Hungarian

Ügyszám: .	1310/D/1990
Előadó alkotmánybíró: Zlinszky János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1310/D/1990. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/579 .

A döntés kelte: Budapest, 05/30/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A Magyar Köztársaság nevében! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz  tárgyában   -  Dr.  Schmidt  Péter  alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő                      határozatot  : Az Alkotmánybíróság  az oktatásról  szóló  1985.  évi  I. törvény 19.  § (4)  bekezdése és  103. § (2) bekezdése, a felsőoktatásról szóló  1993. évi  LXXX. törvény  83. §-a, továbbá a  felsőoktatási intézményekbe  való  felvételről szóló  25/1988.  ( XII.  22.  )  MM  rendelet  6.  §  (2) bekezdése, 9. § (3) bekezdése, 12. § (1) bekezdése, 26. § (2)   bekezdése    és   2.    mellékletének   B/   pontja alkotmányellenességének        megállapítására         és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság a 41/1985. ( X. 5. ) MT rendelet 2. § (1)   bekezdés    e/    pontja    alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére  irányuló  indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. Az   Alkotmánybíróság   a   Művelődési   és   Közoktatási Minisztérium    által    1994/1995.    tanévre    kiadott felsőoktatási    felvételi    tájékoztató    rendelkezése alkotmányellenességének        megállapítására         és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság  az oktatásról  szóló  1985.  évi  I. törvény egyes  rendelkezéseivel összefüggő  alkotmányjogi panaszt elutasítja,  egyebekben az  alkotmányjogi panaszt visszautasítja.                         Indokolás                            I. a/ Az  egyik indítványozó  az  Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi  XXXII. törvény  1. §  b/  pontja  és  37.  §-a alapján kérte  az oktatásról  szóló 1985.  évi I. törvény 19. § (4) bekezdése és a felsőoktatási intézményekbe való felvételről szóló 25/1988. ( XII. 22. ) MM rendelet 26. § (2)   bekezdése    és   2.    mellékletének   B/   pontja alkotmányellenességének         megállapítását         és megsemmisítését.   Az    indítvány    tartalma    alapján vonatkozott a  törvény 103. § (2) bekezdésére, a 41/1985. ( X. 5.  ) MT  rendelet 2.  § (1)  bekezdés e/  pontjára, továbbá a  25/1988. ( XII.  22. )  MM rendelet  9. §  (3) bekezdésére és 12. § (1) bekezdésére is. Az indítványozó  alkotmányellenesnek  tartotta,  hogy  az 1985. évi  I. törvény  19. §  (4) bekezdése és a 41/1985. ( X.  5.  )  MT  rendelet  a  művelődési  és  közoktatási miniszter    hatáskörébe     utalja    a    felsőoktatási intézményekre vonatkozó  felvételi  eljárás  szabályainak megállapítását.  Az  indítványozó  szerint  az  Alkotmány 70/F. §-ában  állampolgári jogként  garantált  tanuláshoz való jogra  vonatkozó szabályokat  az Alkotmány  8. § (2) bekezdése alapján  csak törvény  állapíthat meg, de a jog lényeges tartalmát ez sem korlátozhatja. Az  indítványozó  alkotmányellenesnek  tartotta  továbbá, hogy a  felsőoktatási intézmény  nevében eljáró felvételi bizottságnak a  hallgató felvételét  elutasító határozata ellen csak  jogszabálysértés esetén  lehet fellebbezni, a fellebbezést    pedig    ugyanannak    a    felsőoktatási intézménynek  a  vezetője  bírálja  el.  Az  indítványozó álláspontja    szerint    az    oktatással    kapcsolatos ténykérdések közigazgatási jellegűnek minősülnek, a bírói úton történő jogorvoslatra módot kellene adni. b/ A  másik  indítványozó  az  Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi  XXXII. törvény  1. §  b/  pontja  és  37.  §-a alapján kérte  a felsőoktatásról  szóló 1993.  évi  LXXX. törvény    /a     továbbiakban    Ftv.    /    83.    §-a alkotmányellenességének         megállapítását         és megsemmisítését, mert álláspontja szerint a felsőoktatási intézményeknek  e   rendelkezés  által  biztosított  azon jogosultsága, hogy az évenként felvehető hallgatók számát maguk állapítsák  meg, sérti  az Alkotmány  70/B. §-ában, illetve 70/F.  § (2)  bekezdésében foglalt, a foglalkozás szabad megválasztásához  való jogot  és a felsőoktatásban való részvétel  jogát képesség  szerint. Az  indítványozó alkotmányellenesség megállapítását  kérte azonos jogcímen a 25/1988.  ( XII. 22.  ) MM rendelet 6. § (2) bekezdése, továbbá a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által az 1994/1995.  tanévre   kiadott   Felsőoktatási   Felvételi Tájékoztató  azon   kitétele  vonatkozásában   is,  amely szerint  súlyos   következmények  terhe   mellett   kevés kivétellel   tilos    egy   jelentkezőnek   egynél   több felsőoktatási  intézménybe   jelentkezési  lapot   leadni azonos tanévre.  A jelentkezések  e számszerű korlátozása az indítványozó  véleménye szerint sérti a pályaválasztás szabadságának jogát. c/ A  harmadik indítványozó  az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi  XXXII. törvény  1. §  d/ pontja  és 48.  § (1) bekezdése alapján  alkotmányjogi panaszt  nyújtott be  és kérte az  oktatásról szóló  1985. évi  I.  törvénynek  az Alkotmány XII.  fejezetében leírt  alapvető  jogokkal  és kötelességekkel   ellentétes,    pontosabban   meg    nem határozott rendelkezései megsemmisítését, a Művelődésügyi Minisztérium által  kibocsátott "Felsőoktatási  Felvételi Tájékoztató 1990"  nem  normatív  jogszabályi  jellegének megállapítását  és   a  felsőoktatási   intézménybe  való felvételről új  jogszabály  alkotásának  kezdeményezését. Sérelmezte továbbá,  hogy  bár  felvételi  pontszáma  más felsőoktatási intézménybe  való felvételhez elegendő lett volna,   az    oda   való   felvétel   jogától   egyetemi szabályzatokra, illetve  a nem jogszabályi jellegű, ezért véleménye szerint  jogvesztés következményét  előírni nem jogosult felvételi tájékoztatóra hivatkozással elzárták. Az  indítványozó   az   Alkotmánynak   az   állampolgárok művelődéshez való jogát biztosító 70/F. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta,  hogy 1990-ben  felvételi eredményeit az  oktatásról   szóló  1985.   évi  I.  törvényre  és  a Művelődési Minisztérium  által kibocsátott  Felsőoktatási Felvételi  Tájékoztató   1990  kiadványra   hivatkozással bírálták el.  Az indítványozó  hivatkozott  az  Alkotmány 70/F. §  (2) bekezdésére, amelynek alapján a művelődéshez való jog  részét képezi  az is,  hogy képességei  alapján mindenki  számára   hozzáférhető   legyen   a   felsőfokú oktatásban  való   részvétel.  Hivatkozott   továbbá   az indítványozó az  Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére, amely az állampolgári  jogokat, így  a művelődéshez  való jogot is, bármely  megkülönböztetés nélkül biztosítani rendeli. Álláspontja szerint  a felsőoktatási  intézményekbe  való jelenlegi felvételi rendszer igazságtalan, egy-két ponton múlik a  felvétel, illetve  azon, hogy a jelentkező által választott intézményben mennyi a ponthatár. Az   indítványozó   1988   óta   többször   felvételizett felsőoktatási intézménybe.  1988-ban az  akkor  érvényben lévő fizikai  és értelmiségi  származás megkülönböztetése miatt, helyhiányra  hivatkozással  nem  nyert  felvételt. 1989-ben az  indítványozó felvételi eredménye nem érte el a felvételre  megállapított ponthatárt.  Az  indítványozó alkotmányjogi  panaszának   alapja,   hogy   1990-ben   a felvételi  vizsga   nem  elégséges   eredményével   kérte felvételét  olyan  másik  szakra,  illetve  felsőoktatási intézménybe, ahová  a felvételi  vizsga-pontszáma alapján felvételt nyert  volna. Az  első helyre  való átvételt az egyetemi szabályzatra  hivatkozással,  az  utóbbira  való átvételt  a   kötelezően   előírt   alkalmassági   vizsga elmulasztására  hivatkozva   utasította   el   az   adott felsőoktatási intézmény. c/ A  Művelődési és  Közoktatási Minisztérium képviselője az  alkotmányjogi   panaszra  tett   észrevételében  arra hivatkozott,  hogy   az  Alkotmány  70/F.  §-ban  foglalt művelődéshez való  jog nem  jogosítja fel az állampolgárt bármilyen    felsőoktatási     intézményben     bármilyen tanulmányok folytatására,  ezért köti  az  1985.  évi  I. törvény 102. § (1) bekezdésének b/ pontja a felsőoktatási intézménybe  történő   felvételt   eredményes   felvételi vizsgához.  Az  átjelentkezésre  vonatkozó  szabályok  az észrevételező  álláspontja   szerint  nem  szabályozhatók jogszabályban,   e    kérdés   szabályozása   ugyanis   a felsőoktatási  intézmények   hatáskörébe   tartozik.   Az intézményi autonómia  keretein belül  elfogadott átvételi és  alkalmassági   feltételeket   ezért   tartalmazza   a Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató, amelynek közzététele a 25/1988.  ( XII. 22.  ) MT  rendelet évente  módosított mellékleteiben történik.                            II. Az  Alkotmánybíróság   határozata  meghozatalakor   -  az indítványoknak  megfelelően   -   kizárólag   az   állami felsőoktatási  intézményekbe   való  felvétel  szabályait vizsgálta. Az Alkotmány  70/B. §  (1) bekezdése  szerint mindenkinek joga van  a munkához,  a munka  és a  foglalkozás  szabad megválasztásához. Az  Alkotmány 70/F.  § szerint a Magyar Köztársaság  biztosítja   az  állampolgárok   számára   a művelődéshez   való   jogot,   amelyet   a   közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára  hozzáférhető  közép-  és  felsőfokú  oktatással, továbbá az  oktatásban  részesülők  anyagi  támogatásával valósít meg.  Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése előírást tartalmaz,   amely    szerint   a    Magyar   Köztársaság tiszteletben  tartja   és  támogatja   a  tudományos   és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. Az   Alkotmánybíróság   vizsgálatának   ideje   alatt   a felsőoktatásra vonatkozó  szabályozásban új  jogszabályok születtek, ez  azonban nem  minden esetben  jelentette  a korábbi   szabályok   hatályon   kívül   helyezését.   Az Alkotmánybíróság azért  sem tekinthetett  el  a  korábban hatályban lévő jogszabályok vizsgálatától, mivel az egyik indítványozó alkotmányjogi  panaszt nyújtott be, amelynek alapján az  indítványozót ért  sérelem  idején  hatályban lévő     jogszabályok     voltak     vizsgálandók.     Az Alkotmánybíróság indítvány  hiányában is  vizsgálta  azon jogszabályi  rendelkezéseket,  amelyek  az  indítványozók által alkotmányellenesnek  tartott és megsemmisíteni kért rendelkezések   helyébe    léptek,   amennyiben   az   új rendelkezés lényegében  azonos a  korábbi, hatályon kívül helyezett rendelkezéssel. Az oktatásról  szóló 1985. évi I. törvény /a továbbiakban :   Ot. szabályozta  a  benyújtott  alkotmányjogi  panasz alapjául  szolgáló   sérelem   idején   e   felsőoktatási intézménybe   való    felvételt   törvényi   szinten.   A felsőoktatásról szóló,  1993.  szeptember  1-én  hatályba lépő 1993.  évi LXXX.  törvény /a  továbbiakban Ftv. / az Ot.  egyes,  a  felsőoktatásra  vonatkozó  rendelkezéseit hatályon  kívül   helyezte,  másokat   azonban  nem.   Az Alkotmánybíróság  indítvány  hiányában  alkotmánybírósági szempontból  nem   vizsgálta  az  Ftv-nek  az  Ot.  egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyező 126. § első francia bekezdését, azt  azonban megállapítja,  hogy  a  hatályon kívül  helyezett   rendelkezések  megjelölése   egymásnak ellentmondó. Az  Alkotmánybíróság a  jogbiztonság elvének megfelelően a  konkrét rendelkezésekből  indult ki  és  a hatályon kívül helyezést a szűkebb értelemben értelmezte. Az  Ot.  végrehajtásáról  rendelkezett  az  alkotmányjogi panasz  alapjául  szolgáló   sérelem  idején  a  41/1985. (X.5.) MT rendelet, amelyet 1995.  március 16-i hatállyal helyezett hatályon  kívül az  érdemi rendelkezéseket  nem tartalmazó 24/1995.  ( III. 8.  ) Korm. rendelet. Az Ftv. 83. §  (7) bekezdés  utolsó mondata  felhívta a Kormányt, hogy a felvételi eljárás szabályait rendeletben állapítsa meg. A  Kormány mintegy  másfél éves késéssel, a 28/1995. ( III. 24.  ) Korm.  rendelettel /a továbbiakban :  Korm. rendelet/ tett  eleget e  feladatának, e jogszabály 1995. augusztus  1-én   történő  hatálybalépéséig   azonban  az alkotmányjogi panasz  alapjául szolgáló sérelem idején is hatályban  lévő,   a  41/1985.  ( X.  5.  )  MT  rendelet felhatalmazása   alapján   meghozott,   a   felsőoktatási intézményekbe való  felvételről szóló 25/1988.  (XII.22.) MM  rendeletet  / a  továbbiakban  MM  rendelet /   marad hatályban. Az Ot.  3. §-a  szerint a Magyar Köztársaság a tanuláshoz való jogot  mindenki számára  biztosítja. Az Ot. 5. § (1) bekezdése kimondja,  hogy az  iskolai nevelés-oktatás,  a nevelés-oktatás irányítása és feltételeinek biztosítása - a törvényben foglalt kivétellel - az állam feladata. Az Ot.  19. §  (1)  bekezdése  szerint  a  művelődési  és közoktatási miniszter  hatáskörébe tartozik  a  nevelési- oktatási  rendszer   központi  ágazati  irányítása.  Ezen hatáskörén belül  - az  oktatásról  szóló  1985.  évi  I. törvény végrehajtásáról  rendelkező,  időközben  hatályon kívül helyezett  41/1985. ( X.  5. ) MT rendelet 2. § (1) bekezdésének  e/   pontja  szerint   -  a  művelődési  és közoktatási  miniszter   a  felsőoktatási   intézményeket közvetlenül   irányító    miniszterekkel    egyetértésben szabályozta a  felvételi eljárást,  valamint a  felmentés eseteit az általános felvételi feltételek alól. Az Ot.  102. §  (1) bekezdése a felsőoktatási intézménybe való felvétel  általános feltételeit  szabályozta, a  (2) bekezdés pedig a felsőoktatási intézmény számára lehetővé tette,  hogy   a   felvételt   egyes   szakokon   további feltételhez kösse.  E rendelkezés  helyébe lépett az Ftv. 83. §  (2) és  (7) bekezdése,  amely az  (1)  bekezdésben meghatározott általános  feltételeken túl a felsőoktatási intézmény  jogkörébe   utalja  a   további  követelmények meghatározását, a  felvételi  vizsgák  megszervezését  és lebonyolítást. Az Ot.  10. §  (1) bekezdés első mondata kimondja, hogy a nevelési-oktatási  intézmények   szakmai  tekintetben   a törvény rendelkezései szerint önállóak; szervezetükkel és működésükkel kapcsolatos  minden olyan  ügyben  döntenek, amelyet jogszabály  nem utal  más szerv  hatáskörébe.  Az Ftv. 64.  § (1)  bekezdése e  szabályt  megismétli,   (2) bekezdése pedig a felsőoktatási intézmények önkormányzati jogát Alkotmány  által  biztosított  oktatás,  tudományos képzés,  művészeti   tevékenység,  kutatás   és   tanulás szabadságának  megvalósulása   módjának   tekinti.   Ezen döntési jogkörön  belül a felsőoktatási intézmény az Ftv. 64. §  (2) bekezdés  c/ pontja  alapján  a  költségvetési támogatásra  is   figyelemmel  megállapítja  a  felvehető hallgatók számát,  meghatározza a  felvétel  feltételeit, kiválasztja és felveszi a hallgatókat. Az  MM   rendelet  9.   §  (3)   bekezdése  szerint  -  a felsőoktatási intézmény  /kar/ határozza  meg a felvételi vizsga jellegét  és összetételét. A (4) bekezdése azonban az azonos  szakmai képzést  folytató intézmények  közötti koordináció  /átjelentkezés/  érdekében  a  felsőoktatási intézmény döntésének  jóváhagyását az  irányító miniszter hatáskörébe   utalja.   Az   Alkotmánybíróság   indítvány hiányában  nem  vizsgálta  a  miniszter  ezen  jogkörének alkotmányosságát. Az  MM rendelet  12.  §  (1)  bekezdése továbbá a  felsőoktatási intézmény  hatáskörébe utalja  a gyakorlati és  az alkalmassági  vizsga  követelményeinek, valamint a  vizsgáztatás  módjának  a  meghatározását.  A később hatályba  lépő Korm.  rendelet 7.  § (1) bekezdése szerint szintén  a felsőoktatási  intézményt illeti  majd meg -  az Ftv. rendelkezéseinek megfelelően - a felvételi vizsga szervezésének joga. Az Ot-nek  az Ftv.  által hatályon kívül helyezett 121. § (1)  bekezdése   megállapította,  hogy   a  felsőoktatási intézmények feladataikat  - a jogszabályok keretei között - önállóan  határozzák meg  és  szervezik,  ezért  a  (2) bekezdés f/  pontja többek  között  a  jelentkezőknek  az intézménybe való felvételéről, átvételéről való döntést a felsőoktatási  intézmény   hatáskörébe  utalja.   Az   MM rendelet  6.   §  (2)   bekezdése  egyidejűleg  csak  egy felsőoktatási intézménybe /karra/ engedi meg jelentkezési lap  benyújtását.   A  jelentkezési   lapon  azonban  két átjelentkezési választás megjelölhető. Az MM rendelet 24. §-a főszabályként  megengedi a  vizsgatárgyak  azonossága esetén   a    jelentkezőnek,   hogy   más   felsőoktatási intézménybe  /karra,   szakra,   tagozatra/   a   szóbeli /gyakorlati/ vizsga  megkezdéséig  átjelentkezhessék,  az átjelentkezést azonban  a felsőoktatási intézmény további feltételhez kötheti, illetőleg kizárhatja. Az MM rendelet helyett később  hatályba lépő  Korm. rendelet  szerint  a jelentkező  a   jelentkezési  lapon   kérheti,   hogy   a szervezett átirányítási rendszerben részt vehessen. Az MM  rendelet 23.  § (1)  bekezdése szerint a felvételi követelményszintet    /a    felvételi    ponthatárt/    a felsőoktatási intézmény  javaslata  alapján  az  irányító miniszter -  a művelődési  miniszterrel egyetértésben - a felvételi irányszámra  figyelemmel állapítja meg és hozza nyilvánosságra. A felvételi vizsga folytatásához, továbbá az  adott   felsőoktatási   intézménybe   való,   illetve egyáltalán  felsőoktatási  intézménybe  való  felvételhez szükséges minimális  pontszámokat az MM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.  Az MM  rendelet 2.  melléklet B/ pontja a  felvételi vizsga pontszámítási rendszerén belül egyes  felsőoktatási   intézményekre  vonatkozóan   -   a felvételi vizsga jellegéből adódóan - speciális pontozási rendszereket ismertet.  Az  MM  rendelet  helyett  később hatályba lépő Korm. rendelet 6. § (6) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmény  ponthatár alkalmazásával  dönt a felvehető  jelentkezőkről.   A  megállapított   ponthatár fölött mindenkit  fel kell venni, a ponthatár alatt senki nem vehető fel. Az Ot.  103. §  (1) bekezdése  alapján  a  felvételről  a felsőoktatási  intézmény   dönt.  Az   Ftv.  83.   §  (5) bekezdésének  1.   mondata  e   rendelkezést   pontosítva megállapítja, hogy  az alapképzésre  való  felvételről  a felsőoktatási intézmény  e  célra  szervezett  bizottsága dönt.  Az  Ot.  103.  §  (2)  bekezdése  a  felsőoktatási intézmény    felvételt     megtagadó    döntése     ellen jogszabálysértés esetén  fellebbezést  enged,  amelyet  a felsőoktatási intézmény  vezetője bírál el véglegesen. Az Ftv. 83.  §  (5)  bekezdésének  2-4.  mondata  szerint  a felvételt megtagadó  döntés  ellen  fellebbezéssel  lehet élni, ha  az  jogszabályt  vagy  intézményi  szabályzatot sért. A  fellebbezést a  felsőoktatási intézmény vezetője bírálja el,  akinek döntése  ellen további fellebbezésnek nincs helye.  Az MM rendelet 26. § (1) bekezdése, illetve a  Korm.   rendelet  14.   §  (3)   és  (4)  bekezdése  a fellebbezési   jogot    a    törvényi    rendelkezéseknek megfelelően szabályozzák. A  felsőoktatási   intézményben   folyó   képzésről,   az intézménybe  évenként  felvehető  hallgatók  számáról,  a felvételi  vizsgákról,  az  átjelentkezés  feltételeiről, illetve   kizárásáról    a   felsőoktatási    intézmények tájékoztatást adnak.  Az MM  rendelet 30. § (1) bekezdése szerint  a  felsőoktatási  intézmény  /kar/  a  felvételi eljárás  intézményi   rendjét  -  a  rendelet  alapján  - felvételi  szabályzatban   határozza  meg.  A  szabályzat közzétételéről a felsőoktatási intézmény gondoskodik és a felsőoktatási intézmények által a felvételi szabályzatban a   rendeleti    felhatalmazás   alapján    megállapított rendelkezéseket, a  vizsga követelményeit és az értékelés módját  és   szabályait  a  felvételi  tájékoztatóban  is részletesen közzé  kell tenni.  Az MM  rendelet 24. § (2) bekezdése szerint az átjelentkezés feltételeiről, illetve kizárásáról is  tájékoztatást  kell  adni.  Átjelentkezés esetén a  felvételről az érintett felsőoktatási intézmény /kar/ a  saját követelményszintje  /felvételi ponthatára/ és  az  általa  az  átjelentkezésre  megállapított  és  a felvételi  tájékoztatóban  közzétett  feltételek  alapján dönt. A  Korm. rendelet  2.  §-a  a  felvételi  vizsgával kapcsolatos információkról  való tájékoztatást írja elő a felsőoktatási intézményeknek.  Bizonyos, a  felsőoktatási intézménybe való  felvétel szempontjából lényeges előírás bevezetésére a  felsőoktatási  intézmények  meghatározott idő  elteltével  és  a  tájékoztatási  kötelezettségüknek eleget téve jogosultak. Az MM  rendelet 30.  § (3) bekezdése előírja az 1989. évi intézményi  követelményeknek   felvételi   tájékoztatóban történő megjelentetését.  A felsőoktatási  intézmények  a döntéseit a  Művelődési és  Közoktatási minisztérium 1990 és  1995   között   is   éves   felsőoktatási   felvételi tájékoztatóban közzétette,  bár erre nem volt jogszabályi kötelezettsége. A  Korm. rendelet  2. §  (1) bekezdése  a jövőben  a   Művelődési   és   Közoktatási   Minisztérium feladatává teszi a felsőoktatási intézmények meghirdetett szakaival kapcsolatos  adatokat tartalmazó  Felsőoktatási felvételi tájékoztató közzétételét.                           III. Az indítványok nem megalapozottak. 1. Az  Alkotmány 70/B.  §  (1)  bekezdésében  biztosított munka és a foglalkozás megválasztásának szabadsága szoros összefüggésben van  az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében biztosított művelődéshez  való joggal,  hiszen  az  egyre bonyolultabbá váló társadalmi munkamegosztás a munka és a foglalkozás végzésének  előfeltételéül  egyre  gyakrabban szab meghatározott  képzettséget. Megvalósítását tekintve e két alapvető jog azonban eltér egymástól. A munkához és a  foglalkozáshoz  való  jog  az  alapvetően  nem  állami foglalkoztatásra  épülő   társadalomban   negatív   módon érvényesül :   nem  lehet  alkotmányellenes  korlátja.  A felsőoktatásban ezzel  szemben jelenleg az állam jelentős túlsúllyal  rendelkezik.   Ebből  adódóan   az  állam   a művelődéshez  való   jogot  közvetlenül,  a  felsőoktatás területén   az   egyes,   általa   fenntartott   oktatási intézményekbe való  bejutás lehetőségének biztosításával, pozitív módon valósíthatja meg. A művelődéshez  való jog  az egyes  intézményes  oktatási szinteken eltérően érvényesül :  míg az általános iskolai oktatás kötelező  és ingyenes  mindenki számára, a közép- és felsőfokú oktatásban való részvétel joga nem mindenkit illet  meg.   Az   Alkotmány   70/F.   §-a   szerint   az állampolgárok művelődéshez  való joga akkor valósul meg a felsőfokú oktatásban,  ha az  mindenki számára képességei alapján hozzáférhető,  továbbá az  oktatásban  részesülők anyagi támogatást kapnak. a/ Az  államnak a felsőoktatással kapcsolatos alkotmányos feladata, hogy  a tanuláshoz  való jog objektív, személyi és   tárgyi    előfeltételeit   megteremtse    és    azok fejlesztésével  e   jogot  igénye   szerint  bármely,   a felsőfokú   oktatásban   való   részvétel   szempontjából megfelelő képességekkel  rendelkező  állampolgár  számára biztosítsa.   Az    állam   e    feladata   programszerű, megvalósítása időt  vesz igénybe,  a a társadalom számára rendelkezésre álló anyagi eszközök mértékének függvénye. Az állam feladata, hogy egyensúlyt teremtsen a társadalom tagjainak alapvető  jogon  alapuló  igényei  és  az  ezek megvalósításához  rendelkezésre   álló  anyagi   eszközök között. Ha  nem ezt tenné és egyes alapvető jogból fakadó igényeket   az   anyagi   eszközök   szűkössége   folytán alaptalanul mások  eltérő,  de  szintén  alapvető  jogból fakadó igényeinek aránytalan hátrányára elégítené ki, úgy ezzel   alkotmányellenes   helyzetet   teremtene.   Ebből következően az  állam kötelessége  és joga a művelődéshez való jog területén annak meghatározása, hogy a társadalom szempontjából  mely   képességek  fejlesztése   szükséges állami eszközökből felsőfokú oktatással, illetve az ilyen jellegű felsőfokú  oktatásban  való  részvételhez  milyen képességbeli feltételek teljesítése szükséges. A művelődéshez  való jognak a felsőoktatás területén való biztosítása sokfajta  módon valósulhat meg, az államnak e feladat megvalósításában  nagy a  mozgástere.  A  feladat megvalósítása   bírósági    úton    éppen    ezért    nem számonkérhető, elmulasztása  vagy elhanyagolása politikai felelősséget  alapozhat  meg,  ellenőrzése  országgyűlési hatáskörbe tartozik. b/  Az   oktatása   szempontjából   jelentős   képességek mérésének  módját   alapvetően   maga   a   felsőoktatási intézmény  állapítja  meg.  Ezen  jogosultság  alapja  az Alkotmány 70/G.  §  (1)  bekezdése,  amely  biztosítja  a tanítás szabadságát. A tanítás szabadsága megnyilvánulhat egyéni és  intézményi formában.  A tanítás  szabadságának egyik,  intézményi   megnyilvánulási  formája   az  egyes felsőoktatási  intézmények,  az  egyetemek  és  főiskolák önállósága annak  meghatározása tekintetében, hogy milyen képességekkel és  előképzettséggel rendelkező személyeket tartanak   alkalmasnak   a   felsőoktatási   intézményben oktatott  ismeretek   elsajátítására.   A   felsőoktatási intézmények a  legalkalmasabbak arra  is, hogy a személyi és tárgyi  feltételeket számbavéve  meghatározzák, hogy a tanítás kellő  színvonala milyen létszámmal biztosítható. A  létszámnak   a  tanítás  minőségét  csökkentő  mértékű megállapítása  az   egyébként  felvett   hallgatók  jogát csorbítaná arra,  hogy  képességeiknek  megfelelő,  magas színvonalú  oktatásban   részesüljenek.  A  felsőoktatási intézményeknek a felvételi követelményeket és a felveendő hallgatók létszámát illető döntési önállósága azonban nem korlátlan,  határait   a  művelődéshez,   azon  belül   a felsőoktatásban való  részvételhez való,  az Alkotmányban körülírt jog szabja meg. A felsőoktatás önállósága ezen a területen nem  eredményezheti  önkényes,  az  intézmények oktatási   feladatának   ellentmondó,   nem   a   tanítás színvonalát szem  előtt  tartó  felvételi  szempontok  és létszámok  megszabását.   A  művelődési   és  közoktatási miniszter jogosultsága  az állam  által  a  felsőoktatási intézmény     rendelkezésére      bocsátott      eszközök hatékonyságának  és   jogszerűségének  ellenőrzésére   az önállósággal való visszaélést akadályozza /Ftv. 74. § (1) bekezdés f/ pont/. A vizsgált  jogszabályok nem  alkotmányellenesek, mert  a felsőoktatási  intézménybe  való  felvétel  feltételeinek meghatározására vonatkozó  jogköröket  a  fenti  elvekkel összhangban  osztják   meg  az   állami  szervek   és   a felsőoktatási    intézmények     között.     Ezért     az Alkotmánybíróság    az    erre    vonatkozó    indítványt elutasította. 2. Nem  ütközött az  Alkotmány 8.  § (2)  bekezdésébe az, hogy a  fellebbezési eljárást  és az  általános felvételi feltételek alóli  felmentés eseteit  nem  törvény,  hanem ágazati irányítási hatáskörben az Ot. 19. § (4) bekezdése és az időközben hatályon kívül került  41/1985. ( X. 5. ) MT   rendelet  2. §  (1) bekezdésének e/ pontja alapján a művelődési    és    közoktatási    miniszter    rendelete szabályozza.  Az   előbbiekből  következően  a  felsőfokú oktatásban  való  részvételre  csak  az  ahhoz  megfelelő képességekkel rendelkező állampolgároknak van alkotmányos joguk. E  képességek mérésére  szolgáló eljárásnak  a jog gyakorlása szempontjából  technikai jelentősége  van.  Az indítványozók  nem   indítványozták  az   MM  rendeletben található,   kifejezetten   eljárási   szabályok   egyike alkotmányellenességének vizsgálatát sem érdemi okokból. Az MM  rendelet 2.  melléklete B/ pontjában található, az egyik  indítványozó   által  alkotmányellenesnek  tartott rendelkezései,    amelyek    az    egyes    felsőoktatási intézményekre     vonatkozóan     speciális     pontozási rendszereket állapítanak  meg, jellegüknél  fogva  eltérő megítélés alá esnek. A   felsőoktatási    intézményeknek   a   művelődési   és közoktatási  miniszter   által  az   éves   felsőoktatási felvételi tájékoztatóban  közzétett döntései  jellegüknél fogva sem  nem jogszabályok,  sem nem az állami irányítás egyéb  jogi   eszközei.  Az   Alkotmánybíróság   hatáskör hiányában e tájékoztató vizsgálatára vonatkozó indítványt visszautasította. A  felsőoktatási intézmények  felvételi szabályzatainak egy kiadványban való együttes közzététele egyébként éppen  garanciát jelent  arra vonatkozóan, hogy az érdekeltek  széles körben tudomást szerezhessenek ezen döntésekről,  az   egyes  felvételi   követelményeket  és feltételeket a  saját  igényeik  és  képességeik  szerint mérlegelhessék. 3. Az  Alkotmány 70/K.  §-a az  alapvető jogok megsértése miatt  keletkezett   igények,  továbbá   a   kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság  előtti érvényesíthetőségét  írja  elő. Bár a  felsőfokú tanulmányok végzése nem alapvető jog, az állam által fenntartott felsőfokú oktatási intézményekben a létszámnak  az oktatás  színvonalát  szem  előtt  tartó megállapítása,   valamint    az   előírt    képességekkel rendelkező személyek ezen intézményekbe való felvételéről szóló döntés alapvető jogot érint. Aki mérhető képességei alapján  az  előzetesen,  a  fent  megjelölt  alkotmányos szempontok szerint  kialakított  felvételi  feltételeknek megfelelően  bekerülhetne  a  felsőoktatási  intézménybe, jogosult  a   jogorvoslatra.  A  jogszabálysértés  esetén biztosított  jogorvoslati   jog   kiterjed   minden,   az alapjogot érintő kérdésre. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a jogorvoslathoz való  jog nem  minden  esetben  jelenti  a bírósághoz   fordulás   jogát,   csak   a   közigazgatási határozatok  tekintetében.   Az  Alkotmány   57.  §   (5) bekezdése bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen biztosít jogorvoslati jogot, az Alkotmány 50. § (2) bekezdése pedig  úgy rendelkezik,  hogy  a  közigazgatási határozatok törvényességét  a  bíróság  ellenőrzi.  Ha  a felvételi bizottságnak  a felsőoktatási intézmény nevében hozott határozata  nem közigazgatási határozat, akkor nem alkotmányellenes,     hogy     kibocsátójával     szemben közigazgatási  per   nem   indítható.   A   felsőoktatási intézmény önállóságának  elvéből adódóan  a felsőoktatási intézménybe  való   felvételről  szóló  határozat  elleni fellebbezés  során  a  döntés  joga  nem  kerülhet  ki  a felsőoktatási intézmény  jogköréből, így  a felsőoktatási intézménynek egy  másik szerve, annak vezetője jogosult a fellebbezés kérdésében dönteni. A  művelődési   és  közoktatási  miniszter  törvényességi felügyeleti   jogkörében    az    állami    felsőoktatási intézmények jogszabályba  ütköző intézményi szabályzatát, egyedi döntését  megsemmisítheti /Ftv. 74. § (1) bekezdés c/ pont/,  az erre vonatkozó határozata pedig vita esetén bíróság előtt megtámadható. Az Alkotmánybíróság  a vizsgált szabályozást a benyújtott indítványok   és    panaszok    alapján    nem    találta alkotmányellenesnek.    Az    Alkotmánybíróság    azonban indokoltnak tartaná,  hogy a  jogalkotó  a  felsőoktatási intézményekbe   való   felvétellel   kapcsolatos   panasz intézményét részletesen szabályozza. 4. A  felsőoktatási  intézmények  a  hozzájuk  jelentkező személyek közül  választják ki  az általuk elfogadhatónak tartott képességbeli  szintet meghatározva azokat, akiket az  intézménybe   hallgatóként   felvesznek.   Országosan egységes ponthatár  az  egyes  felsőoktatási  intézmények autonómiájának elvéből  adódóan nem  elfogadható,  hiszen akkor  minden  intézménynek  egy  általa  nem  is  kívánt átlaghoz kellene  igazodnia, függetlenül személyi, tárgyi feltételeitől, oktatási  módszerétől, hagyományaitól stb. Ugyanez az  indoka, hogy egyszerre csak egy felsőoktatási intézménybe lehet  jelentkezni és  átjelentkezésre csak a felvétel elutasítása  esetén van  mód,  hiszen  az  egyes intézmények   a    ténylegesen   jelentkezők    /és   nem próbálkozók/,  a   felvételi  eredmények  és  az  általuk megállapított          tudás-minimum           hármasának figyelembevételével  tudják   csak  egyéni  ponthatárukat meghatározni.   E    szempont   értékelése   alapján   az Alkotmánybíróság a  jelentkezés  szabályait  nem  találta alkotmányellenesnek. 5.   A    41/1985.   ( X.   5.   )   MT   rendeletet   az alkotmánybírósági  vizsgálat   ideje  alatt  a  jogalkotó hatályon kívül  helyezte.  Mivel  e  jogszabály  bizonyos rendelkezésére    utólagos     normakontroll    keretében nyújtottak   be    indítványt,   annak   hatályon   kívül helyezésével  ezen   indítvány   okafogyottá   vált.   Az Alkotmánybíróság  e   jogszabály   vonatkozásában   ezért eljárását megszüntette. 6. A  felsőoktatásban való részvételhez egyrészt bizonyos általános,  másrészt   egyes,  az  adott  oktatási  ágnak megfelelő    speciális    képességek    szükségesek.    A képességeknek  általában  csak  a  külső  megnyilvánulása mérhető,  azonban   ennek  mérése  is  nagy  nehézségekbe ütközik,  arra   tökéletes  módszer  nincs.  A  jelenlegi felsőoktatási felvételi vizsgák módszertanának vizsgálata nem tartozik  az Alkotmánybíróság  hatáskörébe, ezért  az arra vonatkozó  indítványt  visszautasította.  A  szakmai felvételi követelményeknek,  a  megkívánt  tudásszintnek, illetve  az   annak  mérésére   szolgáló  módszernek   az egyetemi,  főiskolai   önállóság  keretei   közé  tartozó megállapítása   nem    tartozik    az    Alkotmánybíróság hatáskörébe, ezért  az ennek alkotmányossági vizsgálatára vonatkozó      indítványt       az       Alkotmánybíróság visszautasította. 7.  Az   egyik   indítványozó   kérte   a   Művelődésügyi Minisztérium által  kibocsátott  Felsőoktatási  Felvételi Tájékoztató  1990  nem  normatív  jogszabályi  jellegének megállapítását. Az Alkotmánybíróságnak szabály jogforrási jellegét minősíteni nem feladata, ezért ezt az indítványt visszautasította. 8. Az  egyik indítványozó  kérte  továbbá  új  jogszabály alkotásának kezdeményezését  a felsőoktatási  intézménybe való      felvételről.       Az       Alkotmánybíróságnak jogszabályalkotást kezdeményező  hatásköre  nincs,  ezért ezt az indítványt visszautasította.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal            Dr. Kilényi Géza          alkotmánybíró              alkotmánybíró      Dr. Lábady Tamás                Dr. Schmidt Péter       alkotmánybíró                    alkotmánybíró      Dr. Szabó András            Dr. Tersztyánszky Ödön        alkotmánybíró                 alkotmánybíró                      Dr. Vörös Imre                       alkotmánybíró                     Dr. Zlinszky János                    előadó alkotmánybíró Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása Ellentétben  a   határozat  indoklásának   3.   pontjában foglaltakkal nem  egyszerűen jogalkotói  pontatlanságnak, hanem   alkotmányossági    szempontból   aggályosnak,   a jogállamiság elvével  nehezen összeegyeztethetőnek tartom a  felsőoktatásról   szóló  törvénynek   a  felsőoktatási intézményekbe   való    felvétel    rendjét    szabályozó jogszabályi  rendelkezések   érvényesítésére  biztosított megoldását.  