Hungarian
Ügyszám:
.
826/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 826/B/1996. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/662
.
A döntés kelte: Budapest, 04/07/1997
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
    a következő

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  a közalkalmazottak  jogállásáról  szóló
    1992. évi  XXXIII. törvény  30. §  (1) bekezdés b) pontjában
    foglalt rendelkezés  alkotmányellenességének megállapítására
    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
                               Indokolás

                                   I.

      1. A  közalkalmazottak jogállásáról  szóló 1992. évi XXXIII.
      törvény ( a  továbbiakban :   Kjt.  )  módosítása  tárgyában
      született 1996.  évi XXVIII.  törvény 10.  § (1) bekezdése a
      Kjt.  30.   §  (1)   bekezdésének  b)   pontja  helyébe   új
      rendelkezést  léptetett,   azt  egy   további   c)   ponttal
      kiegészítette,   egyidejűleg    az   eredeti   c) -d)   pont
      megjelölését d) -e)  pontra változtatta.  A Kjt.  30. §  (1)
      bekezdés  új   b)  pontja   szerint  :     "A  munkáltató  a
      közalkalmazotti  jogviszonyt   -  a   (3) - (4)  bekezdésben
      foglalt korlátozással  - felmentéssel akkor szüntetheti meg,
      ha  az   Országgyűlés,  a   Kormány,  a  miniszter  vagy  az
      önkormányzati képviselő-testület  munkáltatót érintő döntése
      - különösen  a feladatok változásából adódó átszervezés vagy
      a költségvetési  támogatás  csökkentése  -  következtében  a
      közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség. "

      A Kjt.  30. §  (2) bekezdése  szerint :    "A  munkáltató  a
      felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés
      okának világosan  ki kell  tűnnie és  a  munkáltatónak  kell
      bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű. "

      Az   állandó    ítélkezési   gyakorlat    e   rendelkezéssel
      összefüggésben is  alkalmazza a  Legfelsőbb Bíróság  MK  95.
      számú  Munkaügyi  Kollégiumi  Állásfoglalását,  amelynek  b)
      pontja a  következőket tartalmazza :  "A jogszerű felmondást
      sem   méltányosságból,   sem   pedig   olyan   körülményekre
      tekintettel nem  lehet hatálytalanítani, amelyek a munkaügyi
      jogvita keretein  kívül esnek ( pl. hogy nem volt célszerű a
      vállalat átszervezése ) ".  Az  állásfoglalás  indokolásában
      kifejtettek szerint  a jogbiztonság  követelményeiből az  is
      következik, hogy  a felmondási  ok vizsgálata  nem jogosítja
      fel a  bíróságot arra,  hogy a munkáltató vezetésének körébe
      tartozó olyan  kérdések eldöntésébe is beavatkozzék, amelyek
      a munkaügyi  jogvita keretein  kívül esnek.  Olyan felmondás
      esetén például,  amelynek indokolása arra hivatkozik, hogy a
      munkáltatónál  történt   átszervezés  miatt  a  munkavállaló
      munkaköre  megszűnt,   a  munkaügyi   jogvitában  nem  lehet
      vizsgálni, hogy  a megtörtént  átszervezés  célszerű  volt-e
      illetve, hogy  a munkáltató  miért az  érintett munkavállaló
      munkaviszonyát mondta  fel,  s  miért  nem  valamely  azonos
      munkakört  betöltő  munkatársának  munkaviszonyát  szüntette
      meg.  Az   állandó  bírósági  ítélkezési  gyakorlat  ezt  az
      értelmezést a Kjt. alkalmazására is kiterjesztette.

      2. Az  indítványozó álláspontja  szerint a  Kjt. 30.  §  (1)
      bekezdés b)  pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenes,
      ezért e  rendelkezés  megsemmisítését  kérte.  Indítványában
      hivatkozott    arra,    hogy    a    támadott    rendelkezés
      alkotmányellenes értelmezésre ad lehetőséget, mert megengedi
      a Legfelsőbb  Bíróság Munkaügyi Kollégiumi Állásfoglalásában
      kifejtett értelmezést, amely szerint a felmentés munkáltatói
      indokolására  vonatkozó  kötelezettségnek  nem  szükségszerű
      feltétele  a  felmentett  közalkalmazott  személyére  szóló,
      konkrét indokolás,  vagyis a  munkaügyi jogvitában a bíróság
      nem  vizsgálhatja,  hogy  a  munkáltató  miért  az  érintett
      közalkalmazott jogviszonyát  szüntette meg  és miért  nem az
      azonos munkakörben  dolgozó másik alkalmazottat mentette fel
      a jogviszony alól.

      A kifogásolt  rendelkezés  elsősorban  azért  ellentétes  az
      Alkotmánnyal, mert  sérti az  emberi méltósághoz való jogot.
      Az indítványozó  álláspontja szerint  az emberi  méltósághoz
      való  jog  fogalmi  körébe  beletartozik  a  közalkalmazotti
      jogviszonyt érintő döntések személyességének a követelménye.
      Minden embernek  joga van ahhoz, hogy a rávonatkozó döntések
      meghozatala   előtt    személyi    körülményeit,    tudását,
      teljesítményét,    valamely    feladat    ellátására    való
      alkalmasságát vizsgálják  és a  döntést ennek alapján hozzák
      meg. Úgyszintén joga van ahhoz is, hogy e körülményeket vele
      ismertessék, mivel ez az információ teremti meg a védekezés,
      illetőleg az  üggyel  kapcsolatos  esetleges  ellenvéleménye
      kialakításának lehetőségét.  Tekintve,  hogy  a  sérelmezett
      törvényi rendelkezés  lehetőséget biztosít  az  olyan  bírói
      értelmezésre, amely  a  munkáltatót  mentesíti  a  személyre
      szóló  okszerű   indokolás  követelménye   alól,  a  szabály
      ellentétben  áll   az  Alkotmány   54.  §  (1)  bekezdésében
      foglaltakkal, ezért alkotmányellenes.

      Hivatkozott  az   indítványozó  arra  is,  hogy  a  támadott
      törvényi   rendelkezés    jogalkalmazói    értelmezése    és
      alkalmazása ellentmond a Kjt. 30. § (2) bekezdésében foglalt
      rendelkezésnek.  Ez   az  ellentmondó   joggyakorlat   pedig
      ellentétes  az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésével,  amely
      deklarálja,  hogy   a   Magyar   Köztársaság   jogállam.   A
      jogállamiság  fogalmába   pedig  beletartozik   a  törvények
      ellentmondásmentes, precíz  alkalmazása. A  személyre  szóló
      indokolási kötelezettség  egyértelműen következik a Kjt. 30.
      §  (2)   bekezdésében   foglalt   rendelkezésből,   ezt   az
      egyértelműséget oldja fel a kifogásolt törvényi szabály, így
      az emiatt is alkotmányellenes.

      Hivatkozott  végül   az  indítványozó   az  Alkotmánybíróság
      57/1991. (XI.  8.) AB  határozatában kifejtettekre,  amelyek
      alapján lehetőséget  látott arra, hogy az Alkotmánybíróság a
      jogalkalmazásban  alkotmányellenes  tartalommal  érvényesülő
      norma alkotmányellenességét megállapítsa és megsemmisítse.

      Az indítványozó  ezekre az  indokokra  tekintettel  kérte  a
      sérelmezett  törvényi   rendelkezés  alkotmányellenességének
      megállapítását és megsemmisítését.

      3. Az  Alkotmánybíróság a  kifogásolt törvényi  szabályt  az
      indítványban foglaltakra  tekintettel  az  Alkotmány  alábbi
      rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálta :

      Az  Alkotmány   2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  Magyar
      Köztársaság független,  demokratikus jogállam.  Az Alkotmány
      54. §  (1) bekezdése  szerint a Magyar Köztársaságban minden
      embernek veleszületett  joga van  az élethez  és  az  emberi
      méltósághoz,  amelyektől   senkit   sem   lehet   önkényesen
      megfosztani.

                                  II.

      Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

      1.  Az   Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint,  ha
      valamely jogszabály több lehetséges értelme közül az állandó
      és  egységes   jogalkalmazási  gyakorlatban   csak   egyféle
      tartalommal  realizálódik,   akkor  az   Alkotmánybíróság  a
      jogszabályt e  normatartalom, vagyis  az "élő  jog"  alapján
      veti alkotmányossági  vizsgálat alá  [ 57/1991. (XI.  8.) AB
      határozat, ABH 1991, 272, 277. ] .

      A Legfelsőbb  Bíróság MK 95. számú állásfoglalása értelmében
      - amelyet  a bírói gyakorlat kiterjesztett a közalkalmazotti
      jogviszonyokra  is  -  a  bíróság  a  munkaügyi  perben  nem
      vizsgálhatja a  munkaügyi jogvita  keretein kívül  eső - így
      például   az    átszervezés   célszerűségére   vonatkozó   -
      kérdéseket.   A   munkaügyi   bíróságok   által   egységesen
      értelmezett és  alkalmazott normatartalom  szerint a bíróság
      vizsgálódási körén  kívül  esik  az  a  kérdés  is,  hogy  a
      költségvetési támogatás  csökkentése miatt  szükségessé váló
      létszámleépítés  során   a  munkáltató   miért  az  érintett
      közalkalmazott jogviszonyát  szüntette meg  felmentéssel, és
      miért  nem   valamely   azonos   munkakört   betöltő   másik
      közalkalmazottat mentett  fel. Vagyis az állandó és egységes
      jogalkalmazási gyakorlat,  az "élő jog" szerint a munkáltató
      a Kjt.  30. §  (1) bekezdés  b)  pontján  alapuló  felmentés
      eseteiben a  Kjt. 30.  § (2)  bekezdése alapján  nem köteles
      személyre szóló  indokolást adni, a bíróság csak a felmentés
      alapjául    felhozott    tény    valóságát    ( átszervezés,
      költségvetési  támogatás   csökkentése )  vizsgálhatja,  azt
      azonban már  nem, hogy  az alkalmazó miért éppen az érintett
      közalkalmazott tekintetében  állapította meg,  hogy  további
      foglalkoztatására nincs lehetőség.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a támadott törvényi
      rendelkezésnek az állandó és következetes bírói gyakorlatban
      alkalmazott  e   normatartalma   és   az   emberi   méltóság
      alkotmányos alapjoga között értékelhető összefüggés nincs. A
      kifogásolt   törvényi    rendelkezés   alapján   ugyanis   a
      közalkalmazott felmentése  nem a  közalkalmazott személyében
      vagy   munkájában    rejlő   okra,    hanem   a   munkáltató
      körülményeiben beállott  változásra vezethető  vissza.  Erre
      figyelemmel a munkáltató személyre szóló indokolást az ilyen
      típusú felmentés  során nem  is adhat,  mert a  munkaviszony
      megszüntetésének valóságos  indoka más, nem a közalkalmazott
      alkalmasságán,  munkateljesítményén,   munkájának  minőségén
      stb. alapul.  Nyilvánvaló, hogy  ha a  munkáltatói döntés  a
      közalkalmazott  "alkalmasságával-alkalmatlanságával",   vagy
      fegyelmi  felelősségével  kapcsolatos,  a  közalkalmazottnak
      joga  van  ahhoz,  hogy  a  munkáltató  a  vele  kapcsolatos
      véleményét,   kifogásait,    személyére,   munkájára    vagy
      teljesítményére  vonatkozó   értékítéletét  közölje,   mivel
      kizárólag ez  az információ  teremti  meg  a  közalkalmazott
      számára a védekezés, továbbá ellenvéleménye kialakításának a
      lehetőségét.  Ha   azonban  a   közalkalmazotti   jogviszony
      megszüntetésének   indoka    a    költségvetési    támogatás
      csökkentése miatti  szükségszerű "létszámleépítésre", vagy a
      feladatok változásából adódó átszervezésre vezethető vissza,
      a   közalkalmazotti    jogviszony    felmentéssel    történő
      megszüntetése a  közalkalmazott emberi méltóságát, illetőleg
      az ebből  eredő további személyiségi jogait nem érinti. Ez a
      munkáltatói döntés  ugyanis a  munkáltatói szférába  tartozó
      objektív  körülményekre   ( finanszírozási,  munkaszervezési
      stb. kérdésekre )  vezethető vissza,  amely  körülmények  az
      emberi méltósághoz  való joggal  értékelhető összefüggésben,
      kapcsolatban nem  állnak.  Ennek  a  jogi  összefüggésnek  a
      hiányára tekintettel  nem sérti  az érintett  közalkalmazott
      emberi méltósághoz  való jogát, általános személyiségi jogát
      az sem,  hogy az  alkalmazó  a  jogviszony  megszüntetésével
      kapcsolatban   a    "személyválogatás"   szempontjait    nem
      indokolja.   Mivel   a   jogviszony   megszüntetésének   nem
      személyben rejlő, hanem kényszerű és objektív, a munkáltatói
      oldalon  fennálló   indokai  vannak,  a  személyválogatás  a
      munkáltató szabadságában  áll, így a Kjt. 30. § (1) bekezdés
      b )  pontjában   foglalt  rendelkezés   -  az   állandó   és
      következetes bírói  gyakorlatban értelmezett  és alkalmazott
      normatartalommal - nem alkotmányellenes.

      2.  Az   Alkotmánybíróság  állandó   gyakorlata  szerint  az
      Alkotmány 2.  § (1) bekezdésében deklarált jogállam alapvető
      eleme a  jogbiztonság [ 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH
      1992, 77,  81-83. ] .  A jogbiztonság  -  egyebek  között  -
      megköveteli a  megszerzett jogok  védelmét, azt,  hogy a jog
      egyes rendelkezései  hatásukat tekintve  kiszámíthatóak,  az
      érintettek   számára    előre    láthatóak    legyenek.    A
      közalkalmazotti  jogviszony  a  közalkalmazott  számára  nem
      jelent   elmozdíthatatlanságot.    Bár   a    közalkalmazott
      jogállását  a   Kjt.  sok   tekintetben   erőteljesen   védi
      ( felmentési okok  taxációja, a  szolgálati  időhöz  igazodó
      felmentési idő,  végkielégítés stb.  ) ,   a közalkalmazotti
      jogviszony   megszüntetésének    lehetőségét   -   mind   az
      alkalmazóra, mind  pedig a  közalkalmazottra nézve  fennálló
      indokokra tekintettel  - lehetővé  teszi. A  Kjt. 30.  § (1)
      bekezdés  b )   pontja  -   a  Kjt.  1996.  évi  módosítását
      megelőzően - a következőképpen rendelkezett :  "A munkáltató
      a közalkalmazotti  jogviszonyt  -  a  (3) - (4)  bekezdésben
      foglalt korlátozással  - felmentéssel akkor szüntetheti meg,
      ha  az   Országgyűlés,  a   Kormány,  a  miniszter  vagy  az
      önkormányzati képviselő-testület  munkáltatót érintő döntése
      következtében  a  közalkalmazott  további  foglalkoztatására
      nincs lehetőség. " A közalkalmazotti jogviszony felmentéssel
      történő megszüntetési  lehetősége tehát  a támadott törvényi
      rendelkezés módosítása  előtt is  fennállt azon  az  alapon,
      hogy a közalkalmazott további foglalkoztatására az alkalmazó
      körülményeiben beálló  változás folytán  a jövőben már nincs
      lehetőség. A  jogbiztonság alkotmányos  követelményét, a jog
      kiszámíthatóságának, előreláthatóságának szempontját tehát a
      támadott törvényi  rendelkezés egyáltalában  nem érinti, így
      az  ebből  az  okból  sem  alkotmányellenes.  A  sérelmezett
      törvényi rendelkezés  módosításával  sem  a  szerzett  jogok
      védelmét, sem  a jogbiztonság  egyéb követelményét  illetően
      nem  történt   olyan   változtatás,   amely   a   kifogásolt
      rendelkezést  alkotmányellenessé   tenné.   A   jogbiztonság
      alkotmányos  követelményéből   ugyanis  nem   következik   a
      közalkalmazott  elmozdíthatatlansága,   vagyis  alkalmazotti
      jogviszonya    megfelelő    törvényi    garanciák    mellett
      megszüntethető.

      Ezekre  az  indokokra  figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  az
      Alkotmány 2.  § (1)  bekezdése alapján  sem látott  alapot a
      kifogásolt  törvényi   rendelkezés   alkotmányellenességének
      megállapítására és  megsemmisítésére, ezért a megalapozatlan
      indítványt elutasította.

      3. Az indítvány szerint a Kjt. 30. § (1) bekezdés b ) pontja
      és  30.   §  (2)   bekezdése   között   fennálló   esetleges
      normakollíziót az  Alkotmánybíróság nem  vizsgálta, mert  az
      nem  alkotmányossági,   hanem  jogalkalmazási   kérdés.   Az
      Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában ( ABH
      1991, 175-176.  ) elvi éllel mutatott rá arra, hogy két vagy
      több törvényi  rendelkezés valóságos  vagy  vélt  kollíziója
      folytán  előálló   értelmezési  nehézség   magábanvéve   nem
      elegendő feltétele  az alkotmányellenesség megállapításának.
      Az ilyen  esetleges kollíziót  jogszabály-értelmezéssel kell
      feloldani, vagyis  az  a  jogalkalmazó  bíróság  és  nem  az
      Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

      Az   Alkotmánybíróság    az   indítványt    így   ebben   az
      összefüggésben  sem   találta  megalapozottnak,   ezért  azt
      elutasította.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal            Dr. Holló András
                   alkotmánybíró            alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                               alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                            előadó alkotmánybíró

                Dr. Tersztyánszky Ödön        Dr. Vörös Imre
                alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        826/B/1996
        Date of the decision:
        .
        04/07/1997
        .
        .