A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a
következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952.
évi III. törvény 2002. január 1-jétől 2005. december 31-éig
hatályban volt 275. § (4) bekezdésének utolsó mondata
alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére
irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Gyermekek Jogellenes Külföldre
Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980.
évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló
1986. évi 14. törvényerejű rendelet 2. § 3. Cikk a) pontjának
„szokásos tartózkodási helye” szövegrésze alkotmányellenessége
megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi
panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a Fővárosi Bíróság 50.Pkfv.22448/2004/19.
számú jogerős határozatával befejezett ügyben fordult
alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. A Gyermekek
Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól
szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés
kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet (a
továbbiakban: Tvr.) 2. § 3. Cikk a) pontjának „szokásos
tartózkodási helye” szövegrésze és a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2002. január
1-jétől 2005. december 31-éig hatályban volt 275. § (4)
bekezdésének utolsó mondata alkotmányellenessége megállapítását
és megsemmisítését, valamint az ügyében való alkalmazás
tilalmának kimondását kezdeményezte.
Indítványában kifejtette, hogy gyermek jogellenes külföldre
vitele miatt ellene indított perben az eljáró bíróságok
eltérően állapították meg gyermeke szokásos tartózkodási
helyét, ezért álláspontja szerint a Tvr. 2. § 3. Cikke a)
pontjának a „szokásos tartózkodási helye” szövegrésze „nem
felel meg a normavilágoság alkotmányi követelményének”, így az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésével ellentétes. A kifogásolt
fogalom alkotmányellenessége alátámasztásaként az indítványozó
hivatkozott az Alkotmánybíróság 64/2003. (XII. 18.) AB
határozatában (ABH 2003, 698.) kifejtett álláspontjára is.
Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében
foglalt jogorvoslathoz való jogot sérti a Pp. 275. § (4)
bekezdésének azon rendelkezése, amely „a felülvizsgálati
bíróság mérlegelésétől teszi függővé azt, hogy a konkrét
esetben mely bíróságot (első vagy másodfokú bíróságot) utasítja
az új eljárás lefolytatására”, mivel a korábban másodfokon
eljárt bíróság megismételt másodfokú eljárásában hozott érdemi,
jogerős határozatával szemben „már nem vehető rendes
jogorvoslat igénybe”.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz
elbírálhatósága kérdésében foglalt állást. Az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 48. §-a értelmében alkotmányjogi panasszal
a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül
az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,
és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg
más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az
Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként fogalmazta meg,
hogy ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a
rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, „az
alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli
jogorvoslati eljárásban hozott, vagy — ha új eljárásra és új
határozat hozatalára kerül sor — az elrendelt új eljárás során
született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani”
[41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.]. Ebben az
ügyben az indítványozó a megismételt másodfokú eljárásban 2004.
május 18-án hozott, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztató
jogerős végzés ellen 2004. június 18-án, a törvényi határidőn
belül fordult az Alkotmánybírósághoz, ezért az Alkotmánybíróság
az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.
3. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó a nemzetközi
szerződést kihirdető jogszabály alkotmányellenességét is
állította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata, hogy a Magyar
Közlönyben kihirdetett nemzetközi szerződés alkotmányosságát
utólagos normakontroll eljárásban vizsgálja [4/1997. (I. 22.)
AB határozat, ABH 1997, 41.; 250/B/1998. AB határozat, ABH
2000, 736, 737.].
4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Pp. indítvánnyal
támadott 275. §-át 2006. január 1-jével a Polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról
szóló 2005. évi CXXX. törvény 14. §-a módosította. A
sérelmezett rendelkezést a hatályos Pp. is tartalmazza, az
Alkotmánybíróság azonban az eddig kialakított gyakorlatát
követve, miszerint az Abtv. 38. §-ában foglalt bírói
kezdeményezés és a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz
eseteiben — ha a jogalkotó időközben a sérelmezett rendelkezést
módosította is —, az indítványban megjelölt jogszabály
alkotmányellenességét vizsgálja meg [10/1992. (II. 25.) AB
határozat, ABH 1992, 72, 76.], az eljárást a Pp. 2002. január 1-
jétől 2005. december 31-éig hatályban volt 275. § (4)
bekezdésének utolsó mondata tekintetében folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak
szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági,
közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy
jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a
jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával
elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Tvr. vizsgált rendelkezése:
„2. §
(…)
Egyezmény a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári
Jogi Vonatkozásairól
(…)
3. Cikk
A gyermek elvitele vagy elrejtése jogellenes, ha az
a) sérti az azon Szerződő Állam jogrendszere szerint egy
személynek, egy intézménynek vagy bármilyen más szervnek — akár
együttesen, akár külön-külön — juttatott felügyeleti jogot,
amelyben a gyermeknek az elvitelét vagy elrejtését közvetlenül
megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és (…)”
3. A Pp. 2002. január 1-jétől 2005. december 31-éig hatályban
volt, vizsgált rendelkezése:
„275. § (4) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás
lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy az előterjesztő
alappal hivatkozott a 270. § (2) bekezdésében meghatározott
felülvizsgálati okra, emellett a megfelelő határozat
meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak,
a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályokkal, illetve a Legfelsőbb
Bíróság korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hoz.
Ha erre nincs lehetőség, a jogerős határozatot egészben vagy
részben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy
másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára
utasítja.”
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1.Az indítványozó a Pp. 275. § (4) bekezdése utolsó mondatának
alkotmányellenességét azzal indokolta, hogy a felülvizsgálati
eljárást követően másodfokon lefolytatott új eljárásban hozott
érdemi határozat ellen nincs rendes jogorvoslat. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által
említett rendes jogorvoslat (fellebbezés) szabályait a Pp. 233.-
233/A. §-ai tartalmazzák. A Pp. 275. § (4) bekezdésének
kifogásolt szövegrésze, amely a megismételt eljárásról
rendelkezik és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében deklarált
jogorvoslathoz való jog között nincs közvetlen összefüggés. Az
Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági
összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi
[54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.;
2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB
határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH
1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584,
586.].
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 2002. január 1-jétől
2005. december 31-éig hatályban volt 275. § (4) bekezdésének
utolsó mondata alkotmányellenessége megállapítására és
megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
2. A Tvr. 2. § 3. Cikk a) pontja vonatkozásában az indítványozó
az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állította. Az
Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az „alkotmányjogi panasz
— mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB
határozatában kifejtette — egyedi, jogalkalmazói aktus ellen
irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén
vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály
alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a
jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye”
[65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291 ].
Mivel az indítványozó nem jelölte meg, hogy a támadott
rendelkezés konkrétan mely alapvető jog sérelmét eredményezi,
ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a
részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak
közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe
foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.) 29.
§ e) pontja alapján — érdemi vizsgálat nélkül —
visszautasította.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |