A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.X.30.354/2011/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük útján alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, amelyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.354/2011/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását, az ítélet perköltségről rendelkező részének megsemmisítését kérik, továbbá indítványozzák, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az ügyben elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróságot arra, hogy a Kúria alkotmányjogi panasszal támadott ítélete perköltségről rendelkező részének, valamint a felülvizsgálati eljárás alapját képező jogerős ítélet perköltségről rendelkező részének végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig függessze fel.
[2] Az indítványozók, akik a Magyar Telekom Távközlési Nyrt. kisrészvényesei, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 45. §-a alapján keresetet nyújtottak be a társaság 2010. évi közgyűlési határozatainak hatályon kívül helyezése iránt. Az eljáró bíróságok az indítványozók keresetét elutasították, a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Az indítványozók az ítéletek perköltséget megállapító rendelkezéseit sérelmezik. A kereset elutasítása mellett az elsőfokú bíróság az indítványozókat bruttó 1 250 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, a másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú perköltség összegét 4 000 000 Ft + áfa összegre emelte, és a felpereseket további 2 000 000 Ft + áfa másodfokú perköltség és 131 250 Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet az indítványozókat további 1 464 767 Ft munkadíj, valamint 311 407 Ft felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az indítványozók így pervesztességük folytán mindösszesen 9 096 017 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelesek.
[3] Az indítványozók már az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben, majd felülvizsgálati kérelmükben is hangot adtak a – véleményük szerint – tisztességes eljárással össze nem egyeztethetően magas perköltség miatt őket ért jogsérelmüknek. Álláspontjuk szerint azonban a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria döntései a fellebbezésben, illetve a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokokat nem vizsgálták, azok figyelmen kívül hagyását nem indokolták, indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget.
[4] Az indítványozók előadták, hogy a perben csatolt megbízási keretszerződést az alperes társaság az ítéletekben feltüntetett ügyvédi irodák közül csak egyikükkel kötötte meg, amely keretszerződés nem kizárólag a perre vonatkozott, annak tárgya általános polgári jogi és egyéb általános jogi támogatás. A keretszerződés éppen keretjellegéből fakadóan alkalmatlan arra, hogy perköltség-igény alapjául szolgáljon, mivel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 75. § (1) bekezdése szerint a perköltség csak a perrel kapcsolatban felmerült költség lehet. Az indítványozók szerint az eljárt bíróságok nem indokolták annak figyelmen kívül hagyását, hogy a keretszerződés alapján csatolt kimutatások és teljesítésigazolások szerint megállapíthatatlan, hogy mi az a költség, ami ténylegesen az adott perrel kapcsolatban merült fel.
[5] Az indítványozók álláspontja szerint az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő jogukat, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben foglalt bírósághoz fordulás jogát és a jogorvoslathoz való jogot.
[6] Az alaptörvény-ellenességet illetően az indítvány részletesen hivatkozik az Alkotmánybíróság korábbi releváns határozataira, a német Szövetségi Alkotmánybíróság egyes döntéseire, és számos, hasonló ügyben született rendes bírósági ítéletre, melyekben a meghatározhatatlan pertárgyértékű ügyekben az eljáró bíróságok még csak hozzávetőlegesen sem hasonló összegű perköltséget, illetve ügyvédi munkadíjat állapítottak meg. A kirívóan magas összegben megállapított perköltséget az indítványozók kifejezetten szankciós jellegűnek tartják, amely alkalmas lehet arra, hogy a jogérvényesítő kisrészvényes magánszemélyeket elzárják, vagy távol tartsák a bírói úttól, kiüresítve ezzel a Gt. 45. §-ában a társasági határozatok megtámadására irányuló per, illetve közvetetten a nyilvánosan működő részvénytársasági forma intézményét.
[7] A támadott határozatok végrehajtásának az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 61. § (1) bekezdésére hivatkozó felfüggesztésére irányuló kérelmet illetően az indítványozók utalnak arra, hogy azok végrehajtása az indítványozókat súlyos és helyrehozhatatlan gazdasági és pénzügyi hátránnyal fenyegeti, és a végrehajtás elmaradása az Alkotmánybíróság határozatának meghozataláig nem okozna súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna.
[8] 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen közbenső ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[9] 2.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy az alkotmányjogi panasz tartalma szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot biztosító, az Alaptörvény XXVIII. cikkének megsértését állította. Az indítvány ugyan megjelöli az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezési között annak XXIV. cikkét is, azonban mivel jelen ügyben hatósági eljárás nem volt folyamatban, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a Alaptörvény XXIV. cikkének vélt sérelmére nem terjesztette ki.
[10] 2.2. Az indítványozók alkotmányjogi panasza lényegében annak megállapítására irányult, hogy a bíróságok a perköltség megállapítása során – a szabályoknak megfelelően ugyan, de – a pervesztes félre terhelik a pertárgy-érték nélküli eljáráshoz kapcsolódó igencsak jelentős összegű ügyvédi munkadíjat. Úgy vélték, hogy a kirívóan magas perköltség megállapítása a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezheti, ami jelen esetben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek tekinthető. Az ügyet megvizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
[11] Az indítványozók – mint az alapügyek felperesei – a peres eljárás mindhárom szakaszában pervesztesek lettek, a pernyertes alperes pedig a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) alapján azt indítványozta, hogy a közte és az őt képviselő ügyvédi iroda között létrejött megbízási szerződésben kikötött munkadíjat ítélje meg számára a bíróság az őt képviselő ügyvédi iroda munkadíjaként. A kikötött munkadíj összegét az alperes az ügyvédi irodával kötött keretszerződésnek, valamint a teljesítésigazolásoknak az iratokhoz történő csatolásával igazolta. Az R. alapján a pernyertes félnek a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíjjal egyező mértékű munkadíj megítélésére vonatkozó indítványa esetén a bíróság a munkadíj összegét mérsékelheti. A mérséklés szempontjait (perérték, elvégzett ügyvédi munka mennyisége és minősége) a jogszabály meghatározza, és indokolási kötelezettséget ír elő a bíróság számára. Az iratokból megállapíthatóan az első- és másodfokon eljárt bíróságok jelentősen (75, illetve 50%-kal) mérsékelték a megítélni kért ügyvédi munkadíj összegét, a perorvoslati szakaszban eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek.
[12] Annak a megítélése azonban – a szélső eseteket kivéve – nem alkotmányossági kérdés, hogy a bíróságok mérséklési jogosultságuk gyakorlásának eredményeként megállapított perköltség-összeg nem eltúlzott-e. Annak ugyanis nincs alkotmányossági mércéje, hogy az így előálló fizetési kötelezettség a peres felekre milyen mértékű terhet ró.
[13] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, nincs hatásköre azonban a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat tartalmi kritikájára.
[14] Az indítványozók sem a Kúria eljárásával, sem az azt megelőző ítéletek érdemével kapcsolatosan nem állítottak olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni {hasonlóan döntött az Alkotmánybíróság a 3231/2012. (IX. 28.) AB végzésben; Indokolás [4]}.
[15] 3. Mivel a Kúria Gfv.X.30.354/2011/8. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |