A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 2. §
(1) bekezdéséből, a jogbiztonság elvéből fakadó alkotmányos
követelmény az, hogy ha a jogalkotó valamely korábban, hosszú
ideig fennálló és működő rendszerhez kapcsolódóan radikális
változtatásokkal alapjaiban új rendszert vezet be, azt úgy
tegye, hogy az érintetteknek megfelelő idő álljon rendelkezésre
a rendszer egészének, valamint a részletszabályoknak nem csak a
teljes körű megismerésére, hanem azok megértésére és
alkalmazásuk elsajátítására is. A hatályba lépés időpontját úgy
kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály
alkalmazására való felkészülésre, az érintettek előre láthassák
a változások következményeit.
2. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja,
hogy a Kormány az érettségi és a felsőoktatási intézménybe
történő felvétel új rendszerének bevezetésekor elmulasztotta
olyan szabályoknak a megalkotását, amelyek megfelelően
biztosítják, hogy a különböző években érettségizettek – az
érettségi évétől függetlenül – azonos eséllyel nyerhessenek
felvételt a kívánt felsőoktatási intézménybe, így nem tett
eleget az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből fakadó
kötelezettségének.
Az Alkotmánybíróság felhívja a Kormányt, hogy 2005. december 31-
ig vizsgálja felül a szabályozást, és alkosson az
esélyegyenlőséget megteremtő szabályokat.
3. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási intézmények felvételi
eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.)
Korm. rendelet 9. § (2) és (4) bekezdése, valamint 2. számú
melléklete alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának
kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 41. §
(7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett az érettségin
elért eredmény felvételi pontszámmá alakításához kapcsolódóan.
Az egyik indítványozó a felsőoktatási intézmények felvételi
eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.)
Korm. rendelet (a továbbiakban: Fr.) 9. § (2) bekezdése és
2. számú melléklete, valamint az érettségi vizsga
vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm.
rendelet (a továbbiakban: Ér.) 41. § (7) bekezdése
alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését
kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a kifogásolt
jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70/F. §
(1) és (2) bekezdésével. Indokolásában kifejtette: „[a]z
Alkotmány 70/F. (1) és (2) bekezdései többek között valamennyi
állampolgár számára megkülönböztetés nélkül biztosítják a (…)
képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és
felsőfokú oktatást (…). A fenti jogszabályhely alapján a Magyar
Köztársaságban az azonos képességű állampolgárokat minden
megkülönböztetés nélkül megilleti a továbbtanuláshoz való jog
és az államilag finanszírozott oktatásban való részvétel joga.
Ezen jogok diszkrimináció-mentes gyakorlását a Magyar
Köztársaság Kormánya minden eszközzel köteles a középfokú
oktatásban résztvevők számára biztosítani. Álláspontunk szerint
a megsemmisíteni javasolt jogszabályhelyek a fentiekben
kifejtett alapjogot sértik. Ezen rendelkezések ugyanis az idén
érettségiző mintegy kilencvenezer diákot a korábban
érettségizett diákokkal szemben hátrányos megkülönböztetéssel
sújtják azáltal, hogy a korábban érettségizettek középiskolai
érettségi eredménye az idén felvételizőknél előnyösebben kerül
átszámításra felvételi pontokká. Ennek következtében az idén
érettségiző diákoknak nincs lehetőségük arra, hogy a
felsőoktatás államilag finanszírozott képzéseiben ugyanolyan
eséllyel vegyenek részt, mint a korábban érettségizett társaik.
A (…) megsemmisíteni indítványozott jogszabályhelyek
alkalmazása az azonos képességű diákok hátrányos,
diszkriminatív megkülönböztetését eredményezi, mivel a korábban
és az idei évben érettségizett diákok azonos érettségi
osztályzatához eltérő számú felvételi »szerzett pontot« rendel.
Az idén felvételizők pontszámítási rendszere tehát százalékos
megkülönböztetést tesz, míg a korábban érettségizettek számára
a hatályos jogszabályok számítási rendszere kizárólag az
érettségi osztályzat szerinti megkülönböztetést teszik a
számítási rendszer alapján.”
A másik indítványozó az Ér., az Fr. valamint a felsőoktatási
intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló
269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról szóló
246/2003. (XII. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Frmód.)
felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól „a középiskolai
pontszámítás esélyegyenlőségének biztosítása érdekében”. Az
indítványozó az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban:
Etv.) több rendelkezésére hivatkozott, így például a 4. §
g) pontjára, mely szerint az egyenlő bánásmód követelményét a
közoktatási és a felsőoktatási intézmények eljárásaik és
intézkedéseik során kötelesek megtartani. Rámutatott arra, hogy
az Etv. 8. §-a alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek
minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy
személy életkora vagy egyéb helyzete miatt részesül más,
összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz
képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Álláspontja szerint „[h]a a
közvetlen hátrányos megkülönböztetés ténye kétséges lenne,
akkor a közvetett megkülönböztetés ténye mindenképpen fennáll,
hiszen az összehasonlítható személyekhez, csoportokhoz képest
(előző években érettségizettek) a most érettségizők lényeges
hátrányba kerülnek”. Az indítványozó hivatkozik továbbá az Etv.
27. §-ának (2) bekezdésére is, mely alapján az egyenlő bánásmód
követelményét az oktatással összefüggésben érvényesíteni kell
különösen az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek
meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása, az oktatás
követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás, a
teljesítmények értékelése során. Az indítványozó álláspontja
szerint „az előző években érettségizettek pont számítási módja
kettős előnyt jelent számukra. (…) A jelenleg amúgy is
kiszámíthatatlan versenyben e számítási mód kimeríti a
hátrányos megkülönböztetés tényét a követelmény támasztásában
és a teljesítmény értékelésében”. Az indítványozó indítványának
kiegészítésében az Frmód. mellékletének, valamint az Ér. 41. §
(7) bekezdésének a megsemmisítését kérte az
Alkotmánybíróságtól, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság
hívja fel a jogalkotók figyelmét arra, hogy az Ér. hivatkozott
rendelkezésének a „tartalmát ki kellene terjeszteni a 2005-től
kétszintű érettségit tevő tanulókra is. A kifogásolt
jogszabályok adnak alapot a felsőoktatási felvételi pontszámok
meghatározásához, amellyel hátrányos megkülönböztetés éri az új
rendszer szerint érettségizőket a teljesítmény értékelésében.
(…) a hátrányos pontszámítás miatt az egyébként képességei
szerint bekerülésre esélyes tanuló számára hozzáférhetetlen
lesz a felsőoktatás.” Az indítványozó álláspontja szerint a
kifogásolt szabályozás ellentétes az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdésével is, mivel „fennáll az eltérő időben született
gyermekek megkülönböztetése, s ennek következtében a 70/F. §-
ban megfogalmazott felsőoktatáshoz való hozzáférés korlátozása
áll fenn.”
Eljárásának megkezdése után újabb indítvány érkezett az
Alkotmánybírósághoz az érettségi vizsgán elért eredmény
felvételi pontszámmá történő átszámítása tárgykörében. Az
indítványozó az Fr. 9. § (2) és (4) bekezdése, 2. számú
melléklete, valamint az Ér. 41. § (7) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését
kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint e
jogszabályi rendelkezések sértik az Alkotmány „2. §
(1) bekezdésében megfogalmazott demokratikus jogállamiság
elvét”, korlátozzák a „8. § (2) bekezdésében megfogalmazott
alapvető emberi jogai lényeges tartalmát”, sértik az Alkotmány
16. §-át „azzal, hogy nem fordít[anak] különös gondot az
oktatás és nevelés teljes skálájára és nem védelmezi[k] az
ifjúság minden csoportjának érdekeit”. Sértik ezen túlmenően
az Alkotmány 67. §-ában és 70/F. §-ában megfogalmazott
rendelkezéseket, valamint az Alkotmány „70/A. §-ban
megfogalmazott esélyegyenlőség elvét”. Nézete szerint a
kifogásolt „jogszabályhelyek egyenlőtlen esélyt adnak a
korábban érettségizett és az idén érettségiző diákoknak a
továbbtanulás terén. A korábban érettségizetteket
indokolatlanul juttatja előnyhöz. A megsemmisíteni kért
paragrafusok hatályban tartása esetén lehetnek olyan karok,
melyekre az idén érettségizett diákok egyáltalán nem tudnak
bejutni, mert oly sok előnnyel indulnak a korábban
érettségizettek, hogy ők már minden államilag finanszírozott
férőhelyet elfoglalnak az un. hozott pontokkal. Mindezek
alapján tehát megállapítható, hogy az azonos képességű és
felkészültségű diákok nem azonos eséllyel rendelkeznek a
felsőoktatási intézményekbe történő bejutás tekintetében. Ez
pedig az Alkotmány már megjelölt rendelkezéseivel ellentétes.”
A tartalmi azonosságra tekintettel az Alkotmánybíróság az
indítványokat egyesítette.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat az oktatási miniszternek
véleményezésre megküldte.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság
létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság
érdekeit.”
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a
családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és
gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó
nevelést megválasszák.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
segíti.”
„70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok
számára a művelődéshez való jogot.
(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés
kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és
kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki
számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az
oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.”
2. Az Ér. érintett rendelkezései:
„41. § (1) Az érettségi vizsga egyes vizsgatantárgyaiból a
vizsgázó teljesítményét, ha a vizsga
a) írásbeli és szóbeli vizsgarészekből áll 1-150,
b) csak írásbeli vizsgából áll 1-100,
c) csak szóbeli vizsgából áll 1-50
pontskálán kell értékelni.
(2) A vizsgázó teljesítményét a pontszámok százalékban és
osztályzatban történő kifejezésével minősíteni kell. (…) Ha a
vizsgázó a szóbeli vizsgát írásban tette le, teljesítményét a
szóbeli vizsgarésznek megfelelően kell minősíteni. Ha a
vizsgázó az írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tett,
mindkét tétel kifejtését a szóbeli tételek értékelési szabályai
szerint kell értékelni, majd a két tételre adott pontszámok
összegét a szóbeli vizsgán elérhető pontszám kétszeresének
százalékában kell kifejezni, és ez adja a vizsga százalékos
minősítését.
(3) Középszintű érettségi vizsga esetén az elérhető pontszámok
százalékos teljesítésének osztályzatban történő kifejezése a
következő:
a) 80-100% elérése esetén jeles (5),
b) 60-79% elérése esetén jó (4),
c) 40-59% elérése esetén közepes (3),
d) 20-39% elérése esetén elégséges (2),
e) 0-19% elérése esetén elégtelen (1).
(4) Emelt szintű érettségi vizsga esetén az elérhető pontszámok
százalékos teljesítésének osztályzatban történő kifejezése a
következő:
a) 60-100% elérése esetén jeles (5),
b) 47-59% elérése esetén jó (4),
c) 33-46% elérése esetén közepes (3),
d) 20-32% elérése esetén elégséges (2),
e) 0-19% elérése esetén elégtelen (1).”
„(7) A kétszintű érettségi vizsga bevezetése előtt tett
tantárgyi érettségi vizsga a kétszintű rendszerben középszinten
tett érettségi vizsgának minősül, és az érdemjegyek a következő
százalékos teljesítésnek felelnek meg:
a) jeles (5) 100%,
b) jó (4) 79%,
c) közepes (3) 59%,
d) elégséges (2) 39%.”
3. Az Fr. érintett rendelkezései:
„6. § (1) A felsőoktatási intézmény minden, az adott
intézménybe (karra), szakra, szakcsoportra, felsőfokú
szakképzésre, képzési formára, az államilag finanszírozott,
illetve költségtérítéses képzésre jelentkező felvételéről – e
rendelet 2. §-a (4) bekezdésének h) pontja alapján
meghatározott szempontok szerint – egységes rangsorolás alapján
dönt. (…)
(2) A rangsorolást 120 pontos rendszerben, pontszámban kell
kifejezni.
(3) A felvételi összpontszámot a következőképpen kell
meghatározni:
a) a hozott pontok és a szerzett pontok összegzésével, vagy
b) az érettségi vizsgatantárgyak alapján számított pontok
megkettőzésével.
c)
(4) A felsőoktatási intézmény a felvételi eljárás során a
szakcsoportoknál jelentkezési feltételként, illetve választható
módon meghatározott tantárgyakból az emelt szinten teljesített
legalább közepes érettségi vizsgáért 7 többletpontot ad. (…)
Nem jár többletpont akkor, ha jelentkezési feltétel az adott
szakon, szakpáron az emelt szintű érettségi vizsga.”
„(7) A felsőoktatási intézmény – a szabályzatában meghatározott
módon – a felvételi eljárás során további többletpontot adhat
az alábbiak szerint: (…)”
„(9) A felsőoktatási intézménynek a felvételizők felvételi
teljesítményét úgy kell – pontszámmal – értékelnie, hogy azok
összehasonlíthatók legyenek egymással, továbbá biztosítsa a
differenciált felvételi döntés lehetőségét, valamint azt, hogy
minden jelentkező az egységes rangsorba besorolható legyen.
(10) Az államilag finanszírozott alapképzésre történő
jelentkezés esetén az érettségi évében és az azt követő 3
évben, a költségtérítéses alapképzésre, továbbá a felsőfokú
szakképzésre történő jelentkezés esetén az érettségi évében és
az azt követő 5 évben legfeljebb 60 pontig értékelhető a 8. §-
ban foglaltak szerint a jelentkező középiskolai teljesítménye.”
„7. § (3) A felvételhez szükséges minimális teljesítmény
meghatározása a megadott keretszámon belül ponthatár
alkalmazásával történik. (…) A megállapított ponthatár fölött
mindenkit fel kell venni; a ponthatár alatt senki nem vehető
fel.”
„8. § (6) Államilag finanszírozott alapképzésre történő
jelentkezés esetén az érettségi évében és az azt követő három
évben, költségtérítéses alapképzésre történő jelentkezés esetén
az érettségi évében és az azt követő öt évben a Rendelet 6. §-a
(3) bekezdésében meghatározott a)-b) pontok számításai közül
azt kell alkalmazni, amelyik a jelentkező számára előnyösebb.”
„9. § (1) A felvételi eljárás célja a felsőfokú tanulmányokra
legalkalmasabb jelentkezők kiválasztása. A felvételi eljárás
során a felsőoktatási intézmények által a szakcsoportoknál
meghatározott érettségi vizsgatantárgyak alapján kiszámolt
pontok (a továbbiakban: szerzett pontok) összértéke legfeljebb
60 pont lehet.
(2) Az érettségi vizsgán vizsgatantárgyanként elért százalékos
eredményeket 60, illetve 30 érettségi pontra kell átszámítani
annak függvényében, hogy a felsőoktatási intézmény egy, illetve
két tárgyat határoz meg kötelező vagy választható
vizsgatantárgyként. Az érettségi pontokat a vizsgatantárgyak
százalékos eredményeiből a közép- és az emelt szintű érettségi
vizsga esetén azonos módon kell számítani. Az átszámítási
kulcsokat e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.”
„(4) A kétszintű érettségi vizsga bevezetése előtt tett
tantárgyi érettségi vizsga eredményeinek átszámítását, valamint
a középszintű vagy emelt szintű érettségi vizsga százalékos
teljesítményeinek érettségi osztályzatra történő átszámítását
az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló
100/1997. (VI. 13.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint
kell elvégezni.”
„2. számú melléklet a 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelethez
A középszintű, illetve az emelt szintű érettségi vizsga
százalékos teljesítményeinek átszámítása felvételi ponttá
Az érettségi vizsga Felvételi szerzett Felvételi szerzett
százaléka pont tantárgyanként pont
(két tárgy esetén) (egy tantárgy esetén)
90%-100% 30 60
85%-89% 29 58
80%-84% 28 56
75%-79% 27 54
70%-74% 26 52
65%-69% 25 50
60%-64% 24 48
55%-59% 23 46
50%-54% 22 44
45%-49% 21 42
40%-44% 20 40
35%-39% 19 38
30%-34% 18 36
25%-29% 17 34
20%-24% 16 32
0%-19% 0 0 ”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.
1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság felhívására
kiegészítette és pontosította az Ér., az Fr. és Frmód.
egészének felülvizsgálatára irányuló indítványát, és a
továbbiakban az Ér. 41. § (7) bekezdése, valamint az Frmód.
melléklete alkotmányellenességének megállapítását kérte az
Alkotmánybíróságtól az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének,
valamint 70/F. § (1)-(2) bekezdésének sérelmére tekintettel. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Frmód. melléklete az
Fr. 2. számú mellékletét állapította meg. Az Alkotmánybíróság
már korábbi határozataiban is rámutatott arra, hogy „ha az
indítványozó egy új rendelkezés tartalmának
alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az
új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új
rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály
alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB
határozat, ABH 2003, 74, 81.] Ennek megfelelően az
Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a jelen esetben
is az indítványozó által támadott Frmód. melléklete helyett az
új rendelkezést magába foglaló Fr. 2. számú mellékletével
kapcsolatban végezte el.
2. Az 1997. június 13-án elfogadott Ér. 2. § (2) bekezdése
rendelkezett először arról, hogy érettségi vizsga az egyes
vizsgatárgyakból középszinten és emelt szinten tehető azzal a
feltétellel, hogy az Ér. 61. § (4) bekezdése szerint – többek
között – a sztenderdizált követelményekre és az emelt szintű
érettségi vizsgára vonatkozó rendelkezéseket azoknál a
középiskolai tanulóknak a vizsgáinál kell alkalmazni, akik a
középiskolai tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon 2000.
szeptember 1-jéig kezdik meg. A pedagógus-továbbképzésről, a
pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevők
juttatásairól és kedvezményeiről szóló 277/1997. (XII. 22.)
Korm. rendelet 26. § (7) bekezdése ez utóbbi rendelkezést
akként módosította, hogy az Ér.-nek a 61. § (4) bekezdésében
felsorolt rendelkezéseit (így az emelt szintű érettségire
vonatkozó rendelkezéseket is) azoknak a középiskolai tanulóknak
a vizsgáinál kell alkalmazni, akik a középiskolai
tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon 2000. szeptember 1-jén,
illetve azt követően kezdik meg. Az érettségi vizsga
vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm.
rendelet módosításáról szóló 16/2000. (II. 11.) Korm. rendelet
20. § (3) bekezdésének a) pontja ezt a határidőt 2001.
szeptember 1-jére módosította. Mindezek alapján tehát a
kétszintű érettségi rendszer 2005-ben került bevezetésre.
Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló
100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 71/2003.
(V. 27.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése módosította úgy az
Ér. 41. § (2) bekezdését, hogy a vizsgázó teljesítményét
nemcsak osztályzatban, hanem a pontszámok százalékban történő
kifejezésével is minősíteni kell. Az Ér. 61. § (4) bekezdésének
i) pontja szerint a 41. §-t is azoknak a középiskolai
tanulóknak a vizsgáinál kell alkalmazni, akik a középiskolai
tanulmányaikat a kilencedik évfolyamon 2001. szeptember 1-jén,
illetve azt követően kezdik meg.
Az Fr.-nek a felvételi eljárására vonatkozó 9. §-a jelenleg is
hatályos szövegét a felsőoktatási intézmények felvételi
eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.)
Korm. rendelet módosításáról szóló 234/2004. (VIII. 6.) Korm.
rendelet 7. §-a határozta meg, és 2005. január 1-jén lépett
hatályba. Az Frmód. 5. §-a azonban a jelenleg hatályos
szöveggel szinte teljesen megegyezően állapította meg az
érettségin elért százalékos eredmény felvételi ponttá
alakításának szabályait, így – bár hatályba lépésére csak 2005.
január 1-jén került volna sor – a pontszámítási szabályok az
Frmód. Magyar Közlönyben való megjelenése, tehát 2003. december
18-a óta ismertek voltak.
3. A Kormány az Ér.-t a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
törvény (a továbbiakban: Köot.) 94. § (3) bekezdésének
c) pontjában, az Fr.-t pedig a felsőoktatásról szóló 1993. évi
LXXX. törvény (a továbbiakban: Fot.) 83. § (4) bekezdésében
foglalt felhatalmazás alapján, e felhatalmazások kereteit túl
nem lépve adta ki. Ezen felhatalmazások alapján a Kormánynak,
mint jogalkotónak széles a mérlegelési lehetősége a
tekintetben, hogy milyen érettségi szabályokat vezet be (így
például, hogy az érettségi egy- vagy kétszintű), illetve, hogy
előír-e külön vizsgakötelezettséget ahhoz, hogy valakit
felsőoktatási intézménybe felvegyenek, vagy a felvételre más
szabályok alapján, külön vizsga nélkül kerül sor. Ezen
túlmenően a jogalkotót a részletszabályok megalkotásakor is
nagyfokú szabadság illeti meg.
Mindezek alapján önmagában az, hogy az Ér. bevezeti a kétszintű
érettségit, az érettségin elért eredmény nemcsak osztályzatban,
hanem százalékban történő kifejezését is, és a későbbiekben az
Fr. alapján ezt a százalékban meghatározott teljesítményt
számolják át felvételi pontokká olyan, a Kormány döntési
kompetenciájába tartozó kérdés, amely nem vet fel alkotmányos
aggályokat. A százalékban kifejezett érettségi eredmény alapján
válik lehetővé, hogy a (szerzett) felvételi pontok
differenciáltan, a 120 összpontos rendszerben kerülhessenek
meghatározásra, és az egész felvételi rendszer a
követelményeknek megfelelően „érzékeny” legyen (biztosított
legyen a differenciált felvételi döntés lehetősége, tehát az
egyes felvételizők teljesítménye közötti tényleges különbség
megfelelően kifejezésre juthasson).
4. Az indítványozók az Fr.-nek az érettségi vizsgán
vizsgatantárgyanként elért százalékos eredménye felvételi
pontszámmá történő átalakítására vonatkozó szabályok [Fr. 9. §
(2) és (4) bekezdés, valamint 2. számú melléklet]
alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését
kérték az Alkotmánybíróságtól, mivel álláspontjuk szerint e
szabályok diszkriminatívak, hátrányosan különböztetik meg
azokat, akik 2005-ben és utána az új szabályok szerint
érettségiznek azokkal szemben, akik 2004-ig, a régi szabályok
alapján tették le az érettségi vizsgát. Sértik ezáltal az
Alkotmány 70/F. §-ban foglalt, a felsőoktatáshoz való jogot is,
mivel – az indítványozó álláspontja szerint – „az idén
érettségiző diákoknak nincs lehetőségük arra, hogy a
felsőoktatás államilag finanszírozott képzéseiben ugyanolyan
eséllyel vegyenek részt, mint a korábban érettségizett
társaik”.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Fr. nem tesz
különbséget a 2004-ig, a régi rendszerben érettségit tett,
felsőfokú oktatásba bekerülni kívánó személyek, valamint a 2005-
től, az új, kétszintű rendszerben érettségiző diákok között. Az
érettségi típusától függetlenül (régi rendszerben tett
érettségi, a kétszintű rendszerben tett középszintű, illetve
emelt szintű érettségi) ugyanazok a felvételi, felvételi
pontszámítási szabályok vonatkoznak rájuk. Bár az Fr. 2005-től
kezdve általánosan eltörölte a felvételi vizsga intézményét, a
felsőfokú oktatási intézménybe jelentkező felvételéről – az
eddigiekkel megegyező módon – a 120 pontos rendszerben elért
rangsorolás alapján döntenek, mely rangsor alapját a felvételi
összpontszám határozza meg. A felvételi összpontszám kétféle
módon kerülhet kiszámításra: a) a hozott pontok és a szerzett
pontok összegezésével, vagy b) az érettségi vizsgatantárgyak
alapján számított pontok megkettőzésével (ez a számítási mód
lépett a korábbi, felvételi vizsgán elért pontszám helyébe). Az
a) pont szerinti számítási mód az államilag finanszírozott
alapképzésre történő jelentkezés esetén az érettségi évében és
az azt követő 3 évben, a költségtérítéses alapképzésre, továbbá
a felsőfokú szakképzésre történő jelentkezés esetén az
érettségi évében és az azt követő 5 évben alkalmazható. A két
számítási mód közül azt kell figyelembe venni, amelyik a
jelentkező számára előnyösebb. A hozott pontok a jelentkező
középiskolai teljesítménye alapján, míg a szerzett pontok az
érettségin elért eredménye alapján kerülnek kiszámításra. A
felsőoktatási intézmények által közölt adatok alapján az
Oktatási Minisztérium minden év december 15-éig egységes
formában – a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban –
közzéteszi az alapképzési szakoknak a meghatározott
szakcsoportjait, az azokhoz tartozó, a jelentkezés
elbírálásához szükséges, kötelező vagy választható érettségi
vizsgatantárgyakat és azok szintjét. Az ezen tárgyakból elért
százalékos eredmény alapján számítják ki a felvételi
pontszámot: ugyanolyan százalékú eredmény után ugyanannyi
felvételi pontszám jár függetlenül attól, hogy valaki a régi
rendszerben érettségizett-e, hogy az új rendszerben
középszintű, vagy az új rendszerben emelt szintű érettségit
tett-e. Az emelt szintű érettségi magasabb követelményrendszere
miatti esetleges rosszabb eredményt a jogalkotó úgy
kompenzálja, hogy az emelt szintű érettségi letételéért
(amennyiben annak osztályzatra átszámított eredménye legalább
közepes) többletpontot ad. Az Fr. mindössze egy helyen, a 9. §
(4) bekezdésében, egy technikai utaló szabályban rendelkezik a
kétszintű érettségi vizsga bevezetése előtt tett tantárgyi
érettségi vizsgák eredményéről: kimondja, hogy a korábbi
érettségi eredmények átszámítását az Ér. szerint kell
elvégezni.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
Fr. szabályozása az érettségin elért eredmény alapján számított
felvételi pontok meghatározásakor nem tesz különbséget az
alapján, hogy az érettségit mikor (2005 előtt vagy 2005-től) és
milyen módon (a régi, egyszintű érettségi, az új közép- vagy
emeltszintű érettségi rendszerében) tette le a felsőoktatási
intézménybe jelentkező. Az Fr. szabályai minden jelentkezőre
egyformán kötelezőek. Ebből következően az Fr. 9. § (2) és
(4) bekezdéséhez, valamint 2. számú mellékletéhez kapcsolódóan
nem állapítható meg sem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének,
sem 70/F. § (1)-(2) bekezdésének a sérelme. Az egyik
indítványozó az Fr. 9. § (2) és (4) bekezdése, valamint
2. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését azért is kérte, mert e rendelkezések
ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 8. §
(2) bekezdésével, 16. §-ával és 67. §-ával. Az indítványozó
indítványában nem fejtette ki, hogy az Fr. támadott
rendelkezései – így az, hogy a kétszintű érettségi vizsga
bevezetése előtt tett érettségi vizsga eredményeinek
átszámítását az Ér. rendelkezései szerint kell elvégezni –
mennyiben sértik a hivatkozott alkotmányi rendelkezéseket. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Fr. 9. § (2) és
(4) bekezdése, valamint 2. számú melléklete, és az Alkotmány
2. § (1) bekezdése, 8. § (2) bekezdése, 16. §-a és 67. §-a
között nem áll fenn a jelen ügy szempontjából értékelhető
összefüggés.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Fr. hivatkozott
rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
5. Az indítványozók az Ér. 41. § (7) bekezdésének a
megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól, mivel az az
azonos képességű diákok hátrányos megkülönböztetését
eredményezi azáltal, hogy „a korábban és az idei évben
érettségizett diákok azonos érettségi osztályzatához eltérő
számú felvételi »szerzett« pontot rendel.” A másik indítványozó
álláspontja szerint az Ér. 41. § (7) bekezdésének a
rendelkezését ki kellene terjeszteni a 2005-től kétszintű
érettségit tett tanulókra is.
