Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00754/2013
Első irat érkezett: 05/13/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/19/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában hozott Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Kéri továbbá - a Kúria ítéletével összefüggésben - a Pest Megyei Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.1440/2010/3. számú ítéletének, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.22206/2011/4. számú ítéletének megsemmisítését is.
Az indítványozó másodlagosan kéri, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 6. § (3) bekezdésének, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (új Mt.) 22. § (5) bekezdésének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat, mivel azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogot.
Álláspontja szerint a Kúria támadott ítélete sérti - többek között - az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdéseiben foglalt alapvető jogok tiszteletben tartásához fűződő jogát, a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát, a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jogát, a XII. cikk (1) bekezdése szerinti munkához való jogát, a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség és (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 6. § (3) bekezdés
    a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 22. § (5) bekezdés

    Kúria Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítélete, Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 2.M.1440/2010/3. számú ítélete, Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22206/2011/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
II. cikk
VI. cikk (1) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1-2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
    .
    Egyéb mellékletek (pdf):
      .
      A határozat száma: 3183/2013. (X. 9.) AB végzés
      .
      ABH oldalszáma: 2013/2259
      .
      Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogegységi eljárás; jogorvoslat kimerítése
      .
      A határozat kelte: Budapest, 09/30/2013
      .
      .
      Testületi ülések napirendjén:
      .
      Testületi ülések napirendjén:
      2013.09.30 16:00:00 3. öttagú tanács
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, továbbá 26. §-a és 28. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában elsődlegesen az indítványozó a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítéletének felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan kérelme arra irányult, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság a panasz elbírálása során arra a következtetésre jut, hogy a bíróságok eljárása során az általa leírt alapjog-sérelmek nem állapíthatók meg, úgy az Abtv. 28. §-a alapján állapítsa meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: régi Mt.) 6. § (3) bekezdése, valamint a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: új Mt.) 22. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó felperesként vett részt az első fokon a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság előtt egy szakközépiskola alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése és egyéb igények iránt indított perben.
      [3] Az ítéleti tényállás szerint a peres felek 2005. augusztus 25-től 2007. július 15-ig terjedő időre határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesítettek tanári munkakör betöltésére, magyar nyelv és irodalom tantárgyak oktatása feladat ellátására. A felek a kinevezést 2005. december 19-én egy belső ellenőrzést követően a munkáltató alperes kezdeményezésére módosították. Egyrészt a határozott idő lejártát – arra való hivatkozással, hogy az eredeti kinevezésben elírás történt a dátum tekintetében – 2006. július 15-napjában, azaz egy évben határozták meg, másrészt pedig a helyettesített közalkalmazott nevét is feltüntették. Az alperes a 2006. június 1-én kelt, a felperes által június 16-án átvett intézkedésében tájékoztatta a felperest a határozott idejű jogviszony 2006. július 15-i megszűnéséről, a jogorvoslat lehetőségéről és a régi Mt. 202. §-a szerinti harminc napos keresetindítási határidőről. A felperes 2006. július 6-án kelt levelében a 2005. december 19-i kinevezés-módosítást az Mt 7. § (1) bekezdés alapján tévedés (tévedésbe ejtés) címén megtámadta azzal, hogy álláspontja szerint a jogviszony megszűnésének időpontja a korábbi, 2007. július 15-i időpont.
      [4] Az indítványozó felperes többször módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy jogellenes volt a határozott idő kikötése és közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre, melynek megszüntetése ezért jogellenesen történt. Másodlagos keresetében a régi Mt. 7. § (1) bekezdés szerinti tévedésre (tévedésbe ejtésre), mint megtámadási okra hivatkozott a 2005. december 19-i kinevezés-módosítás kapcsán, mivel szerinte annak aláírásakor az új lejárati időpont nem szerepelt az okiraton, azt később írták rá, továbbá tévedése a helyettesített közalkalmazott személye, illetve annak helyettesítése tekintetében is fennállt. Mindkét kereseti kérelme tekintetében kérte a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 34. §-ának (közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén történő továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések), illetve a régi Mt. 174. §-ának (munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok) alkalmazását. Harmadlagos és negyedleges kereseti kérelme nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. 1 000 000 Ft megfizetésére azért kérte kötelezni az alperest a régi Mt. 5. §-a és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-a alapján, mivel szexuális irányultsága miatt hátrányosan különböztette meg, amikor határozatlan időtartamú jogviszony helyett csak határozott időtartamú közalkalmazotti jogviszonyt létesített vele, illetve annak lejártakor nem kívánta őt továbbfoglalkoztatni. További 1 000 000 Ft megfizetésére pedig a régi Mt. 174. §-a alapján azért kérte kötelezni az alperes munkáltatót, mert a diákok és az alperesi kollégák részéről a jogviszony fennállása alatt több esetben atrocitások, megjegyzések érték ugyanezen okból, amik ellen a munkáltató alperes annak ellenére nem lépett fel, hogy azokról tudomása volt.
      [5] A 2006 augusztusában benyújtott keresettel kapcsolatban az első fokú bíróság az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmek tekintetében megállapította, hogy a felperes ezen kérelmeket a régi Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt harminc napos jogvesztő határidőn belül terjeszthette volna elő, ami a munkáltató keresetben támadott intézkedése tekintetében 2006. július 17-én lejárt, így a Kjt. 21. §-ában és 34. §-ában foglaltak, valamint a régi Mt. 7. § (1) bekezdése vizsgálatára a bíróságnak nincs lehetősége, a keresetet pedig 2.M.1440/2010/3. számú ítéletében – valamennyi kereseti kérelem tekintetében – elutasította.
      [6] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Pest Megyei Bíróság 8. Mf.22.206/2011/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a részében a pert megszüntette, az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig helybenhagyta.
      [7] Az indítványozó a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte a Kúriától. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítéletében a jogerős ítéletnek az első fokon eljárt bíróság ítéletét megváltoztató részét a kártérítés címen előterjesztett kereseti kérelem tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezését helybenhagyta, a per megszüntetésére és a perköltségre vonatkozó további rendelkezését hatályában fenntartotta. A harmadlagosan és negyedlegesen előterjesztett kereseti kérelmek tekintetében megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárás során a bíróságok tévesen értelmezték a személyiségi jog sérelmére, és az ez alapján érvényesíthető nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó szabályokat, ezért az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
      [8] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz beadványának indokaként előadta, hogy álláspontja szerint a bírósági eljárások során az Alkotmányban, illetve az Alaptörvényben biztosított alapjogai sérültek. Megismételte a per során tett azon korábbi állítását, miszerint közalkalmazotti jogviszony létesítése során jogellenesen történt a határozott idő kikötése, jogviszonyát valójában határozatlan időre kellett volna létrehozni. Vitatta a bíróságok azon megállapítását, miszerint ügyében a régi Mt. 202. § (1) bekezdésében foglalt harminc napos keresetindítási határidő lett volna alkalmazandó. Állítása szerint a bíróságok jogellenesen mosták össze a közalkalmazotti jogviszony megszűnésére, és megszüntetésére vonatkozó szabályokat [Kjt. 25. § (1) és (2) bekezdés], ezzel elzárva őt a bírósági út igénybevételének lehetőségétől. A per során, valamint alkotmányjogi panasz beadványában is vitatta, hogy a 2006. június 16-án kézhez vett munkáltatói tájékoztató levél tartalmazta volna a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást, ennek hiányában pedig a keresetet az általános hároméves határidőn belül, az említett korlátozás nélkül nyújthatta volna be. Az eljáró bíróságok a tájékoztató levél tartalma tekintetében tanúk általi bizonyítás során állapították meg, hogy a munkáltatói tájékoztatás valamennyi szükséges elemet tartalmazta, noha – állítása szerint – a tanúk nyilatkozatai ellentmondásosak voltak, amelyek tisztázására irányuló indítványait a bíróságok indokolás nélkül utasították el. Az indítványozó szerint az említett döntéseikkel a bíróságok megsértették az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségre, a bírósághoz fordulás jogára és a tisztességes eljárásra vonatkozó követelményeket. Hasonló következtetésre jutott az alapperben másodlagosan megfogalmazott kereseti kérelme tartalmi elbírálatlansága kapcsán is, a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét e tekintetben abban látta, hogy a 2005. december 19-én kelt kinevezés módosítás során a munkáltató által okozott tévedésbe ejtés következtében jogellenessé vált jogviszony-megszüntetés miatt a munkáltató részéről fennálló továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel kapcsolatos kérelmét a bíróságok szintén a harminc napos keresetindítási határidő elmulasztása miatt utasították el.
      [9] Ugyancsak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állította annak kapcsán, hogy a Kúria – az indítványozó által a felülvizsgálati kérelemben a hasonló ügyekben alkalmazandó keresetindítási határidőkre vonatkozó ellentmondó ítélkezési gyakorlat egységesítésére vonatkozóan kért – jogegységi eljárást ügyével összefüggésben nem folytatott le.
      [10] Az indítványozó az Alaptörvény ugyanezen rendelkezésében foglalt pártatlanság követelményének sérelmét is állította. Az ügyben eljárt bíróságok elfogultságát az ítélet perköltségről rendelkező részében foglaltakkal, az első és másodfokon eljárt bíróságoknak a hátrányos megkülönböztetésre alapított nem vagyoni kártérítésre irányuló kereseti kérelmek tárgyában meghozott döntéseivel, a per során tett különböző bizonyítási eljárások lefolytatására irányuló indítványainak elutasításával, továbbá az elsőfokú bíróság eljáró bírója ellen benyújtott kizárási indítványa elutasításával indokolta.
