A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta
a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvény 21. § (1) bekezdése, valamint (5)
bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítása és
megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyek a
köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény
( a továbbiakban : Ktv. ) 21. §-ában megfogalmazott
összeférhetetlenségi szabályok alkotmányellenességének
megállapítását és megsemmisítését kérték. Ezeket az
indítványokat - tárgyuk azonosságára tekintettel - az
Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
1. Három indítványt olyan köztisztviselők nyújtottak
be, akiket az 1994. december 11-i helyi önkormányzati
választásokon települési képviselővé választottak. Ezek az
indítványozók a Ktv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott
azon összeférhetetlenségi ok alkotmányosságát vitatják, mely
szerint a köztisztviselő nem lehet helyi önkormányzati
képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó
közigazgatási szerv illetékességi területén működik.
Indítványozók álláspontja szerint ez az összeférhetetlenségi
szabály sérti az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében, valamint
a (4) bekezdésében szabályozott alapvető jogokat. Az egyik
indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző
hátrányos megkülönböztetés az, hogy míg a köztisztviselői
jogállással összeférhetetlennek minősíti a települési
képviselői megbízatást a törvény, ilyen összeférhetetlenségi
okot nem állapít meg az önkormányzat intézményeiben dolgozó
közalkalmazottakra nézve.
Mindegyik indítványozó előadta, hogy államigazgatási
szervnél olyan szolgáltató jellegű közigazgatási feladatokat
lát el, amely nincs összefüggésben annak az önkormányzatnak
a tevékenységével, amelynek tagjává választották.
2. Egy indítvány a Ktv. 21. § (5) bekezdésében foglalt
azon rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kéri, mely
szerint a köztisztviselő pártban tisztséget nem viselhet,
párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, illetve az
önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt
kivéve - közszereplést nem vállalhat. Indítványozó jogi
álláspontja szerint ez a rendelkezés alkotmányellenes módon
korlátozza az Alkotmány 61. §-ában a köztisztviselő számára
is biztosított vélemény-nyilvánítási szabadságot. A szabad
vélemény-nyilvánításhoz való jog magában foglalja azt is,
hogy politikai véleményét mindenki - a köztisztviselő is -
bármilyen formában kinyilváníthatja, ebbe a pártbeli vagy
egyéb közszereplés is beletartozik. Az Alkotmány nem ad
felhatalmazást arra, hogy törvény meghatározott rétegeket
vagy csoportokat a szabad vélemény-nyilvánításból kizárjon,
illetőleg azt szabályozza, hogy a vélemény-nyilvánítás
milyen formában történhet, vagy milyen vélemény
nyilvánítható ki szabadon. A Ktv. egyébként nem határozza
meg egyértelműen mi értendő közszereplés alatt, ez pedig a
gyakorlatban önkényes értelmezésre, visszaélésre adhat
alkalmat. Indítványozó szerint a vitatott szabály sérti az
Alkotmány 60. §-át is, mert korlátozza a köztisztviselőt
abban, hogy gondolatát szabadon kinyilvánítsa, és
alkotmányellenesen korlátozza az Alkotmány 63. §-ában
szabályozott egyesülési jogot is, mert az Alkotmány nem ad
felhatalmazást arra, hogy törvény meghatározott foglalkozást
gyakorlókat eltiltson pártban vezető tisztség viselésétől.
II.
1. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként
azt vizsgálta, hogy a Ktv. 21. § (1) bekezdésében
megállapított összeférhetetlenségi szabály sérti-e az
Alkotmány 70. § (1) , illetőleg (4) bekezdésében
szabályozott alapvető jogokat.
Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése szerint "minden nagykorú
magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy - ha állandó
lakóhelye Magyarországon van - az országgyűlési és a helyi
önkormányzati választásokon választható és - ha a választás
napján az ország területén tartózkodik - választó legyen. "
A 70. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "minden magyar
állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek
vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és
szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. "
A Ktv. 21. § (1) bekezdése összeférhetetlenségi szabályt
állapít meg, amikor kimondja, hogy a köztisztviselő nem
lehet egyidejűleg köztisztviselő és az őt alkalmazó
közigazgatási szerv illetékességi területén működő helyi
önkormányzat tagja. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint
e rendelkezés következtében a köztisztviselőnek sem a
választójoga, sem a közhivatal viseléséhez való joga nem
szenved csorbát. Ez az összeférhetetlenségi szabály nem
korlátozza a köztisztviselőt az Alkotmány 70. § (1)
bekezdésében biztosított aktív és passzív választójoga
gyakorlásában. E rendelkezés alapján nincs akadálya annak,
hogy a köztisztviselő a helyi önkormányzati választásokon
jelöltként induljon és a választásokon őt helyi
önkormányzati képviselővé - akár az őt alkalmazó
közigazgatási szerv illetékességi területén működő helyi
önkormányzat képviselőjévé is - megválasszák. Ha a választás
eredményeként a Ktv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott
összeférhetetlenségi helyzet keletkezik, a köztisztviselő a
Ktv. 22. §-ában foglaltaknak megfelelően köteles az
összeférhetetlenségi okot bejelenteni és megszüntetni, ha
ezt nem teszi megszűnik a közszolgálati jogviszonya.
A vitatott összeférhetetlenségi ok nem korlátozza a
közhivatal viseléséhez való jogot sem. Az Alkotmány 70. §
(4) bekezdése alapján senkinek nincs alkotmányból folyó
alanyi joga meghatározott közhivatal vagy közhivatalok
betöltéséhez. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján
törvény a közhivatal viseléséhez való jogot szabályozhatja,
a közhivatal betöltését feltételekhez kötheti. A törvényhozó
a közhivatalviselés szabályainak során megállapíthat a
köztisztviselővel szemben olyan követelményeket is, amelyek
a közszolgálat tisztaságát, a közfeladatok ellátásában a
pártatlan, részrehajlástól és befolyástól mentes eljárást
biztosítják. A vitatott összeférhetetlenségi szabály nem
zárja ki a köztisztviselőt abból, hogy helyi önkormányzati
képviselőként részt vegyen a helyi közügyek intézésében, és
fordítva, nem zárja ki azt, hogy helyi önkormányzati
képviselő közszolgálati jogviszonyt létesítsen. A két
közfunkció összeférhetetlenségét csak abban az egy esetben
mondja ki, ha a köztisztviselőt az őt alkalmazó
közigazgatási szerv illetékességi területén működő
önkormányzat képviselőjévé választották. E szabály indoka a
közszolgálat tisztaságának, pártatlanságának biztosítása. A
jogszabály ennek az összeférhetetlenségi oknak a
kimondásával azt kívánta megakadályozni, hogy azok a helyi,
önkormányzati és lakossági érdekek, amelyek képviseletére
helyi képviselőként hivatott, befolyásolják a
köztisztviselőt, - illetőleg a köztisztviselő
közbenjárásának eredményeként a közigazgatási szervet -
közfeladatainak, hatósági jogalkalmazó tevékenységének
ellátása során. A közigazgatás pártatlanságának biztosítása
érdekében mondja ki a törvény azt, hogy az ilyen
összeférhetetlenségi helyzetbe került köztisztviselőnek
döntenie kell melyik közfunkcióját kívánja megtartani.
A vitatott törvényi rendelkezéssel kapcsolatosan nem
állapítható meg az Alkotmány 70/A. §-át sértő
alkotmányellenes diszkrimináció sem. Az Alkotmánybíróság már
több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 70/A. §-a
által meghatározott jogegyenlőségnek azonos szabályozási
koncepción belül, azonos jogi helyzetben lévő alanyok között
kell fennállnia. Az egyenlőként való kezelés kérdése
különböző jogi helyzeteket illetően fel sem merül.
[ 21/1990. (X. 4.) AB határozat ( ABH 1990, 78 ) ; 32/1991.
(VI. 6.) AB határozat ( ABH 1991, 162 ) ] A köztisztviselők
és a közalkalmazottak jogállása nem azonos, az az indok,
amely az összeférhetetlenség kimondását a közhatalmat
gyakorló köztisztviselők esetében szükségessé tette, az
önkormányzat intézményeiben dolgozó közalkalmazottak esetén
nem áll fenn, ezért az indítványozó által kifogásolt
megkülönböztetés alkotmányellenessége fel sem merül.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
Ktv. 21. § (1) bekezdése nem alkotmányellenes, ezért az
indítványokat elutasította.
2. A Ktv. 21. § (5) bekezdés b) pontjának
alkotmányosságát vitató indítvány szerint az ott
megfogalmazott összeférhetetlenségi szabály alkotmányellenes
módon korlátozza az Alkotmány 61. §-ában, valamint a 60. §
(2) bekezdésében, valamint a 63. §-ában szabályozott
alapvető jogok gyakorlását.
Az Alkotmány 3. § (3) bekezdése alkotmányos elvként
fogalmazza meg a pártok és a közhatalom szétválasztásának
követelményét, kimondja, hogy a pártok közhatalmat nem
gyakorolhatnak, ennek megfelelően egyetlen párt sem
irányíthat egyetlen állami szervet sem. Egyes állami
tisztségek, közhivatalok betöltőivel szemben maga az
Alkotmány állapítja meg az állam és a pártok elválasztásának
biztosítékaként a párt tagság, illetőleg a politikai
tevékenység tilalmát ( pl. : alkotmánybírók, bírók,
ügyészek, fegyveres erők, rendőrség és a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai ) .
Ezentúl a 3. § (3) bekezdése felhatalmazza a törvényhozást
arra, hogy a pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében
meghatározza azokat a tisztségeket, közhivatalokat,
amelyeket párt tagja, tisztségviselője nem tölthet be.
Ezen alkotmányos felhatalmazás alapján állapította meg az
Országgyűlés a Ktv. 21. § (5) bekezdésének b ) pontjában
meghatározott összeférhetetlenségi rendelkezést.
A Ktv. 21. § (5) bekezdés b) pontja két tilalmat határoz meg
a köztisztviselőkre nézve. Egyrészt pártban vezető
tisztséget nem viselhet, másrészt párt nevében vagy
érdekében - az országgyűlési, illetve az önkormányzati
választásokon jelöltként való részvételt kivéve -
közszereplést nem vállalhat. Ez az összeférhetetlenségi
szabály a köztisztviselő aktív pártpolitikai tevékenységét
korlátozza. A köztisztviselő bármely törvényesen létrehozott
pártnak tagja lehet, a párt színeiben a választásokon
jelöltként indulhat, ez a tilalom nem képezi akadályát annak
sem, hogy a köztisztviselő - ha ezt nem valamely párt
nevében, vagy valamely párt támogatása érdekében teszi -
nyilvánosan kifejtse valamely kérdésben szakmai, vagy
politikai véleményét.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a Ktv. 21. § (5) bekezdésének b)
pontjában megfogalmazott politikai összeférhetetlenségi
szabályt az Alkotmány 3. § (3) bekezdésében szabályozott
alkotmányos követelmény érvényesítése érdekében, az
Alkotmány felhatalmazása alapján alkotta meg a törvényhozó.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedekben a párt és az
állam szoros szervezeti és hatásköri összefonódása
jellemezte a magyar állami berendezkedést, az Alkotmány 3. §
(3) bekezdésében szabályozott alkotmányos cél eléréséhez nem
elegendő a két szervezeti rendszer jogi előírásokkal is
garantált szétválasztása. A közhatalmat gyakorló szervek,
így a közigazgatási szervek iránti közbizalom megteremtése
megkívánja azt is, hogy a köztisztviselők pártsemleges
magatartása azok nyilvános fellépése, közszereplése során is
nyilvánvaló legyen. Ezért nem tekinthető az alapvető jogok
indokolatlan és aránytalan korlátázásának az, hogy a törvény
a köztisztviselők számára nemcsak a hivatali munkájukban,
hanem közszerepléseik során is megköveteli a pártsemleges
magatartást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Ktv. 21. § (5)
bekezdés b ) pontja alkotmányellenességének megállapítása
iránt benyújtott indítványt magalapozatlannak találta és
elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
. |