából   egy
        csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának
        ennek  megfelelően  csak  az  egy  csoportba  tartozók  közötti
        különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (ABH 1992, 479, 479-480.)

        Az  Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott  arra,  hogy
        „nem  vizsgálhatja  a támadott jogszabályok célszerűségének  és
        igazságosságának   a  kérdéseit,  mert  az   nem   tartozik   a
        hatáskörébe.” [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993,  196,
        203.]

        Ugyanezt fejtette ki az Alkotmánybíróság az 1/1995. (II. 8.) AB
        határozatában is: „Az Alkotmánybíróság nem jogalkotó szerv, nem
        vizsgálhatja  a jogszabályok szükségességét, célszerűségét,  de
        igazságosságát   sem.   Önmagában   az   anyagi   igazság,   az
        igazságosság  érvényesülésére  nem  biztosít  alanyi  jogot  az
        Alkotmány.    A    részleges    és   szubjektív    igazságosság
        követelményével   szemben   az  Alkotmány   által   biztosított
        joguralmi  elv  előbbre való (ABH 1992, 82.).” [ABH  1995,  31,
        52.]

        6.3.  Az  Alkotmánybíróság a 6.2.-ban bemutatott  gyakorlatából
        következően  elsőként azt vizsgálta, hogy  a  régi  rendszerben
        érettségizettek,   illetve   az   új,   kétszintű   rendszerben
        érettségizők alkothatnak-e azonos (homogén) csoportot,  és  így
        az  Ér. 41. § (7) bekezdéséből fakadó különbségtétel egyáltalán
        vizsgálható-e  az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése  alapján.  Az
        Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügy szempontjából
        a  fő  csoportképző ismérv az, hogy mind a 2005. előtt, mind  a
        2005-ben   (illetve   azt   követően)  érettségizők   ugyanazon
        felvételi   eljárás   keretében  juthatnak   be   felsőoktatási
        intézménybe,  a  felvételi  pontszámok  számítása  tekintetében
        ugyanazok  a  szabályok (Fr.) vonatkoznak mindkét csoportra.  A
        vizsgált   homogén  csoport  ebből  kifolyólag  tehát  mindazon
        érettségit   tett   személy,   aki   a   felvételi   eljárásban
        jelentkezőként részt vesz. A homogén csoport egyik alcsoportját
        azok  alkotják, akik 2005. előtt, a régi érettségi rendszerben,
        a másik alcsoportját pedig azok, akik 2005-től kezdődően az új,
        kétszintű rendszerben tettek érettségit.
        Az  Alkotmánybíróság ezután abban a kérdésben döntött, hogy  az
        Ér.  41.  § (7) bekezdéséből eredő megkülönböztetés közvetlenül
        érint-e   valamely  alapjogot,  vagy  az  Alkotmány   70/A.   §
        (1)  bekezdése csak közvetetten, az emberi méltósághoz való jog
        sérelmén     keresztül    vizsgálható-e.    Az    indítványozók
        indítványukban   az   Alkotmány  70/F.   §-ának   a   sérelmére
        hivatkoztak,  az  Alkotmánybíróság a jelen határozat  III./6.1.
        pontjában már megállapította, hogy a különbségtétel nem  érinti
        a  70/F.  §-ból  fakadó,  a  felsőoktatásban  való  részvételre
        vonatkozó  jogot. Az indítványozók ugyanakkor nem jelöltek  meg
        egyéb   jogot   (sem   alapjogot,  sem  más   jogot),   amelyet
        álláspontjuk   szerint   a  szabályozás   érint,   hanem   arra
        hivatkoztak, hogy az a felsőoktatási intézménybe való bekerülés
        egyenlő  esélyét sérti. Ebből következően az Alkotmány 70/A.  §
        (1)  bekezdésnek és az Ér. 41. § (7) bekezdésének  viszonya  az
        alapján  vizsgálható, hogy a jogalkotó valamely alapjognak  nem
        minősülő helyzet tekintetében tett különbséget (lsd. a korábban
        már  hivatkozott 857/B/1994. AB határozat). Az Alkotmánybíróság
        tehát  csak  azt  vizsgálhatja, hogy a különbségtételnek  van-e
        tárgyilagos  mérlegelés  szerinti ésszerű  indoka,  vagyis  nem
        önkényes-e.

        6.4.  Az,  hogy  a  jelentkező  a  meghatározott  felsőoktatási
        intézménybe  az  adott évben felvételt nyer-e vagy  sem,  több,
        mintegy  7-8  objektív és szubjektív tényező  alapján  dől  el.
        Ilyen  tényezőnek tekinthető az adott oktatási  intézménybe  az
        adott   évben   felvehetők  keretszáma,  a   többi   jelentkező
        teljesítménye,   a   jelentkezőnek   az   érettségin   nyújtott
        szubjektív  teljesítménye, stb. Ebbe a körbe  tartozik  az  is,
        hogy   a   felvételi   pontszámítás   tekintetében   előnyösebb
        helyzetben  vannak  azok, akik 2005. előtt  tettek  érettségit,
        mivel  számukra a jogalkotó az adott osztályzathoz  maximálisan
        hozzátartozó százalékos eredményt állapítja meg, míg a 2005-től
        kezdődően   érettségizők  százalékban  megállapított  eredménye
        mögött  az  Ér.  rendelkezései alapján mért  teljesítmény  áll.
        Éppen  azért,  mert a felsőoktatási intézménybe  való  felvétel
        számos  tényező  együttes hatására dől el, a felvételi  esélyek
        értelemszerűen nem lehetnek egyenlőek, befolyásolhatja azt pl.,
        hogy  a  jelölt  mennyire erős középfokú oktatási  intézményben
        tanult  („hozott pontok”), az érettségi napján mennyire  tudott
        koncentrálni,   mennyire  tudott  maximálisan  teljesíteni.   A
        felvételi   eljárásban   a   korábbi  felvételi   pontszámítási
        rendszerekben is voltak különbségek, így például létezett olyan
        szabályozás,  amikor az érettségi évében kötelezően  figyelembe
        kellett  venni  a  hozott  pontokat, kivéve,  ha  a  jelentkező
        legalább  50 pontot szerzett a felvételi vizsgán, és a szerzett
        pontok  megkettőzésén alapuló számítási mód  számára  kedvezőbb
        volt.  Megállapítható tehát, hogy az Ér. 41. § (7)  bekezdésébe
        foglalt  szabályozásból fakadhatnak esélykülönbségek a 2005-től
        kezdődően középszintű érettségit tevők hátrányára, ám a sikeres
        felvétel  esélyét  befolyásoló több tényező közül  ez  csak  az
        egyik   tényező,   az  ebből  származó  hátrány   a   felvételi
        rendszerben máshol kompenzálódhat (pl. hozott pontok).

        Az  Alkotmánybíróság ezután azt vizsgálta, hogy  az  adott,  az
        esélyegyenlőséget rontó szabályozásnak vannak-e  a  tárgyilagos
        mérlegelés  szerint  ésszerű  indokai.  Mint  ahogy   arra   az
        Alkotmánybíróság   jelen   határozatában   már   korábban    is
        rámutatott,  a jogalkotó 2005-től alapvetően megváltoztatta  az
        érettségi és a felsőfokú oktatási intézménybe történő  felvétel
        rendszerét,  az  érettségin nyújtott teljesítmény  minősítésére
        más  módszereket  vezetett be (százalékos módszer),  és  ezt  a
        számítási  módot  tette a felvételi eljárás egyik  alapjává.  A
        jogalkotó  e  szabályok megalkotásakor megfelelő  felhatalmazás
        alapján, annak kereteit túl nem lépve járt el.

        Mivel  az  új  rendszer  egyik  alapvető  újdonsága,  hogy   az
        érettségi  eredményét  százalékban is ki  kell  fejezni,  és  e
        százalékban  kifejezett eredmény képezi a felvételi  „szerzett”
        pontok alapját, a jogalkotónak rendelkeznie kellett arról, hogy
        a  korábban,  más  rendszerben minősített  érettségi  eredményt
        hogyan lehet beszámítani a jelenlegi rendszerben, hogyan  lehet
        megfeleltetni  a  jelenlegi  felvételi  szabályoknak.  Egy   új
        rendszer  bevezetésekor szükséges lehet kiegészítő,  (átmeneti)
        technikai  szabályok  megalkotása,  hiszen  átmenetileg  együtt
        élhet  a  két (a korábbi és az új) rendszer. Jelen  esetben  az
        érettségi két rendszere párhuzamosan él egymás mellett,  az  új
        rendszer   bevezetése  miatt  nem  enyészhetnek   el   a   régi
        rendszerben letett érettségihez kapcsolódó jogok. Amennyiben  a
        jogalkotó   nem   rendelkezett  volna   technikai   átszámítási
        szabályról,  amely a felvételi szempontjából „megfelelteti”  az
        érettségi  régi  rendszerét az új rendszernek, úgy  azok,  akik
        2005-öt   megelőzően   érettségiztek,   2005-től   kezdve   nem
        nyerhettek  volna  felvételt felsőoktatási intézménybe,  sérült
        volna  tehát az Alkotmány 70/F. §-ba foglalt, a felsőoktatásban
        való  részvételhez fűződő joguk. Ha a jogalkotó számukra  külön
        felvételi  vizsgát  vagy  az érettségi új  rendszerben  történő
        megismétlését írta volna elő, úgy őket különböztette volna  meg
        hátrányosan, hiszen pusztán azért, mert abban az időben, amikor
        ők  érettségiztek,  másként minősítették  az  érettségin  elért
        eredményüket   (csak  osztályzatban  és  nem   százalékban   és
        osztályzatban), rájuk jelentős többletkötelezettségek  hárultak
        volna.  Így  az ő érettségijük és az új rendszerű,  középszintű
        érettségi  nem  lett  volna egyenértékű, hiszen  míg  az  egyik
        alapján   automatikusan  be  lehet  jutni   egy   felsőoktatási
        intézménybe,  addig  a  másik alapján nem.  Így  is  érvényesül
        különbségtétel  a  régi rendszerben érettségizettek  és  az  új
        rendszerben érettségizők között akkor, amikor olyan intézménybe
        kívánnak  a  jelentkezők felvételt nyerni, amely a  felvételhez
        emelt szintű érettségit követel meg. Ez esetben az érettségizők
        az   emelt   szintű  érettségi  letételével  (az   azon   elért
        eredménnyel)  felvételt  nyerhetnek,  míg  a  régi  rendszerben
        érettségizetteknek   újra   vizsgázniuk   kell.   (Ugyanez    a
        különbségtétel  fog  érvényesülni  akkor,  ha   a   középszintű
        érettségit   tett  fiatal  később  mégis  olyan   felsőoktatási
        intézménybe  jelentkezik, amelyik emeltszintű érettségit  kíván
        meg,  illetve, ha a jövőben – a jelen jogszabályi követelmények
        alapján   legkorábban  2007-től  –  valamely  szak  középszintű
        érettségi helyett emeltszintű érettségit követel meg.)

        Az  osztályzatokban  kifejezett érettségi teljesítmény  mögötti
        tényleges   teljesítmény  utólag  már   semmilyen   módon   nem
        rekonstruálható, az adott érdemjegy mögött állhatott maximális,
        de   ugyanígy   minimális,   az  adott   érdemjegyhez   tartozó
        követelményszintet  éppen, hogy csak elérő teljesítmény  is.  A
        jogalkotó     értelemszerűen     választotta     a      pozitív
        megkülönböztetést   akkor,  amikor  a   maximális   százalékban
        kifejezett teljesítményt rendelte az adott érdemjegyhez, hiszen
        bármely  más  esetben  esélyt sem  adott  volna  azoknak,  akik
        megelőzően   is   maximálisan  teljesítettek   arra,   hogy   e
        teljesítményüket  megfelelően értékelni  lehessen  a  felvételi
        szerzett pontok számításakor.

        Mindezek  alapján az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az
        Ér.  41.  §  (7)  bekezdése megalkotásának, az  abban  foglalt,
        hatásában  az  új  típusú  érettségit tevő  fiatalok  felvételi
        esélyeit esetlegesen hátrányosan érintő szabályozásnak  ésszerű
        indokai voltak, ezért nem állapítható meg az Alkotmány 70/A.  §
        (1)    bekezdésének   a   sérelme.   Ebből    következően    az
        Alkotmánybíróság  az  Ér.  41. § (7) bekezdésnek  az  Alkotmány
        70/A.  §  (1)  bekezdése sérelmére alapozott  indítványokat  is
        elutasította.

        6.5.   Az  egyik  indítványozó  az  Ér.  41.  §  (7)  bekezdése
        alkotmányellenességének  megállapítását  az  Alkotmány   2.   §
        (1)  bekezdésének, 8. § (2) bekezdésének, 16. §-ának és 67.  §-
        ának   a   sérelmére  tekintettel  is  kérte.  Az  indítványozó
        ugyanakkor részletesen nem fejtette ki, hogy mi alapozza meg  a
        hivatkozott   alkotmányi  rendelkezések  és  az   Ér.   41.   §
        (7)   bekezdése   közötti   ellentétet.   Az   Alkotmánybíróság
        megállapította, hogy a hivatkozott alkotmányi rendelkezések  és
        az  Ér.  41.  §  (7)  bekezdése között nincsen alkotmányjogilag
        értékelhető,   releváns  összefüggés.   Az   Alkotmány   8.   §
        (2)  bekezdésében  foglalt  korlátozási  tilalom  alapvető  jog
        lényeges  tartalmára  vonatkozik,  ám  az  indítványozó   ilyen
        alapvető  jogot  nem  nevezett meg.  Mint  ahogy  azt  a  jelen
        határozat   korábban  már  megállapította,  a   szabályozás   a
        felsőoktatásban  való  részvételhez való  jogot  önmagában  nem
        korlátozza, hanem csak azt befolyásolja, hogy az adott évben  a
        választott felsőoktatási intézménybe mekkora eséllyel kerül  be
        az  érettségiző,  így  legfeljebb esély-, de  nem  jogkülönbség
        lehet  a  szabályozás következménye. Az Alkotmány  16.  §-a  és
        67.  §  bekezdése,  valamint  az Ér.  hivatkozott  rendelkezése
        között  ugyanígy nincsen értékelhető kapcsolat,  többek  között
        azért  sem,  mert a felsőoktatási intézménybe való  jelentkezés
        már  nem  a szülő, hanem a – legtöbb esetben már a 18. életévét
        betöltött,  jogilag is nagykorú – fiatal döntése. Az  Alkotmány
        2.   §  (1)  bekezdésnek  sérelmét  az  Alkotmánybíróság  –  az
        indítvány  indokolásának  általánossága  miatt  –  szintén  nem
        állapította meg. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság  az
        Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. § (2) bekezdésének, 16.  §-
        ának  és  67.  §-ának  a  sérelmére alapított,  az  Ér.  41.  §
        (7)   bekezdésének   alkotmányellenessége  megállapítására   és
        megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

        7.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  (a
        továbbiakban:  Abtv.)  1.  §  b) pontja,  21.  §  (2)  valamint
        (7)     bekezdése     alapján    az     Alkotmánybíróság     az
        alkotmányellenesség  utólagos  vizsgálata   hatáskörében   csak
        indítványra járhat el, a 37. § szerint pedig javasolni  kell  a
        jogszabály vagy annak valamely rendelkezése megsemmisítését. Az
        Alkotmánybírósághoz érkezett indítványok  az  új  érettségi  és
        felvételi rendszerének egészét illetve annak bevezetése  módját
        nem,   hanem   csak  néhány,  önmagában  nem  alkotmányellenes,
        technikai részletszabályt kifogásoltak.

        7.1.  A  Kormány a Köot. 94. § (3) bekezdésének  c)  pontjában,
        illetve  a  Fot.  83.  § (4) bekezdésében kapott  felhatalmazás
        alapján  döntött  az  érettségi  vizsga,  illetve  a  felvételi
        eljárás  rendszerének megváltoztatásáról. Ez a  változtatás  az
        érettségi,  valamint  a  felvételi  rendszer  egészének   olyan
        mértékű,  radikális  változását jelentette,  amelyre  a  magyar
        oktatásügy történetében évtizedek óta nem volt példa,  ráadásul
        olyan  rendszert  változtatott meg, amely korábban  évtizedeken
        keresztül  gyakorlatilag  változatlanul  működött.   A   (régi)
        rendszer  egésze  és  annak részletszabályai  az  állampolgárok
        tudatában rögzültek, az új rendszer szabályainak befogadása  és
        azok  megfelelő alkalmazása ennek következtében a régi rendszer
        szabályainak elfelejtését és a szabályok újratanulását követeli
        meg.    Ilyen   esetekben   fokozottan   fennáll    az    állam
        intézményvédelmi kötelezettsége, vagyis kiemelt jelentősége van
        annak,  hogy  az  egyik rendszerről a másikra  való  áttérés  a
        lehető   legkevesebb   problémával,   az   Alkotmány    2.    §
        (1)   bekezdésében  megfogalmazott  jogállamiságból   következő
        jogbiztonság keretei között, olyan módon történjen, hogy az  ne
        veszélyeztesse magának a rendszernek (jelen esetben a –  közép-
        és   felsőfokú  –  oktatás  rendszerének)  a  működőképességét,
        kiszámíthatóságát. Bár a kétszintű érettségi  bevezetéséről  az
        Ér.  már  1997. június 13-án rendelkezett (mégpedig  úgy,  hogy
        arra  először  2004-ben  kerül sor), az egyes  részletszabályok
        csak  később váltak ismertté, ráadásul a felkészülési idő alatt
        maguk a részletszabályok, így többek között az érettségi vizsga
        lehetséges   vizsgatárgyainak  köre  és  az  egyes   tárgyakhoz
        kapcsolódó vizsgakövetelmények is többször módosultak.

        7.2.   Az   Alkotmánybíróság  a  „kellő  idő”   követelményével
        kapcsolatban a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában  (ABH  1992,
        155.)  az  alábbiakat  állapította meg: „[a]z  Alkotmány  2.  §
        (1)  bekezdése  értelmében  »A  Magyar  Köztársaság  független,
        demokratikus   jogállam«.   Az   Alkotmánybíróság   már    több
        határozatában  rámutatott,  hogy  a  jogbiztonság  kiemelkedően
        fontos   jogállami   érték,  s  ebből   eredően   meghatározott
        kötelezettségek hárulnak mind a jogalkotó, mind a  jogalkalmazó
        szervekre.
        A  jogállam sem tud eltekinteni attól, hogy mind a természetes,
        mind a jogi személyektől megkövetelje a törvényesen kihirdetett
        jogszabályok   ismerését,  és  az  azokkal   összhangban   álló
        magatartást, s mindezek garanciájaként érvényre juttassa azt az
        elvet: a jogszabály nem ismerése senkit sem mentesít jogellenes
        magatartásának következményei alól.
        A  demokratikus jogállam azonban – sok egyéb mellett – abban is
        különbözik  a  diktatúrától,  hogy  nem  él  vissza   azzal   a
        lehetőséggel,  amelyet a jog megismerésének  általános  érvényű
        követelménye és az erre alapított felelősségre vonás  az  állam
        számára  nyújt,  hanem  kellő törvényi garanciákkal  megteremti
        annak   a   reális  lehetőségét,  hogy  a  jogalanyok   valóban
        megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket, s
        módjukban   álljon  magatartásukat  azokhoz  igazítani.   Ilyen
        garancia  a  jogalkotásról szóló 1987. évi XI.  törvény  12.  §
        (3)  bekezdésében  foglalt ama szabály, amelynek  értelmében  a
        jogszabály  hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni,
        hogy   kellő  idő  maradjon  a  jogszabály  alkalmazására  való
        felkészülésre.  Az Alkotmánybíróság nyomatékosan  hangsúlyozza:
        ha  a  jogalkotásról szóló törvény nem tartalmazná  az  idézett
        szabályt,  az  akkor is levezethető lenne  az  Alkotmány  2.  §
        (1)    bekezdéséből.   E   törvényi   rendelkezés   az   alábbi
        részkötelezettségeket   hárítja  a   jogalkotó   szervekre:   a
        jogszabály  hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni,
        hogy kellő idő maradjon

        a)    a    jogszabály   szövegének   megszerzésére    […]    és
        áttanulmányozására […];
        b)  a  jogalkalmazó szervek számára a jogszabály  alkalmazására
        való  felkészüléshez  (ideértve  szükség  esetén  a  jogszabály
        szervezett  továbbképzés keretében való alapos megismerését,  a
        felmerülő   jogszabályértelmezési  problémák   tisztázását,   a
        jogszabály  végrehajtásához  szükséges  nyomtatványok,  űrlapok
        beszerzését  vagy  előállítását,  a  zökkenőmentes  végrehajtás
        személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodást);
        c)  a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak
        eldöntéséhez,   hogy  miként  alkalmazkodjanak   a   jogszabály
        rendelkezéseihez […].
        Azt  törvényben – még kevésbé alkotmánybírósági határozatban  –
        nem  lehet  általános  érvénnyel meghatározni,  hogy  mennyi  a
        jogszabály  alkalmazására való felkészüléshez  szükséges  kellő
        idő,  amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között
        feltétlenül  biztosítani  kell.  Ezt  minden  egyes  jogszabály
        megalkotásánál,    a    jogszabályba   foglalt    rendelkezések
        jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására
        (vagy  az  önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló
        egyéb  tényezők  alapulvételével, esetileg  kell  vizsgálni.  E
        kötelezettség    a   jogszabály   tervezetének   kidolgozásában
        közreműködő, illetőleg a jogalkotó szerveket terheli. […] Annak
        elbírálása,  hogy valamely konkrét jogszabály  esetében  mennyi
        idő  szükséges  a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez,
        gazdaságpolitikai,   szervezési,   műszaki   stb.    szempontok
        figyelembevételét szükségessé tevő mérlegelési  kérdés,  vagyis
        nem alkotmányjogi probléma.
        Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság általában nem bocsátkozik
        annak  a vizsgálatába, hogy valamely jogszabály esetén elegendő
        volt-e  a felkészülésre a jogalkotó által biztosított  […]  idő
        […].  (A  több évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező
        parlamenti demokráciák jogalkotása arra utal: esetenként […]  a
        több  éves  fölkészülési idő is indokolt lehet annak érdekében,
        hogy az állam magatartása hosszú távra kiszámítható legyen […],
        s  az  állam ekként is szilárdítsa nem csupán a jogbiztonságot,
        hanem  saját  külső és belső tekintélyét.) Az  Alkotmánybíróság
        mindössze  annyit  szögez  le:  a felkészülési  idő  tartamának
        megállapításánál nem kizárólag a jogalkalmazó hatóságok,  hanem
        a  jogi  szabályozással érintett természetes és jogi  személyek
        reális  időszükségletét is figyelembe kell venni, amely mind  a
        jogszabály  áttanulmányozásához, mind az önkéntes  jogkövetésre
        való  felkészüléshez […] szükséges időt magában foglalja.” (ABH
        1992, 155, 156-159.)

        Az  Alkotmánybíróság  a  8/2003. (III.  14.)  AB  határozatában
        rámutatott  arra  is:  „[a] jogalkotással  szemben  egyidejűleg
        tehát  két követelmény támasztható: egyfelől, hogy a jogalkotás
        a társadalmi viszonyok változását rugalmasan kövesse, másfelől,
        hogy érvényesüljön a jogszabályok stabilitásába vetett bizalom.
        Ez  utóbbi  követelmény nem érinti azonban a  jogalkotó  széles
        körű jogalkotói szabadságát, ideértve annak eldöntését is, hogy
        indokolt-e valamely társadalmi viszony jogi szabályozása,  vagy
        a meglévő jogi szabályozás megváltoztatása akár olyan módon is,
        hogy a jogszabályt többször, egymást viszonylag gyorsan követve
        módosítja. A jogszabályok módosítását indokolhatja a társadalmi
        viszonyok  változása,  a  jogi  szabályozás  iránti  társadalmi
        igény, vagy más jogpolitikai megfontolás, célkitűzés.

        A  változó életviszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás azonban
        nem    eredményezheti   a   jogszabályok    követhetetlen    és
        áttekinthetetlen módon történő változtatásának gyakorlatát.  Ez
        utóbbi   különösen  akkor  valósul  meg,  ha   a   jogszabályok
        módosítását – hatálybalépésüket megelőzően – ismét módosítják.

        A  jogszabályok  áttekinthetetlen,  követhetetlen  változtatása
        mind     a     jogalkalmazókat,     mind     a     jogalanyokat
        jogbizonytalanságban  tartja,  s  ez  összeegyeztethetetlen   a
        jogbiztonság   alkotmányos  elvének  lényegi   tartalmával.   A
        jogbiztonság alkotmányos elve ugyanis azt is megköveteli,  hogy
        a  jogalkotás,  így  a módosító jogszabályok hatálybalépése  is
        ésszerű  rendben történjen, valamint egyértelműen követhető  és
        áttekinthető   legyen.   A  jogalkotás  alkotmányos   jogállami
        követelménye   többet  jelent  tehát,  mint   a   jogalkotással
        kapcsolatos  formális  eljárási  szabályok  betartása.  […]   A
        szabályozás  tárgyát képező társadalmi viszonyok, életviszonyok
        változásához   nem   igazodó,  indokolatlan   gyorsasággal   és
        áttekinthetetlen  módon  változó  jogszabály  címzettjei  –   a
        különböző  jogalkalmazó szervek és az állampolgárok  –  számára
        egyaránt  nehézséget jelent a változások követése.  A  hatályos
        jog   megismerhetőségének  bizonytalansága  pedig  megnehezíti,
        ellehetetlenítheti   a   jogalanyok  jogainak   érvényesítését,
        valamint kötelezettségeik teljesítését, s ez már a jogbiztonság
        alkotmányos   követelményét  sértheti.   Alapvető   alkotmányos
        követelmény  tehát,  hogy  a  jogalkotás,  ennek  részeként   a
        jogszabályok  módosítása,  az  új rendelkezések  hatálybalépése
        követhető legyen mind a jogalkotók és a jogalkalmazók,  mind  a
        jogalanyok számára. (ABH 2003, 74, 86-87. )

        7.3.   Az   új  érettségi  rendszer  bevezetésével  egyidejűleg
        megszűnt   a   felvételi  vizsga,  amely   jelentős   mértékben
        megnövelte   az   érettségi   szerepét.   Az   Alkotmánybíróság
        vizsgálata  során észlelte, hogy az érettségi  és  a  felvételi
        rendszer megváltoztatásával kapcsolatos szabályok megalkotására
        úgy  került  sor,  hogy  azokat  a  jogalkotó  több  alkalommal
        módosította  még  a szigorúan az érettségire  való  felkészülés
        időszakában (az érettségi évét megelőző két évben) is.  Egy,  a
        korábbitól  teljes  mértékben  különböző,  új  rendszerre  való
        áttérés   nemcsak  azt  követeli  meg,  hogy  a   jogalkotó   a
        jogszabályokban meghatározott követelményeknek formailag eleget
        tegyen   (vagyis   a   jogszabály  szerinti  megfelelő   időben
        megalkossa a szükséges szabályokat), hanem azt is, hogy azt  az
        érintettek   egészével  –  jelen  esetben   a   pedagógusokkal,
        diákokkal,  szülőkkel  – részleteiben is  és  teljes  mértékben
        megismertesse, valamint felkészítse őket a szabályok  megfelelő
        alkalmazására,    és    a   különböző   döntési    alternatívák
        alkalmazásának  várható következményeire. A közép-,  illetve  a
        felsőfokú  oktatás, ezen belül az érettségi és a  felsőoktatási
        intézménybe történő felvétel rendszerének átalakításakor  –  az
        Alkotmány  2.  § (1) bekezdése alapján – a jogalkotót  fokozott
        felelősség  terheli abban a tekintetben, hogy  az  új  rendszer
        bevezetése   során  megfelelő  időt  biztosítson   a   rendszer
        egészének  (az  általános és a részletszabályok) megismerésére,
        befogadására,  megteremtse  annak reális  lehetőségét,  hogy  a
        jogalanyok valóban megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi
        rendelkezéseket, s módjukban álljon magatartásukat, döntéseiket
        ahhoz   igazítani.   Ilyen  esetekben   a   jogalkotó   kiemelt
        kötelessége tehát, hogy a „laikus”, a joghoz nem értő, érintett
        állampolgárok (pedagógusok és diákok, illetve szüleik) felé úgy
        közvetítse  a  jogszabályokat, azokat úgy magyarázza  el,  hogy
        lényeges  tartalmukat időben megismerhessék  és  az  érintettek
        döntéseiket  ezen ismeretek birtokában hozhassák meg.  Fokozott
        követelmény  továbbá  az  is,  hogy  a  jogalkotó  a   rendszer
        bevezetése előtt, előzetes hatásvizsgálatok keretében  próbálja
        ki  a  rendszer működőképességét (akár több alkalommal is),  és
        különös  figyelmet  fordítson annak vizsgálatára,  hogy  az  új
        rendszer bevezetésekor az érintettek megfelelően elsajátították-
        e  már  a rendszer alapelveit és részletszabályait, kellőképpen
        adaptálták-e    azokat,    ismerik-e    döntéseik    lehetséges
        következményeit,  tehát hogy megfelelően  felkészültek-e  annak
        bevezetésére.  Bár a jogalkotó formailag időben eleget  tett  a
        jogszabály-alkotási   kötelezettségnek,   vitatható,   hogy   a
        jogbiztonság  elvéből  és  annak  részelemeiből   („kellő   idő
        követelménye”)   fakadó  ismeretátadási,  felkészítési   és   a
        szükséges   előzetes   hatásvizsgálatok  elvégzésére   irányuló
        kötelezettségét is kellő időben, megfelelően teljesítette-e.  A
        jogalkotás    és    annak   tartalma   tudatosításának    egyes
        hiányosságai, illetve az ezekhez kapcsolódó bizonytalanságok és
        problémák az új típusú érettségi/felvételi gyakorlati, 2005-ben
        történt bevezetésekor összegződtek, hatványozottan jelentkeztek
        és jelentkeznek.

        Az     Alkotmánybíróság    megállapította,    hogy    az     új
        érettségi/felvételi    rendszer    bevezetése,     szabályainak
        megismertetése, a kiszámíthatóság biztosítása nem felelt meg az
        Alkotmánybíróság korábban megállapított, és jelen határozatában
        megerősített alkotmányos követelményeinek.

        Az   Alkotmánybíróság  a  jövőre  nézve  felhívta  a  jogalkotó
        figyelmét  arra,  hogy  abban  az  esetben,  hogy  ha  valamely
        rendszert radikálisan, alapvetően megváltoztat, úgy köteles azt
        oly   módon   tenni,  hogy  mind  a  keret-,  mind   az   egyes
        részletszabályok  olyan  időben kerüljenek  megalkotásra,  hogy
        azok  ne  csak  a  jogszabályi (időbeliségre vonatkozó  formai)
        feltételeknek  feleljenek meg, hanem azokat  az  érintettek  is
        megfelelő módon és ténylegesen megismerhessék, megérthessék  és
        befogadhassák.  Köteles  továbbá fokozott  figyelmet  fordítani
        annak   előzetes   ellenőrzésére  is,  hogy  az   új   rendszer
        alkalmazására  az  érintettek  megfelelően  felkészültek-e.  Ez
        ugyanis  elengedhetetlen  ahhoz, hogy a  szükséges  információk
        birtokában, tudatosan és a következményeket átlátva hozhassanak
        döntéseket.  Az Alkotmánybíróság a jövőben – az arra  irányuló,
        kellő időben érkezett indítvány esetén – megsemmisíti az olyan,
        új rendszer bevezetésére irányuló jogszabályokat, amelyek az új
        rendszerre  való átállást, illetve annak tényleges megismerését
        és  megértését  – akár az időtényező, akár más  egyéb  szempont
        miatt – nem biztosítják megfelelően.

        8.  Az  Abtv.  21.  § (7) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság
        mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség    tárgyában
        nemcsak indítványra, hanem hivatalból is eljárhat.
        Az    Alkotmánybíróságnak    a    mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    hatáskörét
        részletesen  az  Abtv.  49. §-a szabályozza.  Az  Abtv.  49.  §
        (1)  bekezdése  értelmében,  ha az Alkotmánybíróság  hivatalból
        vagy  bárki  indítványára azt állapítja meg, hogy  a  jogalkotó
        szerv   a   jogszabályi  felhatalmazásból  származó  jogalkotói
        feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett
        elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével  –
        felhívja feladatának teljesítésére.
        Az  Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata  szerint  mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenességet állapít meg továbbá  akkor
        is,  ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi
        garanciák  hiányoznak  [37/1992. (VI. 10.)  AB  határozat,  ABH
        1992, 227, 232.].

        Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést
        nemcsak  akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre  vonatkozóan
        semmilyen  szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat,  ABH
        1992,  204,  205.],  hanem akkor is, ha az  adott  szabályozási
        koncepción   belül   az   Alkotmányból   levezethető   tartalmú
        jogszabályi  rendelkezés  hiányzik  [22/1995.  (III.  31.)   AB
        határozat,  ABH  1995,  108,  113.;  29/1997.  (IV.   29.)   AB
        határozat,  ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat,
        ABH 1998, 132, 138.].

        Az  Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel, az Abtv. 1.  §  e)
        pontjában foglalt hatásköre alapján – hivatalból eljárva –  azt
        vizsgálta,  hogy  az új típusú érettségi és felvételi  rendszer
        szabályai összességükben megfelelnek-e a jogalkotót terhelő, az
        Alkotmányból közvetlenül levezethető követelményeknek.

        Az  Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az  új
        típusú   érettségi   és  felvételi  rendszer   megalkotása   és
        bevezetése    során   a   jogalkotó   elmulasztotta    azt    a
        kötelezettségét,  hogy  a jogszabályok megalkotásakor  a  kellő
        körültekintéssel  járjon  el, mivel  egyrészt  az  új  rendszer
        bevezetésének  módja, másrészt az érettségi eredmény  felvételi
        pontszámmá      történő     átszámításának     részletszabályai
        következtében   hátrányba   kerülhetnek   (vagyis   esetlegesen
        kevesebb   eséllyel   juthatnak  be  a   kívánt   felsőoktatási
        intézménybe)   azok,   akik   2005-től,   az   új   rendszerben
        érettségiznek,   szemben  azokkal,  akik  a  régi   rendszerben
        irettségiztek.  Így  például az új rendszerben  érettségizőknek
        –  szemben  a 2005. előtt érettségizettekkel – nem volt  meg  a
        lehetőségük arra, hogy az emelt szintű érettségin úgy  vegyenek
        részt,  hogy  a  vizsgával  érettségi  osztályzatukat,  illetve
        felvételi  pontszámaikat  ne  veszélyeztessék.  Míg  ugyanis  a
        korábban  érettségizettek érettségi  érdemjegye  (és  az  ebből
        számított   pontszám)  az  emelt  szintű  vizsga   eredményétől
        függetlenül  megmaradt,  addig a  2005-ben  érettségizők  emelt
        szintű  érettségit csak jó érettségi érdemjegyük (és  felvételi
        pontszámuk) kockáztatásával tehettek. Annak a jogalkotói célnak
        a  nem  kellően  átgondolt szabályozása, hogy az  emelt  szintű
        érettségi  nehezebb követelményrendszeréből fakadó (százalékban
        mért) teljesítménykülönbségeket kompenzálják, illetve, hogy  az
        emelt  szintű  érettségire vállalkozó diákokat többletpontokkal
        jutalmazzák  ahhoz  vezetett, hogy a  korábban  érettségizettek
        felvételi  esélye  a  (viszonylag könnyen  és  kockázat  nélkül
        megszerezhető) többletpontok miatt jelentős mértékben  megnőtt,
        egyes  közkedvelt  szakokon – a rendszer egészéből  fakadóan  –
        szinte lehetetlenné téve azt, hogy 2005. szeptemberétől a 2005-
        ben,  új rendszer szerint érettségizettek is bekerülhessenek  a
        kívánt felsőoktatási intézménybe.

