English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02738/2021
Első irat érkezett: 07/05/2021
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés iránti per)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/23/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A z indítványozó - 2012. június 22-én, még a régi Ptk. (rPtk.) hatálya alatt - szolgáltatási szerződést kötött a perbeli alperessel, küldemények kézbesítése céljából. Rögzítették, hogy a szolgáltatási díja számlázása a szerződés melléklete szerinti díjszabás szerint történik. A szerződéskövetést követően a küldemények kézbesítése és a díjfizetés problémamentesen zajlott egészen 2019-ig, amikor az indítványozó azt észlelte, hogy a számlák egyes díjtételei az egyedi díjszabásban megállapított díjakkal nem azonosíthatóak. A perbeli alperes - az indítványozó megkeresésére - tájékoztatta arról, hogy a szabad árformába tartozó árak esetében az időközbeni ármódosítást az indítványozó ráutaló magatartásával elfogadta, továbbá az igényei érvényesítésére csak 1 éven belül van lehetőség. Az indítványozó álláspontja szerint esetében a díjak számlázása egyedi, a szerződés mellékletét képező díjszabás szerint történik, így az nem minősül szabad árformába tartozó árnak. A peren kívüli egyezségi kísérlet eredménytelensége miatt az indítványozó fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amely ellen az alperes ellentmondással élt. A peres eljárásban az elsőfokú bíróság az alperest kártérítés és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ugyanakkor az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az indítványozó keresetét elutasította.
Az indítványozó - a bíróság előtt is elfogadott - álláspontja szerint a jogviszony a rPtk. hatálya alatt jött létre, ezért arra a Ptké. 50. § (1) bekezdése alapján az új Ptk. hatálybalépése előtti jogszabályokat kell alkalmazni. Azáltal, hogy a másodfokú bíróság az egész addigi eljáráshoz képest a Ptké. 50. § (1) bekezdését eltérően értelmezve a jogvita elbírálására a Ptk. rendelkezéseit tartotta irányadónak, megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogát. Szintén a tisztességes eljáráshoz való joga sérelméhez vezetett, hogy a másodfokú bíróság elzárta a feleket a szükséges nyilatkozatok megtételétől az eltérő jogszabály-értelmezés és alkalmazás körében, így nem volt lehetősége a rPtk. alkalmazására vonatkozó érvei kifejtésére sem..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2738_0_2021_indítvány_anonim.pdfIV_2738_0_2021_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3019/2022. (I. 13.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 12/14/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.12.14 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3019_2022 AB végzés.pdf3019_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője (dr. Ruszinkó Judit ügyvéd) útján – 2021. július 5-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

      [2] 2. Az indítványozó egy kártérítés iránti polgári per felperese volt. Az alapügy tényállása szerint a felperes indítványozó betéti társaság 2012-ben szolgáltatási szerződést kötött az alperes fuvarozó céggel, egy kft.-vel, küldemények rendszeres kézbesítése céljából. A szolgáltató általános szerződési feltételei (a továbbiakban: ászf) alapján a fizetendő díjak mértékét a mindenkor hatályos díjszabás tartalmazta. A díjtételek változása esetén a szolgáltató a változást megelőzően legalább 15 nappal tájékoztatni volt köteles a megrendelőket a díjtételek változásáról. A későbbi indítványozó felperes bt. 2019 áprilisában túlfizetést észlelt, ezért kérte az alperes kft.-től az általa állított túlszámlázás megszüntetését, valamint a túlfizetés megtérítését. Az alperes a túlfizetés tényét nem ismerte el, véleménye szerint a számlázás a mindenkor hatályos ászf-nek és az aktuális díjtételeknek megfelelően történt, melyről minden egyes, általa a felperesnek kiállított számlában is tájékoztatást nyújtott, illetve a változásokról az ászf szerinti határidőben értesítette a megrendelőket, így a felperest is. A felperes 2019. június 6-án felmondta a szerződést, majd 2019. december 18-án fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett az alperessel szemben, mely annak ellentmondása folytán perré alakult.
      [3] A perben első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 21.G.300.225/2020/19-I. számú ítéletével a keresetnek megfelelően kötelezte az alperest mintegy 3,7 millió forint szerződésszegéssel okozott kár és annak késedelmi kamatai megfizetésére. Indokolásában megállapította, hogy a felek között keretszerződés jött létre, melynek létét és tartalmát a felperes az általa bemutatott, bár a felek által alá nem írt szerződéssel bizonyította; tekintettel arra, hogy a szerződéshez írásbeliséget jogszabály nem kívánt meg, így a felperes által bemutatott dokumentum tartalma a bíróság véleménye szerint alkalmas volt a szerződéses tartalom bizonyítására. Ebben a dokumentumban egyedi díjtáblázatot határoztak meg, az ászf szerint ennek hiányában kötelezően alkalmazandó díjtáblázattól eltérő, kedvezményes díjtételekkel. Mivel a keretszerződés 2012-ben jött létre, ezért a felek jogviszonyára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. Arra is kitért az elsőfokú bíróság, hogy a számlák felperes általi kiegyenlítése nem eredményezte a szerződés ráutaló magatartással történő módosítását, és nem eredményezett jogról való lemondást sem.
      [4] Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban helytelen jogi következtetéseket vont le. Megállapította, hogy a felek között már 2012-ben kétségtelenül jogviszony jött létre, azt azonban a felperes nem tudta igazolni, hogy közte és az alperes kft. között az általa állított tartalommal keretszerződés jött volna létre, mivel a felperes által csatolt, a felek által alá nem írt szolgáltatási szerződés nem alkalmas a szerződés tartalmának bizonyítására. A keretszerződés létrejöttének, tartalmának igazolása a felperes bizonyítási érdeke volt, melynek nem tett eleget, így – keretszerződés hiányában – a felek között ráutaló magatartással egyedi fuvarozási szerződések jöttek létre a szolgáltatás felperesi igénybe vételével, alperesi ellátásával és számlázásával, illetve a számlák felperesi kiegyenlítésével.
      [5] Az alperes védekezésében foglaltakra figyelemmel a bíróságnak elsősorban az elévülési kifogást kellett vizsgálnia. A törvényszék szerint a perbeli fuvarozási szerződések esetében a 2018–2019-ben hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), és nem a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, mivel a felperes a 2018 áprilisától kiállított számlák után érvényesített igényt a perben. A Ptk. 6:270. §-a értelmében a fuvarozási szerződések alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja vagy az az időpont, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni. Ennek alapján a felperes 2018. december 18. napja előtti igényei elévültek, mert a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét csak 2019. december 18. napján terjesztette elő.
      [6] A törvényszék szerint a felek között a fuvarozási szerződések ráutaló magatartással jöttek létre az egyedi fuvarlevelek kitöltésével és a fuvarozás elvállalásával és ellátásával. A számlák egyértelműen tartalmazták, hogy mely időpontól hatályos ászf vonatkozik a peres felek jogviszonyára; ez a 2018. december 18. utáni szerződések esetén a 2018. július 1-től hatályos ászf volt. A számlák tájékoztatást tartalmaztak arról is, ha módosult az általános ügyviteli díj, illetve hogy a bővebb tájékoztatást hol tekintheti meg a felperes. A számlák tartalmazták továbbá a fuvarlevelek számát, amely alapján a felperesnek a számla kifizetése előtt lehetősége volt ellenőrizni az alperesi teljesítést és a kiállított számlák összegszerűségét. A felperes a számlák kifizetésével elfogadta az alperes díjemeléseit. A perben a felperesnek kellett a keresete jogalapját és összegszerűségét bizonyítania, e bizonyítási kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni. A számlák tételes ellenőrzésére a fuvarlevelek csatolása esetén lett volna lehetőség, mivel az tartalmazza a küldeményekre vonatkozó adatokat, így azok súlyát, amely alapján az alperes a díjat megállapította, ezt azonban – bár azok a felperesnél kellett, hogy rendelkezésre álljanak – nem tudta megtenni, a bizonyítatlanság így a felperes terhére esik. Összességében az alperes nem okozott a felperes által bizonyított módon kárt a felperesnek a számlák kiállításával, a felperes tehát nem jogosult az általa visszakövetelt összegre; mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

      [7] 3. Az indítványozó, a per korábbi felperese a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítéletével szemben az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a támadott döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Érvelése szerint a másodfokú döntés úgy tért el érdemben az elsőfokúhoz képest, hogy nem adta megfelelő indokát annak, hogy miért vont le más jogi következtetéseket, illetve miért értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékok bizonyító erejét másképp, mint az elsőfokú bíróság. Különösen sérelmezi, hogy az indokolás nem tesz említést a számlákról mint bizonyítékokról, hogy a régi Ptk. helyett a Ptk. rendelkezéseire alapítja a döntését, illetve ez alapján határozza meg a figyelembe vehető bizonyítékok körét, és azt is, hogy a 2018 decembere előtti időszak vonatkozásában elévülést állapít meg, noha kifejezetten az alperes nem terjesztett elő elévülési kifogást. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog körében azt is alaptörvény-ellenesnek tartja, hogy a törvényszék nem hívta fel a felek figyelmét arra, hogy a Ptk. alapján fogja az ügyet eldönteni, és nem hívta fel őket arra, hogy annak rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatos jogi véleményüket, álláspontjukat előterjesszék. Állítása szerint a másodfokú bíróság által tőle elvárt bizonyíték, nevezetesen a fuvarlevelek általa történő bemutatása sem tudta volna a perben felvetődő ellentmondásokat feloldani, ezért annak megkövetelése (és azok bemutatásának elmaradása miatti pervesztése) alaptörvény-ellenes. Összességében míg az elsőfokú bíróság a felperes indítványozó által felajánlott bizonyítást elfogadta, a másodfokú bíróság nem, és az így megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól gyökeresen eltérő jogi következtetésekre jutott, melynek megfelelő részletességű indokolásával az indítványozó véleménye szerint adós maradt.

      [8] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
      [9] A panasz a támadott bírói döntés tartalmi kritikáját foglalja magában, és a törvényszék tényállás-megállapítási tevékenységét, az alkalmazandó jogszabályok kiválasztását, illetve e jogszabályok mikénti értelmezését, mindezeken belül is elsősorban a bizonyítékok értékelését és a bizonyítási teher elosztását sérelmezi. A panasz tartalma szerint a tényállás felülvizsgálatára és a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás megváltoztatására, összességében egy más tartalmú, a felperes pernyertességét eredményező ítélet meghozatalára irányul; érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. Ennek okán az indítvány nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
      [10] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}

      [11] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.603/2020/7-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Handó Tünde

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Pokol Béla s.k.,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/05/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. 1.Gf.75.603/2020/7-II of the Budapest-Capital Regional Court (action for damages)
          Number of the Decision:
          .
          3019/2022. (I. 13.)
          Date of the decision:
          .
          12/14/2021
          .
          .