A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.126/2016/7. számú ítélete, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 25. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.126/2016/7. számú végzése (helyesen: ítélete), valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 25. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául az indítványozó előadta, hogy regisztrált álláskereső volt a Baranya Megyei Kormányhivatal Mohácsi Járási Hivatalánál. A Hivatal közvetítői lap megküldésével arra kötelezte, hogy egy nonprofit Kft.-nél mint állásajánlat-tevőnél 2015. december 14-ig jelenjen meg, és ezen időpontig a közvetítői lapot juttassa vissza. A lapon arról tájékoztatták, hogy amennyiben ezen kötelezettségének nem tesz eleget, törlik a nyilvántartásból.
[3] Az indítványozó megjelent az állásajánlat-tevőnél, és úgy nyilatkozott, hogy van egy másik állásajánlata (ami később meghiúsult) mivel azonban „kukás autón” kellett volna munkát végeznie (nem sofőrként) ezért azt nem vállalta el, azzal az indokkal, hogy nem volt megfelelő a képesítésének és az elvárásainak, valamint a cégnek a Mohácsi Önkormányzat a tulajdonosa, és ő a „városvezetőjével/városvezetéssel” közel tíz éve konfliktusban áll. A Hivatal – mivel az állásajánlatot nem fogadta el – 60 napra törölte az indítványozót a nyilvántartásból.
[4] Az indítványozó a határozat ellen keresettel élt, és kérte a bíróságot, hogy az eljárást függessze fel és „az ügyet terjessze fel az Alkotmánybíróságra, kérje ki annak állásfoglalását, hiszen fennáll, hogy az alperes által meghivatkozott törvényi hely alaptörvény-ellenes.” A bíróság a keresetet elutasította.
[5] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a kifogásolt jogszabályi rendelkezés – amelyre a bíróság a döntését alapozta – önmagában alaptörvény-ellenes, illetve az indokolás is szemben áll az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével és a XVII. cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal.
[6] Az indítványozó előadta, hogy jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, további jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésére. A bíróság tájékoztatása szerint az ügyben született jogerős döntéssel szemben perújítás nincs folyamatban.
[7] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. Az indítványozó ezt követően megjelölte az Abtv. 26. § (1) bekezdését, ismét beidézte az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését, és utalt a (2) bekezdésére, valamint az „EU alapjogi kartájában kifejtettekre is”. Itt megemlítette a 30. cikket, miszerint mindenkinek joga van az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételére, a 15. cikket, miszerint mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához, valamint az 5. cikkben szereplő kényszermunka tilalmát.
[8] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[9] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapul szolgáló közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti per felpereseként jogorvoslati lehetőségét kimerítette, az egyedi ügyben érintettsége fennáll.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.126/2016/7. számú ítéletét – a bíróság által másolatban becsatolt tértivevény tanúsága szerint – 2016. szeptember 26. napján kézbesítették az indítványozó számára. Az alkotmányjogi panaszt 2016. november 25-én, a határidő utolsó napján adták postára.
[11] Az indítványozó állítása szerint a bíróság által alkalmazott alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés révén sérültek az Alaptörvényben biztosított jogai. A rendelkezésre álló iratokból azonban az Alkotmánybíróság arra az álláspontra jutott, hogy az indítványozó esetében nem bírt relevanciával a sérelmezett jogszabályi rendelkezés azon eleme, melyet az indítványozó kifogásolt. A hatóság döntése, mely 60 napra törölte az indítványozót az álláskeresők nyilvántartásából, azon alapult, hogy az indítványozó egy hosszabb ideje fennálló konfliktusa miatti vélelmezett jövőbeni hátrányok, valamint egy meg nem valósult jobb állásajánlatra hivatkozással nem fogadta el a felajánlott állást. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszra vonatkozóan az indítványozó alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást nem terjesztett elő.
[12] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, mely az egyedi ügyben hozott bírósági döntés tekintetében feltételezett alaptörvény-ellenesség esetén terjeszthető elő. Az indítványozó azonban a konkrét sérelmezett bírósági döntés vonatkozásában nem az alaptörvény-ellenességet állította, hanem azt sérelmezte, hogy a hatóság a nyilvántartásból 60 napra törölte, mert a számára nem megfelelő munkát (munkáltatót) nem fogadta el.
[13] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az indítványozó azonban alkotmányjogi panaszában nem tárt fel olyan alaptörvény-ellenességet, mely a bírói döntés alkotmányossági szempontból történő vizsgálatát indokolná {lásd:3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3218/2015. (XI. 10.) AB végzés Indokolás [16]}.
[14] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását, figyelemmel az 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |