A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, valamint
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megszüntetésére hivatalból indított eljárás alapján
meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az
1047/1974.( IX. 18. )MT határozat 6. pontja
alkotmányellenes. Az alkotmányellenes jogszabályi
rendelkezés megsemmisítése időpontjának meghatározása
tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást 1992.
november 30-ig felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Országgyűlés
elmulasztotta az Alkotmány 61. § (4) bekezdésében
meghatározott jogalkotói feladatát. Ezért az
Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy a
közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, továbbá
a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről,
illetőleg a rádióval és televízióval kapcsolatos
tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló
törvényt vagy törvényeket 1992. november 30-ig alkossa
meg. E határidő eredménytelen letelte esetén az
Alkotmánybíróság a felfüggesztett eljárást folytatja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Két indítványozó kérte az 1047/1974. ( IX. 18. ) MT sz.
határozat ( a továbbiakban MTh ) 6. pontja
alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését. Az MTh 6. pontja szerint "a Magyar Rádió
( a továbbiakban MR ) és a Magyar Televízió ( a
továbbiakban MTV ) a Minisztertanács felügyelete alatt
áll. Ennek keretében jóváhagyja az MR és az MTV
szervezeti és működési szabályzatát." Az indítványozók
szerint ez a rendelkezés ellentétben áll az Alkotmány
61. § (2) és (4) bekezdésével, illetve a 8. § (2)
bekezdésével is. A 61. § (2) bekezdés szerint a Magyar
Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát, a (4)
bekezdés szerint a közszolgálati rádió, televízió és
hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőik
kinevezéséről kétharmados törvényben lehet csak
rendelkezni. A minősített törvény hiánya, illetőlleg a
minisztertanácsi szintű szabályozás miatt formai
alkotmányellenesség áll fenn. Tartalmilag azért lenne
alkotmányellenes a vitatott szabály, mert "lehetőséget
teremt a Kormány számára kizárólagos, meghatározó
befolyás gyakorlására" s ezzel alapvetően sérti a
sajtószabadság jogát.
II.
1. Állandó gyakorlata szerint az Alkotmánybíróság nem
állapítja meg a formai alkotmányellenességet és nem
semmisíti meg a jogszabályt, ha törvényhozási tárgyat a
jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény ( a
továbbiakban JAT ) hatálybalépése előtti alacsonyabb
szintű norma szabályoz. A JAT 5. § d ) pontja szerint
( 1988-tól kezdve ) törvényben kell szabályozni a sajtóra
vonatkozó rendelkezéseket.
Az MTh 1974-ből származik, azonban többször módosították
a JAT után. A módosítások érintették a támadott 6. pontot
is.
Az 1974-es határozat eredeti szövege értelmében az MR és
az MTV a Minisztertanács felügyelete alatt áll. A
felügyeletet a Minisztertanács az ezzel megbízott tagja
útján gyakorolja, aki jóváhagyja az MR és az MTV
szervezeti és működési szabályzatát. A 6. pontot
érintette a 116/1989.( XI. 22. )MT rendelet, amellyel a
Minisztertanács a rádió és televízió feletti felügyeleti
hatáskörét egy "Felügyelő Bizottságra" ruházta át
( 1. § ); a felügyelet kiterjedt a szervezeti tagozódás
elveinek meghatározására és a vezetők kinevezésére,
valamint a szervezeti és működési szabályzat
jóváhagyására ( 2. § (1) bekezdése e ) és f ) pont ).
Az 1/1990.( I. 4. )MT rendelet visszaállítja a
Minisztertanács eredeti hatáskörét, de megosztja
gyakorlását. A 4. § (2) bekezdés a ) pontja az MTh 6.
pontját a következő rendelkezéssel váltja fel: Az MR és
az MTV a Minisztertanács felügyelete alatt áll. A
Minisztertanács e jogát - ha e határozat másként nem
rendelkezik - külön jogszabályban meghatározott
kérdésekben az e célra létrehozott testület útján;
egyébként az ezzel megbízott tagja által gyakorolja, aki
jóváhagyja az MR és az MTV szervezeti és működési
szabályzatát. A 91/1990.( V. 2. )MT rendelet állapítja
meg a ma is hatályos szöveget; a visszahatóan, május 2-án
hatályba lépő 92/1990.( V. 10. )MT rendelet megszünteti a
"feladatát betöltött" Felügyelő Bizottságot, s a
felügyeletet teljes egészében a Minisztertanácshoz
rendeli.
A felügyelet változásai az új Alkotmány hatálybalépése
után keltek. Mivel a rendeletek törvényhozási tárgyat
szabályoznak, ellentmondanak a JAT-nak, s ezért az
Alkotmány 35. §-ának, sőt az 1990. évi XL. törvénnyel
végrehajtott alkotmánymódosítás óta a 61. § (4)
bekezdésének is. Utóbbi szerint a felügyelet minősített
többségű törvényben szabályozandó. Ennek ellenére a
felügyeletet és a szervezeti és működési szabályzatnak a
jogszabály története során mindig ahhoz kapcsolt
jóváhagyását - már az Alkotmány hatálya alatt -
minisztertanácsi rendeletben szabályozták. A támadott
rendelkezés hatályos szövegét tehát formailag
alkotmányellenesen állapították meg, s ezt a hibát a
fokozott követelményt támasztó alkotmánymódosítás után
ismételten elkövették. Az MTh 6. pontja tehát formai
okból alkotmányellenes, azt az Alkotmánybíróságnak meg
kell semmisítenie.
2. a ) Az Alkotmánybíróság 30/1992.( V. 26. )AB
határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás
joga a kommunikációs alapjogok "anyajoga"; belőle
vezethető le többek között a sajtószabadság alapjoga is.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány a
szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a
társadalmi folyamatot - biztosítja és védi, tekintet
nélkül annak tartalmára. A határozat megállapította, hogy
a véleményszabadság kiemelt szerepe folytán a vele
szemben mérlegelendő jogokat korlátozóan kell értelmezni.
Másrészt a véleménynyilvánítás vonatkozásában is
kifejtette az Alkotmánybíróság, hogy a szubjektiv
alapjogok védelme mellett az államot, ahol ez
értelemszerű, intézményvédelmi kötelesség is terheli. Így
az Alkotmány 61. §-ából következik egyrészt a
véleménynyilvánításhoz való alanyi alapjog, másrészt
pedig a demokratikus közvélemény kialakulása
feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására
irányuló állami kötelezettség. Az Alkotmánybíróság egy
másik döntése értelmében ( 64/1991.( XII. 17. )AB ) az
állam az alapjog objektiv védelme során az egyes
alapjogokhoz tartozó értékeket a többi alapjoggal
összefüggésben kezeli, s az alapjogok védelmét az egész
alkotmányos rend védelmébe és fenntartásába ágyazza.
b ) A véleménynyilvánítási szabadság a sajtószabadság
vonatkozásában sajátosan érvényesül. A sajtó szabadságát
arra figyelemmel kell garantálnia az államnak, hogy a
"sajtó" a véleményalkotáshoz szükséges
információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és
véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. Ahogy
a sajtószabadság joga a véleménynyilvánításhoz való
jogból mint anyajogból vezethető le, úgy a
véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta is
annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a
véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja.
A sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze,
hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a
véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban. Az
Alkotmány 61. § (1) bekezdése is egymás mellett
tartalmazza a szabad véleménynyilvánításhoz, továbbá a
közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való
jogot.
A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak
( amelyek a sajtó sajátosságainak megfelelő speciális
intézményekben is testet öltenek, amilyen pl. a
sajtóhelyreigazítás, vagy a "nagy nyilvánosság"
kritériuma a büntetőjogban ). A sajtószabadságot azonban
elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása
biztosítja; ennek felel meg például a cenzura tilalma és
a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással
az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban
meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk
teljessége megjelenjen a sajtóban. A tájékozódáshoz való
jog, vagyis az információszabadság anyagi és eljárási
garanciáit az állam elsősorban másutt, az adatokhoz való
hozzájutásnál építi ki, nem sajátosan a sajtóra, hanem
bárkire nézve. Demokratikus közvélemény azonban csakis
teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet
létre. Ennek megfelelően az Alkotmány a
véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen tájékozódáshoz való
jogot érvényesíti is a sajtószabadság fent vázolt
koncepciója korlátjaként, de csupán az elkerülhetetlen
mértékben: kifejezetten kötelezi az Országgyűlést arra,
hogy a tájékoztatási monopóliumokat törvénnyel
akadályozza meg.
c ) A véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság
szolgálata a sajtószabadságra vonatkozó sajátosságokon
túl további feltételeket követel meg a rádióval és
televízióval kapcsolatban. Itt az alapjog gyakorlását
összhangba kell hozni megvalósítása technikai
feltételeinek "szűkösségével", azaz a felhasználható
frekvenciák ( belátható időn belül ) véges voltával. A
nyomtatott sajtóval ellentétben ez nem teszi lehetővé a
korlátlan alapítást.
d ) További sajátos megoldások szükségesek az egyelőre
gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő országos
közszolgálati rádió és televízió esetében. Rájuk nézve a
törvényhozó olyan törvényeket köteles alkotni, amelyek
anyagi, eljárási, valamint szervezeti rendelkezésekkel a
teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű
tájékoztatást az egyes intézményeken belül lehetővé és
kötelezővé teszik, és az ilyen működés megőrzését
biztosítják.
3. A rádió és televízió szabadságának sajátos garanciái
nincsenek eleve sem szervezési megoldáshoz, sem jogi
formához kötve. A véleménynyilvánítási szabadságot a
rádió és televízió esetében azonban jogilag részletesen
szabályozott szervezeti megoldásokkal kell biztosítani. A
szervezeti megoldások alkotmányosságát az minősíti, hogy
elvileg képesek-e biztosítani a társadalomban meglévő
vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és
valósághű kifejezésre jutását, valamint a közérdeklődésre
számot tartó eseményekről és tényekről való elfogulatlan
tájékoztatást.
A szervezeti és jogi megoldások természetesen függnek
attól, hogy milyen az adott országban a rádió és
televízió strukturája: az országos közszolgálati rádión
és televízión kívül milyen helyi közszolgálati, másrészt
milyen kereskedelmi és egyéb adások működnek. A
vélemények bemutatására, illetőleg a tájékoztatásra
vonatkozó fenti feltételek teljesülését a rádió és
televízió egészét tekintve kell biztosítani; a
törvényhozó döntésére tartozik, hogy az ezt a
kötelezettséget alapvetően viselő országos közszolgálati
rádió és televízió mellett milyen terheket hárít a helyi
és kereskedelmi adásokra. A rádió és televízió
alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki
kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és
televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi
csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást
gyakorolhassanak. Az Alkotmány tehát egyrészt garanciát
nyújtó pozitiv cselekvést, másrészt tartózkodást követel
meg az államtól. Az Országgyűlés köteles törvényt alkotni
az Alkotmány 61. § (4) bekezdésében megjelölt
legfontosabb tárgyakon túl is a véleményszabadság
biztosítékairól, mindaddig, amíg ez a fent megjelölt
eredmény eléréséhez szükséges.
A fenti pozitiv eredmény elérésére alkalmas
szabályozásnak ugyanakkor ki kell zárnia azt a
lehetőséget, hogy állami szervek, vagy bármely társadalmi
csoport a műsor tartalmát úgy befolyásolja, hogy a
társadalomban meglévő vélemények bemutatásának
teljessége, arányainak kiegyensúlyozottsága, valósághű
kifejezése, illetve a tájékoztatás elfogulatlansága
megsérüljön. Az Alkotmány megköveteli a rádió és a
televízió szabadságát az "államtól" és egyes társadalmi
csoportoktól. Nem lehet tehát olyan jogosítványuk,
amelyekkel a műsorkínálatot egyoldalúvá tehetik, vagy
tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhatnak. Ez a
tilalom a közvetett befolyásolásra és a befolyásolás
lehetőségére is vonatkozik.
Az "állami szervektől" való szabadság követelménye - a
műsorok tartalmát illetően - a törvényhozással és a
kormánnyal szemben egyaránt fennáll. Mindkettő ki van
téve a nyilvános kritikának és a társadalom azon
keresztüli ellenőrzésének. Ezért egyiknek sem lehetnek
eszközei a rádióban és televízióban közzétett vélemények
tartalmi befolyásolására. Az Országgyűlés meghatározó
tartalmi befolyása a rádióban és a televízióban éppenúgy
alkotmányellenes, mint a Kormányé.
Ugyanez vonatkozik az önkormányzatokra, a pártokra és más
társadalmi szervezetekre, érdekképviseletekre és
csoportokra is.
A törvényhozó feladata meghatározni azt a jogi megoldást,
amely alkalmas a vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott
arányú és valósághű bemutatását, illetve az elfogulatlan
tájékoztatást garantálni; s ezen belül a törvényhozó
választja meg azt is, hogy ebben a rendszerben milyen
feladatot kap a közszolgálati rádió és televízió. A
rádiózás és televíziózás jelenlegi feltételeinek
"szűkössége" miatt igen elterjedt a véleménynyilánítási
szabadság garantálásának az a módja, hogy a törvény
sajátos társadalmi képviseletet teremt a tartalmi
kiegyensúlyozottság ellenőrzésére és az ezt biztosító
alapvető szervezeti döntések meghozására. ( Az Alkotmány
61. §-a nem követeli meg, de megengedi ezt a megoldást
is. ) Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a
véleménynyilvánítás szabadságát garantáló sajátos
képviselettől idegen az, hogy kizárólag vagy
meghatározóan a társadalom politikai képviselete
ismétlődjék meg benne. Pártok konszenzusa, még kevésbé
csupán a parlamenti pártok konszenzusa, nem alkalmas
arra, hogy alkotmányos garanciát nyújtson a
véleményszabadság teljességére. Ellenkezőleg: az államtól
való szabadság azt kívánja meg, hogy se a parlament, se a
kormány ne juthasson a műsor tartalmát befolyásolni képes
szervezetben meghatározó befolyáshoz; ahogy politikai
pártok, azonos feladatra vagy ugyanazon érdek
képviseletére létrejött csoportok befolyása sem lehet
meghatározó.
4. Az 1047/1974.( IX. 18. ) MT határozat 6. pontja
tartalmilag nem azért alkotmányellenes, mert az MR és MTV
felügyeletét - beleértve a szervezeti és működési
szabályzatok jóváhagyását is - a Kormányra bizza, hanem
azért, mert semmilyen további anyagi, eljárási vagy
szervezeti rendelkezést nem tartalmaz, amely kizárná
annak lehetőségét, hogy e jogosítványokkal élve a Kormány
a műsorra - akárcsak közvetetten is - meghatározó
tartalmi befolyást gyakoroljon. Ezért ez a szabály az
Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.
III.
Az MTh nem tartalmazza a vélemény- és sajtószabadság
elemi garanciáit sem, s ezért alkotmányellenes. Nincs
azonban más olyan jogszabály sem, amely a
véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és a televízió
vonatkozásában jogi és szervezeti biztosítékokkal
alátámasztaná. A szabályozás hiánya - különös figyelemmel
az Alkotmány 61. § (4) bekezdésére is -
alkotmányellenes helyzetet teremtett. A határozat II. 2.
pontjában bemutatott sajátosságok miatt ugyanis a
véleménynyilvánítási szabadság a mai viszonyok között a
rádió és a televízió területén csak akkor érvényesülhet
megfelelő biztonsággal, ha annak módját és szervezeti
kereteit kifejezetten erre irányuló pozitiv szabályozás
előírja. Az Alkotmány 61. § (4) bekezdése szerint a
közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, vezetőik
kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió
engedélyezéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges.
Az Alkotmánybíróság akkor állapíthat meg mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet, ha a jogalkotó szerv
jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói
feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet
idézett elő. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben a
fennálló helyzet alkotmányellenességét hangsúlyozza. ( Az
Alkotmány végrehajtásához szükséges törvények meghozását
maga az Alkotmány 78. §-a rendeli el, külön nyomatékot ad
ennek a kötelességnek, hogy az Alkotmány 61. §-a a
rádióról és televízióról külön is rendelkezik. ) A szabad
véleménynyilvánítás alapjogának és a sajtószabadság
alapjogának, továbbá az információszabadság alapjogának
érvényesülését akadályozza az a tény, hogy az ehhez
feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik.
