Hungarian
Ügyszám:
.
763/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr.; Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 13/2000. (V. 12.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2000/61
.
A határozat kelte: Budapest, 05/08/2000
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában  –  dr.
    Erdei Árpád, dr. Harmathy Attila, dr. Kukorelli István és dr.
    Németh   János  alkotmánybírák  párhuzamos  indokolásával   –
    meghozta a következő

                            határozatot :

    Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi
    IV.     törvény     269/A.     §-a    alkotmányellenességének
    megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat
    elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás
                                   
                                   I.

      A  Büntető  Törvénykönyvről szóló 1978. évi  IV.  törvény  (a
      továbbiakban:    Btk.)    269/A.    §-a    alkotmányosságának
      vizsgálatára  két indítvány érkezett. Az Alkotmánybíróság  az
      indítványokat  egyesítette és azokat egy  eljárásban  bírálta
      el.
      Az  indítványozók álláspontja szerint a Btk. 269/A. §-a sérti
      az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében alapjogként meghatározott
      véleménynyilvánítási   szabadságot,   ezért   a    kifogásolt
      törvényszakasz   alkotmányellenességének  megállapítását   és
      megsemmisítését kérték. Az egyik indítványozó szerint a Btk.-
      beli  törvényhely túl nagy értéket csorbít és rossz eszközhöz
      is  nyúl,  midőn a nemzet jelképeinek tiszteletét  jogi  úton
      próbálja biztosítani. A másik indítványozó szerint a  nemzeti
      jelképek  megsértése a vélemény nyilvánításának egy  sajátos,
      Magyarországon  még  szokatlan vetülete. Ugyanezen  indítvány
      szerint  a  Btk. 269/A. §-a diszkriminatívan  csak  annak  az
      államnak  a  nemzeti jelképeit védi, amelyre a  magyar  állam
      főhatalma kiterjed.

                                   II.

      1.  Az  Alkotmány  61. § (1) bekezdése a véleménynyilvánítási
      szabadságot    alapjogként   határozza   meg:    "A    Magyar
      Köztársaságban    mindenkinek    joga    van     a     szabad
      véleménynyilvánításra,  továbbá  arra,   hogy   a   közérdekű
      adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

      Az  Alkotmány XIV. fejezete rendelkezik a Magyar  Köztársaság
      fővárosáról és nemzeti jelképeiről. Az Alkotmány 75-76.  §-ai
      a    nemzeti    jelképekről   a   következő   rendelkezéseket
      tartalmazzák:
      "75.  §  A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz
      című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.
      76.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság zászlaja  három,  egyenlő
      szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll.
      (2) A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs.
      Első  mezeje  vörössel és ezüsttel hétszer  vágott.  Második,
      vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő
      középső  részén  ezüst kettős kereszt.  A  pajzson  a  magyar
      Szentkorona nyugszik.
      (3)  A  Magyar  Köztársaság címeréről,  zászlajáról  és  azok
      használatáról  szóló törvény elfogadásához  az  országgyűlési
      képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

      2. A büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII.
      törvény  55.  §-a  a  Btk.-t  a "Nemzeti  jelkép  megsértése"
      elnevezéssel az alábbi rendelkezéssel egészítette ki:
      "269/A.  §  Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar  Köztársaság
      himnuszát,  zászlaját vagy címerét sértő  vagy  lealacsonyító
      kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ  el,  ha
      súlyosabb  bűncselekmény nem valósul meg,  vétség  miatt  egy
      évig  terjedő  szabadságvesztéssel, közérdekű  munkával  vagy
      pénzbüntetéssel büntetendő."

      3. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1966. december 16-án
      elfogadott  és  az  1976.  évi  8.  törvényerejű  rendelettel
      Magyarországon   kihirdetett  Polgári  és   Politikai   Jogok
      Nemzetközi      Egyezségokmányának      (a      továbbiakban:
      Egyezségokmány) 19. Cikke így szól:
      "1. Nézetei miatt senki sem zaklatható.
      2. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez  a
      jog  magában foglalja mindenfajta adat és gondolat  határokra
      való   tekintet  nélküli  –  szóban,  írásban,  nyomtatásban,
      művészi  formában vagy bármilyen más tetszése szerinti  módon
      történő  –  keresésének, megismerésének és  terjesztésének  a
      szabadságát is.
      3.  Az  e cikk 2. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása
      különleges  kötelességekkel és felelősséggel jár.  Ennélfogva
      az  bizonyos  korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban  csak
      olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít
      és amelyek
      a)  mások  jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben  tartása,
      illetőleg
      b)  az  állambiztonság vagy a közrend, a közegészség  vagy  a
      közerkölcs védelme érdekében szükségesek."

      4.  Az  emberi  jogok  és az alapvető szabadságok  védelméről
      szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt és Magyarországon az
      1993.   évi   XXXI.  törvénnyel  kihirdetett   Egyezmény   (a
      továbbiakban: Egyezmény) 10. cikke a következő:
      "10. Cikk
      1.  Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
      Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az
      információk, eszmék megismerésének és közlésének  szabadságát
      országhatárokra  tekintet  nélkül  és  anélkül,   hogy   ebbe
      hatósági  szerv  beavatkozhasson. Ez a Cikk nem  akadályozza,
      hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok
      működését engedélyezéshez kössék.
      2.   E   kötelezettségekkel  és  felelősséggel  együtt   járó
      szabadságok  gyakorlása  a  törvényben  meghatározott,  olyan
      alakszerűségeknek,   feltételeknek,   korlátozásoknak    vagy
      szankcióknak  vethető alá, amelyek szükséges  intézkedéseknek
      minősülnek  egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság,
      a  területi  sértetlenség, a közbiztonság,  a  zavargás  vagy
      bűnözés  megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme,
      mások  jó  hírneve  vagy jogai védelme, a bizalmas  értesülés
      közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének  és
      pártatlanságának fenntartása céljából."
                                   
                                  III.

      Az indítványok nem megalapozottak.

      Az Alkotmánybíróság az ügy kapcsán áttekintette egyes európai
      országok   e   tárgykörrel   kapcsolatos   alkotmányjogi   és
      büntetőjogi   szabályozását,   az   idevonatkozó   nemzetközi
      egyezményeket,  továbbá  az Európai Emberi  Jogi  Bíróság  (a
      továbbiakban: Bíróság) gyakorlatát is.

      1.   Az  összehasonlító  elemzés  során  az  Alkotmánybíróság
      először   azt   vizsgálta,  hogy  milyen  a   felségjelvények
      alkotmányos  szabályozása az európai országok  gyakorlatában.
      Az  európai  alkotmányok  túlnyomó  többsége  szabályozza   a
      felségjelvényeket,  e szabályok általában  a  szuverenitással
      összefüggésben   az   alkotmányok   elején,    az    alapelvi
      rendelkezések között kapnak helyet. A nyugat-, észak- és dél-
      európai   alkotmányok  leggyakrabban   a   nemzeti   színeket
      rögzítik, néhány alkotmányban szerepel a himnusz, a  főváros,
      a  hivatalos  nyelv, említhető az eskü és  a  jelszavak  vagy
      jelmondatok felségjelvényként való szabályozása is. A  közép-
      kelet-európai alkotmányok címerközpontúak, és a címer mellett
      szinte  kivétel nélkül minden alkotmányban szerepel a zászló,
      a  himnusz  és  a főváros, gyakori a hivatalos  nyelv  és  az
      állami  pecsét  említése  is.  A  felségjelvények  alkotmányi
      szabályozási  módszere  kétféle:  vannak  olyan  alkotmányok,
      amelyek  tartalmilag írják le a felségjelvényeket, például  a
      címer  elemeit, más alkotmányok a törvényalkotásra  bízzák  a
      felségjelvények   szabályozását.   Az   alkotmányok    rendre
      kizárólagos  törvényhozási tárgykörként írják elő  –  gyakran
      minősített  többséggel  –  a felségjelvények  használatát  és
      védelmét.   Néhány   alkotmány  szól   arról   is,   hogy   a
      felségjelvényeket tisztelet övezi és különleges jogi védelmet
      élveznek.

      2.  Az összehasonlító vizsgálat alapján megállapítható az is,
      hogy  a  nemzeti  (állami) jelképek megsértését  Európa  több
      országában   büntetőjogi   szankcióval   fenyegetik;    ilyen
      szabályozást tartalmaz pl. az osztrák, a német, a svájci,  az
      olasz,   a   spanyol,  a  portugál  és  a   lengyel   büntető
      törvénykönyv is.

      Az    elkövetés   tárgyát   a   felsorolt   államok   büntető
      törvénykönyvei  részben  eltérően,  részben  hasonlóan   vagy
      azonosan  határozzák meg: a nemzeti színek,  más  nemzeti  és
      állami  szimbólumok,  felségjelvények  –  szövetségi  államok
      esetében  a tagállamok, tartományok, kantonok stb.  jelképei,
      zászlói, címerei is – részesülnek büntetőjogi védelemben.

      Ezekben  a  külföldi törvényekben az elkövetési  magatartások
      széles  skálája  szerepel:  a  szóban  forgó  bűncselekmények
      megvalósulnak    "gyűlölködő   szidalmazás",   "szidalmazás",
      "becsmérlés",  "meggyalázás",  "elpusztítás",  "eltávolítás",
      "megrongálás",   "felismerhetetlenné   tevés",    "gyalázkodó
      garázdálkodás", "leverés", "tettleges támadás  vagy  sértés",
      "rongálás", "megbecstelenítés" stb. esetén.

      A  német, az olasz, a portugál és a lengyel büntető törvények
      a  hazai  nemzeti jelképekkel azonos védelemben részesítik  a
      külföldi  államok  nemzeti jelképeit  is.  Az  egyes  államok
      büntető  törvénykönyvei  e  bűncselekményt  szerkezetileg  az
      állam elleni bűncselekmények között helyezték el. A felsorolt
      államok büntető törvényei a magyar Btk.-hoz hasonló büntetési
      tételeket tartalmaznak.

      A  fentiek  alapján megállapítható, hogy a  nemzeti  (állami)
      jelképek   büntetőjogi   védelme   nem   tekinthető    magyar
      sajátosságnak.

      3.  Az  Alkotmánybíróság az adott kérdésben alapul  vette  az
      Egyezségokmányt,  továbbá az Egyezményt, valamint  a  Bíróság
      gyakorlatát.  Az Egyezségokmány és az Egyezmény  meghatározza
      azt,  hogy mennyiben korlátozhatók az emberi jogok,  a  bírói
      gyakorlat pedig értelmezte a vonatkozó szabályokat.

      Az  emberi  jogok korlátozásánál a Bíróság által  kialakított
      követelmény   az,   hogy   a  korlátozás   megfelelő   szintű
      jogszabályon alapuljon, továbbá, hogy az állampolgár  számára
      világos  legyen a jogszabály tartalma, az állampolgár  tudja,
      hogy milyen következményekkel járhat a magatartása.

      A  Bíróság  az  utóbbi években szükségszerűnek minősítette  a
      véleménynyilvánítási     szabadságnak     olyan      törvényi
      korlátozását,    amelynek   meghozatalával   mások    vallási
      meggyőződésének,   vallási   érzéseinek   védelmét   kívánták
      biztosítani  a  sértő,  megbotránkozást  keltő  magatartással
      szemben,  és így a Bíróság ezt a korlátozást az Egyezmény  9.
      cikke   1.   bekezdése  szerinti  gondolat-,   lelkiismeret-,
      vallásszabadság,   illetve   10.   cikke   2.    bekezdésében
      megfogalmazott   “mások  jogai  védelme”   céljából   történő
      korlátozásként   értékelte  (Otto-Preminger-Institut   kontra
      Ausztria  ítélet 1994. szeptember 20, Series A no. 295-A,  p.
      14,  §  48;  Wingrove kontra Egyesült Királyság ítélet  1996.
      október 22, no. 19/1995/525/611, § 48).

      A     Bíróság    fentiekben    megjelölt    határozatai     a
      véleménynyilvánítás  szabadságának  korlátozására   a   mások
      jogainak  védelmét a vallási meggyőződéssel, vallási érzéssel
      kapcsolatban  ismerték  el  törvényes  célként.   A   vallási
      meggyőződéshez, érzéshez hasonlóan védelmet érdemel azonban a
      valamely államhoz tartozással kapcsolatos meggyőződés,  érzés
      is,  a  független  állam jelképeit sértő  vagy  lealacsonyító
      kifejezések használata vagy más ilyen cselekmények elkövetése
      esetén.

      Az  Egyezmény  10.  cikkének  2. bekezdése  az  emberi  jogok
      korlátozásának  további  feltételeként  azt  szabja,  hogy  a
      felsorolt   okok  védelme  a  korlátozást  egy   demokratikus
      társadalomban szükségessé tegye.

      Mind  az  Egyezségokmány 19. cikkének 3. bekezdése,  mind  az
      Egyezmény  10.  cikkének  2.  bekezdése  kimondja,   hogy   a
      véleménynyilvánítási  jog  gyakorlása  kötelezettségekkel  és
      felelősséggel jár. A Bíróság már hivatkozott mindkét  ítélete
      a    véleménynyilvánítással    járó    kötelezettséggel    és
      felelősséggel  összefüggésben vizsgálja azt,  hogy  mennyiben
      támadó  jellegű a vélemény. Az egyes országok sajátosságainak
      megfelelően látja megállapíthatónak mindkét ítélet azt,  hogy
      a   korlátozás  társadalmi  szükségessége  az  elismert   cél
      érdekében    fennáll-e    és    arányos-e.    A    korlátozás
      szükségességének   társadalmi  okait  a   magyar   történelmi
      sajátosságokra  tekintettel bírálta el a Bíróság  a  Rekvényi
      kontra  Magyarország ügyben is (Bírósági Határozatok 1999/12.
      956. oldal).

      4. A Bíróság több ítéletében is kifejezésre juttatta, hogy  a
      totalitárius     államberendezkedésből     a     demokratikus
      társadalomba   való  átmenet  időszakában,   a   demokratikus
      intézmények  teljes  megszilárdulásáig helye  lehet  bizonyos
      jogok  korlátozásának  olyankor is, amikor  az  egy  töretlen
      demokratikus   fejlődésen   keresztülment   ország   esetében
      indokolatlan volna.

      Az  összehasonlító vizsgálat azt mutatja, hogy számos európai
      országban  van  olyan  büntetőjogi szabály,  amely  az  állam
      felségjelvényei     tekintetében    a     véleménynyilvánítás
      szabadságát  korlátozza.  Ezekben az  országokban  tehát  úgy
      ítélik  meg, hogy a demokratikus államban szükséges az  állam
      jelképeit sértő véleménynyilvánítás megakadályozása, az ehhez
      az    államhoz    tartozás   érzését    valló    személyekben
      megbotránkozást keltő magatartás elleni fellépés.

      Az európai alkotmányos demokráciákra általában jellemző, hogy
      szélesedett   a  véleménynyilvánítás  szabadsága   és   ezzel
      párhuzamosan szűkült a büntetőjogi védelemben részesülő  jogi
      tárgyak  köre.  E védett jogi tárgyak között  a  demokratikus
      társadalmakban   –  a  nemzeti  történeti  tradícióktól   nem
      függetlenül  –  ott  szerepelnek a nemzeti  jelképek,  többek
      között az alkotmányi szintű szabályozásból következően is.  A
      parlamenteket   széles  körű  mérlegelési  jog   illeti   meg
      atekintetben, hogy a büntetőjogilag is védett tárgyak  között
      szerepeltetik-e a nemzeti jelképeiket.

                                   IV.

      1.     A     véleménynyilvánítási    szabadság    büntetőjogi
      korlátozásának  alkotmányos feltételeiről az Alkotmánybíróság
      több   határozatban,  alapvetően  a  30/1992.  (V.  26.)   AB
      határozatában  (ABH  1992.  167.),  összefoglalóan  pedig   a
      36/1994. (VI. 24.) AB határozatában (ABH 1994. 219.) fejtette
      ki álláspontját.

      Az   Alkotmánybíróság  a  közösség  elleni  izgatás   enyhébb
      alakzatának büntetőjogi szankcionálását megsemmisítő 30/1992.
      (V.  26.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) részletesen
      kifejtette   a   véleménynyilvánítási   szabadság    alapjoga
      korlátozhatóságának alkotmányos feltételeit.

      Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy az állam
      akkor  nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik
      alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve
      egyéb  alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el.  Az
      alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem
      elegendő,  hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme  vagy
      egyéb  alkotmányos cél érdekében történik,  hanem  szükséges,
      hogy  megfeleljen az arányosság követelményeinek:  az  elérni
      kívánt   cél   fontossága  és  az  ennek  érdekében   okozott
      alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen  egymással.  A
      törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére
      alkalmas  legenyhébb eszközt alkalmazni.  Alkotmányellenes  a
      jog  tartalmának  korlátozása, ha az kényszerítő  ok  nélkül,
      önkényesen  történik, vagy ha a korlátozás  súlya  az  elérni
      kívánt célhoz képest aránytalan.

      A  büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio,
      társadalmi   rendeltetése,  hogy  a   jogrendszer   egészének
      szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a  büntetés
      szerepe  és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák  épségének
      fenntartása  akkor,  amikor  már más  jogágak  szankciói  nem
      segítenek.

      Az    Alkotmánybíróság   hangsúlyozta,    hogy    a    szabad
      véleménynyilvánításhoz  való jog nem csupán  alapvető  alanyi
      jog,  hanem  e jog objektív, intézményes oldalának elismerése
      egyben a közvélemény szabad kialakulásának a garantálását  is
      jelenti.  A  szabad  véleménynyilvánítás jogának  kitüntetett
      szerepe  ugyan nem jelenti azt, hogy ez a jog  –  az  élethez
      vagy   az   emberi  méltósághoz  való  joghoz   hasonlóan   –
      korlátozhatatlan  lenne, de mindenképpen azzal  jár,  hogy  a
      szabad  véleménynyilvánításhoz  való  jognak  valójában  igen
      kevés   joggal   szemben   kell   csak   engednie,   azaz   a
      véleményszabadságot korlátozó törvényeket  megszorítóan  kell
      értelmezni.  A  vélemény  szabadságát  korlátozó   törvénynek
      nagyobb   a  súlya,  ha  közvetlenül  másik  alanyi   alapjog
      érvényesítésére  és védelmére szolgál, és  kisebb,  ha  ilyen
      jogokat     csakis    mögöttesen,    valamely     "intézmény"
      közvetítésével véd, s a legkisebb a súlya, ha csupán valamely
      elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom).

      Az  Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban végül  hangsúlyozta,  hogy
      határozata     szerint    a    közösségek     méltósága     a
      véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet.  A
      közösség  méltóságának hatékony védelmére  azonban  más  jogi
      eszköz,    pl.   a   nem   vagyoni   kártérítés   alkalmazási
      lehetőségeinek  bővítése is alkalmas. (ABH  1992.  171,  176,
      178, 181.)

      2.   Jelen   ügyben  a  véleménynyilvánítás   szabadsága   az
      Alkotmányra   közvetlenül   visszavezethető   más    normatív
      alkotmányos  értékekkel  ütközik,  s  különbözik  a   konkrét
      büntetőjogi norma szerkezete is (pl. az elkövetési  tárgy)  a
      korábbi   alkotmánybírósági   vizsgálat   alapjául   szolgáló
      normákétól.
      Az Alkotmány 75. és 76. §-ában foglalt normatív rendelkezések
      a   nemzeti   jelképeket,  mint  alkotmányos  értékeket,   az
      alkotmányos  védelem  tárgyait  határozzák  meg.  A   nemzeti
      jelképek  tárgyi valóságát és kettős funkcióját – mivel  azok
      nemzeti  jelképként  és egyúttal a Magyar Köztársaság  állami
      szimbólumaiként   is  funkcionálnak  –  kifejező   alkotmányi
      szabályok   adják   meg   e   jelképek   kiemelkedő   közjogi
      jelentőségét. A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek  és  a
      Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló
      1995. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Njtv.) indokolása
      is  rámutat  erre a kettős jelentéstartalomra: “Az  Alkotmány
      értelmében   nemzeti  jelképeink  azonban   kettős   funkciót
      hordoznak, amelyeket az alaptörvény meg is határoz.  Egyrészt
      a  76. §-ában a magyar államisághoz kötve ad pontos leírást a
      jelképekről.   Másrészt  a  XIV.  fejezet  címében   szereplő
      meghatározással  jelzi, hogy e jelképek a  nemzeti  érzés,  a
      nemzethez tartozás kinyilvánításának az eszközei is.”

      A  jelvények és szimbólumok egyidősek az emberiség, az emberi
      közösségek történetével. A szimbólumok egyrészt kifejezték  a
      jelvényt  használó  egyének  meghatározott  közösséghez  való
      tartozását, másrészt kifele megjelenítették az adott közösség
      egészét  is.  Bár  ma már az emberiség egészének  és  a  nagy
      régióknak  is  vannak jelképeik, a jelképek  körében  különös
      jelentősége van az államilag megszerveződő nemzeti közösségek
      jelvényeinek.

      A  nemzet – mint közösség – fogalmának történelmi jelentősége
      van,   időben  és  területileg  viszonylagos.  A   nemzet   a
      nemzetállammá  alakulás történelmi folyamatában  kapcsolódott
      szervesen  az  államhatalomhoz. A nemzeti szimbólumok  ezt  a
      történelmi folyamatot jelenítik meg, így váltak az  államiság
      szimbólumává. A nemzeti jelképeknek a szuverenitás gondolatát
      őrző  és fenntartó ereje volt az önálló állami lét elvesztése
      vagy korlátozása idején is.

      A  nemzeti  jelképeknek  tehát kettős jelentéstartalmuk  van:
      egyrészt   az   államiság,  az  állami   szuverenitás   külső
      megjelenítési  formáinak tekinthetők,  másrészt  a  nemzethez
      mint  közösséghez való tartozás kinyilvánításának az eszközei
      is.  E  szimbólumokat  a törvényben meghatározott  feltételek
      mellett  a közösség tagjai, természetes és jogi személyek  is
      széles körben használhatják és használják, kifejezve ezzel  a
      magyar nemzethez vagy a magyar államhoz – vagy mindkettőhöz –
      tartozással kapcsolatos meggyőződésüket.

      Az    Njtv.    kifejezetten   elismeri   a   nemzeti    érzés
      felségjelvények útján való kinyilvánításának lehetőségét és –
      a   jelképek  tekintélyének  megőrzése  mellett  –  megengedi
      magánszemély  részére a nemzethez való tartozás kifejezésére,
      illetve   eseti  jelleggel  a  különböző  nemzeti  ünnepeken,
      társadalmi rendezvényeken ezek használatát.

      3.  Az  Alkotmányban  szabályozott  felségjelvények  szorosan
      kapcsolódnak az 1989-1990-es alkotmányos rendszerváltozáshoz,
      az  alkotmányos  demokrácia megteremtéséhez.  A  Himnuszt  az
      1989.  évi XXXI. törvény, a zászlót az 1990. évi XL. törvény,
      a  címert  az  1990. évi XLIV. törvény iktatta  az  Alkotmány
      szövegébe.  A  Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról
      szóló 1990. évi XLIV. törvény indokolása szerint “indokoltnak
      látszik,  hogy  –  tekintettel  az  állami  szimbólumok  nagy
      jelentőségére és érzelmi színezetére – a címerről  alkotmányi
      rendelkezés   szóljon.”   E   nagy   jelentőségű   alkotmányi
      szabályozási  tárgykör  és  a mögötte  meglévő  –  a  törvény
      indokolásában is szereplő – történelmi konszenzus a  fokozott
      jogi  védelem  alkotmányos igényét  támasztja  alá,  amelynek
      révén az alkotmányozó hatalom ezáltal kívánta “helyreállítani
      azt   a   rendet,   amely   szervesen  illeszkedik   szuverén
      államiságunk történelmi folyamatainak sorába.”

      Az Alkotmány szövegébe került nemzeti szimbólumok jelentősége
      az   ország   közelmúltbeli  történelmére  –  a  totalitárius
      államberendezkedésből   a  demokratikus   társadalomba   való
      átmenetre   –   tekintettel   felértékelődött,    aminek    e
      szimbólumokat sértő egyes magatartások büntetőjogi védelme is
      nyomatékot  ad. A magyar törvényhozónak a Btk. 269/A.  §-ában
      kifejeződő   álláspontját   e   történelmi   körülmények   is
      indokolták.

      A   jelen   ügyben  a  történelmi  sajátosság   megítéléséhez
      hozzátartozik,  hogy 1948-tól az alkotmányos rendszerváltásig
      az  állami  függetlenség  és a nemzeti  szimbólumok  szorosan
      összefüggtek. A független magyar államhoz tartozás, a nemzeti
      érzés  háttérbe szorult az internacionalizmussal  szemben,  a
      címert  megváltoztatták, a nemzeti ünnepen  rendszeresen  sor
      került   letartóztatásokra  és  ilyenkor  a  nemzeti   jelkép
      használata is politikai gyanút keltett.

      A nemzeti jelképek alkotmányos jelentőségét, ezen alkotmányos
      értékek  fokozott  és különleges védelmét  támasztja  alá  és
      teszi  nyilvánvalóvá  az  Alkotmány 76.  §  (3)  bekezdésében
      foglalt  rendelkezés,  amely a Magyar Köztársaság  címeréről,
      zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához
      az  országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát kívánja
      meg. Ilyen minősített törvényhozási többség csak az Alkotmány
      elfogadásához és módosításához szükséges. Az Országgyűlés  az
      Alkotmány  76.  §  (3)  bekezdésének végrehajtására  1995-ben
      megalkotta az Njtv.-t.

      Az   Abh.   a   véleménynyilvánítás   szabadsága   védelmében
      semmisítette meg a Btk. 169. §-ának (2) bekezdését,  amely  a
      magyar  nemzetet, nemzetiséget, népet, felekezetet vagy  fajt
      sértő  véleménynyilvánítás büntetését rendelte  el.  Ennek  a
      határozatnak  az  ismeretében hozta meg  az  Országgyűlés  az
      1993. évi XVII. törvényt, amelynek 55. §-a iktatta be a Btk.-
      ba  269/A.  §-ként a támadott, a nemzeti jelkép megsértéséről
      szóló rendelkezést. Ennél a büntetőjogi szabálynál már nem  a
      nemzetről, nemzetiségről, népről, felekezetről, fajról  szóló
      vélemény  kifejtéséről van szó, hanem a  függetlenségét  csak
      rövid ideje megélő ország jelképeiről.

      4.   A  demokráciáknak  csak  egyik  lényeges  kritériuma   a
      vélemények pluralizmusa. A demokráciákra jellemző  az  ország
      egységét megjelenítő intézmények és szimbólumok léte, amelyek
      –  bár  nem  kritizálhatatlanok –  bizonyos  vonatkozásaikban
      kívül    vannak   a   vélemények   alkotmányjogilag   védendő
      pluralizmusán.

      Ez az elv jelenik meg a nemzet egységét kifejező köztársasági
      elnök  esetében,  akinek  személye  az  Alkotmány  értelmében
      sérthetetlen,  és akinek büntetőjogi védelmét  külön  törvény
      biztosítja.  Alkotmány  29.  §  (1)  bekezdés,  31/A.  §  (1)
      bekezdés  Az  Alkotmánybíróság  a  48/1991.  (IX.   26.)   AB
      határozatában     az    Alkotmány    fenti     tételeit     a
      véleménynyilvánítás  szabadsága  viszonylatában  megszorítóan
      értelmezte, ám a történelmi analógiákra figyelve nem zárta ki
      a  köztársasági  elnök  fokozottabb büntetőjogi  védelmét.  E
      határozatában   az   Alkotmánybíróság   megállapította:   “Az
      Alkotmány   29.  §-ának  az  a  kitétele,  mely   szerint   a
      köztársasági  elnök  “kifejezi a nemzet egységét”,  az  adott
      összefüggésben  sokkal inkább a köztársasági  elnöki  funkció
      pártatlanságát fejezi ki, mintsem azt, hogy az  elnök  elleni
      támadás   egy   nemzeti  jelkép  (zászló,   címer,   himnusz)
      megsértésével  esne  egy tekintet alá. A becsület  védelmének
      speciális szabályozásakor a törvényhozó egyaránt mérlegelheti
      azt,  hogy  szigorúbb szankciókat alkalmaz, vagy  pedig  hogy
      inkább   a  közhivatalt  és  tisztségeket  betöltők  hivatali
      tevékenysége    szabad   bírálatának    biztosít    szélesebb
      lehetőséget.” (ABH 1991. 217., 238.)

