A döntés szövege:
A Magyar Köztársaság nevében!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi
panasz tárgyában - Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró
párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság az oktatásról szóló 1985. évi I.
törvény 19. § (4) bekezdése és 103. § (2) bekezdése, a
felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 83. §-a,
továbbá a felsőoktatási intézményekbe való felvételről
szóló 25/1988. ( XII. 22. ) MM rendelet 6. § (2)
bekezdése, 9. § (3) bekezdése, 12. § (1) bekezdése, 26. §
(2) bekezdése és 2. mellékletének B/ pontja
alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a 41/1985. ( X. 5. ) MT rendelet 2. §
(1) bekezdés e/ pontja alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány
tárgyában az eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság a Művelődési és Közoktatási
Minisztérium által 1994/1995. tanévre kiadott
felsőoktatási felvételi tájékoztató rendelkezése
alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság az oktatásról szóló 1985. évi I.
törvény egyes rendelkezéseivel összefüggő alkotmányjogi
panaszt elutasítja, egyebekben az alkotmányjogi panaszt
visszautasítja.
Indokolás
I.
a/ Az egyik indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló
1989. évi XXXII. törvény 1. § b/ pontja és 37. §-a
alapján kérte az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény
19. § (4) bekezdése és a felsőoktatási intézményekbe való
felvételről szóló 25/1988. ( XII. 22. ) MM rendelet 26. §
(2) bekezdése és 2. mellékletének B/ pontja
alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését. Az indítvány tartalma alapján
vonatkozott a törvény 103. § (2) bekezdésére, a 41/1985.
( X. 5. ) MT rendelet 2. § (1) bekezdés e/ pontjára,
továbbá a 25/1988. ( XII. 22. ) MM rendelet 9. § (3)
bekezdésére és 12. § (1) bekezdésére is.
Az indítványozó alkotmányellenesnek tartotta, hogy az
1985. évi I. törvény 19. § (4) bekezdése és a 41/1985.
( X. 5. ) MT rendelet a művelődési és közoktatási
miniszter hatáskörébe utalja a felsőoktatási
intézményekre vonatkozó felvételi eljárás szabályainak
megállapítását. Az indítványozó szerint az Alkotmány
70/F. §-ában állampolgári jogként garantált tanuláshoz
való jogra vonatkozó szabályokat az Alkotmány 8. § (2)
bekezdése alapján csak törvény állapíthat meg, de a jog
lényeges tartalmát ez sem korlátozhatja.
Az indítványozó alkotmányellenesnek tartotta továbbá,
hogy a felsőoktatási intézmény nevében eljáró felvételi
bizottságnak a hallgató felvételét elutasító határozata
ellen csak jogszabálysértés esetén lehet fellebbezni, a
fellebbezést pedig ugyanannak a felsőoktatási
intézménynek a vezetője bírálja el. Az indítványozó
álláspontja szerint az oktatással kapcsolatos
ténykérdések közigazgatási jellegűnek minősülnek, a bírói
úton történő jogorvoslatra módot kellene adni.
b/ A másik indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló
1989. évi XXXII. törvény 1. § b/ pontja és 37. §-a
alapján kérte a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX.
törvény /a továbbiakban Ftv. / 83. §-a
alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését, mert álláspontja szerint a felsőoktatási
intézményeknek e rendelkezés által biztosított azon
jogosultsága, hogy az évenként felvehető hallgatók számát
maguk állapítsák meg, sérti az Alkotmány 70/B. §-ában,
illetve 70/F. § (2) bekezdésében foglalt, a foglalkozás
szabad megválasztásához való jogot és a felsőoktatásban
való részvétel jogát képesség szerint. Az indítványozó
alkotmányellenesség megállapítását kérte azonos jogcímen
a 25/1988. ( XII. 22. ) MM rendelet 6. § (2) bekezdése,
továbbá a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által az
1994/1995. tanévre kiadott Felsőoktatási Felvételi
Tájékoztató azon kitétele vonatkozásában is, amely
szerint súlyos következmények terhe mellett kevés
kivétellel tilos egy jelentkezőnek egynél több
felsőoktatási intézménybe jelentkezési lapot leadni
azonos tanévre. A jelentkezések e számszerű korlátozása
az indítványozó véleménye szerint sérti a pályaválasztás
szabadságának jogát.
c/ A harmadik indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló
1989. évi XXXII. törvény 1. § d/ pontja és 48. § (1)
bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be és
kérte az oktatásról szóló 1985. évi I. törvénynek az
Alkotmány XII. fejezetében leírt alapvető jogokkal és
kötelességekkel ellentétes, pontosabban meg nem
határozott rendelkezései megsemmisítését, a Művelődésügyi
Minisztérium által kibocsátott "Felsőoktatási Felvételi
Tájékoztató 1990" nem normatív jogszabályi jellegének
megállapítását és a felsőoktatási intézménybe való
felvételről új jogszabály alkotásának kezdeményezését.
Sérelmezte továbbá, hogy bár felvételi pontszáma más
felsőoktatási intézménybe való felvételhez elegendő lett
volna, az oda való felvétel jogától egyetemi
szabályzatokra, illetve a nem jogszabályi jellegű, ezért
véleménye szerint jogvesztés következményét előírni nem
jogosult felvételi tájékoztatóra hivatkozással elzárták.
Az indítványozó az Alkotmánynak az állampolgárok
művelődéshez való jogát biztosító 70/F. § (1) bekezdésébe
ütközőnek tartotta, hogy 1990-ben felvételi eredményeit
az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényre és a
Művelődési Minisztérium által kibocsátott Felsőoktatási
Felvételi Tájékoztató 1990 kiadványra hivatkozással
bírálták el. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány
70/F. § (2) bekezdésére, amelynek alapján a művelődéshez
való jog részét képezi az is, hogy képességei alapján
mindenki számára hozzáférhető legyen a felsőfokú
oktatásban való részvétel. Hivatkozott továbbá az
indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére, amely
az állampolgári jogokat, így a művelődéshez való jogot
is, bármely megkülönböztetés nélkül biztosítani rendeli.
Álláspontja szerint a felsőoktatási intézményekbe való
jelenlegi felvételi rendszer igazságtalan, egy-két ponton
múlik a felvétel, illetve azon, hogy a jelentkező által
választott intézményben mennyi a ponthatár.
Az indítványozó 1988 óta többször felvételizett
felsőoktatási intézménybe. 1988-ban az akkor érvényben
lévő fizikai és értelmiségi származás megkülönböztetése
miatt, helyhiányra hivatkozással nem nyert felvételt.
1989-ben az indítványozó felvételi eredménye nem érte el
a felvételre megállapított ponthatárt. Az indítványozó
alkotmányjogi panaszának alapja, hogy 1990-ben a
felvételi vizsga nem elégséges eredményével kérte
felvételét olyan másik szakra, illetve felsőoktatási
intézménybe, ahová a felvételi vizsga-pontszáma alapján
felvételt nyert volna. Az első helyre való átvételt az
egyetemi szabályzatra hivatkozással, az utóbbira való
átvételt a kötelezően előírt alkalmassági vizsga
elmulasztására hivatkozva utasította el az adott
felsőoktatási intézmény.
c/ A Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselője
az alkotmányjogi panaszra tett észrevételében arra
hivatkozott, hogy az Alkotmány 70/F. §-ban foglalt
művelődéshez való jog nem jogosítja fel az állampolgárt
bármilyen felsőoktatási intézményben bármilyen
tanulmányok folytatására, ezért köti az 1985. évi I.
törvény 102. § (1) bekezdésének b/ pontja a felsőoktatási
intézménybe történő felvételt eredményes felvételi
vizsgához. Az átjelentkezésre vonatkozó szabályok az
észrevételező álláspontja szerint nem szabályozhatók
jogszabályban, e kérdés szabályozása ugyanis a
felsőoktatási intézmények hatáskörébe tartozik. Az
intézményi autonómia keretein belül elfogadott átvételi
és alkalmassági feltételeket ezért tartalmazza a
Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató, amelynek közzététele
a 25/1988. ( XII. 22. ) MT rendelet évente módosított
mellékleteiben történik.
II.
Az Alkotmánybíróság határozata meghozatalakor - az
indítványoknak megfelelően - kizárólag az állami
felsőoktatási intézményekbe való felvétel szabályait
vizsgálta.
Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint mindenkinek
joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad
megválasztásához. Az Alkotmány 70/F. § szerint a Magyar
Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a
művelődéshez való jogot, amelyet a közművelődés
kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és
kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki
számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással,
továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával
valósít meg. Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése előírást
tartalmaz, amely szerint a Magyar Köztársaság
tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és
művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás
szabadságát.
Az Alkotmánybíróság vizsgálatának ideje alatt a
felsőoktatásra vonatkozó szabályozásban új jogszabályok
születtek, ez azonban nem minden esetben jelentette a
korábbi szabályok hatályon kívül helyezését. Az
Alkotmánybíróság azért sem tekinthetett el a korábban
hatályban lévő jogszabályok vizsgálatától, mivel az egyik
indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelynek
alapján az indítványozót ért sérelem idején hatályban
lévő jogszabályok voltak vizsgálandók. Az
Alkotmánybíróság indítvány hiányában is vizsgálta azon
jogszabályi rendelkezéseket, amelyek az indítványozók
által alkotmányellenesnek tartott és megsemmisíteni kért
rendelkezések helyébe léptek, amennyiben az új
rendelkezés lényegében azonos a korábbi, hatályon kívül
helyezett rendelkezéssel.
Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény /a továbbiakban
: Ot. szabályozta a benyújtott alkotmányjogi panasz
alapjául szolgáló sérelem idején e felsőoktatási
intézménybe való felvételt törvényi szinten. A
felsőoktatásról szóló, 1993. szeptember 1-én hatályba
lépő 1993. évi LXXX. törvény /a továbbiakban Ftv. / az
Ot. egyes, a felsőoktatásra vonatkozó rendelkezéseit
hatályon kívül helyezte, másokat azonban nem. Az
Alkotmánybíróság indítvány hiányában alkotmánybírósági
szempontból nem vizsgálta az Ftv-nek az Ot. egyes
rendelkezéseit hatályon kívül helyező 126. § első francia
bekezdését, azt azonban megállapítja, hogy a hatályon
kívül helyezett rendelkezések megjelölése egymásnak
ellentmondó. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság elvének
megfelelően a konkrét rendelkezésekből indult ki és a
hatályon kívül helyezést a szűkebb értelemben értelmezte.
Az Ot. végrehajtásáról rendelkezett az alkotmányjogi
panasz alapjául szolgáló sérelem idején a 41/1985.
(X.5.) MT rendelet, amelyet 1995. március 16-i hatállyal
helyezett hatályon kívül az érdemi rendelkezéseket nem
tartalmazó 24/1995. ( III. 8. ) Korm. rendelet. Az Ftv.
83. § (7) bekezdés utolsó mondata felhívta a Kormányt,
hogy a felvételi eljárás szabályait rendeletben állapítsa
meg. A Kormány mintegy másfél éves késéssel, a 28/1995.
( III. 24. ) Korm. rendelettel /a továbbiakban : Korm.
rendelet/ tett eleget e feladatának, e jogszabály 1995.
augusztus 1-én történő hatálybalépéséig azonban az
alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló sérelem idején is
hatályban lévő, a 41/1985. ( X. 5. ) MT rendelet
felhatalmazása alapján meghozott, a felsőoktatási
intézményekbe való felvételről szóló 25/1988. (XII.22.)
MM rendeletet / a továbbiakban MM rendelet / marad
hatályban.
Az Ot. 3. §-a szerint a Magyar Köztársaság a tanuláshoz
való jogot mindenki számára biztosítja. Az Ot. 5. § (1)
bekezdése kimondja, hogy az iskolai nevelés-oktatás, a
nevelés-oktatás irányítása és feltételeinek biztosítása -
a törvényben foglalt kivétellel - az állam feladata.
Az Ot. 19. § (1) bekezdése szerint a művelődési és
közoktatási miniszter hatáskörébe tartozik a nevelési-
oktatási rendszer központi ágazati irányítása. Ezen
hatáskörén belül - az oktatásról szóló 1985. évi I.
törvény végrehajtásáról rendelkező, időközben hatályon
kívül helyezett 41/1985. ( X. 5. ) MT rendelet 2. § (1)
bekezdésének e/ pontja szerint - a művelődési és
közoktatási miniszter a felsőoktatási intézményeket
közvetlenül irányító miniszterekkel egyetértésben
szabályozta a felvételi eljárást, valamint a felmentés
eseteit az általános felvételi feltételek alól.
Az Ot. 102. § (1) bekezdése a felsőoktatási intézménybe
való felvétel általános feltételeit szabályozta, a (2)
bekezdés pedig a felsőoktatási intézmény számára lehetővé
tette, hogy a felvételt egyes szakokon további
feltételhez kösse. E rendelkezés helyébe lépett az Ftv.
83. § (2) és (7) bekezdése, amely az (1) bekezdésben
meghatározott általános feltételeken túl a felsőoktatási
intézmény jogkörébe utalja a további követelmények
meghatározását, a felvételi vizsgák megszervezését és
lebonyolítást.
Az Ot. 10. § (1) bekezdés első mondata kimondja, hogy a
nevelési-oktatási intézmények szakmai tekintetben a
törvény rendelkezései szerint önállóak; szervezetükkel és
működésükkel kapcsolatos minden olyan ügyben döntenek,
amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az
Ftv. 64. § (1) bekezdése e szabályt megismétli, (2)
bekezdése pedig a felsőoktatási intézmények önkormányzati
jogát Alkotmány által biztosított oktatás, tudományos
képzés, művészeti tevékenység, kutatás és tanulás
szabadságának megvalósulása módjának tekinti. Ezen
döntési jogkörön belül a felsőoktatási intézmény az Ftv.
64. § (2) bekezdés c/ pontja alapján a költségvetési
támogatásra is figyelemmel megállapítja a felvehető
hallgatók számát, meghatározza a felvétel feltételeit,
kiválasztja és felveszi a hallgatókat.
Az MM rendelet 9. § (3) bekezdése szerint - a
felsőoktatási intézmény /kar/ határozza meg a felvételi
vizsga jellegét és összetételét. A (4) bekezdése azonban
az azonos szakmai képzést folytató intézmények közötti
koordináció /átjelentkezés/ érdekében a felsőoktatási
intézmény döntésének jóváhagyását az irányító miniszter
hatáskörébe utalja. Az Alkotmánybíróság indítvány
hiányában nem vizsgálta a miniszter ezen jogkörének
alkotmányosságát. Az MM rendelet 12. § (1) bekezdése
továbbá a felsőoktatási intézmény hatáskörébe utalja a
gyakorlati és az alkalmassági vizsga követelményeinek,
valamint a vizsgáztatás módjának a meghatározását. A
később hatályba lépő Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése
szerint szintén a felsőoktatási intézményt illeti majd
meg - az Ftv. rendelkezéseinek megfelelően - a felvételi
vizsga szervezésének joga.
Az Ot-nek az Ftv. által hatályon kívül helyezett 121. §
(1) bekezdése megállapította, hogy a felsőoktatási
intézmények feladataikat - a jogszabályok keretei között
- önállóan határozzák meg és szervezik, ezért a (2)
bekezdés f/ pontja többek között a jelentkezőknek az
intézménybe való felvételéről, átvételéről való döntést a
felsőoktatási intézmény hatáskörébe utalja. Az MM
rendelet 6. § (2) bekezdése egyidejűleg csak egy
felsőoktatási intézménybe /karra/ engedi meg jelentkezési
lap benyújtását. A jelentkezési lapon azonban két
átjelentkezési választás megjelölhető. Az MM rendelet 24.
§-a főszabályként megengedi a vizsgatárgyak azonossága
esetén a jelentkezőnek, hogy más felsőoktatási
intézménybe /karra, szakra, tagozatra/ a szóbeli
/gyakorlati/ vizsga megkezdéséig átjelentkezhessék, az
átjelentkezést azonban a felsőoktatási intézmény további
feltételhez kötheti, illetőleg kizárhatja. Az MM rendelet
helyett később hatályba lépő Korm. rendelet szerint a
jelentkező a jelentkezési lapon kérheti, hogy a
szervezett átirányítási rendszerben részt vehessen.
Az MM rendelet 23. § (1) bekezdése szerint a felvételi
követelményszintet /a felvételi ponthatárt/ a
felsőoktatási intézmény javaslata alapján az irányító
miniszter - a művelődési miniszterrel egyetértésben - a
felvételi irányszámra figyelemmel állapítja meg és hozza
nyilvánosságra. A felvételi vizsga folytatásához, továbbá
az adott felsőoktatási intézménybe való, illetve
egyáltalán felsőoktatási intézménybe való felvételhez
szükséges minimális pontszámokat az MM rendelet 2. számú
melléklete tartalmazza. Az MM rendelet 2. melléklet B/
pontja a felvételi vizsga pontszámítási rendszerén belül
egyes felsőoktatási intézményekre vonatkozóan - a
felvételi vizsga jellegéből adódóan - speciális pontozási
rendszereket ismertet. Az MM rendelet helyett később
hatályba lépő Korm. rendelet 6. § (6) bekezdése szerint a
felsőoktatási intézmény ponthatár alkalmazásával dönt a
felvehető jelentkezőkről. A megállapított ponthatár
fölött mindenkit fel kell venni, a ponthatár alatt senki
nem vehető fel.
Az Ot. 103. § (1) bekezdése alapján a felvételről a
felsőoktatási intézmény dönt. Az Ftv. 83. § (5)
bekezdésének 1. mondata e rendelkezést pontosítva
megállapítja, hogy az alapképzésre való felvételről a
felsőoktatási intézmény e célra szervezett bizottsága
dönt. Az Ot. 103. § (2) bekezdése a felsőoktatási
intézmény felvételt megtagadó döntése ellen
jogszabálysértés esetén fellebbezést enged, amelyet a
felsőoktatási intézmény vezetője bírál el véglegesen. Az
Ftv. 83. § (5) bekezdésének 2-4. mondata szerint a
felvételt megtagadó döntés ellen fellebbezéssel lehet
élni, ha az jogszabályt vagy intézményi szabályzatot
sért. A fellebbezést a felsőoktatási intézmény vezetője
bírálja el, akinek döntése ellen további fellebbezésnek
nincs helye. Az MM rendelet 26. § (1) bekezdése, illetve
a Korm. rendelet 14. § (3) és (4) bekezdése a
fellebbezési jogot a törvényi rendelkezéseknek
megfelelően szabályozzák.
A felsőoktatási intézményben folyó képzésről, az
intézménybe évenként felvehető hallgatók számáról, a
felvételi vizsgákról, az átjelentkezés feltételeiről,
illetve kizárásáról a felsőoktatási intézmények
tájékoztatást adnak. Az MM rendelet 30. § (1) bekezdése
szerint a felsőoktatási intézmény /kar/ a felvételi
eljárás intézményi rendjét - a rendelet alapján -
felvételi szabályzatban határozza meg. A szabályzat
közzétételéről a felsőoktatási intézmény gondoskodik és a
felsőoktatási intézmények által a felvételi szabályzatban
a rendeleti felhatalmazás alapján megállapított
rendelkezéseket, a vizsga követelményeit és az értékelés
módját és szabályait a felvételi tájékoztatóban is
részletesen közzé kell tenni. Az MM rendelet 24. § (2)
bekezdése szerint az átjelentkezés feltételeiről, illetve
kizárásáról is tájékoztatást kell adni. Átjelentkezés
esetén a felvételről az érintett felsőoktatási intézmény
/kar/ a saját követelményszintje /felvételi ponthatára/
és az általa az átjelentkezésre megállapított és a
felvételi tájékoztatóban közzétett feltételek alapján
dönt. A Korm. rendelet 2. §-a a felvételi vizsgával
kapcsolatos információkról való tájékoztatást írja elő a
felsőoktatási intézményeknek. Bizonyos, a felsőoktatási
intézménybe való felvétel szempontjából lényeges előírás
bevezetésére a felsőoktatási intézmények meghatározott
idő elteltével és a tájékoztatási kötelezettségüknek
eleget téve jogosultak.
Az MM rendelet 30. § (3) bekezdése előírja az 1989. évi
intézményi követelményeknek felvételi tájékoztatóban
történő megjelentetését. A felsőoktatási intézmények a
döntéseit a Művelődési és Közoktatási minisztérium 1990
és 1995 között is éves felsőoktatási felvételi
tájékoztatóban közzétette, bár erre nem volt jogszabályi
kötelezettsége. A Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése a
jövőben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium
feladatává teszi a felsőoktatási intézmények meghirdetett
szakaival kapcsolatos adatokat tartalmazó Felsőoktatási
felvételi tájékoztató közzétételét.
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított
munka és a foglalkozás megválasztásának szabadsága szoros
összefüggésben van az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében
biztosított művelődéshez való joggal, hiszen az egyre
bonyolultabbá váló társadalmi munkamegosztás a munka és a
foglalkozás végzésének előfeltételéül egyre gyakrabban
szab meghatározott képzettséget. Megvalósítását tekintve
e két alapvető jog azonban eltér egymástól. A munkához és
a foglalkozáshoz való jog az alapvetően nem állami
foglalkoztatásra épülő társadalomban negatív módon
érvényesül : nem lehet alkotmányellenes korlátja. A
felsőoktatásban ezzel szemben jelenleg az állam jelentős
túlsúllyal rendelkezik. Ebből adódóan az állam a
művelődéshez való jogot közvetlenül, a felsőoktatás
területén az egyes, általa fenntartott oktatási
intézményekbe való bejutás lehetőségének biztosításával,
pozitív módon valósíthatja meg.
A művelődéshez való jog az egyes intézményes oktatási
szinteken eltérően érvényesül : míg az általános iskolai
oktatás kötelező és ingyenes mindenki számára, a közép-
és felsőfokú oktatásban való részvétel joga nem mindenkit
illet meg. Az Alkotmány 70/F. §-a szerint az
állampolgárok művelődéshez való joga akkor valósul meg a
felsőfokú oktatásban, ha az mindenki számára képességei
alapján hozzáférhető, továbbá az oktatásban részesülők
anyagi támogatást kapnak.
a/ Az államnak a felsőoktatással kapcsolatos alkotmányos
feladata, hogy a tanuláshoz való jog objektív, személyi
és tárgyi előfeltételeit megteremtse és azok
fejlesztésével e jogot igénye szerint bármely, a
felsőfokú oktatásban való részvétel szempontjából
megfelelő képességekkel rendelkező állampolgár számára
biztosítsa. Az állam e feladata programszerű,
megvalósítása időt vesz igénybe, a a társadalom számára
rendelkezésre álló anyagi eszközök mértékének függvénye.
Az állam feladata, hogy egyensúlyt teremtsen a társadalom
tagjainak alapvető jogon alapuló igényei és az ezek
megvalósításához rendelkezésre álló anyagi eszközök
között. Ha nem ezt tenné és egyes alapvető jogból fakadó
igényeket az anyagi eszközök szűkössége folytán
alaptalanul mások eltérő, de szintén alapvető jogból
fakadó igényeinek aránytalan hátrányára elégítené ki, úgy
ezzel alkotmányellenes helyzetet teremtene. Ebből
következően az állam kötelessége és joga a művelődéshez
való jog területén annak meghatározása, hogy a társadalom
szempontjából mely képességek fejlesztése szükséges
állami eszközökből felsőfokú oktatással, illetve az ilyen
jellegű felsőfokú oktatásban való részvételhez milyen
képességbeli feltételek teljesítése szükséges.
A művelődéshez való jognak a felsőoktatás területén való
biztosítása sokfajta módon valósulhat meg, az államnak e
feladat megvalósításában nagy a mozgástere. A feladat
megvalósítása bírósági úton éppen ezért nem
számonkérhető, elmulasztása vagy elhanyagolása politikai
felelősséget alapozhat meg, ellenőrzése országgyűlési
hatáskörbe tartozik.
b/ Az oktatása szempontjából jelentős képességek
mérésének módját alapvetően maga a felsőoktatási
intézmény állapítja meg. Ezen jogosultság alapja az
Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése, amely biztosítja a
tanítás szabadságát. A tanítás szabadsága megnyilvánulhat
egyéni és intézményi formában. A tanítás szabadságának
egyik, intézményi megnyilvánulási formája az egyes
felsőoktatási intézmények, az egyetemek és főiskolák
önállósága annak meghatározása tekintetében, hogy milyen
képességekkel és előképzettséggel rendelkező személyeket
tartanak alkalmasnak a felsőoktatási intézményben
oktatott ismeretek elsajátítására. A felsőoktatási
intézmények a legalkalmasabbak arra is, hogy a személyi
és tárgyi feltételeket számbavéve meghatározzák, hogy a
tanítás kellő színvonala milyen létszámmal biztosítható.
A létszámnak a tanítás minőségét csökkentő mértékű
megállapítása az egyébként felvett hallgatók jogát
csorbítaná arra, hogy képességeiknek megfelelő, magas
színvonalú oktatásban részesüljenek. A felsőoktatási
intézményeknek a felvételi követelményeket és a felveendő
hallgatók létszámát illető döntési önállósága azonban nem
korlátlan, határait a művelődéshez, azon belül a
felsőoktatásban való részvételhez való, az Alkotmányban
körülírt jog szabja meg. A felsőoktatás önállósága ezen a
területen nem eredményezheti önkényes, az intézmények
oktatási feladatának ellentmondó, nem a tanítás
színvonalát szem előtt tartó felvételi szempontok és
létszámok megszabását. A művelődési és közoktatási
miniszter jogosultsága az állam által a felsőoktatási
intézmény rendelkezésére bocsátott eszközök
hatékonyságának és jogszerűségének ellenőrzésére az
önállósággal való visszaélést akadályozza /Ftv. 74. § (1)
bekezdés f/ pont/.
A vizsgált jogszabályok nem alkotmányellenesek, mert a
felsőoktatási intézménybe való felvétel feltételeinek
meghatározására vonatkozó jogköröket a fenti elvekkel
összhangban osztják meg az állami szervek és a
felsőoktatási intézmények között. Ezért az
Alkotmánybíróság az erre vonatkozó indítványt
elutasította.
2. Nem ütközött az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe az,
hogy a fellebbezési eljárást és az általános felvételi
feltételek alóli felmentés eseteit nem törvény, hanem
ágazati irányítási hatáskörben az Ot. 19. § (4) bekezdése
és az időközben hatályon kívül került 41/1985. ( X. 5. )
MT rendelet 2. § (1) bekezdésének e/ pontja alapján a
művelődési és közoktatási miniszter rendelete
szabályozza. Az előbbiekből következően a felsőfokú
oktatásban való részvételre csak az ahhoz megfelelő
képességekkel rendelkező állampolgároknak van alkotmányos
joguk. E képességek mérésére szolgáló eljárásnak a jog
gyakorlása szempontjából technikai jelentősége van. Az
indítványozók nem indítványozták az MM rendeletben
található, kifejezetten eljárási szabályok egyike
alkotmányellenességének vizsgálatát sem érdemi okokból.
Az MM rendelet 2. melléklete B/ pontjában található, az
egyik indítványozó által alkotmányellenesnek tartott
rendelkezései, amelyek az egyes felsőoktatási
intézményekre vonatkozóan speciális pontozási
rendszereket állapítanak meg, jellegüknél fogva eltérő
megítélés alá esnek.
A felsőoktatási intézményeknek a művelődési és
közoktatási miniszter által az éves felsőoktatási
felvételi tájékoztatóban közzétett döntései jellegüknél
fogva sem nem jogszabályok, sem nem az állami irányítás
egyéb jogi eszközei. Az Alkotmánybíróság hatáskör
hiányában e tájékoztató vizsgálatára vonatkozó indítványt
visszautasította. A felsőoktatási intézmények felvételi
szabályzatainak egy kiadványban való együttes közzététele
egyébként éppen garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy
az érdekeltek széles körben tudomást szerezhessenek ezen
döntésekről, az egyes felvételi követelményeket és
feltételeket a saját igényeik és képességeik szerint
mérlegelhessék.
3. Az Alkotmány 70/K. §-a az alapvető jogok megsértése
miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek
teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni
kifogások bíróság előtti érvényesíthetőségét írja elő.
Bár a felsőfokú tanulmányok végzése nem alapvető jog, az
állam által fenntartott felsőfokú oktatási intézményekben
a létszámnak az oktatás színvonalát szem előtt tartó
megállapítása, valamint az előírt képességekkel
rendelkező személyek ezen intézményekbe való felvételéről
szóló döntés alapvető jogot érint. Aki mérhető képességei
alapján az előzetesen, a fent megjelölt alkotmányos
szempontok szerint kialakított felvételi feltételeknek
megfelelően bekerülhetne a felsőoktatási intézménybe,
jogosult a jogorvoslatra. A jogszabálysértés esetén
biztosított jogorvoslati jog kiterjed minden, az
alapjogot érintő kérdésre.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a
jogorvoslathoz való jog nem minden esetben jelenti a
bírósághoz fordulás jogát, csak a közigazgatási
határozatok tekintetében. Az Alkotmány 57. § (5)
bekezdése bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés
ellen biztosít jogorvoslati jogot, az Alkotmány 50. § (2)
bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási
határozatok törvényességét a bíróság ellenőrzi. Ha a
felvételi bizottságnak a felsőoktatási intézmény nevében
hozott határozata nem közigazgatási határozat, akkor nem
alkotmányellenes, hogy kibocsátójával szemben
közigazgatási per nem indítható. A felsőoktatási
intézmény önállóságának elvéből adódóan a felsőoktatási
intézménybe való felvételről szóló határozat elleni
fellebbezés során a döntés joga nem kerülhet ki a
felsőoktatási intézmény jogköréből, így a felsőoktatási
intézménynek egy másik szerve, annak vezetője jogosult a
fellebbezés kérdésében dönteni.
A művelődési és közoktatási miniszter törvényességi
felügyeleti jogkörében az állami felsőoktatási
intézmények jogszabályba ütköző intézményi szabályzatát,
egyedi döntését megsemmisítheti /Ftv. 74. § (1) bekezdés
c/ pont/, az erre vonatkozó határozata pedig vita esetén
bíróság előtt megtámadható.
Az Alkotmánybíróság a vizsgált szabályozást a benyújtott
indítványok és panaszok alapján nem találta
alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság azonban
indokoltnak tartaná, hogy a jogalkotó a felsőoktatási
intézményekbe való felvétellel kapcsolatos panasz
intézményét részletesen szabályozza.
4. A felsőoktatási intézmények a hozzájuk jelentkező
személyek közül választják ki az általuk elfogadhatónak
tartott képességbeli szintet meghatározva azokat, akiket
az intézménybe hallgatóként felvesznek. Országosan
egységes ponthatár az egyes felsőoktatási intézmények
autonómiájának elvéből adódóan nem elfogadható, hiszen
akkor minden intézménynek egy általa nem is kívánt
átlaghoz kellene igazodnia, függetlenül személyi, tárgyi
feltételeitől, oktatási módszerétől, hagyományaitól stb.
Ugyanez az indoka, hogy egyszerre csak egy felsőoktatási
intézménybe lehet jelentkezni és átjelentkezésre csak a
felvétel elutasítása esetén van mód, hiszen az egyes
intézmények a ténylegesen jelentkezők /és nem
próbálkozók/, a felvételi eredmények és az általuk
megállapított tudás-minimum hármasának
figyelembevételével tudják csak egyéni ponthatárukat
meghatározni. E szempont értékelése alapján az
Alkotmánybíróság a jelentkezés szabályait nem találta
alkotmányellenesnek.
5. A 41/1985. ( X. 5. ) MT rendeletet az
alkotmánybírósági vizsgálat ideje alatt a jogalkotó
hatályon kívül helyezte. Mivel e jogszabály bizonyos
rendelkezésére utólagos normakontroll keretében
nyújtottak be indítványt, annak hatályon kívül
helyezésével ezen indítvány okafogyottá vált. Az
Alkotmánybíróság e jogszabály vonatkozásában ezért
eljárását megszüntette.
6. A felsőoktatásban való részvételhez egyrészt bizonyos
általános, másrészt egyes, az adott oktatási ágnak
megfelelő speciális képességek szükségesek. A
képességeknek általában csak a külső megnyilvánulása
mérhető, azonban ennek mérése is nagy nehézségekbe
ütközik, arra tökéletes módszer nincs. A jelenlegi
felsőoktatási felvételi vizsgák módszertanának vizsgálata
nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ezért az
arra vonatkozó indítványt visszautasította. A szakmai
felvételi követelményeknek, a megkívánt tudásszintnek,
illetve az annak mérésére szolgáló módszernek az
egyetemi, főiskolai önállóság keretei közé tartozó
megállapítása nem tartozik az Alkotmánybíróság
hatáskörébe, ezért az ennek alkotmányossági vizsgálatára
vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság
visszautasította.
7. Az egyik indítványozó kérte a Művelődésügyi
Minisztérium által kibocsátott Felsőoktatási Felvételi
Tájékoztató 1990 nem normatív jogszabályi jellegének
megállapítását. Az Alkotmánybíróságnak szabály jogforrási
jellegét minősíteni nem feladata, ezért ezt az indítványt
visszautasította.
8. Az egyik indítványozó kérte továbbá új jogszabály
alkotásának kezdeményezését a felsőoktatási intézménybe
való felvételről. Az Alkotmánybíróságnak
jogszabályalkotást kezdeményező hatásköre nincs, ezért
ezt az indítványt visszautasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása
Ellentétben a határozat indoklásának 3. pontjában
foglaltakkal nem egyszerűen jogalkotói pontatlanságnak,
hanem alkotmányossági szempontból aggályosnak, a
jogállamiság elvével nehezen összeegyeztethetőnek tartom
a felsőoktatásról szóló törvénynek a felsőoktatási
intézményekbe való felvétel rendjét szabályozó
jogszabályi rendelkezések érvényesítésére biztosított
megoldását. Aggályosnak tartom azért, mert napjaink
jogalkotásának egy tipikus jelensége tükröződik benne,
nevezetesen az, hogy a jogalkotás, miközben nagy gondot
fordít egyes közintézmények, közjogi testületek,
önkormányzatok autonómiájának garantálására, az ezekkel,
a gyakran hatalmi, monopolhelyzetben lévő intézményekkel
kapcsolatba kerülő állampolgárnak nem nyújt valódi
jogvédelmet.
A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény az
Alkotmány 70/G. §-ában szabályozott a tudományos kutatás
és a tanítás szabadságának biztosítása érdekében nagyfokú
autonómiát, törvény által garantált önkormányzati jogokat
biztosít a felsőoktatási intézmények számára. A
felsőoktatási intézmények autonómiája azonban nem
korlátlan, az állam törvénnyel, törvényi felhatalmazás
alapján kibocsátott más jogszabályokkal, azt közérdekből
- a felsőoktatás egységesítése, a nemzetközi integrációs
folyamatokhoz való csatlakozás lehetőségének, az oklevél
kibocsátásának alapjául szolgáló képzés
alapkövetelményeinek biztosítása, az Alkotmány 70/F. §-
ában megfogalmazott művelődéshez való jog érvényesülése,
az oktatottak jogainak védelme érdekében - korlátozza.
A törvény 64. § (2) bekezdése a felsőoktatási intézmények
önkormányzati jogai között sorolja fel a felvételi
feltételek meghatározásának, a hallgatók kiválasztásának
és felvételének a jogát.
A felsőoktatási intézményekbe való felvételt azonban az
állam nem tekinti olyan, a tanítás szabadsága körébe
tartozó kérdésnek, ahol szabad teret enged a felsőoktatás
autonóm döntésének. A felvétel feltételeit, a felvételi
eljárás rendjét jogszabályok - a felsőoktatásról szóló
törvény 20. fejezete, valamint 1995. augusztus 31. -ig a
25/1988. ( XII. 22. ) MM rendelet, azt követően pedig a
28/1995. ( III. 24. ) Korm. rendelet - szabályozzák. A
felsőoktatási intézmény a hallgatók kiválasztására és
felvételére irányuló önkormányzati jogát csak e
jogszabályok keretei között gyakorolhatja. A felvételi
rendjére vonatkozó jogszabályi előírások kötelezők az
állami és az állam által elismert nem állami
felsőoktatási intézményekre egyaránt. Az állam a felvétel
rendjét két okból szabályozza. Egyrészt azért, mert az
Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése kimondja, hogy a
művelődéshez való jogot az állam - többek között - a
képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép-
és felsőfokú oktatással biztosítja. A felvétel rendjének
jogi szabályozása ennek az Alkotmányba foglalt állami
feladatvállalásnak, az esélyegyenlőség biztosításának a
jogi garanciáit hivatott megteremteni. Másrészt a magyar
felsőoktatási rendszerben - de az európai felsőoktatási
rendszerekben általában - a felsőoktatási intézményeket
és az általuk kiadott okleveleket nem a piac, hanem az
állam minősíti. Ezért a felsőoktatási jog szakmai
követelményeket támaszt a felsőoktatási intézményekkel
szemben, ebbe a körbe illeszkednek a felvételire
vonatkozó egyes szabályok is. A felvétel rendjét
szabályozó jogszabályi előírások funkciója e körben az,
hogy meghatározzák azokat a követelményeket, amelyek azt
garantálják, hogy a felsőfokú ismeretek elsajátításra
alkalmas ( pl. : megfelelő előképzettséggel
rendelkező ) személyek kerüljenek be a felsőfokú oktatási
intézményekbe.
Az állam a felvételi feltételek szűk körét, főként az
előképzettségi feltételeket írja elő kötelező módon. A
felvételre vonatkozó jogszabályi előírások döntően az
intézmények által meghatározott felvételi feltételek,
követelmények megismerhetőségét, kiszámíthatóságát, a
felvételi eljárás, a "verseny" tisztaságát kívánják
biztosítani. A felvételiző kiszolgáltatottságának
megakadályozása, a polgár védelmében korlátozza az
intézmény autonómiáját. A törvény 83. §-a e szabályok
megsértése esetén azonban csak arra ad módot, hogy a
felvételiző az intézmény vezetőjéhez forduljon
jogorvoslattal. Azaz a korlátozni kívánt intézmény
belátására bízza, hogy betartja, vagy félre teszi a
jogszabály előírásait. A szerv vezetőjéhez benyújtható
fellebbezés ugyanazon szerv előtti "jogorvoslat". A
vezető - minthogy az intézményen belül ő a felelős a
felvételi jogszerű lebonyolításáért - a felsőoktatási
intézményen belüli hierarchiából egyébként is fakadó
jogait gyakorolja, nem jogorvoslati fórumként jár el,
amikor elbírálja. Így a felsőoktatási törvényben
szabályozott fellebbezési jog nem nyújt védelmet azokkal
a jogszabálysértésekkel szemben, amikor az intézmény - és
nem a nevében eljáró bizottság, vagy személy - sérti meg
a felvételiző védelmét szolgáló szabályokat ( pl. olyan
típusú felvételi vizsgát tart, amelyre jogszabály szerint
nincs joga, illetőleg amelyet előzetesen nem hirdetett
meg; nem bizottságok veszik ki a felvételi vizsgákat,
vagy a felvételi bizottságok összetétele nem felel meg a
jogszabályi előírásoknak; a felvételi bizottság tagjával
szemben kizáró ok áll fenn, de azt az intézmény vezetője
nem veszi figyelembe; az intézmény ponthatár feletti
eredményt elért jelentkezőt nem vesz fel, stb. - az ilyen
és ehhez hasonló jogsértések nem példanélküliek a
felsőoktatási intézmények felvételi gyakorlatában. )
A miniszternek a felsőoktatási törvényben biztosított
törvényességi felügyeleti jogköre elsősorban nem a
jogalanyok jogainak védelmét szolgálja, hanem az objektív
jogvédelem eszköze. A miniszter a törvényességi
felügyeleti jogkörét hivatalból gyakorolja, a
felvételizőnek nincs alanyi joga arra, hogy ha az
intézmény jogsértő döntésével szemben a miniszterhez
fordul, panaszát érdemben elbírálják. Így a törvényességi
felügyelet eszközei nem tekinthetők a felvételiző
jogainak érvényesítésére biztosított jogi eszközöknek.
A törvény 82. §-a szerint az intézményvezetőnek a
fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntése ellen a
további fellebbezés lehetőségét kizárja. Azt a kérdést,
hogy a felsőoktatási intézményekbe való felvételt
szabályozó jogszabályi előírások megsértése miatt a
felvételiző fordulhat-e bírósághoz és ha igen, milyen
jogcímen, a hatályos jogi szabályozás teljesen nyitva
hagyja. A felsőoktatási törvény szabályozása alapján nem
tisztázható egyértelműen a felvételiző és a felsőoktatási
intézmény közötti jogviszony és ebből következően a
felvételi eljárás és a felvételi döntés jogi jellege sem.
A hatályos jogszabályok alapján több egyaránt indokolható
értelmezés lehetséges. Kiszámíthatatlan, hogy milyen
döntést hozna a bíróság egy, a felvételi eljárás során
elkövetett jogszabálysértés miatt benyújtott kereset
alapján, megállapítaná-e a bíróság a hatáskörét, ha igen,
közigazgatási perben vagy magánjogi jogvitaként döntené
el az ügyet.
Az indítványozó azt a jogi álláspontot képviseli, mely
szerint a felsőoktatási intézménynek a felvétel tárgyában
hozott döntése közigazgatási határozat és a felsőoktatási
törvény - mivel nem biztosítja a bíróság előtti
megtámadás lehetőségét - Alkotmány 57. § (5) bekezdését,
illetőleg 50. § (2) bekezdését sérti. Bár ez is a
felsőoktatási törvény rendelkezéseinek egyik lehetséges
értelmezése, de abban egyet értek a határozattal, hogy ez
nem vezethető le egyértelműen a hatályos jogi
szabályozásból.
Azonban álláspontom szerint a felsőoktatási törvényből
nem vezethető le a határozat indoklásának az a
megállapítása sem, mely szerint az Alkotmány 70/K. §-a
alapján az állam által fenntartott felsőoktatási
intézmény által a felvételi eljárás során elkövetett
jogszabálysértés esetén a bírósági jogérvényesítés
lehetősége megilleti a felvételizőt minden alapjogot
érintő kérdésben. Ez az álláspont azért nem következik a
hatályos jogból, mert a felsőoktatásról szóló törvény a
fenntartójától függetlenül minden felsőoktatási
intézményt az egységes felsőoktatási rendszer részének
tekint. Sem a képzéssel szemben támasztott állami
követelmények, sem az oklevél kibocsátási jogosultság,
sem a felsőoktatási intézmények szakmai autonómiája, sem
a hallgatók jogállása szempontjából nem tesz különbséget
állami és az állam által elismert nem állami
felsőoktatási intézmények között. Ennek megfelelően a
törvény rendelkezései egyaránt alkalmazandóak minden
felsőoktatási intézményre. A törvény 113. - 114. §-ai
lehetőséget adnak arra, hogy a nem állami felsőoktatási
intézmény esetében a fenntartó, illetőleg az intézmény
szabályzata eltérjen a törvény meghatározott
szabályaitól. A felvétel rendjére vonatkozó szabályok nem
tartoznak e körbe. A felvétel rendjét szabályozó
jogszabályi előírások egyformán kötik az állami és nem
állami felsőoktatási intézményeket. A 82. § sem tesz
különbséget, amikor - az Alkotmány 70/F. §-ában
szabályozott alapvető jog érvényesülésének törvényi
garanciájaként - kimondja, hogy "Minden magyar
állampolgárnak joga van - a 83. § keretei között - az
általa választott felsőoktatási intézményben és szakon
felsőfokú tanulmányokat folytatni. " A törvény és törvény
felhatalmazása alapján kibocsátott felvételi eljárásról
szóló jogszabály fenntartójára tekintet nélkül minden
felsőoktatási intézmény esetén azt hivatott garantálni,
hogy mindenki, aki eleget tesz a felvételhez előírt
törvényi követelményeknek és a törvényi előírásoknak
megfelelően az intézmény által meghatározott felvételi
követelményeknek, élhessen ezzel a jogával. Ennek
megfelelően a felvételi döntés jogi minősítése és a bírói
jogvédelem lehetősége sem különbözhet aszerint, hogy az
állam által fenntartott, vagy az állam által elismert nem
állami felsőoktatási intézmény hozta a döntést.
Nem az Alkotmánybíróság feladata a hatályos jogszabályok
értelmezésével eldönteni, hogy a felvételi jogszabályok
megsértése miatt milyen jogcímen és feltételek mellett
fordulhat az állampolgár jogvédelemért bírósághoz.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette,
hogy a jogállamiság egyik alapvető összetevője a
jogbiztonság követelménye, azaz az, hogy az állampolgár
számára kiszámíthatók, előreláthatók legyenek a jog
előírásai, bízhasson abban, hogy vele szemben a jog
előírásainak megfelelően fognak eljárni. Ebbe
beletartozik az is, hogy amennyiben a jogszabályok
előírásait megsértik, az állam lehetőséget biztosít
számára ahhoz, hogy jogainak bíróság, vagy valamely más
állami szerv előtt érvényt szerezhessen. Ezt az Alkotmány
57. § (1) illetőleg (5) bekezdésében az alapvető jogok
között is biztosítja.
Ezért úgy gondolom, hogy a jogállamiság követelményének
nem felel meg a jogi szabályozás akkor, ha az állam az
állampolgár jogainak védelmére jogszabályi
rendelkezéseket alkot, és nem biztosítja a jogalanyok és
a jogalkalmazók számára egyaránt egyértelműen
értelmezhető és előre kiszámítható módon a jog
érvényesítésének lehetőségét. Alkotmányossági szempontból
különösen aggályosnak tartom az ilyen szabályozást
alapvető jogot érintő jogszabályi rendelkezések esetén.
Budapest, 1995. május 30.
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
. |