Hungarian

Ügyszám: .	151/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 74/1995. (XII. 15.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/369 .

A döntés kelte: Budapest, 12/11/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi  31.   törvényerejű  rendelet   15.  §   (2)   bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja. Határozatát  az   Alkotmánybíróság   a   Magyar   Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Az 1994.  évi V. törvény 9. §-a egyes ingatlannyilvántartási bejegyzések  alaki   követelményeit  szigorította   meg.  Az említett jogszabály  az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendeletet ( a továbbiakban : Inytvr. ) módosította. A  módosítás   előtt  az  Inytvr.  a  tulajdonjogi  változás ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez előírta, hogy "Bejegyzésnek  olyan   közokirat,  teljes   bizonyító  erejű magánokirat, vagy  ezeknek a  közjegyző, illetőleg a bíróság által hitelesített  másolata  alapján  van  helye,  amely  a bejegyzés  tárgyát   képező  jog   vagy  tény  keletkezését, módosulását illetve megszűnését igazolja. " A módosítást  követően az Inytvr. 15. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tulajdonjog keletkezésére, módosulására, illetve  megszűnésére   vonatkozó  bejegyzésnek   közokirat, ügyvéd   által    ellenjegyzett   magánokirat   vagy   olyan magánokirat alapján  van helye,  amelyen a  nyilatkozattevő, illetve  a   szerződő   felek   névaláírásának   valódiságát közjegyző tanúsítja. Később az Inytvr. végrehajtásáról szóló 27/1972.  (XII. 31.) MÉM   rendeletet  ( a   továbbiakban  :   Vhr. )  a 25/1994. (V.19.) FM. rendelet módosította. A módosító szabály 27. §-a a Vhr. 76. § (3)  bekezdését újraszabályozta. A  rendelkezés 1994.  május   19-től  hatályos   szövege  kimondja   :   "A tulajdonjog   keletkezésére,    módosulására,   megszűnésére vonatkozó magánokiratnak  a keltezés  helyén és idején kívül ügyvédi ellenjegyzést,  vagy a  nyilatkozattevő,  illetve  a szerződő   felek   névaláírásának   valódiságára   vonatkozó közjegyzői  tanúsítást   kell   tartalmaznia.   Az   ügyvédi ellenjegyzésen a  jogtanácsos ellenjegyzését is érteni kell, ha a  szerződő fél,  illetőleg a nyilatkozattevő jogtanácsos által képviselt szervezet. "                             II. Az indítványozók  a bejegyzés alaki követelményeit szigorító rendelkezések     alkotmányellenességét      állítják     és megsemmisítését  kérik.   Az  indítványokat   -  a  támadott jogszabály azonosságára  tekintettel -  az  Alkotmánybíróság egyesített eljárásban bírálta el. Az alkotmányellenesség  megalapozására irányuló érvelések az alábbiak szerint csoportosíthatók és foglalhatók össze : 1. Az  Alkotmánynak a független, demokratikus jogállamiságot deklaráló, 2.  § (1)  bekezdésében  foglalt  rendelkezése  a jogbiztonság   követelményét   is   magában   foglalja.   Az érvényesen létrejött  jogügylet,  jognyilatkozat  alapján  a bejegyzésre jog  keletkezik, és  erre további alaki feltétel nem támasztható. A támadott jogszabály megalkotása ellentétes a jogalkotásról szóló 1987.  évi XI. törvény ( a továbbiakban :  Jat. ) 4. § a) pontjával  és 17. §-val. A Jat. 4. § a)  pontja szerint a gazdasági rendre  vonatkozóan  törvényben  kell  szabályozni különösen a  tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni  viszonyait. A  Jat. 17.  §-a pedig  arról rendelkezik, hogy  jogszabályt  akkor  kell  alkotni,  ha  a társadalmi-gazdasági viszonyok  változása,  az  állampolgári jogok  és  kötelességek  rendezése,  az  érdekösszeütközések feloldása azt szükségessé teszi. 2. A  gazdasági verseny  szabadságának  ( Alkotmány  9.  § ) sérelmét jelenti  ".  .  .  az  azonos  felkészültségű  jogi szakértők közötti indokolatlan különbségtétel. . . ". 3. A  tulajdonhoz való  jogot ( Alkotmány  13. § ) sérti - a tulajdonjog egyik  részjogosítványa  -  a  rendelkezési  jog gyakorlásának megnehezülése. 4. Az  indítványok egy  része az  általános személyiségi jog ( Alkotmány 54.  § ) megsértésére is hivatkozik amiatt, hogy a jogügyleteknél  az ügyvéd vagy közjegyző közreműködése nem mellőzhető.  Emberi  méltóságukat  sértőnek  tekintik,  hogy névaláírásuk valódiságát a jogszabály megkérdőjelezi. 5. Az  Alkotmány 55.  §-ban rögzített szabadság megsértésére vezet  az  "ügyvédkényszer  előírása"  -  állítja  az  egyik indítványozó. 6. A  jogképesség ( Alkotmány  56. § ) - és ezen keresztül a cselekvőképesség -  sérelmére is  hivatkoznak indítványozók. Álláspontjuk    szerint    a    támadott    rendelkezés    a szerződőképességet csorbítja. 7. Az Alkotmánynak - az ártatlanság vélelmét rögzítő - 57. § (2) bekezdésével  is ütköztetik  a támadott  szabályt :    a rendelkezés   azt    sugallja,   hogy    az    állampolgárok meghamisítják   az    ingatlannyilvántartáshoz    benyújtott okiratokat. 8.  Az   indítványok  többsége   az  Alkotmány   70/A.  §-ra hivatkozva  kéri   a   rendelkezés   alkotmányellenességének megállapítását. Főleg  a jogtanácsosok  és ügyvédek  közötti megkülönböztetést sérelmezik. Az indítványozók  érvelése szerint a megkülönböztetés a jogi végzettséggel   rendelkezők    körében    indokolatlan    és elfogadhatatlan,   mert    az   ellenjegyzéshez    szükséges szakismerettel egyébként minden jogász rendelkezik. 9. Egyes  indítványok a  támadott szabálynak  "a  szerződési joggal ellentétes"  voltára  hivatkozva,  a  szerződéskötési szabadság korlátozását tekintik alkotmányellenesnek. 10. Két  indítványozó a  munkavégzéshez való jog ( Alkotmány 70/B. § )  sérelmére vezetőnek  tartja azt, ha a jogtanácsos munkáját a  támadott  rendelkezés  következtében  nem  tudja kielégítően ellátni.                             III. Az indítványok nem megalapozottak. 1.   A    Ptk.    több    rendelkezése    -    közöttük    a tulajdonátruházásról     szóló     117.     §-a     -     az ingatlannyilvántartási  bejegyzéshez   való  igény   alapját szabályozza.  A   joghatás  kifejtésére  alkalmas  jogügylet igazolt   létrejötte   azonban   az   ingatlannyilvántartási bejegyzés iránti  igénynek csak egyik - és nem kizárólagos - feltétele.  Az  igény  érvényesítéséhez  jogszabály  további feltételeket, követelményeket  támaszthat. Ez  nem  sérti  a jogbiztonságot,   és   nem   tartalmaz   olyan   jogszabályi kollíziót, mely  a jogállamiságot sértené. A jogállamiságból ugyanis nem  vezethető le,  hogy  meghatározott  tényállások kizárólag a Ptk-ban rendezhetők. Jogszabályok ütközése pedig azért nem  állapítható meg, mert sem a Ptk. , sem az Inytvr. vizsgált   szabálya   nem   állapít   meg   egymást   kizáró feltételeket. 2. Az  Alkotmány 9.  § (1)  bekezdése  szerint  Magyarország gazdasága olyan  piacgazdaság, amelyben  a köztulajdon  és a magántulajdon egyenjogú  és egyenlő  védelemben részesül.  A vizsgált    szabályozás     egyaránt     érvényes     minden tulajdonformára. Nem  lelhető fel  olyan rendelkezés,  amely valamely        tulajdonforma         tekintetében        az ingatlannyilvántartási   bejegyzés    alakiságait   eltérően szabályozná. A Magyar  Köztársaság elismeri  és támogatja  a  vállalkozás jogát és  a gazdasági  verseny szabadságát  ( Alkotmány 9. § (2) bekezdése ) . A vizsgált  szabályozás senkit  sem zár  el  attól,  hogy  a bejegyzés  alapjául   szolgáló   okiratot   elkészítse.   Az ellenjegyzéssel járó  nehézségek viszont  nem vezetnek  -  a verseny  szabadságával   kapcsolatba  hozható   -   valamely alapvető   jog   lényeges   tartalmának   korlátozására.   A jogszabályok     célszerűségének,     hatékonyságának     és igazságosságának kérdését  viszont az  Alkotmánybíróság  nem vizsgálja ( 772/B/1990/5.  sz. AB  határozat, ABH 1991. 447, 449. ) . 3. Az  Alkotmány  13.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Az indítványok  kapcsán arra  kellett választ  adni, hogy  a támadott  rendelkezés   alkotmányellenesen  korlátozza-e   a tulajdonos rendelkezési  jogát. A rendelkezési jog tartalmát a Ptk.  határozza meg.  A 112.  § (1)  bekezdése  szerint  a tulajdonost megilleti  az a  jog,  hogy  a  dolog  birtokát, használatát vagy  hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot  biztosítékul  adja  vagy  más  módon  megterhelje, továbbá hogy  a tulajdonjogát  másra  átruházza  vagy  azzal felhagyjon. A  vizsgált jogszabály  nem  állapít  meg  olyan kötelezettséget,   amely    a   rendelkezési   jog   bármely részjogosítványának gyakorlását  bárki számára  lehetetlenné tenné, vagy  a rendelkezési  jog  gyakorlásának  terjedelmét korlátozná.   A   szabályozás   tehát   nem   áll   tartalmi összefüggésben   az    alkotmányos   tulajdonvédelemnek    a rendelkezési joggal kapcsolatba hozható tartalmával. 4. A  Magyar Köztársaságban  minden  embernek  veleszületett joga van  az élethez  és az  emberi méltósághoz,  amelyektől senkit nem  lehet önkényesen megfosztani.  ( Alkotmány 54. § (1) bekezdése ) Az alaki  szabályokat előíró  - támadott  -  jogszabály  nem sérti   az   emberi   méltóságot.   Parancsa   bárki   által megismerhető és  minden esetben  érvényesül, függetlenül  az érintettek jogkövetési  szándékától, képességétől.  Ezért  a jogszabály  rendelkezéséből   nem  lehet   az   érintettekre vonatkozó következtetést levonni. A   vizsgált   jogszabály   és   a   jogtanácsosok   szakmai hozzáértése, emberi méltósága között - a kifejtettek alapján - nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. 5. Az  Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdése  szerint  "A  Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a  szabadságra  és  a személyi  biztonságra,   senkit  sem   lehet   szabadságától másként,  mint  a  törvényben  meghatározott  okokból  és  a törvényben meghatározott  eljárás alapján  megfosztani".  Az Alkotmánybíróság eddigi  gyakorlatában az  Alkotmány idézett rendelkezésében rögzített  "szabadság" fogalmat  a  személyi szabadság  alkotmányos   megfogalmazásaként  értelmezte.  Ez következik  a   fogalom  szövegkörnyezetéből  is.  Ebben  az értelemben az indítvány szóhasználata szerint megfogalmazott "ügyvédkényszer" és  a  hivatkozott  alkotmányi  rendelkezés között nem áll fenn tartalmi kapcsolat. 6. A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes ( Alkotmány 56.  § ) .   Az   Alkotmánybíróság   a   141/B/1993.   számú határozatában  ( ABH   1994,  584,   586 )  foglalkozott   a jogképesség  és  a  kötelező  jogi  képviselet  viszonyával. Megállapította,  hogy  a  szakszerűségre,  megalapozottságra irányuló  szabályoknak   ( az  adott   ügyben  a  képviselet szabályainak ) semmiféle  hatása nincs  a jogképességre.  Az ingatlannyilvántartás támadott szabálya sem foszt meg senkit attól,   hogy   jogai   és   kötelezettségei   legyenek.   A cselekvőképesség   jogszabályi    feltételeiről,   részletes szabályairól  a   Ptk.  rendelkezik.  11.  §  (3)  bekezdése kimondja, hogy  aki cselekvőképes,  maga  köthet  szerződést vagy tehet  más  jognyilatkozatot.  A  támadott  rendelkezés senkit  sem  zár  el,  vagy  korlátoz  a  cselekvőképességen alapuló   joggyakorlásban.    Az   ingatlanok   tulajdonjogi helyzetének változását eredményező szerződések magánokiratba foglalhatók. Ezt  a szabályozás  nem zárja ki. A magánokirat érvényességét, jogi hatás kifejtésére való alkalmasságát nem érinti  az,   hogy  az  ingatlannyilvántartási  bejegyzéshez meghatározott feltételeket szab a törvény. 7. Az  Alkotmány 57. § (2) bekezdése úgy szól, hogy a Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét  a bíróság  jogerős határozata  nem állapította meg.  Az ártatlanság  vélelmének  -  alkotmányos rangra emelt  - büntetőjogi  elve és  a támadott rendelkezés ütközése  kérdésében   is  az   előző  pontban   kifejtettek irányadók. A  két  szabály  között  nem  áll  fenn  tartalmi kapcsolat. Az  általános hatályú  jogszabály kötelezettséget állapít meg,  és ez  közvetve sem  tartalmaz  megállapítást, utalást jogsértő vagy éppen bűnös magatartásra. 8. Az Alkotmány 70/A. §-a az alábbiakat rögzíti : " (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy  számára az  emberi, illetve  az állampolgári jogokat, bármely  megkülönböztetés, nevezetesen  faj,  szín, nem, nyelv,  vallás, politikai  vagy más  vélemény,  nemzeti vagy társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy  egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.  (2)  Az  embereknek  az  (1)  bekezdés  szerinti  bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.  (3) A  Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel is segíti. " Az indítványok  tartalmából megállapítható,  hogy a támadott szabályban  az   (1)  bekezdésbe   foglalt  "egyéb   helyzet szerinti" különbségtételt vélik felfedezni. Az  ügyvédek   és  jogtanácsosok   közötti   diszkriminációt sérelmező indítványok  a  Vhr.  76.  §  ( 3  )  bekezdésének ismertetett módosulása folytán tárgytalanná váltak. Az indítványok  szerint a  vidéki  lakosság  az  ügyintézési nehézségek miatt kerül hátrányos helyzetbe. Az Alkotmánybíróság a 61/1992.  ( XI. 20. ) AB határozatában ( ABH 1992, 280, 282. ) rámutatott : "A jogegyenlőség  nem jelenti  a természetes  személyeknek a jogon kívüli  szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a  társadalom  tagja  hivatása,  képzettsége,  kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam  joga, - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy  a jogalkotás  során  figyelembe  vegye  az  emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt, - egy  ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével  - hanem  csupán az  emberi  méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket. " Ez  a   megállapítás  további  alkotmányos  követelményt  is magában foglal.  A jogalkotónak az eltérő élethelyzetek azon mozzanataira   figyelemmel    kell   szabályoznia,   amelyek figyelmen kívül  hagyása az  emberi méltósághoz  való  jogot sértő - tehát alkotmányellenes - megkülönböztetésre vezetne. Ezért mutatott  rá az  Alkotmánybíróság 9/1990.  ( IV. 25. ) AB határozatában  ( ABH 1990,  46, 48 )  az emberi  méltóság tiszteletben tartásának jogalkotói kritériumaira, mércéjére: " . . .  azonos  tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok  azonos   mértékű  figyelembe  vételével  kell  a jogosultságok és  a kedvezmények  elosztásának  szempontjait meghatározni. " A  "vidéki  lakosság  ügyintézési  nehézségei"  kapcsán  nem ismerhetők fel  olyan szempontok, amelyek az emberi méltóság alapjoga által  támasztható  követelményekkel  összefüggésbe hozhatók. Az indítványozók  szerint  az  ellenjegyzésre  nem  jogosult jogvégzettek szaktudásuk  alapján szereznek jogot a támadott szabály alóli  mentességre. A  már idézett 141/B/1993. számú határozat hasonló  tartalmú indítványozói érvelést vizsgált. Megállapította, hogy  ". .  . nem következik az Alkotmányból annak szükségszerűsége  sem, hogy bárki az összehasonlítható helyzetben  lévő  személyek  ( az  előterjesztők )  körében, valamely  megfontolásból,   kivételben  részesüljön.   Az  a célszerűségi   szempont,    hogy   a   képzettségénél   vagy hivatásánál  fogva   mások  jogi   képviseletére   egyébként alkalmas,  illetve  ennek  ellátására  elvben  feljogosított személyre  -  ha  az  eljárásban  félként  vesz  részt  -  a képviselet   kötelező    volta   ne    terjedjen   ki,   nem alkotmányossági,  hanem   a  jogalkotó   belátására  tartozó kérdés.  "   Hasonlóan  érvényes   ez  a   megállapítás   az ingatlannyilvántartási   eljárásra    is.    Alkotmányossági jelentőség hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy a  jogintézmény   célja  megvalósulna-e  akkor,  ha  a  jogi végzettséggel  rendelkezők  mindegyike  a  saját,  illetőleg mások jogügyleteit  tanúsító okiratok  ellenjegyzésére jogot kapna. 9.  A  szerződési  szabadság  elvét  az  Alkotmánybíróság  a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában ( ABH 1990, 54, 55. ) az Alkotmány 9.  § (1)  bekezdésében írt  piacgazdaság  lényegi elemének és  önálló alkotmányos  jognak tekintette, amelynek lényegi vonatkozása,  hogy a  szerződés  tartalmát  a  felek szabadon állapíthatják  meg  és  a  szerződésekre  vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől  egyező akarattal  eltérhetnek. Az   ingatlannyilvántartási    bejegyzés   alapját    képező jogügyletet, a  szerződések  által  rendezett  kérdéseket  a támadott szabály  nem érinti.  Tartalmi összefüggés  híján a vizsgált szabály  nem alkalmas  a szerződéskötési  szabadság korlátozására. Így  ezen az  alapon alkotmányellenessége sem állapítható meg. 10. Az  Alkotmány 70/B  § (1)  bekezdése  alapján  a  Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad  megválasztásához. A  jogtanácsosi  munka elláthatóságának nehézségeivel  kapcsolatos -  az  Alkotmány idézett rendelkezésével  való ütközést  állító - indítványok az   ismertetett   jogszabálymódosítás   folytán   tárgyukat veszítették. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.  Az  Alkotmánybíróság  a  vizsgált  jogszabály által szabályozott  életviszonyok gyakorisága  miatti  -  az indítványok  számában   is   tükröződő   -   közérdeklődésre tekintettel rendelte  el határozatának  a Magyar  Közlönyben történő közzétételét.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Kilényi Géza           Dr. Lábady Tamás           alkotmánybíró              alkotmánybíró          Dr. Schmidt Péter         Dr. Szabó András            alkotmánybíró            alkotmánybíró                    Dr. Tersztyánszky Ödön                     előadó alkotmánybíró                        Dr. Vörös Imre                        alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	74/1995. (XII. 15.)
Date of the decision: .	12/11/1995
.
.