Hungarian

Ügyszám: .	1063/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 65/1992. (XII. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/289 .

A döntés kelte: Budapest, 12/14/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az Alkotmánybíróság  az állami  irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének megállapítására  irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a Magyar  Köztársaság  Országgyűlésének házszabályairól szóló 8/1989. ( VI. 8. ) OGY határozat 64. § (2)    bekezdése       alkotmányellenességének      utólagos megállapítása és  megsemmisítése iránt benyújtott indítványt és az alkotmányjogi panaszt elutasítja. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Az  indítványozó   jogi   álláspontja   szerint   a   Magyar Köztársaság Országgyűlésének   házszabályairól szóló 8/1989. ( VI.  8.) OGY  határozat (  a továbbiakban:  házszabályok ) 64. § (2)  bekezdésének  második  mondata, -  mely   szerint " a megjelent  képviselőt   kérésére  meg  kell  hallgatni " - ellentétes az  országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990.  évi   LV. törvény  ( a továbbiakban: Kjtv. ) 3. § (6) bekezdésében foglaltakkal,  amelynek értelmében  a  mentelmi ügyben az  Országgyűlés vita nélkül határoz, "de az érintett képviselő jogosult ismertetni álláspontját ". A házszabályok jogi formája országgyűlési határozat, amely nem tartalmazhat törvénnyel  ellentétes   szabályokat,   ezért   a   vitatott rendelkezés alkotmányellenes. Indítványozó,  aki  országgyűlési  képviselő,  alkotmányjogi panaszában a következőket adta elő. Az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága 1992. VI. 22-én  tárgyalta mentelmi  ügyét. A  bizottság elnöke  a mentelmi  ügy   tárgyalásának  időpontjáról   a   képviselőt értesítette, aki  azonban betegsége miatt a bizottság ülésén nem  tudott  megjelenni.  Betegségéről  -  orvosi  igazolást mellékelve - a bizottságot tájékoztatta és kérte a tárgyalás elhalasztását felgyógyulásáig.  A bizottság a mentelmi ügyet ennek ellenére  megtárgyalta és  javaslatát az  Országgyűlés plenáris ülése  elé  terjesztette.  Az  Országgyűlés,  amely szintén  a     képviselő   távollétében  döntött,   38/1992. ( VI.  26.) OGY  határozatában felfüggesztette  a  képviselő mentelmi    jogát.  Álláspontja    szerint,  a  házszabályok alkotmányellenes  rendelkezése alapján,  az Országgyűlés úgy fosztotta őt  meg alapvető  képviselői   jogától,   hogy  az eljárás   során   nem kapott  lehetőséget  a meghallgatásra, véleménye kifejtésére.  Ezért  kéri  a  38/1992. ( VI. 26. ) OGY   határozat megsemmisítését.                             II. Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy a házszabályok 64. §  (2)  bekezdés   második  mondata  alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alaptalan. A házszabályok jogi formája országgyűlési határozat, amely a jogalkotásról szóló  1987. évi  XI. tv.  46. §-a  alapján az állami irányítás  egyéb jogi  eszközei  közé  tartozik,  nem minősül jogszabálynak. Az Országgyűlés normatív határozatban szabályozza az  alá  rendelt  szervek  feladatait,  a  saját működését, ilyen  formában  állapítja  meg  a  feladatkörébe tartozó terveket.  Normatív határozatban  nem állapíthat meg jogszabályi,    törvényi    formát    igénylő    magatartási szabályokat,  így   normatív   határozattal   törvényt   nem módosíthat,  normatív   határozata   törvénnyel   ellentétes rendelkezést  nem   tartalmazhat,   mert   az   sértené   az Országgyűlés törvényhozó  hatáskörét  szabályozó  alkotmányi rendelkezéseket. A   házszabályok  64. §  (2) bekezdése és a Kjtv. 3.  §  (6) bekezdése  között   az  indítványozó   által   feltételezett kollízió azonban  nem áll  fenn. E  rendelkezések a mentelmi jog felfüggesztésére  irányuló eljárás  különböző szakaszait szabályozzák. A házszabályok 64. §-a a mentelmi ügyekben hozott parlamenti döntések   előkészítésére    irányuló   eljárás   szabályait állapítja meg.  Olyan rendelkezéseket  tartalmaz, amelyek  a parlament    elnökének,     valamint    a     Mentelmi    és Összeférhetetlenségi    Bizottságnak    a    mentelmi    jog felfüggesztésére    irányuló    megkereséssel    kapcsolatos teendőire,  eljárására    vonatkoznak.  Így   a  64.  §  (2) bekezdése  a   Mentelmi  és  Összeférhetetlenségi  Bizottság számára írja elő azt, hogy az ügy tárgyalásáról, idejéről és helyéről az érdekelt képviselőt köteles értesíteni és az ügy tárgyalásán  megjelent   képviselőt,   kérésére   meg   kell hallgatni. A mentelmi  jog felfüggesztéséről  a Kjtv. 3. §-a alapján az Országgyűlés    dönt.  A    Kjtv.  3.  §  (6)  bekezdése  az Országgyűlés plenáris ülésének az eljárását, a döntéshozatal módját  szabályozza   akkor,  amikor   kimondja,   hogy   az Országgyűlés az  ügyben vita  nélkül határoz, de az érintett képviselő jogosult ismertetni álláspontját. Ez a  rendelkezés arra  ad jogot  a  képviselőnek,  hogy  az Országgyűlés ülésén,  a parlament teljes nyilvánossága előtt fejtse ki álláspontját az ügyben. Téves tehát  az  indítványozónak  az  az  értelmezése,  mely szerint  a  házszabályok 64.  §  (2)   bekezdésének  második mondata  a   törvénnyel  ellentétes   módon   korlátozná   a képviselőt  meghallgatáshoz   való  jogának   gyakorlásában. Ellenkezőleg,    a     házszabályok    a     Mentelmi     és Összeférhetetlenségi    Bizottság     eljárási     rendjének szabályozása során  a Kjtv.  rendelkezéséhez képest  többlet garanciát nyújtanak  az érintett  képviselő  számára  azzal, hogy előírják  -  kérésére  -  az  eljárás döntés előkészítő szakaszában történő meghallgatását is. Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a házszabályok  64.  §  (2) bekezdésének második  mondata  nem ellentétes a  Kjtv. 3.  § (6) bekezdésében   foglaltakkal, s nincs az  Alkotmánynak olyan  szabálya, amelyet  a  vitatott belső     eljárási      norma     sértene,      ezért     az alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.                             III. Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi XXXII.  törvény ( a továbbiakban :  ABtv.  ) 48.  §  (1)  bekezdése  alapján  az Alkotmányban   biztosított    jogainak   megsértése    miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a  jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett  be, és  egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette,  illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítvánnyal támadott  ügyben   az  alkotmányjogi   panasz  benyújtásának törvényi feltételei nem állnak fenn. Az  ABtv.  idézett  rendelkezése  alapján  az  alkotmányjogi panasz -  mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991.( XI. 8. ) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló  jogorvoslat,  amely  alkotmányos  alapjog  sérelme esetén vehető  igénybe,  ha  a  jogsérelem  alkotmányellenes jogszabály alkalmazása  folytán következett be, és az ügyben a  jogorvoslatokat  már  kimerítették,  vagy  jogorvoslatnak nincs helye. Az  alkotmányjogi   panasz  az   Alkotmányban   szabályozott alapvető jogok  védelmének  eszköze,  amely  alapvető  jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek  az állampolgár,  az egyén  vagy egy közösség  jogainak   védelmére,  cselekvési   autonómiájának biztosítására.   Az   Alkotmány   20.  §  (3)   bekezdésében szabályozott mentelmi  jog  nem  sorolható  az  Alkotmányban szabályozott alapvető  jogok  közé,  mert  jogi  természetét tekintve eltér  azoktól. A  mentelmi  jog  az  országgyűlési képviselői  jogálláshoz   fűződő  jog,   a  képviselőt   nem állampolgári, hanem  képviselői minőségében, az Országgyűlés tagjaként megillető  jogosultság. Olyan  jog, amelyet  bár a képviselő   jogaként   fogalmaz   meg   az   Alkotmány,   az Országgyűlés  védelmét  is  szolgálja  más  hatalmi  ágakkal szemben. A mentelmi jog ugyan a képviselő személyes jogaként jelenik meg,  e jogával  a  képviselő  mégsem  rendelkezhet, mentelmi jogáról  a képviselő  -  a  szabálysértési  eljárás kivételével -  nem mondhat  le, mentelmi  jogára az  eljárás során hivatkoznia  kell. A mentelmi jog feletti rendelkezés, a mentelmi  jog felfüggesztése  - a sérthetetlenség körében, ahol erre a Kjtv. lehetőséget ad - a parlament joga. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal  megtámadott -  a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését  kimondó -  országgyűlési  határozat ellen alkotmányjogi  panasz benyújtásának nincs helye, ezért a panaszt elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal          Dr. Herczegh Géza           alkotmánybíró              alkotmánybíró          Dr. Kilényi Géza         Dr. Lábady Tamás           alkotmánybíró             alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                        alkotmánybíró       Dr. Tersztyánszky Ödön       Dr. Zlinszky János          alkotmánybíró               alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	65/1992. (XII. 17.)
Date of the decision: .	12/14/1992
.
.