A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék 1/b.Bkf.887/2012/2. számú végzése, valamint a Kúria Bfv.II.45/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó 2013. február 25. napján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Mezőtúri Városi Bíróságnál.
[2] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a Szolnoki Városi Ügyészség vele szemben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat, és a vádiratban tárgyalás mellőzésével tett indítványt a büntetések és intézkedések alkalmazására. A vádirat tartalmáról és indítványairól viszont a panaszos csak a Mezőtúri Városi Bíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével egyidejűleg értesült, mert a vádiratot és a bírósági végzést egyszerre, egy postai küldeményben kézbesítették számára.
[3] Ezt követően az indítványozó a tárgyalás mellőzésével hozott végzés kézhezvételét követő törvényes határidőn belül tárgyalás tartását kérte. A tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy tárgyalás tartását kizárólag a közvetítői eljárásra utalás céljából kérte, amely kérelmet azonban a Mezőtúri Városi Bíróság végzésével elutasított.
[4] Az ügy közvetítői eljárásra utalása iránti kérelmet elutasító végzés indokolása többek között azt is tartalmazza, hogy a „tárgyalás mellőzésével meghozott végzés ellen – ahogy azt a Be. kommentár is kiemeli – nem lehet a tárgyalás tartását kérni a közvetítői eljárás indítványozásának céljából, arra a tárgyalás mellőzéses eljárásban csak a határozat meghozatala előtt van lehetőség.” A bírósági végzésből az is kiderül, hogy a nyomozati szakban a Szolnoki Városi Ügyészség jogerőre emelkedett határozatával a vádlott indítványát az ügy közvetítői eljárásra utalására vonatkozóan elutasította.
[5] A Mezőtúri Városi Bíróság elutasító végzését – az indítványozó fellebbezése után – a Szolnoki Törvényszék 1/b.Bkf.887/2012/2. számú végzésével helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelmet pedig a Kúria Bfv.II.45/2013/2. számú végzésével azzal az indokolással utasította el, hogy az nem érdemi döntés ellen irányul.
[6] 2. A panaszos a Szolnoki Törvényszék, valamint a Kúria fent megjelölt határozatai alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[7] Az indítványozó egyfelől azt tartja aggályosnak, hogy a bíróság határozatát a Be. kommentárra alapította, amely álláspontja szerint „nem jogszabály, jogi kötőerővel nem bír, így maximálisan valamely jogszabály értelmezését segítheti, de semmiképpen nem teremthet saját maga képében új jogszabályt.”
[8] Másodsorban a panaszos jogsértőnek tartja azt az eljárási gyakorlatot, hogy terheltként egy postai küldeményben értesült az ügyészség tárgyalás mellőzésére vonatkozó indítványáról és a bíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzéséről, így „amint lehetősége nyílna a közvetítői eljárásra történő utalás indítványozására a kommentár szerint el is veszíti ezt a jogát […].” Az indítványozó érvelése szerint, amennyiben a vádiratot még az érdemi döntés előtt megkapta volna, abban az esetben – az ügyészi indítvány függvényében – kérhette volna az ügy közvetítői eljárásra utalását.
[9] Az indítványozó álláspontja alapján az általa megjelölt döntések sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőség elvét azáltal, hogy a tárgyalás mellőzhetőségére vonatkozó ügyészi döntés miatt nem tudott élni törvényes jogával, továbbá a közvetítői eljárásra vonatkozó indítvány érdemi vizsgálat nélküli elutasítása sérti az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jogot garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdését. Megítélése szerint az, hogy védőjén keresztül nem élhetett az eljárás szempontjából különösen jelentős indítványával, az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog közvetett korlátozását jelentette.
[10] Alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapította.
[11] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben írt feltételeit, különösen a 26.–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29.–31. § szerinti feltételeket.
[13] Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit határozza meg. Eszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A jelen ügyben egyik feltétel fennállása sem állapítható meg.
[14] Az alkotmányjogi panasz lényegét tekintve azt az eljárást tartja az Alaptörvénnyel ellentétesnek, hogy egyszerre kézbesítették számára a vádiratot és a vádindítványnak megfelelő tárgyalás mellőzésével hozott bírói végzést, így a vádindítvány tartalmának függvényében nem tudta indítványozni ügyének közvetítői eljárásra utalását.
[15] A közvetítői eljárás eljárásjogi feltételeit a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 221/A. §-a tartalmazza.
[16] Az indítványozó sérelmezte, hogy a tárgyalás mellőzhetőségére vonatkozó „ügyészi döntés” miatt nem tudott élni törvényes jogával, továbbá a közvetítői eljárásra vonatkozó indítvány érdemi vizsgálat nélküli elutasítása sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[17] Az Alaptörvény felhívott szakasza szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[18] A Be. 221/A. § (2) bekezdése szerint a közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között – a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre. A (3) bekezdésben meghatározott feltételek esetén az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védő, illetőleg a sértett indítványára az eljárást legfeljebb hat hónapi időtartamra felfüggeszti, és az ügyet közvetítői eljárásra utalja. Az alapügyben első fokon eljáró bíróság végzésből kiderül, hogy az eljárás nyomozati szakában a terhelt már indítványozta az ügy közvetítői eljárásra utalását, azt azonban a Szolnoki Városi Ügyészség határozatával elutasította. Az viszont a beadványok alapján nem állapítható meg, hogy ezen határozattal szemben a jogorvoslati lehetőséget a terhelt kimerítette-e.
[19] Bár a Be. 221/A. § (2) bekezdése szerint az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye, ez viszont nem zárja ki, hogy a bíróság az ügyet közvetítői eljárásra utalja. Ugyanakkor nem jelenti azt sem, hogy a terheltnek – az indítványában előadott összefüggések mellett – alapvető joga lenne a közvetítői eljárásra utalás indítványozására.
[20] Az indítványozó arra vonatkozó állítása, hogy a tárgyalás mellőzhetőségére vonatkozó ügyészi döntés miatt nem tudott élni törvényes jogával, nem megalapozott, tekintettel arra, hogy a bíróság – az ügyészi indítványhoz nem kötve – az eset körülményei ismeretében szabadon mérlegelhette, hogy a tárgyalás mellőzésének feltételei fennállnak-e vagy tárgyalás megtartása szükséges. Utóbbi esetben, ha a bíróság észleli, hogy közvetítői eljárás lefolytatásának lehet helye, a Be. 263. § (4) bekezdése alapján a vádirat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja a vádlottat, a védőt és a sértettet a közvetítői eljárás iránti indítvány megtételének lehetőségéről. A 3/2007. BK vélemény alapján bíróság részéről e tájékoztatási kötelezettség is csak akkor áll fenn, ha a közvetítői eljárás anyagi és eljárásjogi feltételei is hiánytalanul megállapíthatóak és kizárási ok sem merül fel.
[21] A panaszos kiemelte, hogy közvetítői eljárásra utalásra vonatkozó kérelmét a vádindítvány megismerése után, annak függvényében terjesztette volna elő. Megfogalmazása szerint „látván azt, hogy az ügyész milyen büntetés kiszabását indítványozza rá kiszabni – indítványozhattuk volna az ügy közvetítői eljárásra utalását.”
[22] A fentiek értelmében, valamint figyelemmel arra is, hogy a közvetítői eljárás célja a terhelt pertaktikai érdekeivel szemben elsősorban a sértetti oldalon megjelenő reparáció, az alkotmányjogi panaszban állított olyan összefüggés a vádindítvány tartalma és az annak ismeretében a terhelt által tehető indítvány között nem állapítható meg, amely megalapozná az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés sérelmét jelentő, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel.
[23] Az indítványban előadott aggályok nem hozhatók kapcsolatba sem az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőség elvével, sem a XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való joggal, továbbá ezek tekintetében esetleges alaptörvény-ellenességet megalapozó, valós összefüggésekre rávilágító érvelést az indítványozó nem fogalmazott meg.
[24] Az alkotmányjogi panaszban előadottak szerint az indítványozó azt is sérelmezi, hogy a megjelölt bírói döntések indokolása a jogforrásnak nem tekinthető Be. kommentáron alapul, azonban az ügy iratai alapján tényszerűen megállapítható, hogy sem a Szolnoki Törvényszék, sem a Kúria támadott végzése nem tartalmaz hivatkozást a kommentárra. Az aggályosnak tartott idézet a Mezőtúri Városi Bíróság – az alkotmányjogi panasszal meg nem támadott – közvetítői eljárásra utalásra irányuló kérelmet elutasító végzésében jelent meg, az elutasítás okait megjelölő érvelés egyik – de nem kizárólagos – elemeként, melyet azonban a másodfokú bíróság és a Kúria támadott végzései indokolásában nem alkalmazott.
[25] 4. Az eddig kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételek egyikének sem, mert az indítványozó a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre nem hivatkozott, és nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem. Ezért a Szolnoki Törvényszék 1/b.Bkf.887/2012/2. számú végzése, valamint a Kúria Bfv.II.45/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt befogadását az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |