A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.582/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.582/2012/3. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[3] 2. Az alapeljárásban (szerződés érvénytelensége és ingóságok kiadása) az indítványozó felperes túlnyomórészt (mintegy 70%-ban) pernyertes lett, azonban az eljáró bíróságok a perköltség összegszerűsége tekintetében egymástól eltérően döntöttek. Az egyik bíróság a felperes által az eljárás megindításakor megjelölt pertárgyértéket, a másik bíróság az eljárás során kirendelt szakértő által megállapított pertárgyértéket vette alapul a perköltség összegszerűsége meghatározásakor. A Kúria felülvizsgálati eljárás keretében a másodfokú ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a perköltség összegét a korábban eljárt bíróságoktól különböző mértékben állapította meg.
[4] Ezen eljárások lezárultát követően a felperes bírói jogkörben okozott kár megfizetése iránt pert indított a Szegedi Ítélőtábla ellen, arra hivatkozással, hogy a táblabíróság jogszabálysértő ítéletet hozott, emiatt nem jutott hozzá a korábban megítélt perköltség-összegekhez és az alapperbeli ellenfelei felszámolási eljárást indítottak ellene.
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét azzal utasította el, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt jogszabály eltérő értelmezése nem alapozhatja meg, a nyilvánvaló és kirívó jogszabálysértés kivételével. Az elsőfokú bíróság akként értékelte, hogy az eljáró bíróságok eltérő jogszabály-értelmezése (ti. az, hogy az ingóságoknak a kereset előterjesztésekor a felperes által meghatározott értékét, vagy utóbb a szakértői vélemény által meghatározott – és a konkrét perben a felperes által ekkor már elfogadott – értékét kell-e a perköltség számításának alapjául tekinteni) nem tekinthető nyilvánvalóan és kirívóan tévesnek, így a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség feltételei nem álltak fenn. Hasonló érveléssel hagyta helyben az ítéletet a másodfokú bíróság. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria is ezt az értelmezést osztotta. Kifejtette, hogy a kár megítélésének alapvető feltétele a felróhatóság (vétkesség), melynek eldöntése során alkalmazni kell az „általános elvárhatósági mércét”. Az elvárhatóság szintjének a vizsgálata jogszabály-értelmezési kérdés. A konkrét üggyel összefüggésben utalt arra, hogy éppen a felperes volt az, aki a későbbi szakértő által megállapított érték többszörösében jelölte meg a pertárgy értékét az eljárás kezdetén. A jogerős ítéletekben a felperes a jogszabály-értelmezést tette vitássá. A vizsgált ítéletek nem kogens törvényi rendelkezésekkel helyezkedtek szembe – mondta ki a Kúria –, ezért az abban szereplő jogszabály-értelmezési kérdések eldöntése során elfoglalt bírósági álláspontot nem lehet kirívóan és nyilvánvalóan tévesnek tekinteni. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[6] Ez ellen terjesztette elő a felperes-indítványozó az alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény XV. cikkének (törvény előtti egyenlőség), a XXIV. cikkének (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog), és a XXVIII. cikkének (tisztességes bírósági eljáráshoz való jog) sérelmére hivatkozott.
[7] Álláspontja szerint az Alaptörvénnyel ellentétes helyzetet eredményez az, hogy „azok a bírák, akik professzionális jogalkalmazóként, speciális ismeretek birtokában, nap mint nap állapítják meg laikus emberek kárfelelősségét, csak akkor felelősek saját téves jogalkalmazásukért, ha a tévedésük – konkrét esetünkben a jogszabály-értelmezésük – kirívóan súlyos volt, hiszen az adott helyzetbeni elvárhatóság velük szemben éppen hogy sokkal szigorúbb kell, hogy legyen”.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt és az alábbiakat állapította meg.
[9] 3.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, melynek benyújtására az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó jogi képviselője 2013. május 2-án vette át a Kúria támadott ítéletét, mellyel szemben az alkotmányjogi panaszát 2013. július 1-én, a hatvan napot betartva adta postára.
[10] Az indítvány az Abtv. 52. § (1), (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést.
[11] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[12] 3.2. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[13] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[14] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, így a panasz ebben a tekintetben nem felel meg a törvényi feltételeknek, ezért az nem bírálható el.
[15] Az Alaptörvény XV. és XXVIII. cikkének vélt sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá.
[16] A bírósági jogkörben okozott kár sajátos esete, amikor a kár téves jogalkalmazásból fakad. A felelősség alapja a töretlen bírói gyakorlat szerint csak kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés lehet. A felróhatóság értékelésével kapcsolatban a munka jellegével együtt járó jogszabály-alkalmazási és jogszabály-értelmezési tévedések a felróhatóság körén kívül esnek. A bíróságok általi eltérő minősítést mind az első, mind a másodfokú bíróság megvizsgálta és kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedést nem állapított meg. A 13/2013. (VI. 17.) AB határozat Indokolása [27]–[34] bekezdésében a korábbi alkotmánybírósági határozatok idézhetőségével kapcsolatban kifejtetteket figyelembe véve több korábbi alkotmánybírósági döntés is rámutatott már arra, hogy az eljárás tisztességessége olyan minőség, amely az eljárás egészének figyelembevételével ítélhető meg. A 148/D/2011. AB határozat pedig kifejezetten kimondta: „Az, hogy az indítványozó a konkrét ügyében – a jogorvoslat ellenére – pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem […].” (ABH 2011, 2347, 2352.)
[17] Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság a 3123/2013. (VI. 24.) AB végzésben az alábbiakat állapította meg: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal [már] nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. […] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [13]–[15]}” összefoglalóan: 3123/2013. (VI. 24.) AB végzés; Indokolás [11].
[18] 4. Mivel a rendelkező részben megjelölt ítélettel összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 30. § (1) bekezdése, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |