Hungarian

Ügyszám: .	102/E/1998
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 102/E/1998. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/1182 .

A döntés kelte: Budapest, 06/11/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására    irányuló    indítvány tárgyában meghozta a következő                                                          határozatot:                                 1.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 19/D. §-ával, valamint  a 19/E.   §   (3)   bekezdésével  összefüggésben  előterjesztett, mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 65.  §  (2)  bekezdésével összefüggésben   előterjesztett,   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására    irányuló    indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.                            Indokolás                               I. Az  indítványozó  azt  kezdeményezte, hogy az  Alkotmánybíróság állapítsa   meg:  az  Országgyűlés  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmánysértést  követett el azzal, hogy  nem  alkotta  meg  a rendkívüli  állapot  és  a szükségállapot  idején  alkalmazandó részletes  szabályokról szóló törvényt, a Kormány –  rendkívüli állapot   vagy  szükségállapot  bevezetése  előtti  –  azonnali intézkedésére   alkalmazandó   szabályokról   szóló   törvényt, valamint a menedékjogról szóló törvényt. Mivel az Alkotmány 19/D. §-a, 19/E. § (3) bekezdése, valamint a 65.  §  (2)  bekezdése ezekben a tárgykörökben az  Országgyűlés jogalkotási  kötelezettségét fogalmazza  meg,  az  indítványozó álláspontja       szerint      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenességet  okoz, hogy az  említett  törvényeket  az Országgyűlés nem alkotta meg. Az  Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő eljárás  közben  az indítványozó  visszavonta az Alkotmány 65. §  (2)  bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványát, mert az Országgyűlés megalkotta a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt. Az Alkotmánybíróság beszerezte a honvédelmi miniszter véleményét.                               II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „19/D.  §  A  rendkívüli  állapot és  a  szükségállapot  idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a  jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazata szükséges.  19/E.   §   (1)   Külső  fegyveres  csoportoknak  Magyarország területére   történő  váratlan  betörése   esetén   a   támadás elhárítására,  illetőleg  az  ország  területének  a  honi   és szövetséges  légvédelmi  és  repülő  készültségi  erőkkel  való oltalmazására,    az   alkotmányos   rend,    az    élet-    és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme  érdekében a  Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi  terv szerint – a támadással arányos és erre felkészített erőkkel – a szükségállapot   vagy   a   rendkívüli  állapot   kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles.  (2)  A  Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedéséről haladéktalanul  tájékoztatja az Országgyűlést,  a  köztársasági elnököt a további intézkedések megtétele érdekében. (3)  A Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló   törvény   elfogadásához   a   jelenlévő   országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „65.  §  (2)  A  menedékjogról szóló  törvény  elfogadásához  a jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges.”                              III. Az indítvány nem megalapozott. Az    Alkotmánybíróság   megvizsgálta,   hogy   terheli-e    az Országgyűlést az Alkotmány 19/D. §-ából, valamint a 19/E. § (3) bekezdéséből következő jogalkotási kötelezettség.  1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  49.  § (1) bekezdése  kimondja:  „Ha  az Alkotmánybíróság   hivatalból  vagy  bárki   indítványára   azt állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának teljesítésére.”  Az  Alkotmánybíróság  következetes  gyakorlata szerint  az  Abtv.  49. § (1) bekezdésének alkalmazására  akkor kerülhet  sor, ha együttesen fennáll két feltétel: a  jogalkotó mulasztása  és  az  ennek  folytán előidézett  alkotmányellenes helyzet.  [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990,  83,  86.; 1395/E/1996.  AB határozat, ABH 1998, 667, 669.; 35/1999.  (XI. 26.)  AB határozat, ABH 1999, 310, 317.; 6/2001. (III. 14.)  AB határozat, ABH 2001, 93, 103.]  Az     Alkotmánybíróság    nemcsak    akkor    állapít     meg alkotmányellenes mulasztást, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen  jogszabály  nincs,  hanem  akkor  is,  ha  az  adott kérdésben   van  ugyan  szabályozás,  de  az  Alkotmány   által megkívánt jogszabályi rendelkezés hiányzik. Az Alkotmánybíróság már  több határozatában hangsúlyozta, hogy abban az esetben  is sor  kerülhet alkotmányellenes mulasztás megállapítására, ha  a jogalkotó az Alkotmányból, illetve egyéb jogszabályból származó jogalkotói  feladatát teljesítette, ennek során  azonban  olyan szabályozási    hiányosságok    következtek     be,     amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. [22/1995. (III. 31.) AB határozat,  ABH  1995,  108,  113.;  29/1997.  (IV.   29.)   AB határozat,  ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196, 201.]  1.2.  Az Alkotmány 19/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha  az Országgyűlés  az Alkotmányban felsorolt döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására,  a  rendkívüli  állapot  kihirdetésére  és  a Honvédelmi   Tanács  létrehozására,  továbbá  a  szükségállapot kihirdetésére.  A  rendkívüli  állapotra  vonatkozó általános  szabályokat  az Alkotmány  19/B.  §-a  tartalmazza.  Az  (1)  és  (3)  bekezdés határozza  meg,  hogy  rendkívüli állapot idején  a  Honvédelmi Tanácsot milyen döntési jogkör illeti meg, a (2) bekezdés pedig a  Honvédelmi  Tanács  tagjairól  rendelkezik.  A  (4)  és  (5) bekezdés a Honvédelmi Tanács jogalkotási hatáskörét írja körül, a  (6)  bekezdés  kimondja,  hogy az Alkotmánybíróság  működése rendkívüli állapot idején sem korlátozható.  A    19/C.    §   a   szükségállapotra   vonatkozó   általános rendelkezéseket  foglalja  magában.  Az  (1)-(3)   bekezdés   a köztársasági  elnök, az Országgyűlés, illetve annak  Honvédelmi Bizottsága  jogait  és  kötelességeit  fogalmazza  meg.  A  (4) bekezdés  a  rendeleti úton bevezetett rendkívüli  intézkedések hatályáról  rendelkezik,  az  (5)  bekezdés  kimondja,  hogy  a szükségállapotra  egyebekben a rendkívüli  állapotra  vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.  A  19/D. § arról rendelkezik, hogy a rendkívüli állapot  és  a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény  elfogadásához  a  jelenlévő  országgyűlési  képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A  19/E.  §  a  Kormánynak a szükségállapot vagy  a  rendkívüli állapot  kihirdetéséig terjedő azonnali intézkedési kötelessége feltételeit  határozza meg. A 19/E. § (3)  bekezdése  kimondja, hogy a Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló   törvény   elfogadásához   a   jelenlévő   országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.  Az   Alkotmány  szerint  a  rendkívüli  állapot,   illetve   a szükségállapot különleges helyzetnek minősül a jogalkotás és  a jogalkalmazás    szempontjából.   Ugyanakkor    az    Alkotmány megköveteli,  hogy  –  a  jelenlévő  országgyűlési   képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott – törvény határozza  meg egyrészt  a  rendkívüli  állapot  és  a  szükségállapot  idején alkalmazandó  részletes  szabályokat  (19/D.  §),  másrészt   a Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokat  [19/E. §   (3)  bekezdés].  További  alkotmányos  garancia,  hogy   az Alkotmánybíróság  működése  a  rendkívüli  jogrend  idején  sem függeszthető fel [19/B. §. (6) bekezdés, 19/C. § (5) bekezdés], valamint az Alkotmány 8. § (4) bekezdése szerint egyes alapvető jogok  rendkívüli  állapot, szükségállapot vagy  veszélyhelyzet idején sem függeszthetők fel. 1.3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a Honvédelmi Tanácsról rendelkező   19/B.  §  (2)  bekezdése  absztrakt   értelmezését tartalmazó  63/1992.  (XII.  11.)  AB  határozat  indokolásában kifejtette: „A Honvédelmi Tanács belső döntéshozó mechanizmusa, működésének  részletes szabályai sem az Alkotmányban,  sem  más jogszabályban    rögzítve   nincsenek.   Az    Alkotmánybíróság nyomatékosan felhívja a jogalkotó figyelmét, hogy e  kérdéseket az  Alkotmány 19/D. § szerinti törvényben szabályozni  kell.  E törvényben  kell  rendezni, hogy a Honvédelmi  Tanács  működése szempontjából milyen jelentősége van annak, ha a  19/B.  §  (2) bekezdésében  szereplő egyes funkciókat (beosztásokat)  betöltő személyek  más, a felsorolásban szereplő beosztásokhoz  rendelt hatáskörök gyakorlására is jogosultak.” (ABH 1992, 284, 286.) 1.4.   Az  Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint:   „A jogbiztonság követelményét önmagában nem sérti az, ha  valamely tárgykörre  több  jogszabály is –  és  nem  egyetlen  átfogó  – tartalmaz  rendelkezéseket.  (1103/B/1990.  AB  határozat,  ABH 1993,  539, 542.) Vagyis önmagában nem alkotmányellenes, ha  az ugyanarra az életviszony-csoportra vonatkozó szabályozás  több, külön   törvényben   és   alacsonyabb  szintű   jogszabályokban található,   és   nem  egyetlen  jogforrás  tartalmazza   azt.” (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.; 518/B/1996.  AB határozat,  ABH  1996, 624, 625.) Amennyiben  nincs  kifejezett alkotmányi  előírás  átfogó  törvény  megalkotására,  akkor   a jogalkotók  több  törvényben, valamint a jogforrási  hierarchia alacsonyabb    szintjén   álló   jogszabályokban    alkothatnak szabályokat  az  adott  tárgykörben.  [45/2000.  (XII.  8.)  AB határozat, ABH, 2000, 344, 346-347.] Eltérő  alkotmányossági megítélés alá  esik,  ha  az  Alkotmány kifejezetten megnevez meghatározott törvényhozási tárgykört. Az ilyen  esetekben az Országgyűlés köteles az Alkotmányban előírt szavazati aránnyal elfogadni a kérdést átfogóan szabályozó  egy vagy   több  törvényt.  Ugyanakkor  az  Alkotmányból   az   nem következik, hogy az alkotmánybeli megnevezéssel megegyező  című törvényt  kell  elfogadni. Továbbá  azt  sem  követeli  meg  az Alkotmány,   hogy   minden  szabályozási  kérdést   kétharmados törvényben   kell  rendezni.  Az  Alkotmánybíróság   gyakorlata szerint  az  Alkotmány törvényalkotási előírásai  meghatározott szabályozási  tárgykörökre vonatkoznak, és a koncepció  lényegi elemeit  kell  kétharmados törvénybe foglalni. [Összefoglalóan: 31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 258, 262-264.]    A   4/1993.   (II.  12.)  AB  határozat  megállapította:   „Az Alkotmány  egyes esetekben nem csupán azt mondja  ki,  hogy  az illető   alapjogról  szóló  törvényt  a  jelenlévő   képviselők kétharmadának  szavazatával  kell  elfogadni,  hanem  külön  is megnevez   az  illető  alapjoggal  összefüggő  egyes   témákat, amelyekről  kétharmados törvényt kell hozni. Így a  61.  §  (3) bekezdése szerint a sajtószabadságról szóló törvényt minősített többséggel  kell megalkotni. A (4) bekezdés azonban  meghatároz négy  tárgyat  a  tömegkommunikáció köréből,  amelyhez  szintén kétharmados  törvényt követel meg. Hasonló  technikai  megoldás található  az  államszervezetet  érintő  kétharmados  előírások között  is. »A fegyveres erők feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény«, ugyanígy »a rendőrségről és   a  nemzetbiztonsági  tevékenységgel  összefüggő  részletes szabályokról  szóló  törvény« kétharmados (40/A.  §).  Ugyanígy kétharmados  többség  szükséges  az  egyesülési  jogról   szóló törvény  elfogadásához (63. §). A 40/B. § (4)  bekezdése  mégis külön  rendelkezik arról, hogy a fegyveres erők és a  rendőrség tényleges  állományú tagjainak pártban való  tevékenysége  csak minősített többségű törvénnyel korlátozható.    Ha   az  illető  alapjogok  szabályozásának  a  törvényhozásra tartozó  része a maga összességében kétharmados törvény  tárgya lenne,  nem  volna  értelme  az említett  résztémák  minősített szintre   emelésének.  Például  a  sajtószabadság   nemcsak   a nyomtatott  sajtóra vonatkozik, hanem a rádióra és  televizióra is. Nem lehet vitás, hogy a szervezeti garanciák is azok közé a »lényeges   garanciák«  közé  tartoznak,  amelyeket  törvényben (legalább  egyszerű  többségű törvényben) kell  szabályozni  az egész   sajtóra  nézve,  de  ezekből  csak  a  (4)  bekezdésben említettek  tartoznak kötelezően kétharmados  törvényre.  Ha  a fegyveres   erők  kétharmados  „részletes  szabályai”   valóban minden,   törvényre  tartozó  részletkérdést   felölelnének   – márpedig   a   hivatásos  állomány  pártpolitikai  tevékenysége törvényben  szabályozandó –, nem kellene az Alkotmánynak  külön előírnia, hogy ennek korlátozásához kétharmados többség  kell.” [ABH  1993,  48,  61.;  megerősítve:  31/2001  (VII.  11.)   AB határozat, ABH, 2001, 258, 262-264.]    A  61/1995. (X. 6.) AB határozat megállapította: „Az Alkotmány 61.  §  (4)  bekezdésében  foglalt  közszolgálati  hírügynökség kapcsán (…) a törvényhozó köteles olyan törvényt alkotni, amely anyagi,    eljárási,   valamint   szervezeti   rendelkezésekkel biztosítja a teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és  valósághű tájékoztatást.   Az  a  körülmény,  hogy   ez   az   alkotmányi rendelkezés  együtt említi a közszolgálati rádió, televízió  és hírügynökség     »kétharmados«     törvényi     szabályozásának követelményét,   nem   jelenti  szükségképpen   azt,   hogy   a hírügynökségekről kizárólag a rádióról és a televízióról  szóló törvény   keretében   kell  rendelkeznie  a   törvényalkotónak. Természetesen   az  önálló  hírügynökségi  törvény   léte   sem alkotmányos követelmény." (ABH 1995, 317, 319.)    A   4/1993.   (II.   12.)   AB  határozat   szerint   alapvető jelentőségű,   hogy   „az   alkotmányi  felhatalmazás   alapján megalkotott  alapjogi  vagy intézményi tárgyköröket  szabályozó kétharmados  törvény tartalmát az Országgyűlés miként  alakítja ki  (a  szabályozási  köre mire terjed  ki,  milyen  kérdéseket rendez a minősített többség igényével). Ezt követően azonban  – amelyet  a  formális  jogállamiság  elveinek  a  megtartása  is megkövetel – a törvényhozás korábbi döntéséhez kötve van.” [ABH 1993, 48, 69.; megerősítve: 1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999,  26, 38-41.; 31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH  2001, 264.) Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróságnak  jelen  ügyben   azt kellett megvizsgálnia, hogy az Alkotmány 19/D. §-ában, valamint a   19/E.   §   (3)  bekezdésében  megfogalmazott  szabályozási tárgykörben   az  Országgyűlés  megalkotta-e  –   a   jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben – a koncepció lényegi elemeit tartalmazó szabályokat. 2.1.   Az   Országgyűlés  1993.  december  7-én   elfogadta   a honvédelemről  szóló  1993. évi CX. törvényt  (a  továbbiakban: Hvtv1.), amelynek 3. § (2) és (3) bekezdése így rendelkezett: „(2)   Az   Alkotmány  19/B.-D.  §-aiban  meghatározott   külön törvények megalkotásáig terjedő időszakra, átmeneti jelleggel e törvény  tartalmazza az Alkotmány rendelkezéseinek  megfelelően kihirdetett    rendkívüli   állapotban   és   szükségállapotban alkalmazható, valamint a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó alapvető szabályokat.  (3)  A  (2) bekezdésben meghatározott külön törvényeket  1997. december 31-ig kell megalkotni.”  2.2.  Az  Országgyűlés a Hvtv1. 3. § (2) bekezdésében említett külön  törvényeket a 3. § (3) bekezdésében megjelölt  időpontig nem  alkotta meg. Új szabályozási koncepciót jelenített  meg  a honvédelemről  és  a Magyar Honvédségről szóló  2004.  évi  CV. törvény  (Hvtv2.),  amelynek 209. § 4.  pontja  hatályon  kívül helyezte a Hvtv1.-et. A Hvtv2.-nek A Honvédemi Tanács  című  V. fejezete   tartalmazza  a  Honvédelmi  Tanács  hatáskörére   és működésére vonatkozó alapvető szabályokat. A Hvtv2. emellett  a Rendkívüli   intézkedések  című  Harmadik  részében   (a   XIV. fejezetben)  a  Megelőző védelmi helyzet,  rendkívüli  állapot, szükségállapot,  az  Alkotmány  19/E.  §-a  szerinti  eset   és vészhelyzet  idején alkalmazható szabályok cím alatt  részletes szabályokat  tartalmaz.  Az általános rendelkezések  élén  álló 148.  §  kimondja:  „A  megelőző  védelmi  helyzet,  rendkívüli állapot, szükségállapot, az Alkotmány 19/E. §-a szerinti  eset, valamint  veszélyhelyzet  idején  alkalmazható  szabályokat,  a bevezethető  rendkívüli intézkedéseket ez a  fejezet  állapítja meg.”  A  Hvtv.  XIV. fejezete külön alcím alatt szabályozza  a honvédelmi  igazgatás  körében  alkalmazható,  a  közrendre  és közbiztonságra, az igazságszolgáltatásra, valamint a  gazdasági és  anyagi  szolgáltatási kötelezettségre vonatkozó  rendkívüli intézkedéseket. Mindezek mellett a Hvtv2. 207. § (1)  bekezdése e)  pontja  felhatalmazza a Kormányt, hogy  a  törvény  alapján rendeletben  állapítsa meg a Honvédelmi  Tanács  és  a  Kormány speciális   működési   feltételeinek   biztosítását    szolgáló szabályokat.   A   207.  §  (2)  bekezdése  a)   pontja   pedig felhatalmazza   a   honvédelemért  felelős   minisztert,   hogy rendeletben  szabályozza a rendkívüli  állapotban  és  megelőző védelmi   helyzetben   a   hadkötelesek   katonai   szolgálatra behívásának, katonai szolgálatának és leszerelésének rendjét.    2.3.  Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy az Országgyűlés megalkotta az Alkotmány 19/D. §-ának és  a 19/E.  §  (3)  bekezdésének  végrehajtására  szolgáló  törvényi rendelkezéseket. A Hvtv2. tartalmazza a rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokat (19/D. §),  valamint  a  Kormány  azonnali intézkedésére  alkalmazandó szabályokat [19/E. § (3) bekezdés].  Az  Országgyűlés az Alkotmány 19/D. §-ának és a  19/E.  §  (3) bekezdésének   végrehajtására  szolgáló   rendelkezéseket   egy törvényen   belül,  a  honvédelemre  és  a  Magyar  Honvédségre vonatkozó  alapvető  szabályok  között  helyezte   el.   Ez   a konstrukció  az  Alkotmány  és  az alkotmánybírósági  gyakorlat alapján   nem  kifogásolható,  mivel  a  szabályozási  tárgykör indokolhatóvá  teszi  a  törvényalkotók  megoldását.  A  szoros tartalmi  összefüggés  megmutatkozik az Alkotmánynak  A  Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek című VIII. fejezetében  lévő rendelkezéseiben is. A 40/B. § (2) bekezdése kimondja,  hogy  a Magyar   Honvédséget  –  egyebek  mellett   –   „az   Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot  idején lehet  felhasználni,  akkor,  ha a  rendőrség  alkalmazása  nem elegendő”.  A  40/B. § (3) bekezdése pedig a  Magyar  Honvédség irányítására  jogosult szervek között sorolja fel a  Honvédelmi Tanácsot.  Az  Alkotmány 19/D. §-a és a 19/E. § (3) bekezdése  alapján  a jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata szükséges  az  Alkotmány  e rendelkezéseit  végrehajtó  törvény elfogadásához. Az Alkotmány 40/A. § (4) bekezdése kimondja:  „A Magyar  Honvédség  feladatairól és  a  rá  vonatkozó  részletes szabályokról  szóló, továbbá a Rendőrségről,  a  Határőrségről, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról   szóló   törvények  elfogadásához   a   jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Az Országgyűlés az Alkotmány 40/A. § (4) bekezdésének  megfelelően –  és  az  Alkotmány  19/D. §-ával,  valamint  a  19/E.  §  (3) bekezdésével összhangban – fogadta el a Hvtv2.-t. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmány 19/D.  §-ával és  a  19/E.  § (3) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.    Mivel  az indítványozó általában véve kifogásolta az Alkotmány 19/D.  §-a  és  a  19/E.  §  (3)  bekezdésének  végrehajtásáról rendelkező  törvényi szabályozás megalkotásának  elmulasztását, az   Alkotmánybíróság   nem  vizsgálta,   hogy   a   Hvtv2.-ben megalkotott   szabályozás  az  egyes   részterületeken   minden tekintetben megfelel-e az Alkotmány egyes rendelkezéseinek.                               IV. Az   indítványozó   az   Alkotmány  65.  §   (2)   bekezdésével összefüggésben   előterjesztett  indítványát  visszavonta.   Az Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.  (XII.  3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.)  31.  §  d) pontja szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti,  ha az indítványozó indítványát visszavonta. Ezért  az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 65. § (2) bekezdésével összefüggésben   előterjesztett,   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására    irányuló    indítvány tárgyában az eljárást megszüntette.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter        Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró           előadó alkotmánybíró                                          Dr. Lenkovics Barnabás       Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter       Dr. Trócsányi László          alkotmánybíró                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	102/E/1998
Date of the decision: .	06/11/2007
.
.