Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03136/2012
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/03178/2012,
.
Első irat érkezett: 06/25/2012
.
Az ügy tárgya: A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenessége tárgyában benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/05/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdésének megsemmisítését kérelmezik, egyúttal indítványozzák a rendelkezés nemzetközi jogba ütközésének megállapítását is.
Érvelésük szerint az érintett rendelkezés - amely kizárja a választottbírósági eljárást a nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogvitákban, illetve az ilyen ügyekre a magyar bíróság kizárólagos joghatóságát köti ki - sérti a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
Érvelésük szerint a tisztességes gazdasági verseny feltételei szenvedtek sérelmet azáltal, hogy az egyik szerződő fél közhatalmi eszközökkel ellehetetlenítette az igényérvényesítés egyes formáit.
Álláspontjuk szerint sérült a jogbiztonság elve is, mert az állam tulajdonosi és közhatalmi jogosítványai e rendelkezés következtében nem különülnek el egymástól világosan.
Érintettségüket arra alapítják, hogy a rendelkezés korábban fennálló tevékenységi körük szűkülését jelenti.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
Q. cikk (2) bekezdés
Q. cikk (3) bekezdés
B. cikk (1) bekezdés
M. cikk (2) bekezdés
N. cikk (1) bekezdés
N. cikk (2) bekezdés
II. cikk

.
A döntés száma: 3089/2013. (IV. 19.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1639
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; emberi méltósághoz való jog jogi személy kapcsán; szerződési szabadság
.
A döntés kelte: Budapest, 04/02/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2012.12.10 16:00:00 3. öttagú tanács
2013.03.19 9:00:00 Teljes ülés
2013.04.02 10:00:00 Teljes ülés

.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt viszszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság, valamint egy gazdasági társaság alkotmányjogi panaszt nyújtottak be.
    [2] Az Alkotmánybírósághoz 2012. június 25-én és június 28-án két indítvány érkezett, melyekben a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.) 17. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján. A két indítvány szövege teljesen, az indítványozók köre pedig részben azonos. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az ügyeket az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
    [3] A támadott törvényi rendelkezés értelmében: “Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság – ide nem értve a választottbíróságot – joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki.”
    [4] Az indítványozók szerint az Nvt. 17. § (3) bekezdése sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdését. Több kétoldalú és többoldalú nemzetközi egyezmény megjelölésével azt állították, hogy a kifogásolt szabály ellentétes a Magyarország által kötött nemzetközi szerződésekkel. Kezdeményezték, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 32. § (1) bekezdése alapján hivatalból vizsgálja meg a rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközését. Kifejtették, hogy sérülhet az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdése, mivel a tisztességes gazdasági verseny biztosítása nem épülhet arra, hogy az egyik szerződő fél közhatalmi eszközökkel ellehetetleníti az igényérvényesítés egyes formáit, hátrányt okozva a gazdasági versenyben az e formát előnyben részesítő szereplőknek. Utaltak az N) cikk (1) és (2) bekezdésének esetleges sérelmére is, mivel a választottbíráskodás kizárása Magyarország gazdaságának komoly hátrányt okoz. Sérülhet álláspontjuk szerint az Alaptörvény II. cikke is, mivel az emberi méltóság részét képező önrendelkezési jogot, azon belül pedig a perbeli önrendelkezési jogot korlátozza a törvény, amikor az állammal szerződött felek igényérvényesítésekor a választottbíráskodás választásának lehetőségét a törvény korlátozza. Felvetették a B) cikk (1) bekezdésének sérelmét is, mert az Nvt. megalkotásakor a zárószavazás előtti módosító javaslat teljesen megváltoztatta az eredeti javaslatot, méghozzá nem az akkor hatályos Házszabályban foglalt okokból [107. § (1) bekezdés]. Álláspontjuk szerint a jogállamisággal ellentétes az is, hogy az Országgyűlés jogalkotói hatalmával visszaélve zárta ki a választottbíráskodás lehetőségét, összemosta az állam közjogi és magánjogi jogosítványait: saját magát közhatalmi eszközökkel a szerződő partnereivel szemben megfelelő alkotmányos ok nélkül előnybe hozta. Hivatkoztak több olyan határozatra, ahol az Alkotmánybíróság közhatalommal való visszaélésnek minősítette, hogy a helyi önkormányzati képviselőtestület magánjogi jogviszonyban a saját álláspontja érvényesítése érdekében rendeletet alkotott.
    [5] Az alkotmányjogi panasz befogadása tárgyában az Abtv. 49. § (6) bekezdés ba) pontja és 50. § (2) bekezdés f) pontja alapján a teljes ülés döntött.
    [6] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek az alábbi okok miatt nem felel meg.
    [7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz érdemben akkor bírálható el, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állítja. A B) cikk (1) bekezdése (közjogi érvénytelenség), az M) cikk (2) bekezdése (tisztességes gazdasági verseny), az N) cikk (1) és (2) bekezdése (kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás követelménye), és a Q) cikk (2)–(3) bekezdése (nemzetközi jog és belső jog összhangja) nem fogalmaz meg ilyen jogokat. Az Országgyűlés jogalkotói hatalommal való visszaélése, az állam közhatalmi és magánjogi viszonyainak összemosása szintén nem vonható ebbe a körbe. E tekintetben az indítványozók érvelése azért is hibás, mert – szemben a helyi önkormányzatokkal – az Országgyűlés és a nemzeti vagyon vonatkozásában a jogalkotói hatalom és a tulajdonosi jogok gyakorlása nem fonódik össze. A már megkötött választottbírósági klauzulák érvényesülését az Nvt. 17. § (1) bekezdése továbbra is biztosítja, a jövőre nézve a választottbírósági út szerződési kikötésének törvényi kizárása – miként törvényi korlátozás hiányában az egyedi esetekben a választottbírósági út kikötésétől való elzárkózás – sem értékelhető joggal való visszaélésnek. Az M) cikkből (vállalkozás szabadsága, tisztességes gazdasági verseny) ugyan levezethető a szerződési szabadság [3192/2012. (VII. 26.) AB határozat], mellyel a választottbíráskodás összefüggésbe hozható, azonban erre az alkotmányos összefüggésre az indítványozók nem hivatkoztak, ezzel kapcsolatosan alkotmányjogi érvelést nem terjesztettek elő. Egyedül a II. cikk tartozik az Alaptörvényben biztosított jogok körébe, melynek állított sérelme alkotmányjogi panasz alapját képezheti. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 3001/2013. (I. 15.) AB végzésben kifejtette: “Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a jogi személynek nincs emberi méltósága (az emberi méltóság alapjogából eredő, a természetes személyeket megillető általános cselekvési szabadsága), ezért a vizsgált esetben a jogi személy-indítványozó nem hivatkozhat az emberi méltóság sérelmére” (Indokolás [6]). Jelen ügyben is jogi személy (illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egység) indítványozók nyújtották be az alkotmányjogi panaszt, az ő vonatkozásukban így az emberi méltóság sérelme nem következhetett be.
    [8] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
    [9] Az indítványozók azt is kezdeményezték, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból vizsgálja a támadott rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközését. Tekintettel arra, hogy ezzel összefüggésben az alapvető jogok biztosa önálló indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, a testület ebben az ügyben külön határozatot hoz.
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        az Alkotmánybíróság elnöke
        .
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Bragyova András s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Holló András s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kovács Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        06/25/2012
        .
        Number of the Decision:
        .
        3089/2013. (IV. 19.)
        Date of the decision:
        .
        04/02/2013
        .
        .