Az Alkotmánybíróság hivatalból is jogosult eljárást
indítani törvényhozói mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására, s ennek
megszüntetése végett határidőt szabva felhívja a
jogalkotót feladata teljesítésére. Az Alkotmánybíróság
eddigi gyakorlatában a mulasztás megállapítását és a
felhívást mellőzte, ha a megfelelő törvénytervezet
tárgyalását az Országgyűlés megkezdte. Az
Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá, hogy a jogalkotási
feladatot a törvényhozás nem a vita megkezdésével, hanem
a törvény megalkotásával teljesíti. Ezért abban az
esetben, ha a mulasztással okozott alkotmányellenesség
súlyos, s a törvényjavaslat tárgyalása befejezésének
időpontja megközelítően sem jelölhető meg, az
Alkotmánybíróság megállapíthatja a mulasztást, és annak
kiküszöbölésére határidőt szabhat.
Az adott esetben a mulasztás olyan alapjog érvényesülését
gátolja, amelynek a demokratikus társadalom működése
szempontjából kiemelkedő jelentősége van. Ezért az
Alkotmánybíróság a törvényhozó mulasztását
megállapította, s felhívta az Országgyűlést, hogy a
rendelkező részben történt felsorolás szerint 1992.
november 30-ig alkossa meg mindazokat a törvényeket,
amelyeket az Alkotmány 61. § (4) bekezdése előír.
IV.
Az MTh a kormány-befolyás elleni garanciák hiánya miatt
alkotmányellenes. A helyzet a bárhonnan származó
vélemény-túlsúly elleni garanciákat tartalmazó törvény
hiánya miatt alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróságnak azt
kellett mérlegelnie, melyik alkotmányellenesség
fenntartása jelenti a jogbiztonságra a kisebb veszélyt,
figyelemmel arra, hogy a kormánytól, a pártoktól, vagy az
országgyűléstől kiinduló befolyásolás
alkotmányellenessége között nincs minőségi különbség. Ha
az Alkotmánybíróság az MTh-t azonnali hatállyal
megsemmisíti, a közszolgálati rádió és televízió teljesen
kikerül a jogi felügyelet alól, illetve a jogilag
működtethető politikai felelősségi viszonyok szférájából.
Ebben a helyzetben csupán a véleménynyilvánítás
szabadságával való visszaélés súlyos eseteiben van mód
fellépni a büntetőjog vagy a személyiségvédelem
eszközeivel. Ezzel a médiumok teljesen ki lennének
szolgáltatva a pártharcoknak, illetve a bennük működő
csoportok hatalmi harcainak; ez az állapot pedig
kifejezetten a véleménynyilvánítás szabadsága ellen
hatna.
Az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontjáról való
döntés felfüggesztésével az MTh-t a törvényi
szabályozásig hatályban tartotta. Ezzel az
Alkotmánybíróság a helyzet jogi kezelhetőségének
lehetőségét tartja fenn. A felügyeleti jog felhasználható
mind a sajtószabadság hasznára, mindpedig kárára. Igaz,
hogy az Alkotmánybíróság e határozata szerint ennek az
ambivalenciának a léte is alkotmányellenes, azaz a két
lehetőség közül a kormányzati tartalmi befolyásolás
lehetőségének kizártnak kellene lennie. Ugyanakkor a
Kormánynak alkotmányi kötelessége is az alkotmányos rend
védelme és az állampolgárok jogainak biztosítása ( 35.
(1) bekezdés a ) pont ), amelyért felelőssé tehető.
Éppúgy nem lehet abból kiindulni, hogy a Kormány nem lép
fel a sajtószabadság védelmében, mint ahogy abból sem,
hogy azt korlátozni fogja. A felügyeleti jog számos
tartalmi kérdése bírósági úton tisztázható ( pl.
munkajogi helyzet ). Ezért az Alkotmánybíróság az MTh
jövőbeli időpontban történő megsemmisítésében látta a
kisebbik veszélyt a jogbiztonságra. E választásában
tekintettel volt az Alkotmánybíróság arra is, hogy e
határozatával egyben megállapította az Országgyűlés
mulasztását, és rövid határidővel kötelezte az
alkotmányellenes helyzet megszüntetésére, azaz a
véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és televízió
vonatkozásában alkotmányosan garantáló törvény
meghozására. Ha azonban az Országgyűlés a törvényt a
határidő leteltéig nem alkotná meg, indokolt az eljárás
folytatása, és a fenti szempontok újbóli mérlegelése
alapján az MTh megsemmisítése időpontjának meghatározása.
Dr. Sólyom László
előadó alkotmánybíró
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter Dr. Szabó András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |