English
Hungarian
Ügyszám:
.
X/01936/2016
Első irat érkezett: 11/28/2016
.
Az ügy tárgya: Az Alaptörvény XIV. cikk (1) és (2) bekezdései, valamint az E) cikk (2) bekezdése értelmezésére irányuló indítvány (hatáskör-átruházás az Európai Unióra, csoportos kiutasítás)
.
Eljárás típusa: Az Alaptörvény értelmezése
.
Indítványozók típusa:alapvető jogok biztosa
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/28/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az alapvető jogok biztosa - az Abtv. 38. § alapján - az Alaptörvény XIV. cikk (1) és (2) bekezdései, valamint az E) cikk (2) bekezdése értelmezésével fordult az Alkotmánybírósághoz.
Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában az ombudsman a csoportos kiutasítás tilalmával összefüggésben kéri az Alaptörvény értelmezését a strasbourgi joggyakorlatra, valamint a vonatkozó Európai Uniós irányelvekre tekintettel, nevezetesen, hogy a külföldiek csoportos kiutasítására vonatkozó feltétlen tilalom a más állam által végrehajtott joegellenes csoportos kiutasítás megvalósításához nélkülözhetetlen, a magyar állam szervei vagy intézményei által végrehajtott eszközcselekményre is kiterjed-e, vagy csupán azokra az esetekre vonatkozik ezen tilalom, amikor a külföldinek kimondottan a magyar jogalkalmazó szervek közhatalmi aktusának következtében kell Magyarország területéről távoznia.
Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdéseinek vonatkozásában annak értelmezését kéri az Alktománybíróságtól, hogy a magyar állami szervek és intézmények jogosultak-e, illetve kötelesek-e az Európai Unióban megvalósuló államközi együttműködés keretei között olyan intézkedések végrehajtására, amely ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel, és mely jogintézmény jogosult ennek kimondására, továbbá az alapító szerződésekhez kapcsolódó hatáskörgyakorlás korlátozhatja-e olyan jogi aktus végrehajtását, amely nem alapul az EU részére átadott hatáskörön.
Továbbá az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései értelmezhetőek-e oly módon, hogy azok felhatalmazást adnak, illetve korlátozhatják, hogy a magyar szervek és intézmények - az EU jogi keretei között folytatott együttműködés részeként - az EU valamely tagállamában jogszerűen tartózkodó külföldi személyek jelentős csoportját objektíven előírt kritériumok nélküli kiválasztást követően intézményi eljárás útján áthelyezzék.
Az indítványt az Alkotmánybíróság a X/3327/2015. ügyszámon iktatta, és megkezdte az eljárást. Az ügy előadó alkotmánybírója az Abtv. 58. § (3) bekezdése alapján az indítványban foglalt kérdések egy részét 2016. november 28-án a jelen ügyszámon elkülönítette..
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
E) cikk (2) bekezdés
XIV. cikk (1) bekezdés
XIV. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
X_1936_0_2016_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
X_1936_2016_elkülönítő_végzés.pdfX_1936_2016_elkülönítő_végzés.pdf
.
A döntés száma: 3044/2024. (II. 23.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 02/06/2024
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2024.02.06 10:00:00 Teljes ülés
.

.
A döntés szövege (pdf):
3044_2024_AB_végzés.pdf3044_2024_AB_végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Alaptörvény értelmezése tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XIV. cikkének az értelmezésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján saját hatáskörben az Alaptörvény XIV. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint az E) cikk (2) bekezdésének értelmezését indítványozta.

    [2] 1.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XIV. cikk értelmezésére irányuló indítványt mint egyes vitás kérdést az Alaptörvény E) cikkének értelmezésére irányuló indítványtól az Abtv. 58. § (3) bekezdése, illetve az Ügyrend 63. §-a alapján külön végzéssel elkülönítette, mert az ügy eldöntése érdekében célszerűnek ítélte azok elkülönített érdemi vizsgálatát, illetve elbírálását.
    [3] Az Alaptörvény E) cikkének értelmezésére irányuló indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában döntött.

    [4] 1.2. Az indítvány kifejtette, hogy az ügyben érintett konkrét alkotmányjogi probléma az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22-én elfogadott 2015/1601. számú határozatával (a továbbiakban: EUT határozat) összefüggésben merült fel, amely átmeneti intézkedésként az Olaszországban és Görögországban tartózkodó menedékkérelmet benyújtott személyek más tagállamokba történő áthelyezéséről rendelkezett. Az indítvány szerint azért van szükség az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésére, „hogy a magyar intézmények és szervek Alaptörvénnyel összhangban történő működése biztosítható legyen.”
    [5] Az indítványozó ismertette az EUT határozat rendelkezéseit, amely 1294 személy Magyarországra történő áthelyezését rendelte el, amely eljárás álláspontja szerint „a kérelmezők egyedi helyzetének érdemi és átfogó vizsgálata nélkül zajlik”, csoportos jellegű, valamint eltér „az uniós jogrendnek az alapjogok és az emberi méltóság szigorú védelmén alapuló szokásos jogi megközelítésétől”.

    [6] 1.3. Az indítvány az Alaptörvény XIV. cikkének értelmezésére irányuló alkotmányjogi problémát a következők szerint fogalmazta meg: „Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdésének a külföldiek csoportos kiutasítására vonatkozó feltétlen tilalma a más állam által végrehajtott jogellenes csoportos kiutasítás megvalósításához nélkülözhetetlen, a magyar állam szervei vagy intézményei által végrehajtott eszközcselekményre is kiterjed-e, vagy csupán azokra az esetekre vonatkozik-e ez a tilalom, amikor a külföldinek kimondottan a magyar jogalkalmazó szervek közhatalmi aktusának következtében kell Magyarország területéről távoznia?”

    [7] 1.4. A kérdéssel kapcsolatosan az indítvány kifejtette, hogy az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdésében foglalt csoportos kiutasítás tilalma „mindenekelőtt a magyar hatóságok cselekvése számára támaszt korlátot.” Felvetette ugyanakkor, hogy a kérdéses tilalom kiterjed a más államok csoportos kiutasításának tekinthető intézkedések előmozdítására is. Az indítványozó hivatkozott az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága 2014-ben elfogadott, a külföldiek kiutasításának nemzetközi jogi szabályairól szóló kodifikációs tervezetre, amely a nemzetközi szokásjog akkor hatályos szabályait foglalta össze. Ez alapján az állam formális aktusa, amelyben egy külföldit területének elhagyására szólít fel, kiutasításnak minősül. Az indítványozó szerint mindez a Genfi Menekültügyi Egyezményben foglalt non-refoulement elvén kívül, vagyis azon az eseten kívül, amikor olyan országba küldik vissza a menekültstátuszért folyamodót, ahol élete súlyos veszélynek van kitéve, magában foglalja azt az esetkört is, amikor egy biztonságos országba küldik tovább.
    [8] Az indítványozó hivatkozott több nemzetközi szervezetre (ENSZ Emberi Jogi Bizottság, Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, Faji Diszkrimináció Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottság), bíróságra [Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága, Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB)] és egyezményre (Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya, Emberi Jogok Európai Egyezménye, 1951-es Genfi Menekültügyi Egyezmény, 1967-es New York-i jegyzőkönyv), amelyek alátámasztják az egyediesítő, objektív és észszerű vizsgálat szükségességét és ezzel összefüggésben a csoportos kiutasítás tilalmát, valamint a menedékkérőknek az eljárás lezárulásáig az illető államban történő jogszerű tartózkodáshoz való jogát.
    [9] Az indítványozó kifejtette, hogy még az állam területére jogtalanul belépő személy tartózkodása is jogszerű a menedékkérelme elbírálásáig. Álláspontja szerint alapvető garanciának tekinthető a menedékkérőt megillető tartózkodáshoz való jog, vagyis hogy abban az államban maradhasson a menekültügyi eljárás végéig, ahol a kérelmet benyújtotta. Az indítványozó ebből azt a következtetést vonta le, hogy a „nemzetközi jog szabályai tehát biztosítják az áthelyezésre váró menedékkérőknek, hogy Olaszországban vagy Görögországban maradhassanak a menekültügyi eljárás befejezéséig.” Ezt a jogszerű tartózkodást – álláspontja szerint – a tervezett uniós intézkedés megszakítja.
    [10] Az alapvető jogok biztosa hivatkozott a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárási szabályokról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/32/EU irányelvére, valamint az Európai Parlament és a Tanács egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU rendeletére (a továbbiakban: Dublin III. rendelet), és részletesen ismertette az abban foglalt áthelyezésre vonatkozó szabályokat, amely egyéni kiválasztáson és a fogadó állam általi jóváhagyáson alapszik. Álláspontja szerint az EUT határozat ellentétben áll a Dublin III. rendelettel. Utalt továbbá az Alapjogi Charta 47. cikkére és 19. cikk (1) bekezdésére, amely kifejezetten megfogalmazza a kollektív kiutasítás tilalmát.
    [11] Az indítványozó hivatkozott továbbá a Nemzetközi Jogi Bizottság által beterjesztett, az államok nemzetközi jogsértő cselekedeteiért fennálló felelősségről szóló tervezet 47. cikkére, amelynek értelmében, ha egy állam magatartásával hozzájárul egy másik állam jogsértő cselekedetéhez, mindkét állam felelőssé tehető. A konkrét ügyre vetítve, az indítványozó szerint „[a]z egyik tagállam által gyakorolt áthelyezés nem létezhet a másik által gyakorolt befogadási aktus nélkül: az utóbbi az előbbi nélkülözhetetlen eszközcselekménye”. Az EUT határozatra utalva, először csak hipotetikus formában (7. o.), majd kijelentő módban (8. o.) az alapvető jogok biztosa azt a következtetést vonta le, hogy az Olaszországból és Görögországból Magyarország területére érkező nemzetközi védelmet kérelmező személyek esetében „a kollektív kiutasítás megvalósítója a határozat által szabályozott esetkörben – prima facie – e két tagállam lesz […] [amennyiben] beleegyezésük nélkül, egyéni körülményeik, személyes és jogi kötődésük átfogó vizsgálata hiányában helyeznek át [menedékkérőket] az ország területére.”
    [12] Végül utalt az indítványozó az EJEB joggyakorlatára is, és kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a strasbourgi joggyakorlatra {EJEB Hirsi Jamaa és mások kontra Olaszország [GC] (27765/09), 2012. február 23.} is tekintettel értelmezze az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdésének tartalmát.

    [13] 2. Az Abtv. 59. §-a szerint az Alkotmánybíróság – Ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.
    [14] Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján okafogyottá válik az indítvány különösen, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált.
    [15] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a konkrét alkotmányossági problémát megalapozó EUT határozatot az EUT határozat 13. cikk (2) bekezdése alapján 2017. szeptember 26-ig kellett alkalmazni, és annak személyi hatálya a 13. cikk (3) bekezdése alapján azon személyekre terjedt ki, akik 2015. szeptember 25. és 2017. szeptember 26. között érkeztek Olaszország vagy Görögország területére, valamint azon kérelmezőkre, akik 2015. március 24-től kezdve érkeztek e tagállamok területére.
    [16] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az alapvető jogok biztosa indítványának benyújtása óta az Alaptörvény 2018. június 29-től hatályos hetedik módosítása az Alaptörvény XIV. cikkének (1) és (2) bekezdését jelentős mértékben módosította, valamint azt további három bekezdéssel egészítette ki. A módosítás következtében egyebek mellett az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be, az Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdésében foglaltak alapján pedig nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.
    [17] Mivel az indítvány alapjául szolgáló konkrét alkotmányjogi probléma az EUT határozat hatályvesztése okán – az alapvető jogok biztosa által megfogalmazott kérdés formájában – tárgytalanná vált, valamint az Alaptörvény értelmezni kért cikke az indítvány benyújtását követően jelentős mértékben módosult, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az eljárásra okot adó körülmény az indítvány által megfogalmazott formában már nem áll fenn.

    [18] 3. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az eljárást az Abtv. 59. §-a és az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján megszüntette.
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        az Alkotmánybíróság elnöke
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Czine Ágnes s. k.,
        alkotmánybíró

        Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Márki Zoltán s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szabó Marcel s. k.,
        alkotmánybíró
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Horváth Attila s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Patyi András s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Schanda Balázs s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Varga Réka s. k.,
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        11/28/2016
        Subject of the case:
        .
        Petition aimed at interpreting Article XIV (1) and (2), and Article E (2) of the Fundamental Law (transfer of competence to the European Union, group expulsion)
        Number of the Decision:
        .
        3044/2024. (II. 23.)
        Date of the decision:
        .
        02/06/2024
        .
        .