      [11] Az indítványozó az alapvető jogainak sérelme körében hivatkozott még az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésének [alapvető jogok védelme], II. cikkének [emberi méltósághoz való jog], VI. cikke (1) bekezdésének [magánélet védelme, jó hírnévhez való jog], XII. cikke (1) bekezdésének [munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog], továbbá XV. cikke (1) és (2) bekezdésének [törvény előtti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma] sérelmére is, azonban ezen alapjogi sérelmek tekintetében – azon túl, hogy a bíróságok eljárása számára kedvezőtlen eredménnyel zárult – semmilyen érdemi indokolást nem adott elő.
      [12] A fent leírtakra tekintettel kérte az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét – az első- és másodfokú bíróságok ítéleteire is kiterjedően – állapítsa meg és semmisítse meg azokat.
      [13] Az indítványozó a beadványában kérte továbbá, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság a panasz elbírálása során arra a következtetésre jut, hogy a bíróságok eljárása során az általa leírt alapjog-sérelmek nem állapíthatók meg, úgy az Abtv. 28. §-a alapján állapítsa meg a régi Mt. 6. § (3) bekezdése, valamint az új Mt. 22. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat. Erre irányuló kérelmének indoka, hogy a fenti törvényhelyek a jogorvoslat lehetőségéről való tájékoztatás során nem teszik a munkáltató kötelességévé, hogy felsorolja a munkaviszony létesítésének feltételeit tartalmazó jogszabályhelyeket, ezáltal a közalkalmazotti jogviszony létrehozása során a munkáltató által határozott időre történően tett kikötés semmisségének megállapítására irányuló esetleges jogvita során a bírósági út igénybevételéhez, a hatékony bírói jogvédelemhez fűződő, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált jogát elvonják a munkavállalótól.

      [14] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen az alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt kézbesítéstől számított 60 napos határidőn belül terjesztette elő. Az alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése, II. cikke, VI. cikke (1) bekezdése, XII. cikke (1) bekezdése, továbbá XV. cikke (1) és (2) bekezdése, valamint a pártatlanság követelményének sérelme megállapítására vonatkozó kérelmek kivételével – megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt feltételeknek.

      [15] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

      [16] 3.1. Az Abtv. 27. §-ában, valamint 26. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárásban felperesként vett részt. A Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélete ellen további jogorvoslat nem áll rendelkezésre; továbbá a vagylagosan előterjesztett alaptörvény-ellenes jogszabály megsemmisítésére irányuló kérelem tekintetében megállapítható, hogy a támadott jogszabályhelyekben foglalt rendelkezések közvetlenül hatályosultak a beadványozóval szemben és az azokkal szemben rendelkezésre álló jogorvoslatokat igénybe vette, ezért a panasz az Abtv. 27. § b) pontjában, illetve a 26. § (2) bekezdésben foglaltaknak is eleget tesz.

      [17] 3.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság tanácsa a következőket állapította meg.
      [18] A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel. A Kúria a támadott ítéletében részletesen megindokolta, hogy – az eljárt bíróságok által rögzített tényállás, a lefolytatott és a Kúria által is mérlegelt bizonyítási eljárások mellett – milyen érvek alapján változtatta meg részben a jogerős ítéletet, tartotta fenn hatályában az elsőfokú ítélet egy részét, továbbá a jogerős ítélet változtatással nem érintett részeit, és miért utasította egyes kereseti kérelmek tekintetében új eljárásra és új határozat meghozatalára az elsőfokú bíróságot, valamint utasította el a többi kereseti kérelem tekintetében a keresetet. Az indítványozó ezen döntés felülvizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól.
      [19] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felül bírálata nem tartozik bele {3351/2012. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [7]}. A támadott bírói ítélet értékelése ebben az ügyben az Alkotmánybíróság véleménye szerint nem alkotmányossági, hanem kizárólag törvényességi kérdés.
      [20] A fentiek alapján az alapper elsődleges- és másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatos bírósági döntések, továbbá a jogegységi eljárás kezdeményezésének elmulasztása miatti panaszelemeknek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére vonatkozó részei vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel. A bírósági eljárásban az indítványozó alperes által állított jogellenességek tekintetében a bíróságok a felmerült szakjogi kérdésekben a tanúk meghallgatása, okiratok megvizsgálása és – bizonyos szakkérdések megválaszolása érdekében – írásszakértő bevonása útján lefolytatott bizonyítási eljárások segítségével megállapított tényállás alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével döntöttek az irányadó keresetindítási határidő megállapításának kérdésében. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak a bírói döntést befolyásoló alapjogi sérelem, alaptörvény-ellenesség alapján jogosult az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó jogszolgáltató tevékenységbe beavatkozni. A bíró jogszabály-értelmezését csak abban az esetben vizsgálhatja felül, ha az ellentétes az Alaptörvénnyel, illetve az Alaptörvényben biztosított jogok sérelméhez vezet. Az indítványozó azonban nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Önmagában az a tény, hogy a munkáltatónak az általa közölt intézkedés, vagy tájékoztatás megtámadására nyitva álló határidő mértékével – továbbá az ezzel azonos ténymegállapításra jutó bírósági ítéletben foglalt indokolással – az érintett személy, vagy szervezet nem ért egyet, alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása, vagy más tényleges alapjogsérelmet okozó jogalkalmazói tevékenység hiányában nem alapozza meg a bírói ítélet Alkotmánybíróság által történő felülmérlegelését, annak megsemmisítését. Mivel jelen ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság a bírósági eljárások felül bírálatára nem jogosult. A fentiek értelmében az alapper elsődleges és másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatos, továbbá a jogegységi eljárás kezdeményezésének elmulasztása miatti panaszelemek nem felelnek meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, így azokat az Alkotmánybíróság visszautasította.
      [21] A jogegységi eljárás kezdeményezésének elmulasztása miatti panaszelem vonatkozásában az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kúriának a bíróságok jogalkalmazása egységességének biztosítására vonatkozó kötelezettségét, a jogegységi határozatok meghozatalával kapcsolatos rendelkezést az Alaptörvény nem alapjogként, hanem a 25. cikk (3) bekezdésében, a bíróságokra vonatkozó rendelkezések között tartalmazza. Az ítélkezés egységességének biztosításával kapcsolatos eljárást, a jogegységi határozat meghozatalának szükségességével kapcsolatos döntést az Alaptörvény, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény vonatkozó rendelkezései (25–44. §) alapján a jogalkotó – a jogalkalmazás különböző szerveinek, testületeinek mérlegelésén alapuló eljárás útján – a bírósági szervezet feladat- és hatáskörébe utalta. A leírtaknak megfelelően a jogegységi eljárás lefolytatásának mellőzésére tekintettel benyújtott panaszelem az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek sem felel meg.
      [22] A Kúria Mfv.III.10.100/2012/9. számú ítéletében a harmadlagos és negyedleges kereseti kérelmek tekintetében a jogerős döntés vonatkozó részeit – az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és azok tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz csak az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást lezáró döntés ellen nyújtható be. Mivel a nem vagyoni kártérítés megállapításával kapcsolatos indítványelemek nem felelnek meg az Abtv. 27. §-ában, valamint az Ügyrend 32. § (3) bekezdése b) pontjában foglalt feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság azokat visszautasította.
      [23] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésének, II. cikkének, VI. cikke (1) bekezdésének, XII. cikke (1) bekezdésének, továbbá XV. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint a pártatlanság követelményének sérelme tekintetében az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz érdemi indokolást. Nem tekinthető érdeminek az indokolás, ha annak alapját mindössze az képezi, hogy valamely – egyébként törvényes keretek között lefolytatott, bizonyítási eljárások sorával megállapított tényállás alapján lefolytatott – bírósági eljárás során a panaszosra nézve kedvezőtlen döntés született, vagy ha az indítványozó indokolása oly mértékben hiányos, hogy végső soron nem létezőnek kell tekinteni. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fenti panaszelemek nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontjában foglalt követelményeknek, ezért azokat visszautasította.
      [24] Az alkotmányjogi panasznak a régi és az új Mt. egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó részével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: a bírósági út igénybevételéhez és ezen keresztül a hatékony bírói jogvédelemhez fűződő, az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésében rögzített jog sérelme és a között, hogy a munkáltatónak az írásbeli intézkedése, vagy egyoldalú jognyilatkozata elleni jogorvoslat lehetőségével kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége körében a jogszabály nem nevesíti külön a jogviszony létrehozásának feltételeit tartalmazó jogszabályhelyek megnevezését, nem állapítható meg szoros oksági összefüggés. Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz vonatkozó része nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, ezért azt visszautasítja.
      [25] Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában, valamint az 52. § (1b) bekezdése e) pontjában írott tartalmi feltételeknek, ezért annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság a kérelmet ezért az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja, valamint 32. § (3) bekezdés b) pontja alapján – visszautasította.
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          05/13/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3183/2013. (X. 9.)
          Date of the decision:
          .
          09/30/2013
          .
          .