Hungarian
Ügyszám:
.
151/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 74/1995. (XII. 15.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/369
.
A döntés kelte: Budapest, 12/11/1995
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  az ingatlannyilvántartásról szóló 1972.
    évi  31.   törvényerejű  rendelet   15.  §   (2)   bekezdése
    alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
    vonatkozó indítványt elutasítja.

    Határozatát  az   Alkotmánybíróság   a   Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      Az 1994.  évi V. törvény 9. §-a egyes ingatlannyilvántartási
      bejegyzések  alaki   követelményeit  szigorította   meg.  Az
      említett jogszabály  az ingatlannyilvántartásról szóló 1972.
      évi 31. törvényerejű rendeletet ( a továbbiakban : Inytvr. )
      módosította.

      A  módosítás   előtt  az  Inytvr.  a  tulajdonjogi  változás
      ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez előírta, hogy

      "Bejegyzésnek  olyan   közokirat,  teljes   bizonyító  erejű
      magánokirat, vagy  ezeknek a  közjegyző, illetőleg a bíróság
      által hitelesített  másolata  alapján  van  helye,  amely  a
      bejegyzés  tárgyát   képező  jog   vagy  tény  keletkezését,
      módosulását illetve megszűnését igazolja. "

      A módosítást  követően az Inytvr. 15. § (2) bekezdése akként
      rendelkezik, hogy a tulajdonjog keletkezésére, módosulására,
      illetve  megszűnésére   vonatkozó  bejegyzésnek   közokirat,
      ügyvéd   által    ellenjegyzett   magánokirat   vagy   olyan
      magánokirat alapján  van helye,  amelyen a  nyilatkozattevő,
      illetve  a   szerződő   felek   névaláírásának   valódiságát
      közjegyző tanúsítja.

      Később az Inytvr. végrehajtásáról szóló 27/1972.  (XII. 31.)
      MÉM   rendeletet  ( a   továbbiakban  :   Vhr. )  a 25/1994.
      (V.19.) FM. rendelet módosította. A módosító szabály 27. §-a
      a Vhr. 76. § (3)  bekezdését újraszabályozta. A  rendelkezés
      1994.  május   19-től  hatályos   szövege  kimondja   :   "A
      tulajdonjog   keletkezésére,    módosulására,   megszűnésére
      vonatkozó magánokiratnak  a keltezés  helyén és idején kívül
      ügyvédi ellenjegyzést,  vagy a  nyilatkozattevő,  illetve  a
      szerződő   felek   névaláírásának   valódiságára   vonatkozó
      közjegyzői  tanúsítást   kell   tartalmaznia.   Az   ügyvédi
      ellenjegyzésen a  jogtanácsos ellenjegyzését is érteni kell,
      ha a  szerződő fél,  illetőleg a nyilatkozattevő jogtanácsos
      által képviselt szervezet. "

                                  II.

      Az indítványozók  a bejegyzés alaki követelményeit szigorító
      rendelkezések     alkotmányellenességét      állítják     és
      megsemmisítését  kérik.   Az  indítványokat   -  a  támadott
      jogszabály azonosságára  tekintettel -  az  Alkotmánybíróság
      egyesített eljárásban bírálta el.

      Az alkotmányellenesség  megalapozására irányuló érvelések az
      alábbiak szerint csoportosíthatók és foglalhatók össze :
      1. Az  Alkotmánynak a független, demokratikus jogállamiságot
      deklaráló, 2.  § (1)  bekezdésében  foglalt  rendelkezése  a
      jogbiztonság   követelményét   is   magában   foglalja.   Az
      érvényesen létrejött  jogügylet,  jognyilatkozat  alapján  a
      bejegyzésre jog  keletkezik, és  erre további alaki feltétel
      nem támasztható.

      A támadott jogszabály megalkotása ellentétes a jogalkotásról
      szóló 1987.  évi XI. törvény ( a továbbiakban :  Jat. ) 4. §
      a) pontjával  és 17. §-val. A Jat. 4. § a)  pontja szerint a
      gazdasági rendre  vonatkozóan  törvényben  kell  szabályozni
      különösen a  tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi
      személyek vagyoni  viszonyait. A  Jat. 17.  §-a pedig  arról
      rendelkezik, hogy  jogszabályt  akkor  kell  alkotni,  ha  a
      társadalmi-gazdasági viszonyok  változása,  az  állampolgári
      jogok  és  kötelességek  rendezése,  az  érdekösszeütközések
      feloldása azt szükségessé teszi.

      2. A  gazdasági verseny  szabadságának  ( Alkotmány  9.  § )
      sérelmét jelenti  ".  .  .  az  azonos  felkészültségű  jogi
      szakértők közötti indokolatlan különbségtétel. . . ".

      3. A  tulajdonhoz való  jogot ( Alkotmány  13. § ) sérti - a
      tulajdonjog egyik  részjogosítványa  -  a  rendelkezési  jog
      gyakorlásának megnehezülése.

      4. Az  indítványok egy  része az  általános személyiségi jog
      ( Alkotmány 54.  § ) megsértésére is hivatkozik amiatt, hogy
      a jogügyleteknél  az ügyvéd vagy közjegyző közreműködése nem
      mellőzhető.  Emberi  méltóságukat  sértőnek  tekintik,  hogy
      névaláírásuk valódiságát a jogszabály megkérdőjelezi.

      5. Az  Alkotmány 55.  §-ban rögzített szabadság megsértésére
      vezet  az  "ügyvédkényszer  előírása"  -  állítja  az  egyik
      indítványozó.
      6. A  jogképesség ( Alkotmány  56. § ) - és ezen keresztül a
      cselekvőképesség -  sérelmére is  hivatkoznak indítványozók.
      Álláspontjuk    szerint    a    támadott    rendelkezés    a
      szerződőképességet csorbítja.

      7. Az Alkotmánynak - az ártatlanság vélelmét rögzítő - 57. §
      (2) bekezdésével  is ütköztetik  a támadott  szabályt :    a
      rendelkezés   azt    sugallja,   hogy    az    állampolgárok
      meghamisítják   az    ingatlannyilvántartáshoz    benyújtott
      okiratokat.

      8.  Az   indítványok  többsége   az  Alkotmány   70/A.  §-ra
      hivatkozva  kéri   a   rendelkezés   alkotmányellenességének
      megállapítását. Főleg  a jogtanácsosok  és ügyvédek  közötti
      megkülönböztetést sérelmezik.

      Az indítványozók  érvelése szerint a megkülönböztetés a jogi
      végzettséggel   rendelkezők    körében    indokolatlan    és
      elfogadhatatlan,   mert    az   ellenjegyzéshez    szükséges
      szakismerettel egyébként minden jogász rendelkezik.

      9. Egyes  indítványok a  támadott szabálynak  "a  szerződési
      joggal ellentétes"  voltára  hivatkozva,  a  szerződéskötési
      szabadság korlátozását tekintik alkotmányellenesnek.

      10. Két  indítványozó a  munkavégzéshez való jog ( Alkotmány
      70/B. § )  sérelmére vezetőnek  tartja azt, ha a jogtanácsos
      munkáját a  támadott  rendelkezés  következtében  nem  tudja
      kielégítően ellátni.

                                  III.

      Az indítványok nem megalapozottak.

      1.   A    Ptk.    több    rendelkezése    -    közöttük    a
      tulajdonátruházásról     szóló     117.     §-a     -     az
      ingatlannyilvántartási  bejegyzéshez   való  igény   alapját
      szabályozza.  A   joghatás  kifejtésére  alkalmas  jogügylet
      igazolt   létrejötte   azonban   az   ingatlannyilvántartási
      bejegyzés iránti  igénynek csak egyik - és nem kizárólagos -
      feltétele.  Az  igény  érvényesítéséhez  jogszabály  további
      feltételeket, követelményeket  támaszthat. Ez  nem  sérti  a
      jogbiztonságot,   és   nem   tartalmaz   olyan   jogszabályi
      kollíziót, mely  a jogállamiságot sértené. A jogállamiságból
      ugyanis nem  vezethető le,  hogy  meghatározott  tényállások
      kizárólag a Ptk-ban rendezhetők. Jogszabályok ütközése pedig
      azért nem  állapítható meg, mert sem a Ptk. , sem az Inytvr.
      vizsgált   szabálya   nem   állapít   meg   egymást   kizáró
      feltételeket.

      2. Az  Alkotmány 9.  § (1)  bekezdése  szerint  Magyarország
      gazdasága olyan  piacgazdaság, amelyben  a köztulajdon  és a
      magántulajdon egyenjogú  és egyenlő  védelemben részesül.  A
      vizsgált    szabályozás     egyaránt     érvényes     minden
      tulajdonformára. Nem  lelhető fel  olyan rendelkezés,  amely
      valamely        tulajdonforma         tekintetében        az
      ingatlannyilvántartási   bejegyzés    alakiságait   eltérően
      szabályozná.

      A Magyar  Köztársaság elismeri  és támogatja  a  vállalkozás
      jogát és  a gazdasági  verseny szabadságát  ( Alkotmány 9. §
      (2) bekezdése ) .

      A vizsgált  szabályozás senkit  sem zár  el  attól,  hogy  a
      bejegyzés  alapjául   szolgáló   okiratot   elkészítse.   Az
      ellenjegyzéssel járó  nehézségek viszont  nem vezetnek  -  a
      verseny  szabadságával   kapcsolatba  hozható   -   valamely
      alapvető   jog   lényeges   tartalmának   korlátozására.   A
      jogszabályok     célszerűségének,     hatékonyságának     és
      igazságosságának kérdését  viszont az  Alkotmánybíróság  nem
      vizsgálja ( 772/B/1990/5.  sz. AB  határozat, ABH 1991. 447,
      449. ) .

      3. Az  Alkotmány  13.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
      Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

      Az indítványok  kapcsán arra  kellett választ  adni, hogy  a
      támadott  rendelkezés   alkotmányellenesen  korlátozza-e   a
      tulajdonos rendelkezési  jogát. A rendelkezési jog tartalmát
      a Ptk.  határozza meg.  A 112.  § (1)  bekezdése  szerint  a
      tulajdonost megilleti  az a  jog,  hogy  a  dolog  birtokát,
      használatát vagy  hasznai szedésének jogát másnak átengedje,
      a dolgot  biztosítékul  adja  vagy  más  módon  megterhelje,
      továbbá hogy  a tulajdonjogát  másra  átruházza  vagy  azzal
      felhagyjon. A  vizsgált jogszabály  nem  állapít  meg  olyan
      kötelezettséget,   amely    a   rendelkezési   jog   bármely
      részjogosítványának gyakorlását  bárki számára  lehetetlenné
      tenné, vagy  a rendelkezési  jog  gyakorlásának  terjedelmét
      korlátozná.   A   szabályozás   tehát   nem   áll   tartalmi
      összefüggésben   az    alkotmányos   tulajdonvédelemnek    a
      rendelkezési joggal kapcsolatba hozható tartalmával.

      4. A  Magyar Köztársaságban  minden  embernek  veleszületett
      joga van  az élethez  és az  emberi méltósághoz,  amelyektől
      senkit nem  lehet önkényesen megfosztani.  ( Alkotmány 54. §
      (1) bekezdése )

      Az alaki  szabályokat előíró  - támadott  -  jogszabály  nem
      sérti   az   emberi   méltóságot.   Parancsa   bárki   által
      megismerhető és  minden esetben  érvényesül, függetlenül  az
      érintettek jogkövetési  szándékától, képességétől.  Ezért  a
      jogszabály  rendelkezéséből   nem  lehet   az   érintettekre
      vonatkozó következtetést levonni.

      A   vizsgált   jogszabály   és   a   jogtanácsosok   szakmai
      hozzáértése, emberi méltósága között - a kifejtettek alapján
      - nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.

      5. Az  Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdése  szerint  "A  Magyar
      Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a  szabadságra  és  a
      személyi  biztonságra,   senkit  sem   lehet   szabadságától
      másként,  mint  a  törvényben  meghatározott  okokból  és  a
      törvényben meghatározott  eljárás alapján  megfosztani".  Az
      Alkotmánybíróság eddigi  gyakorlatában az  Alkotmány idézett
      rendelkezésében rögzített  "szabadság" fogalmat  a  személyi
      szabadság  alkotmányos   megfogalmazásaként  értelmezte.  Ez
      következik  a   fogalom  szövegkörnyezetéből  is.  Ebben  az
      értelemben az indítvány szóhasználata szerint megfogalmazott
      "ügyvédkényszer" és  a  hivatkozott  alkotmányi  rendelkezés
      között nem áll fenn tartalmi kapcsolat.

      6. A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes ( Alkotmány
      56.  § ) .   Az   Alkotmánybíróság   a   141/B/1993.   számú
      határozatában  ( ABH   1994,  584,   586 )  foglalkozott   a
      jogképesség  és  a  kötelező  jogi  képviselet  viszonyával.
      Megállapította,  hogy  a  szakszerűségre,  megalapozottságra
      irányuló  szabályoknak   ( az  adott   ügyben  a  képviselet
      szabályainak ) semmiféle  hatása nincs  a jogképességre.  Az
      ingatlannyilvántartás támadott szabálya sem foszt meg senkit
      attól,   hogy   jogai   és   kötelezettségei   legyenek.   A
      cselekvőképesség   jogszabályi    feltételeiről,   részletes
      szabályairól  a   Ptk.  rendelkezik.  11.  §  (3)  bekezdése
      kimondja, hogy  aki cselekvőképes,  maga  köthet  szerződést
      vagy tehet  más  jognyilatkozatot.  A  támadott  rendelkezés
      senkit  sem  zár  el,  vagy  korlátoz  a  cselekvőképességen
      alapuló   joggyakorlásban.    Az   ingatlanok   tulajdonjogi
      helyzetének változását eredményező szerződések magánokiratba
      foglalhatók. Ezt  a szabályozás  nem zárja ki. A magánokirat
      érvényességét, jogi hatás kifejtésére való alkalmasságát nem
      érinti  az,   hogy  az  ingatlannyilvántartási  bejegyzéshez
      meghatározott feltételeket szab a törvény.

      7. Az  Alkotmány 57. § (2) bekezdése úgy szól, hogy a Magyar
      Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg
      büntetőjogi felelősségét  a bíróság  jogerős határozata  nem
      állapította meg.  Az ártatlanság  vélelmének  -  alkotmányos
      rangra emelt  - büntetőjogi  elve és  a támadott rendelkezés
      ütközése  kérdésében   is  az   előző  pontban   kifejtettek
      irányadók. A  két  szabály  között  nem  áll  fenn  tartalmi
      kapcsolat. Az  általános hatályú  jogszabály kötelezettséget
      állapít meg,  és ez  közvetve sem  tartalmaz  megállapítást,
      utalást jogsértő vagy éppen bűnös magatartásra.

      8. Az Alkotmány 70/A. §-a az alábbiakat rögzíti :

      " (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó
      minden személy  számára az  emberi, illetve  az állampolgári
      jogokat, bármely  megkülönböztetés, nevezetesen  faj,  szín,
      nem, nyelv,  vallás, politikai  vagy más  vélemény,  nemzeti
      vagy társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy  egyéb
      helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
       (2)  Az  embereknek  az  (1)  bekezdés  szerinti  bármilyen
      hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
       (3) A  Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel
      is segíti. "

      Az indítványok  tartalmából megállapítható,  hogy a támadott
      szabályban  az   (1)  bekezdésbe   foglalt  "egyéb   helyzet
      szerinti" különbségtételt vélik felfedezni.

      Az  ügyvédek   és  jogtanácsosok   közötti   diszkriminációt
      sérelmező indítványok  a  Vhr.  76.  §  ( 3  )  bekezdésének
      ismertetett módosulása folytán tárgytalanná váltak.

      Az indítványok  szerint a  vidéki  lakosság  az  ügyintézési
      nehézségek miatt kerül hátrányos helyzetbe.

      Az Alkotmánybíróság a 61/1992.  ( XI. 20. ) AB határozatában
      ( ABH 1992, 280, 282. ) rámutatott :

      "A jogegyenlőség  nem jelenti  a természetes  személyeknek a
      jogon kívüli  szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember,
      mint a  társadalom  tagja  hivatása,  képzettsége,  kereseti
      viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik
      is más emberektől.

      Az állam  joga, - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is
      -, hogy  a jogalkotás  során  figyelembe  vegye  az  emberek
      között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A.
      § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt,
      - egy  ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a
      jog rendeltetésével  - hanem  csupán az  emberi  méltósághoz
      való jogot sértő megkülönböztetéseket. "

      Ez  a   megállapítás  további  alkotmányos  követelményt  is
      magában foglal.  A jogalkotónak az eltérő élethelyzetek azon
      mozzanataira   figyelemmel    kell   szabályoznia,   amelyek
      figyelmen kívül  hagyása az  emberi méltósághoz  való  jogot
      sértő - tehát alkotmányellenes - megkülönböztetésre vezetne.
      Ezért mutatott  rá az  Alkotmánybíróság 9/1990.  ( IV. 25. )
      AB határozatában  ( ABH 1990,  46, 48 )  az emberi  méltóság
      tiszteletben tartásának jogalkotói kritériumaira, mércéjére:
      " . . .  azonos  tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni
      szempontok  azonos   mértékű  figyelembe  vételével  kell  a
      jogosultságok és  a kedvezmények  elosztásának  szempontjait
      meghatározni. "

      A  "vidéki  lakosság  ügyintézési  nehézségei"  kapcsán  nem
      ismerhetők fel  olyan szempontok, amelyek az emberi méltóság
      alapjoga által  támasztható  követelményekkel  összefüggésbe
      hozhatók.

      Az indítványozók  szerint  az  ellenjegyzésre  nem  jogosult
      jogvégzettek szaktudásuk  alapján szereznek jogot a támadott
      szabály alóli  mentességre. A  már idézett 141/B/1993. számú
      határozat hasonló  tartalmú indítványozói érvelést vizsgált.
      Megállapította, hogy  ". .  . nem következik az Alkotmányból
      annak szükségszerűsége  sem, hogy bárki az összehasonlítható
      helyzetben  lévő  személyek  ( az  előterjesztők )  körében,
      valamely  megfontolásból,   kivételben  részesüljön.   Az  a
      célszerűségi   szempont,    hogy   a   képzettségénél   vagy
      hivatásánál  fogva   mások  jogi   képviseletére   egyébként
      alkalmas,  illetve  ennek  ellátására  elvben  feljogosított
      személyre  -  ha  az  eljárásban  félként  vesz  részt  -  a
      képviselet   kötelező    volta   ne    terjedjen   ki,   nem
      alkotmányossági,  hanem   a  jogalkotó   belátására  tartozó
      kérdés.  "   Hasonlóan  érvényes   ez  a   megállapítás   az
      ingatlannyilvántartási   eljárásra    is.    Alkotmányossági
      jelentőség hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy
      a  jogintézmény   célja  megvalósulna-e  akkor,  ha  a  jogi
      végzettséggel  rendelkezők  mindegyike  a  saját,  illetőleg
      mások jogügyleteit  tanúsító okiratok  ellenjegyzésére jogot
      kapna.

      9.  A  szerződési  szabadság  elvét  az  Alkotmánybíróság  a
      13/1990. (VI. 18.) AB határozatában ( ABH 1990, 54, 55. ) az
      Alkotmány 9.  § (1)  bekezdésében írt  piacgazdaság  lényegi
      elemének és  önálló alkotmányos  jognak tekintette, amelynek
      lényegi vonatkozása,  hogy a  szerződés  tartalmát  a  felek
      szabadon állapíthatják  meg  és  a  szerződésekre  vonatkozó
      jogszabályi rendelkezésektől  egyező akarattal  eltérhetnek.
      Az   ingatlannyilvántartási    bejegyzés   alapját    képező
      jogügyletet, a  szerződések  által  rendezett  kérdéseket  a
      támadott szabály  nem érinti.  Tartalmi összefüggés  híján a
      vizsgált szabály  nem alkalmas  a szerződéskötési  szabadság
      korlátozására. Így  ezen az  alapon alkotmányellenessége sem
      állapítható meg.

      10. Az  Alkotmány 70/B  § (1)  bekezdése  alapján  a  Magyar
      Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a
      foglalkozás szabad  megválasztásához. A  jogtanácsosi  munka
      elláthatóságának nehézségeivel  kapcsolatos -  az  Alkotmány
      idézett rendelkezésével  való ütközést  állító - indítványok
      az   ismertetett   jogszabálymódosítás   folytán   tárgyukat
      veszítették.

      A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat
      elutasította.  Az  Alkotmánybíróság  a  vizsgált  jogszabály
      által szabályozott  életviszonyok gyakorisága  miatti  -  az
      indítványok  számában   is   tükröződő   -   közérdeklődésre
      tekintettel rendelte  el határozatának  a Magyar  Közlönyben
      történő közzétételét.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                Dr. Kilényi Géza           Dr. Lábady Tamás
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

                 Dr. Schmidt Péter         Dr. Szabó András
                   alkotmánybíró            alkotmánybíró

                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                            előadó alkotmánybíró

                               Dr. Vörös Imre
                               alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        74/1995. (XII. 15.)
        Date of the decision:
        .
        12/11/1995
        .
        .