A kétszintű érettségi rendszerének alkalmazásával a jogalkotó
az érettségin elért eredményt a korábbiaktól eltérő módon
értékeli: míg a régi rendszerű érettségi során a teljesítményt
ötfokozatú osztályzattal fejezték ki, addig az új rendszerben a
teljesítményt százalékban és osztályzatban kifejezve is
értékelik. A teljesítményt először (szóbeli és írásbeli
vizsgarészekből álló vizsga esetén) 1-150, (csak írásbeli
vizsga esetén) 1-100, illetve (csak szóbeli vizsga esetén) 1-50
pontos rendszerben értékelik, majd ezt fejezik ki százalékos
arányban. E százalékos arány szerint állapítják meg az
osztályzatot. Az osztályzat megállapításkor más szabályok
vonatkoznak a középszintű, illetve az emeltszintű érettségin
teljesített, százalékban mért eredmény átszámítására. Mivel az
Fr. 2005. január 1-jétől általánosságban eltörölte a felvételi
vizsga intézményét, ezért a jogalkotónak rendelkeznie kellett
arról is, hogy a korábban érettségizettek, akik
teljesítményének értékelése csak ötfokozatú osztályzattal és
nem százalékos rendszerben történt, hogyan kerülhetnek be a
felvételi rendszerbe. Ezért technikai megoldásként a jogalkotó
azt vezette be, hogy a korábbi érettségi jegyet úgy kell
számítani, mintha amögött a középszinten tett érettségi adott
érdemjegyhez rendelt legmagasabb, százalékban kifejezett
teljesítménye állna. A régi és az új, középszinten tett
érettségi között a különbség tehát abban van, hogy míg a
középszintű érettségi százalékban kifejezett eredménye mögött
ténylegesen százalékban kifejezett teljesítmény áll, addig a
régi rendszerben tett, az új rendszerre átszámított érettségi
százalékban kifejezett eredménye mögött csak a korábbi
osztályzatból átszámított, százalékos arányban korábban nem
mért (tehát egy kevésbé differenciált értékelés alapján
megállapított) teljesítmény áll.
Az indítványozók kiindulási pontja azért téves, mert az Fr. nem
az érettségi osztályzatát, hanem az érettségin nyújtott
teljesítmény százalékban kifejezett értékelését veszi
figyelembe az érettségin elért eredmény felvételi pontszámmá
való átszámításakor. Így tehát nemcsak a 2005. előtt és 2005.
után, ugyanolyan érettségi osztályzatot elért, felsőoktatásra
jelentkezők felvételi pontszáma között van különbség, hanem az
adott évben érettségizettek, ám az adott osztályzatot más
százalékos teljesítménnyel elérő jelentkezők pontszáma között
is. Ez utóbbi esetben az is kiemelendő, hogy a középszintű,
illetve az emeltszintű érettségi esetén ugyanazon osztályzathoz
lényegesen kisebb százalékban kifejezett teljesítmény szükséges
az emeltszintű érettségi esetén, a felvételi pontszámmá történő
átszámítás viszont minden esetben a százalékos teljesítmény
alapján történik.
6. A régi rendszer szerint érettségizettek érettségi
eredményének és az új, középszinten érettségizettek érettségi
eredményének felvételi pontszámmá történő átszámításakor a
különbség tehát kizárólag csak abban áll, hogy – a felvételi
pontszám alapját képező – százalékban kifejezett eredmény
mögött az első esetben egy átszámított, míg a második esetben
egy eredetileg is, ténylegesen százalékban kifejezett
teljesítmény áll. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt
vizsgálta, hogy ez a különbségtétel megalapozza-e az Alkotmány
70/A. § (1) bekezdésének, vagy a 70/F. § (1) –(2) bekezdésének
a sérelmét.
6.1. Az Alkotmánybíróság több határozatában, több szempontból
elemezte az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésébe foglalt, a
felsőoktatásban való részvételhez való jog tartalmát.
Határozataiban – többek között – megállapította, hogy „[a]z
Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése a felsőfokú oktatásban való
részvételt azok számára biztosítja, akik az ehhez megfelelő
képességekkel rendelkeznek. Ebből következően senkinek sincs
alkotmányos joga ahhoz, hogy valamely konkrétan meghatározott
felsőoktatási intézményben folytathasson tanulmányokat.”
(375/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1527, 1530.)
Ennek alapján az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdéséből nem
következik természetesen az sem, hogy a jelentkező adott, az
általa kívánatosnak tartott évben kezdhesse meg felsőoktatási
tanulmányait. Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése azt
biztosítja, hogy a felsőfokú oktatás bárki számára, aki erre
megfelelő képességekkel rendelkezik, elérhető legyen, és nem
azt, hogy mindenki akkor és abban a felsőoktatási intézményben
kezdhesse meg tanulmányait, amelyikben szeretné. A felvételi
eljárás célja a felsőfokú tanulmányokra legalkalmasabb
jelentkezők kiválasztása. Az, hogy a jelentkező adott évben nem
nyert felvételt a kívánt felsőoktatási intézménybe, nem zárja
ki, hogy a későbbiekben bekerüljön a felsőoktatás rendszerébe,
akár a célzott, akár más felsőoktatási intézménybe. Ebből
következően az Ér. 41. § (7) bekezdéséből fakadó különbségtétel
az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében foglalt, a
felsőoktatásban való részvételhez biztosított alapjogot nem
érinti, ezért az Alkotmánybíróság az Ér. 41. § (7) bekezdésének
az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése sérelmére alapított
megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
6.2. Az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában
foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti
hátrányos megkülönböztetés alkotmányossági kérdéseivel. Már
9/1990. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy „a
diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a
végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó
megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra
vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő
méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság
alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és
körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű
figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények
elosztásának szempontjait meghatározni.” (ABH 1990, 46, 48.)
A 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy „[a]z Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében
foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető
állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a
különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot –
kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is,
amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető
állampolgári jogok közé.
A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon
kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a
társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb.
szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más
emberektől.
Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –,
hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között
ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy
ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog
rendeltetésével –, hanem csupán az emberi méltósághoz való
jogot sértő megkülönböztetéseket.” (ABH 1992, 280, 281-282.)
A 857/B/1994. AB határozatában az Alkotmánybíróság a
megkülönböztetés tilalmát nemcsak a jogokra, hanem az egyéb
helyzet szerinti megkülönböztetésre is kiterjesztette: „[a]z
Alkotmánybíróság több korábbi határozatában foglalkozott az
Alkotmány 70/A. §-a szerinti megkülönböztetés alkotmányossági
kérdéseivel. Ennek során a nem alkotmányos alapjogokra
vonatkozó megkülönböztetés tekintetében 1992-ben kimondta, hogy
az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nemcsak
az emberi, illetve állampolgári jogokra irányadó, hanem e
tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi
méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre (ABH
1992, 281.). Ez azt jelenti, hogy a nem alapjogokat érintő,
bármely más szempont szerinti megkülönböztetés is
alkotmányellenes, ha az az emberi méltósághoz való jog
sérelmével jár. Ez az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata. Ha a
megkülönböztetés – az Alkotmánybíróság által alkalmazott
ismérvek szerint – »önkényes«, azaz »indokolatlan«, vagyis
nincs ésszerű oka, akkor sérti az emberi méltósághoz való
jogot, mert az ilyen esetben bizonyosan nem kezelték az
érintetteket egyenlő méltóságú személyként, s nem értékelték
mindegyikük szempontjait hasonló figyelemmel és
méltányossággal.
