A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvény egésze alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdésére hivatkozva a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló 2011. évi CC. törvény (a továbbiakban: Nmftv.) egésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
[2] Az indítványozó az üzleti tevékenységét úgy mutatja be, hogy annak keretében parkolási és autópálya szolgáltatásokat közvetít a parkolási és autópálya szolgáltatást (használati díj, valamint az útdíj ellenében igénybe vehető közút közlekedési célú rendelkezésre bocsátása) nyújtó szolgáltatók és a szolgáltatásokat igénybe vevők között. A szolgáltatás igénybe vételét megelőzően vagy azt követően az indítványozó szedi be a szolgáltatás ellenértékét a szolgáltatást igénybe vevőtől, a díjak beszedése mobil fizetési szolgáltatások útján történik. Az így beszedett díjakkal pedig elszámol a parkolási szolgáltató vagy az autópálya fenntartó szolgáltató felé. Indítványában előadja, hogy az Nmftv. mindkét előbb nevezett szolgáltató számára kötelezővé teszi, hogy szolgáltatásaik mobil fizetési rendszer útján történő értékesítési kötelezettségét kizárólag a nemzeti mobil fizetési rendszer igénybevételével teljesítsék, amely rendszert pedig az állam 100%-os tulajdonában álló, vagy az állam 100 %-os tulajdonában álló, a Kormány által kijelölt nemzeti mobil fizetési szervezet működtet. Ebből az indítványozó szerint az következik, hogy a tevékenységi körébe tartozó szolgáltatásokra nem tud szerződést kötni a szolgáltatókkal, ami véleménye szerint lehetetlenné teszi a gazdasági tevékenységét, ezzel súlyosan korlátozza az indítványozó vállalkozáshoz való jogát [Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése]. Az indítványozó továbbá hivatkozik az Alaptörvény M) cikkének sérelmére is, hiszen – véleménye szerint – az Nmftv. által megvalósított állami beavatkozás egy egész szolgáltatási ágazatban megszünteti a piaci versenyt. Végül kifejti az indítványozó, hogy a vállalkozáshoz való jog sérelmén keresztül ellehetetlenül az indítványozó számára a tulajdonszerzés, tehát sérül az indítványozó tulajdonhoz való joga is (Alaptörvény XIII. cikke).
[3] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[4] A vizsgálat során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
[5] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárása akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem.
[6] Jelen ügyben az alkotmányjogi panasz az Nmftv. egészének alaptörvény-ellenességét állítja. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság csak a hatályba lépett jogi rendelkezések vonatkozásában vizsgálhatja az indítványozó érintettségét és a jogsérelem bekövetkezését. Megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a panasz benyújtásakor és jelenleg az Nmftv. 1. § b), d), f), g) és h) pontja, a 6. §-a, a 7. § a)–d) pontja, a 9. § (1)–(2) bekezdése és a 12. §-a van hatályban.
[7] Eredeti indítványában az indítványozó általánosságban állította az Nmftv. alaptörvény-ellenességét, és konkrét törvényi rendelkezések megjelölése nélkül kezdeményezte az egész Nmftv. megsemmisítését. Hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó jogi képviselője továbbra is azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az egész Nmftv.-t visszamenőleges hatállyal semmisítse meg, függetlenül attól, hogy az Nmftv. egyes rendelkezései még nem léptek hatályba, illetve más rendelkezései már nincsenek hatályban.
[8] 2.1. Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli – többek között – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Sem az indítvány, sem annak a kiegészítése nem jelöli meg konkrétan azt, hogy az Nmftv. mely hatályos rendelkezései ütköznek az Alaptörvénybe és miért. Emiatt az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdése e) pontjában foglalt feltételnek.
[9] 2.2. Az Abtv. 54. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése szerint a vizsgálat kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az indítványozó jogi képviselője a hiánypótlásra felhívást követően sem küldött olyan dokumentumot, amelynek alapján egyértelműen megállapítható lenne az indítványozó bekövetkezett jogsérelme, illetve érintettsége az Nmftv. összes hatályos – és megtámadott – rendelkezése alkalmazásával vagy hatályosulásával összefüggésben. Az indítvány tehát nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelménynek sem.
[10] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (2) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c)pontja alapján – az Abtv. 56. § (2) bekezdésére is figyelemmel – az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |