A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 52.Pf. 630.183/2010/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Budapest főváros közigazgatási területén járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendeletének 2009. május 31. napjáig hatályos 41. § (2)–(3) bekezdése, valamint a 61. § a) pontjának a Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010. számú perben történő alkalmazhatósága kizárása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Egy ügyvéd által képviselt – az eredeti alkotmányjogi panasz előterjesztésekor még személyesen eljárt – indítványozó 2011. január 24-én – a törvényben előírt hatvan napon belül – alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] 1. Az indítványozót a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. május 18-án kelt 2.P.87.438/2009/4. számú ítéletével – mely a Fővárosi Bíróság 52.Pf. 630.183/2010/3. számú ítéletével 2010. október 14-én emelkedett jogerőre – parkolási díj megfizetésére kötelezte, mert a tulajdonát képező gépjárművel 2005. május 23-a és november 14-e között tizenhárom alkalommal szabálytalanul parkolt. A Fővárosi Bíróság az ítéletét – egyéb jogszabályi rendelkezések mellett – Budapest főváros közigazgatási területén járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2009. május 31. napjáig hatályos 41. § (2)–(3) bekezdésére és 61. § a) pontjára alapította. A jogerős ítéletet 2010. november 26. napján kézbesítették az indítványozó számára.
[3] 2. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 48. §-án alapuló alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok az Ör. rendelkezéseit annak ellenére alkalmazták, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi – általa közelebbről meg nem határozott – eljárásában megállapította, hogy az Ör. alkotmányellenes volt. Álláspontja szerint az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdésébe ütközik az, hogy a perben eljárt bíróságok már alkotmányellenesnek kimondott jogszabály alapján ítélkeztek. Kérte a saját ügyére vonatkozóan az Ör. perben alkalmazott – pontosan meg nem határozott – rendelkezései perében való alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárását.
[4] Az Alkotmánybíróság 2012. január 16-án kelt IV/821-1/2012. végzése alapján az indítványozó – meghatalmazott jogi képviselője útján – a megadott határidő alatt, 2012. március 29-én előterjesztett beadványában az alkotmányjogi panaszát a következőképpen egészítette ki, illetve részben módosította. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítéletét semmisítse meg. Kérte azt is, hogy az ítélet alapjául szolgáló, már nem hatályos Ör. 41. § (2)–(3) bekezdéseinek és 61. § (1) bekezdésének (helyesen: 61. § a) pontja) alkalmazási tilalmát a perben – e rendelkezések Alkotmánybíróság által korábban kimondott alkotmányellenessége okán – mondja ki az Alkotmánybíróság.
[5] Az indítványozó 2012. március 29-én érkezett kiegészítésében azt állította, hogy a támadott jogerős ítélet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, az I., a XIII., a XXVIII. cikkébe, valamint a 26. cikk (1) bekezdésébe és 28. cikkébe ütközik, és ezért kérte az Alkotmánybíróságtól a Fővárosi Bíróság ítéletének megsemmisítését. Előadta, hogy indítványát az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszként kívánja fenntartani a Fővárosi Bíróság másodfokú eljárásában hozott 56.Pf.630. 183/2010/3. számú ítéletével szemben. Arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítéletet azért kell megsemmisíteni, mert az ítélet alaptörvény-ellenes jogszabályon alapul (az Alaptörvény B) cikkének és a XIII. cikk sérelme), másfelől nem alaptörvény-ellenes jogszabályon alapuló alaptörvény-ellenes bírói jogértelmezés okán (az Alaptörvény XXVIII. cikk sérelme).
[6] Az indítványozó a hiánypótlási felhívásra adott válaszában az eredeti kérelme helyett tartalmilag új kérelmet terjesztett elő. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a bírósági döntés alkotmányossági felülvizsgálatát és – ezzel összefüggésben – az Ör. támadott rendelkezései alkalmazási tilalmának kimondását kérte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez a kérelem az eredetileg benyújtotthoz képest egy teljesen új indítvány, amely tekintetében a befogadhatóságot külön kell vizsgálni. Ebben a körben először azt kell megvizsgálni, hogy az új kérelem a törvényben meghatározott határidőn belül érkezett-e.
[7] 3. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős döntés kézbesítésétől – ez az időpont a jelen ügyben 2010. november 26. napja – számított hatvan napon belül kell az első fokon eljárt bírósághoz benyújtani. A határidő betartása alól kizárólag az az indítványozó kap felmentést a törvény szerint, aki a 2012. január 1-je előtt benyújtott absztrakt utólagos normakontroll kérelmét terjeszti elő az Abtv. 71. § (3)–(4) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszként, de a jelen ügy nem tartozik ebbe a körbe. Az Abtv. 74. § értelmében az Abtv. 26–27. §-ában meghatározott panasz eljárás az Abtv. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárások tekintetében is kezdeményezhető. Az Alkotmánybíróság azonban a IV/247/2012. számú ügyben hozott végzésében kifejtette, hogy az Abtv. 74. §-ából is – mely az Abtv. hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését – egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó az Abtv. hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni az alkotmányjogi panasz lehetőségét.
[8] Az indítványozó eredetileg kizárólag az Ör. megsemmisített rendelkezései alkalmazási tilalmának kimondása iránt terjesztette elő indítványát. A régi Abtv. alapján nem volt arra lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról – az utólagos normakontrolltól elválasztva – önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta. (ABH 2003, 1845–1846.) Az eredetileg előterjesztett alkalmazási tilalom kimondása iránti indítvány tehát nem joghatályosan előterjesztett indítvány. Az indítványozó jogi képviselője 2012. március 29-én terjesztette elő – az Abtv. 26. § (1) bekezdéséhez és 27. §-hoz kapcsolt – alkalmazási tilalom kimondása iránti indítványát.
[9] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és 27. §-ára alapított – a bírói ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti, továbbá az Ör. támadott rendelkezései alkalmazási tilalmának kimondása iránti - alkotmányjogi panasz nem a törvény által előírt hatvan napos határidőn belül érkezett, így annak érdemi vizsgálatára nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a Fővárosi Bíróság 52.Pf.630. 183/2010/3. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Juhász István
alkotmánybíró helyett
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr.Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
.
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |