Hungarian
Ügyszám:
.
1024/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 51/2004. (XII. 8.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2004/679
.
A döntés kelte: Budapest, 12/06/2004
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    megállapítására   és   megsemmisítésére  irányuló   indítvány
    tárgyában meghozta a következő

                            határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a felsőoktatásról
    szóló  1993. évi LXXX. törvény 72. §-ának s) pontja,  illetve
    129. §-a alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.

    2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  többciklusú,
    lineáris felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének  egyes
    szabályairól   és   az   első  képzési   ciklus   indításának
    feltételeiről  szóló  252/2004. (VIII.  30.)  Korm.  rendelet
    alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

      Az  indítványozó az egyes oktatási tárgyú, az oktatási  jogok
      érvényesítésének  elősegítését,  valamint   a   felsőoktatási
      intézmény-   és   képzési   rendszer  fejlesztését   szolgáló
      törvények  módosításáról  szóló  2004.  évi  LX.  törvény  (a
      továbbiakban:   Fotm.)  4.  §  (2)  bekezdése,   valamint   a
      többciklusú,   lineáris   felsőoktatási   képzési   szerkezet
      bevezetésének  egyes szabályairól és az első  képzési  ciklus
      indításának feltételeiről szóló 252/2004. (VIII.  30.)  Korm.
      rendelet      (a      továbbiakban:      Korm.      rendelet)
      alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését
      kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.

      Az   indítványozó  hivatkozott  arra,  hogy  a  Fotm.  4.   §
      (2) bekezdése a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény
      (a   továbbiakban:  Fot.)  72.  §-át  egy  új,   s)   ponttal
      egészítette  ki. A Fot. 72. §-ának s) pontja ad a  Kormánynak
      felhatalmazást arra, hogy „meghatározza a 129. §  szerinti  a
      84-86.  §-ban  foglaltaktól eltérő  szerkezetű,  tartalmú  és
      időtartamú  –  az oktatási miniszter külön engedélye  alapján
      indítható – többciklusú képzés bevezetésének szabályait és  a
      képzés feltételeit”. Ennek az új törvényi felhatalmazásnak az
      eredményeként született meg a Korm. rendelet.

      Az  indítványozó a kifogásolt törvényi rendelkezés és a Korm.
      rendelet  alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány
      8.  §  (1)  és  (2) bekezdésére, 16. §-ára, 70/F.  §  (1)  és
      (2) bekezdésére, valamint 70/G. § (1) bekezdésére, illetve  a
      jogalkotásról  szóló 1987. évi XI. törvény  (a  továbbiakban:
      Jat.) 5. § i) pontjára hivatkozva kezdeményezte.

      Az   indítványozó   a   Korm.  rendelet  tartalmát   elemezve
      rámutatott   arra,   hogy  a  Korm.   rendelet   a   Fot.-ban
      szabályozott   oktatásszerkezeti   megoldás    helyett    más
      oktatásszervezési  forma  bevezetését  teszi  kötelezővé.  Az
      indítványozó   álláspontja  szerint   a   Korm.   rendeletben
      meghatározott    oktatásszervezési   forma   ellentétes    az
      Alkotmánynak  az  ifjúság védelméről  szóló  rendelkezésével,
      valamint  a művelődéshez való alkotmányos joggal,  illetve  a
      tudományos élet szabadságával.

      Az  indítványozó  kifogásolta továbbá,  hogy  a  Fotm.  4.  §
      (2)  bekezdése  felhatalmazást adott a Kormánynak  egy  olyan
      szabályozás   megalkotására,  amelyet  a  művelődéshez   való
      alkotmányos joggal, a tudományos élet szabadságával, valamint
      az  Alkotmány  8. § (1) és (2) bekezdésével, illetve  a  Jat.
      5.  §  i)  pontjával  összefüggésben  „mindenképpen  törvényi
      szintű   jogszabályban   kellett  volna   meghatározni”.   Az
      indítványozó   szerint   még  a   Fotm.   előterjesztője   is
      egyetértett   azzal,  hogy  a  Fotm.  4.  §   (2)   bekezdése
      törvényhozási  tárgykörbe  tartozó szabályozás  megalkotására
      adott   felhatalmazást   a   Kormánynak.   A   Fotm.   4.   §
      (2) bekezdésének „hivatalos (a Kormány által előterjesztett)”
      indokolása   szerint   ugyanis  a   Fot.-ba   beiktatott   új
      felhatalmazó  rendelkezés  alapján  a  Kormánynak   csak   „a
      felsőoktatás   képzési  szerkezetét  megváltoztató   törvényi
      szabályozást  megelőző időszakban” kell rendeletet  alkotnia.
      Az  indítványozó szerint tehát a később megalkotandó törvényt
      kívánták kormányrendelettel pótolni.

                                   II.

      1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

      „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek  tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

      (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

      „16.  § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság
      létbiztonságára,  oktatására  és  nevelésére,  védelmezi   az
      ifjúság érdekeit.”

      „35. § (1) A Kormány
      (…)
      b) biztosítja a törvények végrehajtását;
      (…)”

      „35.  §  (2)  A  Kormány  a maga feladatkörében  rendeleteket
      bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja
      alá.  A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem  lehet
      ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki  kell
      hirdetni.”

      „37.  §  (3)  A  Kormány  tagjai feladatuk  ellátása  körében
      rendeleteket  adhatnak  ki. Ezek azonban  törvénnyel  vagy  a
      Kormány    rendeletével   és   határozatával   nem   lehetnek
      ellentétesek.  A  rendeleteket a  hivatalos  lapban  ki  kell
      hirdetni.”

      „70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok
      számára a művelődéshez való jogot.

      (2)   A   Magyar  Köztársaság  ezt  a  jogot  a  közművelődés
      kiterjesztésével  és általánossá tételével,  az  ingyenes  és
      kötelező  általános  iskolával, képességei  alapján  mindenki
      számára  hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá
      az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.”

      „70/G.  §  (1)  A Magyar Köztársaság tiszteletben  tartja  és
      támogatja  a  tudományos  és művészeti  élet  szabadságát,  a
      tanszabadságot és a tanítás szabadságát.”

      2. A Jat. érintett rendelkezései:

      „5. § Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében
      törvényben kell szabályozni különösen
      (…)
      i) az oktatást és a közművelődést,
      (…)”

      „15.   §  (1)  A  végrehajtási  jogszabály  alkotására  adott
      felhatalmazásban   meg   kell   határozni   a   felhatalmazás
      jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás  jogosultja
      a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.

      (2)  A  szabályozás  tárgykörébe tartozó  alapvető  jogok  és
      kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.”

      3. A Fot. érintett rendelkezései:

      „72.  §  A  Kormány  a felsőoktatással kapcsolatos  feladatai
      körében
      (…)
      s) meghatározza a 129. § szerinti a 84-86. §-ban foglaltaktól
      eltérő  szerkezetű,  tartalmú és  időtartamú  –  az  oktatási
      miniszter  külön  engedélye alapján indítható  –  többciklusú
      képzés bevezetésének szabályait és a képzés feltételeit.”

      „84.   §   (1)   A  felsőoktatási  intézményekben   felsőfokú
      szakképzés,   egyetemi   és  főiskolai   szintű   alapképzés,
      általános és szakirányú továbbképzés, valamint doktori képzés
      folyhat nappali tagozaton, illetőleg más formában (pl.  esti,
      levelező, távoktatás).
      (2) A képzés szintjei:
      a) felsőfokú szakképzés;
      b) főiskolai szintű képzés
      - főiskolai szintű alapképzés
      - szakirányú továbbképzés;
      c) egyetemi szintű alapképzés;
      d) posztgraduális képzés
      - szakirányú továbbképzés
      - doktori, illetve mesterképzés.

      (3)  A  főiskolák  felsőfokú  szakképzést,  főiskolai  szintű
      alapképzést, főiskolai szakirányú továbbképzést, az egyetemek
      felsőfokú   szakképzést,   főiskolai   és   egyetemi   szintű
      alapképzést,  szakirányú továbbképzést,  doktori  képzést,  a
      művészeti   egyetemek,  valamint  más   egyetemek   művészeti
      szakjaikon   mesterképzést  folytatnak.  A  főiskolák   egyes
      szakokon  –  a  megfelelő  akkreditációs  eljárás  alapján  –
      egyetemi szintű alapképzést is folytathatnak.

      (4)     Távoktatásban    a    képesítési     követelményekkel
      meghatározott,  illetve  szakindítási engedéllyel  rendelkező
      alapképzési   vagy  szakirányú  továbbképzési   szakok   vagy
      felsőfokú   szakképzések  akkor  indíthatók,  ha   a   Magyar
      Akkreditációs Bizottság a felsőoktatási intézmény kérésére  a
      képzés  tananyaga, az oktatásban alkalmazott  ismeretátadási,
      tanulási  módszerek, az ehhez készített speciális taneszközök
      alapján   azokat  olyannak  ítélte,  amelyek   birtokában   a
      képesítési, illetve képzési követelmények teljesíthetők.

      85.  §  (1)  Felsőfokú szakképzésben felsőfokú szakképesítést
      igazoló   bizonyítványt  a  szakmai  követelmények   szerinti
      legalább kétéves képzésben lehet megszerezni.

      (2)  A  főiskolai  végzettséget  a  képesítési  követelmények
      szerinti   legalább   hároméves   nappali   képzésben   lehet
      megszerezni.

      (3)  Az  egyetemi  végzettséget  a  képesítési  követelmények
      szerinti,   legalább   négyéves   nappali   képzésben   lehet
      megszerezni.

      (4)  Az egyetemi alapképzés képesítési követelmények szerinti
      tanulmányi ideje az öt évet kivételes esetben haladhatja meg.
      A  főiskolai  alapképzés  képesítési  követelmények  szerinti
      tanulmányi ideje négy évnél hosszabb nem lehet.

      (5)  A  szakirányú  továbbképzés a  képesítési  követelmények
      szerint,  nappali képzés keretében legalább  egy,  legfeljebb
      három év.

      (6)  Más  oktatási formákban a képzési idő –  az  alkalmazott
      oktatási formától és módszerektől függően – a (2)-(3) és  (5)
      bekezdésben meghatározott időtartammal azonos vagy hosszabb.

      (7) A doktori képzésben a tanulmányi idő tartama három év.

      (8) A főiskolai végzettség a képesítési követelmények szerint
      feljogosít a tanulmányok egyetemi folytatására.

      86.   §   (1)   A  felsőoktatási  intézményben  megszerezhető
      végzettség,  illetőleg a szakképesítés szakmai követelményeit
      a képesítési követelmények határozzák meg.

      (2)  Az  alapképzésben  és  a  szakirányú  továbbképzésben  a
      képesítési   követelmények  szakok  szerint  tartalmazzák   a
      képzési  cél  meghatározását, az  oktatandó  főbb  tanulmányi
      területeket  és  ezek  arányait, a  képzési  időt  félévekben
      meghatározva,   a   legkisebb  teljesítményt  összóraszámban,
      illetve  kreditben  vagy  egyéb  megfelelő  számítási   módon
      meghatározva,  a szigorlati tárgyakat, a záróvizsga  típusát,
      tárgyait,  eredményének kiszámítási módját,  a  szakdolgozat,
      diplomamunka   követelményeit,  a  végzettség   szintjét,   a
      szakképzettséget  és a hozzájuk kapcsolódó cím  megnevezését,
      továbbá  a  szak  (szakterület)  szempontjából  lényeges  más
      rendelkezéseket.

      (3) A doktori fokozat megszerzésének feltételeit az egyetem a
      doktori szabályzatában állapítja meg.”

      „129.  §  2006. szeptember 1-jéig a felsőoktatási intézmények
      alapképzésben  az  Ftv.  84-86. §-aiban  foglaltaktól  eltérő
      szerkezetű,  tartalmú  és  időtartamú  többciklusú   képzést,
      kormányrendeletben  meghatározott  feltételek   szerint,   az
      oktatási miniszter külön engedélyével indíthatnak.”

      4. A Fotm. érintett rendelkezései:

      „4. § (2) Az Ftv. 72. §-a a következő s) ponttal egészül ki:
      (A Kormány a felsőoktatással kapcsolatos feladatai körében)
      »s)   meghatározza  a  129.  §  szerinti   a   84-86.   §-ban
      foglaltaktól eltérő szerkezetű, tartalmú és időtartamú  –  az
      oktatási  miniszter  külön  engedélye  alapján  indítható   –
      többciklusú  képzés  bevezetésének  szabályait  és  a  képzés
      feltételeit.«”

      „5.  §  (2)  Az Ftv. 129. §-a helyébe a következő rendelkezés
      lép:
      »129.  §  2006. szeptember 1-jéig a felsőoktatási intézmények
      alapképzésben  az  Ftv.  84-86. §-aiban  foglaltaktól  eltérő
      szerkezetű,  tartalmú  és  időtartamú  többciklusú   képzést,
      kormányrendeletben  meghatározott  feltételek   szerint,   az
      oktatási miniszter külön engedélyével indíthatnak.«”

                                  III.

      Az indítvány megalapozott.

      Az  Alkotmánybíróság  egy  korábbi határozatának  megfelelően
      rámutat  arra,  hogy „ha az indítványozó egy  új  rendelkezés
      tartalmának   alkotmányellenességét   állítja,    akkor    az
      Alkotmánybíróság  nem  az új rendelkezést  hatályba  léptető,
      hanem  a  módosítás révén az új rendelkezést  magába  foglaló
      (inkorporáló)   jogszabály  alkotmányellenességét   vizsgálja
      meg.”  [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003,  74,  81.]
      Ennek  megfelelően  az  Alkotmánybíróság  az  alkotmányossági
      vizsgálatot a jelen esetben is az indítványozó által támadott
      Fotm.  4. § (2) bekezdése helyett, az új rendelkezést  magába
      foglaló Fot. 72. §-ának s) pontjával kapcsolatban végezte el.

      1.  Az  Alkotmánybíróság elsősorban azt az indítványi  elemet
      vizsgálta, amely szerint alkotmányellenesnek minősül az, hogy
      a törvényhozási tárgykörbe tartozó szabályozást a Fot. 72. §-
      ának     s)    pontja    szerinti    felhatalmazás    alapján
      kormányrendeletbe foglalták.

      Az  Alkotmánybíróság  a  szabályozási  szint  kérdésével  már
      többször    foglalkozott.    Az   Alkotmánybíróság    korábbi
      határozatában  már  rámutatott arra,  hogy  az  „államnak  az
      alapjogok  biztosítására vonatkozó kötelezettségéből  magától
      értetődően  következik,  hogy az  alapvető  jogokat  csak  az
      Alkotmányban    megengedett   módon    korlátozhatja.    Erre
      vonatkozóan  az  Alkotmány 8. § (2)  bekezdése  az  irányadó,
      amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó
      szabályokat  törvény állapítja meg.” [27/2002. (VI.  28.)  AB
      határozat, ABH 2002, 143, 146.]

      Az  Alkotmánybíróság  4/1993.  (II.  12.)  AB  határozata   –
      hivatkozva a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatra – az alapvető
      jogok  korlátozásával kapcsolatban kifejtette  továbbá,  hogy
      „az alapjog nem minden vonatkozásában törvényhozási tárgy. Az
      Alkotmánybíróság   megállapította,  hogy   »nem   mindenfajta
      összefüggés  az  alapjogokkal követeli meg a törvényi  szintű
      szabályozást.  Valamely alapjog tartalmának meghatározása  és
      lényeges   garanciáinak   megállapítása   csakis   törvényben
      történhet,  törvény  kell  továbbá az  alapjog  közvetlen  és
      jelentős  korlátozásához is. Közvetett és távoli  összefüggés
      esetében  azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha  nem  így
      lenne,  mindent  törvényben kellene  szabályozni.«  Ebből  az
      Alkotmánybíróság  azt  a  következtetést  is  levonta,   hogy
      »mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy –
      az  alapjoggal  való  kapcsolata  intenzitásától  függően   –
      törvénybe kell-e foglalni vagy sem.«” (ABH 1993, 48, 60.)

      2.  Az  Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlatának  megfelelően
      tehát  a  továbbiakban azt vizsgálta, hogy a Fot. 72.  §-ának
      s)  pontja  szerinti felhatalmazás alapján megalkotott  Korm.
      rendelet   törvényhozási  tárgykörbe   tartozó   szabályozást
      tartalmaz-e    vagy    sem.   Ennek    megállapításához    az
      Alkotmánybíróság  először  is  szükségesnek  tartotta,   hogy
      vsszehasonlítsa  egymással a Fot. 84-86.  §-ába  foglaltakat,
      illetve  a  Fot. 72. §-ának s) pontja szerinti  felhatalmazás
      eredményeként  az ettől eltérő szabályozást tartalmazó  Korm.
      rendeletet.   Az  Alkotmánybíróság  ezt  követően   vont   le
      következtetést  a  vizsgált  szabályozásnak  az  alapjogokkal
      fennálló kapcsolatára vonatkozóan.
      2.1.  A  Fot.  felsőfokú képzésről szóló hatodik részének  az
      elején  a  84-86.  §  állapítja meg a  felsőoktatási  képzési
      szerkezetre vonatkozó lényeges szabályokat. A Fot. 84-86.  §-
      a,  mint  ahogy  arra  a  törvény  21.  Fejezetének  címe  is
      hivatkozik,   meghatározza  a  felsőoktatási   intézményekben
      folytatható  képzési szinteket, valamint a  felsőfokú  képzés
      szakmai  követelményeit, vagyis a képesítési követelményeket.
      A   Fot.  84.  §-a  szerint  a  felsőoktatási  intézményekben
      felsőfokú   szakképzés,   egyetemi   és   főiskolai    szintű
      alapképzés,  általános  és szakirányú továbbképzés,  valamint
      doktori  képzés folytatható. A 84. § rögzíti továbbá azt  is,
      hogy  a  felsőoktatási intézmények közül a  főiskolák  és  az
      egyetemek  az  előbb felsoroltak közül milyen szintű  képzést
      folytathatnak.  Az  egyes képzési szintekhez  kapcsolódóan  a
      85.   §-ban   kerül  meghatározásra  a  képzésnek   megfelelő
      végzettség    megszerzéséhez   szükséges    idő.    Felsőfokú
      szakképesítést   igazoló  bizonyítványt   legalább   kétéves,
      főiskolai  végzettséget legalább hároméves nappali,  egyetemi
      végzettséget  legalább négyéves nappali képzés alapján  lehet
      megszerezni. Az egyetemi alapképzés tanulmányi  ideje  az  öt
      évet  kivételes  esetben  haladhatja  meg,  míg  a  főiskolai
      alapképzés tanulmányi ideje négy évnél hosszabb nem lehet.  A
      szakirányú  továbbképzés  nappali képzés  keretében  legalább
      egy,  legfeljebb három év. A doktori képzésben  a  tanulmányi
      idő  tartama három év. A Fot. 86. §-a állapítja meg  továbbá,
      hogy  az  alapképzés  és  a szakirányú  továbbképzés  szakmai
      követelményeit a képesítési követelmények határozzák  meg,  s
      általános  jelleggel rögzíti, hogy a képesítési követelmények
      mit tartalmazzanak.

      A  Fot. 84-86. §-ához képest a Korm. rendelet a felsőoktatási
      intézményekben folytatható képzési szerkezetet  a  törvénytől
      teljesen  eltérő módon határozza meg, vagyis  a  felsőoktatás
      új,  a  korábbitól teljesen eltérő képzési szerkezetét  hozza
      létre,   és   egyúttal  ennek  az  új  képzési   szerkezetnek
      (többciklusú,  lineáris felsőoktatási  képzési  szerkezet)  a
      bevezetéséről  rendelkezik.  A  felsőoktatási  képzést   két,
      illetve   három  szintre  (a  Korm.  rendelet  megfogalmazása
      szerint:  ciklus)  tagolja.  A  Korm.  rendelet  szerint   az
      alapképzés  a  felsőfokú képzés első ciklusa.  Az  alapképzés
      legalább három, legfeljebb négy éves, amelynek elvégzése után
      a    hallgatók    alapfokozatot    szereznek    (alapfokozat,
      baccalaures,   bachelor).  Az  alapfokozat  végzettséget   és
      szakképzettséget     nyújt    a    munkaerőpiacon     történő
      elhelyezkedéshez,  továbbá  felkészít  a   képzési   rendszer
      második,   mesterképzési  ciklusába  történő   belépésre.   A
      felsőfokú   képzés  második  ciklusa  az  ún.   mesterképzés,
      amelynek időtartama másfél, legfeljebb két év. A mesterképzés
      végén  mesterfokozat  (magister,  master)  szerezhető,   mely
      szintén  végzettséget  tanúsít és  szakképzettséget  nyújt  a
      munkaerőpiacon  történő elhelyezkedéshez,  továbbá  felkészít
      immáron   a   képzési  rendszer  harmadik,  doktori   képzési
      ciklusába  történő belépésre. A mesterképzést tehát követheti
      a  doktorképzés, a felsőfokú képzés harmadik ciklusa. A Korm.
      rendelet  1. számú melléklete az új képzési szerkezetre  való
      áttérés érdekében az egész felsőoktatásra vonatkozóan képzési
      területekre, és azon belül képzési ágakra lebontva  egyenként
      megnevezi az alapképzésben indítható szakokat (alapszak),  az
      alapszakhoz  kapcsolódó  képzési krediteket  és  a  felvételi
      jelentkezés  módját.  A Korm. rendelet  2.  számú  melléklete
      pedig a többciklusú, lineáris képzési rendszer szakjainak  és
      képesítési  követelményeket meghatározó jogszabályok  szerint
      szakindítási engedély alapján indított egyetemi és  főiskolai
      szintű alapképzési szakoknak a megfeleltetéséről rendelkezik.
      Ennek  keretében szintén képzési területekre, és  azon  belül
      képzési  ágakra  lebontva  rögzíti,  hogy  a  Korm.  rendelet
      alapján  indítható  alapszakok  főiskolai,  illetve  egyetemi
      szintű  szaknak  minősülnek,  s  a  képesítési  követelmények
      szerinti  szakokon  az  egész országra  vonatkozóan  taxatíve
      meghatározza  a  szakindítási engedélyt kapott  felsőoktatási
      intézményeket.  A Korm. rendelet továbbá generális  jelleggel
      szabályozza  az alapszakok létesítési és indítási  eljárását.
      Az  új  képzési  szerkezet bevezetésével a Korm.  rendelet  a
      törvényi  képesítési követelményektől is eltér,  s  általános
      jelleggel  meghatározza  az  alapszak  képzési  és   kimeneti
      követelményeit.  Ehhez kapcsolódóan a Korm. rendelet  rögzíti
      az   alapszakok   képzési  és  kimeneti  követelményeinek   a
      megalkotására   vonatkozó   eljárást,   illetve   a   13.   §
      (4)  bekezdése  szerint  az alapszakok  képzési  és  kimeneti
      követelményeit  2006. szeptember 1-jétől felmenő  rendszerben
      kell életbe léptetni.

      2.2.  Megállapítható  tehát,  hogy  a  felsőfokú  képzés  két
      egymástól teljesen eltérő szerkezetét szabályozza a Fot.  84-
      86.  §-a is és a Korm. rendelet is. Az Alkotmánybíróság ezért
      a  továbbiakban  a  felsőfokú képzés  szerkezetére  vonatkozó
      szabályozásnak az alapjogokkal való kapcsolatát vizsgálta.

      Az  Alkotmánybíróság korábban már rámutatott  arra,  hogy  az
      Alkotmány   70/F.   §-a  értelmében  „a  Magyar   Köztársaság
      biztosítja  az  állampolgárok  számára  a  művelődéshez  való
      jogot,   mégpedig   a   közművelődés   kiterjesztésével    és
      általánossá  tételével,  az ingyenes  és  kötelező  általános
      iskolával,  képességei alapján mindenki számára  hozzáférhető
      közép-   és   felsőfokú  oktatással,  továbbá  az  oktatásban
      részesülők  anyagi támogatásával.” [18/1994.  (III.  31.)  AB
      határozat, ABH 1994, 88, 89.]

      Az  Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy „az  oktatáshoz
      való  jognak az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében  található
      megfogalmazása  a  felsőoktatás  tekintetében   a   megfelelő
      képességgel  rendelkezők számára biztosítja  a  felsőoktatási
      intézményben felsőfokú tanulmányok folytatásához való  jogot.
      Ennek  alapján az államra sokirányú szabályozási,  szervezési
      és  ellátási  feladatok hárulnak az állami és  a  nem  állami
      felsőoktatási      intézmények     működési     feltételeinek
      kialakításában.” [35/1995. (VI. 2.) AB határozat,  ABH  1995,
      163, 166.]

      Az  oktatáshoz  való  jog részeként a  felsőfokú  tanulmányok
      folytatásához   való   jog   gyakorlása   tehát   csak    úgy
      biztosítható, ha az állam megteremti a felsőfokú  tanulmányok
      folytatásának   a   feltételeit.  A   felsőfokú   tanulmányok
      folytatásának  elengedhetetlen feltétele, hogy meghatározásra
      kerüljenek  azok a képzési formák, vagyis a felsőfokú  képzés
      szerkezete,    amelynek   keretében   felsőfokú   tanulmányok
      folytatására   lehetőség  nyílik.  A  felsőfokú   tanulmányok
      folytatását  lehetővé  tevő képzési  formák  a  felsőoktatási
      intézményben      megszerezhető      végzettség       szakmai
      követelményeinek, vagyis a képesítési követelmények általános
      jellegű   szabályozásával  nyernek  tartalmi   meghatározást.
      Mindennek  következtében  a képzési  formáknak,  a  felsőfokú
      képzés  szerkezetének, valamint a képesítési követelményeknek
      általános   jelleggel   történő  szabályozása   a   felsőfokú
      tanulmányok  folytatásának, s ezáltal a felsőfokú tanulmányok
      folytatásához való jog biztosításának is lényeges garanciáját
      jelenti.

      Tekintettel  az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére  az  Alkotmány
      70/F.  §  (2)  bekezdése szerinti művelődéshez  való  alapjog
      „tartalmának    meghatározása   és   lényeges    garanciáinak
      megállapítása csakis törvényben történhet” [4/1993. (II. 12.)
      AB   határozat,  ABH  1993,  48,  60.].  Az  alapjoggal  való
      közvetlen  és  jelentős összefüggés esetén elengedhetetlen  a
      törvényi  szintű  szabályozás. Ezt a követelményt  rögzíti  a
      Jat.   5.   §-a   is,   amikor  az   alapvető   jogokkal   és
      kötelességekkel   összefüggésben  a   törvényi   szabályozást
      igénylő tárgyköröket felsorolja. A Jat. 5. § i) pontja  –  az
      alapvető  jogokkal való kapcsolatra tekintettel – az oktatást
      és  a  közművelődést  is felveszi a törvényhozási  tárgykörök
      közé.  Az  oktatást  és  közművelődést  érintő  törvényhozási
      tárgykörök  tekintetében  tehát  csak  azokkal  közvetett  és
      távoli  összefüggésben lévő tárgykörök esetében  –  akkor  is
      csak  megfelelő törvényi felhatalmazás alapján –  elegendő  a
      rendeleti szintű szabályozás.

      3.  A felsőfokú képzés szerkezetével, a képzési szintekkel és
      a  képesítési követelményekkel kapcsolatosan a Korm. rendelet
      megalkotására   a   Fot.   72.   §-ának   s)   pontja   adott
      felhatalmazást.  A Fot. 72. §-ának s) pontjával,  illetve  az
      annak  alapján  kibocsátott Korm.  rendelettel  alapvető  jog
      tartalmát meghatározó, tehát törvényhozási tárgykörbe tartozó
      tárgykörnek végrehajtási jogszabályba foglalására került sor.
      A  Fot. 84-86. §-ába foglaltaktól eltérő szerkezetű, tartalmú
      és időtartamú többciklusú képzés bevezetésének szabályai és a
      képzés   feltételei  meghatározásával  a  Fot.   72.   §-ának
      s)   pontja,  illetve  az  annak  alapján  kibocsátott  Korm.
      rendelet  nem  a  törvény  által már  szabályozott  felsőfokú
      képzési  szerkezetnek  és  képzési  feltételeknek  a  törvény
      szerinti   végrehajtásáról   rendelkezett.   A   felhatalmazó
      rendelkezés és a végrehajtási jogszabály épphogy a  Fot.  84-
      86.  §-ába foglaltaktól eltérő képzési szerkezet bevezetésére
      és képzési feltételek meghatározására vonatkozott.

      Az  állami  szervek – köztük a Kormány – jogalkotó hatáskörét
      átfogóan  az Alkotmány és a Jat. szabályozza. A Jat.  15.  §-
      ának   (1)   bekezdése  szerint  a  végrehajtási   jogszabály
      alkotására  adott  felhatalmazásban  meg  kell  határozni   a
      felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A Jat. 15.  §
      (2)  bekezdése  értelmében a szabályozás tárgykörébe  tartozó
      alapvető  jogok és kötelezettségek szabályozására  nem  lehet
      felhatalmazást  adni.  Az  alapjogok  tartalmát   meghatározó
      szabályozást   azért  nem  lehet  végrehajtási   jogszabályba
      foglalni,   mert   az  alapvető  jogokra  és   kötelességekre
      vonatkozó  szabályokat  – az Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdése
      szerint  –  minden esetben törvénynek kell megállapítania.  A
      Kormány  –  az  Alkotmány  35. § (1)  bekezdés  b)  pontjában
      foglalt   felhatalmazás  alapján  –   csupán   a   „törvények
      végrehajtását   biztosítja  és  ehhez  hatáskörében   eljárva
      rendeleteket  bocsáthat ki” (507/B/1995.  AB  határozat,  ABH
      1996, 527, 528.), de törvényhozási tárgykörben a Kormány  nem
      alkothat rendeletet.

      Amennyiben    tehát   alapvető   jogok   és   kötelezettségek
      tartalmának   a   szabályozására   felhatalmazást   adnak   a
      Kormánynak,   akkor   az  ellentétes  az   Alkotmány   8.   §
      (2) bekezdésébe és 35. § (1) bekezdés b) pontjába, valamint a
      Jat.  15. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Az Alkotmány 8.  §
      (2) bekezdésével, 35. § (1) bekezdés b) pontjával, továbbá  a
      Jat.  15. § (2) bekezdésével ellentétes felhatalmazás alapján
      kiadott  végrehajtási jogszabály pedig – az  Alkotmánybíróság
      korábbi   határozataiban  foglaltaknak   megfelelően   –   az
      Alkotmány   35.   §   (2)   bekezdésének,   illetve   37.   §
      (3)  bekezdésének  sérelmét  is megvalósítja  [pl.:  27/2002.
      (VI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 143, 148.]. A törvényhozási
      tárgykör  végrehajtási szabályként való  megalkotására  adott
      felhatalmazás    esetében   nemcsak   az    ilyen    törvényi
      felhatalmazás,   hanem   az   alkotmány-   és    törvénysértő
      felhatalmazás  alapján  kiadott  végrehajtási  jogszabály  is
      alkotmányellenesnek      minősül.      Ezért      minősítette
      alkotmányellenesnek és semmisítette meg az Alkotmánybíróság a
      fentiekben   már   hivatkozott   64/1991.   (XII.   17.)   AB
      határozatában a törvényhozási tárgykörbe tartozó  szabályozás
      megalkotására  vonatkozó törvényi felhatalmazással  együtt  a
      felhatalmazás  alapján megalkotott végrehajtási  szabályt  is
      (ABH 1991, 297, 306-307.).

      A   jelen   esetben   a   törvényhozási  tárgykörbe   tartozó
      szabályozás  megalkotására vonatkozó  felhatalmazást  a  Fot.
      72.   §-ának  s)  pontja  tartalmazta,  s  a  Korm.  rendelet
      végrehajtási  rendeletként törvényhozási  tárgykörbe  tartozó
      szabályozást  foglalt  magába.  A  kifejtettek   alapján   az
      Alkotmánybíróság    a   törvényhozási   tárgykörbe    tartozó
      szabályozás  megalkotására irányuló felhatalmazó rendelkezést
      és  az  annak  alapján  megalkotott végrehajtási  jogszabályt
      alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.

      Jóllehet   a  törvényhozási  tárgykörbe  tartozó  szabályozás
      megalkotására vonatkozó felhatalmazást csak a Fot. 72. §-ának
      s)  pontja  tartalmazta,  ez  a  rendelkezés  azonban  szoros
      összefüggésben  állt  a Fot. 129. §-ával,  amelynek  hatályos
      szövegét  szintén a Fotm., mégpedig annak 5. § (2)  bekezdése
      állapította  meg.  A  Fot.  129.  §-ába  foglalt   miniszteri
      jogosítvány  és  a  Fot.  72.  §-ának  s)  pontjába   foglalt
      felhatalmazás egymást kiegészítő szabályok. A Fot.  129.  §-a
      szerinti  miniszteri  jogosítvány  csak  a  Fot.  72.  §-ának
      s)  pontjába  foglalt alkotmányellenes felhatalmazás  alapján
      kibocsátott   alkotmányellenes   végrehajtási   jogszabályban
      meghatározott  feltételek szerint lett volna alkalmazható.  A
      Fot.   72.  §-ának  s)  pontja  továbbá  a  Fot.  129.  §-ára
      figyelemmel   adott   alkotmányellenes   felhatalmazást.   Az
      Alkotmánybíróság a szoros összefüggésre tekintettel  a  Fot.-
      nak    az    előbbiekkel    összefüggő    129.    §-át     is
      alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
      Az   Alkotmánybíróság  –  állandó  gyakorlatának  megfelelően
      [30/2000.  (X. 11.) AB határozat, ABH 2000. 202,  209.]  –  a
      Fot.  72.  §-ának s) pontjának és a Korm. rendeletnek  formai
      okból  történő megsemmisítése miatt az Alkotmány 16.  §-ával,
      70/F.   §   (1)  és  (2)  bekezdésével,  valamint   70/G.   §
      (1)  bekezdésével  kapcsolatos tartalmi alkotmányellenességet
      már nem vizsgálta.

      A   határozat   közzététele   az  Alkotmánybíróságról   szóló
      1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
                              Dr. Holló András
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
           Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                     
           Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        51/2004. (XII. 8.)
        Date of the decision:
        .
        12/06/2004
        .
        .