Hungarian
Ügyszám:
.
431/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 37/1992. (VI. 10.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/227
.
A határozat kelte: Budapest, 06/08/1992
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára   irányuló  indítványok,  valamint
      mulasztásban      megnyilvánuló       alkotmányellenesség
      megszüntetésére  hivatalból   indított  eljárás   alapján
      meghozta a következő

                            határozatot:

      Az     Alkotmánybíróság     megállapítja,     hogy     az
      1047/1974.( IX. 18. )MT     határozat      6.      pontja
      alkotmányellenes.   Az    alkotmányellenes    jogszabályi
      rendelkezés  megsemmisítése   időpontjának  meghatározása
      tekintetében  az   Alkotmánybíróság  az   eljárást  1992.
      november 30-ig felfüggeszti.

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az  Országgyűlés
      elmulasztotta   az    Alkotmány  61. §  (4)  bekezdésében
      meghatározott    jogalkotói     feladatát.    Ezért    az
      Alkotmánybíróság  felhívja   az  Országgyűlést,   hogy  a
      közszolgálati rádió  és televízió felügyeletéről, továbbá
      a  kereskedelmi   rádió  és  televízió  engedélyezéséről,
      illetőleg  a   rádióval   és   televízióval   kapcsolatos
      tájékoztatási   monopóliumok   megakadályozásáról   szóló
      törvényt vagy  törvényeket 1992.  november 30-ig  alkossa
      meg.  E   határidő  eredménytelen   letelte   esetén   az
      Alkotmánybíróság a felfüggesztett eljárást folytatja.

      Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

        Két indítványozó  kérte az  1047/1974. ( IX. 18. ) MT sz.
        határozat    ( a    továbbiakban    MTh )    6.    pontja
        alkotmányellenességének         megállapítását         és
        megsemmisítését. Az MTh 6. pontja szerint "a Magyar Rádió
        ( a  továbbiakban   MR )  és   a  Magyar   Televízió  ( a
        továbbiakban MTV )  a Minisztertanács  felügyelete  alatt
        áll.  Ennek   keretében  jóváhagyja   az  MR  és  az  MTV
        szervezeti és  működési szabályzatát."  Az  indítványozók
        szerint ez  a rendelkezés  ellentétben áll  az  Alkotmány
        61. §  (2)  és  (4)  bekezdésével, illetve  a  8.  §  (2)
        bekezdésével is.  A 61. § (2) bekezdés  szerint  a Magyar
        Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát,  a  (4)
        bekezdés szerint  a  közszolgálati  rádió,  televízió  és
        hírügynökség    felügyeletéről,     valamint     vezetőik
        kinevezéséről   kétharmados    törvényben   lehet    csak
        rendelkezni. A  minősített törvény  hiánya, illetőlleg  a
        minisztertanácsi   szintű    szabályozás   miatt   formai
        alkotmányellenesség áll  fenn.  Tartalmilag  azért  lenne
        alkotmányellenes a  vitatott szabály,  mert  "lehetőséget
        teremt  a   Kormány  számára   kizárólagos,   meghatározó
        befolyás  gyakorlására"   s  ezzel   alapvetően  sérti  a
        sajtószabadság jogát.

                                   II.

        1. Állandó  gyakorlata szerint  az  Alkotmánybíróság  nem
        állapítja  meg  a  formai  alkotmányellenességet  és  nem
        semmisíti meg  a jogszabályt,  ha törvényhozási tárgyat a
        jogalkotásról   szóló   1987.   évi   XI.   törvény   ( a
        továbbiakban  JAT )   hatálybalépése  előtti  alacsonyabb
        szintű norma  szabályoz. A  JAT 5. §  d ) pontja  szerint
        ( 1988-tól kezdve ) törvényben kell szabályozni a sajtóra
        vonatkozó rendelkezéseket.

        Az MTh  1974-ből származik, azonban többször módosították
        a JAT után. A módosítások érintették a támadott 6. pontot
        is.

        Az 1974-es  határozat eredeti szövege értelmében az MR és
        az  MTV   a  Minisztertanács  felügyelete  alatt  áll.  A
        felügyeletet a  Minisztertanács az  ezzel megbízott tagja
        útján  gyakorolja,   aki  jóváhagyja  az  MR  és  az  MTV
        szervezeti  és   működési  szabályzatát.   A  6.   pontot
        érintette a  116/1989.( XI. 22. )MT rendelet,  amellyel a
        Minisztertanács a  rádió és televízió feletti felügyeleti
        hatáskörét  egy   "Felügyelő  Bizottságra"   ruházta   át
        ( 1. § ); a  felügyelet kiterjedt  a szervezeti tagozódás
        elveinek  meghatározására   és  a  vezetők  kinevezésére,
        valamint   a    szervezeti   és    működési    szabályzat
        jóváhagyására ( 2. §  (1) bekezdése  e ) és f ) pont ).
        Az   1/1990.( I. 4. )MT    rendelet    visszaállítja    a
        Minisztertanács   eredeti    hatáskörét,   de   megosztja
        gyakorlását. A  4. § (2)  bekezdés a ) pontja az  MTh  6.
        pontját a  következő rendelkezéssel  váltja fel: Az MR és
        az  MTV   a  Minisztertanács  felügyelete  alatt  áll.  A
        Minisztertanács e  jogát -  ha e  határozat  másként  nem
        rendelkezik   -    külön   jogszabályban    meghatározott
        kérdésekben  az   e  célra  létrehozott  testület  útján;
        egyébként az  ezzel megbízott tagja által gyakorolja, aki
        jóváhagyja  az  MR  és  az  MTV  szervezeti  és  működési
        szabályzatát. A  91/1990.( V. 2. )MT  rendelet  állapítja
        meg a ma is hatályos szöveget; a visszahatóan, május 2-án
        hatályba lépő 92/1990.( V. 10. )MT rendelet megszünteti a
        "feladatát  betöltött"   Felügyelő   Bizottságot,   s   a
        felügyeletet  teljes   egészében   a   Minisztertanácshoz
        rendeli.

        A felügyelet  változásai az  új Alkotmány  hatálybalépése
        után keltek.  Mivel a  rendeletek  törvényhozási  tárgyat
        szabályoznak,  ellentmondanak   a  JAT-nak,  s  ezért  az
        Alkotmány 35. §-ának,  sőt az  1990. évi  XL.  törvénnyel
        végrehajtott   alkotmánymódosítás    óta  a   61. §   (4)
        bekezdésének is.  Utóbbi szerint  a felügyelet minősített
        többségű  törvényben   szabályozandó.  Ennek  ellenére  a
        felügyeletet és  a szervezeti és működési szabályzatnak a
        jogszabály  története   során   mindig   ahhoz   kapcsolt
        jóváhagyását  -   már  az   Alkotmány  hatálya   alatt  -
        minisztertanácsi  rendeletben  szabályozták.  A  támadott
        rendelkezés    hatályos    szövegét    tehát    formailag
        alkotmányellenesen állapították  meg, s  ezt  a  hibát  a
        fokozott követelményt  támasztó  alkotmánymódosítás  után
        ismételten elkövették.  Az MTh  6.  pontja  tehát  formai
        okból alkotmányellenes,  azt az  Alkotmánybíróságnak  meg
        kell semmisítenie.

        2.   a )    Az   Alkotmánybíróság    30/1992.( V. 26. )AB
        határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás
        joga  a   kommunikációs  alapjogok   "anyajoga";   belőle
        vezethető le  többek között a sajtószabadság alapjoga is.
        Az  Alkotmánybíróság  kifejtette,  hogy  az  Alkotmány  a
        szabad  kommunikációt   -  az  egyéni  magatartást  és  a
        társadalmi folyamatot  -  biztosítja  és  védi,  tekintet
        nélkül annak tartalmára. A határozat megállapította, hogy
        a  véleményszabadság   kiemelt  szerepe  folytán  a  vele
        szemben mérlegelendő jogokat korlátozóan kell értelmezni.
        Másrészt   a    véleménynyilvánítás   vonatkozásában   is
        kifejtette  az   Alkotmánybíróság,  hogy   a   szubjektiv
        alapjogok   védelme   mellett   az   államot,   ahol   ez
        értelemszerű, intézményvédelmi kötelesség is terheli. Így
        az   Alkotmány    61. §-ából   következik    egyrészt   a
        véleménynyilvánításhoz  való   alanyi  alapjog,  másrészt
        pedig    a     demokratikus    közvélemény    kialakulása
        feltételeinek és  működése  fenntartásának  biztosítására
        irányuló állami  kötelezettség. Az  Alkotmánybíróság  egy
        másik döntése  értelmében  ( 64/1991.( XII. 17. )AB )  az
        állam  az   alapjog  objektiv   védelme  során  az  egyes
        alapjogokhoz  tartozó   értékeket  a   többi   alapjoggal
        összefüggésben kezeli,  s az  alapjogok védelmét az egész
        alkotmányos rend védelmébe és fenntartásába ágyazza.

        b ) A  véleménynyilvánítási  szabadság  a  sajtószabadság
        vonatkozásában sajátosan  érvényesül. A sajtó szabadságát
        arra figyelemmel  kell garantálnia  az államnak,  hogy  a
        "sajtó"       a        véleményalkotáshoz       szükséges
        információszerzésnek,   a    véleménynyilvánításnak    és
        véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. Ahogy
        a  sajtószabadság   joga  a  véleménynyilvánításhoz  való
        jogból   mint    anyajogból   vezethető    le,   úgy    a
        véleménynyilvánításhoz  való  jog  kitüntetett  volta  is
        annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a
        véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja.

        A sajtó  nemcsak a  szabad  véleménynyilvánítás  eszköze,
        hanem a  tájékoztatásé is,  azaz alapvető  szerepe van  a
        véleményalkotás  feltételét   képező  tájékozódásban.  Az
        Alkotmány  61. §   (1)  bekezdése   is  egymás  mellett
        tartalmazza a  szabad véleménynyilvánításhoz,  továbbá  a
        közérdekű adatok  megismeréséhez és  terjesztéséhez  való
        jogot.

        A  sajtószabadságnak  elsősorban  külső  korlátai  vannak
        ( amelyek a  sajtó  sajátosságainak  megfelelő  speciális
        intézményekben  is   testet  öltenek,   amilyen   pl.   a
        sajtóhelyreigazítás,   vagy    a   "nagy    nyilvánosság"
        kritériuma a  büntetőjogban ). A sajtószabadságot azonban
        elsősorban  az   állam   tartalmi   be   nem   avatkozása
        biztosítja; ennek  felel meg például a cenzura tilalma és
        a szabad  lapalapítás lehetősége.  Ezzel a tartózkodással
        az állam  elvileg lehetővé  teszi, hogy  a  társadalomban
        meglévő  vélemények,  valamint  a  közérdekű  információk
        teljessége megjelenjen  a sajtóban. A tájékozódáshoz való
        jog, vagyis  az információszabadság  anyagi  és  eljárási
        garanciáit az  állam elsősorban másutt, az adatokhoz való
        hozzájutásnál építi  ki, nem  sajátosan a  sajtóra, hanem
        bárkire nézve.  Demokratikus közvélemény  azonban  csakis
        teljeskörű  és  tárgyilagos  tájékoztatás  alapján  jöhet
        létre.    Ennek     megfelelően    az     Alkotmány     a
        véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen  tájékozódáshoz  való
        jogot  érvényesíti   is  a   sajtószabadság  fent  vázolt
        koncepciója korlátjaként,  de csupán  az  elkerülhetetlen
        mértékben: kifejezetten  kötelezi az  Országgyűlést arra,
        hogy   a    tájékoztatási    monopóliumokat    törvénnyel
        akadályozza meg.