Következésképpen valamely alapjognak nem minősülő jog, vagy
helyzet tekintetében alkotmányellenes a megkülönböztetés, ha az
önkényes.” (ABH 1995, 716, 717.)
Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy „az
Alkotmánybíróság más mércét alkalmazott az alkotmányos
alapjogokat érintő diszkriminációra (a szükségesség/arányosság
tesztjét), s más mércét arra az esetre, ha a 70/A. §-ban
megfogalmazott diszkrimináció-tilalmat az alapjogokon kívüli
egyéb jogokra terjesztette ki. Itt akkor állapít meg az
Alkotmánybíróság alkotmányellenes megkülönböztetést, »ha a
megkülönböztetésnek ... nincs tárgyilagos mérlegelés szerint
ésszerű indoka, vagyis önkényes«. [35/1994. (VI. 24.) AB
határozat, ABH 1994, 197.]” [30/1997. (IV. 29) AB határozat,
ABH 1997, 130, 139-140.]
Az Alkotmánybíróság számos – így például már a 1009/B/1991. AB
határozatában is rámutatott arra, hogy „a diszkrimináció
vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket
kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (…) A diszkrimináció
alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy
csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának
ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti
különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (ABH 1992, 479, 479-480.)
Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy
„nem vizsgálhatja a támadott jogszabályok célszerűségének és
igazságosságának a kérdéseit, mert az nem tartozik a
hatáskörébe.” [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196,
203.]
Ugyanezt fejtette ki az Alkotmánybíróság az 1/1995. (II. 8.) AB
határozatában is: „Az Alkotmánybíróság nem jogalkotó szerv, nem
vizsgálhatja a jogszabályok szükségességét, célszerűségét, de
igazságosságát sem. Önmagában az anyagi igazság, az
igazságosság érvényesülésére nem biztosít alanyi jogot az
Alkotmány. A részleges és szubjektív igazságosság
követelményével szemben az Alkotmány által biztosított
joguralmi elv előbbre való (ABH 1992, 82.).” [ABH 1995, 31,
52.]
6.3. Az Alkotmánybíróság a 6.2.-ban bemutatott gyakorlatából
következően elsőként azt vizsgálta, hogy a régi rendszerben
érettségizettek, illetve az új, kétszintű rendszerben
érettségizők alkothatnak-e azonos (homogén) csoportot, és így
az Ér. 41. § (7) bekezdéséből fakadó különbségtétel egyáltalán
vizsgálható-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügy szempontjából
a fő csoportképző ismérv az, hogy mind a 2005. előtt, mind a
2005-ben (illetve azt követően) érettségizők ugyanazon
felvételi eljárás keretében juthatnak be felsőoktatási
intézménybe, a felvételi pontszámok számítása tekintetében
ugyanazok a szabályok (Fr.) vonatkoznak mindkét csoportra. A
vizsgált homogén csoport ebből kifolyólag tehát mindazon
érettségit tett személy, aki a felvételi eljárásban
jelentkezőként részt vesz. A homogén csoport egyik alcsoportját
azok alkotják, akik 2005. előtt, a régi érettségi rendszerben,
a másik alcsoportját pedig azok, akik 2005-től kezdődően az új,
kétszintű rendszerben tettek érettségit.
Az Alkotmánybíróság ezután abban a kérdésben döntött, hogy az
Ér. 41. § (7) bekezdéséből eredő megkülönböztetés közvetlenül
érint-e valamely alapjogot, vagy az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdése csak közvetetten, az emberi méltósághoz való jog
sérelmén keresztül vizsgálható-e. Az indítványozók
indítványukban az Alkotmány 70/F. §-ának a sérelmére
hivatkoztak, az Alkotmánybíróság a jelen határozat III./6.1.
pontjában már megállapította, hogy a különbségtétel nem érinti
a 70/F. §-ból fakadó, a felsőoktatásban való részvételre
vonatkozó jogot. Az indítványozók ugyanakkor nem jelöltek meg
egyéb jogot (sem alapjogot, sem más jogot), amelyet
álláspontjuk szerint a szabályozás érint, hanem arra
hivatkoztak, hogy az a felsőoktatási intézménybe való bekerülés
egyenlő esélyét sérti. Ebből következően az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdésnek és az Ér. 41. § (7) bekezdésének viszonya az
alapján vizsgálható, hogy a jogalkotó valamely alapjognak nem
minősülő helyzet tekintetében tett különbséget (lsd. a korábban
már hivatkozott 857/B/1994. AB határozat). Az Alkotmánybíróság
tehát csak azt vizsgálhatja, hogy a különbségtételnek van-e
tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis nem
önkényes-e.
6.4. Az, hogy a jelentkező a meghatározott felsőoktatási
intézménybe az adott évben felvételt nyer-e vagy sem, több,
mintegy 7-8 objektív és szubjektív tényező alapján dől el.
Ilyen tényezőnek tekinthető az adott oktatási intézménybe az
adott évben felvehetők keretszáma, a többi jelentkező
teljesítménye, a jelentkezőnek az érettségin nyújtott
szubjektív teljesítménye, stb. Ebbe a körbe tartozik az is,
hogy a felvételi pontszámítás tekintetében előnyösebb
helyzetben vannak azok, akik 2005. előtt tettek érettségit,
mivel számukra a jogalkotó az adott osztályzathoz maximálisan
hozzátartozó százalékos eredményt állapítja meg, míg a 2005-től
kezdődően érettségizők százalékban megállapított eredménye
mögött az Ér. rendelkezései alapján mért teljesítmény áll.
Éppen azért, mert a felsőoktatási intézménybe való felvétel
számos tényező együttes hatására dől el, a felvételi esélyek
értelemszerűen nem lehetnek egyenlőek, befolyásolhatja azt pl.,
hogy a jelölt mennyire erős középfokú oktatási intézményben
tanult („hozott pontok”), az érettségi napján mennyire tudott
koncentrálni, mennyire tudott maximálisan teljesíteni. A
felvételi eljárásban a korábbi felvételi pontszámítási
rendszerekben is voltak különbségek, így például létezett olyan
szabályozás, amikor az érettségi évében kötelezően figyelembe
kellett venni a hozott pontokat, kivéve, ha a jelentkező
legalább 50 pontot szerzett a felvételi vizsgán, és a szerzett
pontok megkettőzésén alapuló számítási mód számára kedvezőbb
volt. Megállapítható tehát, hogy az Ér. 41. § (7) bekezdésébe
foglalt szabályozásból fakadhatnak esélykülönbségek a 2005-től
kezdődően középszintű érettségit tevők hátrányára, ám a sikeres
felvétel esélyét befolyásoló több tényező közül ez csak az
egyik tényező, az ebből származó hátrány a felvételi
rendszerben máshol kompenzálódhat (pl. hozott pontok).
Az Alkotmánybíróság ezután azt vizsgálta, hogy az adott, az
esélyegyenlőséget rontó szabályozásnak vannak-e a tárgyilagos
mérlegelés szerint ésszerű indokai. Mint ahogy arra az
Alkotmánybíróság jelen határozatában már korábban is
rámutatott, a jogalkotó 2005-től alapvetően megváltoztatta az
érettségi és a felsőfokú oktatási intézménybe történő felvétel
rendszerét, az érettségin nyújtott teljesítmény minősítésére
más módszereket vezetett be (százalékos módszer), és ezt a
számítási módot tette a felvételi eljárás egyik alapjává. A
jogalkotó e szabályok megalkotásakor megfelelő felhatalmazás
alapján, annak kereteit túl nem lépve járt el.
Mivel az új rendszer egyik alapvető újdonsága, hogy az
érettségi eredményét százalékban is ki kell fejezni, és e
százalékban kifejezett eredmény képezi a felvételi „szerzett”
pontok alapját, a jogalkotónak rendelkeznie kellett arról, hogy
a korábban, más rendszerben minősített érettségi eredményt
hogyan lehet beszámítani a jelenlegi rendszerben, hogyan lehet
megfeleltetni a jelenlegi felvételi szabályoknak. Egy új
rendszer bevezetésekor szükséges lehet kiegészítő, (átmeneti)
technikai szabályok megalkotása, hiszen átmenetileg együtt
élhet a két (a korábbi és az új) rendszer. Jelen esetben az
érettségi két rendszere párhuzamosan él egymás mellett, az új
rendszer bevezetése miatt nem enyészhetnek el a régi
rendszerben letett érettségihez kapcsolódó jogok. Amennyiben a
jogalkotó nem rendelkezett volna technikai átszámítási
szabályról, amely a felvételi szempontjából „megfelelteti” az
érettségi régi rendszerét az új rendszernek, úgy azok, akik
2005-öt megelőzően érettségiztek, 2005-től kezdve nem
nyerhettek volna felvételt felsőoktatási intézménybe, sérült
volna tehát az Alkotmány 70/F. §-ba foglalt, a felsőoktatásban
való részvételhez fűződő joguk. Ha a jogalkotó számukra külön
felvételi vizsgát vagy az érettségi új rendszerben történő
megismétlését írta volna elő, úgy őket különböztette volna meg
hátrányosan, hiszen pusztán azért, mert abban az időben, amikor
ők érettségiztek, másként minősítették az érettségin elért
eredményüket (csak osztályzatban és nem százalékban és
osztályzatban), rájuk jelentős többletkötelezettségek hárultak
volna. Így az ő érettségijük és az új rendszerű, középszintű
érettségi nem lett volna egyenértékű, hiszen míg az egyik
alapján automatikusan be lehet jutni egy felsőoktatási
intézménybe, addig a másik alapján nem. Így is érvényesül
különbségtétel a régi rendszerben érettségizettek és az új
rendszerben érettségizők között akkor, amikor olyan intézménybe
kívánnak a jelentkezők felvételt nyerni, amely a felvételhez
emelt szintű érettségit követel meg. Ez esetben az érettségizők
az emelt szintű érettségi letételével (az azon elért
eredménnyel) felvételt nyerhetnek, míg a régi rendszerben
érettségizetteknek újra vizsgázniuk kell. (Ugyanez a
különbségtétel fog érvényesülni akkor, ha a középszintű
érettségit tett fiatal később mégis olyan felsőoktatási
intézménybe jelentkezik, amelyik emeltszintű érettségit kíván
meg, illetve, ha a jövőben – a jelen jogszabályi követelmények
alapján legkorábban 2007-től – valamely szak középszintű
érettségi helyett emeltszintű érettségit követel meg.)
Az osztályzatokban kifejezett érettségi teljesítmény mögötti
tényleges teljesítmény utólag már semmilyen módon nem
rekonstruálható, az adott érdemjegy mögött állhatott maximális,
de ugyanígy minimális, az adott érdemjegyhez tartozó
követelményszintet éppen, hogy csak elérő teljesítmény is. A
jogalkotó értelemszerűen választotta a pozitív
megkülönböztetést akkor, amikor a maximális százalékban
kifejezett teljesítményt rendelte az adott érdemjegyhez, hiszen
bármely más esetben esélyt sem adott volna azoknak, akik
megelőzően is maximálisan teljesítettek arra, hogy e
teljesítményüket megfelelően értékelni lehessen a felvételi
szerzett pontok számításakor.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
Ér. 41. § (7) bekezdése megalkotásának, az abban foglalt,
hatásában az új típusú érettségit tevő fiatalok felvételi
esélyeit esetlegesen hátrányosan érintő szabályozásnak ésszerű
indokai voltak, ezért nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdésének a sérelme. Ebből következően az
Alkotmánybíróság az Ér. 41. § (7) bekezdésnek az Alkotmány
70/A. § (1) bekezdése sérelmére alapozott indítványokat is
elutasította.
6.5. Az egyik indítványozó az Ér. 41. § (7) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány 2. §
(1) bekezdésének, 8. § (2) bekezdésének, 16. §-ának és 67. §-
ának a sérelmére tekintettel is kérte. Az indítványozó
ugyanakkor részletesen nem fejtette ki, hogy mi alapozza meg a
hivatkozott alkotmányi rendelkezések és az Ér. 41. §
(7) bekezdése közötti ellentétet. Az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a hivatkozott alkotmányi rendelkezések és
az Ér. 41. § (7) bekezdése között nincsen alkotmányjogilag
értékelhető, releváns összefüggés. Az Alkotmány 8. §
(2) bekezdésében foglalt korlátozási tilalom alapvető jog
lényeges tartalmára vonatkozik, ám az indítványozó ilyen
alapvető jogot nem nevezett meg. Mint ahogy azt a jelen
határozat korábban már megállapította, a szabályozás a
felsőoktatásban való részvételhez való jogot önmagában nem
korlátozza, hanem csak azt befolyásolja, hogy az adott évben a
választott felsőoktatási intézménybe mekkora eséllyel kerül be
az érettségiző, így legfeljebb esély-, de nem jogkülönbség
lehet a szabályozás következménye. Az Alkotmány 16. §-a és
67. § bekezdése, valamint az Ér. hivatkozott rendelkezése
között ugyanígy nincsen értékelhető kapcsolat, többek között
azért sem, mert a felsőoktatási intézménybe való jelentkezés
már nem a szülő, hanem a – legtöbb esetben már a 18. életévét
betöltött, jogilag is nagykorú – fiatal döntése. Az Alkotmány
2. § (1) bekezdésnek sérelmét az Alkotmánybíróság – az
indítvány indokolásának általánossága miatt – szintén nem
állapította meg. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. § (2) bekezdésének, 16. §-
ának és 67. §-ának a sérelmére alapított, az Ér. 41. §
(7) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
7. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja, 21. § (2) valamint
(7) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az
alkotmányellenesség utólagos vizsgálata hatáskörében csak
indítványra járhat el, a 37. § szerint pedig javasolni kell a
jogszabály vagy annak valamely rendelkezése megsemmisítését. Az
Alkotmánybírósághoz érkezett indítványok az új érettségi és
felvételi rendszerének egészét illetve annak bevezetése módját
nem, hanem csak néhány, önmagában nem alkotmányellenes,
technikai részletszabályt kifogásoltak.
7.1. A Kormány a Köot. 94. § (3) bekezdésének c) pontjában,
illetve a Fot. 83. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás
alapján döntött az érettségi vizsga, illetve a felvételi
eljárás rendszerének megváltoztatásáról. Ez a változtatás az
érettségi, valamint a felvételi rendszer egészének olyan
mértékű, radikális változását jelentette, amelyre a magyar
oktatásügy történetében évtizedek óta nem volt példa, ráadásul
olyan rendszert változtatott meg, amely korábban évtizedeken
keresztül gyakorlatilag változatlanul működött. A (régi)
rendszer egésze és annak részletszabályai az állampolgárok
tudatában rögzültek, az új rendszer szabályainak befogadása és
azok megfelelő alkalmazása ennek következtében a régi rendszer
szabályainak elfelejtését és a szabályok újratanulását követeli
meg. Ilyen esetekben fokozottan fennáll az állam
intézményvédelmi kötelezettsége, vagyis kiemelt jelentősége van
annak, hogy az egyik rendszerről a másikra való áttérés a
lehető legkevesebb problémával, az Alkotmány 2. §
(1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból következő
jogbiztonság keretei között, olyan módon történjen, hogy az ne
veszélyeztesse magának a rendszernek (jelen esetben a – közép-
és felsőfokú – oktatás rendszerének) a működőképességét,
kiszámíthatóságát. Bár a kétszintű érettségi bevezetéséről az
Ér. már 1997. június 13-án rendelkezett (mégpedig úgy, hogy
arra először 2004-ben kerül sor), az egyes részletszabályok
csak később váltak ismertté, ráadásul a felkészülési idő alatt
maguk a részletszabályok, így többek között az érettségi vizsga
lehetséges vizsgatárgyainak köre és az egyes tárgyakhoz
kapcsolódó vizsgakövetelmények is többször módosultak.
7.2. Az Alkotmánybíróság a „kellő idő” követelményével
kapcsolatban a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában (ABH 1992,
155.) az alábbiakat állapította meg: „[a]z Alkotmány 2. §
(1) bekezdése értelmében »A Magyar Köztársaság független,
demokratikus jogállam«. Az Alkotmánybíróság már több
határozatában rámutatott, hogy a jogbiztonság kiemelkedően
fontos jogállami érték, s ebből eredően meghatározott
kötelezettségek hárulnak mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó
szervekre.
A jogállam sem tud eltekinteni attól, hogy mind a természetes,
mind a jogi személyektől megkövetelje a törvényesen kihirdetett
jogszabályok ismerését, és az azokkal összhangban álló
magatartást, s mindezek garanciájaként érvényre juttassa azt az
elvet: a jogszabály nem ismerése senkit sem mentesít jogellenes
magatartásának következményei alól.
A demokratikus jogállam azonban – sok egyéb mellett – abban is
különbözik a diktatúrától, hogy nem él vissza azzal a
lehetőséggel, amelyet a jog megismerésének általános érvényű
követelménye és az erre alapított felelősségre vonás az állam
számára nyújt, hanem kellő törvényi garanciákkal megteremti
annak a reális lehetőségét, hogy a jogalanyok valóban
megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket, s
módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. Ilyen
garancia a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §
(3) bekezdésében foglalt ama szabály, amelynek értelmében a
jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni,
hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való
felkészülésre. Az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozza:
ha a jogalkotásról szóló törvény nem tartalmazná az idézett
szabályt, az akkor is levezethető lenne az Alkotmány 2. §
(1) bekezdéséből. E törvényi rendelkezés az alábbi
részkötelezettségeket hárítja a jogalkotó szervekre: a
jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni,
hogy kellő idő maradjon
a) a jogszabály szövegének megszerzésére […] és
áttanulmányozására […];
b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására
való felkészüléshez (ideértve szükség esetén a jogszabály
szervezett továbbképzés keretében való alapos megismerését, a
felmerülő jogszabályértelmezési problémák tisztázását, a
jogszabály végrehajtásához szükséges nyomtatványok, űrlapok
beszerzését vagy előállítását, a zökkenőmentes végrehajtás
személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodást);
c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak
eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály
rendelkezéseihez […].
Azt törvényben – még kevésbé alkotmánybírósági határozatban –
nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a
jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő
idő, amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között
feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály
megalkotásánál, a jogszabályba foglalt rendelkezések
jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására
(vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló
egyéb tényezők alapulvételével, esetileg kell vizsgálni. E
kötelezettség a jogszabály tervezetének kidolgozásában
közreműködő, illetőleg a jogalkotó szerveket terheli. […] Annak
elbírálása, hogy valamely konkrét jogszabály esetében mennyi
idő szükséges a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez,
gazdaságpolitikai, szervezési, műszaki stb. szempontok
figyelembevételét szükségessé tevő mérlegelési kérdés, vagyis
nem alkotmányjogi probléma.
Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság általában nem bocsátkozik
annak a vizsgálatába, hogy valamely jogszabály esetén elegendő
volt-e a felkészülésre a jogalkotó által biztosított […] idő
[…]. (A több évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező
parlamenti demokráciák jogalkotása arra utal: esetenként […] a
több éves fölkészülési idő is indokolt lehet annak érdekében,
hogy az állam magatartása hosszú távra kiszámítható legyen […],
s az állam ekként is szilárdítsa nem csupán a jogbiztonságot,
hanem saját külső és belső tekintélyét.) Az Alkotmánybíróság
mindössze annyit szögez le: a felkészülési idő tartamának
megállapításánál nem kizárólag a jogalkalmazó hatóságok, hanem
a jogi szabályozással érintett természetes és jogi személyek
reális időszükségletét is figyelembe kell venni, amely mind a
jogszabály áttanulmányozásához, mind az önkéntes jogkövetésre
való felkészüléshez […] szükséges időt magában foglalja.” (ABH
1992, 155, 156-159.)
Az Alkotmánybíróság a 8/2003. (III. 14.) AB határozatában
rámutatott arra is: „[a] jogalkotással szemben egyidejűleg
tehát két követelmény támasztható: egyfelől, hogy a jogalkotás
a társadalmi viszonyok változását rugalmasan kövesse, másfelől,
hogy érvényesüljön a jogszabályok stabilitásába vetett bizalom.
Ez utóbbi követelmény nem érinti azonban a jogalkotó széles
körű jogalkotói szabadságát, ideértve annak eldöntését is, hogy
indokolt-e valamely társadalmi viszony jogi szabályozása, vagy
a meglévő jogi szabályozás megváltoztatása akár olyan módon is,
hogy a jogszabályt többször, egymást viszonylag gyorsan követve
módosítja. A jogszabályok módosítását indokolhatja a társadalmi
viszonyok változása, a jogi szabályozás iránti társadalmi
igény, vagy más jogpolitikai megfontolás, célkitűzés.
A változó életviszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás azonban
nem eredményezheti a jogszabályok követhetetlen és
áttekinthetetlen módon történő változtatásának gyakorlatát. Ez
utóbbi különösen akkor valósul meg, ha a jogszabályok
módosítását – hatálybalépésüket megelőzően – ismét módosítják.
A jogszabályok áttekinthetetlen, követhetetlen változtatása
mind a jogalkalmazókat, mind a jogalanyokat
jogbizonytalanságban tartja, s ez összeegyeztethetetlen a
jogbiztonság alkotmányos elvének lényegi tartalmával. A
jogbiztonság alkotmányos elve ugyanis azt is megköveteli, hogy
a jogalkotás, így a módosító jogszabályok hatálybalépése is
ésszerű rendben történjen, valamint egyértelműen követhető és
áttekinthető legyen. A jogalkotás alkotmányos jogállami
követelménye többet jelent tehát, mint a jogalkotással
kapcsolatos formális eljárási szabályok betartása. […] A
szabályozás tárgyát képező társadalmi viszonyok, életviszonyok
változásához nem igazodó, indokolatlan gyorsasággal és
áttekinthetetlen módon változó jogszabály címzettjei – a
különböző jogalkalmazó szervek és az állampolgárok – számára
egyaránt nehézséget jelent a változások követése. A hatályos
jog megismerhetőségének bizonytalansága pedig megnehezíti,
ellehetetlenítheti a jogalanyok jogainak érvényesítését,
valamint kötelezettségeik teljesítését, s ez már a jogbiztonság
alkotmányos követelményét sértheti. Alapvető alkotmányos
követelmény tehát, hogy a jogalkotás, ennek részeként a
jogszabályok módosítása, az új rendelkezések hatálybalépése
követhető legyen mind a jogalkotók és a jogalkalmazók, mind a
jogalanyok számára. (ABH 2003, 74, 86-87. )
7.3. Az új érettségi rendszer bevezetésével egyidejűleg
megszűnt a felvételi vizsga, amely jelentős mértékben
megnövelte az érettségi szerepét. Az Alkotmánybíróság
vizsgálata során észlelte, hogy az érettségi és a felvételi
rendszer megváltoztatásával kapcsolatos szabályok megalkotására
úgy került sor, hogy azokat a jogalkotó több alkalommal
módosította még a szigorúan az érettségire való felkészülés
időszakában (az érettségi évét megelőző két évben) is. Egy, a
korábbitól teljes mértékben különböző, új rendszerre való
áttérés nemcsak azt követeli meg, hogy a jogalkotó a
jogszabályokban meghatározott követelményeknek formailag eleget
tegyen (vagyis a jogszabály szerinti megfelelő időben
megalkossa a szükséges szabályokat), hanem azt is, hogy azt az
érintettek egészével – jelen esetben a pedagógusokkal,
diákokkal, szülőkkel – részleteiben is és teljes mértékben
megismertesse, valamint felkészítse őket a szabályok megfelelő
alkalmazására, és a különböző döntési alternatívák
alkalmazásának várható következményeire. A közép-, illetve a
felsőfokú oktatás, ezen belül az érettségi és a felsőoktatási
intézménybe történő felvétel rendszerének átalakításakor – az
Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján – a jogalkotót fokozott
felelősség terheli abban a tekintetben, hogy az új rendszer
bevezetése során megfelelő időt biztosítson a rendszer
egészének (az általános és a részletszabályok) megismerésére,
befogadására, megteremtse annak reális lehetőségét, hogy a
jogalanyok valóban megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi
rendelkezéseket, s módjukban álljon magatartásukat, döntéseiket
ahhoz igazítani. Ilyen esetekben a jogalkotó kiemelt
kötelessége tehát, hogy a „laikus”, a joghoz nem értő, érintett
állampolgárok (pedagógusok és diákok, illetve szüleik) felé úgy
közvetítse a jogszabályokat, azokat úgy magyarázza el, hogy
lényeges tartalmukat időben megismerhessék és az érintettek
döntéseiket ezen ismeretek birtokában hozhassák meg. Fokozott
követelmény továbbá az is, hogy a jogalkotó a rendszer
bevezetése előtt, előzetes hatásvizsgálatok keretében próbálja
ki a rendszer működőképességét (akár több alkalommal is), és
különös figyelmet fordítson annak vizsgálatára, hogy az új
rendszer bevezetésekor az érintettek megfelelően elsajátították-
e már a rendszer alapelveit és részletszabályait, kellőképpen
adaptálták-e azokat, ismerik-e döntéseik lehetséges
következményeit, tehát hogy megfelelően felkészültek-e annak
bevezetésére. Bár a jogalkotó formailag időben eleget tett a
jogszabály-alkotási kötelezettségnek, vitatható, hogy a
jogbiztonság elvéből és annak részelemeiből („kellő idő
követelménye”) fakadó ismeretátadási, felkészítési és a
szükséges előzetes hatásvizsgálatok elvégzésére irányuló
kötelezettségét is kellő időben, megfelelően teljesítette-e. A
jogalkotás és annak tartalma tudatosításának egyes
hiányosságai, illetve az ezekhez kapcsolódó bizonytalanságok és
problémák az új típusú érettségi/felvételi gyakorlati, 2005-ben
történt bevezetésekor összegződtek, hatványozottan jelentkeztek
és jelentkeznek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új
érettségi/felvételi rendszer bevezetése, szabályainak
megismertetése, a kiszámíthatóság biztosítása nem felelt meg az
Alkotmánybíróság korábban megállapított, és jelen határozatában
megerősített alkotmányos követelményeinek.
Az Alkotmánybíróság a jövőre nézve felhívta a jogalkotó
figyelmét arra, hogy abban az esetben, hogy ha valamely
rendszert radikálisan, alapvetően megváltoztat, úgy köteles azt
oly módon tenni, hogy mind a keret-, mind az egyes
részletszabályok olyan időben kerüljenek megalkotásra, hogy
azok ne csak a jogszabályi (időbeliségre vonatkozó formai)
feltételeknek feleljenek meg, hanem azokat az érintettek is
megfelelő módon és ténylegesen megismerhessék, megérthessék és
befogadhassák. Köteles továbbá fokozott figyelmet fordítani
annak előzetes ellenőrzésére is, hogy az új rendszer
alkalmazására az érintettek megfelelően felkészültek-e. Ez
ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a szükséges információk
birtokában, tudatosan és a következményeket átlátva hozhassanak
döntéseket. Az Alkotmánybíróság a jövőben – az arra irányuló,
kellő időben érkezett indítvány esetén – megsemmisíti az olyan,
új rendszer bevezetésére irányuló jogszabályokat, amelyek az új
rendszerre való átállást, illetve annak tényleges megismerését
és megértését – akár az időtényező, akár más egyéb szempont
miatt – nem biztosítják megfelelően.
8. Az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában
nemcsak indítványra, hanem hivatalból is eljárhat.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét
részletesen az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §
(1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból
vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó
szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói
feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett
elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével –
felhívja feladatának teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg továbbá akkor
is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi
garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH
1992, 227, 232.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést
nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan
semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH
1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási
koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú
jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB
határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB
határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat,
ABH 1998, 132, 138.].
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel, az Abtv. 1. § e)
pontjában foglalt hatásköre alapján – hivatalból eljárva – azt
vizsgálta, hogy az új típusú érettségi és felvételi rendszer
szabályai összességükben megfelelnek-e a jogalkotót terhelő, az
Alkotmányból közvetlenül levezethető követelményeknek.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az új
típusú érettségi és felvételi rendszer megalkotása és
bevezetése során a jogalkotó elmulasztotta azt a
kötelezettségét, hogy a jogszabályok megalkotásakor a kellő
körültekintéssel járjon el, mivel egyrészt az új rendszer
bevezetésének módja, másrészt az érettségi eredmény felvételi
pontszámmá történő átszámításának részletszabályai
következtében hátrányba kerülhetnek (vagyis esetlegesen
kevesebb eséllyel juthatnak be a kívánt felsőoktatási
intézménybe) azok, akik 2005-től, az új rendszerben
érettségiznek, szemben azokkal, akik a régi rendszerben
irettségiztek. Így például az új rendszerben érettségizőknek
– szemben a 2005. előtt érettségizettekkel – nem volt meg a
lehetőségük arra, hogy az emelt szintű érettségin úgy vegyenek
részt, hogy a vizsgával érettségi osztályzatukat, illetve
felvételi pontszámaikat ne veszélyeztessék. Míg ugyanis a
korábban érettségizettek érettségi érdemjegye (és az ebből
számított pontszám) az emelt szintű vizsga eredményétől
függetlenül megmaradt, addig a 2005-ben érettségizők emelt
szintű érettségit csak jó érettségi érdemjegyük (és felvételi
pontszámuk) kockáztatásával tehettek. Annak a jogalkotói célnak
a nem kellően átgondolt szabályozása, hogy az emelt szintű
érettségi nehezebb követelményrendszeréből fakadó (százalékban
mért) teljesítménykülönbségeket kompenzálják, illetve, hogy az
emelt szintű érettségire vállalkozó diákokat többletpontokkal
jutalmazzák ahhoz vezetett, hogy a korábban érettségizettek
felvételi esélye a (viszonylag könnyen és kockázat nélkül
megszerezhető) többletpontok miatt jelentős mértékben megnőtt,
egyes közkedvelt szakokon – a rendszer egészéből fakadóan –
szinte lehetetlenné téve azt, hogy 2005. szeptemberétől a 2005-
ben, új rendszer szerint érettségizettek is bekerülhessenek a
kívánt felsőoktatási intézménybe.
A jogalkotónak az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből fakadó
kötelezettsége, hogy olyan szabályokat hozzon, amelyek nemcsak
a jogegyenlőséget, hanem az esélyegyenlőséget is a lehető
legnagyobb mértékben biztosítják. A jogalkotó a jelen esetben
az egyik érintetti kör (a régi típusú rendszerben
érettségizettek) jogegyenlőségének biztosítását szolgáló olyan
szabályokat alkotott, amelyek hátrányosan érinthetik egy másik
érintetti kör esélyeit a felsőoktatásba való bekerülésre. A
jogalkotó a szabályozás megalkotásakor nem tett eleget az
Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből fakadó azon
kötelezettségének, hogy az esélyegyenlőtlenséget kiküszöbölő
intézkedéseket hozzon, hanem ezzel ellentétben, olyan
szabályokat alkotott, amelyek esélyegyenlőtlenségi helyzetet
teremthetnek. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel felhívta a
Kormányt, hogy – a 2005. évi érettségi és felvételi eredmények
tükrében, az azokból származó következtetéseket és tanulságokat
is levonva – 2005. december 31-éig vizsgálja felül a kétszintű
érettségire, illetve a felvételi rendszerre vonatkozó
szabályozás egészét és részletszabályait egyaránt, és alkosson
olyan jogszabályt, amely az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből
fakadó kötelezettségének (az esélyegyenlőtlenségek
kiküszöbölése) maradéktalanul megfelel és – az érettségi
típusától és évétől függetlenül – egyenlő esélyt biztosít az
azonos képességű diákoknak a kívánt felsőoktatási intézménybe
való bekerülésre.
9. Az Alkotmánybírósághoz érkezett indítványok az új
érettségi/felvételi rendszere bevezetésének módját és idejét
nem, hanem annak csak néhány, önmagában nem alkotmányellenes,
technikai részletszabályát kifogásolták méghozzá olyan időben,
amikor az új típusú érettségi tényleges folyamata gyakorlatilag
már elindult (az első indítvány 2005. február 9-én érkezett az
Alkotmánybírósághoz, a május-júniusi érettségi vizsgaidőszakra
való jelentkezés határideje pedig február 15-e volt). Időközben
az új típusú érettségi vizsgák, és erre épülve a felvételi
eljárás új rendszere is megkezdődött (egyes részeiben már be is
fejeződött), így az érintettek – a felkészítő pedagógusok és a
diákok, illetve szüleik – a gyakorlatban sajátították, illetve
sajátítják el az új típusú rendszer működésének – ezideig
kellőképpen meg nem ismert – törvényszerűségeit.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság,
jogbiztonság követelményével ellentétes lenne, ha az
Alkotmánybíróság beleavatkozna ebbe a folyamatba, ha az
Alkotmánybíróság döntésének bármiféle kihatása lenne a már
megkezdett érettségikre, illetve az ehhez kapcsolódó felvételi
eljárásra. Az Alkotmánybíróság az új érettségi/felvételi
rendszer bevezetésével kapcsolatos indítványokat már az
érettségi/felvételi eljárás közben kapta meg és bírálta el. A
bevezetett pontszámítási rendszer, valamint az érettségi
jegyeknek és százalékos eredményeknek a felvételi pontokká
történő átszámítása megsemmisítésével az Alkotmánybíróság a már
kialakult bizonytalanságot oly mértékben megnövelné, aminek
következtében teljesen áttekinthetetlen helyzet alakulna ki. Az
eljárás közbeni megsemmisítés veszélyeztetné vagy akár
lehetetlenné is tenné a 2005. szeptemberi főiskolai és egyetemi
tanévkezdéseket. A jelen indítványok alapján az
Alkotmánybíróság – a jogbiztonság követelményére tekintettel –
nem semmisítette meg tehát a jogalkotói döntéseket.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor felhívta a jogalkotót, hogy az
érettségi/felvételi rendszer jogbizonytalanságot előidéző
okait, az esélyegyenlőtlenséget előidéző szabályozást a jövőre
nézve szüntesse meg, és a jogbiztonság alkotmányos
követelményeinek megfelelő lépéseket tegye meg.
Az Alkotmánybíróság a határozatnak a Magyar Közlönyben való
közzétételét az alkotmányos követelmény és az alkotmányellenes
mulasztás megállapítására tekintettel rendelte el.
Dr. Holló András
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
. |