Hungarian
Ügyszám:
.
905/D/2002
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 59/2003. (XI. 26.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/607
.
A döntés kelte: Budapest, 11/24/2003
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint - hivatalból
    eljárva   -   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség
    tárgyában  - dr. Kiss László és dr. Tersztyánszkyné dr.  Vasadi
    Éva alkotmánybírák különvéleményével - meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság  hivatalból eljárva  megállapítja:  az
    Alkotmány  57.  § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz  való
    jogot   sértő   alkotmányellenes  helyzet  jött   létre   annak
    következtében,  hogy  az Országgyűlés  nem  állapította  meg  a
    választási  eljárásról szóló 1997. évi C.  törvény  79.  §  (2)
    bekezdésében  szabályozott  közlés eljárásjogi  garanciáit,  és
    ezzel nem biztosította a jogorvoslathoz való jog - a 78. §  (1)
    bekezdésében  meghatározott határidőn  belüli  -  gyakorlásának
    feltételeit.

    Az   Alkotmánybíróság   felhívja  az  Országgyűlést,   hogy   a
    mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet 2004.  február
    15. napjáig szüntesse meg.

    2.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi
    C. törvény 78. § (1) bekezdése "illetőleg döntés meghozatalától
    számított" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítása és
    a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon 19.PK.22.137/2002. szám
    alatt  nyilvántartott  ügyben  való  alkalmazásának  megtiltása
    iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.

    3.  Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      1.   Az   alkotmányjogi   panaszt  előterjesztő   polgármester-
      jelöltként indult a 2002. október 20-án megtartott választáson.
      Állítása szerint a polgármesteri tisztségre megválasztott másik
      jelölt  megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi  C.
      törvény  (a  továbbiakban: Ve.) előírásait, ezért  jogorvoslati
      kérelmeket  terjesztett  elő.  A  helyi  választási   bizottság
      elutasító  döntése  ellen  a területi  választási  bizottsághoz
      nyújtott  be kifogást. A másodfokú választási szerv  úgyszintén
      elutasító   döntése   ellen   a   megyei   bírósághoz   fordult
      jogorvoslatért.   A   Borsod-Abaúj-Zemplén    Megyei    Bíróság
      19.Pk.22.137/2002/2. számú végzésével a kifogást -  tekintettel
      arra,  hogy az a Ve. 78. § (1) bekezdésében előírt három  napon
      belül  nem  érkezett meg - elkésettség miatt  érdemi  vizsgálat
      nélkül elutasította.
       
      Az  indítványozó sérelmét arra alapítja, hogy a Ve. 78.  §  (1)
      bekezdése  a jogorvoslati kérelem előterjesztésére  a  támadott
      döntés   meghozatalától  számított  három  napot  biztosít.   A
      panaszos  szerint ez a szabályozás sérti egyrészt az  Alkotmány
      2.   §   (1)   bekezdésében  foglalt  jogállamiság  alkotmányos
      alapelvét,  másrészt  ellentétes  az  Alkotmány   57.   §   (5)
      bekezdésében meghatározott jogorvoslati joggal.

      Az  indítványozó  álláspontját  azzal  támasztja  alá,  hogy  a
      kifogásolt szabályozás alapján még az sem biztosított, hogy  az
      érintett  egyáltalán  három napon belül  tudomást  szerezzen  a
      döntésről,   nemhogy   jogorvoslati   kérelmet   tudjon    ezen
      időtartamon   belül   előterjeszteni.  A  panaszának   alapjául
      szolgáló ügyben már akkor lejárt a nyitva álló határidő, amikor
      a döntést számára kézbesítették.

      2.  Az  indítványozó a bírósági végzést - amely  ellen  további
      jogorvoslatnak  nincs  helye - 2002. november  9-én  vette  át,
      alkotmányjogi  panasza pedig 2002. december 10-én  érkezett  az
      Alkotmánybíróságra.  Mindezek alapján megállapítható,  hogy  az
      Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) és
      (2)  bekezdésében foglalt feltételeknek az indítvány  megfelel,
      ezért  az  alkotmányjogi  panaszt az Alkotmánybíróság  érdemben
      vizsgálta.

      3. Az eljárás során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a
      következők:

      3.1. Az Alkotmány rendelkezései:

       "2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam."

       "57.    §   (5)   A   Magyar   Köztársaságban   a   törvényben
      meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az  olyan
      bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen,  amely  a
      jogát  vagy  jogos  érdekét sérti. A  jogorvoslati  jogot  -  a
      jogviták  ésszerű  időn belüli elbírálásának  érdekében,  azzal
      arányosan  - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának
      szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
       
      3.2. A Ve. rendelkezései:
       
       "78.  §  (1)  A panaszt és a kifogást (a továbbiakban  együtt:
      kifogás)  úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a  sérelmezett
      tevékenységtől, illetőleg döntés meghozatalától számított három
      napon   belül  megérkezzen.  A  kifogást  elbíráló   választási
      bizottság,   illetve   bíróság  a   benyújtott   kifogásról   a
      beérkezésétől számított három napon belül dönt."

       "79.  § (2) A választási bizottság és a bíróság határozatát  -
      annak  meghozatala napján - az érintettekkel  és  az  illetékes
      választási  bizottsággal közölni kell. A bíróság döntése  ellen
      további jogorvoslatnak helye nincs."
                                     
                                    II.

      Az indítvány megalapozatlan.

      1.  A Ve.-nek a jogorvoslatról szóló X. fejezetében a jogalkotó
      egyrészt meghatározta az általános előírásokat (Ve. 77-81.  §),
      másrészt  speciális  szabályozást  alakított  ki  a  névjegyzék
      összeállításával  kapcsolatos  (Ve.  82-83.   §),   illetve   a
      választási  bizottság  eredményt  megállapító  döntése   elleni
      jogorvoslatra   vonatkozóan   (Ve.   84-85.   §).   A   fejezet
      strukturálását alapvetően az határozta meg, hogy  a  választási
      eljárás egyes szakaszaiban mások az eljáró szervek, illetve  az
      is, hogy különbözőek a jogorvoslatra nyitva álló határidők.

      A  jogorvoslati határidő a főszabály szerint három nap [Ve. 78.
      §  (1)  bekezdés], míg az eredményt megállapító  döntés  elleni
      kifogás  benyújtására, illetve annak elbírálására  mindösszesen
      egy-egy nap áll rendelkezésre (Ve. 85. §).

      Az indítványozó az általános jogorvoslati határidőt megállapító
      szabály  egyetlen  elemét  támadja,  nevezetesen  azt,  hogy  a
      kifogásnak a döntés meghozatalától számított három napon  belül
      kell megérkeznie. Az indítvány tehát nem érinti sem a panasz (a
      sérelmezett tevékenységen alapuló jogorvoslat) benyújtását, sem
      pedig   a   választási  eredmény  megállapításával  kapcsolatos
      speciális  eljárást,  hanem csak és kizárólag  arra  az  esetre
      vonatkozik,  amikor  a  jogorvoslati  kérelmet  elbíráló  szerv
      döntést hoz.

      Az   Alkotmánybíróság  ennek  megfelelően   nem   vizsgálta   a
      rendelkezés  egyéb elemeit, eljárása csupán a  Ve.  78.  §  (1)
      bekezdésének  az  indítványozó  által  támadott  szövegrészére,
      vagyis arra terjedt ki, hogy alkotmányellenesnek minősül-e az a
      törvényi  feltétel, miszerint a három napos határidő  a  döntés
      meghozatalától számít.
       
      2.  Az  Alkotmánybíróság a 24/1999. (VI. 30.)  AB  határozatban
      (ABH  1999,  237.)  a Ve. szabályozási körében  a  népszavazási
      eljárás   egyes   kérdéseiben  -   ezen   belül   különösen   a
      jogorvoslatra   nyitva  álló  határidő   tekintetében   -   már
      kifejtette álláspontját.

      Határozatában  hangsúlyozta,  hogy alkotmányossági  szempontból
      alapvető   különbségek  ragadhatók  meg  a  választási   és   a
      népszavazási   eljárás  között.  Míg  a   választási   rendszer
      lényegéből  fakadóan  szükségesek és ezáltal  indokoltak  is  a
      rövid (1 és 3 napos) határidők, addig a népszavazási eljárásban
      ez  nem minden esetben indokolható. Rámutatott továbbá: "[...]  a
      jogalkotónak a választási eljárásban olyan ésszerű  határidőket
      kellett   megállapítania,  amelyek   biztosítják   egyrészt   a
      jogorvoslathoz való jogot, másfelől pedig azt, hogy a választás
      eredményének   megállapítását  a  jogorvoslat   minél   kevésbé
      késleltesse,   s  ezáltal  a  választási  eljárás  szabályaiból
      következő  egyéb  határidők betartását meg ne akadályozza  [...]"
      (ABH 1999, 237, 243.)

      Az   Alkotmánybíróság  arra  is  utalt,  hogy  "[a]  választási
      eljárásban   tudható,  így  előre  kiszámítható,   hogy   mikor
      kerülhetnek  sorra  olyan döntések, amelyekkel  kapcsolatban  a
      jogorvoslat  esetlegesen  felmerülhet.  A  választási   szervek
      elérhetősége   biztosított,  folyamatosan  üléseznek,   illetve
      készenléti helyzetben vannak." (ABH 1999, 237, 245.)

      A   választási  bizottságok  jogállásáról,  hatásköreikről,  az
      általuk   lefolytatott  eljárások  jellegéről,   az   eljárások
      alanyairól  a  917/B/1998.  AB  határozat  (ABH  2001,   1028.)
      részletesen szól. Az Alkotmánybíróság többek között kifejtette,
      hogy   "[a]   választási  bizottság  jogállását   a   Ve.   két
      megközelítésben  határozza  meg.  Egyrészt  a  választópolgárok
      független,   kizárólag   a  törvényeknek   alárendelt   szervei
      (társadalmi   típusú  szervek),  másrészt  hatóságok,   amelyek
      mindenkire  nézve  jogot  és  kötelezettséget  állapítanak  meg
      tevékenységi  körükben. Vegyes jellegű  jogállását  tekintve  a
      választási   bizottság  leginkább  közjogi   feladatot   ellátó
      társadalmi típusú szervezetnek tekinthető, amely megvalósítja a
      választások   legitimációs   funkcióját,   törvényesnek    vagy
      törvénytelennek  nyilvánítja a választások  eredményét.  [...]  A
      hatáskörök  közül  a  legfontosabb - a  választás  legitimációs
      funkciójához  közvetlenül kapcsolódó elem - a jogvita  (panasz,
      kifogás) elbírálásának joga. Minden választópolgárnak joga  van
      -  bizonyos formai kötöttségek betartásával - kétségbe vonni  a
      választás   eredményét,   illetőleg  a  választási   eljárásban
      szereplő  személy vagy szervezet eljárásának törvényességét.  E
      vita eldöntésére az illetékes választási bizottság jogosult  és
      egyben   köteles  is.  A  vitában  -  érthető  okok   miatt   -
      elkötelezett  szereplők vesznek részt:  a  választás  vesztesei
      rendszeresen  támadják  a győzteseket, illetőleg  a  választási
      kampány  időszakában  az  ellenérdekű  felek  egymást  támadják
      politikai és jogi eszközökkel is." (ABH 2001, 1028, 1030-1031.)

      3. A fentiekben hivatkozott megállapításokat is figyelembe véve
      az   Alkotmánybíróságnak  azt  kellett   vizsgálnia   a   jelen
      eljárásban, hogy a Ve. 78. § (1) bekezdésének "illetőleg döntés
      meghozatalától   számított"   szövegrésze   -   tekintettel   a
      választási eljárás jellegére - eredményezi-e az Alkotmány 57. §
      (5)  bekezdésében  biztosított jogorvoslati jog,  illetőleg  az
      Alkotmány  2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság alapelvének
      sérelmét.

      A  Ve.  6.  §  (1) bekezdése értelmében a választási  bizottság
      ülése,  ezzel  együtt  a döntéshozatal is nyilvános,  tehát  az
      érdeklődő   választópolgárok,   értelemszerűen   ideértve    az
      eljárásban közvetlenül érintett személyeket is, mindvégig jelen
      lehetnek.  A Ve. 25. § (1) bekezdése pedig azt teszi  lehetővé,
      hogy  a  jelölt  egy  általa megbízott  személyt  a  választási
      bizottságba  tagként delegáljon. A Ve. 78. §-a  ezen  túlmenően
      rendelkezéseket    tartalmaz    az    eljárásban     érintettek
      részvételének  biztosítására.  A  (3)  bekezdés  értelmében   a
      választási bizottság a kifogás előterjesztőjét meghallgathatja,
      míg  a  (4)  bekezdés ugyanezt a bírósági eljárás  tekintetében
      írja   elő.  A  hivatkozott  alkotmánybírósági  megállapítások,
      valamint a Ve. idézett rendelkezései egyértelműen alátámasztják
      azt,  hogy  a  választási bizottságok tevékenységét  nem  lehet
      kizárólagosan    hatósági   jellegűnek    tekinteni.    Ez    a
      jellegzetesség  nem  hagyható figyelmen  kívül  egyes  eljárási
      cselekmények,   illetve   az  azokhoz   kapcsolódó   feltételek
      alkotmányosságának megítélésénél.

      A  választások  a  képviseleti demokrácia  kiemelkedően  fontos
      eseményei,  amelyek  lefolyásának és  eredményes  kimenetelének
      legfőbb  feltétele  a választópolgári részvétel.  A  választási
      folyamattól    való    teljes   vagy    nagyfokú    tartózkodás
      ellehetetlenítené,  illetőleg  kétségessé  tenné  a  legitimált
      közhatalom  létrejöttét,  vagyis  a  népszuverenitást  gyakorló
      testületek (Országgyűlés, képviselőtestületek) megalakulását, a
      választott   tisztségek  betöltését.  A   választói   aktivitás
      legjelentősebb   megnyilvánulása  ugyan  a   szavazás,   de   a
      választópolgári részvétel szükségképpeni eleme a jelölésnek,  a
      választási kampánynak, a választási bizottságok tevékenységének
      is.

      A   közügyek   vitelében  való  olyan  részvétel,  amikor   egy
      választópolgár   jelöltként  közhatalmi  tisztség   elnyerésére
      törekszik,  illetőleg  akár ilyen minőség  nélkül  is  jogvitát
      kezdeményez, az általános választópolgári aktivitáson  túlmegy.
      Az  aktivitás nyilvánvalóan jelentősebb a jelölt esetében, hisz
      a  passzív választójog gyakorlása a választási eljárás jelentős
      részére kiterjed, és ehhez képest kisebb azoknál, akik csak egy-
      egy vitás kérdés eldöntése tekintetében érintettek.

      A  jogvitákról a választási bizottságok, illetve végső soron  a
      bíróságok  döntenek,  de ezeket a szerveket  ugyanolyan  szoros
      határidők kötik, mint a jogorvoslatot kérőket, mert a Ve. 78. §
      (1)  bekezdése azt is előírja, hogy a benyújtott  kifogásról  a
      beérkezésétől számított három napon belül határozniuk  kell.  A
      Ve.  4.  § (4), illetve (3) bekezdése úgy rendelkezik,  hogy  a
      napokban megállapított határidőket a naptári napok szerint kell
      számítani, és azok - eltérő rendelkezés hiányában - a  határidő
      utolsó napján 16 órakor járnak le.

      A   választási   eljárásban   tehát   tudható,   illetve   nagy
      valószínűséggel  előre  kiszámítható,  hogy  mikor  kerülhetnek
      sorra  olyan  döntések, amelyekkel kapcsolatban  a  jogorvoslat
      esetlegesen  felmerülhet.  A  jogorvoslattal  érintett  személy
      ennek  megfelelően akár személyesen, akár megbízottja (delegált
      tag   vagy   eseti   megbízott)  közreműködésével   figyelemmel
      kísérheti  a kifogás elbírálását. Ha ezt elmulasztja,  módjában
      áll   a  kifogása  elbírálásáról  utólag  érdeklődni,  mert   a
      választási  szervek elérhetősége biztosított.  Ezek  ugyanis  -
      szemben  a  hatósági  eljárásokban döntést  hozó  szervekkel  -
      folyamatosan üléseznek, illetve készenléti helyzetben vannak.

      A    választásokon    jelöltként   való    indulás    politikai
      szerepvállalás,    csakúgy   mint   a   választási    "jogvita"
      kezdeményezése.  A fentiek alapján az ésszerűség  azt  kívánja,
      hogy  a  jogvitát kezdeményező (pl. kifogást benyújtó) személy,
      különösen,  ha egyben jelöltként is indult, kísérje figyelemmel
      az  eljárás  lefolytatását, akár úgy is, hogy amennyiben  módja
      van  rá,  részt  vegyen  a választási bizottság  ülésén.  Olyan
      esetben azonban, ha ezzel a jogával bármely okból nem él, akkor
      is  biztosítani  kell  számára,  hogy  a  jogvita  eldöntéséről
      tudomást szerezzen.

      Az  Alkotmánybíróság rámutat, hogy mindezek mellett a  jogvitát
      eldöntő  szervet  az a kötelezettség terheli,  hogy  a  döntést
      írásba foglalja, s arról az érintetteket megfelelő módon  és  a
      lehető leggyorsabban tájékoztassa. Erre vonatkozóan a Ve. 79. §
      (2) bekezdése tételesen is előírja, hogy a választási bizottság
      és  a  bíróság  határozatát - annak  meghozatala  napján  -  az
      érintettekkel  és az illetékes választási bizottsággal  közölni
      kell.   A   törvénynek  ez  a  szabálya   az   eljáró   szervek
      kötelezettségévé   teszi  a  döntésükről  való   tudomásszerzés
      azonnali  biztosítását anélkül, hogy a közlés részletszabályait
      maga a jogalkotó meghatározta volna.

      A  jogorvoslati  jog választási eljárásban való szabályozásának
      fontos   szempontja,  hogy  az  eljárás  során  minél  hamarabb
      megszülessenek  a  végleges döntések. A Ve. 3.  §-ában  foglalt
      alapelvek szerint ugyanis a választás tisztaságának megóvása, a
      jogorvoslat  lehetőségének  biztosítása  mellett  a   választás
      eredményének  gyors  és hiteles megállapítását  is  biztosítani
      kell;  ennek  érvényre  juttatása  a  többi  alapelvvel  azonos
      fontosságú.   Bár   a  vizsgált  rendelkezés  nem   kapcsolódik
      közvetlenül a választási eredmény megállapításához, a kifogások
      benyújtására megállapított határidő rövidségét, illetve a gyors
      elbírálás   előírását  érthetővé  teszi  a  Ve.   79.   §   (1)
      bekezdésében  foglalt  rendelkezés. Eszerint  ha  a  választási
      bizottság,  illetőleg  a  bíróság  a  kifogásnak  helyt  ad,  a
      választási     eljárás    egészének    vagy    egy     részének
      megismételtetésére  is  sor kerülhet. Az  ésszerűtlenül  hosszú
      ideig   elhúzódó  jogviták  a  választások  eredményének   akár
      utólagos (későbbi) megkérdőjelezését is lehetővé tennék,  adott
      esetben  akadályoznák  a  választott  testületek  megalakulását
      (tisztségek  betöltését) vagy kétségbe vonnák a már  megalakult
      testületek (betöltött tisztségek) legitimációját. Ez sértené az
      Alkotmány 2. § (2) bekezdésében foglalt népszuverenitás  elvét,
      egyúttal  ellentétes  volna a jogállam demokratikus  jellegével
      [Alkotmány 2. § (1) bekezdés].

      A    választási    eljárásnak   a   demokratikus    legitimáció
      biztosításában  megnyilvánuló funkciója, valamint  az  eljárási
      rend   sajátosságai,  ezen  belül  is  különösen  a  jogalanyok
      (jogorvoslattal érintett személyek) fentebb kifejtett  helyzete
      indokolttá  teszi a rövid jogorvoslati határidők  és  az  ehhez
      kapcsolódó    szigorúbb    feltételek    meghatározását.     Az
      Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy a Ve. 78. §
      (1)   bekezdés  "illetőleg  döntés  meghozatalától   számított"
      szövegrésze nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdése  szerinti
      jogállamiság  alapelvét,  továbbá  az  57.  §  (5)  bekezdésben
      foglalt  jogorvoslathoz való jogot sem, ezért az  alkotmányjogi
      panaszt elutasította.

                                   III.

      Az  alkotmányjogi  panasz  elutasításával  az  Alkotmánybíróság
      egyértelművé tette, hogy a választási eljárás során önmagában a
      rövid  (három  napos)  határidő, valamint az  ehhez  kapcsolódó
      feltételek   (a  határidő  számítása  a  döntés  meghozatalától
      számít, illetve az, hogy a jogorvoslati kérelemnek három  napon
      belül    meg    is    kell    érkeznie)    nem    eredményeznek
      alkotmányellenességet.  Eljárása  során   az   Alkotmánybíróság
      figyelembe  vette  a  Ve.  79.  §  (2)  bekezdését,   amely   a
      jogorvoslati  feltételek  teljesíthetősége  érdekében  előírja,
      hogy  a  határozatot annak meghozatala napján az  érintettekkel
      közölni kell.

      Nem  tartalmaz viszont a felhívott jogszabályhely  rendelkezést
      arra vonatkozóan, hogy a határozat közlése, vagyis az, hogy  az
      érintett a döntésről tudomást szerezzen, hogyan, milyen  módon,
      milyen  eszközök igénybevételével biztosítható.  A  hagyományos
      kézbesítés átlagos időtartama (két-három nap) ugyanis  azzal  a
      következménnyel  járhat,  hogy az  érintett  -  a  nyitva  álló
      határidő rövidsége miatt - jogorvoslati jogával nem tud élni. A
      jogalkotó    tehát    elmulasztotta   annak    a    garanciális
      rendelkezésnek  a  megalkotását, amely a választási  eljárásban
      biztosítja   az  érintett  jogorvoslati  jogának  teljes   körű
      gyakorlását.  Ennek  alapján az Alkotmánybíróság  -  hivatalból
      eljárva  -  vizsgálta,  hogy a garanciális  rendelkezés  hiánya
      eredményezett-e           mulasztásban            megnyilvánuló
      alkotmányellenességet.

      A  kérdés  megítéléséhez  az  Alkotmánybíróság  a  mulasztásban
      megnyilvánuló alkotmányellenességre, majd a jogorvoslati  jogra
      vonatkozóan kialakított gyakorlatát tekintette át.

      Az    Alkotmánybíróságnak    a    mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenességre       vonatkozó       hatáskörét       az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.) 49. §-a szabályozza, amely  alapján  erre
      akkor   kerülhet  sor,  ha  a  jogalkotó  szerv  a  jogszabályi
      felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és
      ezzel alkotmányellenességet idézett elő.

      "Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata  szerint  a  jogalkotó
      szerv   jogalkotási   kötelezettségének   konkrét   jogszabályi
      felhatalmazás   nélkül  is  köteles   eleget   tenni,   ha   az
      alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás  iránti  igény  -
      annak  nyomán  állott  elő,  hogy  az  állam  jogszabályi  úton
      avatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok
      egy  csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének
      lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat  ABH  1990,  83,
      86.].    Az    Alkotmánybíróság   mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor   is,   ha   alapjog
      érvényesüléséhez  szükséges jogszabályi  garanciák  hiányoznak.
      [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 227, 231.]

      Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést
      nemcsak  akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre  vonatkozóan
      semmilyen  szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB  határozat  ABH
      1992,   204.],   hanem  akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási
      koncepción   belül   az   Alkotmányból   levezethető   tartalmú
      jogszabályi  rendelkezés  hiányzik.  [22/1995.  (III.  31.)  AB
      határozat  ABH 1995, 108, 113; 29/1997. (IV. 29.) AB  határozat
      ABH  1997,  122, 128; 15/1998. (V. 8.) AB határozat  ABK  1998.
      május  222,  225.]  A szabályozás tartalmának hiányos  voltából
      eredő  alkotmánysértő  mulasztás megállapítása  esetében  is  a
      mulasztás,   vagy   a  kifejezett  jogszabályi  felhatalmazáson
      nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést
      igénylő   jogalkotói   kötelezettség   elmulasztásán   alapul."
      [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56-57.]

      Az   5/1992.  (I.  30.)  AB  határozatban  az  Alkotmánybíróság
      kifejtette:  "Az  Alkotmány  a  jogorvoslathoz  való  jogot  az
      alkotmányos  alapjogok között rögzíti. Az, hogy az  57.  §  (5)
      bekezdése szerint a jogorvoslati jogot mindenki 'a törvényekben
      meghatározottak  szerint'  gyakorolhatja,  utalás   az   eltérő
      szabályozási lehetőségekre az egyes eljárásokban, arra, hogy  a
      jogorvoslatnak  többféle formája lehet.  [...]  a  jogorvoslathoz
      való  jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi
      határozatok  tekintetében  a más szervhez  vagy  [...]  ugyanazon
      szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége." (ABH
      1992, 27, 31.)

      Rámutatott   arra  is,  hogy  "[m]inden  jogorvoslat   lényegi,
      immanens eleme a 'jogorvoslás' lehetősége, vagyis a jogorvoslat
      fogalmilag   és  szubsztanciálisan  tartalmazza  a   jogsérelem
      orvosolhatóságát." [23/1998. (VI. 9.) AB határozat,  ABH  1998,
      182, 186.]

      A  jelen  határozat indokolása II/2. pontjában már  hivatkozott
      24/1999.  (VI.  30.)  AB határozatban az Alkotmánybíróság  elvi
      éllel   kiemelte:   "[a]   háromnapos   jogorvoslati   határidő
      megállapításának alkotmányossága önmagában, csak  az  időtartam
      nagysága  alapján  nem  ítélhető meg,  e  tényező  mellett  más
      elemeket   is   figyelembe   kell   venni,   mindenekelőtt    a
      jogorvoslattal   megtámadható  döntésről  való   tudomásszerzés
      garantáltságát." (ABH 1999, 237, 244.)

      Az  Alkotmánybíróság  a  jelen  eljárásában  is  megerősíti:  a
      jogorvoslati  jognak a választási eljárásban  is  érvényesülnie
      kell.  A  jogalkotót ennek elérése érdekében az a kötelezettség
      terheli,  hogy  az  Alkotmány 57. §  (5)  bekezdésében  foglalt
      jogorvoslati   jog   gyakorlati   érvényesülése   érdekében   a
      választási     eljárásról    szóló    törvényben    garanciális
      rendelkezések  beiktatásával szabályozza a választási  szervek,
      illetve  a  bíróságok döntéseiről való azonnali  tudomásszerzés
      biztosítását.    Ezzel   összefüggésben   az   Alkotmánybíróság
      hangsúlyozza: a Ve. 78. § (1) bekezdésében, valamint 79. §  (2)
      bekezdésében foglalt rendelkezések során a jogorvoslati  jogból
      folyó  alkotmányos követelmény az, hogy a határozat  közlésének
      olyan  módon  kell  történnie,  amely  biztosítja,  hogy  annak
      tartalmát   az   érintettek  a  döntés  meghozatalának   napján
      megismerhessék.

      Mivel  az Alkotmánybíróság a Ve. 78. (1) bekezdésével, valamint
      a  79.  §  (2)  bekezdésével  összefüggésben  megállapította  a
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, az Abtv.  49.
      §   (1)  bekezdése  szerint  felhívta  az  Országgyűlést,  hogy
      szabályozási kötelezettségének 2004. február 15. napjáig tegyen
      eleget.  Az  Abtv.  49.  § (2) bekezdése alapján  a  mulasztást
      elkövető  szerv a megjelölt határidőn belül köteles  jogalkotói
      feladatának eleget tenni.

      Az    Alkotmánybíróság   a   határozatból   folyó   jogalkotási
      kötelezettségre figyelemmel elrendelte határozatának  a  Magyar
      Közlönyben történő közzétételét.
                               Dr. Holló András
                          az Alkotmánybíróság elnöke

              Dr. Bagi István                   Dr. Bihari Mihály
              alkotmánybíró                         alkotmánybíró
                                       
              Dr. Czúcz Ottó                      Dr. Erdei Árpád
              alkotmánybíró                  előadó alkotmánybíró
                                       
              Dr. Harmathy Attila                 Dr. Kiss László
              alkotmánybíró                         alkotmánybíró
                                       
              Dr. Kukorelli István              Dr. Strausz János
              alkotmánybíró                         alkotmánybíró

                      Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                 alkotmánybíró
        Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
                                       
        1/ A többségi határozatban írt indítványértelmezést túl szűknek
        tartom, ennek megfelelően nem tartom elegendőnek a mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megállapítását,   hanem   e
        helyett a támadott rendelkezés egészének megsemmisítése mellett
        látok   több  érvet.  Ennek  megfelelően  nem  értek  egyet   a
        benyújtott alkotmányjogi panasz elutasításával sem.

        A  határozat szerint "az indítványozó az általános jogorvoslati
        határidőt   megállapító   szabály  egyetlen   elemét   támadja,
        nevezetesen  azt,  hogy  a kifogásnak a  döntés  meghozatalától
        számított  három  napon  belül kell megérkeznie.  Az  indítvány
        tehát  nem  érinti  sem  a panasz (a sérelmezett  tevékenységen
        alapuló   jogorvoslat)  benyújtását,  sem  pedig  a  választási
        eredmény megállapításával kapcsolatos speciális eljárást, hanem
        csak   és  kizárólag  arra  az  esetre  vonatkozik,  amikor   a
        jogorvoslatot elbíráló szerv döntést hoz."

        Az  Alkotmánybíróság többségi határozata ennek megfelelően  nem
        vizsgálta  a rendelkezés egyéb elemeit, eljárása csupán  a  Ve.
        78.   §   (1)  bekezdésének  az  indítványozó  által   támadott
        szövegrészére, vagyis arra terjedt ki, hogy alkotmányellenesnek
        minősül-e  az  a  törvényi feltétel, miszerint  a  három  napos
        határidő a döntés meghozatalától számít.

        Álláspontom  szerint azonban az indítványozó ennél tágabb  körű
        vizsgálatot   kért  az  Alkotmánybíróságtól.  Kifejezetten   és
        közvetlenül ugyan valóban arra utal, hogy az Alkotmánybíróság a
        Ve.  78.  § (1) bekezdésének "... illetőleg döntés meghozatalától
        számított  ..." szövegrésze alkotmányellenességét állapítsa  meg,
        szándéka és írásban is kifejezésre juttatott akarata azonban  a
        Ve.  teljes  78.  §  (1)  bekezdése szövegének  alkotmányossági
        vizsgálatát  célozta.  Idézem: "A választási  eljárásról  szóló
        1997.  évi  C.  törvény 78. §-ának (1) bekezdése a következőket
        mondja  ki.:  A  panaszt és a kifogást (a továbbiakban  együtt:
        kifogást)  úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett
        tevékenységtől, illetőleg döntés meghozatalától számított három
        napon   belül   megékezzen.  A  kifogást  elbíráló   választási
        bizottság,   illetve   bíróság  a   benyújtott   kifogásról   a
        beérkezéstől számított három napon belül dönt. Ez a szabályozás
        sérti  a  jogbiztonságot, tekintettel  arra,  hogy  tökéletlen,
        hiányos,  nem tartalmazza azokat az eljárási szabályokat  (azok
        minimumát sem), amelyek biztosíthatnák in abstracto az érintett
        számára a bírósági jogorvoslati jog gyakorolhatóságát."

        Az  indítványozó  valójában tehát a Ve. 78. § (1)  bekezdésének
        teljes  szövegét kifogásolta. Erre utal kérésének  részletezése
        is: "A Ve.tv. inkriminált, fentebb idézett §-a ugyanis nem szól
        egyáltalán  arról, hogy a bíróság előtt kifogással megtámadható
        döntést  az  azt  meghozó választási bizottság  hogyan  köteles
        kézbesíteni. Arról sem szól a Ve.tv. vonatkozó §-a, hogy  vajon
        a   három  napot  naptári  napban  kell-e  számolni,   vagy   a
        jogorvoslati  nem  peres  eljárásból adódóan  a  Pp.  általános
        határidő   számításra   vonatkozó   szabályai   alkalmazandók-e
        értelemszerűen?  A  Ve.tv.  idézett §-a  nem  mondja  expressis
        verbis  ki,  hogy  a  három  napos határidő  jogvesztő,  ellene
        igazolási kérelemnek helye nincs."

        2/ Álláspontomat az alábbiak szerint foglalom össze:
        Egyetértek azzal, hogy:
        a) Míg a választási rendszer lényegéből fakadóan szükségesek és
        ezáltal  indokoltak is a rövid határidők, addig a  népszavazási
        eljárásban   ez  nem  minden  esetben  indokolható.   Azaz:   a
        jogalkotónak a választási eljárásban olyan ésszerű  határidőket
        kell    megállapítania,   amelyek   biztosítják   egyrészt    a
        jogorvoslathoz való jogot, másfelől pedig azt, hogy a választás
        eredményének   megállapítását  a  jogorvoslat   minél   kevésbé
        késleltesse,   s  ezáltal  a  választási  eljárás  szabályaiból
        következő  egyéb  határidők  betartását  ne  akadályozza   meg.
        [24/1999. (VI. 30.) AB határozat. ABH 1999, 237, 243.]
        b)  A  választások a képviseleti demokrácia kiemelkedően fontos
        eseményei,  amelyek  lefolyásának és  eredményes  kimenetelének
        legfőbb feltétele a választópolgári részvétel.

        Nem értek egyet viszont azzal, hogy - a fentiekre tekintettel -
        alkotmányossági   szempontból   elfogadható   lenne    a    Ve.
        indítvánnyal   támadott   78.  §   (1)   bekezdésében   foglalt
        rendelkezés.
        S  mint  fentebb  bizonyítani  törekedtem,  a  Ve.  78.  §  (1)
        bekezdésének egészére kiterjedt az indítvány.

        Álláspontom  szerint  a  törvényalkotó  a  panasz  és   kifogás
        benyújtására   biztosított  3  napos  határidővel   csak   arra
        biztosított lehetőséget, hogy a keletkező jogviták ésszerű időn
        belül  elbírálhatók legyenek, annak azonban nem biztosította  a
        feltételeit,  hogy  már  magának  a  panasznak,  kifogásnak   a
        benyújtására    is    ugyanilyen   ésszerű   határidő    álljon
        rendelkezésre.

        Az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  értelmében   "A   Magyar
        Köztársaság  független,  demokratikus jogállam".  A  demokrácia
        elve  és  követelménye nem toll a kalapon, hanem  olyan  igény,
        amelynek  tényleges, érdemi érvényesítésére valós, s nem  pedig
        látszat lehetőségeket kell biztosítani. Az érintettek aktív  és
        passzív  választójogának gyakorlását biztosító  intézmények  és
        működési  rend megléte előfeltétele a demokratikus  választójog
        gyakorlásának.    Ennek   megteremtése   az   államnak,    mint
        törvényalkotó   hatalomnak   az  Alkotmányból   folyó   egyenes
        kötelezettsége.

        Látszatmegoldásnak  tartom ezért a "megérkezés"  cselekményéhez
        kötődő 3 napos jogvesztő határidő kikötését, amely időtartamnak
        ugyanakkor biztosítania kellene:
        a)  a  döntés írásba foglalását, arról az érintettek  megfelelő
        módon  és  a lehető leggyorsabb tájékoztatását [Ve. 79.  §  (2)
        bekezdés];
        b)  a  panasz, kifogás szakmai tartalmának - érintett általi  -
        összeállítását;
        c)  a panasz, kifogás előterjesztőjének meghallgatását; [Persze
        ha   az   ezt   mérlegelő   választási   bizottság   egyáltalán
        meghallgatja az érintettet: a Ve. 78. § (3) bekezdése ugyanis a
        "meghallgathatja"  szóhasználattal nem teszi  elkerülhetetlenné
        és kötelezővé a meghallgatást.]
        d) a panasz, kifogás "megérkezését".

        Olyan  "elemek"  ezek, amelyek szélső esetben, azaz  irreálisan
        rövid  határidő  biztosítása esetén  felvethetik  a  háromnapos
        jogorvoslati   határidő  alkotmányossága,  alkotmányellenessége
        kérdését  is.  Az  Alkotmánybíróság  szerint:  "[a]  háromnapos
        jogorvoslati    határidő    megállapításának    alkotmányossága
        önmagában, csak az időtartam nagysága alapján nem ítélhető meg,
        e  tényező  mellett  más  elemeket is  figyelembe  kell  venni,
        mindenekelőtt  a  jogorvoslattal  megtámadható  döntésről  való
        tudomásszerzés   garantáltságát."  [24/1999.   (VI.   30.)   AB
        határozat. ABH 1999, 237, 243].

        Úgy    gondolom,   a   támadott   szabályozás   alkotmányossági
        szempontból vitatható. Álláspontom összhangban áll  az  idézett
        AB  határozattal,  hiszen  magam sem  "önmagában",  a  3  napos
        (egyébként jogvesztő) határidő alkotmányosságát vitatom,  hanem
        azt,  hogy  a  felsorolt  cselekmények -  mint  a  demokratikus
        választójog  gyakorlását kifejezni képes "más elemek"-  korrekt
        megtételére  a 3 napos határidő elegendő lenne.  Ez  az  idő  a
        döntéshez és a "megérkezéshez" kötött, jogvesztő hatályú, amely
        ilyenként  nincs  összhangban  mindazzal  az  elvárással,   ami
        egyébként  a  Választási  Bizottság kötelezettségeként  jelenik
        meg,  illetőleg  mindazokkal  a  lehetőségekkel,  amelyekkel  a
        panaszt  tevő, kifogást emelő élhetne. Valójában maga a törvény
        nem  biztosította a valós feltételeket ahhoz,  hogy  az  általa
        előírtak ténylegesen realizálódhassanak is.

        Az   egyoldalúan  csak  az  ilyen  eljárások  gyors  lezárására
        koncentráló törvényi szabályozás nem biztosítja a "tisztességes
        eljárást"  (fair trial) sem, emiatt a döntés meghozatalához,  a
        megérkezéshez kötött, háromnapos jogvesztő határidő előírása  -
        mint  mondtam - olyan "szélső" esetnek minősül, amely - a hozzá
        kapcsolódó demokratikus választói közreműködésre a gyakorlatban
        nem is teremt lehetőséget.

        Az  Alkotmánybíróság  nem  veszi  (és  nem  is  veheti)  át   a
        törvényalkotó  hatáskörét. Arra azonban  utalhat,  hogy  a  már
        alkotmányossági   aggályokat  felvető  rövid   határidő   -   a
        törvényalkotó mérlegelése szerint - ésszerűen emelhető lehetne,
        illetőleg  az  is  az  érintettek  választási  eljárásban  való
        demokratikus  közreműködése érdemibbé tételét szolgálná,  ha  a
        panasz,  kifogás  döntéshez kötése és "megérkezése"  helyett  a
        törvényalkotó legalább annak közlése és "benyújtása"  előírását
        mérlegelné.

        Mindezekre tekintettel a támadott rendelkezés [azaz a Ve. 78. §
        (1)  bekezdése]  -  álláspontom szerint - megsemmisítendő  lett
        volna.

        3/ Az adott esetben az indítványozó ügyében 2002. október 24-én
        hozott  határozatot  csak 2002. november 4-én  kézbesítették  a
        részére. Ő november 5-én terjesztette elő a kifogását,  azaz  a
        kézbesítést  követő  napon!  Kérelme  azonban  már  elkésettnek
        számított,  hiszen az eljáró bíróság szerint  a  kifogás  ekkor
        előterjesztésének  határideje  már  október  27-én  lejárt.  Az
        elmaradt  kézbesítés ellehetetlenítette tehát  az  indítványozó
        számára   az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében  biztosított
        jogorvoslathoz   való   jog   igénybevételét.   Úgy   gondolom,
        nyilvánvaló  összefüggés áll fenn a  Ve.  támadott  78.  §  (1)
        bekezdésének   alkotmányossági  szempontból  kifogás   tárgyává
        tehető   tartalma  és  az  indítványozó  "sorsa"   között.   Az
        indítványozó   áldozatává  lett  egy  -   nézetem   szerint   -
        alkotmányellenes  törvényi rendelkezésnek, amely  helyzetet  az
        Alkotmánybíróságnak nem az alkotmányjogi panasz  elutasításával
        kellett  volna  kezelnie, hanem helyt kellett  volna  adnia  az
        indítványozó (alkotmányjogi panasszal élő) kérelmének.

        Budapest, 2003. november 24.
                                                        Dr. Kiss László
                                                          alkotmánybíró
        A különvéleményhez csatlakozom:
                                     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                                          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          59/2003. (XI. 26.)
          Date of the decision:
          .
          11/24/2003
          .
          .