Aggályosnak   tartom  azért,  mert  napjaink jogalkotásának egy  tipikus jelensége  tükröződik  benne, nevezetesen az,  hogy a  jogalkotás, miközben nagy gondot fordít   egyes    közintézmények,   közjogi   testületek, önkormányzatok autonómiájának  garantálására, az ezekkel, a gyakran  hatalmi, monopolhelyzetben lévő intézményekkel kapcsolatba  kerülő   állampolgárnak  nem   nyújt  valódi jogvédelmet. A  felsőoktatásról  szóló  1993.  évi  LXXX.  törvény  az Alkotmány 70/G.  §-ában szabályozott a tudományos kutatás és a tanítás szabadságának biztosítása érdekében nagyfokú autonómiát, törvény által garantált önkormányzati jogokat biztosít   a   felsőoktatási   intézmények   számára.   A felsőoktatási   intézmények   autonómiája   azonban   nem korlátlan, az  állam törvénnyel,  törvényi  felhatalmazás alapján kibocsátott  más jogszabályokkal, azt közérdekből - a  felsőoktatás egységesítése, a nemzetközi integrációs folyamatokhoz való  csatlakozás lehetőségének, az oklevél kibocsátásának       alapjául       szolgáló       képzés alapkövetelményeinek biztosítása,  az Alkotmány  70/F. §- ában megfogalmazott  művelődéshez való jog érvényesülése, az oktatottak jogainak védelme érdekében - korlátozza. A törvény 64. § (2) bekezdése a felsőoktatási intézmények önkormányzati  jogai   között  sorolja  fel  a  felvételi feltételek meghatározásának,  a hallgatók kiválasztásának és felvételének a jogát. A felsőoktatási  intézményekbe való  felvételt azonban az állam nem  tekinti olyan,  a  tanítás  szabadsága  körébe tartozó kérdésnek, ahol szabad teret enged a felsőoktatás autonóm döntésének.  A felvétel  feltételeit, a felvételi eljárás rendjét  jogszabályok -  a felsőoktatásról  szóló törvény 20.  fejezete, valamint 1995. augusztus 31. -ig a 25/1988.  ( XII.  22. ) MM rendelet, azt követően pedig a 28/1995.  ( III.  24. )  Korm. rendelet - szabályozzák. A felsőoktatási intézmény  a  hallgatók  kiválasztására  és felvételére   irányuló   önkormányzati   jogát   csak   e jogszabályok keretei  között gyakorolhatja.  A  felvételi rendjére vonatkozó  jogszabályi  előírások  kötelezők  az állami  és   az   állam   által   elismert   nem   állami felsőoktatási intézményekre egyaránt. Az állam a felvétel rendjét két  okból szabályozza.  Egyrészt azért,  mert az Alkotmány  70/F.   §  (2)   bekezdése  kimondja,  hogy  a művelődéshez való  jogot az  állam -  többek között  -  a képességei alapján  mindenki számára  hozzáférhető közép- és felsőfokú  oktatással biztosítja. A felvétel rendjének jogi szabályozása  ennek az  Alkotmányba  foglalt  állami feladatvállalásnak, az  esélyegyenlőség biztosításának  a jogi garanciáit  hivatott megteremteni. Másrészt a magyar felsőoktatási rendszerben  - de  az európai felsőoktatási rendszerekben általában  - a  felsőoktatási intézményeket és az  általuk kiadott  okleveleket nem  a piac, hanem az állam  minősíti.   Ezért  a   felsőoktatási  jog  szakmai követelményeket támaszt  a  felsőoktatási  intézményekkel szemben,  ebbe   a  körbe   illeszkednek  a   felvételire vonatkozó  egyes   szabályok  is.   A  felvétel   rendjét szabályozó jogszabályi  előírások funkciója  e körben az, hogy meghatározzák  azokat a követelményeket, amelyek azt garantálják, hogy  a  felsőfokú  ismeretek  elsajátításra alkalmas   ( pl.      :      megfelelő   előképzettséggel rendelkező ) személyek kerüljenek be a felsőfokú oktatási intézményekbe. Az állam  a felvételi  feltételek szűk  körét, főként  az előképzettségi feltételeket  írja elő  kötelező módon.  A felvételre vonatkozó  jogszabályi  előírások  döntően  az intézmények  által  meghatározott  felvételi  feltételek, követelmények  megismerhetőségét,   kiszámíthatóságát,  a felvételi  eljárás,   a  "verseny"  tisztaságát  kívánják biztosítani.   A    felvételiző    kiszolgáltatottságának megakadályozása,  a   polgár  védelmében   korlátozza  az intézmény autonómiáját.  A törvény  83. §-a  e  szabályok megsértése esetén  azonban csak  arra ad  módot,  hogy  a felvételiző   az    intézmény    vezetőjéhez    forduljon jogorvoslattal.  Azaz   a  korlátozni   kívánt  intézmény belátására bízza,  hogy  betartja,  vagy  félre  teszi  a jogszabály előírásait.  A szerv  vezetőjéhez  benyújtható fellebbezés  ugyanazon   szerv  előtti  "jogorvoslat".  A vezető -  minthogy az  intézményen belül  ő a  felelős  a felvételi jogszerű  lebonyolításáért  -  a  felsőoktatási intézményen  belüli  hierarchiából  egyébként  is  fakadó jogait gyakorolja,  nem jogorvoslati  fórumként  jár  el, amikor  elbírálja.   Így   a   felsőoktatási   törvényben szabályozott fellebbezési  jog nem nyújt védelmet azokkal a jogszabálysértésekkel szemben, amikor az intézmény - és nem a  nevében eljáró bizottság, vagy személy - sérti meg a felvételiző  védelmét szolgáló  szabályokat ( pl. olyan típusú felvételi vizsgát tart, amelyre jogszabály szerint nincs joga,  illetőleg amelyet  előzetesen nem  hirdetett meg; nem  bizottságok veszik  ki a  felvételi  vizsgákat, vagy a  felvételi bizottságok összetétele nem felel meg a jogszabályi előírásoknak;  a felvételi bizottság tagjával szemben kizáró  ok áll fenn, de azt az intézmény vezetője nem veszi  figyelembe;  az  intézmény  ponthatár  feletti eredményt elért jelentkezőt nem vesz fel, stb. - az ilyen és  ehhez   hasonló  jogsértések   nem  példanélküliek  a felsőoktatási intézmények felvételi gyakorlatában. ) A miniszternek  a  felsőoktatási  törvényben  biztosított törvényességi  felügyeleti   jogköre  elsősorban   nem  a jogalanyok jogainak védelmét szolgálja, hanem az objektív jogvédelem   eszköze.   A   miniszter   a   törvényességi felügyeleti    jogkörét    hivatalból    gyakorolja,    a felvételizőnek  nincs   alanyi  joga  arra,  hogy  ha  az intézmény  jogsértő  döntésével  szemben  a  miniszterhez fordul, panaszát érdemben elbírálják. Így a törvényességi felügyelet  eszközei   nem  tekinthetők   a   felvételiző jogainak érvényesítésére biztosított jogi eszközöknek. A  törvény   82.  §-a  szerint  az  intézményvezetőnek  a fellebbezés elbírálása  tárgyában hozott  döntése ellen a további fellebbezés  lehetőségét kizárja.  Azt a kérdést, hogy  a   felsőoktatási  intézményekbe   való   felvételt szabályozó  jogszabályi   előírások  megsértése  miatt  a felvételiző fordulhat-e  bírósághoz és  ha  igen,  milyen jogcímen, a  hatályos jogi  szabályozás  teljesen  nyitva hagyja. A  felsőoktatási törvény szabályozása alapján nem tisztázható egyértelműen a felvételiző és a felsőoktatási intézmény  közötti  jogviszony  és  ebből  következően  a felvételi eljárás és a felvételi döntés jogi jellege sem. A hatályos jogszabályok alapján több egyaránt indokolható értelmezés  lehetséges.   Kiszámíthatatlan,  hogy  milyen döntést hozna  a bíróság  egy, a  felvételi eljárás során elkövetett  jogszabálysértés   miatt  benyújtott  kereset alapján, megállapítaná-e a bíróság a hatáskörét, ha igen, közigazgatási perben  vagy magánjogi  jogvitaként döntené el az ügyet. Az indítványozó  azt a  jogi álláspontot  képviseli, mely szerint a felsőoktatási intézménynek a felvétel tárgyában hozott döntése közigazgatási határozat és a felsőoktatási törvény  -   mivel  nem   biztosítja  a   bíróság  előtti megtámadás lehetőségét  - Alkotmány 57. § (5) bekezdését, illetőleg 50.  §  (2)  bekezdését  sérti.  Bár  ez  is  a felsőoktatási törvény  rendelkezéseinek egyik  lehetséges értelmezése, de abban egyet értek a határozattal, hogy ez nem   vezethető   le   egyértelműen   a   hatályos   jogi szabályozásból. Azonban álláspontom  szerint a  felsőoktatási  törvényből nem  vezethető   le  a   határozat  indoklásának   az   a megállapítása sem,  mely szerint  az Alkotmány  70/K. §-a alapján  az   állam   által   fenntartott   felsőoktatási intézmény által  a  felvételi  eljárás  során  elkövetett jogszabálysértés  esetén   a   bírósági   jogérvényesítés lehetősége  megilleti  a  felvételizőt  minden  alapjogot érintő kérdésben.  Ez az álláspont azért nem következik a hatályos jogból,  mert a  felsőoktatásról szóló törvény a fenntartójától    függetlenül     minden    felsőoktatási intézményt az  egységes felsőoktatási  rendszer  részének tekint.  Sem   a  képzéssel   szemben  támasztott  állami követelmények, sem  az oklevél  kibocsátási  jogosultság, sem a  felsőoktatási intézmények szakmai autonómiája, sem a hallgatók  jogállása szempontjából nem tesz különbséget állami  és   az   állam   által   elismert   nem   állami felsőoktatási intézmények  között.  Ennek  megfelelően  a törvény  rendelkezései   egyaránt  alkalmazandóak  minden felsőoktatási intézményre.  A  törvény  113. - 114.  §-ai lehetőséget adnak  arra, hogy  a nem állami felsőoktatási intézmény esetében  a fenntartó,  illetőleg az  intézmény szabályzata    eltérjen     a    törvény    meghatározott szabályaitól. A felvétel rendjére vonatkozó szabályok nem tartoznak  e   körbe.  A   felvétel  rendjét   szabályozó jogszabályi előírások  egyformán kötik  az állami  és nem állami felsőoktatási  intézményeket. A  82.  §  sem  tesz különbséget,  amikor   -  az   Alkotmány   70/F.   §-ában szabályozott  alapvető   jog  érvényesülésének   törvényi garanciájaként   -    kimondja,   hogy   "Minden   magyar állampolgárnak joga  van -  a 83.  § keretei  között - az általa választott  felsőoktatási intézményben  és  szakon felsőfokú tanulmányokat folytatni. " A törvény és törvény felhatalmazása alapján  kibocsátott felvételi  eljárásról szóló jogszabály  fenntartójára  tekintet  nélkül  minden felsőoktatási intézmény  esetén azt  hivatott garantálni, hogy mindenki,  aki  eleget  tesz  a  felvételhez  előírt törvényi  követelményeknek  és  a  törvényi  előírásoknak megfelelően az  intézmény által  meghatározott  felvételi követelményeknek,  élhessen   ezzel  a   jogával.   Ennek megfelelően a felvételi döntés jogi minősítése és a bírói jogvédelem lehetősége  sem különbözhet  aszerint, hogy az állam által fenntartott, vagy az állam által elismert nem állami felsőoktatási intézmény hozta a döntést. Nem az  Alkotmánybíróság feladata a hatályos jogszabályok értelmezésével eldönteni,  hogy a  felvételi jogszabályok megsértése miatt  milyen jogcímen  és feltételek  mellett fordulhat az állampolgár jogvédelemért bírósághoz. Az Alkotmánybíróság  több  határozatában  is  kifejtette, hogy  a   jogállamiság  egyik   alapvető  összetevője   a jogbiztonság követelménye,  azaz az,  hogy az állampolgár számára  kiszámíthatók,   előreláthatók  legyenek  a  jog előírásai, bízhasson  abban,  hogy  vele  szemben  a  jog előírásainak    megfelelően    fognak    eljárni.    Ebbe beletartozik  az   is,  hogy  amennyiben  a  jogszabályok előírásait  megsértik,   az  állam  lehetőséget  biztosít számára ahhoz,  hogy jogainak  bíróság, vagy valamely más állami szerv előtt érvényt szerezhessen. Ezt az Alkotmány 57. §  (1) illetőleg  (5) bekezdésében  az alapvető jogok között is biztosítja. Ezért úgy  gondolom, hogy  a jogállamiság követelményének nem felel  meg a  jogi szabályozás  akkor, ha az állam az állampolgár      jogainak      védelmére      jogszabályi rendelkezéseket alkot,  és nem biztosítja a jogalanyok és a    jogalkalmazók    számára    egyaránt    egyértelműen értelmezhető  és   előre   kiszámítható   módon   a   jog érvényesítésének lehetőségét. Alkotmányossági szempontból különösen  aggályosnak   tartom  az   ilyen  szabályozást alapvető jogot érintő jogszabályi rendelkezések esetén. Budapest, 1995. május 30.                                         Dr. Schmidt Péter                                            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1310/D/1990
Date of the decision: .	05/30/1995
.
.