        c )  A  véleménynyilvánítási  és  tájékozódási  szabadság
        szolgálata a  sajtószabadságra  vonatkozó  sajátosságokon
        túl  további  feltételeket  követel  meg  a  rádióval  és
        televízióval kapcsolatban.  Itt  az  alapjog  gyakorlását
        összhangba    kell    hozni    megvalósítása    technikai
        feltételeinek  "szűkösségével",   azaz  a  felhasználható
        frekvenciák ( belátható  időn belül )  véges voltával.  A
        nyomtatott sajtóval  ellentétben ez  nem teszi lehetővé a
        korlátlan alapítást.

        d ) További  sajátos megoldások  szükségesek az  egyelőre
        gyakorlatilag     monopolhelyzetben     lévő     országos
        közszolgálati rádió  és televízió esetében. Rájuk nézve a
        törvényhozó olyan  törvényeket köteles  alkotni,  amelyek
        anyagi, eljárási,  valamint szervezeti rendelkezésekkel a
        teljeskörű,   kiegyensúlyozott    arányú   és   valósághű
        tájékoztatást az  egyes intézményeken  belül lehetővé  és
        kötelezővé  teszik,   és  az   ilyen  működés  megőrzését
        biztosítják.

        3. A  rádió és  televízió szabadságának sajátos garanciái
        nincsenek eleve  sem  szervezési  megoldáshoz,  sem  jogi
        formához  kötve.  A  véleménynyilvánítási  szabadságot  a
        rádió és  televízió esetében  azonban jogilag részletesen
        szabályozott szervezeti megoldásokkal kell biztosítani. A
        szervezeti megoldások  alkotmányosságát az minősíti, hogy
        elvileg képesek-e  biztosítani  a  társadalomban  meglévő
        vélemények   teljeskörű,   kiegyensúlyozott   arányú   és
        valósághű kifejezésre jutását, valamint a közérdeklődésre
        számot tartó  eseményekről és tényekről való elfogulatlan
        tájékoztatást.

        A szervezeti  és jogi  megoldások  természetesen  függnek
        attól,  hogy   milyen  az  adott  országban  a  rádió  és
        televízió strukturája:  az országos  közszolgálati rádión
        és televízión  kívül milyen helyi közszolgálati, másrészt
        milyen  kereskedelmi   és  egyéb   adások   működnek.   A
        vélemények  bemutatására,   illetőleg  a   tájékoztatásra
        vonatkozó  fenti   feltételek  teljesülését  a  rádió  és
        televízió   egészét    tekintve   kell   biztosítani;   a
        törvényhozó   döntésére   tartozik,   hogy   az   ezt   a
        kötelezettséget alapvetően  viselő országos közszolgálati
        rádió és  televízió mellett milyen terheket hárít a helyi
        és  kereskedelmi   adásokra.   A   rádió   és   televízió
        alkotmányos működésének  feltételeként  a  törvénynek  ki
        kell   zárnia,   hogy   a   közszolgálati   rádióban   és
        televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi
        csoportok  a  műsorok  tartalmára  meghatározó  befolyást
        gyakorolhassanak. Az  Alkotmány tehát  egyrészt garanciát
        nyújtó pozitiv  cselekvést, másrészt tartózkodást követel
        meg az államtól. Az Országgyűlés köteles törvényt alkotni
        az   Alkotmány   61.  §   (4)    bekezdésében   megjelölt
        legfontosabb  tárgyakon   túl  is   a   véleményszabadság
        biztosítékairól, mindaddig,  amíg  ez  a  fent  megjelölt
        eredmény eléréséhez szükséges.

        A   fenti    pozitiv    eredmény    elérésére    alkalmas
        szabályozásnak  ugyanakkor   ki   kell   zárnia   azt   a
        lehetőséget, hogy állami szervek, vagy bármely társadalmi
        csoport  a  műsor  tartalmát  úgy  befolyásolja,  hogy  a
        társadalomban    meglévő     vélemények     bemutatásának
        teljessége,  arányainak  kiegyensúlyozottsága,  valósághű
        kifejezése,  illetve   a  tájékoztatás   elfogulatlansága
        megsérüljön.  Az  Alkotmány  megköveteli  a  rádió  és  a
        televízió szabadságát  az "államtól"  és egyes társadalmi
        csoportoktól.  Nem   lehet  tehát   olyan  jogosítványuk,
        amelyekkel a  műsorkínálatot  egyoldalúvá  tehetik,  vagy
        tartalmára meghatározó  befolyást  gyakorolhatnak.  Ez  a
        tilalom a  közvetett  befolyásolásra  és  a  befolyásolás
        lehetőségére is vonatkozik.

        Az "állami  szervektől" való  szabadság követelménye  - a
        műsorok tartalmát  illetően  -  a  törvényhozással  és  a
        kormánnyal szemben  egyaránt fennáll.  Mindkettő  ki  van
        téve  a   nyilvános  kritikának   és  a  társadalom  azon
        keresztüli ellenőrzésének.  Ezért egyiknek  sem  lehetnek
        eszközei a  rádióban és televízióban közzétett vélemények
        tartalmi  befolyásolására.  Az  Országgyűlés  meghatározó
        tartalmi befolyása  a rádióban és a televízióban éppenúgy
        alkotmányellenes, mint a Kormányé.

        Ugyanez vonatkozik az önkormányzatokra, a pártokra és más
        társadalmi    szervezetekre,    érdekképviseletekre    és
        csoportokra is.

        A törvényhozó feladata meghatározni azt a jogi megoldást,
        amely alkalmas  a vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott
        arányú és  valósághű bemutatását, illetve az elfogulatlan
        tájékoztatást garantálni;  s  ezen  belül  a  törvényhozó
        választja meg  azt is,  hogy ebben  a rendszerben  milyen
        feladatot kap  a  közszolgálati  rádió  és  televízió.  A
        rádiózás   és    televíziózás   jelenlegi   feltételeinek
        "szűkössége" miatt  igen elterjedt  a véleménynyilánítási
        szabadság garantálásának  az  a  módja,  hogy  a  törvény
        sajátos  társadalmi   képviseletet  teremt   a   tartalmi
        kiegyensúlyozottság ellenőrzésére  és  az  ezt  biztosító
        alapvető szervezeti  döntések meghozására. ( Az Alkotmány
        61. §-a nem  követeli meg,  de megengedi  ezt a megoldást
        is. )  Az   Alkotmánybíróság   rámutat   arra,   hogy   a
        véleménynyilvánítás   szabadságát    garantáló    sajátos
        képviselettől   idegen    az,   hogy    kizárólag    vagy
        meghatározóan   a    társadalom   politikai   képviselete
        ismétlődjék meg  benne. Pártok  konszenzusa, még  kevésbé
        csupán a  parlamenti  pártok  konszenzusa,  nem  alkalmas
        arra,   hogy    alkotmányos    garanciát    nyújtson    a
        véleményszabadság teljességére. Ellenkezőleg: az államtól
        való szabadság azt kívánja meg, hogy se a parlament, se a
        kormány ne juthasson a műsor tartalmát befolyásolni képes
        szervezetben  meghatározó  befolyáshoz;  ahogy  politikai
        pártok,   azonos    feladatra   vagy    ugyanazon   érdek
        képviseletére létrejött  csoportok  befolyása  sem  lehet
        meghatározó.

        4.  Az   1047/1974.( IX. 18. )  MT  határozat  6.  pontja
        tartalmilag nem azért alkotmányellenes, mert az MR és MTV
        felügyeletét  -   beleértve  a   szervezeti  és  működési
        szabályzatok jóváhagyását  is -  a Kormányra bizza, hanem
        azért,  mert  semmilyen  további  anyagi,  eljárási  vagy
        szervezeti  rendelkezést  nem  tartalmaz,  amely  kizárná
        annak lehetőségét, hogy e jogosítványokkal élve a Kormány
        a  műsorra   -  akárcsak  közvetetten  is  -  meghatározó
        tartalmi befolyást  gyakoroljon. Ezért  ez a  szabály  az
        Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.

                                  III.

        Az MTh  nem tartalmazza  a  vélemény-  és  sajtószabadság
        elemi garanciáit  sem, s  ezért  alkotmányellenes.  Nincs
        azonban   más    olyan   jogszabály    sem,    amely    a
        véleménynyilvánítási szabadságot  a rádió  és a televízió
        vonatkozásában   jogi   és   szervezeti   biztosítékokkal
        alátámasztaná. A szabályozás hiánya - különös figyelemmel
        az   Alkotmány    61.   §   (4)    bekezdésére    is    -
        alkotmányellenes helyzetet  teremtett. A határozat II. 2.
        pontjában  bemutatott   sajátosságok  miatt   ugyanis   a
        véleménynyilvánítási szabadság  a mai  viszonyok között a
        rádió és  a televízió  területén csak akkor érvényesülhet
        megfelelő biztonsággal,  ha annak  módját  és  szervezeti
        kereteit kifejezetten  erre irányuló  pozitiv szabályozás
        előírja. Az  Alkotmány  61. §  (4)  bekezdése  szerint  a
        közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, vezetőik
        kinevezéséről, továbbá  a kereskedelmi rádió és televízió
        engedélyezéséről szóló  törvény elfogadásához a jelenlévő
        országgyűlési    képviselők    kétharmadának    szavazata
        szükséges.

        Az Alkotmánybíróság  akkor  állapíthat  meg  mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenességet, ha a jogalkotó szerv
        jogszabályi    felhatalmazásból    származó    jogalkotói
        feladatát  elmulasztotta  és  ezzel alkotmányellenességet
        idézett  elő.  Az  Alkotmánybíróság  a  jelen  esetben  a
        fennálló helyzet alkotmányellenességét hangsúlyozza. ( Az
        Alkotmány végrehajtásához  szükséges törvények meghozását
        maga az Alkotmány 78. §-a rendeli el, külön nyomatékot ad
        ennek  a  kötelességnek,  hogy  az  Alkotmány  61. §-a  a
        rádióról és televízióról külön is rendelkezik. ) A szabad
        véleménynyilvánítás  alapjogának   és  a   sajtószabadság
        alapjogának, továbbá  az információszabadság  alapjogának
        érvényesülését akadályozza  az  a  tény,  hogy  az  ehhez
        feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik.

        Az  Alkotmánybíróság   hivatalból  is  jogosult  eljárást
        indítani    törvényhozói    mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség     megállapítására,      s     ennek
        megszüntetése  végett   határidőt   szabva   felhívja   a
        jogalkotót feladata  teljesítésére.  Az  Alkotmánybíróság
        eddigi gyakorlatában  a  mulasztás  megállapítását  és  a
        felhívást  mellőzte,   ha  a   megfelelő  törvénytervezet
        tárgyalását     az     Országgyűlés     megkezdte.     Az
        Alkotmánybíróság elvi  éllel mutat rá, hogy a jogalkotási
        feladatot a  törvényhozás nem a vita megkezdésével, hanem
        a  törvény   megalkotásával  teljesíti.  Ezért  abban  az
        esetben, ha  a mulasztással  okozott  alkotmányellenesség
        súlyos,  s  a  törvényjavaslat  tárgyalása  befejezésének
        időpontja   megközelítően    sem   jelölhető    meg,   az
        Alkotmánybíróság megállapíthatja  a mulasztást,  és annak
        kiküszöbölésére határidőt szabhat.

        Az adott esetben a mulasztás olyan alapjog érvényesülését
        gátolja,  amelynek  a  demokratikus  társadalom  működése
        szempontjából  kiemelkedő   jelentősége  van.   Ezért  az
        Alkotmánybíróság      a      törvényhozó      mulasztását
        megállapította,  s  felhívta  az  Országgyűlést,  hogy  a
        rendelkező  részben   történt  felsorolás  szerint  1992.
        november 30-ig  alkossa  meg  mindazokat  a  törvényeket,
        amelyeket az Alkotmány 61. § (4) bekezdése előír.

                                   IV.

        Az MTh  a kormány-befolyás  elleni garanciák hiánya miatt
        alkotmányellenes.  A   helyzet   a   bárhonnan   származó
        vélemény-túlsúly elleni  garanciákat  tartalmazó  törvény
        hiánya miatt alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróságnak azt
        kellett    mérlegelnie,     melyik    alkotmányellenesség
        fenntartása jelenti  a jogbiztonságra  a kisebb veszélyt,
        figyelemmel arra, hogy a kormánytól, a pártoktól, vagy az
        országgyűléstől           kiinduló           befolyásolás
        alkotmányellenessége között  nincs minőségi különbség. Ha
        az   Alkotmánybíróság   az   MTh-t   azonnali   hatállyal
        megsemmisíti, a közszolgálati rádió és televízió teljesen
        kikerül  a   jogi  felügyelet  alól,  illetve  a  jogilag
        működtethető politikai felelősségi viszonyok szférájából.
        Ebben   a   helyzetben   csupán   a   véleménynyilvánítás
        szabadságával való  visszaélés súlyos  eseteiben van  mód
        fellépni   a   büntetőjog   vagy   a   személyiségvédelem
        eszközeivel.  Ezzel   a  médiumok  teljesen  ki  lennének
        szolgáltatva a  pártharcoknak, illetve  a  bennük  működő
        csoportok  hatalmi   harcainak;  ez   az  állapot   pedig
        kifejezetten  a   véleménynyilvánítás  szabadsága   ellen
        hatna.

        Az Alkotmánybíróság  a  megsemmisítés  időpontjáról  való
        döntés   felfüggesztésével    az   MTh-t    a    törvényi
        szabályozásig    hatályban     tartotta.     Ezzel     az
        Alkotmánybíróság   a    helyzet   jogi   kezelhetőségének
        lehetőségét tartja fenn. A felügyeleti jog felhasználható
        mind a  sajtószabadság hasznára,  mindpedig kárára. Igaz,
        hogy az  Alkotmánybíróság e  határozata szerint  ennek az
        ambivalenciának a  léte is  alkotmányellenes, azaz  a két
        lehetőség  közül   a  kormányzati  tartalmi  befolyásolás
        lehetőségének  kizártnak  kellene  lennie.  Ugyanakkor  a
        Kormánynak alkotmányi  kötelessége is az alkotmányos rend
        védelme és  az állampolgárok  jogainak biztosítása  ( 35.
        (1) bekezdés  a ) pont ),  amelyért   felelőssé   tehető.
        Éppúgy nem  lehet abból kiindulni, hogy a Kormány nem lép
        fel a  sajtószabadság védelmében,  mint ahogy  abból sem,
        hogy azt  korlátozni  fogja.  A  felügyeleti  jog  számos
        tartalmi  kérdése   bírósági   úton   tisztázható   ( pl.
        munkajogi helyzet ).  Ezért az  Alkotmánybíróság  az  MTh
        jövőbeli időpontban  történő  megsemmisítésében  látta  a
        kisebbik  veszélyt   a  jogbiztonságra.  E  választásában
        tekintettel volt  az Alkotmánybíróság  arra  is,  hogy  e
        határozatával  egyben   megállapította  az   Országgyűlés
        mulasztását,   és    rövid   határidővel   kötelezte   az
        alkotmányellenes   helyzet    megszüntetésére,   azaz   a
        véleménynyilvánítási szabadságot  a  rádió  és  televízió
        vonatkozásában    alkotmányosan     garantáló     törvény
        meghozására. Ha  azonban az  Országgyűlés  a  törvényt  a
        határidő leteltéig  nem alkotná  meg, indokolt az eljárás
        folytatása, és  a  fenti  szempontok  újbóli  mérlegelése
        alapján az MTh megsemmisítése időpontjának meghatározása.
                              Dr. Sólyom László
                            előadó alkotmánybíró
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal           Dr. Herczegh Géza
                 alkotmánybíró                alkotmánybíró

              Dr. Kilényi Géza                Dr. Lábady Tamás
               alkotmánybíró                     alkotmánybíró

              Dr. Schmidt Péter               Dr. Szabó András
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                                alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          37/1992. (VI. 10.)
          Date of the decision:
          .
          06/08/1992
          .
          .