Hungarian

Ügyszám: .	826/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 826/B/1996. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1997/662 .

A döntés kelte: Budapest, 04/07/1997 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a közalkalmazottak  jogállásáról  szóló 1992. évi  XXXIII. törvény  30. §  (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés  alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                          Indokolás                              I. 1. A  közalkalmazottak jogállásáról  szóló 1992. évi XXXIII. törvény ( a  továbbiakban :   Kjt.  )  módosítása  tárgyában született 1996.  évi XXVIII.  törvény 10.  § (1) bekezdése a Kjt.  30.   §  (1)   bekezdésének  b)   pontja  helyébe   új rendelkezést  léptetett,   azt  egy   további   c)   ponttal kiegészítette,   egyidejűleg    az   eredeti   c) -d)   pont megjelölését d) -e)  pontra változtatta.  A Kjt.  30. §  (1) bekezdés  új   b)  pontja   szerint  :     "A  munkáltató  a közalkalmazotti  jogviszonyt   -  a   (3) - (4)  bekezdésben foglalt korlátozással  - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha  az   Országgyűlés,  a   Kormány,  a  miniszter  vagy  az önkormányzati képviselő-testület  munkáltatót érintő döntése - különösen  a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési  támogatás  csökkentése  -  következtében  a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség. " A Kjt.  30. §  (2) bekezdése  szerint :    "A  munkáltató  a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan  ki kell  tűnnie és  a  munkáltatónak  kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű. " Az   állandó    ítélkezési   gyakorlat    e   rendelkezéssel összefüggésben is  alkalmazza a  Legfelsőbb Bíróság  MK  95. számú  Munkaügyi  Kollégiumi  Állásfoglalását,  amelynek  b) pontja a  következőket tartalmazza :  "A jogszerű felmondást sem   méltányosságból,   sem   pedig   olyan   körülményekre tekintettel nem  lehet hatálytalanítani, amelyek a munkaügyi jogvita keretein  kívül esnek ( pl. hogy nem volt célszerű a vállalat átszervezése ) ".  Az  állásfoglalás  indokolásában kifejtettek szerint  a jogbiztonság  követelményeiből az  is következik, hogy  a felmondási  ok vizsgálata  nem jogosítja fel a  bíróságot arra,  hogy a munkáltató vezetésének körébe tartozó olyan  kérdések eldöntésébe is beavatkozzék, amelyek a munkaügyi  jogvita keretein  kívül esnek.  Olyan felmondás esetén például,  amelynek indokolása arra hivatkozik, hogy a munkáltatónál  történt   átszervezés  miatt  a  munkavállaló munkaköre  megszűnt,   a  munkaügyi   jogvitában  nem  lehet vizsgálni, hogy  a megtörtént  átszervezés  célszerű  volt-e illetve, hogy  a munkáltató  miért az  érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta  fel,  s  miért  nem  valamely  azonos munkakört  betöltő  munkatársának  munkaviszonyát  szüntette meg.  Az   állandó  bírósági  ítélkezési  gyakorlat  ezt  az értelmezést a Kjt. alkalmazására is kiterjesztette. 2. Az  indítványozó álláspontja  szerint a  Kjt. 30.  §  (1) bekezdés b)  pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenes, ezért e  rendelkezés  megsemmisítését  kérte.  Indítványában hivatkozott    arra,    hogy    a    támadott    rendelkezés alkotmányellenes értelmezésre ad lehetőséget, mert megengedi a Legfelsőbb  Bíróság Munkaügyi Kollégiumi Állásfoglalásában kifejtett értelmezést, amely szerint a felmentés munkáltatói indokolására  vonatkozó  kötelezettségnek  nem  szükségszerű feltétele  a  felmentett  közalkalmazott  személyére  szóló, konkrét indokolás,  vagyis a  munkaügyi jogvitában a bíróság nem  vizsgálhatja,  hogy  a  munkáltató  miért  az  érintett közalkalmazott jogviszonyát  szüntette meg  és miért  nem az azonos munkakörben  dolgozó másik alkalmazottat mentette fel a jogviszony alól. A kifogásolt  rendelkezés  elsősorban  azért  ellentétes  az Alkotmánnyal, mert  sérti az  emberi méltósághoz való jogot. Az indítványozó  álláspontja szerint  az emberi  méltósághoz való  jog  fogalmi  körébe  beletartozik  a  közalkalmazotti jogviszonyt érintő döntések személyességének a követelménye. Minden embernek  joga van ahhoz, hogy a rávonatkozó döntések meghozatala   előtt    személyi    körülményeit,    tudását, teljesítményét,    valamely    feladat    ellátására    való alkalmasságát vizsgálják  és a  döntést ennek alapján hozzák meg. Úgyszintén joga van ahhoz is, hogy e körülményeket vele ismertessék, mivel ez az információ teremti meg a védekezés, illetőleg az  üggyel  kapcsolatos  esetleges  ellenvéleménye kialakításának lehetőségét.  Tekintve,  hogy  a  sérelmezett törvényi rendelkezés  lehetőséget biztosít  az  olyan  bírói értelmezésre, amely  a  munkáltatót  mentesíti  a  személyre szóló  okszerű   indokolás  követelménye   alól,  a  szabály ellentétben  áll   az  Alkotmány   54.  §  (1)  bekezdésében foglaltakkal, ezért alkotmányellenes. Hivatkozott  az   indítványozó  arra  is,  hogy  a  támadott törvényi   rendelkezés    jogalkalmazói    értelmezése    és alkalmazása ellentmond a Kjt. 30. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek.  Ez   az  ellentmondó   joggyakorlat   pedig ellentétes  az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésével,  amely deklarálja,  hogy   a   Magyar   Köztársaság   jogállam.   A jogállamiság  fogalmába   pedig  beletartozik   a  törvények ellentmondásmentes, precíz  alkalmazása. A  személyre  szóló indokolási kötelezettség  egyértelműen következik a Kjt. 30. §  (2)   bekezdésében   foglalt   rendelkezésből,   ezt   az egyértelműséget oldja fel a kifogásolt törvényi szabály, így az emiatt is alkotmányellenes. Hivatkozott  végül   az  indítványozó   az  Alkotmánybíróság 57/1991. (XI.  8.) AB  határozatában kifejtettekre,  amelyek alapján lehetőséget  látott arra, hogy az Alkotmánybíróság a jogalkalmazásban  alkotmányellenes  tartalommal  érvényesülő norma alkotmányellenességét megállapítsa és megsemmisítse. Az indítványozó  ezekre az  indokokra  tekintettel  kérte  a sérelmezett  törvényi   rendelkezés  alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. 3. Az  Alkotmánybíróság a  kifogásolt törvényi  szabályt  az indítványban foglaltakra  tekintettel  az  Alkotmány  alábbi rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálta : Az  Alkotmány   2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  Magyar Köztársaság független,  demokratikus jogállam.  Az Alkotmány 54. §  (1) bekezdése  szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett  joga van  az élethez  és  az  emberi méltósághoz,  amelyektől   senkit   sem   lehet   önkényesen megfosztani.                             II. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta. 1.  Az   Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint,  ha valamely jogszabály több lehetséges értelme közül az állandó és  egységes   jogalkalmazási  gyakorlatban   csak   egyféle tartalommal  realizálódik,   akkor  az   Alkotmánybíróság  a jogszabályt e  normatartalom, vagyis  az "élő  jog"  alapján veti alkotmányossági  vizsgálat alá  [ 57/1991. (XI.  8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 277. ] . A Legfelsőbb  Bíróság MK 95. számú állásfoglalása értelmében - amelyet  a bírói gyakorlat kiterjesztett a közalkalmazotti jogviszonyokra  is  -  a  bíróság  a  munkaügyi  perben  nem vizsgálhatja a  munkaügyi jogvita  keretein kívül  eső - így például   az    átszervezés   célszerűségére   vonatkozó   - kérdéseket.   A   munkaügyi   bíróságok   által   egységesen értelmezett és  alkalmazott normatartalom  szerint a bíróság vizsgálódási körén  kívül  esik  az  a  kérdés  is,  hogy  a költségvetési támogatás  csökkentése miatt  szükségessé váló létszámleépítés  során   a  munkáltató   miért  az  érintett közalkalmazott jogviszonyát  szüntette meg  felmentéssel, és miért  nem   valamely   azonos   munkakört   betöltő   másik közalkalmazottat mentett  fel. Vagyis az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat,  az "élő jog" szerint a munkáltató a Kjt.  30. §  (1) bekezdés  b)  pontján  alapuló  felmentés eseteiben a  Kjt. 30.  § (2)  bekezdése alapján  nem köteles személyre szóló  indokolást adni, a bíróság csak a felmentés alapjául    felhozott    tény    valóságát    ( átszervezés, költségvetési  támogatás   csökkentése )  vizsgálhatja,  azt azonban már  nem, hogy  az alkalmazó miért éppen az érintett közalkalmazott tekintetében  állapította meg,  hogy  további foglalkoztatására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezésnek az állandó és következetes bírói gyakorlatban alkalmazott  e   normatartalma   és   az   emberi   méltóság alkotmányos alapjoga között értékelhető összefüggés nincs. A kifogásolt   törvényi    rendelkezés   alapján   ugyanis   a közalkalmazott felmentése  nem a  közalkalmazott személyében vagy   munkájában    rejlő   okra,    hanem   a   munkáltató körülményeiben beállott  változásra vezethető  vissza.  Erre figyelemmel a munkáltató személyre szóló indokolást az ilyen típusú felmentés  során nem  is adhat,  mert a  munkaviszony megszüntetésének valóságos  indoka más, nem a közalkalmazott alkalmasságán,  munkateljesítményén,   munkájának  minőségén stb. alapul.  Nyilvánvaló, hogy  ha a  munkáltatói döntés  a közalkalmazott  "alkalmasságával-alkalmatlanságával",   vagy fegyelmi  felelősségével  kapcsolatos,  a  közalkalmazottnak joga  van  ahhoz,  hogy  a  munkáltató  a  vele  kapcsolatos véleményét,   kifogásait,    személyére,   munkájára    vagy teljesítményére  vonatkozó   értékítéletét  közölje,   mivel kizárólag ez  az információ  teremti  meg  a  közalkalmazott számára a védekezés, továbbá ellenvéleménye kialakításának a lehetőségét.  Ha   azonban  a   közalkalmazotti   jogviszony megszüntetésének   indoka    a    költségvetési    támogatás csökkentése miatti  szükségszerű "létszámleépítésre", vagy a feladatok változásából adódó átszervezésre vezethető vissza, a   közalkalmazotti    jogviszony    felmentéssel    történő megszüntetése a  közalkalmazott emberi méltóságát, illetőleg az ebből  eredő további személyiségi jogait nem érinti. Ez a munkáltatói döntés  ugyanis a  munkáltatói szférába  tartozó objektív  körülményekre   ( finanszírozási,  munkaszervezési stb. kérdésekre )  vezethető vissza,  amely  körülmények  az emberi méltósághoz  való joggal  értékelhető összefüggésben, kapcsolatban nem  állnak.  Ennek  a  jogi  összefüggésnek  a hiányára tekintettel  nem sérti  az érintett  közalkalmazott emberi méltósághoz  való jogát, általános személyiségi jogát az sem,  hogy az  alkalmazó  a  jogviszony  megszüntetésével kapcsolatban   a    "személyválogatás"   szempontjait    nem indokolja.   Mivel   a   jogviszony   megszüntetésének   nem személyben rejlő, hanem kényszerű és objektív, a munkáltatói oldalon  fennálló   indokai  vannak,  a  személyválogatás  a munkáltató szabadságában  áll, így a Kjt. 30. § (1) bekezdés b )  pontjában   foglalt  rendelkezés   -  az   állandó   és következetes bírói  gyakorlatban értelmezett  és alkalmazott normatartalommal - nem alkotmányellenes. 2.  Az   Alkotmánybíróság  állandó   gyakorlata  szerint  az Alkotmány 2.  § (1) bekezdésében deklarált jogállam alapvető eleme a  jogbiztonság [ 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77,  81-83. ] .  A jogbiztonság  -  egyebek  között  - megköveteli a  megszerzett jogok  védelmét, azt,  hogy a jog egyes rendelkezései  hatásukat tekintve  kiszámíthatóak,  az érintettek   számára    előre    láthatóak    legyenek.    A közalkalmazotti  jogviszony  a  közalkalmazott  számára  nem jelent   elmozdíthatatlanságot.    Bár   a    közalkalmazott jogállását  a   Kjt.  sok   tekintetben   erőteljesen   védi ( felmentési okok  taxációja, a  szolgálati  időhöz  igazodó felmentési idő,  végkielégítés stb.  ) ,   a közalkalmazotti jogviszony   megszüntetésének    lehetőségét   -   mind   az alkalmazóra, mind  pedig a  közalkalmazottra nézve  fennálló indokokra tekintettel  - lehetővé  teszi. A  Kjt. 30.  § (1) bekezdés  b )   pontja  -   a  Kjt.  1996.  évi  módosítását megelőzően - a következőképpen rendelkezett :  "A munkáltató a közalkalmazotti  jogviszonyt  -  a  (3) - (4)  bekezdésben foglalt korlátozással  - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha  az   Országgyűlés,  a   Kormány,  a  miniszter  vagy  az önkormányzati képviselő-testület  munkáltatót érintő döntése következtében  a  közalkalmazott  további  foglalkoztatására nincs lehetőség. " A közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetési  lehetősége tehát  a támadott törvényi rendelkezés módosítása  előtt is  fennállt azon  az  alapon, hogy a közalkalmazott további foglalkoztatására az alkalmazó körülményeiben beálló  változás folytán  a jövőben már nincs lehetőség. A  jogbiztonság alkotmányos  követelményét, a jog kiszámíthatóságának, előreláthatóságának szempontját tehát a támadott törvényi  rendelkezés egyáltalában  nem érinti, így az  ebből  az  okból  sem  alkotmányellenes.  A  sérelmezett törvényi rendelkezés  módosításával  sem  a  szerzett  jogok védelmét, sem  a jogbiztonság  egyéb követelményét  illetően nem  történt   olyan   változtatás,   amely   a   kifogásolt rendelkezést  alkotmányellenessé   tenné.   A   jogbiztonság alkotmányos  követelményéből   ugyanis  nem   következik   a közalkalmazott  elmozdíthatatlansága,   vagyis  alkalmazotti jogviszonya    megfelelő    törvényi    garanciák    mellett megszüntethető. Ezekre  az  indokokra  figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  az Alkotmány 2.  § (1)  bekezdése alapján  sem látott  alapot a kifogásolt  törvényi   rendelkezés   alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére, ezért a megalapozatlan indítványt elutasította. 3. Az indítvány szerint a Kjt. 30. § (1) bekezdés b ) pontja és  30.   §  (2)   bekezdése   között   fennálló   esetleges normakollíziót az  Alkotmánybíróság nem  vizsgálta, mert  az nem  alkotmányossági,   hanem  jogalkalmazási   kérdés.   Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában ( ABH 1991, 175-176.  ) elvi éllel mutatott rá arra, hogy két vagy több törvényi  rendelkezés valóságos  vagy  vélt  kollíziója folytán  előálló   értelmezési  nehézség   magábanvéve   nem elegendő feltétele  az alkotmányellenesség megállapításának. Az ilyen  esetleges kollíziót  jogszabály-értelmezéssel kell feloldani, vagyis  az  a  jogalkalmazó  bíróság  és  nem  az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az   Alkotmánybíróság    az   indítványt    így   ebben   az összefüggésben  sem   találta  megalapozottnak,   ezért  azt elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal            Dr. Holló András            alkotmánybíró            alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                        alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró         Dr. Tersztyánszky Ödön        Dr. Vörös Imre         alkotmánybíró                 alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	826/B/1996
Date of the decision: .	04/07/1997
.
.