Hungarian

Ügyszám: .	431/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 37/1992. (VI. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/227 .

A döntés kelte: Budapest, 06/08/1992 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára   irányuló  indítványok,  valamint mulasztásban      megnyilvánuló       alkotmányellenesség megszüntetésére  hivatalból   indított  eljárás   alapján meghozta a következő                       határozatot: Az     Alkotmánybíróság     megállapítja,     hogy     az 1047/1974.( IX. 18. )MT     határozat      6.      pontja alkotmányellenes.   Az    alkotmányellenes    jogszabályi rendelkezés  megsemmisítése   időpontjának  meghatározása tekintetében  az   Alkotmánybíróság  az   eljárást  1992. november 30-ig felfüggeszti. Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az  Országgyűlés elmulasztotta   az    Alkotmány  61. §  (4)  bekezdésében meghatározott    jogalkotói     feladatát.    Ezért    az Alkotmánybíróság  felhívja   az  Országgyűlést,   hogy  a közszolgálati rádió  és televízió felügyeletéről, továbbá a  kereskedelmi   rádió  és  televízió  engedélyezéséről, illetőleg  a   rádióval   és   televízióval   kapcsolatos tájékoztatási   monopóliumok   megakadályozásáról   szóló törvényt vagy  törvényeket 1992.  november 30-ig  alkossa meg.  E   határidő  eredménytelen   letelte   esetén   az Alkotmánybíróság a felfüggesztett eljárást folytatja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Két indítványozó  kérte az  1047/1974. ( IX. 18. ) MT sz. határozat    ( a    továbbiakban    MTh )    6.    pontja alkotmányellenességének         megállapítását         és megsemmisítését. Az MTh 6. pontja szerint "a Magyar Rádió ( a  továbbiakban   MR )  és   a  Magyar   Televízió  ( a továbbiakban MTV )  a Minisztertanács  felügyelete  alatt áll.  Ennek   keretében  jóváhagyja   az  MR  és  az  MTV szervezeti és  működési szabályzatát."  Az  indítványozók szerint ez  a rendelkezés  ellentétben áll  az  Alkotmány 61. §  (2)  és  (4)  bekezdésével, illetve  a  8.  §  (2) bekezdésével is.  A 61. § (2) bekezdés  szerint  a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát,  a  (4) bekezdés szerint  a  közszolgálati  rádió,  televízió  és hírügynökség    felügyeletéről,     valamint     vezetőik kinevezéséről   kétharmados    törvényben   lehet    csak rendelkezni. A  minősített törvény  hiánya, illetőlleg  a minisztertanácsi   szintű    szabályozás   miatt   formai alkotmányellenesség áll  fenn.  Tartalmilag  azért  lenne alkotmányellenes a  vitatott szabály,  mert  "lehetőséget teremt  a   Kormány  számára   kizárólagos,   meghatározó befolyás  gyakorlására"   s  ezzel   alapvetően  sérti  a sajtószabadság jogát.                            II. 1. Állandó  gyakorlata szerint  az  Alkotmánybíróság  nem állapítja  meg  a  formai  alkotmányellenességet  és  nem semmisíti meg  a jogszabályt,  ha törvényhozási tárgyat a jogalkotásról   szóló   1987.   évi   XI.   törvény   ( a továbbiakban  JAT )   hatálybalépése  előtti  alacsonyabb szintű norma  szabályoz. A  JAT 5. §  d ) pontja  szerint ( 1988-tól kezdve ) törvényben kell szabályozni a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket. Az MTh  1974-ből származik, azonban többször módosították a JAT után. A módosítások érintették a támadott 6. pontot is. Az 1974-es  határozat eredeti szövege értelmében az MR és az  MTV   a  Minisztertanács  felügyelete  alatt  áll.  A felügyeletet a  Minisztertanács az  ezzel megbízott tagja útján  gyakorolja,   aki  jóváhagyja  az  MR  és  az  MTV szervezeti  és   működési  szabályzatát.   A  6.   pontot érintette a  116/1989.( XI. 22. )MT rendelet,  amellyel a Minisztertanács a  rádió és televízió feletti felügyeleti hatáskörét  egy   "Felügyelő  Bizottságra"   ruházta   át ( 1. § ); a  felügyelet kiterjedt  a szervezeti tagozódás elveinek  meghatározására   és  a  vezetők  kinevezésére, valamint   a    szervezeti   és    működési    szabályzat jóváhagyására ( 2. §  (1) bekezdése  e ) és f ) pont ). Az   1/1990.( I. 4. )MT    rendelet    visszaállítja    a Minisztertanács   eredeti    hatáskörét,   de   megosztja gyakorlását. A  4. § (2)  bekezdés a ) pontja az  MTh  6. pontját a  következő rendelkezéssel  váltja fel: Az MR és az  MTV   a  Minisztertanács  felügyelete  alatt  áll.  A Minisztertanács e  jogát -  ha e  határozat  másként  nem rendelkezik   -    külön   jogszabályban    meghatározott kérdésekben  az   e  célra  létrehozott  testület  útján; egyébként az  ezzel megbízott tagja által gyakorolja, aki jóváhagyja  az  MR  és  az  MTV  szervezeti  és  működési szabályzatát. A  91/1990.( V. 2. )MT  rendelet  állapítja meg a ma is hatályos szöveget; a visszahatóan, május 2-án hatályba lépő 92/1990.( V. 10. )MT rendelet megszünteti a "feladatát  betöltött"   Felügyelő   Bizottságot,   s   a felügyeletet  teljes   egészében   a   Minisztertanácshoz rendeli. A felügyelet  változásai az  új Alkotmány  hatálybalépése után keltek.  Mivel a  rendeletek  törvényhozási  tárgyat szabályoznak,  ellentmondanak   a  JAT-nak,  s  ezért  az Alkotmány 35. §-ának,  sőt az  1990. évi  XL.  törvénnyel végrehajtott   alkotmánymódosítás    óta  a   61. §   (4) bekezdésének is.  Utóbbi szerint  a felügyelet minősített többségű  törvényben   szabályozandó.  Ennek  ellenére  a felügyeletet és  a szervezeti és működési szabályzatnak a jogszabály  története   során   mindig   ahhoz   kapcsolt jóváhagyását  -   már  az   Alkotmány  hatálya   alatt  - minisztertanácsi  rendeletben  szabályozták.  A  támadott rendelkezés    hatályos    szövegét    tehát    formailag alkotmányellenesen állapították  meg, s  ezt  a  hibát  a fokozott követelményt  támasztó  alkotmánymódosítás  után ismételten elkövették.  Az MTh  6.  pontja  tehát  formai okból alkotmányellenes,  azt az  Alkotmánybíróságnak  meg kell semmisítenie. 2.   a )    Az   Alkotmánybíróság    30/1992.( V. 26. )AB határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás joga  a   kommunikációs  alapjogok   "anyajoga";   belőle vezethető le  többek között a sajtószabadság alapjoga is. Az  Alkotmánybíróság  kifejtette,  hogy  az  Alkotmány  a szabad  kommunikációt   -  az  egyéni  magatartást  és  a társadalmi folyamatot  -  biztosítja  és  védi,  tekintet nélkül annak tartalmára. A határozat megállapította, hogy a  véleményszabadság   kiemelt  szerepe  folytán  a  vele szemben mérlegelendő jogokat korlátozóan kell értelmezni. Másrészt   a    véleménynyilvánítás   vonatkozásában   is kifejtette  az   Alkotmánybíróság,  hogy   a   szubjektiv alapjogok   védelme   mellett   az   államot,   ahol   ez értelemszerű, intézményvédelmi kötelesség is terheli. Így az   Alkotmány    61. §-ából   következik    egyrészt   a véleménynyilvánításhoz  való   alanyi  alapjog,  másrészt pedig    a     demokratikus    közvélemény    kialakulása feltételeinek és  működése  fenntartásának  biztosítására irányuló állami  kötelezettség. Az  Alkotmánybíróság  egy másik döntése  értelmében  ( 64/1991.( XII. 17. )AB )  az állam  az   alapjog  objektiv   védelme  során  az  egyes alapjogokhoz  tartozó   értékeket  a   többi   alapjoggal összefüggésben kezeli,  s az  alapjogok védelmét az egész alkotmányos rend védelmébe és fenntartásába ágyazza. b ) A  véleménynyilvánítási  szabadság  a  sajtószabadság vonatkozásában sajátosan  érvényesül. A sajtó szabadságát arra figyelemmel  kell garantálnia  az államnak,  hogy  a "sajtó"       a        véleményalkotáshoz       szükséges információszerzésnek,   a    véleménynyilvánításnak    és véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. Ahogy a  sajtószabadság   joga  a  véleménynyilvánításhoz  való jogból   mint    anyajogból   vezethető    le,   úgy    a véleménynyilvánításhoz  való  jog  kitüntetett  volta  is annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja. A sajtó  nemcsak a  szabad  véleménynyilvánítás  eszköze, hanem a  tájékoztatásé is,  azaz alapvető  szerepe van  a véleményalkotás  feltételét   képező  tájékozódásban.  Az Alkotmány  61. §   (1)  bekezdése   is  egymás  mellett tartalmazza a  szabad véleménynyilvánításhoz,  továbbá  a közérdekű adatok  megismeréséhez és  terjesztéséhez  való jogot. A  sajtószabadságnak  elsősorban  külső  korlátai  vannak ( amelyek a  sajtó  sajátosságainak  megfelelő  speciális intézményekben  is   testet  öltenek,   amilyen   pl.   a sajtóhelyreigazítás,   vagy    a   "nagy    nyilvánosság" kritériuma a  büntetőjogban ). A sajtószabadságot azonban elsősorban  az   állam   tartalmi   be   nem   avatkozása biztosítja; ennek  felel meg például a cenzura tilalma és a szabad  lapalapítás lehetősége.  Ezzel a tartózkodással az állam  elvileg lehetővé  teszi, hogy  a  társadalomban meglévő  vélemények,  valamint  a  közérdekű  információk teljessége megjelenjen  a sajtóban. A tájékozódáshoz való jog, vagyis  az információszabadság  anyagi  és  eljárási garanciáit az  állam elsősorban másutt, az adatokhoz való hozzájutásnál építi  ki, nem  sajátosan a  sajtóra, hanem bárkire nézve.  Demokratikus közvélemény  azonban  csakis teljeskörű  és  tárgyilagos  tájékoztatás  alapján  jöhet létre.    Ennek     megfelelően    az     Alkotmány     a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen  tájékozódáshoz  való jogot  érvényesíti   is  a   sajtószabadság  fent  vázolt koncepciója korlátjaként,  de csupán  az  elkerülhetetlen mértékben: kifejezetten  kötelezi az  Országgyűlést arra, hogy   a    tájékoztatási    monopóliumokat    törvénnyel akadályozza meg. c )  A  véleménynyilvánítási  és  tájékozódási  szabadság szolgálata a  sajtószabadságra  vonatkozó  sajátosságokon túl  további  feltételeket  követel  meg  a  rádióval  és televízióval kapcsolatban.  Itt  az  alapjog  gyakorlását összhangba    kell    hozni    megvalósítása    technikai feltételeinek  "szűkösségével",   azaz  a  felhasználható frekvenciák ( belátható  időn belül )  véges voltával.  A nyomtatott sajtóval  ellentétben ez  nem teszi lehetővé a korlátlan alapítást. d ) További  sajátos megoldások  szükségesek az  egyelőre gyakorlatilag     monopolhelyzetben     lévő     országos közszolgálati rádió  és televízió esetében. Rájuk nézve a törvényhozó olyan  törvényeket köteles  alkotni,  amelyek anyagi, eljárási,  valamint szervezeti rendelkezésekkel a teljeskörű,   kiegyensúlyozott    arányú   és   valósághű tájékoztatást az  egyes intézményeken  belül lehetővé  és kötelezővé  teszik,   és  az   ilyen  működés  megőrzését biztosítják. 3. A  rádió és  televízió szabadságának sajátos garanciái nincsenek eleve  sem  szervezési  megoldáshoz,  sem  jogi formához  kötve.  A  véleménynyilvánítási  szabadságot  a rádió és  televízió esetében  azonban jogilag részletesen szabályozott szervezeti megoldásokkal kell biztosítani. A szervezeti megoldások  alkotmányosságát az minősíti, hogy elvileg képesek-e  biztosítani  a  társadalomban  meglévő vélemények   teljeskörű,   kiegyensúlyozott   arányú   és valósághű kifejezésre jutását, valamint a közérdeklődésre számot tartó  eseményekről és tényekről való elfogulatlan tájékoztatást. A szervezeti  és jogi  megoldások  természetesen  függnek attól,  hogy   milyen  az  adott  országban  a  rádió  és televízió strukturája:  az országos  közszolgálati rádión és televízión  kívül milyen helyi közszolgálati, másrészt milyen  kereskedelmi   és  egyéb   adások   működnek.   A vélemények  bemutatására,   illetőleg  a   tájékoztatásra vonatkozó  fenti   feltételek  teljesülését  a  rádió  és televízió   egészét    tekintve   kell   biztosítani;   a törvényhozó   döntésére   tartozik,   hogy   az   ezt   a kötelezettséget alapvetően  viselő országos közszolgálati rádió és  televízió mellett milyen terheket hárít a helyi és  kereskedelmi   adásokra.   A   rádió   és   televízió alkotmányos működésének  feltételeként  a  törvénynek  ki kell   zárnia,   hogy   a   közszolgálati   rádióban   és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok  a  műsorok  tartalmára  meghatározó  befolyást gyakorolhassanak. Az  Alkotmány tehát  egyrészt garanciát nyújtó pozitiv  cselekvést, másrészt tartózkodást követel meg az államtól. Az Országgyűlés köteles törvényt alkotni az   Alkotmány   61.  §   (4)    bekezdésében   megjelölt legfontosabb  tárgyakon   túl  is   a   véleményszabadság biztosítékairól, mindaddig,  amíg  ez  a  fent  megjelölt eredmény eléréséhez szükséges. A   fenti    pozitiv    eredmény    elérésére    alkalmas szabályozásnak  ugyanakkor   ki   kell   zárnia   azt   a lehetőséget, hogy állami szervek, vagy bármely társadalmi csoport  a  műsor  tartalmát  úgy  befolyásolja,  hogy  a társadalomban    meglévő     vélemények     bemutatásának teljessége,  arányainak  kiegyensúlyozottsága,  valósághű kifejezése,  illetve   a  tájékoztatás   elfogulatlansága megsérüljön.  Az  Alkotmány  megköveteli  a  rádió  és  a televízió szabadságát  az "államtól"  és egyes társadalmi csoportoktól.  Nem   lehet  tehát   olyan  jogosítványuk, amelyekkel a  műsorkínálatot  egyoldalúvá  tehetik,  vagy tartalmára meghatározó  befolyást  gyakorolhatnak.  Ez  a tilalom a  közvetett  befolyásolásra  és  a  befolyásolás lehetőségére is vonatkozik. Az "állami  szervektől" való  szabadság követelménye  - a műsorok tartalmát  illetően  -  a  törvényhozással  és  a kormánnyal szemben  egyaránt fennáll.  Mindkettő  ki  van téve  a   nyilvános  kritikának   és  a  társadalom  azon keresztüli ellenőrzésének.  Ezért egyiknek  sem  lehetnek eszközei a  rádióban és televízióban közzétett vélemények tartalmi  befolyásolására.  Az  Országgyűlés  meghatározó tartalmi befolyása  a rádióban és a televízióban éppenúgy alkotmányellenes, mint a Kormányé. Ugyanez vonatkozik az önkormányzatokra, a pártokra és más társadalmi    szervezetekre,    érdekképviseletekre    és csoportokra is. A törvényhozó feladata meghatározni azt a jogi megoldást, amely alkalmas  a vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és  valósághű bemutatását, illetve az elfogulatlan tájékoztatást garantálni;  s  ezen  belül  a  törvényhozó választja meg  azt is,  hogy ebben  a rendszerben  milyen feladatot kap  a  közszolgálati  rádió  és  televízió.  A rádiózás   és    televíziózás   jelenlegi   feltételeinek "szűkössége" miatt  igen elterjedt  a véleménynyilánítási szabadság garantálásának  az  a  módja,  hogy  a  törvény sajátos  társadalmi   képviseletet  teremt   a   tartalmi kiegyensúlyozottság ellenőrzésére  és  az  ezt  biztosító alapvető szervezeti  döntések meghozására. ( Az Alkotmány 61. §-a nem  követeli meg,  de megengedi  ezt a megoldást is. )  Az   Alkotmánybíróság   rámutat   arra,   hogy   a véleménynyilvánítás   szabadságát    garantáló    sajátos képviselettől   idegen    az,   hogy    kizárólag    vagy meghatározóan   a    társadalom   politikai   képviselete ismétlődjék meg  benne. Pártok  konszenzusa, még  kevésbé csupán a  parlamenti  pártok  konszenzusa,  nem  alkalmas arra,   hogy    alkotmányos    garanciát    nyújtson    a véleményszabadság teljességére. Ellenkezőleg: az államtól való szabadság azt kívánja meg, hogy se a parlament, se a kormány ne juthasson a műsor tartalmát befolyásolni képes szervezetben  meghatározó  befolyáshoz;  ahogy  politikai pártok,   azonos    feladatra   vagy    ugyanazon   érdek képviseletére létrejött  csoportok  befolyása  sem  lehet meghatározó. 4.  Az   1047/1974.( IX. 18. )  MT  határozat  6.  pontja tartalmilag nem azért alkotmányellenes, mert az MR és MTV felügyeletét  -   beleértve  a   szervezeti  és  működési szabályzatok jóváhagyását  is -  a Kormányra bizza, hanem azért,  mert  semmilyen  további  anyagi,  eljárási  vagy szervezeti  rendelkezést  nem  tartalmaz,  amely  kizárná annak lehetőségét, hogy e jogosítványokkal élve a Kormány a  műsorra   -  akárcsak  közvetetten  is  -  meghatározó tartalmi befolyást  gyakoroljon. Ezért  ez a  szabály  az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.                           III. Az MTh  nem tartalmazza  a  vélemény-  és  sajtószabadság elemi garanciáit  sem, s  ezért  alkotmányellenes.  Nincs azonban   más    olyan   jogszabály    sem,    amely    a véleménynyilvánítási szabadságot  a rádió  és a televízió vonatkozásában   jogi   és   szervezeti   biztosítékokkal alátámasztaná. A szabályozás hiánya - különös figyelemmel az   Alkotmány    61.   §   (4)    bekezdésére    is    - alkotmányellenes helyzetet  teremtett. A határozat II. 2. pontjában  bemutatott   sajátosságok  miatt   ugyanis   a véleménynyilvánítási szabadság  a mai  viszonyok között a rádió és  a televízió  területén csak akkor érvényesülhet megfelelő biztonsággal,  ha annak  módját  és  szervezeti kereteit kifejezetten  erre irányuló  pozitiv szabályozás előírja. Az  Alkotmány  61. §  (4)  bekezdése  szerint  a közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, vezetőik kinevezéséről, továbbá  a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről szóló  törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési    képviselők    kétharmadának    szavazata szükséges. Az Alkotmánybíróság  akkor  állapíthat  meg  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, ha a jogalkotó szerv jogszabályi    felhatalmazásból    származó    jogalkotói feladatát  elmulasztotta  és  ezzel alkotmányellenességet idézett  elő.  Az  Alkotmánybíróság  a  jelen  esetben  a fennálló helyzet alkotmányellenességét hangsúlyozza. ( Az Alkotmány végrehajtásához  szükséges törvények meghozását maga az Alkotmány 78. §-a rendeli el, külön nyomatékot ad ennek  a  kötelességnek,  hogy  az  Alkotmány  61. §-a  a rádióról és televízióról külön is rendelkezik. ) A szabad véleménynyilvánítás  alapjogának   és  a   sajtószabadság alapjogának, továbbá  az információszabadság  alapjogának érvényesülését akadályozza  az  a  tény,  hogy  az  ehhez feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik. Az  Alkotmánybíróság   hivatalból  is  jogosult  eljárást indítani    törvényhozói    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség     megállapítására,      s     ennek megszüntetése  végett   határidőt   szabva   felhívja   a jogalkotót feladata  teljesítésére.  Az  Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában  a  mulasztás  megállapítását  és  a felhívást  mellőzte,   ha  a   megfelelő  törvénytervezet tárgyalását     az     Országgyűlés     megkezdte.     Az Alkotmánybíróság elvi  éllel mutat rá, hogy a jogalkotási feladatot a  törvényhozás nem a vita megkezdésével, hanem a  törvény   megalkotásával  teljesíti.  Ezért  abban  az esetben, ha  a mulasztással  okozott  alkotmányellenesség súlyos,  s  a  törvényjavaslat  tárgyalása  befejezésének időpontja   megközelítően    sem   jelölhető    meg,   az Alkotmánybíróság megállapíthatja  a mulasztást,  és annak kiküszöbölésére határidőt szabhat. Az adott esetben a mulasztás olyan alapjog érvényesülését gátolja,  amelynek  a  demokratikus  társadalom  működése szempontjából  kiemelkedő   jelentősége  van.   Ezért  az Alkotmánybíróság      a      törvényhozó      mulasztását megállapította,  s  felhívta  az  Országgyűlést,  hogy  a rendelkező  részben   történt  felsorolás  szerint  1992. november 30-ig  alkossa  meg  mindazokat  a  törvényeket, amelyeket az Alkotmány 61. § (4) bekezdése előír.                            IV. Az MTh  a kormány-befolyás  elleni garanciák hiánya miatt alkotmányellenes.  A   helyzet   a   bárhonnan   származó vélemény-túlsúly elleni  garanciákat  tartalmazó  törvény hiánya miatt alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróságnak azt kellett    mérlegelnie,     melyik    alkotmányellenesség fenntartása jelenti  a jogbiztonságra  a kisebb veszélyt, figyelemmel arra, hogy a kormánytól, a pártoktól, vagy az országgyűléstől           kiinduló           befolyásolás alkotmányellenessége között  nincs minőségi különbség. Ha az   Alkotmánybíróság   az   MTh-t   azonnali   hatállyal megsemmisíti, a közszolgálati rádió és televízió teljesen kikerül  a   jogi  felügyelet  alól,  illetve  a  jogilag működtethető politikai felelősségi viszonyok szférájából. Ebben   a   helyzetben   csupán   a   véleménynyilvánítás szabadságával való  visszaélés súlyos  eseteiben van  mód fellépni   a   büntetőjog   vagy   a   személyiségvédelem eszközeivel.  Ezzel   a  médiumok  teljesen  ki  lennének szolgáltatva a  pártharcoknak, illetve  a  bennük  működő csoportok  hatalmi   harcainak;  ez   az  állapot   pedig kifejezetten  a   véleménynyilvánítás  szabadsága   ellen hatna. Az Alkotmánybíróság  a  megsemmisítés  időpontjáról  való döntés   felfüggesztésével    az   MTh-t    a    törvényi szabályozásig    hatályban     tartotta.     Ezzel     az Alkotmánybíróság   a    helyzet   jogi   kezelhetőségének lehetőségét tartja fenn. A felügyeleti jog felhasználható mind a  sajtószabadság hasznára,  mindpedig kárára. Igaz, hogy az  Alkotmánybíróság e  határozata szerint  ennek az ambivalenciának a  léte is  alkotmányellenes, azaz  a két lehetőség  közül   a  kormányzati  tartalmi  befolyásolás lehetőségének  kizártnak  kellene  lennie.  Ugyanakkor  a Kormánynak alkotmányi  kötelessége is az alkotmányos rend védelme és  az állampolgárok  jogainak biztosítása  ( 35. (1) bekezdés  a ) pont ),  amelyért   felelőssé   tehető. Éppúgy nem  lehet abból kiindulni, hogy a Kormány nem lép fel a  sajtószabadság védelmében,  mint ahogy  abból sem, hogy azt  korlátozni  fogja.  A  felügyeleti  jog  számos tartalmi  kérdése   bírósági   úton   tisztázható   ( pl. munkajogi helyzet ).  Ezért az  Alkotmánybíróság  az  MTh jövőbeli időpontban  történő  megsemmisítésében  látta  a kisebbik  veszélyt   a  jogbiztonságra.  E  választásában tekintettel volt  az Alkotmánybíróság  arra  is,  hogy  e határozatával  egyben   megállapította  az   Országgyűlés mulasztását,   és    rövid   határidővel   kötelezte   az alkotmányellenes   helyzet    megszüntetésére,   azaz   a véleménynyilvánítási szabadságot  a  rádió  és  televízió vonatkozásában    alkotmányosan     garantáló     törvény meghozására. Ha  azonban az  Országgyűlés  a  törvényt  a határidő leteltéig  nem alkotná  meg, indokolt az eljárás folytatása, és  a  fenti  szempontok  újbóli  mérlegelése alapján az MTh megsemmisítése időpontjának meghatározása.                     Dr. Sólyom László                   előadó alkotmánybíró                az Alkotmánybíróság elnöke        Dr. Ádám Antal           Dr. Herczegh Géza        alkotmánybíró                alkotmánybíró     Dr. Kilényi Géza                Dr. Lábady Tamás      alkotmánybíró                     alkotmánybíró     Dr. Schmidt Péter               Dr. Szabó András       alkotmánybíró                  alkotmánybíró       Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre         alkotmánybíró              alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	37/1992. (VI. 10.)
Date of the decision: .	06/08/1992
.
.