Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00546/2013
Első irat érkezett: 04/04/2013
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.636.036/2012/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/26/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) és a 27. § alapján - saját ügyében személyesen eljárva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.89.917/2010/40. számú ítélete, és a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.636.036/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan kéri a Pp. 392. § (1), (2) és a (4) bekezdés első mondata második fordulatának megsemmisítését.
Álláspontja szerint az alapjogsérelmeket a Pp. és a Ptk. számos bekezdéseinek alaptörvénysértő értelmezése okozta, ezért elsődlegesen az Alaptörvényben biztosított jogait sértő ítéletek megsemmisítését kéri. A támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmának elvét, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tiszteséges hatósági eljáráshoz való jogát, a XXVIII. (1) és (7) bekezdéseiben foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, a jogorvoslathoz való jogát, valamint a 28. cikkben foglalt a bírósági eljárás alkotmányosságához fűződő jogát. Előadja továbbá, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság szerint a sérelmezett bírói jogértelmezés azzal a tartalommal érvényesül, ahogyan azt a Fővárosi Törvényszék a támadott ítéletben értelmezte, az indítványozó másodlagosan kéri, hogy az ítéletet és a Pp. 392. § (1), (2) és a (4) bekezdésének első mondatának második fordulatát semmisítse meg. Az indítványozó véleménye szerint felmerül jelen ügyben annak lehetősége, hogy a bíróság jogalkalmazása és a kisértékű perek fejezet szabályai, ezen belül a Fellebbezés kisérékű perekben 392. § szabályainak alkotmányossága is kétséges. .
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 392. § (1) bekezdés 392. § (2) bekezdés 392. § (4) bekezdés első mondat második fordulata
    Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.89.917/2010/40. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 42.Bf.636.036/2012/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk
R. cikk (2) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
A határozat száma: 3202/2013. (X. 31.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2375
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A határozat kelte: Budapest, 10/21/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.10.21 15:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.89.917/2010/40. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.636.036/2012/4. számú ítéletei, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 392. § (1)–(2) bekezdései és a (4) bekezdés első mondatának második fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasza 2013. április 4-én érkezett az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány elsődlegesen arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti eljárásában állapítsa meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.89.917/2010/40. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 42.Pf.636.036/2012/4. számú ítéleteinek alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat. Az indítványozó másodlagosan kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 392. § (1)–(2) bekezdései és a (4) bekezdés első mondatának második fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is, figyelemmel az Abtv. 26. § (1) bekezdésére.

[3] 2. Az indítványozó és az alkotmánybírósági eljárást megelőző peres eljárás felperese (a továbbiakban: ellenérdekű fél) 2007. november 11-én határozott idejű bérleti szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek egymással. A szerződés szerint az indítványozó a tulajdonában álló ingatlant bérbe adta az ellenérdekű félnek. A szerződésben a felek bruttó 600 000 forint kaució (óvadék) kifizetését kötötték ki, amelyet az ellenérdekű fél a szerződés aláírásakor a bérbeadónak, azaz az indítványozónak átadott. A felek rögzítették a szerződésben, hogy amennyiben az ellenérdekű fél bármely, a bérleti szerződéssel kapcsolatos kötelezettségét megszegi, úgy az indítványozó az óvadék összegéből követelését közvetlenül kielégítheti. A felek megállapodtak – egyebek mellett – abban is, hogy a szerződés megszűnésekor az indítványozó köteles 30 napon belül az óvadék összegét az ellenérdekű félnek visszafizetni annyiban, amennyiben azt nem kell az ellenérdekű félnek a bérleti szerződéssel kapcsolatos fizetési kötelezettsége alapján bérleti díj, költség vagy kártérítési összeg kiegyenlítésére felhasználni.
[4] A bérleti szerződés 2009. október 30-án szűnt meg. A lakás birtokba visszaadására 2009. október 31-én került sor az indítványozó, az ellenérdekű fél, valamint több tanú jelenlétében, melyről birtokbaadási jegyzőkönyv is készült. Az indítványozó a kaució visszafizetését megtagadta, mert álláspontja szerint az ellenérdekű fél – azaz a bérlő – által a lakásban okozott kár és egyéb meg nem fizetett költségek mértéke olyan magas, hogy a kaucióból nem jár vissza.
[5] Az ellenérdekű fél felperesként keresetet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az indítványozót 593 460 forint óvadék, továbbá késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. Az indítványozó ezen keresettel szemben beszámítási kifogást, és viszontkeresetet terjesztett elő. Az elsőfokú eljárás során szakértő kirendelésére is sor került annak érdekében, hogy a különböző, összegszerűségekre vonatkozó eltérő álláspontok az eljáró bíróság előtt tisztázást nyerjenek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú 13.P.89.917/2010/40. számú ítéletében megállapította, hogy az indítványozó beszámítási igénye csak 135 020 forint erejéig volt alapos, a viszontkeresetét pedig alaptalannak vélte, így az indítványozót 458 440 forint vissza-, illetve késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezte, továbbá a konyhai szagelszívónak kialakított helyre az ellenérdekű fél által felszerelt kisméretű konyhaszekrény elem kiadására is kötelezte. Mindez azt is jelentette, hogy az ellenérdekű fél a kereset vonatkozásában 77%-ban, a viszontkereset vonatkozásában pedig teljes egészében pernyertes lett.
[6] Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó fellebbezéssel élt. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokon eljáró bíróság a 42.Pf.636.036/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azt csak annyiban változtatta meg, hogy a kisméretű konyhaszekrény elem kiadására irányuló kereseti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, továbbá az ítélet indokolásából két mondatot mellőzött.
[7] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában elsődlegesen a fenti ítéleteket támadta, másodlagosan pedig a Pp. 392. § (1)–(2) bekezdései és a (4) bekezdés első mondatának második fordulata alaptörvény-ellenességét állította. Az indítványozó szerint azzal, hogy az ügyben az elsőfokú eljárásban meglátása szerint nem kompetens szakértő járt el, és ezt a másodfokú bíróság a Pp. kisértékű perekre vonatkozó szabályai miatt a fellebbezési eljárásban nem vizsgálta, sérült az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmához, a XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos alapjoga. Meglátása szerint a másodfokú bíróság kizárólag azért hagyta helyben az elsőfokú bíróság anyagi és eljárásjogi szabályok súlyos megsértésével hozott ítéletét, mert az a kisértékű perek szabályai alapján folyt. Az indítványozó sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság nem merítette ki a fellebbezésében foglaltakat. Az alkotmányjogi panasz kitér arra is, hogy a másodfokú bíróság „jogértelmezése azt is jelenti egyben, hogy a kisértékű peres eljárás alapján elsőfokon bármilyen törvénysértő ítélet is hozható”. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet indokolásából önmagában is megállapítható a bírói döntés alaptörvény-ellenessége. Az indítványozó a tisztességes módon, és az ügyek ésszerű időn belül történő elintézéséhez való alapjoga megsértését is állította, mert – véleménye szerint – egy ilyen jellegű ügyet 2–3 tárgyalás megtartása után is el lehet dönteni, azonban az elsőfokú bíróság a kilencedik tárgyaláson hozta meg csak az ítéletét. Sérelmezte továbbá azt is, hogy a másodfokú bíróság tárgyalást tűzött ki az ügyben, annak ellenére, hogy annak megtartását sem az indítványozó, sem az ellenérdekű fél nem kérte.

[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[9] 3.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. A tényállás és a bíróság jogértelmezésének vizsgálatára, a bizonyítékok bírói mérlegelésére (jelen esetben arra, hogy a szakértői véleményt az eljáró bíróságok milyen szempontok alapján és miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülvizsgálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel.
[10] Önmagában az a tény, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróságok az indítványozótól eltérő módon értékelték, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonták le, s ezért ő pervesztes lett, még nem teszi az eljárást tisztességtelenné. Amint arra a 148/D/2011. AB határozat is rámutatott, „[a]z, hogy az indítványozó a konkrét ügyében – a jogorvoslat ellenére – pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem […]” (ABH 2011, 2347, 2352.). Nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya, hogy a bíróság milyen tényeket, bizonyítékokat vett figyelembe, és hogyan értékelte azokat.
[11] Az indítványozó azon állítása, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy nem kilenc, hanem 2–3 tárgyalás megtartása után is eldönthető – egyéb alkotmányjogilag is értékelhető érvelés hiányában – nem hozható az Alaptörvénnyel összefüggésbe.
[12] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz nem befogadható, mert nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott, az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi követelményeknek: nem vet fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem tartalmaz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem. Az alkotmányjogi panasz az alkotmánybírósági eljárást megelőző bírósági peres eljárásban már eldöntött magánjogi jogvita ismételt eldöntésére irányul.

[13] 3.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 392. § (1)–(2) bekezdései és a (4) bekezdés első mondatának második fordulata ellen irányuló indítványi elem sem fogadható be. Az indítványozó által megjelölt szempontok nem tekinthetők alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak a Pp. támadott rendelkezései és az Alaptörvény között, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel az indítvány.

[14] 4. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján a befogadás visszautasítása esetén rövidített indokolással ellátott végzést hoz.
[15] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
      Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Lévay Miklós s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      04/04/2013
      .
      Number of the Decision:
      .
      3202/2013. (X. 31.)
      Date of the decision:
      .
      10/21/2013
      .
      .