        A  jogalkotónak  az  Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből  fakadó
        kötelezettsége, hogy olyan szabályokat hozzon, amelyek  nemcsak
        a  jogegyenlőséget,  hanem  az esélyegyenlőséget  is  a  lehető
        legnagyobb  mértékben biztosítják. A jogalkotó a jelen  esetben
        az   egyik   érintetti   kör   (a   régi   típusú   rendszerben
        érettségizettek) jogegyenlőségének biztosítását szolgáló  olyan
        szabályokat alkotott, amelyek hátrányosan érinthetik egy  másik
        érintetti  kör  esélyeit a felsőoktatásba való  bekerülésre.  A
        jogalkotó  a  szabályozás megalkotásakor  nem  tett  eleget  az
        Alkotmány    70/A.    §    (3)   bekezdéséből    fakadó    azon
        kötelezettségének,  hogy  az esélyegyenlőtlenséget  kiküszöbölő
        intézkedéseket   hozzon,   hanem   ezzel   ellentétben,   olyan
        szabályokat  alkotott,  amelyek esélyegyenlőtlenségi  helyzetet
        teremthetnek. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel  felhívta  a
        Kormányt,  hogy – a 2005. évi érettségi és felvételi eredmények
        tükrében, az azokból származó következtetéseket és tanulságokat
        is  levonva – 2005. december 31-éig vizsgálja felül a kétszintű
        érettségire,   illetve   a   felvételi   rendszerre   vonatkozó
        szabályozás egészét és részletszabályait egyaránt, és  alkosson
        olyan  jogszabályt, amely az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből
        fakadó      kötelezettségének     (az     esélyegyenlőtlenségek
        kiküszöbölése)  maradéktalanul  megfelel  és  –  az   érettségi
        típusától  és évétől függetlenül – egyenlő esélyt  biztosít  az
        azonos  képességű diákoknak a kívánt felsőoktatási  intézménybe
        való bekerülésre.

        9.   Az   Alkotmánybírósághoz  érkezett   indítványok   az   új
        érettségi/felvételi rendszere bevezetésének  módját  és  idejét
        nem,  hanem  annak csak néhány, önmagában nem alkotmányellenes,
        technikai részletszabályát kifogásolták méghozzá olyan  időben,
        amikor az új típusú érettségi tényleges folyamata gyakorlatilag
        már elindult (az első indítvány 2005. február  9-én érkezett az
        Alkotmánybírósághoz, a május-júniusi érettségi  vizsgaidőszakra
        való jelentkezés határideje pedig február 15-e volt). Időközben
        az  új  típusú  érettségi vizsgák, és erre épülve  a  felvételi
        eljárás új rendszere is megkezdődött (egyes részeiben már be is
        fejeződött), így az érintettek – a felkészítő pedagógusok és  a
        diákok,  illetve szüleik – a gyakorlatban sajátították, illetve
        sajátítják  el  az  új  típusú rendszer működésének  –  ezideig
        kellőképpen meg nem ismert – törvényszerűségeit.

        Az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt  jogállamiság,
        jogbiztonság   követelményével   ellentétes   lenne,   ha    az
        Alkotmánybíróság  beleavatkozna  ebbe  a  folyamatba,   ha   az
        Alkotmánybíróság  döntésének bármiféle  kihatása  lenne  a  már
        megkezdett érettségikre, illetve az ehhez kapcsolódó  felvételi
        eljárásra.   Az   Alkotmánybíróság  az  új  érettségi/felvételi
        rendszer   bevezetésével  kapcsolatos  indítványokat   már   az
        érettségi/felvételi eljárás közben kapta meg és bírálta  el.  A
        bevezetett   pontszámítási  rendszer,  valamint  az   érettségi
        jegyeknek  és  százalékos eredményeknek  a  felvételi  pontokká
        történő átszámítása megsemmisítésével az Alkotmánybíróság a már
        kialakult  bizonytalanságot  oly mértékben  megnövelné,  aminek
        következtében teljesen áttekinthetetlen helyzet alakulna ki. Az
        eljárás   közbeni   megsemmisítés  veszélyeztetné   vagy   akár
        lehetetlenné is tenné a 2005. szeptemberi főiskolai és egyetemi
        tanévkezdéseket.    A    jelen    indítványok    alapján     az
        Alkotmánybíróság – a jogbiztonság követelményére tekintettel  –
        nem semmisítette meg tehát a jogalkotói döntéseket.

        Az  Alkotmánybíróság ugyanakkor felhívta a jogalkotót, hogy  az
        érettségi/felvételi   rendszer   jogbizonytalanságot   előidéző
        okait,  az esélyegyenlőtlenséget előidéző szabályozást a jövőre
        nézve    szüntesse   meg,   és   a   jogbiztonság   alkotmányos
        követelményeinek megfelelő lépéseket tegye meg.

        Az  Alkotmánybíróság  a határozatnak a Magyar  Közlönyben  való
        közzétételét  az alkotmányos követelmény és az alkotmányellenes
        mulasztás megállapítására tekintettel rendelte el.
                                 Dr. Holló András
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                 Dr. Bagi István                 Dr. Bihari Mihály
                 alkotmánybíró                előadó alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Erdei Árpád               Dr. Harmathy Attila
                 alkotmánybíró                       alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Kiss László              Dr. Kukorelli István
                 alkotmánybíró                       alkotmánybíró
                                         
                           Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                    alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          28/2005. (VII. 14.)
          Date of the decision:
          .
          07/12/2005
          .
          .