A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálata és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítása tárgyában indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi
C. törvény 44. § (2) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt
elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, alkotmányellenes helyzet
jött létre annak következtében, hogy a választási eljárásról
szóló 1997. évi C. törvényben, valamint a rádiózásról és
televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényben az Országgyűlés
nem az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében és 57. §-a (5)
bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően alkotta
meg a politikai hirdetéseknek a műsorszolgáltatók által a
választási kampány időtartama alatt történő közlésével
kapcsolatban a hatékony jogorvoslati eljárás lefolytatásának
határidejére vonatkozó szabályokat. Az Alkotmánybíróság
felhívja az Országgyűlést, hogy a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet 2004. március 1-jéig szüntesse meg.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítson
meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mert a
rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a
továbbiakban: Mtv.) 49. §-a (3), (4), (6) bekezdésének és 51. §-
a (1), (2) bekezdésének szabályai lehetetlenné teszik, hogy
választási kampány idején valamelyik párt reklámfilmjének
sugárzását megtagadó döntés esetén a panasz elbírálása még a
kampányidőszak befejezése előtt megtörténhessék. Álláspontja
szerint ez a helyzet az Alkotmány 61. §-a (1) és (2)
bekezdésének sérelmét idézi elő.
Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárától kapott
felszólítás után benyújtott kiegészítő beadványában annak
megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az
Országgyűlés nem rendelkezett az Mtv. és a választási
eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.)
megalkotása során a műsorszolgáltató által elkövetett
törvénysértés elleni panasznak a választási kampányidőszakon
belül történő elbírálásáról és ezzel alkotmányellenességet
idézett elő. Kérte továbbá a Ve. 44. §-a (2) bekezdésének
megsemmisítését, mert ez a szabály rendeli el az Mtv. azon
rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek lehetetlenné teszik a
panasznak a választási kampányidőszak befejezése előtt való
elbírálását. Az indítványozó ebben a beadványában is az
Alkotmány 61. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.
II.
Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság a következő
jogszabályokat vette alapul:
- az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak
szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági,
közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy
jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű
időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a
jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával
elfogadott törvény korlátozhatja."
"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát."
- a Ve. rendelkezései:
"44. § (1) A kampányidőszakban a műsorszolgáltatók a jelölő
szervezetek, illetőleg a jelöltek számára azonos feltételekkel
tehetnek közzé politikai hirdetést. A politikai hirdetéshez
véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos.
(2) A műsorszolgáltatók választási kampányban való részvételére
egyebekben a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni."
- az Mtv. rendelkezései:
"49. § (1) Ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát
foglalkoztató társadalmi kérdésben egyoldalúan tájékoztat,
különösen ha a vitatott kérdésben egyetlen vagy egyoldalú
álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget,
vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott
tájékoztatás követelményét, a kifejezésre nem juttatott
álláspont képviselője vagy a sérelmet szenvedett (a
továbbiakban: kifogást tevő) kifogásával a műsorszolgáltatóhoz
fordulhat.
(2) A kifogást tevő a kifogásolt közlés megjelenésétől,
többszöri közlés esetén az utolsó ismétléstől számított
negyvennyolc órán - a Magyar Köztársaság határain kívül élő
(tartózkodó, működő) személy esetében nyolc napon - belül
írásban kérheti a műsorszolgáltatótól álláspontjának - a
kifogásolt álláspont megjelenéséhez hasonló körülmények közötti
- ismertetését. Nem élhet a kifogásolás jogával a kifogást
tevő, ha az ismertetésre nem juttatott álláspontja
ismertetésére ezen álláspont más képviselője már lehetőséget
kapott, vagy ha e lehetőséget a kifogást tevő kapta, de azzal
nem élt.
(3) A műsorszolgáltató a kifogás elfogadásáról vagy
elutasításáról, annak kézhezvételétől számított negyvennyolc
órán belül dönt. A döntésről a kifogást tevőt haladéktalanul
értesíteni kell. A kifogást tevő a döntés közlésétől számított
negyvennyolc órán belül - a döntés közlésének elmaradása esetén
a kifogásolt vagy sérelmezett megjelenítéstől számított hat
napon - külföldi esetén tizenkét napon - belül a kifogásolt
műsorszám és a műsorszolgáltató pontos megnevezésével írásban
panaszt nyújthat be a Panaszbizottsághoz. A Panaszbizottsághoz
akkor is benyújtható a panasz, ha a műsorszolgáltató a kifogást
elfogadó nyilatkozata ellenére a kifogásban foglaltakat nem
teljesíti. Ebben az esetben a Panaszbizottsághoz a kifogás
teljesítésére vállalt határidő lejártát követő negyvennyolc
órán belül kell a panaszt benyújtani.
(4) A Panaszbizottság a panasz benyújtásától számított tizenöt
napon belül állást foglal a kifogást tevő által előterjesztett
kérdésekben."
"51. § (1) A Panaszbizottság állásfoglalása ellen jogorvoslati
kérelemmel a Testülethez lehet fordulni az állásfoglalás
közlésétől számított negyvennyolc órán belül. A
műsorszolgáltató jogorvoslati kérelme halasztó hatályú.
(2) A Testület a jogorvoslati kérelemről nyolc napon belül
határoz. A Testület elmarasztaló határozatát, illetve ha a
Testület a műsorszolgáltató kérelmét elutasítja, a
Panaszbizottság állásfoglalását azonnal teljesíteni kell.
(3) A Testület határozatának felülvizsgálatát a bíróságtól
lehet kérni. A bíróság a polgári perrendtartásról szóló -
többször módosított - 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:
Pp.) XX. fejezetének szabályai szerint jár el. A bíróság a
Testület határozatát megváltoztathatja."
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az indítványozó a Ve. 44. §-a (2) bekezdésének
megsemmisítését kérte. Az indítvány bevezetőjében az Alkotmány
61. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.
A Ve. 44. §-ának (1) bekezdése a műsorszolgáltatók olyan
kötelezettségeit határozza meg, amelyekkel a választások
jelöltjeinek azonos szereplési feltételeit biztosítják. Ehhez a
szabályhoz kapcsolódik a támadott rendelkezés, amely önálló
szabályt nem tartalmaz, hanem csak utal az Mtv.-re. Utaló
szabály alkotmányossága nem önmagában, hanem azzal a szabállyal
együtt vizsgálandó, amelyre az utalás vonatkozik (ugyanígy a
880/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 803, 805.). Maga az
indítványozó is a támadott szabályban megjelölt törvénnyel, az
Mtv.-vel egységben szemlélve terjesztette elő kérelmét, de a
műsorszolgáltatókra az Mtv.-ben a választási kampánnyal
kapcsolatban meghatározott szabályok közül csak a 49. § (3),
(4) és (6) bekezdését, valamint az 51. § (1) és (2) bekezdését
emelte ki. Az indítványozó az alkotmányellenességet csak azon
az alapon állította, hogy a szabályozás nem tartalmaz olyan
rendelkezést, amely lehetővé tenné a jogorvoslati eljárásnak a
kampányidőszak befejezése előtti elintézését.
Az indítványozó az Mtv.-nek a Ve. utaló szabályával
összefüggésben álló rendelkezéseit nem azok tartalma miatt
támadta, hanem azért, mert hiányoznak a választási kampányra
tekintettel lévő speciális szabályok. A Ve. 44. §-ának (2)
bekezdésére vonatkozó megsemmisítési kérelem is valójában a
mulasztás megállapítását jelenti. Az Mtv.-nek az Országos Rádió
és Televízió Testület Panaszbizottsága (a továbbiakban:
panaszbizottság) eljárására vonatkozó rendelkezései nem sértik
az Alkotmány szólásszabadságról, sajtószabadságról és a
közérdekű adatok megismerésének jogáról szóló szabályait. Erre
tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy a Ve. 44. §-ának
(2) bekezdése az Mtv.-nek az indítványozó által megjelölt
szabályaival összefüggésben szemlélve sem ellentétes az
Alkotmány 61. §-ának (1) és (2) bekezdésével, az
Alkotmánybíróság az indítványozó megsemmisítésre irányuló
kérelmét elutasította.
2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Arra hivatkozott,
hogy a választási kampányhoz kapcsolódó reklámfilm sugárzásának
megtagadása esetén az Mtv.-ben meghatározott általános
jogorvoslati határidők miatt az eljárás nem fejeződik be a
választások napja előtt. Így a jogorvoslatra valójában nem
kerülhet sor, ennek következtében az Alkotmány 61. §-a (1) és
(2) bekezdésében foglaltakkal ellentétes helyzet keletkezik.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 49. §-ának (1) bekezdése értelmében az
Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a
jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát
elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
A jogalkotás feladata nemcsak akkor állapítható meg, ha erre
vonatkozó kifejezett jogszabályi előírás van, hanem akkor is,
ha valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az
Alkotmányból következik a jogalkotás szükségessége [22/1990.
(X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság
már a 37/1992. (VI. 10.) AB határozatban megállapította, hogy a
véleménynyilvánítás szabadságát a rádió és televízió esetében
részletes jogi szabályozással kell biztosítani és az
Országgyűlés olyan körben köteles törvényt alkotni a
véleményszabadság biztosítékairól, ahogy ezt a
véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás kötelessége
megkívánja (ABH 1992, 227, 230-231.).
Az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében kimondott demokratikus
jogállam elvével összhangban a Ve. 3. §-a a választási eljárás
alapelveként emeli ki többek között a jelöltek és a jelölő
szervezetek esélyegyenlőségét, valamint a jogorvoslat
lehetőségét. Ennek megfelelően írja elő a 44. § (1) bekezdése,
hogy a műsorszolgáltatók a jelölő szervezetek és a jelöltek
számára azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai
hirdetést. Az Mtv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint választási
időszakban a választásokról szóló szabályok szerint lehet
politikai hirdetést közzétenni. A választási kampány első
időszakát a Ve. 4. § -a és 40. §-a viszonylag rövid
időtartamban határozza meg (a választás kitűzésétől a szavazást
megelőző nap 0 óráig; a választás kitűzése legkésőbb 72 nappal
a szavazás napja előtt történik meg). Még rövidebb időtartamot
határoz meg a Ve. 93. §-a és 106. §-a a jelölő szervezetek,
illetve jelöltek ingyen közzéteendő politikai hirdetésére: ez
az időtartam a szavazást megelőző 18. (illetve 15.) naptól a
szavazást megelőző 3. napig tart.
A médiának a közvélemény befolyásolásában különösen nagy
szerepe van és különösen fontos az, hogy a választási kampányok
időszakában a műsorszolgáltatás keretében érvényesülhessen a
véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a közérdekű adatok
megismerésének joga. Erre tekintettel az Európa Tanács
Miniszteri Bizottsága 1999-ben ajánlást fogadott el a
választási kampánynak a médiában való megjelenítéséről
[Recommendation No. R (99) 15 of the Committee of Ministers to
Member States on Measures Concerning Media Coverage of Election
Campaigns]. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
kötött Római Egyezménynek a véleménynyilvánítás szabadságát
kimondó 10. cikkére hivatkozással az ajánlás általános elveket
határoz meg a nemzeti szabályozáshoz. Ilyen elvként rögzíti azt
a követelményt, hogy a műsorszolgáltatásban a választási
kampányok objektív, kiegyensúlyozott és elfogulatlan módon
jelenjenek meg.
A műsorszolgáltatóknak a választási időszakokban játszott
szerepére, valamint a politikai hirdetések (különösen az
ingyenes hirdetések) közzétételére a Ve.-ben megszabott rövid
időszakokra tekintettel különös jelentősége van annak a
kérdésnek, milyen határidők vonatkoznak a jogorvoslati eljárás
lebonyolítására. A választási eljárás szabályainak megsértésére
a Ve. a 77-85. §-okban speciális eljárási szabályokat határoz
meg és az eljárás lefolytatására nagyon rövid időtartamokat
szab meg. Ezek a szabályok nem vonatkoznak azonban a
műsorszolgáltatóknak a választási kampányokban való
részvételére, mert ezekre a Ve. 44. §-ának az indítványozó
által támadott (2) bekezdése szerint az Mtv. rendelkezéseit
kell alkalmazni. Az Mtv. vonatkozó rendelkezései viszont nem a
választási eljárás sajátos, rövid eljárási időtartamot
meghatározó követelményeit veszik alapul, hanem a
műsorszolgáltatás körében felmerülő panaszoknál általában
jelentkező igényekét. Ennek következtében a politikai hirdetés
közlésének elutasításától számítva harminc napot meghaladó
időtartamú lehet a jogorvoslat elbírálásának az a szakasza,
amely még a felülvizsgálat bíróságtól való kérése előtt van.
Így nyilvánvalóan fennáll annak a veszélye, hogy a jogorvoslati
eljárás befejezésére a kampányidőszak lezárása után kerül sor.
Ekkor pedig a politikai hirdetés közzététele az Mtv. 11. §-ának
(1) bekezdése szerint akkor is tilos, ha egyébként a panaszt a
jogorvoslati eljárás során megalapozottnak találták.
Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint a mindenkit
megillető jogorvoslati jog az Alkotmánybíróság gyakorlatában a
hatékony jogvédelem meglétének követelményét jelenti [39/1997.
(VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272,; 21/1997. (III.
26.) AB határozat, ABH 1997, 103, 106.].
A politikai hirdetések műsorszolgáltatók által történő
közzétételével kapcsolatos hatékony jogorvoslati eljárás
speciális szabályainak hiánya olyan helyzetet teremt, amelyben
sérül az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésében kimondott
demokratikus jogállam elvének a demokratikus rendszerre
vonatkozó az a követelménye, amelynek alapján a választási
eljárás alapelvei közé tartozik az esélyegyenlőség a jelöltek
és a jelölő szervezetek között [Ve. 3. §-ának c) pontja].
Tekintettel arra, hogy ezen az alapon a jogalkotói mulasztás
miatt bekövetkezett alkotmányellenes helyzetet az
Alkotmánybíróság megállapította, - állandó gyakorlatának
megfelelően [összefoglalóan az 56/2001. (XI. 29.) AB határozat,
ABH 2001, 478, 482] - nem vizsgálta azt a kérdést, hogy sérül-e
az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
véleménynyilvánítási szabadság joga is.
A fentiek szerint az Alkotmánybíróság a mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapította és az Abtv.
49. §-a (1) bekezdésének megfelelően, határidő tűzésével
felhívta a törvényhozót jogalkotási kötelezettségének
teljesítésére.
Az Alkotmánybíróság a határozatból eredő jogalkotási
kötelezettségre tekintettel elrendelte határozatának a Magyar
Közlönyben való közzétételét.
Dr. Holló András
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila Dr. Kiss László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István Dr. Strausz János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
. |