      Az  Alkotmány XIV. fejezetében felsorolt nemzeti  jelképek  –
      amelyek    alkotmányos    intézményként    sem    tekinthetők
      közszereplőnek – a ciklusidőhöz kötött államfőhöz képest  még
      inkább  az  ország külső és belső integritásának  alkotmányos
      szimbólumai,   éppen   ezért   alkotmányos   érvek    szólnak
      büntetőjogi   védelmük   mellett.  A  nemzeti   szuverenitást
      kifejező  és  megjelenítő  intézmények  fokozott  közjogi  és
      büntetőjogi védelme az európai jogi kultúrákban alkotmányosan
      elfogadott, s ez a véleménynyilvánítás szabadságának indokolt
      korlátja is egyben.

      5.    A    törvényhozó   a   nemzeti   jelkép   megsértésének
      bűncselekményét    a    közrend   elleni    bűncselekményeket
      meghatározó  XVI.  fejezet II. címében, a köznyugalom  elleni
      bűncselekmények között, közvetlenül a közösség elleni izgatás
      bűncselekményét követően helyezte el.

      A  vitatott  bűncselekmény – Btk.-beli szerkezeti elhelyezése
      alapján  –  általános  jogi tárgyát  közvetetten  a  közrend,
      közelebbről  a  köznyugalom képezi.  A  közvetlen  elkövetési
      tárgya  pedig  a  Magyar  Köztársaság himnusza,  zászlaja  és
      címere.
      A  vizsgált  bűncselekmény elkövetési magatartása  hasonló  a
      közösség   elleni   izgatásnak  az  Abh.-val   megsemmisített
      gyalázkodás  alakzatához.  Az  elkövetési  magatartás:   nagy
      nyilvánosság  előtt  szóban és tettben  megnyilvánuló  sértő,
      vagy  lealacsonyító kifejezések használata,  vagy  más  ilyen
      cselekmények elkövetése.

      A  két  bűncselekmény közötti lényeges eltérés  az  elkövetés
      tárgyában található. Amíg az Alkotmánybíróság által az  Abh.-
      ban megsemmisített 269. § (2) bekezdésében közvetlenül védett
      jogi  tárgy:  a  magyar  nemzet,  valamely  nemzetiség,  nép,
      felekezet   vagy  faj  volt,  addig  a  Btk.  most   vizsgált
      rendelkezése  által közvetlenül védett jogi  tárgy  a  Magyar
      Köztársaságnak   az   Alkotmányban   meghatározott    nemzeti
      jelképei.  A  véleménynyilvánítás  alkotmányos  korlátja,   a
      fokozott  büntetőjogi védelem szempontjából tehát  alapvetően
      más jogi tárgyról van szó.

      A      véleménynyilvánítás     szabadságának      büntetőjogi
      korlátozásakor   az   arányosság   kérdésének   megítélésénél
      egyrészt   vizsgálni  kell  azt,  hogy  más   jogi   eszközök
      alkalmazására  lehet-e  számítani,  másrészt   más   eszközök
      hiányában  is  tisztázandó, nem túl  súlyos-e  a  büntetőjogi
      következmény.  Az  Abh.-ban  más jogi  eszközként  számításba
      vehetőnek  tekintett  kártérítés széles  körben,  visszatartó
      hatással  való  alkalmazására  a  jelen  esetben  nem   lehet
      gondolni.   A   büntetőjogi  szabállyal  történő  korlátozást
      vizsgálva a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat azt fejtette  ki,
      hogy   a   véleménynyilvánítás  szabadsága  csak  a  bírálat,
      jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában (ABH
      1994.  219.  231.). A nemzeti jelképek megsértése esetén  nem
      ilyen  magatartásról  van  szó. Más  számításba  vehető  jogi
      eszköz   hiányában  a  büntetőjogi  szabály  alkalmazása   (a
      büntetőjog rendszeréhez viszonyítva enyhe szankció  kilátásba
      helyezésével) nem tekinthető aránytalannak.

      A  21/1996.  (V.  17.)  AB határozatban foglaltak  szerint  a
      bűncselekmények meghatározása és szankcionálása  törvényhozói
      kompetencia,  amely felett kivételes esetekben  érvényesülhet
      csak  alkotmánybírósági  kontroll. (ABH  1996.  74.  82.)  Az
      Országgyűlés  mérlegelési  jogkörébe  tartozik  tehát   annak
      eldöntése,   hogy   a  nemzeti  jelképek   számára   önállóan
      nevesített büntetőjogi védelmet intézményesít-e, avagy  beéri
      a Btk. 271. §-ában meghatározott büntetőjogi felelősségnek az
      említett elkövetési magatartásra való alkalmazásával.

      Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzeti  jelképeket
      illető  negatív tartalmú vélemények, a jelképek  történetére,
      értékére, közjogi jelentőségére vonatkozó tudományos nézetek,
      művészi kifejezések, illetőleg kritikák hangoztatása, esetleg
      megváltoztatásukat   vagy   eltörlésüket   célzó   javaslatok
      kifejezésre  juttatása, értelemszerűen nem eshet  büntetőjogi
      szankcionálás   alá,   hanem  része   a   véleménynyilvánítás
      alkotmányos szabadságának.

      7.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem megalapozott
      az  indítványozónak az a megállapítása sem, miszerint a  Btk.
      vizsgált szabálya diszkriminatív. A Btk. e rendelkezése  csak
      az  Alkotmány  által meghatározott és általa  védett  nemzeti
      jelképeket  részesíti büntetőjogi védelemben.  A  törvényhozó
      mérlegelési   jogkörébe  tartozik,   hogy   az   Alkotmányban
      meghatározott  nemzeti  jelképeken  kívül  esetleg   külföldi
      államok   nemzeti  szimbólumait  is  büntetőjogi   védelemben
      részesíti-e.

      Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a
      Btk.  269/A.  §-a  nem alkotmányellenes, összhangban  van  az
      alkotmányos       büntetőjoggal      szemben       támasztott
      követelményekkel, ezért az indítványokat a rendelkező részben
      foglaltak szerint elutasította.

      Az  Alkotmánybíróság e határozata tárgyának jelentőségére  és
      közérdekűségére  figyelemmel  indokoltnak  tartotta  annak  a
      Magyar Közlönyben való közzétételét.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
          Dr. Bagi István                         Dr. Bihari Mihály
          alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                     
          Dr. Czúcz Ottó                            Dr. Erdei Árpád
          alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                     
          Dr. Harmathy Attila                      Dr. Holló András
          alkotmánybíró                               alkotmánybíró
                                     
          Dr. Kiss László                      Dr. Kukorelli István
          alkotmánybíró                        előadó alkotmánybíró
                                     
          Dr. Strausz János      Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
          előadó alkotmánybíró                        alkotmánybíró
        Dr. Erdei Árpád alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        Egyetértek  azzal, hogy az Alkotmánybíróság a Btk.  269/A.  §
        alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
        irányuló     indítványokat    elutasította.    A    határozat
        indokolásának  azon  megállapítása azonban,  hogy  a  nemzeti
        jelképeknek  kettős jelentéstartalmuk van, mert  egyrészt  az
        allamiság,   az   állami  szuverenitás  külső   megjelenítési
        formáinak  tekinthetők,  másrészt  pedig  a  nemzethez,  mint
        közösséghez  való  tartozás  kinyilvánításának  eszközei  is,
        bizonyos,   az   indokolásban  nem  érintett  következtetések
        levonását is megengedi, s ugyanakkor meg is kívánja.

        A  Btk.  269/A.  §-ában megfogalmazott törvényi  tényállás  a
        véleménynyilvánítás  szabadságát  korlátozza   a   büntetőjog
        eszközeivel. A határozat indokolása részletesen ismerteti  az
        Alkotmánybíróság   a   30/1992   (V.   26.)   AB   határozata
        indokolásában   az   alapjog   korlátozásának   feltételeiről
        kifejtetteteket. Ugyancsak idézi az ugyanott, kifejezetten  a
        véleménynyilvánítási szabadság korlátozásáról írtakat.

        Elfogadva  is  a  mostani határozatnak azt a  megállapítását,
        hogy  a  jelen  ügyben  a véleménynyilvánítás  szabadsága  az
        Alkotmányra   közvetlenül   visszavezethető   más    normatív
        alkotmányos  értékekkel  ütközik  s  különbözik   a   konkrét
        büntetőjogi  norma  szerkezete is a korábbi alkotmánybírósági
        vizsgálat  alapjául szolgáló normákétól  (IV.  2.),  rá  kell
        mutatni   arra,  hogy  a  Btk.  269/A.  §-ában  meghatározott
        tényállás  alkotmányossága nem csupán e megállapításra  és  a
        hozzá  fűzött okfejtésre tekintettel mondható ki, hanem azért
        is,   mert  a  véleménynyilvánítási  szabadságot  a  közösség
        méltóságának védelme érdekében korlátozza.

        A  30/1992.  (V.  26.)  AB határozatban  az  Alkotmánybíróság
        kimondta,    hogy    a   véleménynyilvánítás    szabadságának
        kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között  s  a
        szabad  véleménynyilvánításhoz  való  jognak  valójában  igen
        kevés  joggal szemben kell csak engednie. Kimondotta  azonban
        azt is, hogy az emberi méltóság – amelyhez az Alkotmány 54. §
        (1) bekezdése szerint minden embernek vele született joga van
        –   a   véleménynyilvánítási  szabadság  korlátja  lehet,   s
        ugyancsak  ilyen  korlát lehet a közösségek méltósága  is.  A
        büntetőjog   eszközeinek  az  emberi  méltóság  illetőleg   a
        közösség   méltósága  védelmére  történő  igénybevételét   az
        Alkotmánybíróság megengedhetőnek tekintette. (ABH 1992. 167.,
        174., 181.)

        A   Btk.   269/A.  §-a  az  Alkotmány  75.  és   76.   §-ában
        meghatározott nemzeti jelképek megsértését tilalmazza.  Ez  a
        tilalom  büntetőjogi  értelemben a  nemzeti  jelképek  kettős
        jelentésére  tekintet nélkül áll fenn;  a  Btk.  rendelkezése
        önmagában a kettős jelentéstartalmat nem teszi nyilvánvalóvá.
        A  kettős tartalom az alkotmányi rendelkezések elemzése során
        tárható fel, de már a jelképeket megállapító XIV. Fejezet  “A
        Magyar  Köztársaság  fővárosa és nemzeti  jelképei”  címe  is
        világosan jelzi azok egyszerre állami és nemzeti jellegét.  A
        Btk.  269/A.  § alkotmányosságának megítéléséhez azonban  más
        tényezők  mellett  éppen a kettős jelentéstartalom  feltárása
        szolgálhat alapul.

        A  határozat utal arra, hogy a nemzeti jelképek használatával
        a közösség tagjai kifejezhetik a magyar nemzethez, vagy pedig
        a  magyar  államhoz  vagy  éppen  mindkettőhöz  tartozásukkal
        kapcsolatos  meggyőződésüket. Valóban, a nemzethez  illetőleg
        az  állam polgárainak körébe tartozás nem szükségképpen  esik
        egybe:  vannak,  akik a magyar nemzethez tartozónak  tekintik
        magukat, miközben más államnak a polgárai, s ugyanúgy  vannak
        nem a magyar nemzethez tartozó magyar állampolgárok. Ezen  az
        alapon   legalább   két  közösséget  lehet  megkülönböztetni,
        mégpedig  a magyar nemzethez tartozók közösségét és a  magyar
        állam  polgárainak közösségét. Az is természetes, hogy e  két
        közösség  nagyrészt  egybe esik: a magyar nemzethez  tartozók
        jórészt  egyben a Magyar Köztársaság polgárai is, s a  magyar
        Köztársaság polgárai jórészt magyar nemzetiségűek.

        Az  a  tény,  hogy  a történelem folyamán  a  magyar  nemzeti
        jelképek  egyben  a  magyar  állami szuverenitást  úgyszintén
        kifejező jelképekké is váltak, magyarázza, hogy a nem  magyar
        nemzetiségű  magyar állampolgárok ugyancsak  sajátjukként  és
        saját  közösségüket  kifejező jelképként  kezelhetik  azokat.
        Számukra  a  jelképnek,  ha nem a nemzeti,  akkor  az  állami
        jellege  a  meghatározó. A Magyar Köztársaság magyar  és  nem
        magyar  nemzetiségű polgárai így egyformán tarthatnak  igényt
        arra,  hogy az Alkotmányban megállapított jelképeket mindenki
        tiszteletben tartsa. A jelképek szempontjából a közösséget az
        állam  polgárainak  közösségét  az  államhoz  való  viszonyuk
        határozza   meg  (nemzetiségtől  függetlenül),  s   ennek   a
        közösségnek  a  méltósága  is  lehet  a  véleménynyilvánítási
        szabadság korlátja.
        A  határozat  indokolásában a közösség  méltóságának  a  Btk.
        269/A.  §  alkotmányossága megítélése  szempontjából  nagyobb
        jelentőséget   kellett   volna   tulajdonítani.   Ezáltal   a
        véleménynyilvánítási  szabadság  korlátairól  a  30/1992.  AB
        határozatban  kifejtettek érvényének változatlan  fenntartása
        megfelelő hangsúlyt kapott volna.

        Budapest, 2000. május 8.

                                                      Dr. Erdei Árpád
                                                        alkotmánybíró
                                                                     
        Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolás

             1.  A  Btk.  269/A.  §-ának az  indítványokban  támadott
        rendelkezése   olyan   magatartásra   vonatkozik,   amely   a
        véleménynyilvánítás   egy  sajátos  esetét   jelenti.   Annak
        következtében az ebben a szabályban meghatározott  magatartás
        bűncselekmény,  a  véleménynyilvánítás  szabadsága  ebben   a
        tekintetben  korlátozottá  vált  és  a  korlátot  büntetőjogi
        szabály tartalmazza.

             2.  Az  Alkotmány az alapvető jogok között, a 61.  §-ban
        kimondja,  hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánításra.
        A 8. § (1) bekezdése szerint pedig az ember alapvető jogainak
        védelme  az állam elsőrendű kötelessége, és ennek megfelelően
        a  8.  § (2) bekezdése szerint  az alapvető jogokra vonatkozó
        szabályokat  törvény állapítja meg, az alapvető jog  lényeges
        tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja.
               Az    Alkotmánybíróság    a    támadott    rendelkezés
        alkotmányosságának  megítélésénél alapul  vette  az  Egyesült
        Nemzetek  Szervezetének  Közgyűlésén 1966-ban  elfogadott  és
        Magyarországon  az  1976.  évi  8.  törvényerejű  rendelettel
        kihirdetett  Polgári  és Politikai Jogok Egyezségokmányát  (a
        későbbiekben:  Egyezségokmány),  továbbá  az  Európa   Tanács
        tagjai  által 1950-ben elfogadott és Magyarországon az  1993.
        évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi Jogok és Alapvető
        Szabadságok  Védelméről  szóló  Egyezményt  (a  továbbiakban:
        Egyezmény),   valamint  az  Európai   Emberi   Jogi   Bíróság
        gyakorlatát.  Az Egyezségokmány és az Egyezmény  meghatározta
        azt,  hogy mennyiben korlátozhatók az emberi jogok,  a  bírói
        gyakorlat pedig értelmezte a vonatkozó szabályokat. Az emberi
        jogok  korlátozásáról  több határozatban  állást  foglalt  az
        Alkotmánybíróság is.

             3.  Az  Európai  Emberi  Jogi Bíróság  gyakorlatában  az
        emberi jogok korlátozásánál követelmény az, hogy a korlátozás
        törvényen  alapuljon. Ez a követelmény nem  merül  ki  abban,
        hogy  a  korlátozó szabály formailag törvényben  fogalmazódik
        meg, hanem kiterjed a tartalomra is, és ebben a vonatkozásban
        azt    jelenti,   hogy   a   korlátot   meghatározó   szabály
        megfogalmazása  lehetővé teszi az állampolgár  számára  annak
        ha  szükséges  jogi  tanácsadó  segítségével  történő   előre
        látását,  milyen  következményekkel  járhat  magatartása.  (A
        Bíróság  által  alkalmazott követelményeknek a megfogalmazása
        megtalálható   a   közelmúltban  a  Bírósági   Határozatokban
        közzétett   Rekvényi  kontra  Magyarország,  25390/94   számú
        ügyben, Bírósági Határozatok 1999/12. 954. oldalon.)
              A   Btk.  támadott  szabályát  a  büntető  jogszabályok
        módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény határozta meg  és
        iktatta  be a Btk-ba 269/A. §-ként. A jelen ügyben a  szabály
        érthetősége,  pontossága  megfelel  a  Bíróság  gyakorlatában
        kialakult  elveknek.  A  korlátozás törvényen  alapuló  volta
        tehát megállapítható.

             4.  Az  Európai  Emberi  Jogi Bíróság  az  emberi  jogok
        korlátozásánál   azt  is  vizsgálandónak   tartja,   hogy   a
        korlátozásnak az Egyezményben elismert célja volt-e.  A  Btk.
        269/A.  §-ának  tartalmából és elhelyezéséből az  állapítható
        meg,  hogy  a  szabály  célja  a magyar  állam  függetlensége
        jelképeinek    és   ezzel   összefüggésben    az    Egyezmény
        szóhasználata  szerint   mások  jogainak  védelme  volt.   Az
        Egyezmény  10.  cikkének 2. bekezdése szerint mások  jogainak
        védelme    céljából    a    véleménynyilvánítás    szabadsága
        korlátozható.
              Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  az  utóbbi  években
        ismételten elismert célnak minősítette a véleménynyilvánítási
        szabadságnak    olyan    törvényi   korlátozását,    amelynek
        meghozatalával  vallási meggyőződés, vallási  érzés  védelmét
        kívánták   biztosítani   a   sértő,   megbotránkozást   keltő
        magatartással  szemben.  A  Bíróság  ezt  a  korlátozást   az
        Egyezmény   9.   cikke   1.  bekezdése  szerinti   gondolat-,
        lelkiismeret-,   vallásszabadság,  illetve   10.   cikke   2.
        bekezdésében  megfogalmazott "mások jogai  védelme"  céljából
        történő korlátozásként értékelte (Otto-Preminger-Institut  v.
        Austria  ítélet 1994. szeptember 20, Series A no.  295-A,  p.
        14, § 48; Wingrove v. the United Kingdom ítélet 1996. október
        22, no. 19/1995/525/611, § 48).

             5.  A véleménynyilvánítás büntetőjogi szabállyal történő
        korlátozása tekintetében alaptételeket megfogalmazó  30/1992.
        (V.  26.) AB határozat az Alkotmány alapján kifejtette,  hogy
        nem    alkotmányellenes   az   alapjog   törvénnyel   történő
        korlátozása,  ha  másik alapjog védelme  vagy  érvényesülése,
        illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem  érhető
        el  és a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest  nem
        aránytalan.  A határozat azt is kimondta, hogy  a  közösségek
        méltóságának   védelme   a  véleménynyilvánítás   alkotmányos
        korlátja lehet (ABH 1992. 167, 171, 181). Az Alkotmánybíróság
        az  Európai  Emberi Jogi Bíróság gyakorlatát  is  elemezte  a
        36/1994.  (VI.  24.) AB határozatában és erre is  figyelemmel
        hangsúlyozta,  hogy  alapjog  korlátozásának  alkotmányossága
        akkor  ismerhető  el,  ha  a  korlátozás  más  alapjog   vagy
        szabadság   védelme  vagy  egyéb  alkotmányos  cél  érdekében
        szükséges    és   a   korlátozás   megfelel   az   arányosság
        követelményének (ABH 1994, 219, 222, 224-225.).
             Az  Alkotmánybíróság a 31/1994. (IV. 2.) AB határozatban
        a Magyar Köztársaság címerének és az állami felségjogra utaló
        egyes  elnevezések  használata tárgyában a  címer  különleges
        szerepét juttatta kifejezésre amikor kimondta, hogy a  címert
        csak  a  közhatalmi  szervek használhatják  (ABH  1994.  168,
        171.).   A   köztársasági   elnök   személyének   büntetőjogi
        védelmével  kapcsolatban  pedig  a  48/1991.  (IX.  26.)   AB
        határozat azt fejezi ki, hogy az egyébként az Alkotmány 29. §-
        a  szerint  a  nemzet  egységét kifejező  személy  védelménél
        nagyobb  jelentőséget  tulajdonít a nemzeti  jelkép  (zászló,
        címer,  himnusz) megsértésével szemben való fellépésnek  (ABH
        1991. 217, 238.).

             6.  Az  Európai Emberi Jogi Bíróság fentiekben megjelölt
        határozatai a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására
        a  mások  jogainak védelmét a vallási meggyőződéssel, vallási
        érzéssel kapcsolatban ismerte el törvényes célként. A vallási
        érzéshez hasonló az embereknek az az érzése, amely a valamely
        országhoz,  hazához tartozásban fejeződik ki. Ezt  az  érzést
        sérti   meg  az  állam  jelképeit  sértő  vagy  lealacsonyító
        kifejezések    használata   vagy   más   ilyen   cselekmények
        elkövetése.     Az     ilyen     cselekményekkel      történő
        véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása  mind a formai,
        mind  a  tartalmi  szempontokat figyelembe véve   megfelel  a
        Bíróság   gyakorlatában  kialakult   feltételeknek,   és   az
        Alkotmánybíróság gyakorlatával sem ellentétes az, hogy  mások
        jogai   védelme   érdekében  törvény  a   véleménynyilvánítás
        szabadságát  korlátozza,  valamint  az  sem,  hogy  a  Magyar
        Köztársaság jelképeinek különleges védelme legyen.

             7.  Az  Egyezmény  10. cikkének 2. bekezdése  az  emberi
        jogok  korlátozásának  feltételeként állapítja  meg,  hogy  a
        felsorolt   jogok   vagy   érdekek  védelme   a   korlátozást
        demokratikus  társadalomban  szükségessé  tegye.   A   magyar
        Alkotmánybíróság   gyakorlata   az   alapjog   korlátozásának
        lehetőségét  akkor  ismeri el, ha más  alapjog  védelme  vagy
        érvényesülése,  illetve  egyéb  alkotmányos   érték   védelme
        másként  nem érhető el és a korlátozás arányos 36/1994.  (VI.
        24.) AB határozat, ABH 1994. 219, 222..
             Mind  az Egyezségokmány 19. cikkének 3. bekezdése,  mind
        az  Egyezmény  10.  cikkének 2. bekezdése  kimondja,  hogy  a
        véleménynyilvánítási  jog  gyakorlása  kötelezettségekkel  és
        felelősséggel  jár.  Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság   már
        hivatkozott  mindkét  ítélete  a véleménynyilvánítással  járó
        kötelezettséggel  és  felelősséggel összefüggésben  vizsgálja
        azt,  hogy  mennyiben  támadó jellegű a  vélemény.  Az  egyes
        országok  sajátosságainak megfelelően látja megállapíthatónak
        mindkét    ítélet   azt,   hogy   a   korlátozás   társadalmi
        szükségessége az Egyezményben elismert cél érdekében fennáll-
        e  és  arányos-e  (Otto-Preminger-Institut v. Austria  ítélet
        1994.  szeptember 20, Series A no. 295-A, p. 15,  §  49,  50;
        Wingrove v. the United Kingdom ítélet 1996. október  22,  no.
        19/1995/525/611,   §   52,   53,   57-58.).   A    korlátozás
        szükségességének   társadalmi  okait  a   magyar   történelmi
        sajátosságokra  tekintettel bírálta el a Bíróság  a  Rekvényi
        kontra  Magyarország ügyben is (Bírósági Határozatok 1999/12.
        956. oldal).
              A   rendszerváltást  megelőző  negyven  év   alatt   az
        internacionalizmussal   szemben   háttérbe   szorították   az
        országhoz  tartozás  érzését, az ezzel az  érzéssel  szorosan
        összekapcsolódó szimbólumok szerepét csökkentették, a  címert
        megváltoztatták,  a nemzeti ünnepen rendszeresen  sor  került
        rendőri  intézkedésekre és ilyenkor a zászló  alkalmazása,  a
        kokárda    viselése   is   politikai   gyanút   keltett.    A
        rendszerváltást  követően megerősödött az országhoz  tartozás
        érzése   és  ezzel  összefüggésben  az  állam  függetlenségét
        kifejező  jelképek  tisztelete.  Az  Alkotmánynak  a  nemzeti
        jelképekről  szóló rendelkezései 1989-ben,  illetve  1990-ben
        kerültek megfogalmazásra. Ezen az alapon érthető az Alkotmány
        76.  §-a (3) bekezdésének az a rendelkezése is, amely szerint
        a  címerről, a zászlóról és azok használatáról szóló  törvény
        elfogadásához   az  országgyűlési  képviselők   kétharmadának
        szavazata szükséges.

             8.  Az összehasonlító vizsgálat azt mutatja, hogy számos
        európai  országban  van olyan büntetőjogi szabály,  amely  az
        adott      állam      felségjelvényei     tekintetében      a
        véleménynyilvánítás   szabadságát  korlátozza.   Ezekben   az
        országokban   tehát  úgy  ítélik  meg,  hogy  a  demokratikus
        államban   szükséges   a  független  állam   jelképét   sértő
        véleménynyilvánítás  megakadályozása, az  ehhez  az  államhoz
        való  tartozás  érzését  valló  személyekben  megbotránkozást
        keltő   magatartással   szemben  való   fellépés.   A   német
        Alkotmánybíróság  egyik ítélete szerint  a  Német  Szövetségi
        Köztársaság   érdeke,  hogy  állampolgárai  azonosuljanak   a
        zászló,  mint jelkép által kifejezett értékekkel és  ezért  a
        zászló   megsértésére   vonatkozó  büntetőjogi   rendelkezést
        alkotmányosnak  tekintette /BVerfGE  81,  278,  294  (1990)/.
        Fokozottan  jelentkezhet  ilyen  igény  a  magyar  történelmi
        sajátosságokra tekintettel, ahol a nemzeti jelkép  megsértése
        bizonyos esetekben még megfélemlítő hatást is kiválthat.
             Nem  áll  ellentétben az elmondottakkal a  30/1992.  (V.
        26.)  AB  határozat,  amely  a  Btk-nak  a  magyar  nemzetet,
        nemzetiséget,    népet,   felekezetet   vagy    fajt    sértő
        véleménynyilvánítás   büntetéséről   rendelkező   269.   §-át
        alkotmányellenessé  nyilvánította és  megsemmisítette.  Ez  a
        határozat   annak   ellenére,  hogy   a   véleménynyilvánítás
        szabadságának    általános   elveiről   is   megállapításokat
        tartalmazott,  az  állami  és a helyi  önkormányzati  szervek
        tevékenységének    nyilvános   bírálhatóságáról,    a    nagy
        nyilvánosság előtt történő véleménynyilvánításról  szólt,  ez
        pedig     a     határozat    szerint     "gyakorlatilag     a
        sajtónyilvánosságot  jelenti",  a  határozat  elsődlegesen  a
        sajtószabadságot  védi  (ABH 1992, 167,  180.).  A  határozat
        meghozatala  után, 1993-ban megalkotott törvénnyel  a  Btk-ba
        269/A. § számmal felvett rendelkezés a megsemmisített 269. §-
        ban    meghatározottól    eltérő   természetű    cselekményre
        vonatkozik,  amelynél  "nagyszámú  egyéni  jog  megsértésének
        veszélye"  áll  fenn,  ezzel szemben  pedig  a  határozat  is
        szükségesnek  látta  a  védelmet (ABH 1992.  167,  179.).  Az
        Alkotmánybíróság  gyakorlatában  az  emberi   méltóság   joga
        általános   személyiségi  jognak  minősül,   amelynek   külön
        nevesített  esete  a  vallásszabadsághoz és  a  lelkiismereti
        szabadsághoz  való  jog 4/1993. (II. 12.) AB  határozat,  ABH
        1993,  48, 51.. Az országhoz való tartozás érzése nem jelenik
        meg    ugyan   nevesített   jogként,   ennek   ellenére     a
        vallásszabadsághoz, a lelkiismereti szabadsághoz való  joghoz
        hasonlóan   ez  is része az emberi méltósághoz  való  jognak,
        mint általános személyiségi jognak. Ennek a jognak a sérelmét
        hárítja el a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása.

              9.   A  véleménynyilvánítás  szabadságának  büntetőjogi
        szabállyal   való  korlátozásánál  az  arányosság  kérdésének
        megítélésénél  egyrészt vizsgálni kell  azt,  hogy  más  jogi
        eszközök  alkalmazására  lehet-e  számítani,  másrészt  egyéb
        eszközök  hiányában  is  tisztázandó,  nem  túl  súlyos-e   a
        büntetőjogi következmény. A 30/1992. (V. 30.) AB határozatban
        más jogi eszközként számításba vehetőnek tekintett kártérítés
        széles  körben,  visszatartó hatással  való  alkalmazására  a
        jelen  esetben  nem lehet gondolni. A büntetőjogi  szabállyal
        történő  korlátozást  vizsgálva  a  36/1994.  (VI.  24.)   AB
        határozat   azt   fejtette  ki,  hogy  a  véleménynyilvánítás
        szabadsága  csak  a  bírálat,  jellemzés,  nézet  és  kritika
        szabadságát foglalja magában (ABH 1994. 219, 231.). A nemzeti
        jelképek  megsértése esetén nem ilyen magatartásról van  szó.
        Más  számításba  vehető jogi eszköz hiányában  a  büntetőjogi
        szabály  alkalmazása  (a büntetőjog rendszeréhez  viszonyítva
        enyhe   szankció   kilátásba  helyezésével)  nem   tekinthető
        aránytalannak.
        Budapest, 2000. május 8.

                                                  Dr. Harmathy Attila
                                                        alkotmánybíró
                                                                     
        Dr. Kukorelli István alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        Az   Alkotmánybíróság  következetes  álláspontja  szerint   a
        véleménynyilvánítás  szabadságához  fűződő  alapjog   kiemelt
        alkotmányos  védelmet  élvez,  és  csak  különösen   indokolt
        esetben  korlátozható. A határozat is kiemeli a 30/1992.  (V.
        26.)  AB  határozatnak azt az alapvető megállapítását,  amely
        szerint   “a   szabad  véleménynyilvánításhoz   való   jognak
        valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie,  azaz
        a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell
        értelmezni.  A  vélemény szabadságával  szemben  mérlegelendő
        korlátozó  törvénynek nagyobb a súlya, ha  közvetlenül  másik
        alanyi  alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb,
        ha  ilyen  jogokat  csakis mögöttesen,  valamely  ’intézmény’
        közvetítésével  véd, s legkisebb, ha csupán  valamely  elvont
        érték  önmagában  a tárgya (pl. a köznyugalom).”  (ABH  1992.
        178.)
        Az  Alkotmánybíróság jelen ügyben arra az álláspontra jutott,
        hogy  az  Alkotmány 75-76. §-aiban alkotmányos értékké  emelt
        nemzeti jelképek védelme érdekében kivételesen korlátozható a
        véleménynyilvánítás szabadsága. Mivel a kifejezés szabadságát
        korlátozó törvényeket, így a Btk. 269/A. §-át is megszorítóan
        kell   értelmezni,  az  Alkotmánybíróság   –   elsősorban   a
        jogalkalmazás  számára  –  megfogalmazta,  hogy  “a   nemzeti
        jelképeket  illető  negatív tartalmú vélemények,  a  jelképek
        történetére,   értékére,   közjogi  jelentőségére   vonatkozó
        tudományos  nézetek, művészi kifejezések, illetőleg  kritikák
        hangoztatása,  esetleg megváltoztatásukat  vagy  eltörlésüket
        célzó  javaslatok  kifejezésre juttatása  értelemszerűen  nem
        eshet büntetőjogi szankcionálás alá”.

        Bár  ez  a megállapítás az indokolás részeként is irányadó  a
        bíróságok  számára, álláspontom szerint a Btk. 269/A.  §-ának
        alkalmazásával kapcsolatos alkotmányos követelményt helyesebb
        lett volna a határozat rendelkező részében megfogalmazni. Ezt
        a   megoldást  választotta  az  Alkotmánybíróság  például   a
        36/1994.  (VI. 24.) AB határozatban is, amikor a  közhatalmat
        gyakorlókkal  és  a politikusokkal szembeni véleményszabadság
        biztosítása   érdekében  a  rágalmazás  és  a  becsületsértés
        alkalmazási körét szűkebb keretek közé szorította. (ABH 1994.
        219.)
        A  nemzeti jelkép megsértése esetében különös jelentősége van
        annak,  hogy a cselekmény mennyiben veszélyes a társadalomra.
        A  társadalomra  veszélyesség  minden  bűncselekmény  fogalmi
        eleme  (Btk.  10.  §).  A bírói gyakorlat  egységes  abban  a
        tekintetben,   hogy  a  társadalomra  veszélyesség   egyrészt
        jogalkotói,  másrészt  jogalkalmazói  kategória.   Jogalkotói
        kategória  annyiban, hogy a törvényhozó a Btk. megalkotásánál
        azokat  az  emberi  magatartásokat nyilvánította  –  törvényi
        tényállásba  foglalás  útján – bűncselekménnyé,  amelyeket  a
        társadalomra     veszélyesnek     ítélt.     Ugyanakkor     a
        jogalkalmazóknak   minden   esetben   vizsgálniuk   kell   az
        elkövetett  cselekmény  konkrét társadalomra  veszélyességét,
        illetve  annak  mértékét. A bíróságok  ennek  eredményeképpen
        arra   a   következtetésre  is  juthatnak,  hogy  a  törvényi
        tényállást  kimerítő  cselekmény nem bűncselekmény,  mert  az
        elkövetéskor     teljesen    nélkülözte    a     társadalomra
        veszélyességét (BH 1994. 471.).

        A  jogalkotó  a  Btk.  269/A.  § megalkotásával  társadalomra
        veszélyesnek  minősítette azt, ha valaki  “nagy  nyilvánosság
        előtt  a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét
        sértő  vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más  ilyen
        cselekményt követ el”. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 61. §-
        ának    értelmezése   alapján   megfogalmazott    alkotmányos
        követelménnyel e tényállás alkalmazási körét szűkítette.  Nem
        minősíthető  ugyanis  társadalomra veszélyesnek  önmagában  a
        nemzeti  jelképeket  érintő negatív  vélemény  kifejezése,  a
        tudományos  bírálat, de még az olyan művészi  kifejezés  sem,
        amely  a  jelképeket meghökkentő módon értékeli  vagy  azokat
        sajátos  szemléltető eszközként használja. A szólásszabadság,
        a  művészi  kifejezés  szabadsága és  a  tudomány  szabadsága
        ennyiben  elsőbbséget  élvez a nemzeti  jelképek  büntetőjogi
        védelmével szemben.
        Az  Alkotmánybíróság azzal, hogy alkotmányosnak ítélte a Btk.
        269/A.  §-át,  nem  változtatta  meg  álláspontját  az  egyik
        legfontosabb    demokráciakritérium,   a    véleményszabadság
        kitüntetett  szerepéről. A testület joggyakorlata töretlennek
        tekinthető   a   közösség   elleni   izgatás   “gyalázkodási”
        tényállását alkotmánysértőnek minősítő 30/1992. (V.  26.)  AB
        határozattól az ugyancsak a közösség elleni izgatásról hozott
        12/1999.   (V.  21.)  AB  határozatig.  A  Btk.  269/A.   §-a
        különleges  megközelítést igényelt, mert a Magyar Köztársaság
        himnusza,  zászlaja és címere fokozott alkotmányos védelemben
        részesül.

        Budapest, 2000. május 8.

                                                 Dr. Kukorelli István
                                                        alkotmánybíró

        Dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolása
                                     
        Egyetértek    azzal,   hogy   a   Btk.   269/A.    §-a    nem
        alkotmányellenes,  a  határozat  indokolásával   kapcsolatban
        azonban az alábbiakat tartom szükségesnek kifejteni:

        1.  A  nemzeti jelkép megsértésének törvényi tényállása  több
        ponton  is hasonló, illetőleg azonos vonásokat mutat, mint  a
        Btk.-nak   az   Alkotmánybíróság   30/1992.   (V.   26.)   AB
        határozattal  megsemmisített 269.  §  (2)  bekezdése.  Azonos
        vonás,  hogy  mindkét  törvényi tényállás  nagy  nyilvánosság
        előtt  használt,  sértő vagy lealacsonyító  kifejezések  vagy
        ilyen  cselekmények tanúsítását szankcionálja. Hasonló vonás,
        hogy a cselekmények mindkét esetben a magyar nemzet méltósága
        ellen  (is)  irányulnak.  A  két tényállás  közötti  bizonyos
        különbség abban áll, hogy amíg a Btk. 269. § (2) bekezdése  a
        magyar   nemzetet  (továbbá  valamely  nemzetiséget,   népet,
        felekezetet, vagy fajt) védi a büntetőjog eszközeivel,  addig
        a  jelen  határozat tárgyát képező büntetőjogi rendelkezés  a
        Magyar  Köztársaság nemzeti jelképeivel szembeni  ugyanazokat
        az elkövetési magatartásokat nyilvánítja bűncselekménnyé.

        Az    Alkotmánybíróság   a   Btk.   269.    (2)    bekezdését
        alkotmányellenesnek  találta  és  megsemmisítette,  ugyanerre
        pedig  a  Btk. 269/A. § esetében nem lát okot,  ezért  a  két
        tényállás   között  csupán  árnyalatnyinak   tűnő   eltérésre
        tekintettel felmerülhet a kérdés: ennek az-e az oka, hogy  az
        Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozathoz képest a
        véleménynyilvánítási szabadság és a büntetőjog egymáshoz való
        viszonyára  vonatkozó  s  azóta is  következetesen  képviselt
        álláspontját most módosította, vagy pedig a tényállások végső
        hasonlósága  ellenére mégis olyan jelentős a különbség,  hogy
        az   az   első  esetben  alkotmányellenesség  megállapítására
        vezetett,  a  másodikban  viszont  nem.  Erre  a  kérdésre  a
        véleménynyilvánítási szabadság meghatározó alkotmányos értéke
        és  –  ahogyan az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában
        is  fogalmazott – kommunikációs anyajogi szerepe miatt nagyon
        világos és egyértelmű választ kell adni. Az indokolásból  ezt
        részben hiányolom.

        2.  A határozat által a Btk. 269. § (2) bekezdése és a 269/A.
        §-a eltérő megítélésének indokaként adott válasz kettős.

        Egyrészről  azzal  érvel, hogy a magyar  himnusz,  zászló  és
        címer,  tehát  a nemzeti jelképek magának az Alkotmánynak  az
        intézményei  azáltal,  hogy  az Alkotmány  75.  és  76.  §-ai
        határozzák   meg  azokat,  és  hogy  a  nemzeti   jelképekkel
        kapcsolatos   törvénykezéshez  az   Országgyűlés   minősített
        többsége  szükséges:  ezért a jelképek  magas  fokú  védelmet
        igényelnek,   s  többek  között  emiatt  nem   aránytalan   a
        büntetőjogi védelmük. Ezzel az érvvel – amelynek az indokolás
        elsődleges jelentőséget kölcsönöz – nem tudok egyetérteni.  A
        büntetőjogi védelem alkotmányszerűsége szempontjából annak  a
        mozzanatnak   nincsen   meghatározó   jelentősége,   hogy   a
        jelképeket  az  Alkotmány határozza meg  és  tartalmazza.  Ha
        mégis   ez  kapna  elsődleges  nyomatékot,  akkor  nem  lenne
        magyarázható,    hogy   az   Alkotmány   egészének,    minden
        rendelkezésének középpontjában álló magyar nemzetre sértő  és
        lealacsonyító   kifejezések,  cselekmények  büntetése   miért
        alkotmányellenes (ahogyan ezt a 30/1992. (V. 26) AB határozat
        kifejtette), és miért nem alkotmányellenes az ezt a  nemzetet
        jelképező szimbólumok megsértése – más szóval mi indokolja  a
        jelkép   erősebb  védelmét,  mint  azét  az  értékét,  melyet
        jelképez.

        Az  indokolásban lényegében megtalálhatók annak a megítélésem
        szerinti  elsődleges, legfontosabb indoknak  az  elemei,  ami
        igazolja a Btk. 269/A. §-a alkotmányszerűségét. Egyetértek az
        indokolás  IV.  3. pontjával, amely hivatkozik  a  történelmi
        körülményekre,  arra, hogy a sok évtizedes, a nemzeti  érzést
        az  internacionalizmus javára háttérbe  szorító  totalitárius
        berendezkedést  követően a nemzeti jelképekhez  való  viszony
        felértékelődött.  Az  indokolás  szerkezete  azonban  azt   a
        benyomást     kelti,    hogy    a    büntetőjogi     szankció
        alkotmányszerűségének elsődleges indoka az, hogy a jelképeket
        az Alkotmány jeleníti meg, s csak második, kisegítő indokként
        lehet   a   történelmi   körülményekre   hivatkozni.   Holott
        álláspontom  szerint  a  jelképek büntetőjogi  védelmének  az
        Alkotmánnyal   való  összeegyeztethetősége  szempontjából   a
        történelmi  átmenet viszonyainak van meghatározó  jelentősége
        és nem annak, hogy a jelképeket az Alkotmány határozza meg és
        tartalmazza  –  ez  utóbbi önmagában  aligha  lenne  elegendő
        hivatkozási  alap az indítvány elutasításához.  Összességében
        tehát   a   Btk.   269/A.   §-ának   az   Alkotmánnyal   való
        összeegyeztethetősége     indokolásában     a      történelmi
        körülményeknek  nagyobb  nyomatékot kellene  kapnia.  Ezt  az
        érvet  az  Emberi  Jogok  Európai  Bíróságának  esetjoga   is
        alátámasztja,      mely      szerint      a      totalitárius
        államberendezkedésből   a  demokratikus   társadalomba   való
        átmenet     időszakában     a    demokratikus     intézmények
        megszilárdulásáig, éppen a kialakulófélben lévő  demokratikus
        intézmények  védelmében  átmenetileg  helye  lehet   bizonyos
        emberi  jogok  és  szabadságok  korlátozásának  olyankor  is,
        amikor az egy töretlen demokratikus fejlődésen keresztül ment
        ország esetében indokolatlan volna.

        3.  Nem  értek  egyet azzal az érvvel sem,  amely  szerint  a
        nemzeti jelképek büntetőjogi védelmét az is indokolja, hogy a
        valamely  államhoz  tartozással  kapcsolatos  meggyőződés  és
        érzés  a  vallási  meggyőződéshez, érzéshez hasonló  védelmet
        érdemel.

             A  határozat indokolása ezzel kapcsolatban hivatkozik az
        Emberi Jogok Európai Bíróságának két ítéletére, melyben az  a
        véleménynyilvánítási   szabadság   jogszerű    korlátozásának
        tekintette  a  mások  vallásos  érzületét  sértő  kifejezések
        használata   miatti  büntetőjogi  szankció  alkalmazását.   A
        felhozott  példák nem találók. Az említett két  ítélet  abban
        foglalt  állást,  hogy  az egészen kiemelkedően,  szokatlanul
        durva   istenkáromlás  miatti  büntetőjogi   büntetés   mások
        vallásos  érzületének védelme érdekében  összeegyeztethető  a
        véleménynyilvánítási  szabadsággal.  Ezek  az  ítéletek   nem
        jelentenek  megfelelő  hivatkozási  alapot  olyan  elkövetési
        módozatok    szankcionálhatóságát    illetően    –     sértő,
        lealacsonyító  kifejezés használata,  vagy  ilyen  cselekmény
        elkövetése – melyeknek a törvény általi megfogalmazásából  az
        is  következik,  hogy  a  nem  tapintatlanul  goromba,  durva
        kifejezések is e törvényhely alá eshetnek.

        A  nemzeti  érzületnek  a  vallásos  érzülethez  hasonlítását
        továbbá  azért nem tudom helyesnek tekinteni,  mert  ebben  a
        tekintetben   a   társadalmi   megítélés   megoszolhat;   nem
        szerencsés,  ha  az  Alkotmánybíróság az egyéni  megítélések,
        ízlések világába tartozó kérdésekben foglal állást, különösen
        ha  ez  az  állásfoglalás  –  mint  a  jelen  esetben  –  nem
        elkerülhetetlenül szükséges az előtte lévő ügy eldöntéséhez.

        Végeredményben   tehát  a  Btk.  269/A.   §-át   azokkal   az
        indokolásbeli hangsúlyeltolódásokkal, melyeket itt  jeleztem,
        összeegyeztethetőnek   tartom  a  véleménynyilvánításnak   az
        Alkotmány   61.   §-a  által  biztosított  szabadságával.   E
        meggondolások   kihangsúlyozása  azért  is   lényeges,   hogy
        világossá    váljék:   az   Alkotmánybíróság   e    határozat
        meghozatalánál is változatlanul azokra a kritériumokra  épít,
        melyeket   korábbi   határozataiban   a   büntetőjog   és   a
        véleménynyilvánítási    szabadság    viszonya    tekintetében
        kidolgozott.  Ezért  is  értek mélyen egyet  az  indokolásnak
        azzal   a   tételével,  mely  szerint  “Az   Alkotmánybíróság
        megállapítja, hogy a nemzeti jelképeket érintő  akár  negatív
        vélemény   hangoztatása,   az   arra   vonatkozó   tudományos
        vizsgálat,  művészi kifejezés, illetőleg kritika, a  jelképek
        történetére,   értékére,  közjogi  jelentőségére   vonatkozó,
        esetleg  megváltoztatásukat  vagy  akár  eltörlésüket   célzó
        vélemény,  álláspont, javaslat kifejezésre juttatása  például
        értelemszerűen nem eshet büntetőjogi szankcionálás alá, hanem
        beletartozik a véleménynyilvánítás alkotmányos jogába” (IV.6.
        pont).  E tétel meghatározó fontosságára tekintettel  azonban
        célszerűnek  tartottam volna, ha a fentieket  nem  csupán  az
        indokolás tartalmazza, hanem a határozat rendelkező  része  a
        Btk.   269/A.   §   alkalmazásánál  érvényesülő   alkotmányos
        követelményként írta volna elő.

        Budapest, 2000. május 8.

                                                     Dr. Németh János
                                                        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        13/2000. (V. 12.)
        Date of the decision:
        .
        05/08/2000
        .
        .