A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.92/2013/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.XI.8625/ 2012/10. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.37272/2010/87. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány alapvetően arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Bfv.I.92/ 2013/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 31.Bf.XI.8625/2012/10. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.37272/2010/87. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, mivel azok a kérelmező bűnösségét alkotmányossági szempontból kifogásolhatóan állapították meg, és a kérelmezőt a vád és annak következményei alól felmentve az Alkotmánybíróság állítsa helyre a bírósági ítéletek és az Alaptörvény közötti összhangot.
[3] 2. Az indítványozó az alapul szolgáló tényállás részletes ismertetése után előadja, hogy egy 2007-től 2013-ig tartó, vagyis igen hosszadalmas eljárásban állapították meg a bíróságok felelősségét lőfegyverrel visszaélés büntettében mind első-, mind másodfokon. Miután a Kúria a felülvizsgálati kérelmét elutasította, a kérelmező – a hazai jogorvoslati fórumok kimerítése után – indokoltnak látta, hogy sérelmei orvoslása érdekében az Alkotmánybírósághoz forduljon. Álláspontja szerint a bíróságok eljárása sértette az Alaptörvényben rögzített Nemzeti Hitvallás, valamint a IV. cikk, a XV. cikk, a XXIV. cikk, a XXVIII. cikk és a 28. cikk követelményeit.
[4] Előadja, hogy személye politikai diszkrimináció áldozata, az ellene folytatott eljárás manipulatívan vált politikailag kiemeltté. Véleménye szerint az eljáró bíróságok mindvégig közvetett és közvetlen politikai nyomás alatt álltak, eljárásuk elfogult volt és részrehajló. Erre, valamint az eljárás tisztességtelen voltát alátámasztó egyéb körülményekre – ténybeli tévedésre való hivatkozásának a bíróságok nem adtak helyt, a másodfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének – alapozva állítja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, valamint a XV. cikkben rögzített diszkrimináció-tilalom megsértését. Ezen túlmenően az ítéleteket ellentétesnek tartja az Alaptörvény 28. cikkében deklarált, a bírósági eljárás alkotmányosságához fűződő alapjoggal is, mivel nem a józan észnek és a közjónak megfelelő, nem erkölcsös célt szolgáltak azzal, hogy egy jogkövető, jóhiszemű, közismert és tisztelt polgárt elítéltté tettek. Ezzel megsértették a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jogát. Az indítványozó véleménye szerint a támadott ítéletek sértik továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése szerinti visszaható hatály tilalmának elvét is, mivel az eljárt bíróságok elvonták tőle a jogos védelemhez való jogot azáltal, hogy nem értékelték úgy, a cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt. Végül állítja a IV. cikk megsértését azon az alapon, hogy a bíróságok a konkrét ügy társadalomra veszélyességének hiánya ellenére nem részesítették őt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítésben.
[5] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[6] 3.1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány megfelel az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelményeknek. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. A bíróság tájékoztatása szerint az indítványozó részére a Kúria támadott ítéletét 2013. február 28-án adták postára, azonban az átvétel időpontját igazoló tértivevény a bíróságra nem érkezett vissza. Ennek következtében nem vonható kétségbe az indítványozó állítása, amely szerint a Kúria támadott ítéletét 2013. március 8-án vette át, és alkotmányjogi panaszát – 2013. április 25-én – határidőben adta postára, így az Abtv. 30. § (1) bekezdésének megfelelően a beadvány határidőben beérkezettnek tekinthető.
[7] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt további formai követelményeknek is megfelel, mert megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit (IV. cikk, XV. cikk, XXIV. cikk, XXVIII. cikk és 28. cikk), megjelöli a támadott bírói döntéseket, a bírói döntések alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet tartalmaz a bírósági végzések megsemmisítésére.
[8] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket.
[9] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultaknak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen az alapul szolgáló büntetőeljárásban terheltként szerepelt. Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[10] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezen két törvényi feltétel meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen bírósági döntésekben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel. Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a bizonyítékok nem teljes körű figyelembe vételén alapul, illetőleg azok újbóli mérlegelésre irányul. Az indítványozó valódi célja az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban hozott döntéseknek a ténykérdésekben való felülvizsgálata, és a tényállás jogi minősítésének a megváltoztatása. Az indítvány tartalma szerint arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a jogerős ítéletben eldöntött ténykérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként eljárva vizsgálja felül és a bíróságok álláspontjától eltérően értékelje.
[11] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján ugyanakkor az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. Az alapul szolgáló büntetőeljárásban az eljárt bíróságok valamennyi jogi tényt, a tényállást, az abból levont jogi következtetéseket részletesen értékelték, és ennek nyomán hozták meg jogerős döntéseiket. Kimerítő vizsgálatot folytattak le arra vonatkozóan, hogy az indítványozó az alapul szolgáló cselekmény idején milyen fegyverekkel, és azok tekintetében milyen ismeretekkel rendelkezett. Részletesen indokolták az indítványozónak a jogi, illetve ténybeli tévedésre, valamint a jogos védelmi helyzetre való hivatkozását. A fentiek értelmében azonban a bíróság ezen értékelő tevékenysége nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya. „Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}
[12] 4. Mivel a fentiek szerint a Kúria Bfv.I.92/2013/2. számú végzésével, a Fővárosi Törvényszék 31.Bf. XI.8625/2012/10. számú ítéletével, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.37272/2010/87. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |